Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-24 / 12. szám

1957. március 24. Szakmelléklet 3 Méhészek értekezlete Nagymegyeren Szép sikerrel zárult a nagymegyeri járás méhészeinek március elején tar­tott járási értekezlete. A járási kon­ferencián Varga Dezső beszámolt a méhészegyesület munkájáról, amely nem volt minden akadálytól mentes. Mint mindenütt, itt is nagy nehézsé­gekkel küzdöttek, mivel a méhek le­gyengülve mentek telelőbe. De közre­­játszot ebben — a reménydús tavasz után — a hosszú, csapadék nélküli nyár és az ősz, ami az elmúlt évben a nagymegyeri járás méhészeinek is próbára tette a türelmét. Minden tu­dásukra es gondoskodásukra szükség volt. A részleteredmények ugyanakkor bizakodóvá teszik a méhészeket. Re­mélik, hogy ez az év sikeresebb lesz a tavalyinál. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a nagymegyeri járás önálló mé­hészei mellett ma már hét szövetkezet rendelkezik méhészettel, közülök az alistáli 110 családdal, az apácaszakál­­lasi pedig (ez a legkisebb szövetkezeti méhészet) 18 családdal. A konferencián megvitatták a jövő terveit, s ugyanakkor okultak a múlt év hibáiból is. Minden szándékuk arra irányul, hogy ebben az évben — a já­rási mezőgazdasági ügyosztállyal szo­rosan együttműködve — minden aka­dályt lehárítsanak a méhlegelő kérdé­sében. A járási méhészegyesületnek a méz­­termelés terén kifejtett odaadó mun­kája mellett dicséretet érdemel épp az elmúlt napokban rendezett sütő­­tanfolyam szervezése is, amely szép eredménnyel zárult. Ugyanakkor azon­ban mind az egyes tanfolyamok szer­vezését, mind pedig a méhészet to­vábbi fellendítését illetően szükség van a méhészek további összefogására, amely az eredményes munka egyedüli feltétele. -tá A sütöfanfolyamon 38 nő vett részt. A képen a kiállított mézes készítmé­nyeket, valamint a tanfolyam hallgatóit láthatjuk. A tanfolyamot özv. Krajci Anna és Balogh Klára vezette A méhek tavaszi átvizsgálása Mezőgazdaság az Északi-sarkkörön túl Az észak-szibériai telepesek és a lakosság számára kezdetben súlyos göndot okozott a zöldségféleségek, a mezőgazdasági termékek hiánya. Ha kevés a friss zöldség, ennek következ­ményeként felléphet a veszedelmes skorbut, tehát a lakosság zöldségellá­tásának nagy a jelentősége. Igen ám, de sokan azt állítják, hogy a sarkkö­rön túl nagyon nehéz bármilyen zöld­séget vagy gabonaféleséget termesz­teni. Viszont a szovjet nép most is diadalmaskodott a természet fölött. A tudósok segítségével olyan magfajtá­kat termesztett ki, amelyek jól tűrik az észak-szibériai zord éghajlatot. A sarkköri mezőgazdaság támogatása végett a Himini, Pecsora és a Jenyiszej mentén, valamint Észak-Szibéria sok egyéb pontján, az Obtól egészen a Ko­­limáig, központok létesültek. * * * Említsük meg például Kurejkát, ezt az egykori kis halásztelepet, amely a sarkkör mögött, a Jenyiszej partján fekszik, s most az északi mezőgazda­ság központjainak egyike. A nagy vál­tozás a háború idején következett be. Egy derűs, de fagyos napon Kurejka lakossága az utcára tódult: a halász­falu fölött repülőgépek berregtek, Az egyik gép két-három kört irt le, majd óvatosan leszállt a megtisztított jég­­repülőtérre.A pilóták előbb terjedelmes csomagot dobtak le, ebben volt a pos­ta, azután a repülőgép ablakai meg­nyíltak, s boronák, kapák, burgonyá­val telt zsákok hullottak az égből. Az első repülőgépet a második, a harmadik követte. — Kurejkában szovhozt alapítunk! — jelentette ki vidáman az egyik utas, egy fiatal mezőgazdász, aki a repülő­gépek körül sürgölődött. — Nem aka­runk várni, amíg a jég elvonul a Jeni­­szejről, tehát a legfontosabb eszközö­ket repülőgéppel hoztuk ide. A meglepett kurejkaiak szótlanul nézték egymást, s csak á fejüket csó­válták, hiszen itt megelőzőleg sohasem szántottak, soha nem vetettek. Jelenleg a kurejkai szovhoz mezői nemhogy száz, hanem sokezer hektárra terjednek. A szovjet -traktorok mezővé varázsolták a régebbi erdős területe­ket, de a kurejkai kolhoznak is segí­tettek a szántásban. * * * A szovjet emberek megváltoztatják Észak természeti viszonyait és meg­könnyítik az ottani lakosság életét. Ha valaki meglátogatja Igarkát, ezt nem­rég alapított szibériai várost, az em­berek elvezetik a vendéget arra a szi­getre, ahol a Polarnij-szovhoz gazdál­kodik. S a vendéglátó^ büszkén mu­tatják az igarkai talajon kitermesz­tett répát és uborkát, majd nagy­­bogyójú ribizlivel kínálják a látogatót. Ez a zamatos gyümölcs az északi-sark­körön túl létesített első gyümölcsös­kertben termett. * * * De másutt Dugyinka és Norilszk kör­nyékén, a 70-es szélességi fok alatt is termesztenek zöldséget. Ahol a háború előtt ingoványos tundra terült el, most ugyanazon a helyen gondosan megmű­velt mezőket találunk, amelyeken ká­poszta és burgonya terem. Szinte hihe­tetlen, de mégis igaz. A káposzta magja valahonnan na­gyon messziről került ide. Minden zsá­kon ott volt a figyelmeztetés: „Nem szavatoljuk a magvak csírázását, s nem kezeskedünk a termésért, ha a magot a 65. szélességi fokon túl vetik el.” De a norilszki parasztok nem hátrál­ták meg. Előbb egy hektáron kezdték a káposzta termesztését, s ma már a káposztás területek többszáz hektárra terjednek. Szabad mezőkön, tartósan átfagyott földeken termesztik a bur­gonyát, káposztát, cukorrépát, tarló­répát, céklát, murkot, salátát, retket, kaprot és dohányt. * * * Nemrég a szakértők még azt bizony­gatták, hogy a 70. szélességi fokon túl a káposzta egyáltalán nem teremhet meg. Véleményüket arra alapították, bogy ilyen földrajzi szélesség alatt a Az idő fokozatosan javul, nemsokára megérkezik a kikelet. Mi, méhészek nyugodtan várhatjuk jöttét, mert ked­venceink már február 10-én szépen kirepültek, kitisztultak. Az idő arra is alkalmas volt, hogy meggyőződjünk az élelem mennyiségéről; az esetleges hibákat kiküszöbölhettük, a hiányokat pótolhattuk. De az átvizsgálás ezután következik. A tüzetes tavaszi átvizsgálás sok kezdő méhésznek okoz gondot. Nem ért hozzá és nincs megfelelő felszere­lése. Tehát leírom, hogy mi kell hozzá és hogyan végezzük el az átvizsgálást. Arcvédő, füstölő és keretfeszítő-vas már egy-két családhoz is szükséges, mert ha egyelőre késsel, ronggyal, kor­hadt fával boldogulnánk is, később mégis meg kellene vennünk a felsze­relést, tehát már most szerezzük be ezeket a nélkülözhetetlen eszközöket. Ha csak lehet,, kölcsön semmit ne kér­jünk, mert ezek az eszközök a beteg­séget könnyen terjeszthetik, és nem is szívesen adják ide azokat. Erősebb bádogból készítsünk leve­lezőlap-nagyságú, kissé meghajtott le­mezt a hullák kiszedéséhez. Szükséges még egy doboz is, amelyben belehúz­zuk a hullákat. A doboz fából vagy bádogból készíthető, és jó, ha lezár­ható. Készítsünk harisnyakötő-gumiból szorítót a kabátujj, lekötésére, hogy munka közben a méhek fel ne mássza­nak. Törlőruha is legyen kéznél a ned­vesség eltávolítására. Vékony deszká­ból 6—8 keret befogadására alkalmas könnyű ládát készítsünk, éspedig a használt költőtéri keret mérete alapján. Ez szükség esetén még raj részére is megfelel, de csak ideiglenesen. Egyéb kellékek: használt asztalterítőből (via­szosvászonból) két-három darab 50X40 cm terítő a lerakáshoz; füstöléshez korhadt fa, illetve tapló. Hogy a fel­sorolt tárgyakat ne kelljen külön-külön hordozni, egy 40 cm hosszú, 30 cm széles és 8 cm magas tálcáról gondos­kodjunk, amelynek két végét fúrjuk át és seprűnyélből készítsünk bele tar-­­tőrudat. Napos, lehetőleg szélmentes időben. 14—15 fokos melegben már elvégez­hetjük a rendes tavaszi átvizsgálást. Óvatpsan leemeljük a kaptár fedelét, s leszedjük a takarót. Háromszor­­négyszer füstöt fujtatunk a rostaszö­veten át a méhekhez, aztán lassan elöl­­hátul megfeszítjük a leragasztott ros­taszövet keretét, majd ismét megfüs­töljük a roppanásra felzúdult méheket, hogy lecsendesedjenek. Leemeljük a keretet és az egyik vászonnal letakar­juk a fészket, s csak 1—2 keretet ha­gyunk szabadon. Így megakadályozzuk a meleg elillanását, visszatartjuk a ku­tató idegen méheket, s a vizsgált csa­lád méhei sem zavarják munkánkat. Két-három keretet kiemelünk, s át­nézés után a kerettartó ládába tesszük, majd letakarjuk. A kivett keretek alatt a kaptár fenekét kitaakrjuk. A mun­kát így folytatjuk tovább. Minden ke­ret kivételénél figyeljük az anyát, ame­lyet rendszerint a napi petéskeretén találunk meg. Számbavesszük a Hasí­tás, nép, hulla és a méz mennyiségét, majd az adatokat a naplóba bejegyez­zük. Az anyát megfigyeljük, hogy nincs-e rajta tetű és hogy épek-e a lá­bai. A hibákat feljegyezzük. Ha az anya tetves, a tetveket dohányfüsttel eltávo­lítjuk. Az öreg, hibás mézeskereteket a fészek szélére tesszük az üreseket kivesszük, selejtezzük, majd kiolvaszt­juk. Ha a fészket ősszel nem szűkí­tettük le, most ezt is elvégezzük. Ezután a kereteket a kiszedett sor­rendben visszarakjuk, de vigyázzunk, nehogy a méhcsomót megszakítsuk a fiasítástalan kerettel, s nehogy az anyát megnyomjuk. Ha az erős család­nál a sok méz miatt nincs hely a pe­­tézésre. akkor a szélső befiasitott keret mellé kiépített üres kereteket teszünk, hogy az anya petézhessen. A vissza tett keret mézes része mindig hátúira kerül. Ha így végezzük munkánkat, meg­akadályozzuk a rablást, nem hűl meg a fiasítás. A méhek nyugodtan tűrik az átvizsgálást, és így kevés szúrást kapunk. Világhy Arpád, Pat Méheink egészségvédelméről Lapunk méhészrovatában sok cikk megjelenik, amely a méhekkel foglal­kozik. de kevés az olyan, amely a be­tegségekkel, illetve az azok elleni védekezést tárgyalja. Éppen ezért szeretném elmondani, hogy a beteg­ségek elhárítására milyen intézkedést teszek. Azokat a kereteket, amelyekből a lépeket kivágtam, fertőtlenítem, még­pedig 10 százalékos szódaoldattal. Előzőleg természetesen a kereteket jól levakarom és csak azután teszem az oldatba 5—10 percre, hogy a keve­rék beleívódjék, és aztán megszárí­tom. Szárítás után a kereteket újból felhasználom. Ugyanígy fertőtlenítem a méhészeti kellékeket, például vá­lasztódeszkát, szigetelőket, rácsokat, kalitkákat, üres kaptárakat, stb. De a tél folyamán nem feledkezem meg a fahamu gyűjtésről sem, ame­lyet szintén fertőtlenítésre használok fel. (Hogyan? Erre később rátérek.) így felkészülve nyugodtan vártam az első kirepülést, ezt az örömteljes napot, hiszen ez megmutatja munkám eredményét. Ilyenkor nagyon fontos egészség­­ügyi munkák várnak a méhészre, amelyek elmulasztása néha az egész éven érezteti hatását. A sok közül kezdem az elsővel. Tisztuló kirepülés után elsőrangú feladatomnak tartom, hogy a kaptár alját kitisztítsam. A méheknek ez igen nagy munka lenne. A méhész viszont hamar elvégzi,' kü­lönösen ha ősszel gruberoidot tett belülről a fenékdeszkára. Most ezt csak kihúzom és ebből megállapítja a család állapotát. Milyen a terjedelme, hány léputcát takar, van-e fiasítás, nem-e anyátlan, stb. Mintát is ilyen­kor szedek, amit elküldök a vizsgáló-1 intézetnek. A többi elhullott méhet elégetem. A fedelezést és egyéb hul­ladékot kiolvasztom viasznak. Az első kirepülés után a méhek nyomot is hagynak maguk után és ez nagyon veszélyes lehet, ha valamelyik család fertőző betegségben szenved. A bepiszkított kaptárt lemosom meleg vízzel és fertőtlenítem 10 százalékos szóda- vagy formalinoldattal. Inkább szódával, mert a formalin erős szagot áraszt. Ezután a kaptár előtti teret körül­belül 1,5 méterre beszórom fahamuval. Ez azért fontos, hogy a pihenő méhe­ket meg ne. fertőzzék a betegségben elhullt méhek. Megjegyzem, hogy a kaptáink előtti részt jómagam állandóan tisztán tar­tom. A fűtelenítésre kálisót használok. A kijelölt területet vastagon beszórom vele, ahol minden növény elpusztul. Továbbá az egész tavaszi fejlődési időszak alatt az elhullott méheket a kaptárak előtt összeszedem, összesöp­­röm és elégetem. Hamuval fertőtlení­tem az összes vizes helyeket, hogy az esetleg vízért járó méhek ott se fer­tőződjenek meg. Közben a kutatóintézettől kapott leletek alapján gyógyítom a netalán előforduló beteg családokat. Az erő­sen nozémásokat lekénezem, mivel az ilyeneket nem érdemes tűrni. A kö­zepes és gyengén nozémásokat a le­hető legjobban szűkítem, erősen mele­gítem, bőséges virágport biztosítók nekik és mézes sziruppal serkentem őket. Április végén, amikor a telelő mé­hek nagyrésze már elhullott, még egyszer fertőtlenítek. Ilyenkor a kap­tárak előtti részt mésztejjel lelocso­lom, a röpdeszkákat sződaoldatba mártott ronggyal letörlöm. Azt hi­szem, említenem sem kell, hogy a be­lül piszkos kaptárakat az első alka­lommal kicserélem. Lehet, sokan azt mondják, hogy ez mind felesleges munka, ők ilyet nem csinálnak, mégsem történik baj. Igen, ez lehet, de nem minden alkalommal. Azelőtt nálam sem volt soha baj, 1955-ben pedig ismeretlen okból az állomány úgy megfertőzött, hogy az egész évi méhészkedés eemmi hasznot nem adott, sőt állományunk 25 száza­lékát elveszítettük. De azután az em­lített egészségügyi előírások betartá­sával, szorgalmas munkával pótoltuk a hiányt és a múlt évben szép hasz­nunk volt a méhészetből. Bubenkó Imre, (Hím) meleg idő mindössze 90 napig tart, viszont a káposzta tenyészideje leg­alább 140—150 napot tesz ki. A szak­értők aggodalma azonban indokolt, ha megfontoljuk, hogy ezen a környéken a meleg és világosság 90 napjához legalább 50 napfényes éjszakát is szá­míthatunk. De végeredményben nem a meleg és világosság dönt a siker vagy kudarc fölött. A talaj gondos előkészítése a legfontosabb. A talajmunka őszi mélyszántással kezdődik, ilyenkor a talajt meszezik is. A mész felveszi a küzdelmet a tundra földjének savmaradékaival, ame­lyek árthatnak a növényzetnek. A ká­ros savakat tehát semlegesítik. De éz még nem elég. A talajba olyan anya­gokat kell juttatni, amelyeket a fejlődő növényzet nem nélkülözhet. Ezenkívül ellenálló palántákat kell kitevmeszteni. A mezőgazdászok tehát munkához lát­tak, hogy mindent elkövessenek a siker érdekében. A kitermesztett palántákat tőzeg és komposzt-keverékböl készült tápkoc­kákba ültetik ki. Ezek a tápkockák igen egyszerű készülék segítségével milliószámra előállíthatók. A fejletlen és még zsenge növény tehát tápanyag­készletet visz magával a tundrára, hegy átvészelhesse a legválságosabb idősza­kot. Amikor a növény már gyökeret, ereszt, a tundra talajából veszi fel a legfontosabb tápanyagokat. A póttrá­gyázást tenyészidöben trágyalés öntö­zés biztosítja. * * * Látjuk tehát, hogy akad itt munka éppen elég, de a fáradság nem megy veszendőbe: a sarkköri zöldségkertek­ből a Szorgos termesztők 6—8 kg-os káposztafejeket szednek fel. Noha a nyári napsugarak a tundra átfagyott földjét 40—100 cm-es mély­ségig is átmelegítik, de ez a meleg nem az igazi, s a rövid sarkköri nyá­ron még a talaj felső rétegeinek hő­mérséklete is nagyon alacsony. A ká­poszta ugyan nem túl melegigényes, de a mezőgazdászok mégis megtalálták a módját, hogy miképp segítsenek rajta, főként azonban a meleget jobban ked­velő kultúrákon. A talaj hómérsékle-' tének fokozása végett különleges vil­lamos melegítőket készítettek. A ta­lajba megfelelő távolságra egymástól fémrudakat tűznek le, majd. ezekbe a fémrudakba magasfeszültségű áramot bocsátanak. A villanyáram egéáz jól átmelegíti azt a talajréteget, amelyben a növényzet gyökerei szerteágaznak. Valaki azt mondhatná, hogy ez a sok fáradság és költség, amely a zöldség­­termesztéssel jár, nem fizetödik ki, nem ér; meg a veszódséget. Erre az ellenvetésre számadatokkal válaszolunk: a sarkkörön túl minden hektárról körülbelül 35 tonna káposz­tát vagy 15 tonna ■ burgonyát, vagy pedig 10 tonna retket lehet betakarítani. Nos, rossz terméshozam ez ott, ahol „elméletileg” a felsorolt kultúrák kö­zül egy sem adhat termést? De azt is érdemes lenne kiszámítani, hogy mibe kerülne az a friss zöldség, amelyet a délibb vidékről gőzhajók hoz-' nának ide. S azt se felejtsük el, hogy a hajók némelyütt jégtáblák között kénytelenek haladni, viszont jól tud­juk, mennyire árt a fagy a zöldségnek. * * * Szibéria északi körzeteinek szovjet népe a mezőgazdasági tudomány min­den vívmányát fel akarja használni, hogy ezeken a távolabb eső területe­ken meghonosíthassa a földművelést. Majdnem mindenütt, ahoi a szovjet ember megjelenik, találunk legalább egy kisebb területet, amelyen külön­böző mezőgazdasági terményeket ter­mesztenek. Az emberek ötletes üveg­házakat állítanak össze, amelyekben a legkényesebb zöldségfajták is meg­teremnek, mint például a paradicsom, uborka stb., sőt az üvegházak néme­lyikében virág is díszük. A dolgozók törhetetlen akarata, amely a távol­északi talajból is mezőgazdasági ter­mékeket tud kikényszeríteni, ez biz­tosítja, hogy a szovjet nép ezeken a területeken is győzelmet arat a ter­mészet fölött. (Fordította: Bártfai László) ★ ★ ★ Jobb későn, mint soha A velkenyei CSEMADOK-szervezet mezőgazdasági szakkört alakított. Menne is a munka, hiszen jelentkező van elég. A hiba azonban ott kezdődik, hogy a mezőgazdasági szakkör részére sem a tornaijai JNB, sem pedig a kul­túrotthon eddig nem biztosított előadót. Az esetet a helybeli CSEMADOK vezetősége már. jelentette a járáson, azonban ez ideig még nem kaptak elő­adót. Így aztán nem csoda, hogy a mezőgazdasági szakkör továbi fennállása kétséges. Nem ártana, hogy ha a járás illetékes vezetői a szakkörök munkájáról sem feledkeznének meg, merthisz milyen segítséget várhatnak ezek alapján a többi községek, ahol ugyancsak szeretnének szakköröket szervezni. És ha már a tél folyamán nem tudták biztosítani az előadót, legalább most tegyék meg amit lehet. S. L. A föcstej összetétele A föcstej a borjú első tápláléka és semmivel sem helyettesíthető. Nagy mennyiségű tápanyagot tartalmaz. A föcstejben körülbelül 20% a fehérje, holott a szokásos tehéntejben csak 3,8—4 %-nyi fehérje mutatható ki. De a föcstejben az ásványi anyagok mennyisége is kétannyi. Eleinte a föcstej szárazanyagtartalma 25—30%, de ez a mennyiség 5—6 nap múltán 12—14 %-ra süllyed. A növekedést serkentő А-vitamin és a csontlágyu­lást megelőző D-vitamin ötszörte több a föcstejben, összehasonlításban a kö­zönséges tejjel. Ezé-kívül a föcstej olyan testecskéket (immuntestecské­­ket) is tartalmaz, amelyek védelmet nyújtanak a szervezetnek a kórokozó baktériumokkal szemben. Mielőbb kezdjük meg a borjak föcstejes itatá­sát, mert a föcstej minősége fejésről fejésre hanyatlik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom