Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-14 / 15. szám

57. április 14. \/ralŕťrd Földműves s s A tósnyárasdi szö­vetkezeti munkais­kola hallgatói gaz­dag tapasztalatok­kal fejezhették be az iskolaévet, mert a jól felszerelt iskola minden le­hetőséget megadott erre. — A képen a megtermékenyí­tés folyamatát tanulmányozzák a rendelkezésükre á”'> mikroszkópon Május 1. tiszteletére Ifjúsági szervezeteink komoly hazafias feladatot vállaltak ebben az évben i rét- és legelőjavításban, Kötelezettségvállalást tettek, hogy kb. 126 000 tektár rétet és legelőt megjavítanak, ami 36 000 hektárral több mint a íavalyi. Ennek a felajánlásnak a teljesítésével ifjúságunk nagyban hozzá­­járúl takarmányalapunk és egyúttal állattenyésztésünk hasznosságának nö­veléséhez. Az első negyedévben ifjúságunk a rossz körülmények ellenére is 21934 hektár rétet és legelőt javított meg. A rét- és legelójavítás nagyja azonban még erre a hónapra maradt. Hogy vállalásukat május 1-ig teljesíteni tud­ják, ezért az SZLKP kongresszusának tiszteletére egész szlovákiai méret­ben április 6-án és 7-én rét- és legelő javítási műszakot rendeztek. A CSISZ Központi Bizottságára naponként érkeznek a hírek arról, hogy ifjúságunk a szombati és vasárnapi műszakban szép sikereket ért el. 99 Füstölgő“ tervek Alighogy a napfény a mezőre csalta i föld szorgos népét, mindenütt teljes ramban megindult a lázas munka. Érthető is ez, hisz se szeri, se száma íz ilyenkor adódó munkának. A dohányosok a kertészek külön kasztját képviselik. No, de a szorgos kezek itt sem hiányzanak. Legalábbis Ekecsen nem. A helyes jutalmazás serkenti a tagokat, s nyomában nem­csak munkaegységek száma, de a me­legágyak is gyarapszanak. A dohányo­sok lelkes kis csapata 10 nap alatt 12 melegágyat készített el, amelyekben azóta már szépen zöldéi a füst „alap­terméke“ = a dohány. Igaz, hogy ma még csak mint palánta. Mátyás Ferenc, a dohányosok veze­tődnek gondjaira az idén 10 hektárt bízott az ekecsi EFSZ. A kezdet jó. Bíztató. Minden reméhy megvan arra, hogy Köles Vince, Vendég Dezső, vala­mint a kocsisok: Németh János, Ró­­zsár Lajos és Csápai Vendel munka­igyekezetét a jövőben is hasonlók kö­vetik. Szükség is van erre, hisz a do­hány komoly jövedelemforrást jelent­het. Különösen, ha jó kezekben van. Ebben pedig itt nem lehet kételkedni, jmert Mátyás Ferenc, a dohányoscso­port vezetőjí gyerekkorától „szakma­beli“. A „rossz nyelvek“ szerint tavaly az ő hat hektárát 40 ezren felüli jö­vedelemmel zárta. Hasonló eredmény­től az idén sem akar lemaradni. Gyümölcsözőbb, jó munkát az idén is, dohányosok!-zsolt ★ ★ ★ Helyreigazítás Lapunk múlt heti számában az első oldalon a képaláírásba technikai okok­ból hiba csúszott, ugyanis a bajcsi EFSZ helyett a búcsi EFSZ-röl van szó. Valóra váltjuk kongresszusunk 'Határozatait A szenei járás szövetkezeteiben a kongresszus után megtárgyalták a kongresszuson hozott határozatokat, hogy azokat minél hamarabb érvénye­síthessék a gyakorlatban. Legtöbb helyen komoly vitát folytattak arról, hogy mezőgazdaságunk termelésének 39,8 százalékkal való emeléséhez fel­tétlenül 109 °o-ra át kell térnünk a nagyüzemi szocialista gazdálkodásra. Hisz a járásban a földműveseknek még majdnem 20 százaléka a szocialista szektoron kívül áll. A magyarbéli, pusztafödémesi csatai magángazdák még ingadoznak, s hasonlóképpen van, ez még Sárosfán, Pavlicén, Nagysúrban, Szencen és másutt is Szövetkezeteink dolgozói és a nemzeti bizottságok tagjai a kongresszus határozatainak megvitatásakor éppen arról vitatkoznak, hogyan, mi módon fogják az ingadozókat is bekapcsolni a szövetkezeti gazdálkodásba. S hogy ezt a szándékot siker koronázza, ahhoz mind a nemzeti bizottságok, mind a szakszervezetek, de ugyanúgy a gépállomások és a szövetkezeti tagok szoros együttműködésére van szükség. Klapuch L. Beszélgetés a vicsapapáti EFSZ-elnökkel A természet bűvös varázsában talán nincs is több olyan egyedülálló szép jelenség, mint a tavaszi nap, amikor a nap aranyozott sugarai magukhoz öle­lik az egész vidéket és a tavasz illata átjárja az emberi test minden porci­­káját. Az ilyen napokat legjobban a földműveseink kedvelik, akik napkel­tétől napnyugtáig a föjdeken tartóz­kodnak. így van ez Vicsapapátiban is. Már a kora reggeli órákban elintézték az ál­latok körüli munkákat, s a mintegy 800 liter tej a gyermekek reggeli megörvendeztetését várta. Vachút Jó­zsef, az állattenyés^o csoport veze-t tője már 9 óra tájban kész volt a marhák mázsálásával, amelyeket az EFSZ a vágóhídra szánt. Nagy volt már a forgalom. Beler Gyula és Culák Miklós csoportjának dolgozói a traktoristák segítségével a talajelőkészítési munkák végén jártak. A munka gördülékenyen halad a tagok szorgos keze nyomán, amin nincs is miért csodálkozni, hisz a környék né­pe is a gazdálkodás mestereinek ismeri őket. — Minden tőlünk függ — mondja Kukucska Feri agronómus. — Aho­gyan gazdálkodunk, úgy élünk. — Hát bizony nagy igazságot rejtenek ma­gukban ezek a szavak. S ezek alapján érthető is, hogy — mivel az EFSZ tagjai jól akarnak élni, — ezért dol­goznak olyan szorgosan. Közben azon­ban vigyáznak a munka minőségére is. Elsőnek fejezték be a járásban 250 ha-on a tavaszi árpa vetését, azonkí­vül még 15 ha zabot, 7 ha-on borsót, és 25 ha-on pedig tavaszi vegyesta­karmányt vetettek el. A kukoricának, cukorrépának 350 ha-on már előké­szítették a talajt. * * * Nem minden szövetkezetnek van olyan hagyománya, mint a vicsapapá­­tinak, ahol már hat évvel ezelőtt ho­nosodott njeg a közös gazdálkodás. A kezdetkor sok nehézséggel küzdöttek. A tagok azonban nem riadtak vissza a nehézségektől, hanem szilárd elhatá­rozással taposták a göröngyös, járat­lan útat, amelyen ma már könnyedén haladnak előre. Persze, eltávolítani való hiba még most is akad, de mi éz már nekik ... Ezért a fáradhatatlan és szép munkájukért részesültek az EFSZ-ek III. 'országos kongresszusán a kotjnány kitüntetésében. Prágából visszajövet jó munkájuk jutalmaként a Munkaérdemrenddel büszkélkedhet­tek. * * * Mivel Szlovákiában ez az egyetlen szövetkezet, amely ilyen magas kitün­tetésben részesült, a minap megláto­gattuk. Elbeszélgettünk a szövetkezet tagjaival, vezetőivel, s Mogata József elnökkel, akinek néhány kérdést tet­tünk fel. Milyen gazdasági eredményeket ér­tek el az elmúlt esztendőben, mely­nek jutalmaként e magas kitüntetés­ben részesültek? tettük fel a kérdést. — Mogata elnök azzal kezdte sza­vait, hogy tájékoztatott bennünket arról, hogy az egész falu a szövetke­zeti család tagja. Majd így folytatta: — Közel 1200 ha-on gazdálkodunk. Annak ellenére, hogy ilyen hatalmas földterületen, mint teljesen tapaszta­latlanok kezdtük a gazdálkodást, az emberek akarata, lelkesedése és meg­fontoltsága szinte csodákat müveit. Tavaly például 610 mázsa búzát, 606 q árpát, 390 q kendert és 25 vagon cu­korrépát adtunk be terven felül. To­vábbá 442 390 liter tejet, 165 721 db tojást, 50 581 kg marhahúst és majd­nem 100 000 kg sertéshúst termel­tünk ki. Egy fejős tehén átlaghozama 2665 liter volt, 3,5—4 százalékos zsí­­radéktartalommal. Ezenkívül 100 tehén után 88 borjút neveltünk fel, és 98 anyakoca után 1157 malacot választot­tunk el. A bevételek tervét, azaz 4 709 195 koronát 560 732 koronával léptük túl. Egy munkaegységre 25,49 korona ju­tott. A kongresszus határozatait, vala­mint az ott nyert tapasztalatokat ér­vényesítik-e a szövetkezetben? —; tesszük fel a további kérdést. — Higgye el, nem lehet pár szóval visszaadni mindazt, amit Prágából magammal hoztam. Sokáig emlékeze­tembe marad Bakuľa elvtárs beszéde, valamint a lelkes szövetkezeti tagok, küldöttek szavai. Sokat tanultam a kongresszuson. Amikor átvettem ezt a nagy kitün­tetést, a nyomában kitört tapsvihar azt az érzést keltette bennem, mintha az a hatalmas palota mozdult volna meg. Ezt nem lehet soha elfelejteni. De azokat a baráti kézszorításokat, biztatásokat sem, amely mindaryrytunk szívét határtalan örömmel töltötte el. A kormány által belénk helyezett bizalmat a jövőben is igyekezni fogunk kiérdemelni. Ennek érdekében a kö­zeljövőben taggyűlést hívunk össze, ahol aprólékosan foglalkozunk a kongresszus határozataival és azok életbeléptetésével. Mindent megte­szünk, hogy gazdálkodásunk alapját, az állattenyésztést emeljük, s ugyan­akkor fokozzuk a növénytermelés ho­zamát is. A mintaalapszabályzat min­den betűjét pontosan betartjuk; ez lesz házirendünk és törvénykönyvünk. Mit üzen a magángazdálkodóknak? — tettük fel az utolsó kérdést. — Elsősorban azt, hogy bátrabban lépjenek az EFSZ-ekbe, vagy alapít­sanak újakat. Az országos kongresz­­szus amellett tanúskodott, hogy a nagyüzemi gazdálkodás az egyetlen helyes út a mezőgazdasági termékek emeléséért folytatott harcban. Én azt hiszem, hogy a kis- és középparasztok követik majd a példánkat. Jönni fognak, mert így kívánja ezt meg az élet. T. KALICKÝ A kongresszus után Friss lendülettel Az EFSZ-ek 111. országos kongresszusa többek között foglalkozott az állattenyésztés fejlesztésével. A hozott határozatokból le kell vonnunk a következtetést, hogyan válthatjuk azokat valóra. Állatállományunk sok nagyon fontos élelmiszert szolgáltat közellátásunk­nak: tejet, vajat, húst, stb. A szenei járásban azonban nem lehetünk meg­elégedve az állattenyésztésben elért eddigi eredményekkel. Sok helyen alacsony a tejhozam, s ez leginkább az etetés helytelen módszere, a gyen­ge takarmányozás miatt van. Ha a gyenge eredményt elért szövetkezetek a nagyborsaiak, igramiak, nagyfödémesiek és a többi szép eredményt elért EFSZ-ek példájára bevezetik a terv szerinti etetést, gondoskodnak meg­felelő takarmányalapról, akkor ezt a hiányosságot rövidesen ki tudjuk kü­szöbölni. Természetesen szükség van az állatgondozók, zootechnikusok, állatorvosok szorosabb együttműködésére is. / K. Versenybe« a tejtermelés fokozásáért A Galántai Állami Gazdaság részlegei versenyben állanak a tejtermelés fokozása terén. A megállapítások szerint a legjobb eredményeket a tallósi részleg dolgozói érik el, ahol az elmúlt héten a napi fejési átlag 8.2 liter volt. Nebojsán 8, Galántán 6.7, Kosutyban pedig 6,33 literes átlagot értek el. F. K. A losonci járás ifjúsága méltóan ki­veszi részét a rá háruló feladatokból. Friss lendülettel készülnek a tavaszi munkákra. Éz abban is megmutatko­zik, hogy amíg tavaly csak két EFSZ- ben volt ifjúsági munkacsapat, az idén ezek száma hiár tízre emelkedett, s ezek a tavaszi munkákban nagy se­gítséget nyújtanak mind a szövetke­zeteknek, mind az állami gazdaságok­nak. A járás fiatalsága figyelmét most elsősorban a rétek és legelők rendbe­hozatalára fordítja. Ebbe a mozga­lomba bekapcsolódik a tanulóifjúság is, s tervük mintegy 1000 hektár rét- és legelő rendbehozatala. Emellett a munka mellett a VIT-verseny kereté­ben kötelezettséget vállalta]^ arra is, hogy 50 fiatalt beszerveznek a mező­­gazdaságba. A kalondai ifjúság 9-tagú csoportja pedig kötelezte magát, hogy 10 hektár rét és legelő gondozása mellett 2 hektár cukorrépát is ter­meszt. Külföldiek szemével A prágai Kongresszusi Palotában három napig szinte együtt éltünk az EFSZ III. kongresszusának több rhint kétezer küldöttével. Nagy érdeklődés­sel figyeltük az ott elhangzott beszá­molót, az azt követő vitát és még a szüneteket is arra használtuk fel, hogy tájékozódjunk, megismerjük a cseh­szlovákiai szövetkezeti parasztság eredményeit, örömeit és gondjait. Őszinte elismeréssel adóztunk a me­zőgazdaság szocialista átszervezésében és a szövetkezetek gazdasági erősíté­sében elért sikereknek. Hogyisne, amikor a csehszlovákiai egységes föld­művesszövetkezetek nem egészen lyét év alatt majdnem 90 ezer új taggal gyarapodtak és jelenleg több mint 1 600 000 hektár földön, gazdálkodnak. S amint a kongresszuson elhangzot­takból kiderült, nemcsak a tagok szá­ma növekedett, hanem a jövedelem is. Szinte minden felszólaló közölte pél­dául, hogy. a közös vagyon is, meg a tagok járandósága is évről-évre emel­kedik. S ez arra vall, hogy a szövet­kezeteknek nagy szerepük volt és van a gabona, a hús, tej és egyéb mező­­gazdasági termények termelésének növelésében. A kongresszus tehát messzehangzóan hirdeti és bizonyítja, hogy helyes volt Csehszlovákia Kom­munista Pártjának agrárpolitikája, mert az egységes földművesszövetke­zetek mindinkább jelentős politikai és gazdasági tényezők falun. Mondani persze mindent lehet, de az a fontos, mit mutatnak a tények — szokták ellenvetni a tamáskodó em­berek. Nekünk nem voltak kétségeink a tényeket illetően sem, hittünk a küldöttek szavainak, de mégis örül­tünk, amikor alkalmunk nyilt három EFSZ meglátogatására. S hogy mi ezek után a véleményünk? Kezdjük talán az indulásnál. Szlová­kia fővárosából, Pozsonyból indultunk el a Csallóköz felé. S az út két oldalán végig gondozott, szemet gyönyörköd­tető, szívet vidító táblák és parcellák sorakoztak. Azért írtuk így: „táblák és parcel1 ák”, mert a táblák — vagyis a nagyüzemi földterületek — minden­képpen megérdemlik a rangsorolásban az első helyet. Jó! műveltek voltak a keskeny egyéni parcellák is, de a szövetkezetek földjével — legalább is arra amerre mi jártunk — nem vete­kedhettem. A szövetkezeti táblákban az őszi mélyszántás megboronálva, hengerelve, vagy sípaítózva várta már mindenük a tavaszi magot. Puha „se­lyemágyat” készítettek a tavasziaknak a szövetkezeti emberek és ahhoz ké­pest az egyéni gazdák többségének a földje durva „fapriccs” volt a mag számára Hiába, a gép mégiscsak job­ban megszelídíti és bőkezűbbé teszi a földet... S e jól gondozott táblák, a zöldelő vetések mint védencüket, úgy ölelték körül számos község határában a szö­vetkezed majorokat, telepeket. A korszerű, új épületek már messziről magukra vonják az utas figyelmét, és minden arra járónak fennen hirdetik: nagy >rő rejlik a szövetkezetben. Mert kim, itt, a szövetkezeti telepek helyén puszta szántóföld volt még né­hány évvel ezelőtt és most milliókat érő épületeket varázsolt ide az a jó­­néhány dolgozó paraszt, akik egyedül még egy lovat is nehezen vettek. Š a szövetkezés ereje, a közös gazdálkodás eredmenye még inkább szembetűnőbb, ha 1 be is nyitunk ezekbe a korszerű épületekbe. Mi a nyárasdi, eperjesi és az ifjúságfalvi szövetkezetek majorjaiba látogattunk el. Mindhárom szövetke­zet majorja az utóbbi néhány eszten­dőben nőtt ki a földből — a tagság nagy szorgalmának hatására. Sőt az istállók, sertés- és baromfiólak már meg is teltek állatokkal. Nyárasdon és Eperjesen nincs ugyan még annyi és olyan állat, amennyi kellene és le­hetne — de az eddigi eredmények mégis elismerésre méltók. S különösen tiszteletet érdemel az a törekvés, amely a vezetőség és a tagság részé­ről egyaránt megnyilvánul a belterje­­sebb gazdálkodás, az állattenyésztés fejlesztése érdekében. Nyárasdon pél­dául csupán saját erőből félmillió ko­ronát fordítottak beruházásra. Ezt az összeget szét is oszthatták volna, de nem tették meg, holott tudták, hogy így 3,5 koronával csökken az egy munkaegységre kifizethető részedés. így csak azok az emberek cseleked­nek, akik előtt világos a cél, akik elé­gedettek jelenükkel és hisznek a jö­­vőjükben is. És mi mindhárom szövetkezetben ilyen emberekkel találkoztunk. Nyá­rasdon a sertésólaknál beszélgettünk Knapp Sándor szövetkezeti taggal. Az idősebb sertésgondozó elmondotta, hogy- nagyon jól érzi itt magát, jól keres és még a bankban is van pénze. A mosolygós arcról mi egy kis turpis­ságot olvastunk le és tréfának vétve Knapp Sándor kijelentését, megje­gyeztük: persze a magáé is a bank pénze, mert a bank az államé, maga pedig annak egyik teljesjogú polgára. Knapp Sándor azonban nem tréfálko­zott. Neki valóban van 8000 koronája a bankban: a vejének akar venni egy személyautót. És ehhez hasonlóan 5— 6 tag gyűjti személyautóra a pénzét az ifjúságfalvi szövetkezetben is, ti­zenheten pedig máris saját gépkocsi­jukkal járnak hét yégén kirándulni. Olyan életmód ez, amellyel nem min­den ország szövetkezeti parasztsága dicsekedhet, nem is beszélve az egyé­niekről. Jól tudjuk és láttuk is, hogy itt sem mindenütt és nem mindig tejjel méz­zel folýó Kánaán még a szövetkezeti élet, sokszor több még a baj, mint a vaj. Szinte ahány szövetkezet, annyi­féle módon élnek ott az emberek. A jelek azonban biztatóak. A csehszlová­kiai szövetkezetek mind nagyobb erő­feszítéseket tesznek a munka meg­könnyítésére, gépesítik az egyes mű­veleteket és fejlesztik a jövedelmező üzemágakat. A mezőgazdaság gépesí­tése például — szerintünk — talán előre haladottabb itt, mint bármelyik népi demokráciában, kivéve Kelet- Németországot. Persze a gépesítés sem minden csehszlovákiai szövetkezetben egyfor­ma. Az ifjúságfalvi volt a legkorsze­rűbb szövetkezet, amelyet láttunk. Ez szinte szimbóluma az- egységes föld­művesszövetkezeti parasztok közel­jövőjének. A másik két szövetkezet nem gazdálkodik még olyan korsze­rűen. Minden remény megvan azonban arra, hogy néhány év múlva már for­dítót lesz az arány: kétszerannyi jó, kiválóan gazdálkodó skövetkezetet lát­hatnak az erre utazók, mint amennyi gyengébb lesz. És ennek eléréséhez mi teljes szívből sok sikert-űcívánunk. MAJOR LAJOS, a Szabad Föld munkatársa KOVÁCS MIHÁLY, a 'Magyar Rádió mezőgazd. rovatának vezetője A losonci járás fiatalsága a falvak^ szépítést akciójában sem akar lema­radni. A panyidaróci és budinai ifjúság a kultúrház felépítésében kíván tete­mes segítséget nyújtani,’ ugyanakkor pedig a polichnoiak a kultúrotthon előtt az ifjúság parkját kívánják meg­valósítani. Hasonló kötelezettségeket vállaltak a többi község fiataljai is. A fesztivál alapra való gyűjtés ke­retében a pionír-szervezetek minden egyes tagja kötelezettséget vállalt 1 kg papíros és üveg gyűjtésére. Ugyanakkor pedig az üveggyűjtésen kívül — a losonci egészségügyi iskola tanulói 300 koronát is összegyűjtöttek. A lovinobányai magnezit-üzem fiatal­jai tiszta jövedelmük 1 százalékát ajánlották fel a fesztivál-alapra. A járás fiataljai az említett felada­tok mellett nem feledkeznek meg a választási előkészületekről sem, s mindent megtesznek annak érdeké­ben, hogy a falvakon az örömteli, vidám légkör ne hiányozzék. S. L. ★ ★ ★ Gyomtalanitják a cukorrépát A Zselízi Állami Gazdaság részlegein megkezdték a cukorrépa gyomtalaní­tását. A növényzet szép, fejlett. Újból bevált a korai vetés és elöcsíráztatott vetőmag. A gazdaság dolgozói azon igyekeznek, hogy a tervezett hektár­­hozamot túlteljesítsék. Vállalást tet­tek, hogy terven felül 60 vagon cukor­répát termelnek. Egy 45 hektáros par­cellán bevezetik az öntözéses gazdál­kodást.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom