Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-14 / 15. szám

JŤalŕad

Földműves

1957. április 14

Gazdagabb, kulturáltabb nép választ

Jobb agitációs munkát

Május 19-én „Egységesen a szocializmusért, a békéért folytatott harcban — egységesen a nemzeti bizottsági választásokba” jelszóval lépnek az urnák elé dolgozóink, hogy megválasszák szerveiket, a nemzeti bizottságokat.

Dolgozóink már eddig is meggyőződtek arról, hogy a nemzeti bizottságok tényleg a nép szervei és közösen a széles népi tömegek segítségével irányítják az országot. Közösen a néppel oldják meg a felmerülő problémákat és nehézségeket, a kulturális és gazdasági élet terén. A nemzeti bizottságok akciós tervének értékeléséből szintén látjuk, hogy a nemzeti bizottságok törődtek a falvak népe életszínvonalának emelésével. Most a választások előtt jóleső érzéssel vitatkoznak a dolgozók a nemzeti bizottságok új jelöltjeiről és sokat jelölnek a régiekből is, mert azok megnyerték a tömegek rokonszenvét.

A választások sikere és a nemzeti bizottságok munkájának megjavítása elsősorban a néppel való szoros kapcsolattól függ. A választások előtt még jobban kell harcolni a bürokratikus munkamódszerek ellen és le kell ezeket leplezni a propagációs és agitációs munkában is. Habár ezen a téren a bratislavai kerületben bizonyos javulást értünk el, mégis hiányosságaink vannak főképp a személyes agitáció terén. Ezen a helyzeten rövidesen változtatni kell. A szenei járásban például a járási pártbizottság foglalkozott az agitáció kérdésével és a pártszervezetek segítséget nyújtanak a nemzeti bizottságoknak. A járási pártbizottság mellett felállítottak egy öttagú kollektívát, amely irányítja az agitációs munkát. Az agitátorok és propagátorok részére szemináriumi oktatásokat rendeztek. Az agitációban4 foglalkoznak a falvak, gazdasági és kulturális kérdésével. Főleg a termelés nagyobbfokú hatékonyságának kérdésével. Az errevonatkozó agitációs munkának máris megvan az eredménye, mert a szenei járásban hat kollektív és több mint ezer egyéni kötelezettségvállalás született, amely 2 millió korona megtakarítást jelent.

Az agitációs munka csakis úgy lehet eredményes, ha az agitátorokat kellő érvelő anyaggal látjuk el. Ezen a téren a legjobb eredményeket a nagymegyeri, trencséni, nagyszombati, pőstyéni járások érték el. Jó munkát fejt ki az agitációban о magyarbéli pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság. A Nemzeti Fronttal együttműködve jó programtervet dolgoztak ki. Betervezték a kultúrház befejezését, gázvezetéket, a községi út megjavítását, artézi-kút építését, helyi hangszóró létesítését, autóbuszvárótermet, sportpálya megjavítását. A tervről az agitációs központban beszélgetéseket tartanak a választókkal. Az agitátorok iskolázásán a következő témákkal foglalkoznak: „A mi falunk a múltban és ma”, „Falunk gazdasági és kulturális felemelkedéséért”.

A választásokig nem sok időnk van már hátra és így fokoznunk kell mindenütt az agitációs munkát, hogy a dolgozók még szemléltetcbben lássák, milyen eredményeket értek el a nemzeti bizottságok vezetésével.

Kubica Borisz, a bratislavai kerületi pártbizottság dolgozója.

★ ★ ★

Választási

kalendárium

ÁPRILIS 15-ig:

A választókörzeti választási bizottságok elnökei összehívják a választókörzeti választási bizottságok tagjait az első ülésre.

ÁPRILIS 18-ig:- A várlasztókőrzetv választási bizottságok elnökei megismertetik e bizottság tagjait feladataikkal és jelentést tesznek erről a helyi nemzeti bizottság elnökének.

ÁPRILIS 19-ig:

A helyi nemzeti bizottság tanácsa befejezi a választók névjegyzékeinek összeállítását és a választók névjegyzékeit közszemlére kifüggesztik. A kerületi, járási, városi és helyi választási bizottságok felülvizsgálják vajon a nemzeti bizottságok jelöltjei ugyanabban a nemzeti bizottságban csak egy választókerületben jelöltetnek-e ?

Egy járás a számok tükrében

Vidáman pöfög az Oszor és Somorja között közlekedő vonat mozdonya. A verőfényes tavaszi napsugár lágyan simogatja a már zöldelő őszi vetést és sugaraival melengeti az elvetett tavaszi életet. Be-be kandikál a vonat ablakán, mintha mondaná: „Nézz ki, tekints körül, mennyi újat látsz itt!

A nagy szövetkezeti táblák, a sok apró parcella helyett, nem számít már újdonságnak. Megszokott, szemetszívet gyönyörködtető látvány. Vonatunk éppen most halad el a Pomlé, Somorja parkja mellett, A mozdony nagyot sípol, mintha azt a virágot szedő kislányt üdvözölné, aki abbahagyva eddigi szórakozását a vonatot nézi. — De nini, ott a fák között vajon mi épül? Ügy néz ki, mintha szabadtéri színpad készülne.

Megérkeztünk. A főtéren, a JNB régi épületével majdnem szemben új, kétemeletes nagyszerű épülettömb emelkedik. Itt talál új otthonra a JNB. De amerre csak nézel mindenütt tatarozás, építkezés.

A járási nemzeti bizottságon megkérjük Harusták elvtársat, a JNB doldozóját, mondjon nekünk valamit arról a munkáról, amit most, a választások előkészítésével kapcsolatban végeznek.

Akadozva indul a beszélgetés. De lassan belejövünk mind a ketten.

A választási előkészületek második részében — mondja Harusták elvtárs — a tulajdonképpeni agitációt áprilisban kezdtük meg. Beszélgetéseket szervezünk, amelyeken fellépnek a jelöltek. Megvalósítottuk az agitátorok iskolázását, ahol őket érvelő anyagokkal látták el. Eddig már ezernél több agitátort képeztünk így ki. Hogy milyen nagy az érdeklődés, azt bizonyítja az is, hogy Somorján 170 agitátort hívtunk meg és az iskolázáson 180 érdeklődő jelent meg.

Eddigi tapasztalatunk az, hogy egyes helyeken az agitátorok nem látogatták

meg a polgárokat. Munkájukat úgy könnyítették meg, hogy csak a helyi hangosbeszélő útján hívták meg a polgárokat az egyes rendezvényekre.

Nagyon jó munkát végeznek egyes községek agitációs központjai, így Békén. Nagymagyaron, és javulóban van a munka Nagypakán is. Befejezéséhez közeledik az akciós tervek kidolgozása. Ezekből kiindulva szervezzük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 10. évfordulójára tett vállalásokat, amelyek keretében a polgárok konkrét formában tehetik meg vállalásukat.

Hogy milyen eredményeket értek el az elmúlt funkciós időszak ' alatt ebben a járásban ? Erre a kérdésre Harusták elvtárs néhány érdekes adatot sorolt fel.

1954. óta a járásban a beruhá> » '» i* v n ' zjsj építkezésekre 35,176.000.— Kés-t fordítottak. 24 tehénistállót, 1 borjúneveidét, 4 lóistállót, 26 sertéshizlaldát, magtárakat, silóvermeket, kukoricaszárítókat és sok más gazdasági berendezést építettek.

A szociális gondoskodás terén is nagy eredményeket mutatnak fel. Egyik bizonysága, hogy szociális segélyképpen ruhára és étkeztetésre kifizetett összeg az 1954. évi 89.926.— Kés ellenében 1956-ban 322.451.—

Kčs-t tett ki, ami 261 százalékos emelkedésnek felel meg. Somorján kibővítették az agghajlékot és Bacsfán az ottani kastélyt agghajlékká alakították át. Ennek átépítési költsége 1,400.000.— Kčs volt, nem számítva a berendezést, amit folyamatosan vásárolnak. Így a járásban 112 magáraha-623 százalékkal

gyott és elaggot személyt tudnak elhelyezni.

A járásban kultúrházakat, közkutakat, tűzoltó-szertárakat, autóbusz várótermeket és még sok más közérdekű berendezést létesítettek.

Üj elárusító helyekkel, 20 üzlettel bővült a járás kereskedelmi hálózata. Nagyon érdekes megfigyelni, mennyivel növekedett az iparcikkek és egyéb cikkek fogyasztása. így a ruhanemű vásárlása 81 százalékkal, a mosógépek 1921, a bútorok vásárlása emelkedett. Hogy a polgárok milyen sok házat építenek, arról szintén a számok tanúskodnak. A faanyagok vétele 497,5 százalékkal, a cement 540 és a téglák vásárlása 257,2 százalékkal növekedett. Ehhez még hozzáfűzhetjük, hogy a járásban 534 építési engedélyt adtak a polgároknak.

Ennyit mondanak a számok. De a kíváncsiság nagyon fúrja az oldalamat. Mit is építhetnek a Pomléban? Erre a kérdésemre Harusták elvtárs mosolyogva válaszol. Valóban szabadtéri színpadot és hozzáfűzi, hogy ennél a munkánál Somorja minden polgára már eddig is 34 brigádórát dolgozott le.

Szépek ezek az eredmények. Méltóan sorakoznak e járás többi sikere mellé. Minden egyes polgárának jó munkája azonban bizonyára még növelni fogja az eddig elért eredményeket. A májusi választásokon pedig jövő boldog életük még gazdagabb alapjait fogják megszilárdítani.

OBENAU KAROLY

Elsők az új úton

AZ ÉHSÉGTÜNTETÉS és az ezt,követő letartóztatások híre gyorsan bejárta a környéket. Eljutott a falvakba, de még az urasági majorokba is. Csüggedés azonban nem vett erőt a földmunkásokon, ellenkezőleg, a hír további harcra tüzelt az elnyomók, a kizsákmányoló rendszer ellen. Felgyújtotta a szívekben a proletárszo’.idaritás nemes lángját, nyomban tettekre ösztönzött. A hír tudomásulvétele után a vágsellyei földmunkások nyomban gyűjtést rendeztek. Krumplit. babot, lisztet, zsírozót adtak össze szűkös élelmiszerkészietükből. Az öszszegyűjtött élelmet azután eljuttatták Nádszegre, hogy ezzel is enyhítsék a lebukott, bebörtönzött földmunkások csa'ádjainak nyomorát.

Ezek az élettel küszködő, agyonsanyargatott földmunkások a tüntetés utáni időkben is harcos szószólójuknak sorsuk jobbrafordítójának tekintették a pártot. Esténként rendszeresen eljárogattak a pártházba. A Munkás és az Üt című újságok cikkeinek közös, olvasása, megvitatása során bővítgették tudásukat, szélesítették politikai látókörüket. A proletársajtó tájékoztatta őket az országon belül és a határokon túl történt eseményekről. Megismertette velük, hogyan, milyen módszerekkel vívják igazságos harcukat a' kassakörnyéki, bodrogközi, ipolymenti kétkezi munkások. Az agytágítgató felolvasások ébresztették őket annak tudatára, hogy szervezetten, soraik tömörítésével megsokszorozhatják erejüket.,. Szervezkedtek is nemsokára ... Megalakították a Vörös Szakszervezet helyi csoportját, amely azután összefogta a falu nincstelenjeinek, földmunkásainak nagyrészét. Ez a szervezet képviselte érdekeiket, s később erős támaszává vált a helyi pártszervezetnek.

...és győzött a harc!

II. Csöbörből vödörbe

liónyi nincstelenje, szegényparasztja. Valami olyasfélét, amely rendszerben nem kell fénylő csendőrszuronyok vigyázása közepette munkát, kenyeret követelni. Olyan rendszer után vágytunk, amelyben a parasztot nem sújtja temérdek, megfizethetetlen adó: amelyben nem kell hétrét görnyedni az ispán, a földbirtokos, a jegyző előtt. Olyan rendszerről álmodoztunk, ahol a tőkések, burzsujok helyett munkások és parasztok kezében van a hatalom s a nép maga irányítja sorsát. Mint ahogy azt a Munkás írta, hogy van már a világon egyetlen ilyen ország, s ez a Szovjetunió, ahol ez a rendszer van erősödőben ...

Lassan, szinte csigalassúsággal másztak az évek... A nagy világgazdasági válság vihara nem vonult át nyomtalanul az ország felett. Üjabb nélkülözést, gürcölést hozott, újabb munkanélküliséget, Tehát ennek a keserű „levét” is jórészt a munkásság itta meg.

... A naptár 1938-at mutatott. Egy szép napon híre futott, hogy Szlovákia déli részét visszacsatolják Magyarországhoz. Ezidőtájt kapott szárnyra egy édesbús, rövidke rigmus:

„Benes volt az apátok,

selyem volt ruhátok.

Horthy lesz az apátok,

ki lesz a gatyátok!”

Ez a rigmus közszájon forgott hetekig, hónapokig, s jócskán elvetette a borúlátás, a bizalmatlanság magvát a faluban. Különösen a szegényebb réteg volt az, amely nem sok jót remélt

Horthy rendszerétől, sőt aggódva né-, zett jövője elé. Hiszen köztudomású volt, hogy a megélhetési lehetőségek sokkal alacsonyabb színvonalon állottak Magyarországon, mint nálunk.

A NYÁRRA ŐSZ JÖTT. S -egy nyirkos, ködös reggelen, nagy zenebona mellett bevonultak Nádszegre is Horthy „felszabadító” katonái. Sokan öröKirivalgással fogadták őket.,. De az öröm rózsája gyorsan le is hervadt az arcokról. Egy-két nap múlva az üzletek kongtak az ürességtől. A katonák , mindent felvásároltak, s küldték haza, az „anyaország-ba”. Mindez persze eleget bosszantotta, majd elgondolkoztatta a falu lakosait.

— íme, a rigmus a beteljesedés, a megvalósulás útján — mondogattuk. De ez csak a kezdet kezdete volt. . . Nemsokára belebújtattuk lábunkat a padlásra felhányt, megkopott batyakabancsokba. Utána jött a mürostos nadrág, majd a fatalpú bakancs. Különös fortélya volt ennek az istenadta lábbelinek. Már a harmadik utcában észre lehetett venni, hogy valaki jön, akkora zajt csapott: a sok orrabukásról nem is beszélve.

Ügy emlékszem rá, mintha ma történt volna. A templomtéren sokan tartózkodtak, körül álltak valakit. Hatalmas termetű kakastollas tábori csendőr mutatkozott be. Az odacsődült tömeg előtt tetszelgett, fitogtatta magát, mint valami páva.

— Ilyen csendőr köll ide! — jegyezte meg egy községi elöljáró. — Ez, ha lehúz egyet a prolinak, hát azt hiszi, hogy a ló rúgta pofon.

JÖTT IS KAKASTOLLAS. Nem is egy, hanem négy Horthy-pribék szállt meg a faluban, s rendezkedett be hosszabb időre, hogy lázongó természetű fajtámat fékentártsa.

Kovács István.

Földjein. ő , is péjdásijn,, gazdálkodott. Egész évre teljesítette már a tej, tojás- és húsbeadását. ' Munkájával mindig meg voltak elégedve, most újra jelölik majd az új nemzeti bizottságba Zsoldos elvtárssal együtt.

ÁM AZ EMBEREK NEM EGYFORMÁK, amint a cikk elején. is említettem, — Cigler István például szintén a helyi nemzeti bizottság tagja,, tej- és tojásbeadását példásan teljesíti, de még gondolkozik, mert egyes párttá-' gok sem mutatnak még példát. Sztrikó János 3 hektáros gazda párttag, nemzeti bizottsági tag, azonban a szövetkezeti gazdálkodásról hallani sem akar. Egy funkcionáriustól több példamutatást várnak a falu lakói. Blaskó János szintén párttag és tagja a nemzeti bizottságnak, Haladé Júlia szintén nemzeti bizottsági tag, akik még mindig nem határozták el magukat a szövetkezeti gazdálkodásra.

A FALU MOST VÁLASZOLÓN ÁLL

és nem kis mértékbén függ a helyi nemzeti bizottság tagjaitól, hogy lesz-e szövetkezet, vagy nem. A helyi nemzeti bizottságot azért választja a falu népe, hogy vezesse, irányítsa, nevelje a község minden lakóját. A nemzeti bizottság tagjainak nemcsak abból áll a feladata, hogy a napi teendőket végezze, hanem ha már élre választotta őket a nép, akkor cselekedjenek a nép érdekében. Mert ha a nemzeti bizottság tagjai most jobb agitációs munkát folytatnak a kis- és középparasztok megnyerésére, és ha elsősorban maguk mutatnak példát a szövetkezetbe való belépésre, ha majd jól menő szövetkezet lesz Szaláncújvároson, a nép hálásan gondol rájuk. Hisz a falu felemelkedését csakis a szövetkezet segítheti elő.

AZ UTÓBBI IDŐBEN egyesek ugyan jól1 teljesítik a beadást, de a szövetkezetek eredményeivel mégsem tudnak lépést tartani. Vannak olyanok is, akik nem teljesítik beadási kötelezettségüket. Simkó Pál 13 hektáros gazda pl. csak egy tehenet tart, s nem törődik beadási kötelezettségével. Kascsák Pál, 12, Tomkó Kiss János 12 hektáros gazdák szintén csak egy tehenet tartanak. Nagy veszteség ez a falu és az ^llam, de az egyes földművesek szempontjából is. Mert ha közösben gazdálkodnának, és rendesen teljesítenék beadási kötelezettségüket, akkor több jutna a közellátásra, gazdagabb lenne a falu és természetesen minden becsületesen dolgozó földműves is.

Iván Sándor, Kassa

SZALÁNCÜJVÁROSON most forr, pezseg az élet. Egyesek már elindultak az új, a jobb felé, mások még mindig gondolkoznak, latolgatják az eshetőségeket, vajon érdemes-e elindulni. Évszázados fordulópont ez, amikor a paraszt leveti régi előítéleteit és belép egy nagy közös családba. Érthető is, hogy ez nem megy máról holnapra, vannak, akiket az eredmények már meggyőztek, de vannak olyanok is. akik még mindig ingadoznak és nehezebben határozzák el magukat. A faluban eddig már nyolcán írták alá a belépési nyilatkozatot az egységes földművesszövetkezetbe.

ZSOLDOS ELVTÁRS, a helyi nemzeti bizottság elnöke, az elsők közé tartozott. Példamutató volt ő magángazda korában is. Az első negyedévre tojásbeadásáiiak 150 százalékra tett eleget, a tejbeadásból pedig már harmadrészét teljesítette. A húsbeadást is egész évre rendezte. Most is 5 liter tejet hord naponta a tejcsarnokba. “Példásan gazdálkodik hat hektár földjén, állatállománya is kifogástalan. Jó gazda hírében állott mindig, de mégis látja a különbséget mennyivel könnyebben, jobban, gazdagabban élnek a szövetkezeti tagok és ő is ezen az úton akar haladni. Mint a nemzeti bizottság elnöke, példát mutat a falu népének.

TOMČONÉ ELVTÄRSNÖ, a helyi nemzeti bizottság titkára, két hektár földdel lép majd a szövetkezetbe, elsőnek írta alá a belépési nyilatkozatot.

MÉG UGYANEBBEN AZ ÉVBEN — 1932-ben — a megüresedett községi bírói székbe az Agrárpárt Gáspár Józsefet ültette be. Ez a változás vajmi kevés javulást eredményezett. A falu szegénysége már bizonyos hatást tudott gyakorolni az addig makacs elöljáróságra. Így azután az némi munkaalkalmat biztosított a falu területén. Munkabérként azonban pénz helyett vásárlási utalványt, azaz „blokkot" kaptunk. A burzsoá állam eme könyöradományára, — mely munkanélküli segélynek számított, — eléggé rászolgált az egyébként tengődő földmunkásság. Mert hát a kubiko'ás, földhányás nagyon megviselte a hiányos, egyoldalú táplálkozásban, koplalásban legyengült szervezetet.

De az u. n. blokk-rendszer, a munkanélküli segély sem tartott sokáig. A kormányban ülő uraink bizonyára attól tartottak, hogy a sok éhes proli egyhamar kimeríti az államháztartást. Pedig hát a nehéz milliókat, a magas profitot a munkásság izzadta ki, az ő munkaerejük által duzzadtak a tőkések pénzeszsákjai.

S mindezért milyen erkölcsi ellenszolgáltatásban részesült a munkásság? Kapott-e jó szót, elismerést? Egyáltalán nem! Politikai jogfosztottságot, oldalbarúgást, legfeljebb odavetett csontot — igen, ezt kapott. A koncon? — ők, a semmittevők marakodtak.

A MASARYKI, BENEŠI demokráciától valami jobb, emberibb társadalmi rendszert várt, óhajtozótt a falvak mii-'