Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-19 / 20. szám
2 JzaU-ad Földműves 1957. május 19. Miért szavazunk Józsi bácsira ? Egy régi jelölt Több szem, többet lát, több fej többet tud — tartja a közmondás. Az ipolysági szövetkezet irodájában éppen ezen állítás érvényesülését látjuk, amint Tóth József zootechnikus és Lövi Gyula könyvelő meghányják-vetik a problémákat. Kalkulálnak, hogy milyen állatokat adjanak be, figyelembevéve, hogy az állam is jól járjon, meg a szövetkezet is több jövedelemhez jusson. A könyvelő feje olyan mint egy számológép. Mindjárt koronában, fillérben beszél. Kint a gazdasági épületeknél is tovább működik a „gép”. (A párját ritkító korai krumplitábláná! számvetést csinál és máris kivágja.) — Június 15-én már piacra viszünk belőle, 100 ezer korona bevételünk lesz. Szép a csirketenyészet is. A könyvelő sorolja: ebből 25 000 korona tiszta jövedelem lesz. Néhány napja gyapjúért 84 000 koronát kaptunk. Ahogy szemléljük a gazdaságot, alig győzzük jegyezni a számadatokat. A kiadások terve 270 000 korona volt, de csak 175 ezret merítettek ki. A pénzügyi tervet 40 000 koronával túlteljesítették. Amint később megtudjuk, nagy érdeme van ebben Józsi bácsinak. A tehénistállókban dalolva dolgoznak a guiyások. Olyan rend és tisztaság van, hogy bizony sok szövetkezet fejöguiyásai példát vehetnének róluk. Első látásra kénytelen az'ember megállni és gyönyörködni a jól gondozott 6—7 mázsás tehenekben. Évek fáradságos munkája ez. Tóth József 1954-ben vette át az állatállományt. Akkor még csak másfél liter volt az átlagos tejhozam. A gúlyásokkal együtt elhatározták, hogy ezen javítanak- és még ebben az évben 4,5 literre emelkedett a fejési átlag. Azonnal hozzáláttak a saját nevelésű fajüszők kitenyésztéséhez. Ma azért olyan szép az állományuk. 1955-ben 6 litert fejtek, ebben az évben pedig már némely hónapban 8 litert is elértek egy-egy tehéntől. A múlt évben 2455 liter tejet fejtek átlagban egy-egy tehéntől. Büszkék is a gulyások Szarka István, Laukó János, Bélés Pál, akiket kitüntettek, mert a múlt évben 2500 liter tejen felül fejtek. No. meg büszke Józsi bácsi is, de ő inkább szerényen hallgat. Beszélnek helyette, róla a gulyások. — Három éve szavaztunk rá a helyi nemzeti bizottságba, most újra szavazunk, újra megválasztjuk, mert bizony ez a szép tehénállomány az ő vezetésével jött létre. — mondja Szarka István fejőgulyás. — No meg a szép állománnyal a kereset is növekedett. Tavaly már 24 korona volt a munkaegység. Hasonlóan beszélt Tóth Andrásné is, az asszonybrigád egyik tagja. Azért írjuk, hogy .brigád", mert januártól az asszonyok valóságos forradalmat csináltak a szövetkezetben, az összes sertéseket ők gondozzák. Az embereket még közel sem engedik a sertésólakhoz. Mióta az asszonyok kezelik a sertéseket, 20 dekával emelkedett a napi súlygyarapodás és most 62 deka az átlag. Tóth Andrásné egy hónap alatt majd háromezer koronát keresett. A férje szintén annyit. — Hát már hogyne szavaznánk mi Józsi bácsira, meg a nemzeti bizottság többi tagjára is, — mondja Tóth néni, — hisz valamikor ennyi pénzről, meg ilyen életről még álmodni sem mertünk. Józsi bácsinak nagy tervei vannak. Még nagyobb jövedelmet akar az állattenyésztésből és amint mondja, szeretné utolérni a versenytársat, Ipolyvisket. Az eddigi bevételük azt mutatja, hogy már 27 koronát ki tudnának fizetni egy-egy munkaegységre. De hát a viskiek egy-két ponttal mindig megelőzik őket, mert ott már amint hallották, 40 koronáról beszélnek munkaegységenként. Van még egy fájó pontja a szövetkezetnek, amit Józsi bácsi is elpanaszolt és szeretné, ha a kerületi nemzeti bizottság orvosolná már végre. Pereszlény és Ipolyság között egy hidat kellene építeni, mert a gyakori áradások miatt sokszor lehetetlenné válik a közlekedés. B. J. Gazdát cserélt * lll!!il(íl!illllilli(!l!!lll!lllillli!lllll!lll!l!lllllll!IIIIIM Báró Majthény úr kastélyában járunk. Abban az épületben, amelyben valaM'kó? ď báró'‘úr barátaival,' Hasonszőrű isiiiérusciúó'. dözsölt, dáridózott a cselédek, béresek véres verejtékén. .. — A báró úr idejében még a kastély udvarára sem léphetett a munkásember — mondja Lénával elvtárs a Nyényei Helyi Nemzeti Bizottság titkára. — .4 kastélyba pedig még álmukban sem kerülhettek be a dolgozók. Hej, betyár világ volt az.1 No, de elmúlt. Elmúlt! Mert el kellett hogy múljon. Ezt akarta Nyénye község és az egész ország dolgozó népe. S a vihar, mely 12 évvel ezelőtt Kelet jelöl jött, elsöpörte a nagyságos báró urat is. Gazdát cserélt tehát a kastély kapukulcsa! Az épület egyik felében a járás egyik legjobb szövetkezete székel, a másik jelét pedig a Szövetkezeti Áruház foglalja el. S itt találkozunk Ohajda Mária kiszolgálónövel. Ez a középtermetű, örökké mosolygó menyecske, már négy éve dolgozik az áruházban. Munkájával mind a nyényei, mind a környékbeli falvak dolgozói elégedettek. Nem csoda tehát, hogy 1954. májusában a helyi nemzeti bizottság tagjává választották. nem vonhatjuk kétségbe a nyényei HNB Nagy eredmény ez olyan községben, ahol valamikor a nyomor, a szenves dés mindennapos vendég volt. S hogy eltűnt, ez a nép fiainak — olyanoknak, mint Ohajda Mária — köszönhető. Abban is nagy része van a helyi nemzeti bizottságnak, hogy '' a múlt évben végérvényesen félretette a község népe a petróleum lámpákat, mivel kigyúlt az oly régen óhajtott villanyfény. — Jó munkát végeztünk — mondja büszkeséggel Ohajda Mária — de ... Meglepődve tekintek az imént mosolygós asszonyra, kinek hangja elszorult. — No mi az? Mi történt? Kézlegyintéssel próbálja más irányba terelni a dolgot. Kis szünet után azonban megbátorodik, s szinte áradatként „önti" a szavakat: — Azt akartam mondani, hogy jobb munkát is végezhettünk volna. Keveset foglalkoztunk például az egyénileg gazdálkodó földművesekkel. A helyi nemzeti bizottság egyes tagjai azt számították, hogy az csupán az én feladatom, mivel körzetembe tartoztak. Így hát hiba van ezen a téren. Mert nemcsak, hogy kerülgetik — mint macska a forró kását — az egyéni gazdák a szövetkezetét, de többen állampolgári kötelességüknek sem tesznek eleget■ A Cvengel-család például ez évben, de a múlt évben sem (!) adott egy kiló húst, és egy liter tejet sem. Nagy hiba ez, melyért először is mi vagyunk felelősek. Igaz, hogy Cvengelék „keményfejü" parasztok —, és hogy őszinte legyek, nem is valami jó gazdák, mert bizony elsőbbnek tekintik a kocsrnábajárást és a kártyázást, mint a trágyahordást, vagy a lópucolást — de azért ha többet fbglalkoztunk volna velük, biztosan megértik ók is: ha ésszerűbben dolgoznak, többet terem az ó földjük is, és ebből előzsör is nekik van hasznuk! Akad tehát bőven javítanivalónk munkánkban. Igaza van Ohajda Máriának. A Nyényei Helyi Nemzeti Bizottság munkájában valóban akad javítanivaló. Arra viszont megvan minden előfeltétel, hogy kiküszöböljék a csorbát, Hiszen az új nemzeti bizottság — melynek ismét tagja lesz Ohajda Mária is — szívvel-lélekkel dolgozó parasztokból, becsületes munkásokból tevődik össze. Z. J. jó munkáját. — Az 1937. május 19-i besztercebányai konferencia részvevője — A május 19-i választások éppen a besztercebányai pártkonferencia 20. évfordulójára esnek. Ha húsz év távlatából visszatekintünk, örömmel állapíthatjuk meg„hogy amit 20 évvel ezelőtt Široký elvtárs Szlovákia iparosításával kapcsolatban kitűzött, ma már nem álom, hanem valóság. Major István elvtárs, ezen konte-rencia részvevője, már a hetvenes éveket tapossa, de még mindig élénken emlékszik a konferenciára. — Akkor sokat beszéltünk Szlovákia iparosításáról, sokat beszéltünk a népnek is, hogy ha gyárakat építünk, akkor nem lesz többé munkanélküliség — emlékszik vissza Major elvtárs. — A legnagyobb öröm számomra az, amikor látom, hogy amiért harcoltunk, amiért harcoltam, ma megvalósult és népünk egyre gazdagabb, — mondja elégedetten Major elvtárs. Lassan, nyugodtan beszél, arca sok szenvedésről tanúskodik. Most pihen és legszívesebben mint a képen is látni, — könyvtárában tartózkodik. Választások lesznek megint. Major elvtárs is jelölt volt valamikor. A Munkás 1935. május 19-i száma így írt róla: A mi jelöltünk Major István Falusi tanító volt, ott élt a munkások, kisgazdák és kisemberek között, látta, érezte elnyomottságukat. így vált a szocializmus hívévé már akkor, amikor sok „népvezér” megingott. Majort, a fiatal falusi tanítót állásvesztés fenyegette, de ő nem törődött vele, ahol csak tehette, álnév alatt szocialista cikkeket írt a lapokban. A háború befejezésének és a forradalom mozgalmas idején már mindenütt ott találjuk, ahol sorsdöntő események játszódnak le. Major elvtárs elveszti állását, Pozsonyba kerül, ahol a vasutasok szakszervezetében dolgozik, részt vesz a Népszava szerkesztésében is. Ott van a földmunkás-harcoknál, a sztrájkoknál, a kisgazdák között, de másutt is ott van. Fegyházakban sínylődik. Aztán jött Kosuti, ahol szót emelt az igazságért, hogy több bért adjanak a földmunkásoknak. Az urak e szóra golyóval feleltek. Aztán jött a börtön, Lipótvár. így írt a Munkás az akkori jelöltről, ilyenek voltak a nép igazi jelöltjei. ★ ★ ★ Akit az urak gy űlöltek -a dolgozók szerettek Munkás, 1935. május 19. Steiner Gábor. Major István hűséges fegyvertársa, proletár, aki minden erejével, tudásával a dolgozók jelszabadilásáért küzd. Nyomdásztanonc volt, dinikor kezébe került a pesti Népszava, állandóan tanulmányozza az újságot, a munkásmozgalomhoz mindig hü. Mindazok, akik a forradalmi mozgalmat megalkuvás vágányaira szerették volna terelni, Steiner elvtársban mindig kemény ellenfélre akadtak. Kevés olyan szakasza van a forradalmi mozgalomnak, ahol ne dolgozott volna, a komáromi dolgozók épp úgy magukénak tartják, mint a dunaszerdahelyi járás dolgozói, földmunkásai. Éppen az 1929-i nagy földmunkás-sztrájknál történt az alábbi eset. A komáromi járásban a munkások idegesen szaladgáltak, kerékpárosokat küldtek szét, a szomszéd falvakba. — Hol van Steiner elvtárs? Melyik faluban jár? — kérdik. — Miért? Mi történt? — Elvtársak — mondják — okvetlenül meg kell találnunk és vigyáznunk Steiner elvtársra, mert a földbirtokosok halálra keresik, fenyegetik, amiért harcunkat vezeti. — De mi megvédjük! — tették hozzá büszkén az összesereglett sztrájkolok. Így gyűlölték az urak Steiner elvtársat, a nép képviselőjét, és így szerették őt és becsülték a dolgozók. Jelöltjeikre, a békére szavaznak Három év telt el azóta. £s bátran mondhatjuk, hogy sikerekben gazdag három év. Mert ha csak azt a tényt vesszük figyelembe, hogy 78 munkás, kis- és középparaszt épített új, modem házat az utóbbi években, máris ★ ★ ★ Csandal István a JNB jelöltje Csandal elvtárs már fiatal gyerekkorában nehéz munkát végzett. Mezőgazdasági munkás volt, a kulákoknál és a földbirtokosoknál dolgozott. A nehéz sors később megtanította arra, hogy csakis a párt fordíthat ezen a helyzeten. 1938 május elsején már a tüntetők között volt, szeptemberben pedig a tornóci tiltakozó gyűlésen szerepelt a köztársaság feldarabolása ellen. 1949-ben az alsószell EFSZ tagja, ahol munkáját mindig példásan végezte. 1950-től mint CSEMADOK járási titkár terjesztette a kultúrát a falvakon. Később a CSEMADOK-központban dolgozott. A legutóbbi időben a Szenei Gép- és Traktorállomás instruktora volt. Nemcsak a traktorosok szeretik, de a választók is, és bizalommal szavaznak majd rá. K. ÉVTIZEDEKEN AT rátot húzott, lovat patkóit, pörölyt csengetett. Mindennapi megélhetését maga és családja számára a kovács-mesterség űzése biztosította. Arra, hogy ő, mint egyszerű falusi kovács valaha az államhatalom közvetlen helyi irányítójává váljon, a községvezetés művészetébe is belekóstoljon —- gondolni sem mert. Kétségkívül mindezt népi demokratikus rendszerünk-ben érhette csak el Szurdl István; bonthatta ki alkotó képességeit. valósíthatja meg a nép érdekében elképzeléseit. S meg kell vallani Szurdi István, a csatái HNB elnöke jól képviseli a népet. Nemcsak a községvezetésből eredő feladatait végzi közmegelégedésre, hanem JNB-tanácstagi posztján is — ahova a nép választotta be 1954-ben — jól helytáll. MI BIZONYÍTJA ezt legjobban? Az, hogy nem ígérgetett felelőtlenül, mint egyes vezet0 funkcionáriusok, annál többet tett a község lakosai érdekében. Ugyanis az előző választások óta a község — amely erősen magán viselte a második világháború névjegyeit (három és fél hónapig dúlt itt a harc, a község többször cserélt gazdát) — már csinosabb, szebb, mint azelőtt. Több mint 40 új családi ház ékeskedik, új, emeletes nyolcéves középiskola, közelében új szövetkezeti áruház épült. Az új telepet a lakosok anyagi hozzájárulásával terven felül bekapcsolták a villanyhálózatba. A Garamon 80—90 méter hosszú híd épült használt pontonokból, amit a község Csehországban vásárolt. — S HOGY FOLYTAK LE bemutatkozó gyűlései? — A választó polgárok szép számmal megjelentek a gyűléseken. Csak több kezdeményezést, javaslatot vártam a a részükről. Tudja, az úgy van, ahány ember, annyi elgondolás. Ebből azután ki lehet a legjobbakat, a közösség számára legtöbbet nyújtó javaslatokat ragadni, s valóraváltani. így válnak a dolgozók az államhatalom, a közigazgatás irányításának közvetlen részeseivé. Majd jövő terveiről érdeklődöm. — Mivel viszonozza választói bizal-mát, hogy újra jelölték a járási nemzeti bizottságba tanácstagnak? — Megfontoltan válaszol: — Mindenekelőtt a sportpálya építése. Kell az ifjúságnak, mint falat kenyér, hogy szórakozási, sportolási tehetőségét helyben meglelje. EHHEZ AZONBAN nemcsak a választópolgárok, hanem a fiatalok kezemunkájára is nagy szükség van. Ugyanis többszaz köbméter föld megmozgatása válik szükségessé. Meg aztán elsősorban az ő érdekük, ők rúgják majd rajta a labdát. A választók véleményei Szurdi Istvánról, járási jelöltjükről egybehangzóak. Bíznak benne, hogy továbbra is áldozatkész, tevékeny munkával járul hozzá községük felvirágoztatásához, még szebbé, csinosabbá tételéhez. Ezért szavaznak rá, és a Nemzeti Front többi jól dolgozó jelöltjeire, a legjobbak legjobbjaira május 19-én. K. I. Közel 9 millió választó Hazánkban 8 millió 806 431 választó van nyilvántartva, ami kétszázezerrel több szavazatot jelent majd az 1954-es választásokkal szemben. Ebben az évben ismét pár százezerrel több nő szavaz mint férfi. A lakosság már megkapta szavazólapját, amely feljogosítja őket a választásokra. ★ ★ ★ Minden faluban kigyúl a fény Megható volt az a pillanat,' amikor Varga László Bologdon és Korpa elvtárs Alsócsájon mint a járási nemzeti, bizottság jelöltjei kijelentették, hogy 1960-ig a járás minden községe megkapja a villanyt. Lelkesen vették tudomásul a községek lakói azt is, hogy a hároméves választási időszakban a falukon keresztül vezető útcákat pormentesítik.
