Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-24 / 12. szám

4

JzaUtíd

Földműves

1957. március 24.

A gépállomás ifjú pillérei

A nagymegyeri gép- és traktorállomás alaposan felkészült a tavaszi munkákra. A gépjavításokat időben száz százalékra elvégezte, s ezzel a. bratislavai kerületben az első helyet foglalta el.

Egy 6-os kombájn javítása közben beszélgettem az egyik csoport tagjaival: Böleskei Kálmán, Farkas Lajos, László Gyula és László Sándor kombájnjavítókkal. Ebben ,a műhelyben is állandó versenyben állnak a csoportok.

Nagy iramban folyik az aratógépek javítása

Amikor ellátogattam ide, a gépesítési osztály vezetője, Fehér elvtárs fogadott és elvezetett a műhelyekbe is. Az udvar egyik részén már útrakészen állt 11 db. 6-os kombájn és 3 silózásra átszerelt kombájn. A másik oldalon pedig még javításra váró gépek állanak.

Hatalmas javítóműhelybe lépünk. Amerre csak nézünk, fiatal arcokat látunk. A traktorok javítóműhelyében 12 tagú ifjúsági brigád dolgozik. Ebbén a műhelyben javítják a saját és a szövetkezetek traktorait. Tervüket már február 15-ig 113 százalékra teljesítették. Jelenleg párosverseny folyik közöttük. A verseny eddigi győztese a Földes Imre és Földes Valentin kettős, akik teljes főjavításokat végeznek önállóan. Földes Imre éppen egy Slávia motort javított, amelyet teljesen szét kellett szedni.

— A bögellői EFSZ a szabadban hagyta ezt a motort egész télen át, s a fagytól megrepedeztek az alkatrészek, — mondta a szőke 23 éves Imre, aki már két gyermek apja. Őszszel szerelt le a katonaságtól, s azonnal munkába állt a gépállomáson. Tervét 247 százalékra teljesítette.

— Még sokkal többet végezhettem volna, — mondta szerényen — ha munkánkat nem akadályozta volna az alkatrészek hiánya.

A kombájnjavító műhelyben Szabó Mihály mühelymester üdvözölt bennünket. Szabó Béla, kombájnos apja, aki mint ismeretes tavaly a nemesócsai brigádközponton dolgozott és a GTÄ legjobb kombájnosának minősítették.

Jelenleg Filkó Imre és Domonkos Lajos az élenjáró, akiknek havi keresete átlagosan kitesz 1400—1600 koronát.

A munka elvégzésének jó minősége, az önköltségek csökkentése és a minél nagyobb teljesítmény biztosításáért folyik itt a verseny. A javítók között sürög-forog egy szőke kis emberke, pisze orra maszatos.

— Kiss Béla a nevem, 16 éves vagyok, egyéves iskolázáson voltam a bősi mezőgazdasági iskolában, nagyon

szeretem a gépeket — válaszolta kérdéseimre.

— Nem is lehet őt a géptől elvinni, egész nap csak azokon dolgozik — jegyezték meg a többiek.

Tavaly nyáron bizony nagyon sok volt a panasz az aratógépek gyakori üzemzavara miatt. Az idén Zever József, Zimmermann István és Tóth József elvtársakra bízták az aratógépek javítását. Beszélgetésünk folyamán megjegyezték, hogy kezdetben óriási hiány volt alkatrészekben. Most azonban tervszerűen és jól, szervezetten megy a munka. Ez a csoport kötelezettséget vállalt, hogy az előírt tervet május 20-ig teljesítik.

— Még 60 db-ot kell kijavítanunk

— jegyezte meg Zimmermann elvtárs,

— de reméljük, hogy sikerül a határidőt április végéig megrövidíteni.

A továbbiakban affelől érdeklődtem, hogyan vannak felkészülve a tavaszi munkák jó és időbeni elvégzésére, amire Fehér elvtárs adta meg a választ:

— Az egységes földművesszövetkezetekkel már megkötöttük a s^rződéseket. Elfogadtuk a pezinoki GTÄ versenyfelhívását. A nagymegyeri brigádközpontunk ifjúsága versenyre hívta ki a kerület valamennyi brigádközpontját a tavaszi gépjavítások időelőtti és minőségileg kifogástalan elvégzésére, az önköltségek csökkentésére és természetesen a tavaszi munkák határidőre való elvégzésére.

Örömteljes az a tény, hogy a nagymegyeri GTÄ ifjúmunkásai a szocialista munkaverseny állandó kiszélesítésével egyre szebb és jobb eredményeket érnek el. Nem kételkedem abban, hogy kerületi viszonylatban a nagymegyeri GTÁ ifjúmunkásai nyerik el a munkaverseny győztes zászlaját.

Kopper János, Nagymegyer

Földes Imre munka közben

Szocialista munkaversennyel a hatékonyság növeléséért

A párkányi Ifjúsági traktoros brigád szocialista munkaversennyel válaszolt a CSKP KB-nak a termelés magasabb hatékonysága érdekében hozott határozataira.

Versenyre hívta fel a nyitrai kerület valamennyi GTÁ ifjúsági brigádját az alábbi feltételek mellett:

„Szocialista versenyfelhívás.

A párkányi CSISZ traktorbrigád szocialista munkaversenyre hívja fel a nyitrai kerület gépállomásainak összes traktorbrigádjait a tavaszi munkálatok sikeres és gyors elvégzése érdekében. Munkánk sikeres elvégzéséhez hozzájárul a „Pénteké s mozgalom”, melynek bevezetése feltétlenül szükséges minden egyes traktorbrigádon. Versenyezni óhajtunk az alábbiakban:

1. A brigád hetitervét teljesíteni péntek estig és szombaton terven felül dolgozni.

2. A szombati terven felüli munkát a megtakarított heti üzemanyagból teljesíteni.

3. A tavaszi tervet május 9-ére, felszabadulásunk 12-ik évfordulójára teljesíteni 100 százalékra.

4. A tavaszi vetést az agrotechnikai határidő betartása mellett két nappal lerövidíteni.

5. A tervezett kiadási költséget hektáronként két koronával lecsökkenteni.

A munkaverseny eredményeit kéthetenként versenybizottság értékeli és a verseny eredményeiről a brigádokat villámhírrel értesíti.”

A verseny feladatait egyes hetekre szétirták és az értékeléseket ezen tervek alapján ejtik meg. Követésre méltó példát mutatott ezzel a párkányi ifjúsági brigád, amely ezzel a mozgalommal az eredményes tervteljesítést és üzemanyagtakarékosság biztosítását és mezőgazdaságunk előrehaladását akarja szolgálni. Varga József, Köbölkút

★ ★ ★

474 ezer koronával csökkentik a költségeket

Az olomouci GTÁ dolgozói elhatározták, hogy a fokozott feladatok teljesítése mellett olcsóbbá teszik a termelést. Tudatában vannak, hogy ezt a helyesen megszervezett szocialista munkaverseny útján, a gépesítés teljes kihasználása mellett elérik. Ennek alapján 138 egyéni és 18 közös kötelezettségvállalást tettek az állomás dolgozói, amelyekben a hektárhozamok fokozását a tervezett hozamok túllépését és a termelés gazdaságosabbá tételét tűzték ki.

Vállalták, hogy a tervezett költségeket 4,38 százalékkal csökkentik és 19 ezer liter naftát takarítanak meg. A javításokra előirányzott költségeket 400 ezer koronával csökkentik.

A kötelezettségvállalások alapján összesen 474 000 koronával csökkentik a gépállomás tervezett költségeit.

Munkában a traktorosok

Éjjelenként még vissza-visszatérnek a téli fagyok, de a nappali melegektől már gyorsan szikkad a föld. Ezért egy pillanatot sem lehet késlekedni, hanem gyorsan hozzá kell látnunk a tavaszi munkákhoz. Hosszú évek tapasztalata bizonyítja, hogy a szárazság sokszor nagy kárt okoz mind a tavaszi, mind az őszi vetésekben. Hogy ezt elkerüljük, ezért teljes erővel hozzálátunk a munkához. Legnagyobb gondot az őszi vetések hengerezésére fordítottunk, mivel a fagyok nagy kárt okozhattak volna a vetésben, a hengerezéssel nem porhanyítjuk és tömörítjük a talajt. A hengerzést és műtrágyázást az összes őszieken elvégeztük. Ugyancsak elvégeztük 140 hektáron a simítózást, 112 hektáron a műtrágya szórást, s a vetés alá előkészített talajba március 16-ig elvetettük 38 hektáron az árpát lóhere alávetéssel,

ezenkívül 10.hektár borsót, s a napokban vetés alá kerül az előkészített többi föld is.

Nem feledkezünk meg a rétek és legelők gondozásáról sem, bár azt pillanatnyilag még nem végezhetjük, mert az árvíz még csak a napokban ment le róla. Így ezt^ munkát március 24-ére terveztük. A jó téli felkészülés, valamint Fekete, Polóka, Hegedűs és a többi traktorosok lelkes munkája minden előfeltételt megteremt ahhoz, hogy a munkálatokat időben és jó minőségben végezzük el és ezzel biztosítsuk a szövetkezet szebb gazdasági eredményeit.

Vaszily János,

szakaszagronómus, Poľany

A kerekes traktor előnye az, hogy mozgékony, i hernyótalpasokat pedig azért látjuk szívesen a mezőkön, hogy nem hagy mély nyomokat maga után, nagy erővel bír és nem csúszik.

Hogyan kellene ezt a két jótulajdonságot összekapcsolni?

Liánén egy szerelő-csoport megkísérelte, hogy megoldja ezt a problémát „fél hernyótalppal”. A „Z—26”-os traktorhoz pótalkatrészt, adaptert szereltek, amint az a mellékelt képen is látható. Ez a pótalkatrész 200 kilót nyom és két óra alatt felszerelhető a kerekes traktorra.

Nagy szolgálatot tesznek az Ilyen

gépek a fakitermelésnél, havas, csúszamlós talajokon, ahol a „fél hernyótalp” kitünően bevált.

Jóskából jó traktoros lett

Öt évvel ezelőtt július 12-én a királyhelmeci traktorállomás igazgatói irodájának ajtaján egy fiatalember félénken bekopogtatott, majd a kilincset lenyomja belépett az irodába. Miután bemutatkozott, így szólt: „Igazgató elvtárs, kérem, én traktoros szeretnék lenni. Megtanulom én a traktor szerkezetét, a soffőr vizsgát is leteszem, csak vegyen fel”, jegyezte meg még mindig félénken. Arcának olyan megnyerő, őszinte kifejezése volt, hogy lehetetlen lett volna megtagadni kérését. A traktorállomás igazgatójának bátorító szavai megnyugtatták. így lett a fiatal Lázár Jóska traktoros.

Vajon mi vezette őt arra, hogy traktoros legyen? Talán maga se tudna erre gyorsan válaszolni. Lehet, hogy megérezte, hogy neki a mezőgazdaságban a helye, úgy mint bátyjának Gellértnek. Azóta már jó pár év eltelt és Jóska még mindig traktorral dolgozik. A bácskai brigádközpont legfiatalabb traktorosa, de a legszebb eredményeket ő éri el. Megtanulta ám a traktort jól vezetni, olyan egyenes barázdákat szánt az ekéjével, mint a nyíl. A traktorállomás több esetben jutalomban részesítette. Nagy része van neki is abban, hogy a bácskai brigádközpont többször elnyeri a vándorzászlót. Most is azért harcol. Tavaly például az egész évi tervét 130 százalékra teljesítette. Most kötelezettséget vállalt, hogy ez évi munkatervét 150 százalékra teljesíti. Minden előfeltétel megvan arra, hogy Jóska a vállalásának eleget tegyen.

(-és)

Egy fejőgulyás és boldog családja

Hatalmas porfelleget hagyott maga után az autóbusz, amikor lecsendesedett a szomotori megállónál. Az emberek egymás után kiszálltak. A Vécs felé vezető úton csoportokba verődött iskolások haladtak hazafelé. Az egyik szőkehajú fiúcskától kérdeztem meg, merre lakik az, akit keresek.

— Ott megy előttünk néhány méterrel Soltész bácsi — csendült fel a fiúcska hangja.

Néhány perc múlva együtt mentünk hazafelé az új házsorokkal szegélyezett úton Soltész Sándorra], a Szomotori Állami Gazdaság egyik fejőgulyásával. Ezekben az új, modern házakban az egykori urasági zsellérek laknak.

— Ez itt a Festik Józsié, a juhgondozóé — mutatott rá Soltész bácsi egy három „francia"- ablakos házra.

Amikor beléptem a Soltész család otthonába. Soltész néni csodálkozó arccal tekintett rám, mint aki talán arra gondol: „Vajon minek jött ez hozzánk?“ Később, amikor megismerkedtünk, beszéd közben megbarátkoztunk. Újra visszatért minden a rendes kerékvágásba a házban, öröm ült a Soltész-család arcán. Üj, saját lakásukban nem háborgatja őket senki.

— Ebből a házból már csak a végtisztesség idején, a két rúdon vihetnek ki bennünket — jegyezte meg Soltész-bácsi.

Annak idején, amikor a volt báró Vécsei és más nagybirtokokon dolgozott, urasági zsellérlakásokban laktak, mint a többi napszámosok. Azóta nagyon megváltozott a helyzet. Az államtól telket kaptak és 1955-ben saját erejükből felépítették a kétszobáskonyhás lakást.

A legkisebb gyerek, a 11 éves Árpi, éppen befejezte a lecketanulást és zavartalanul a kellemes melódiákat sugárzó rádióhoz ült. Pajkos szemeivel néha-néha rámnézett.

— Mi szeretnél lenni, Árpi, ha nagy leszel? — tettem fel a kérdést.

Árpi elmosolyodott, majd határozottan így válaszolt: — Traktorista.

— Nagyon szereti a gépeket — toldotta meg a választ az apja.

Árpi nem sokáig ült a rádió mellett, csakhamar kereket oldott, várták a pajtások. Közben Soltész néni fehér kenyeret és füstölt szalonnát tett az asztalra.

— Tessenek közben harapni is egy

kicsit.

Soltész Sándor büszkén hangsúlyozta, hogy amióta az állami gazdaságon dolgozik, minden éven két sertést vágott, még akkor is, amikor épített.

— De másképpen volt ez valamikor ... — sóhajtott fel.

Annakidején hol napszámra, hol komcncióra dolgozott. Akkor bizony nem tellett úgy mindenre, mint ma. Kenyeret keresni hatgyermekes család részére nem volt könnyű dolog. Ma már a gyerekek is nagyok. Ilonka már férjhez ment. Laci és András fogatosok, Erzsiké pedig a mezei csoportban dolgozik a helyi gazdaságban. Irénke Helmecen jár középiskolába, Árpi meg már hatodikos.

Soltész héni közben felkért, hogy nézzük meg a szobákat. Az egyikben is, a másikban is új, modern bútor.

— Az egyik szobabútor az Erzsikéé lesz — mondta örömtől sugárzó arccal Soltész-mama. Majd tovább beszélgettünk.

A többszörösen kitüntetett fejőgulyás arca egyszerre komorrá vált.

— Február óta betegállományban vagyok, — mondotta. — Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek a teheneimmel, mert úgy hallom, hogy a jelenlegi gondozó naponta 30 literrel kevesebb tejet fej a tehenektől.

Soltész Sándor 1949 őto fejőgulyás a Szomotori Állami Gazdaságban. Az elmúlt évben 14 tehenet gondozott és fejt. Tejtermelési tervét 107 százalékra teljesítette; közel 3000 liter tejet fejt ki terven felül. Tavaly 8 literes napi átlagot vállalt tehenenként. A többiek eleinte zúgolódtak.

— Meglesz az, Sándor bácsi? — kérdezgették a hitetlenkedök.

Teljesítette az adott szót, 8 és fél litert ért el tehenenként. Ebben az évben 9 literes napi átlagot vállalt.

— Nem dicsekedni akarok, — mondotta szerényen — de vannak olyan fejőgulyások nálunk, akik nem érnek el ilyen eredményeket.

Tavaly nagy harc folyt a fejögulyások között. Egyesek kitartottak a kétszeri fejés mellett. Soltész Sándor két társával azon volt, hogy vezessék be a háromszori etetést és fejést. Végül ők győztek.

— Szeretnék már egészséges lenni és dolgozni. A tejtermelésben beállt lemaradást behozzuk feltétlenül.

Lassan alkonyodni kezdett, amikor búcsút vettem a Soltész-családtól. Sándor bácsi férfias kézszoritásában benne volt a jövőben vetett erős hit és tenniakarás. Kulik G.

Soltész Sándor

Kerekes? - Hernyótalpas?

Lázár József