Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-17 / 11. szám

1957. március 17, \fralHtd Földműves ? Jóleső meglepetés A közelmúltban Csallóközben jártam. Az esti vonattal érkeztem meg a nagyabonyi állomásra. Ahogy leszálltam a vonatról és elindultam a falu irányába, meglepő látvány tárult elém, a töltés után. Az egy­kori üres területet fiatal fákkal ül­tették be. Szinte nem akartam hinni a szememnek. A múlt nyáron még libalegelő volt ez a terület. Valamikor innét épít­kezett a falu népe. A kavicsos lyu­kakat felverte a fü és helyenként a vizes részeken szabadon burján­zott a gyom; ősszel ördögszekeret kergetett itt a kósza szél, télen. pedig hóval borította el a járókelőt. Ma, akárhonnan nézi is az ember, mindenütt nyílegyenes fasorokat lát. Kinek a munkája ez? — gon­dolkodtam. Kit illet a dicséret? Másnap tudtam meg, hogy a közös munka eredménye, melyben a fia­talok voltak a kezdeményezők. A faluszépítés keretében elhatározták a fásítást, amelyet végre is haj­tottak. Amikor másnap vonatra ültem, már magam mögött éreztem a kö­zelgő tavaszt, melyben kedvesen susognak bele a nagyabonyi állomás fáinak lombjai is. K. M. A televízió harminc éve Tíz éve múlt annak, hogy meghalt John Logie Baird a televízió és a noc­­tovízió feltalálója. Mindössze 58 éves volt, amikor elragadta a halál, azon­ban életműve maradandó emlékként vésődött bele az emberiség jövőt for­máló előrehaladásában. J. L. Baird kora ifjúságától foglal­kozott különféle kísérletekkel, környe­zete részéről azonban kevés megértésre talált. Különösen akkor, amikor azt állította, hogy ha van telefon, akkor kell lenni — hullámok segítségével — olyan lehetőségnek, amely megengedi a távolbalátást. Ezt az állítását sok keserű csalódás után végre is sikerült igazolnia, jól­lehet kísérletezésekre csak a végzett napi munka után került ideje. Az első sikerült próbálkozás egy baba képmá­sának az átvitele volt egyik szobából a másikba, majd 1927. március 8-án sikerült Bairdnek Nelson admirális szobrának képét átvinni lakásába. Majd alig kéthónap múlva — két telefon segítségével — nemcsak hangot, 'de képet is közvetített London és Glas­gow között. Ez volt a kezdete Baird érdemei elismerésének, mivel mindezideig pró­bálkozásai és. elképzelései alapján bo­londnak tartották. Nemsokára 20 kilo­méter távolságba, majd 1929-ben Lon­donból New Yorkba sikerült a kép át­vitele. Sikere nem jelentett számára meg­állást. Mindjárt belekezdett valami újba, a noctovízióba. Egy olyan műszert állított össze, amely lehetővé teszi a látást infravörös sugarak segítségével a legsötétebb éjszakában is anélkül, hogy a megfigyelt személyeknek hal­vány sejtelmük is lenne arról, hogy látják őket. A második világháború idején Baird laboratóriumában dolgozott. Azon mes­terkedett, hogy a színes képet sike­rüljön átvinni. 1942-ben erős akarata, kitartása és tudása itt is győzedelmes­kedett. A drótnélküli telegráfia terén is kísérletezett. Itt is be akarta vezetni a televízió felhasználását, mely ezen a téren forradalmas megoldást jelen­tett volna. Sajnos, ezt a találmányát nem fejezhette be, mivel elragadta a halál. Meghalt szorgalmas munkája köze­pette, de visszahagyta az emberiség­nek egy új és nagy találmányát, mely szórakoztatja és összeköti az embere­ket. Baird neve aránylag kevéssé is­mert, mivel találmányai kereskedelmi oldalával nem foglalkozott és munkája eredményét a dolgozók milliós töme­geinek szánta. S. K. Érdekességek x Roanoke (USA) városkában 50 év­vel ezelőtt egy ifjú pár egymásba sze­retett. A szülők ellenezték a házassá­got. A két fiatal akkor hűséget eskü­dött egymásnak. Elhatározták, hogy addig várnak, amíg a szülők meg nem halnak. Most 50 év után haltak el a szülők, s a jegyespár 70, illetve 71 éves. x Arinthod helységben (USA) a tyú­kok nyakára csengettyűket kötöttek, hogy a ragadozómadarakat és más állatokat a csengetéssel elriasszák, x Stanleyben R. Borden nevű egyén fogadásból egy liter sört nyolc másod­perc alatt ivott meg. x Egy német nyelvű lap állítása sze­rint a fű növését állítólag lehet látni. A lap a következő utasítást adja: ... Finom kerti földbe, melybe borsó-­­szalma hamuját keverjük, tegyük a fű-­­magot, melyet előzőleg 24 órán át szeszbe áztattunk. Az egészet egy kerti edénybe tesszük és langyos esővízzel meglocsoljuk. Negyedóra múlva már látni lehet az első hajtásokat. x Az ember minden lépésénél 300 izomrész működik. x Az Azori szigeteken könnyű meg­ismerni az utcákat, mert minden utca más és más színű kövekből van ki­rakva. -va • Deöinben a Szfinx-üzem dolgozói technikai újdonságként törülköző, zseb­kendő, konyharuha és apró fehérnemű gyors szárítására alkalmas gépet gyár­tottak. ★ ★ ★ A bratislavai rádió fontosabb műsorszáma Hétfő: 10.25: Zenénk táncmotivum­­jai. 15.00: Népszerű táncénekeseink műsorából. 16.40: Tarka zenei műsor. 18.15: Kívánsághangverseny. 19.50: Földműveseinknek. 23.20: Kamaramű­vek. Kedd: 10.25: Operettek. 13.30: Szov­jet mesterek nyitányai. 15.00: Baráti nemzetek dalai. 18.00: Tudomány és technika újdonság. 19.50: Külpolitikai összefoglaló. Szerda: 13.00: Filmzene. 13.30: Szlo­vák filharmonikusok műsorából. 18.00: Tudományos népszerű beszélgetés. 18.15: Kívánsághangverseny. 22.50: Német szerzők szimfónikus müvei. Csütörtök: -11.05: Mesélő zene. 17.30: Üj szovjet tánczene. 18.20: Kívánság­hangverseny. 19.50: Földműveseink­nek. 22.15: Tarka zenei műsor. Péntek: 11.00: A rádió népi egye­teme. 12.00: Jön a tavasz. 16.30: Tudo­mányos és technikai újdonságok. 17.30: Zenei újdonságok. 18.15: Kívánság­hangverseny. 22.40: A dallamok szár­nyán. Szombat: 10.25: Nagy mesterek ap­róságaiból. 12.45: Vidám hétvégi mű­sor. 16.10: Szabad kérem? 16.50: Né­ger dalok. 17.30: Daltanulás. 18.15: Kívánsághangverseny. 20.00: Tarka ze­nei műsor. 20.40: Milöcker: A koldus - diák. Vasárnap: 10.05: Vasárnapi opera­hangverseny. 12.30: A hét nemzetközi eseményei. 14.30: A falu dolgozóinak. 16.30: Kívánsághangverseny. 18.00: Ami a hallgatóinkat érdekli. 21.00: Mindenkinek valamit. 22.40: Éji hang­verseny. A gútoriak jó szereplést várnak csapatuktól Nemrégiben Gútor községben jártam, ahol meglátogattam a helybeli sport­egyesület vezetőségét, köztük Benyó Ferenc elnököt. Amikor a község sport­járól kérdezősködtem, felcsillant az elnök szeme és készségesen beszélni kezdett: — Kis községünkben nagy az érdek­lődés a sport iránt. Labdarúgó-csapa­tunk a Sokol somorjai járási bajnok­ságában részt vett, ahol bizony csak közepes eredményt tudott elérni. En­nek a gyenge szereplésnek több oka van. Ezek közé tartozik az is, hogy a legjobb játékosok, így például Bugár Pista, Kelley Árpád és Farkas Jóska falujuktól távol dolgoztak és csak min­den második vasárnap jöttek haza. És ahogy az elnök nyilatkozik a ta­valyi munkáról, lassan kirajzolódik a közepes eredmény fő oka is, amely abban keresendő, hogy a szervezetnek nem mindig áll szállítóeszköz a ren­delkezésére, és emiatt a csapat több bajnoki mérkőzésen nem jelenhetett meg. S talán nemcsak az ö, de min­den sportrajongó öröme telne abban, hogy ha ezen a helyzeten az idén vál­toztatnának. A csapat edzője Cseh Zoltán tanító, aki 67 éves kora ellenére még gien für­ge, s a fiatalok bizony tanulhatnának tóle. Az elnök büszkén beszél az ifjúsági csapatról, amelynek több játékosa az első csapatba került. — Nálunk a nők is sportolnak. Röp­labda- és kézilabda-csapatunk is van, és télen pedig a sportegyesület számos nőtagja asztaliteniszbe is bekapcsoló­dott. JÄN NERUDA: Miért veszélyes a megfázás? nem tágak maradnak, a szervezet ezen a helyen lehűl, azt mondjuk, hogy „megfázik”. És itt kezdődik a baj. A lehűlt terü­leten az eddig jóindulatú baktériumok ősi ösztönei újraélednek, a vendéglátó gazdájukat hálátlanul megtámadják, behatolnak a szervezetbe, itt elszapo­rodnak és munkához látnak. Bőven termelik mérgeiket és károsítják a szervezetet. Ez a megfázás lényege. Mit érzünk ilyenkor? Először is fáj a fejünk, folyik az orrunk, esetleg köhögünk. Nagyon gyakran rosszked­vűnk van, fáradtak, álmosak vagyunk. Azonban mihelyt a megfázás első jelei mutatkoznak, fokozottabb mértékben vigyázni kell a további meghűlésre. Amint láz jelentkezik, legyen az cse­kély hőemelkedés is, a legbiztosabb szer a lefekvés, mert ezzel több heti fekvést takarítunk meg, esetleg meg­menekülünk a tüdőgyulladástól, vagy a fájdalmas homloküreggyulladástól. Sokkal gyakoribb azonban a másik eset. Ennek következményeit nagyon sokan ismerik: ez a reuma, melyet kiki elkerülhetett volna, ha annak idején egy kézlegyintéssel nem intézte volna el a megfázást. Még súlyosabb, de egyenes következménye a megfázás el­hanyagolásának a szív- és vesebeteg­ségek. Népi demokratikus köztátsSságunk gondoskodik a polgárok egészségéről. Ezt bizonyítják a modern kórházak, fürdők, üdülők, a társadalombiztosítás. Ugyanakkor azonban minden öntuda­tos dolgozónak tudnia kell, hogy a be­tegségben tanúsított fegyelmezetlen magatartásával kárt okoz nemcsak magának, hanem a közösségnek is. Minden könnyelműség a megfázás te­rén megbosszulja magát. Éppen ezért bármilyen csábító is az idő, ne feled­kezzünk meg a gondos öltözködésről, mely a betegség megelőzésének leg­jobb módja. Nagy Sándor Szép, napsütéses téli délután volt. Az emberek mintha vidámabban siet­tek volna a dolgukra: örültek a szép időnek, az erőnek, egészségnek. Egy­szer csak autőtülkölés hallatszott és a járási kórház kapuján halkan suhant be egy mentőautó. A járókelők pár pillanatra megálltak, és azok, akik köz­vetlenül az autó mellett voltak, jól lát­hatták, hogy a kocsiban egy kb. 35 éves, erős, a mezei munkában meged­­zett férfi fekszik. Napbarnította arcán tüzes lázrózsák égtek. Beesett szemei­ben furcsa fény lobogott. A szenvedés volt ez, ami ezt a fiatal, erős embert tehetetlen bábként szögezte le. A belgyógyászati osztály fehér kór­termében az emberi szeretet és aljarat a tudománnyal együtt vívja harcát, hogy győzedelmeskedjen a betegség fölött, melyet tüdőgyulladásnak hívunk. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a gyil­kos kór irgalmatlanul kaszálta áldoza­tait. Ma már a tudomány győzedelmes­kedik felette, azonban mégis súlyos betegségnek kell tekinteni, mely bizo­nyos időre kikapcsol az életből, a mun­kából. Ez jutott eszembe, amikor a mentőautó szomorú utasát láttam. Az egészség a legdrágább kincs. So­kat hallani ezt, de valódi értelmét e szavaknak csak akkor érti meg az ember, ha már elvesztette. Éppen ezért erre addig kell ügyenünk, amíg időben van. És ezen a ponton hadd szóljunk néhány szót a betegség „mostoha­­gyermekéről”, a megfázásról. A körülöttünk levő világ hőmérsék­lete változó és testünk a vérkeringés segítségével alkalmazkodik ezekhez a hőingadozásokhoz. Amikor melegben vagyunk, az erek kitágulnak, így adja le szervezetünk a felesleges hómeny­­nyiséget. Más a helyzet hidegben. Ek­kor szervezetünk védi a meleget, ezért az erek összehúzódnak. Ha a szerveze­tünknek ez a játéka megbomlik, s a hi­degre ereink nem húzódnak össze, ha-Protekció a vonaton Érsekújvár. Az indulási időre min­den hely meglelt a „motorkában". Az utasok arcán a szokott izgalom ül. Mennyit késünk? Egy perc múlva ber­regni kezd a motor. Egy paarsztbácsi­­ka bölcsen megjegyzi: — Milyen becsületesek a mostani vonatvezetök. Inkább késnek egy per­cet, de korábban nem indulnák. A motoros már robog. De alig negy­ven méter után, éppen a bejárattal szemben mégcsikordulnak a fékek, s kis vonaglás után megáll a motorka. A kalauz kinyitja az ajtót. Egy bőr­kabátos férfi és egy jólöltözött nő ug­rik a kocsiba. Két lépésnyire őket batyuval terhelt parasztasszonyka követte. És előtte becsukódott az ajtó! ... ? A vonatban ülők izegtek-mozogtak. Megvörösödtek az arcok, a szemek szinte szikrát hánytak, égtek, villogtak a haragtól. Az újonnan érkezettek fél­vállról végignéztek az utazókon, majd a bőrkabátos férfi gúnyosan megje­gyezte. — A protekció mégis csak jó, még a vonaton is. — Protekció a vonaton!... — szusz­­szanásszerüen, kínosan szűrődött a szó a fogcsikorgató szájakból. És min­denütt visszhangzott — protekció. A két idegen átment egy másik kocsiba. A mi kocsinkban a zajt csend kö­vette. Hamarjában nehéz lett volna megállapítani, hogy vihar előtti vagy vihar utáni csend szorongatja a lel­keket. Perbetén kiszálltam és két asszony kíséretében irányt vettem a csúzi tanya felé, ahová a traktorok hangjában, ve­tőgépek csoroszlyáin megérkezett a rügyfakasztó verőfényes tavasz. A motoros még nem indult. Hátunk mögött hangos szóváltások hallatszot­tak, Ügy látszik, vihar előtti volt a csend. A lágy napsugár mintha csak felsza­badította volna az utitársaim leikébe szorult haragot, belőlük is kitört a szó. — Ha már protekció van a vonaton, ám legyen, de legyen a parasztoknak is. Cs. J. ★ ★ ★ Kínai bölcsességek A bölcs méh nem az elvirágzott virágból akar mézet gyűjteni. Az az ajtó van a legbiztosabban be­reteszelve, melyet mindig tárva tart­hatunk. * * * Aki arra vár, hogy valamiből feles­lege legyen és azt a szegényeknek adja, az soha sem ad. Felindulások idején A Petiin felett tisztán, ragyogva áll a hold. A magaslat erdős oldalát ködös világossággal önti el és olyan álomszerűén költői képet vará­zsol elénk, mintha a tenger átlátszó vizén át néznénk az elmerült erdőt. Azok, akiknek pillantása a hegyoldalon csapong, vagy ott „valahol megakad, bizonyára mélyen elgondolkoznak, vagy érzéseik egészen feldúlják lelkűket. Jozefinka az ablak párkányán heverve, a hátsó épület második emeletének ablakából nézi a megvilágított Petiim; mellette vőlegénye. A derült holdvilág­nál tisztán látható a fiatalember csi­nos arca, dús szőke bajusza van, szeme életerőtől csillog. Jozefinka önfeledten bámulja a fényözönt, vőlegénye azon­ban többet néz a leányra, nyakát át­ölelve tartja, s ahányszor csak ránéz, gyengéden magához vonja, mintha fél­ne megzavarni a szép pillanat varázsát. Most lehajol és ajkával a leány haját érintette. Jozefinka odafordult, meg­fogta a kezét és ajkához emelte, majd megérintette a szép és dús mirtuszt, amely az ablak mellett állott. „Milyen idős lenne most a nővér­kéd?“ kérdezte szomorú hangon. „Körülbelül annyi, mint te.“ „Anyád nem is' sejti, milyen örömet szerzett nekem, hogy esküvőnkre olyan messziről elküldte a mirtuszt.“ Jelenet a Diótörőböl de aki igazán szeret, nem tud olyas­mit írni — én ugyan máskor sem tud­nék — de úgyvélem, hogy a doktor csak komédiázik veled.“ „Nem hinném, jó ember.” Vfézd már, hogy védelmezi! Mondj amit akarsz, te bizony örülsz ezeknek a verseknek.“ „Na, és?“ „Ahá, mégiscsak igazam van. Ti nők mind egyformák vagytok. Ragaszkodtok hozzá, hogy mellékesen még valami cukorkátok vagy egyéb csemegétek legyen. Szeretném tudni, mivel érde­meltem én ezt!” „Károly!“ szólalt meg rémülten Jo­zefinka és bámulva nézett a szemébe, mintha nem ismerne rá. „De bizony úgy van!“ folytatta a fiatalember izgatottan. „Ha nem visel­kedtél volna kétértelműen vele és ve­lem szemben, akkor nem merte volna megtenni.“ Jozefinkát kissé eltolta ma­gától, s karját, amellyel előbb még átölelve tartotta, most visszahúzta, csak balkeze maradt a leány kezében, az is szinte érzéketlenül. Mindketten hallgatva meredtek ma­guk elé. Sokáig nézegettek kifelé bi­zonytalan tekintettel és olyan csönde­sen állottak, hogy lélegzetüket is alig lehetett hallani. Egyszer csak Károly forró könnycseppet érzett a kezén: Jozefinka szeméből hullott rá; Magához rántotta a síró leányt és szorosan át­ölelte. „Bocsáss meg — Jozefinka — bo­csáss meg!" kérlelte. A leány zokogott. „Kérlek ne sírj! Inkább haragudj, de ne sírj! Hallgass rám, tudom hibáztam, tudom, hogy nem tudnál megcsalni és épp olyan őszintén szeretsz, mint én téged!“ „De abban a pillanatban biztosan nem szerettél, amikor eltaszítottál magadtól.“ „Nem tagadom, gonosz pillanat volt! Nem is sejtettem, hogy ilyen ostoba féltékenységre is képes vagyok. Való­ban furcsa volt, milyen hirtelen el­nyomtam magamban a szeretetet. Elfe­lejtettem, hogy fiatal vagy és szép, én bolond, mikor tudhatnám, hogy min­den leány, aki egészséges, nem nyomo­rék és nem túlságosan csúnya —“ libben a pillanatban nesz hallat­­szott a szerelmesek mögött s mindketten hirtelen megfordultak. Katinka, a beteg testvérke egész idő alatt mögöttük ült a szobában. Meg se moccant, úgyhogy a szerelmesek egészen megfeledkeztek róla. Károly utolsó szavait meghallva, hirtelen fel­állott, de csak egy pár lépést tett és sírva rogyott a legközelebbi karos­székbe. „Katinka — az Istenért — drága Katinka,“ sápadt el Jozefinka. Mindkét szerelmes megdöbbenve állt a síró, beteg Katinka mellett. Szemük megtelt könnyel, szájuk remegett, de egyetlen vigasztaló szót sem tudtak kimondani. (A Moldvapartj históriák-ból) „De bizony tudja! Nálunk erősen hisznek abban, hogy a mirtusz, ame­lyet halott kezéből vettek ki, aztán elültettek, és az esküvőig ápolták, sze­rencsét hoz. Attól a perctől kezdve, amikor a koporsóban fekvő nővérem kezéből a mirtuszt kivettem és a föld­be ültettem, azóta anyám naponta imádkozott fölötte és a könnyeivel áztatta. Anya végtelenül jó.“ „Mint te“ — lehelte a leány és még közelebb húzódott vőlegényéhez. Д/Г egint elhallgattak, s a holdvilág­­ba néztek, mintha jövendőjükről álmodoztak volna. „Ma még csendesebb vagy mint más­kor“, suttogta a leány. „Az igazi érzésnek nincs szava, bol­dog vagyok, olyan boldog, hogy még később sem tudnék szavakat találni ahhoz, hogy boldogságomat kifejez­zem. Nálad nem így van?“ „Magam sem tudom, mi van velem. Valami olyasmit érzek, hogy más va­gyok, mint egyébkor, és ha ez nem lenne tartós, akkor inkább a halált vá­lasztanám.“ „A doktor úr pedig verseket sírna a sírod fölött“, tréfálkozott a vőlegény. „Látod,“ tette hozzá aztán komoly hangon, „azt hiszem bárki legyen is, Van tehát sportélet ebben a duna­­menti községben. Csupán egy kis bök­kenő van, a pálya fekvése. Szép, füvei a pálya, a baj csupán az, hogy ha ma­gasabb a Duna vize, egyik ágon elönt a víz a pálya környékét. Az új pálys terve már 1950 óta készen van, csupár a kivitelezése késik. Az EFSZ most megígérte, hogy hozzásegíti az egye­sületet ahhoz, hogy a pálya építését megkezdhesse. Beszélgetés közben azt is megtudjuk hogy a sportegyesület és a helyi tö­megszervezetek között jó viszony ala­kult ki. S minden remény megvan arra, hogy rövidesen nemcsak kitűnő tánc- és énekcsoportjuk lesz, de a sport terén is nagy előrehaladás történik. Ez érző­dik Benyó Ferenc szavaiból, amikot azt mondja: — Remélem, hogy az idén leküzdjük a nehézségeket, és így csa­patunktól is jobb szereplést várhatunk. S. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom