Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-12 / 19. szám

6 Földműves 1957. május 12 Azt hiszem valamennyien egyetér­tünk Kopper János vitaindító cikkével, amely kendőzetlenül feltárta az isko­lán kívüli ifjúság nevelése terén mu­tatkozó hiányosságokat, melyek sajnos még elég gyakran előfordulnak mind a z iparban, mind a mezőgazdaságban dolgozó fiataljaink nevelése körül. Éppen ezért kell örömmel üdvözöl­nünk a Szabad Földművesben indított vitát, amelynek célja, hogy nyilvános vita keretében leleplezze a már eléggé begyökeredzett hibák okait, rávilágít­son a — sok esetben csupán emberi gyarlóságban gyökeredző — kiküszö­bölést hátráló csökevényekre és végső fokon közös erővel megtaláljuk az orvoslás helyes módját. Régi mondás, hogy: „Akié az ifjúság, azé a jövő”. Akik számára fontos a jövő, azok előtt aligha lehet megtisztelőbb feladat, mint tehetségük szerint hozzájárulni annak a nemes célnak a megvalósítá­sához, hogy fiataljaink olyan erkölcs­csel, olyan alapos szakmai tudással és politikai tisztánlátással rendelkező e\m bérré formálódjanak, akik ke­zében biztonságban van jövőnk, né­pütik jövője, s akik szilárd léptekkel tudják továbbvinni azt a hatalmas mú\vt, amelyet évtizedes kemény harcokban harcolt ki és tizenkétévi szorgalmas munkával épített szilárd alapokba hazánk dolgozó népe. Igen erről, éfi nem kevesebbről van szó. És ezen érjdemés gondolkozni, ezért ér­demes tollat fogni, vitázni, gondos­kezű kertészként nyesegetni a vad­hajtásokat, orvosolni a hibákat. Régen ismert tény a munka és a közösség emberformáló hatása. Ha­zánkban és ájtalában a népi demokra­tikus országokban . ahol az egyéni ér­dekek megvalósulása a széles töme­gek közös érdekeinek megvalósításá­ban születik, még inkább a maga tel­jességében bontakozik ki a munka és a kollektív nevelő, ^mberformáló ereje. Termelésünk különböző szakaszain dolgozóink ezrei nőttek a munka hő­seivé, váltak szinte megoldhatatlan­nak látszó feladatok megvalósítóivá. S az alkotó erőt épp a közösség táp­lálta. Amikor tehát ifjúságunk neve­léséről beszélünk, akkor ezeket a leg­fontosabb alapelveket: a munka és a közösség nevelő hatását kell szem előtt tartani. Iskoláinkban a pedagógusok és az ifjúsági szervezetek jó együttműkö­dése következtében többé kevésbé ér­vényesülnek ezek az alapelvek, még­pedig oly módon, hogy a közös cél ismerete és megértése alapján olyan egészséges versenyszellem alakul ki, hogy mindenki mindenkinek segít és mindenki mindenkitől tanul. Persze ez nem jön létre spontánul, hanem a pe­dagógiai ráhatáson kívül szervezésre, a fiataloknak nyújtott önzetlen segít­ségre is szükség van. Főként pedig arra, hogy ifjúságunkban tudatosítsuk a jövő nagyszerű távlatainak megva­lósításában rájuk váró feladatok ko­molyságát. ^ . Sajnos, az iskolán kívüli ifjúság nevelése terén nem dicsekedhetünk azzal, hogy mindezt megtettük. Pedig á lehetőségek adva vannak. Hisz ma már ritka az olyan üzem, ahol neve­lővel ellátott internátus ne lenne. Az üzemi klub sem hiányzik talán sehon­nan. Mégis sok esetben azt látjuk, hogy a fiatalok az utcákon kódon g­­nak. Hogy miért? Bizonyosan azért, mert sem az internátusbán, sem az üzemi klubben nem érzik otthon ma­gukat, nem teszik körülményeiket olyanokká, hogy otthonra találjanak. Pár napja Kassán találkoztam egyik két éve végzett tanítványommal. Az építkezési vállalatnál dolgozik. Mun­kaidő volt, amikor találkoztunk. Hár­man jöttek szembe ölelkezve, dülön­­gözve. Tanítványom szemlesütve, za­vartan köszönt. S a kérdésre, hogy mit keres itt, hebegve válaszolt. — Összevesztem a mesterrel. Még mielőtt szólhattam volna vala­mit, egyik társa továbbrántotta. — Gyere, nekünk ne diktáljon sen­ki. Levél egy kUüntetett agronómusnak, Šimonovcé-re KF.DVES BŐD ELVTÄRS! Mind a magam, mind a többi tanár elvtárs nevében fogadja elismerése­met kitüntetése alkalmából. Mindnyá­jan meleg üdvözletünket küldjük ön­nek. Szemléltető példaként említettem az iskola hallgatóinak, hogy „sok ilyen Bőd elvtárs kellene, hogy a szövetke­zeti eszme fája terebélyesedjék .. Kívánom, hogy családjával együtt a legjobb egészségnek örvendjen és to­vább haladjon a megkezdett úton. Önnek, és a szövetkezet többi tagjá­nak további munkájához sok sikert kívánok! MÉRY IMRE, a Bösi Mezőgazdasági Mester­­iskola igazgatója Egységet a íelsőpatonyi sportéletbe! Csallóköz egyes falvain élénk sport­élet fejlődött ki, főképp azokban a községekben, ahol az egyesületek az EFSZ-szel és más tömegszervezetek­kel karöltve működnek. Felsöpatonyban az EFSZ a sporto­lókkal karöltve még az idén megkezdi az új pálya építését; és remény van arra, hogy jövőre már ezen a szép füves pályán tarthatják meg mérkő­zéseiket. A felsopatonyi labdarúgó-csapat ta­­va!y bizony gyengébben szerepelt a kerületi verseny déli csoportjában és csak a nyolcadik helyen végzett. Igaz, hogy nem egy nagy községet előzött meg, mint például Nagymagyart, Nagymegyert, és Nagylég együtteseit. — A tavaly lezajlott találkozókon gyakori volt a dúrva, emberremenő játék, mert a kemény, férfias játékot gyakran összetévesztették a testi ép­séget veszélyeztető játékkal — ezek­kel a szavakkal kezdte nyilatkozatát a vezetőség egyik tagja, majd így foly­tatta: — Az idei bajnokságban jobban akarunk szerepelni. Mindenekelőtt új vezetőséget választottunk. Régi, ki­próbált sportembereket, akik nem rettennek vissza az akadályoktól. Mert nem elég csak tisztséget vállal­ni, de vállalni kell az azzal járó mun­katöbbletet is. — Az új vezetőség a fegyelmet is igyekszik helyreállítani. A játékosok már a tél folyamán megkezdték a rendszeres edzéseket, hogy a tavasz­­szal jól felkészülve álljanak fel a bajnoki rajthoz. A csapat tagjai a kö­vetkezők: Sidó. Szarvas, Németh, Bo­­dó I. és Bodó II., Rózsa, Farkas III., Sóky Ili. és IV. Tóth, Karácsonyi. — Honnan teremtik elő az anyagia­kat, — kérdezzük az illetékes sport­vezetőt. — A falu zsebéből — hangzik a kurta válasz. — Előfordult, hogy egy­egy érdekesebb mérkőzésen 900—1000 néző is megjelent. — A tél folyamán főképp asztali teniszezőink működtek, de a tavaszi feladatok közé tartozik, hogy létre­hozzuk női és férfi röplabdacsapatun­kat is. Még atlétáink is vannak. Ná­lunk a lányok sem húzódoznak a sporttól. A legnagyobb baj, hogy az ifjúság egyrésze, amely másutt láto­gatja az iskolát, inkább ott sportol, és így kevés az utánpótlás. Panaszra éppenséggel ha itt-ott van is okuk, bátran állíthatjuk, hogy nem reménytelen a felsopatonyi spor­tolók helyzete. A tapasztalat az élet minden terén azt mutatja, hogy a siker szilárd alapja az egységben rej­lik. Éppen ezért az ő feladatuk is, hogy ezt az egységet megteremtsék és akkor sokkal szebb eredményeket érhetnek el, mint eddig. S. M. Emlék A béke első napjáról A hírt a fecskék hozták, hogy cikáztak, villogtak az ébredő föld felett, honnét érezte meg az ősi lázat a villásfarkú, röppenő sereg? Erről szólott a szél is, s önfeledten tavaszi kedvvel hajamba kapott, menyasszonyruhás fák álltak a kertben, karjuk fehér virágot ringatott. Ök így susogtak: tavasz. En, hogy vége, véget ért végre már a háború, anyám, szivemnek boldog örömre akác-mézet bontott, de jószagú. Arany méz csordult a puha kenyérre s méznél is édesebb ízzel a béke ... C8OÍ<#C8<X<&C8Or0g I MOTTO: X „Emeljétek fel szívünket —, S, azé, aki fölemeli.“ X (József Attila) 2 О Elmentek, de a kép még ma is előt­tem. Sokszor váltakozik egy-egy ré­gebbivel. Olyannal, amikor az iskolá­ban szinte csillogott T. Laci szeme, ha valami új dologról vagy tennivalóról volt szó. S ez a szem most zavaros volt. Azóta talán kihalt belőle minden érzés a jó és nemes iránt? Nem, nem halt ki, csupán a hibás nevelés követ­keztében lelkében talajra találtak a vadhajtások. Több hasonló példát sorolhatnánk fel, de érdemesebb talán a kiútat Ke­resni. Azt, hogy ha ezeket meg akar­juk akadályozni, akkor az internátu­­sokban otthont kell teremtenünk a fiataloknak, lelkűket fogékonnyá kell tenni a szép és nemes dolgok iránt. Továbbá el kell érnünk azt, hogy a T. Lacik ne úgy értelmezzék a velük szemben támasztott követelményeket, hogy azokat nekik diktálják, hanem saját érdeküknek, jobb jövőjük meg­valósítójának lássák a feladatok el­végzését. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok ugyancsak sok helyen nélkülözik a megfelelő támogatást. Például sok helyen — bár van rá lehetőség — nem alakítanak ifjúsági munkacsapatokat. Pedig a munkaközösség és a verseny megszervezése csak pozitív hatással lehet a fiatalok jellemének kialakítá­sára. A funkcionáriusoknak is akad belátni való, mert sok esetben a fia­talok kezdeményezőképessége, szak­mai téren való feltörése okozta funk­cióféltés csak gátola a fiatalok neve­lését. Más esetben pedig egy másik véglet felé sodorja a fiatalokat a „tietek a jövő” feladatok nélküli han­goztatása. Példák ezreivel bizonyítgathatnánk az ifjúságban rejlő, szinte forrongó akaraterőt. Az a fontos, hogy mindezt a lehetőségek szélesre tárt zsilipjei­vel segítsük tettekké formálódni. Ak­kor jogosan elvárhatjuk, hogy a munkaharcban fiataljaink is embe­rebbé formálódnak. Kohány Ferenc, Nagykapos Kultúrotthont építenek Bánovcétól nem messze fekszik Miaz­­govee, ez a kis község, ahol a házak száma alig haladja meg a százhúszat. Miazgovce lakossága az utóbbi eszten­dőkben nagy változásokon ment ke­resztül. A nemzeti bizottság elmúlt hároméves működése alatt a falu vil­lanyvilágítást kapott, valamint új autóbuszközlekedést és egyéb, a köz­javakat szolgáló berendezéseket. Elégedettek is mai életükkel a miaz-Fiatalos lelkesedést A szlovákiai magyar főiskolások ének- és tánccsoportja a közelmúlt­ban mutatkozott be a galántai közön­ségnek. Sok izgalom és munka előzte meg ezt az előadást. Nehéz helyzet­ben van az együttes, mert semmiféle anyagi támogatásban nem részesül. El lehet képzelni, milyen gondot oko­zott a ruhák kölcsönzése, útiköltség, terembiztosítás, stb., stb. Mindezek a nehézségek azonban nem szegték a csoport kedvét. Az előadás aztán mél­tán megmutatta, hogy a sok bajban­­gondban összeforrt fiatalság színvo­nalas műsort biztosított. Az együttes több mint 100 tagból áll. A tagság a pedagógiai iskola és az egyes főiskolák magyar ajkú hallga­tóiból tevődik össze. A művészeti ve­zető — aki egyben az együttes egyik karnagya is — Ág Tibor, akinek lelkes és önfeláldozó munkája nagymérték­ben hozzájárult a főiskolák sikeréhez. A másik karnagy Janda István a pe­dagógiai iskola igazgató helyettese. A vezetők között ott látjuk még Vicái Pált és Takács Andrást a Népművé­szeti Központ részéről, valamint a zenekar vezetőjét Karvai Bélát és Tiroler Ilona tanárnőt, aki a zongora­kíséretet adja. Az együttes műsorpolitikája jó. Különösen az énekesekről mondhat­juk ezt el. Műsoruk összeállítása sok­oldalú. A szocialista tartalmú haladó­szellemű énekkari számok mellett nagyon szép népdal feldolgozásokban is gyönyörködhetett a közönség. Az együttesnek ez idő szerint két szólistája van: Palkovics Mária és Vi­cái Pál. Mindketten sok kedves él­ményt szereztek a hallgatóságnak. A zongorakíséretet Tiroler Ilona tanárik látta el, igen jó alkalmazkodó kész­séggel. Jól szerepelt a tánccsoport is, mely három kompozícióval lépett fel, mind­három Takács András koreográfiájá­ban és betanításában került a közön­ség elé, — ugyancsak megérdemelt sikerrel. Kalmár és Morvái szólisták fiatalos lendülettel és jól kidolgozott szép technikával oldották meg szere­püket. A tánccsoport előadásában ke­rült sor Takács András szólótáncart is, aki jó lábtechnikájával, szép moz. gásával könnyen oldotta meg a nehéz' férfiasán szép motívumokat. Jól ilelszkednek az együttes műso­rába a zenekari számok. A szavalok (Kovács Piroska és Gyüre Lajos) tu­dásuk legjavát adták. Összegezve az elmondottakat, meg­állapíthatjuk, hogy ha itt-ott tapasz­talhattunk is valamelyes csiszolniva­­lót, általában értékes, szép előadást láthatott a galántai közönség. És ezek a hibák szinte érthetők is. Hisz kezdő műkedvelő együttesről van szó. Éppen ezért mi mást kívánhatnánk nekik útravalóul, mint azt, hogy az a fiata­los lelkesedés és jókedv kísérje to­vábbi útjukat is, amely ezt a bemu­tatkozást megelőzte. Hemerka Olga, Nyitra ★ ★ ★ Bölcsességek x Az erősnek sok erőre van szük­sége ahhoz, hogy a gyengék gyengéit elviselje. x A becsületes embert a legkönnyebb becsapni. x Csak a képzelt ellenséget -nem le­het legyőzni. x Okos emberek között egy ostoba hamarabb feltűnik, mint az ostobák között egy okos. x Az udvariasság: annak a felisme­rése, hogy az emberekkel való együtt­élésre nincs más mód, mint a türelem és a jóság. ★ ★ ★ Egymillió koronás jutalom Ki ne ismerné Kosúti forradalmi hagyományait? Ki ne emlegetné mély tisztelettel a kapitalista elnyomás elleni sztrájk azon részvevőinek ne­veit, azokat a harcosokat, akik nem félve a csendőrszuronyoktól, életüket áldozták a szebb holnapért. Kosúti éppen úgy, mint a múltban, ma is a haladás útját választotta. A falu mindenegyes földművese nagy­üzemi gazdálkodással építi maga és családja számára a gondtalan életet. Most is alig várták, hogy kitava­szodjon. Nemcsak azért, hogy példá­san elvégezzék a tavaszi munkákat, hanem azért is, hogy a templom mel­letti üres telken megkezdhessék a kul­túrház építését. Nagy dologról van itt szó. A község lakosságának régi vágya teljesül. 1600 000 koronás értékkel kultúrház épül. A kultúrházban 300 személyt befogadó nagyterem lesz, két klubhelyiség, ruhatárok a látogatók és a szereplők részére, előszoba, olvasó­terem és egyéb helyiségek. Magában ebből a rövid, de nem teljes felsorolás­ból is láthatjuk, hogy nem akármilyen kultúrházról van szó. Tudják is ezt a kosútiak. Ez bizo­nyítja azt is, hogy az egymillió koro­nás állami támogatás mellett 600 000 korona értéket vállaltak, hogy társa­dalmi munkában ledolgozzanak. F. K. ★ ★ ★ govcei dolgozók. Már csak egy valami hiányzik nekik: kultúrház. Illetve ahogy azt ök mondják „megfelelő kulturális sarok". Érthető is ez, hisz a füstös kocsma nem elégíthet ki ilyen igénye­ket. Ók pedig ndmesak az anyagiak, de a kuturális javak terén is jobban akarnak élni. És a község lakosai itt újra csak nagy segítséget kaptak népi demokratikus rendszerünktől. Ez a se­gítség 334 000 koronát jelent, amivel bátran hozzákezdhetnek a kultúrház felépítéséhez. Í9y aztán ezzel a támo­gatással, valamint társadalmi munká­val rövid időn belül a miazgovceiek­­nek lesz a legszebb kultúrházuk a kör­nyéken. -ir. Acélos akarattal A kékkői járás kis községében: Ipolykeszin, nem mostoha gyermek a kultúra, a népművelés. Az alig hat­száz lakosú község az utóbbi három év alatt értékes munkát végzett a falu­­szépités, és általában az életszínvonal emelése érdekében. A HNB tagjai be­bizonyították, hogy acélos akarattal minden akadályt le lehet győzni. És itt ebben a községben jó termőtalajra talált a művelődés nemes magva, mert a nép szereti a jó színdarabokat, a mozit, újságot, könyvet, szórakozást, — szereti az újat. Ezt bizonyítja az is, hogy a község lakossága szívesen kap­csolódik be bármilyen akcióba, ame­lyet a HNB rendez. Nagy volt a sürgés-forgás azon a hétfő reggelen is, amikor a munka­vezető Urbán bácsi irányításával ott sürgölődött a falu apraja-nagyja a kultúrház alapjainak kiásásánál. Érthe­tő is ez, mert hisz mindannyian tudják, hogy a kultúrház senki más, csak az; ő érdekeit szolgálja majd. Éppen ezért már nyomát sem láttuk annak a hú­­zódozásnak, amely egyes emberek ré­széről tavaly még — a tűzoltó-szertár és a tejcsarnok építésével kapcsolat­ban — fennállt. Ma már felemelt fővel végzik a társadalmi munkában rájuk eső részt, mert tudják, hogy saját ma­guk és gyermekeik jobblétéről van szó. ILLÉS JÓZSEF, Ipolybalog Kedves rokonság (ULRICH SPEITEL) cg nemrégóta lakom a faluban. Benösütés révén kerültem ide. Azonban amilyen bátor és tett rekesz vagyok, hamarosan megszerveztem egy kabarécsoportot. Az egyik este ta­nácskozásra ültünk össze. — Gyerekek — szóltam — jó volna Ádámot egy kissé ráncba szedni, még eddig sohasem teljesítette beadási kö­telezettségét. Ha akarnátok, öt vefiet­­nénk első kabaréestünk tárgyául. A „gyerekek" nem akarták; Ádátn ugyanis János apja, meg Annus bácsi- Icája és azonkívül Miskáva! és Palival is rokonságban van. És hát ök... ugye .! 4. mégsem ... Ez a sokoldalú rokonság kissé kellemetlenül lepett meg, dehát be kellett adnom a dere­kam. — Na jó — mondtam — akkor figu­rázzuk ki egy kicsit Jakab barátun­kat. Ösem jobb a Deákné vásznánál. Azonban Jakabnak sem akartak vé­tem. Vele ugyanis Mariska állt közeli rokonságban; azonkívül Jakab Adóm unokabátyja, és így Jánossal, Annus­sal, Miskával és Palival is rokonság­ban van. Ennek következtében, ugye... mégsem lehet ... Na igen! Lassan csodálkozni kezdtem. — Hát ha így áll a bál, — mond­tam — akkor talán Pitvaros Józsit csipkedhetnénk meg egy keveset, ó is jobban szereti a napot lopni, mint a munkaegységért becsületesen dolgozni. De Pitvaros Józsival a dolog már egyáltalán nem ment. Vele mind a ki­lencen keresztül-kasul rokonságban voltak. És igy . . . ugyebár ... belát­hatom . .. No, most már elképedve néztem körül. — Hát mondjátok, van-e a faluban valaki, aki nem rokonotok? Soká gondolkodtak, végre is talál­tak kettőt. Ezekkel azonban rövid idő óta, sajnos, én magam voltam közeli rokonságban. Azonban erős jellemem most teljes egészében érvényesült! Hallatlanul bátor lettem. — Gyerekek — szóltam — ez ellen az átkozott ro­konsági politika ellen csinálunk vala­mit. Ebben mindannyian benn va­gyunk és ez mindanmjiunkat érint. Ez mégiscsak borzasztó: egyik a másik­nak nem akar véteni, egyik jobban szemethúny, mint a másik... Beszél­tem, beszéltem, addig, míg rábeszéltem őket. összeállítottunk valamit, egy pompás dolgot, egy kitűnő kabarém ii­­sort. Már c .,- a kerület jóváhagyása hiányzott. Az illetékes elvtárs azonban határozottan „nem“-et mondott. Nem találta helyénvalónak a dolgot. Ugyan­is ... neki is rokonai voltak a falunk­ban. (Eulenspiegel 1957/10) Ford.: Havasi E. Vita .Jogy emberré formálódjanak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom