Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-19 / 20. szám

6 JzaUad Földműves 1957. május 19. A felemelkedés útján ILLYÉS GYULA: Summások szállása Választásokra készülve gyakorta hal­lottuk, vagy olvashattuk a lapok ha­sábjain, hogy gazdagabb, kulturáltabb nép járul az urnák elé, mint a megelőző választásokon. Mert nemcsak tapaszta­latokban, de anyagi javakban is gyara­podtunk. S e kijelentés igazában senki­nek sincs joga kételkedni, hisz min­dennapjaink tanúskodnak az elért nagyszerű eredményekről, melyeknek mindegyike egy-egy láncszeme volt felemelkedésünknek, előrehaladásunk­nak. De ez az előkészületi időszak jó al­kalom volt arra is, hogy visszatekintve a három év mögöttünk hagyott ered-­­menyeire, lássuk, hogy választott szer­veink, a nemzeti bizottságok hogyan teljesítették a rájuk háruló felada­tokat. És az e téren végzett értékelés nem egy kiváló eredményről tanús­kodik. Ugyanakkor pedig helytállást is bizonyít. Nem egy kiváló eredménnyel büszkélkedhetnek nemzeti bizottsá­gaink. Jó munká­juk elsősorban a város- és faluszépí­­tési akcióban, a szo­cialista építésben, a lakosság életszín­vonalának emelke­désében tükröződik vissza. Örvendetes pél­dául, hogy a pozsonyi kerületben a ki­tűzött feladatokat nemcsak teljesítet­ték, de sok esetben túl is szárnyalták. befejezésére fordítják, melyekre 26,2 millió koronát irányoztak elő. Az egészségügyi tervben az orvosi rendelőkben való gyógykezelés és a körzeti rendszer tökéletesítése szere-' pel. A felemelkedés hasonló jeleit lát­hatjuk a nyitrai kerületben is, ahol a nemzeti bizottságok tömegszervező­nevelő munkája nyomán széles mér­tékben kibontakozott a dolgozók nagy­szerű alkotó kezdeményezése. És nem­csak az elhanyagolt mezőgazdaság és az ipar mutat fejlett fejlettségi fokot, de a villamosenergia termelése is azt bizonyítja, hogy már megelőztünk sok fejlett kapitalista államot. A nyitrai kerületben három év alatt több mint háromszorosára emelkedett a villamos­energia termelés. Ehhez az eredmény­hez hozzájárul a Zemianske Kostolany­­ban és Égerszögen felépített erőmű, amely a kerület büszkeségei közé tar­tozik. A népművészeti alkotások keretén belül az elmúlt három év alatt nagymértékben megnövekedett dolgozóink akti­vitása. — A képen a galántai 11-éves középiskola leány­tanulói láthatók, akik az ifjúsági alkotások versenyén az üveges táncot mutatták be A villamosítás terén három év alatt 24 községet és 10 települést villamosí­tottak és 1957-ben újabb ,7 községben vezetik be a villanyt. Az iskolaügy terén 238 osztállyal és 2798 tanulóval gyarapodott a kerület, s ugyanakkor 128 új tanterem is épült. A további figyelmet 124 meg­kezdett és 69 új tanterem építésének Az utóbbi évek alatt üveg- és porcelán­gyártásunk ugyancsak öregbítette korábbi hírnevét. Köztük a Katarinskí Huta-i is Nagy terveket forgatnak az eperjesi kerület választói is. Az eddigi ered­ményeik mellett 1960-ig pótolni akar­ják azokat a hiányosságokat, melyek az iskolák építése terén mutatkoztak. Az elkövetkező választási időszakban például az ólublói járásban öt nyolc­éves középiskolát építenek. Ugyanak­kor ebben a járásban a kultúráiét to­vábbi fejlesztése érdekében az idén két kultúrház építését, és 1958-ban pedig négyét kezdik meg. A rimaszombati járásban a három év értékelése nyomán hasonló ered­ményekre bukkanhatunk. A járás la-' kossága anyagi és kulturális színvona­lának emelkedését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1954-ben az üzletekben 13 millió korona értékű árut vásároltak, míg a múlt évben már 17 millió értékű fogyott el. Ugyan­akkor három év alatt 6 kultúrház épült, s több helyen átalakítással épí­tettek át régi épületeket kultúrhelyi­­ségekké. És így sorolhatnánk — kimeri thetet­­lenül — azokat az eredményeket, amelyeket dolgozó népünk három év munkája nyomán elért. Ezek az ered­mények nemcsak az odaadó munka mellett bizonyítanak, de bizonyíték arra is, hogy a nép választott szervei, a nemzeti bizottságok tudásuk legjavát adták, és a dolgozók segítségével min­dent elkövettek az örömteli, jobb élet kialakítása érdekében. -d Nagy célok, nagy kötelességek, nagy munkák! Az előzó vitasorozatban a szülő és a tanító viszonyával, valamint a tanu­ló nevelésével foglalkozott a Szabad Földműves. Hozzátehetjük, hogy ered­ményesen, mert egyöntetűen hangzott el az a vélemény, a nevelés sikere csak a tanító és a szülök közös mun­kája nyomán adódik Ugyanakkor ha az iskolában, vagy в családi otthonban közömbösen nemtörődömséggel ne­velték a gyermeket, szabad utat en­gedtünk rossz hajlamai kifejlődésére — mint a vita nyomán ez bebizonyo­sodott — akkor sokkal nehezebb fel­adat áll előttünk, hogy a mellékútakra tért ifjút rávezessük a helyes útra. A tanuló elhagyja az iskola padjait, serdülővé válik. Nagyot lélegzik és úgy érzi, hogy ő már független, nin­csenek kötelességei, már nem kell hallani a tanító, oktató, vagy nem egy esetben fenyító szavait. De egyúttal határozatlan, tájékozatlan. Nem tudja, hogy ezután mi legyen, mit kell ten­nie. Ez az a pillanat, melyet meg kell ragadni a társadalmi és kultúregye­sületeknek, még mielőtt nem válik az ifjú felelőtlenné, és amíg a könnyelmű élet romboló csírája meg nem fogam­­zik benne. Először elég egyet-kettőt megnyerni a helyes útra. majd ezeken keresztül a többit. És amikor már többen vannak, is­mertetni célkitűzéseik elérésének mód­ját, valamint azokat az eszközöket, amelyekkel elindulhatnak. Klubhelyi­ség, asztali tenisz, sakk, és egyéb szórakoztató eszközök legyenek az elindulás első eszközei. Igaz, hogy eh­hez elsősorban pénz kell, de az egyes tömegszervezetek képesek ezt meg­tenni, mivel kellő pénzalappal rendel­keznek. Amikor már szórakozási lehe­tőségükről gondoskodtunk, megkezd­hetjük a komoly életre való nevelés munkáját. Persze az ifjúsági szerve­zetek, melynek vezetősége fiatalokból áll, nem nélkülözheti a felnőttek segít­ségét Mert csakis az ő felügyeletük lehet biztosíték arra. hogy ez ifjak nevelése mindenkor a helyes meder­ben felyjék. Természetes, akadnak olyan fiatalok is, akiket sem az iskola sem pedig a szülők nem neveltek olyanná, ami­ebruár vége felé az uradalom egyik tisztje, ugyanaz, aki az állateladásokat végezte, útrakelt. Néha egy hétig is távol volt: valahol Gömörben, Ungban, Beregben vagy Borsódban járta a falvakat, mustrálta az embereket, azok egy-egy bandagazda vezérlete alatt csapatba verődve várták az alkal­mat, mint a régi kurucok, hogy leszállhassanak az ország termékeny vidékére. A gazdatiszt végre megállapodott az egyik vezérrel, rendes szerződést kötöttek. Ugyanakkor szerződés készült valamelyik környező falu aratóbandá­jával is. Az idő fölengedett, a gúlyát a téli istállókból kiverték a nyári szállásra. A hatalmas istállókból kihány­ták az almot és a ganéjt. Napról napra vártuk a „vidé­kieket" izgatottan találgatva, azok lesznek-e, akik tavaly? Még az irodába is bemerészkedett egy-egy legény vagy leány megtudni, hogy kik jönnek, hová valósiak és mikor. A kastélybeliek ilyenkor összenéztek, fejüket csóválták, egy-egy testes kasznárné gyomra mélyéből fölsóhajtott: Micsoda népség! A bennszülött és az idegen fiatalok közt ugyanis néha szerelem szövődött és a fiatalok féléve nem látták egymást. Végre megjöttek. Ha azok jöttek, akik az előző évben, akkor is alig ismertünk rájuk. Megnyúl­tak, megsápadtak, csak úgy tengtek-lengtek, mint Toldi lova a szeméten, valósággal úgy kellett talpra állítani őket. Az uradalom nem bánta ezt. a közfelfogás szerint az ilyenekből váltak a legszorgalmasabb munkások. Azon­nal kikérték az első havi részüket, s küldték haza, még embert is hoztak magukkal, aki a nagy batyukkal vissza­utazott. Másnap kikérték a következő havi részt. A tisz­tek legyintettek és mosolyogtak, így volt ez már szokás. Két napot kaptak a szállásuk rendbehozására és az elhe­lyezkedésre. Ezalatt ettek. Hogy éltek otthon? Hogy húzták ki a telet? Ennek megírása közülök vár valakire. A „hírköltők”, amint lát­tuk, adnak egy-egy képet, amelyek darabosságuk ellenére is jó szemről tanúskodnak. Pusztai szállásokat én sem tudnám különben leírni, mint egyik verses röplapján N. Kovács István, Döbrököztől: Csöndesek a puszták, munkástórma nincsen, Ki há vette útját, tudja a jő Isten. Hol volt a nyáron a munkások tanyája, Most ott telel az uraság ökörcsordája. Gerendákon még ott lóg egy-két ruhadarab, Rongyos kabát, nadrág s egérrágott kalap. Polcon át resped a kemény, penészes kenyér, Melyben szintén tanyát vert az egér. Amott a sarokban mit lát az ember, Ott van szétdolve két-három kufíer. Deszkájuk belsejéből pudvás por hull. Bűzös istállóba megette a szuh. Ha majd egykor jő a tavasz újra, Pusztákon megkezdődik a munka, Kiszórják az istállóból a rothadt kufíerdarabokat. Beeresztik az istállóba a munkásokat. Elkiáltja harsányan az öreg csordás, Hajsz kifelé csorda, itt van a felváltás. Но, ha, hű, ott az ajtó kifelé, egye fene a szemeteket. Munkások, foglaljátok el a helyeteket. Így látjátok el szállással a szegény munkást, Hogy az ökörcsordával váltják föl egymást. Nagy a műveltség, fejlődik a kultúra. Dehát nem illik hozzá a munkások nyomora. Valóban, az istállóban helyezik el őket. Akad ugyan egy-két hely, ahol külön munkástanyát építenek nekik, félig a földbeásott jégveremszerű vályogbarakkot, belül a fal hosszán hatalmas közös fapriccsel, de az általános szokás mégis az istálló. A jászlak elé sorban, úgy, ahogy télen az ökrök állottak, a munkások fekvő alkalmatossá­got készítenek. Mindegyik ökör helyére levernek négy kis cölöpöt, arra keresztben és hosszában ágíát helyeznek, majd afölé szalmát és pokrócot. Az istállót a vaksi kis­­ablakon át nem lehet jól szellőztetni, természetesen fűteni sem lehet, hisz ki látott már istállón kéményt. Nincs bennük mosdóhely sem, vagyis szinte kínos pontos­sággal ellentmondanak a törvényesen hitelesített Munka­­szerződés 7. bekezdésének, amely szerint „Köteles a mun­kaadó a munkásoknak tisztességes, a közegészség és köz-' erkölcsiség követelményeinek megfelelő, nemek szeriint elkülönített, hideg időben fűthető oly elhelyezést bizto­sítani, mely által lehetővé válik, hogy a munkás kellőkép­pen tisztálkodhassék. A fekvés céljaira használt szalma a szükséghez képest kicserélendő. Istállók, akiok, pajták a munkások szálláshelyéül megfelelő átalakítás nélkül nem használhatók.” A nemek szerint való elkülönülés elvben megvan Az istállók bejáratánál jobbról és balról rendszerint kis fatábla látható mutatónyíllal s a később felrótt szellemes megjegyzéseken kívül ezzel a felírással: „férfiak, nők”. A férfiak és nők nagyrésze azonban egyben férj és feleség is, ezek szépen egymás mellé költöznek, néha egy fekvőhelyen hálnak. Sőt maguk mellett készí­tenek helyet gyermekeik részére is. Az istállókban így családi gócok alakulnak, köztük a törvényes hárommétert a munkások azért nem tartják meg, mert ha megtartanák, nem férnének el. A magányosan érkező hajadon lányok és legények baráti alapon csoportosulnak. „Örültem volna, ha a háború alatt mindennap ilyen helyen hálhattam volna,” — mondta az egyik gazdatiszt, miután igen okosan elma­gyarázta, hogy más elhelyezésről a gazdaság képtelen lenne gondoskodni. „Talán szállodát építsen nekik?” — kérdezte. — „Nyáron jó ez.” Egyetlen helyes ellenvetés az lehet, hogy ezek a munkások otthon még így sem laknak. „Bol­dogok, hogy ilyen is van!” Ez igaz. (Részlet az író Puszták népe c. könyvéből) ADY ENDRE: Az öreg Kúnné Tíz gyermeket hozott a világra Küzdésre, búra, de vitézül, Szalmástetőjü kunyhójában Az öreg Kúnné halni készül. Renn az ember göthöl a padkán, Tüdőjének, mint a rossz sípnak, Meg-megcsúszik lélegző hangja. Künn vad, téli szelek sivítanak. Két elviselt, nyomgrék ember Nézi egymást kínnal, haraggal S meylegyinti a szalmás kunyhót Szárnyával az ös végzet-angyal. Sohse örültek s itt maradtak, Gyermek-haduk jut elszéledve, Szerte e szomorú világba S ím, kiszáradt életük nedve. Kunyhó, olaj-mécs, munka, éhség, Gyermek, rongy, szégyen és a többi S végül a legnagyobb parancs jött: Tessék a tüdőt kiköhögni. Az öreg Kun a múltra gondol, Eszébe jut a lakodalma. Ölni szeretne. A mécs pislog S a vénasszony ránevet halva. I MOTTO: 2 „Emeljétek fel szívünket —, 2 azé, aki fölemeli.“ 2 (József Attila) ^ lyennek kellene lenni, és a jó úton haladó, komolyabb fiatalok munkáját, törekvéseit gáncsolják. Ebben az eset­ben szerintem csak a jó példa lehet ä meggyőzés egyedüli módja. Vagyis az, amikor saját maga tehet különb­séget céltalan élete és a többi fiatal rendezett életmódja között. így aztán a jó példa nyomán látni fogja a kü­lönbséget a korcsma és a klub. vala­mint a kártya és a sakk, domino, sportolás, vagy egyéb szórakozás kö­zött. Meggyőződésem, hogy ezt nem­csak látja, hanem később vágyik is utána, olyannyira, hogy ha késve is. de önmaga válassza a helyes útat. Az én elgondolásom szerint — kis gondossággal — így formálódik át a tévutakra került fiaatlság élete, s így válnak a társadalom hasznos polgá­raivá E? az út sok áldozatot, sok gon­doskodást követel, azonban mindnyá­junk legfőbb kötelessége, mert csak így válnak a ma még tévelygők, hol­napra hazánk helyesen gondolkodó, dolgozó tagjaivá. Papp János, Komárom Akarja fölösleges tárgyait értékesíteni? Látogassa meg áruközvetítő elárusító üzletünket; készáru • darabáru óra • cipő • írógép más egyéb tárgyak ZÁPADOSLOVENSKÝ BAZÁR, HS* 34. NE FELEJTSE EL, hogy már június 10-én sorsolják az I. Csehszlovák Állam) Sorsjátékot! Még szabadsága megkezdése előtt 10.—^cs­ért megnyerheti a következő nyeremények egyikét: 28 nyeremény egyenként 50 000 Kčs 28 nyeremény egyenként 25 000 Kčs 84 nyeremény egyenként 10 0O0 Kčs 252 nyeremény egyenként 5000 Kčs 700 nyeremény egyenként 1000 Kčs és 309 400 nyeremény 20-tól 500 Kčs-ig. Minden ÁLLAMI TAKARÉKPÉNZTÁR árusítja a sorsjegyeket és fizeti majd ki a nyereményeket A sorsjegyek árusítása az üzemekben és a falvakon 1957. június 1-én, a városokban június 7-én végződik. Kiosztották az 1957. évi Lenin-díjakat A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Lenin-díj kiosztó bizott­ság határozatot hozott az 1957. évi Lenin-díj adományozásáról a tudomány és a technika, valamint az irodalom és művészet terén alkotott legjelen­tősebb művekért. A kitüntetett személyek és kollektívák részére összesen 28 Lenin-díjat osztottak Vita ...поду emberié formálódjanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom