Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-10 / 10. szám
A SZABAD FCHDíAÜVES S2AKMHEBÉKBHTE Itt cvz ideit a rétek és legelők f tavaszi gondozásának A rétek és legelők a takarmánytermesztés számottevő tartalékforrásai. Minden szövetkezet és gépállomási dolgozónak tudatosítania kell, hogy a gazdaságok felvirágoztatásának a rétek és legelők éppolyan egyenértékű tényezői, mint a többi termény. Ha a réteken és legelőkön minden fontos teendőt agrotechnikai határidőben hajtunk végre, aránylag könnyen és akár 50 %-kal is fokozhatjuk az évelő fűvek hozamait. Nagyon fontos a talaj vízgazdálkodásának ellenőrzése, tehát tavasszal vizsgáljuk felül a lecsapolási és öntözési létesítményeket, s az észlelt hibákat hozzuk helyre. Feltétlenül kerítsünk sort a felületi rendezésre, mivel a begyepesedett vakondtúrások, hangyabolyok és bokrok még a legegyszerűbb munkagépek használatát is akadályozzák. Tehát elhanyagolt réteken boronákkal, simítókkal, hengerekkel, műtrágyaszórókkal, kaszálógépekkel, stb. nem dolgozhatunk. A terep egyenetlenségeit szüntessük meg. A friss vakondtúrásokat simítóval vagy réti boronával kotorjuk szét. A benőtt vakondtúrásokat Hrouda-féle simítóval tüntessük el; ilyen simítókat minden gépállomás rendelkezésünkre bocsáthat. Súlyosabb terepegyenetlenség esetén traktorvontatású gépcsoportot használjunk. A gépcsoportot tárcsás boronákból (a tárcsákat függőlegesen szabályozzuk be, hogy csupán vágják a talajt), simítóból és réti boronákból állítsuk össze. A tárcsás boronák a vakondtúrást felhasogatják, a simító szétkotorja, a réti borona pedig elegyengeti. Ha a vakondtúrások, kövek és bokrok helyén sok tarfolt marad vissza, ide herefűves magot vessünk. Rendszerint akkor tartjuk a réteket és legelőket jövedelmezőnek, ha nagy szénahozamot nyújtanak. Elfelejtjük viszont, hogy a széna jobb minőségét a benne foglalt fehérjék és ásványi anyagok nagyobb mennyisége biztosítja. Tehát a réteket és legelőket trágyáznunk kell. A hegyi és hegyaljai körzetek podzolos, savanyú, mészben és egyéb tápanyagokban szegény talajait 4—5 évenként meszezzük, mégpedig hektáronként 20—30 mázsa őrölt mészkővel vagy ' 10—15 mázsa égetett mésszel. A műtrágyák közül mindenekelőtt azokat adagoljuk, amelyek a legfőbb tápanyagokon kívül meszet is tartalmaznak. Ilyenek a mésznitrogén, az osztravai salétrom, mészsalétrom, Thomas-liszt és a kálisó. A mésszel ellátott talajokat mindenfajta anyaggal trágyázzuk, de elsősorban a gazdasági trágyákat hasznosítsuk. Ne hagyjuk, hogy a trágyalé a patakokba folyjék. A trágyalét olvadás idején akár a hóra is önthetjük, ha a rét síkságon fekszik, vagy csak mérsékelten lejt. Tavasszal ha-ónként 2— 3 mázsa szuperfoszfátot, 1—2 mázsa kálisót, 2—3 mázsa salétromot vagy 1,5—2 mázsa mésznitrogént, vagy pedig szénsavas ammóniumot használhatunk. Ha ősszel trágyáztunk, vagy istállótrágyát használtunk, a tavaszi adagot aránylagosan mérsékelhetjük. Ha a réteket gondosan trágyázzuk, feltétlenül nagyobb hozamokat kapunk és egykaszálású rétjeinket jórészt kétkaszálású rétekké változtathatjuk. Gazdakalendárium Teendők a szántóföldön Ha a föld megengedi, egy órát se késsünk a simítózással. A simítót borona, majd a vetőgép kövesse. Korai vetés bő termés — mondja a közmondás. Ezért minél előbb tegyük földbe a mákot, borsót, tavaszi árpát, tavaszi búzát, zabot és takarmánykeverékeket. A későn vetett, gyengén bokrosodő őszi kalászosokat műtrágyaféleségekkel fejtrágyázzuk. A fejtrágyázást a reggeli harmat felszáradása után végezzük, mert ha' nedves talajra szórjuk a műtrágyát, a növény gyenge levelei könnyen leperftelődnek. A gyümölcsösben A tárolóhelyiségekben visszamaradt gyümölcsöket átvizsgáljuk; fagymentes napokon szellőztetünk. A gyümölcsfaültetést ebben a hónapban lehetőleg fejezzük be; a köszméte, a ribizli és a málna ültetése a legsürgő-, sebb munkák, mert ezek korán fakadnak. A tél végi permetezést rügyfakadásig végezhetjük. A csonthéjas gyümölcsöket ebben a hónapban oltsuk át. A málnatelepből eltávolítjuk a tavalyi élszáradt vesszőket, a múlt évi sarjakát kiritkítjuk. A metszések, koronaritkitások és permetezés után mélyen kapáljunk. Előtte kiszórjuk a tavaszra szánt műtrágya első felét. A zöldségesben Folytatjuk a melegágykészltést és a melegágyi magvetést. Szabad földben már kiültethetjük a salátát, elvethetjük a borsót és a sóska magvát, s kiültethetjük a dughagymát is. A magtermesztésre szánt dugványokat kiültetjük, a spárga-ágyak bakhátait felhúzzuk. Hidegágyba a paradicsom, paprika és zeller kivételével egyéb zöldséget vethetünk. A baromfiudvarban Ez a hónap a keltetések legfontosabb ideje. A korai keltetésü csirkék megfelelő etetéssel nyár végén már tojnak. A fészken ülő kotlókat kukoricával etessük és bő itatásukról gondoskodjunk. Fészkük közelébe száraz porfürdőt tegyünk. A már kikelt csirkéket száraz, elég meleg és tiszta helyen tartsuk, apróra tört kukoricával, zabbal vagy árpadarával etetjük és langyos vízzel itatjuk. Tyúkjainknak naponta egyszer csíráztatott zabot vagy legalább zöld eleséget adjunk. A borpincében A korán lefejtett űjborokat másodszor fejtjük, ha szépen feltisztultak. Ezt is nyíltan végezzük, sőt a fejtőcsapra szellőztetőrózsát tehetünk, hogy a bor minél tovább érintkezzék a levegővel. Az óborok kezelését folytatjuk, a fejtéskor összegyűlt aljborokat szűrjük és utána a többihez öntjük. A kiürült hordókat, edényeket azonnal tisztítsuk meg. Állattenyésztés Egy 500 kilós tehénnek az életfenntartásához naponta 50 gramm mészre és 25 gramm foszforsavra van szüksége. Ezenfelül minden liter tej termeléséhez 50 gramm meszet és ugyanannyi foszforsavat használ el az állat. Hogyan érünk el bőséges cukorrépatermést? A szovjet kolhozdolgozókra az a nagy és felelősségteljes feladat hárul, hogy szüntelenül továbbfejlesszék a mezőgazdaság valamennyi ágát. Ezt úgy igyekszünk megvalósítani, hogy megszilárdítjuk és fejlesztjük a kolhozok közös gazdaságát, minél ésszerűbben használjuk a gép- és traktorállomás gépeit és egyre szélesebb körben alkalmazzuk a mezőgazdasági tudomány vívmányait, valamint legkiválóbb kolhozdolgozóink tapasztalatait. Hogyan küzdünk a minél bőségesebb cukorrépahozam eléréséért? A bőséges termés rém cseppent az égből. Eleinte csoportunk legtöbb tagja azt sem tudta elképzelni, hogy földünkön sok cukorrépát termelhetünk. Tanulmányoztuk Ukrajna, Kirgizia és Kazahsztán kiváló termelőinek tapasztalatát. Lassanként csoportunk minden tagja elsajátította a cukorrépatermesztéshez szükséges agrotechnikai intézkedések egész komplexumát. Most pedig lássuk, hogy miből áll ez a komplexum? A bőséges termésért már ősszel megkezdjük a harcot. Szeptemberben 32 cm mélységig szántjuk fel a talajt traktorokkal. A tavasz kezdetén két ízben is megboronáljuk az őszi szántást, hogy megőrizzük a talaj nedvességét. A boronálás után a tábla hoszszában és keresztben mélyen kapálunk. Kapálás előtt a talajt hamuval és érett trágyával trágyázzuk. Tavaly 6 és fél hektárra 142 tonna érett trágyát és más szerves trágyát hordtunk ki. Nagy gondot fordítunk a vetőmag előkészítésére. A magvakat kétszer szitán átszitáljuk, hogy kiküszöböljük az apró magvakat és az egészséges magvak közül eltávolitsuk a tisztátlanságokat. A magvakat vetés előtt jarovizáljuk és csávázzuk. A vetést traktorvontatású vetőgépekkel végezzük. A legrövidebb idő alatt — néhány órán belül — hektáronként 35 kg magot vetünk el 4—5 cm mélyen. A vetéssel együtt a műtrágyát is elszórjuk. A vetésnél ügyelünk arra, hogy a sorok teljesen egyenesek legyenek, hogy később a növénygondozást traktorral végezhessük. Vetés után az egész területet lóvontatású hengerrel hengereljük le. A magvak az 5. vagy 6. napon már kicsíráznak. Egy csoport meg sem várja a teljes kikelést, máris megkapálja a sorok közét. Az első kapálás után 10 napra megkezdjük a répa gyérítését. A növény annál jobban fejlődik, minél gyorsabban végrehajtjuk ezt a műveletet. Az első ritkítás után 5 nappal ellenőrizzük a munkát, amivel rendszerint egy nap alatt végzünk. Az ellenőrzés alkalmával arra törekszünk, hogy a növényeket egyenlő távolságra hagyjuk egymástól, mert ezzel biztosítjuk a kellő sűrűséget. Folyóméterenként 5, néha 6 növényt hagyunk. Van olyan hely, ahol gyérebbek a növények. Ide a sűrűbben benőtt helyekről palántáljuk át a cukorrépát. Hektáronként 100—110 000 növényt hagyunk meg. Az első gyérítés után szuperfoszfáttal és salétrommal póttrágyázunk. Ezt a műveletet 10 nap múlva megismételjük. Június végén elvégezzük a harmadik póttrágyázást, ugyancsak ásványi trágyával. Nagy gondot fordítunk arra, hogy betartsuk a különböző munkák elvégzésének időszakait. A cukorrépát kora tavasszal, a korai gabonákkal egyidőben vetjük, mert ezzel jobban kihasználjuk a talaj télről maradt nedvességét. A ritkítás és az ellenőrzés idejét igyekszünk a minimumra csökkenteni, hogy a növények normálisan fejlődhessenek. Rendkívül nagy gondot fordítunk a sorok közötti művelésre. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a sorok között 10—12 cm mélyen kell kapálni. így a növények elegendő levegőhöz, ásványi trágyához jutnak és jobban fejlődnek. A sorok közét traktorvontatású kapával kapáljuk meg, a növények közét pedig kézikapával. A külön erre a célra készült kapával a földet mélyen tudjuk porhanyítani, anélkül, hogy a növényekben kárt tennénk. A sorok közötti kapálást tavaly ötször végeztük el. A termést növeljük, ha idejében szedjük ki a cukorrépát. Tapasztalatunk azt bizonyítja, hogy a kiszedett cukorrépa egyetlen nap alatt több mint egy százalékot veszít súlyából, ha nem takarjuk le azonnal. Este, vagy korán reggel szedjük ki a termést. Megfogadtuk, hogy ebben az évben a cukorrépában nagy hektárhozamot érünk el és mindent elkövetünk, hogy szeretett hazánknak minél több olyan mezőgazdasági terméket juttassunk, amely a szovjet nép egyre növekvő igényejnek kielégítéséhez szükséges. I. M A R 1 N Y и K, a Kosztovszkij kolhoz (Ataki rajon, Szovjet-Moldva) csoportvezetője. ★ ★ ★ Villanyáram a kukoricamoly ellen Minden mezőgazdasági dolgozó tudja, hogy a kukoricamoly (Pyrausta nubibalis), milyen nagy ellensége a kukoricának. Sokféleképpen igyekszünk védekezni ellene; például a kukoricaszar elégetésével vagy felhasználásával, permetezéssel, stb. Legutóbb az iowai mezőgazdasági kísérleti állomás (Amerikai Egyesült Államok) érdekes védekezési móddal kísérletezett, amelynek lényege, hogy a kukoricamoly rajzásának idején a kukoricásban ún. fénycsapdákat állított fel. A fénycsapda oszlopra szerelt villanykörtéből és az ezt körülburkoló rostélyból tevődött össze, amelybe áramot vezetnek. Éjszakánként a molypillék a fényforrás körül gyülekeztek, s amelyik közülük az árammal telített rostélyhoz ért, azonnal elpusztult. A csapdák azopban az esetek többségében nem mCtködtek .pontos«^, mert a rostélyokat az elhullott,, moly pillék eltömték. így azután az is megtörtént, hogy a fénycsapda közelében jobban fertőződött a kukorica, mint másutt, mivel a kukoricamolyok a fényforrás közelében lepték el legnagyobb tömegben a kukoricát, amely emiatt némelyütt elérte a 80 %-os fertőzőttsrget is. Tehát a fénycsapdák egyelőre nem váltak be, s újabb kísérletekre, további tökéletesítésre mutatkozik szükség. A szőlő metszése A szőlő törzsét metszéssel alakítjuk ki céljainknak megfelelő alakúra. Az így kialakított termőalapon végezzük azután az évi rendes metszést. Azt a tőkealakot, amelyre a szőlőtőkét formáljuk és amelyben tovább megtartjuk, s amelyen a tőke hajtá* sait, vesszőit neveljük, művelési módnak nevezzük (fejművelési mód, bakművelési mód, lugasművelési mód, stb.. Kivétel a gyalogművelési mód, amely nem a tőke alakban különbözik a többi művelési módtól, hanem a támaszték hiányában és a hajtások rövidre nevelésében. A tőkealakon mint termőalapon nőtt éves vesszők évenként ismétlődő rendszeres metszésének pedig metszési mód a neve (rövidcsapos metszés, hosszűcsapos metszés, szálvesszős metszés, stb.). Üj ültetésű fiatal szőlőben első feladat a választott művelési módnak megfelelő tőkealak kialakítása. Ezért a fiatal tőke metszését ennek érdekében végezzük. Termőre fordult szőlőben már a termőmetszés a fő cél, de ugyanakkor mindig alakító metszést is végzünk, hogy a tőke továbbra is megmaradjon a választott művelési módnak megfelelő alakban. Tekintettel arra, hogy lényeges különbség van a fiatal szőlő alakító metszése és a termő szőlő metszése között, külön beszélünk róla. A fiatal tőke alakító metszése Az új telepítésű fiatal szőlő az ültetést követő években kifejleszti gyökérzetét, törzsét, és csak akkor hoz rendes termést, ha kellően megerősödött. Az első évben nem terem, a második évtől kezdve fokozatosan mindig többet terem. Teljes termésre az ötödik évtől kezdve számíthatunk. A fiatal tőke helyes nevelésével, alakításával nagy mértékben befolyásoljuk a tőke termőrefordulásának Fejmüvelésű tőke kialakítása. idejét, termőképességét és élettartamát. Ezért az új telepítésű szőlő legfontosabb és legtöbb hozzáértést kívánó munkája a megfelelő .tőkealak kialakítása. A jó ültetési anyaggal, megfelelő termőerőben levő talajon, helyesen ültetett szőlőben hamarabb lehet kialakítani a tervezett tőkealakot, mert több és erősebb vessző fejlődik, mint sovány és helytelenül ültetett szőlőben, kevés és gyenge vessző esetén. Leghelyesebb, ha mindig olyan művelési módnak megfelelő tőkealakot nevelünk, amely azon a vidéken a telepített fajtánál bevált, illetve célkitűzésünknek megfelel. A homoki szőlőkben a fejmüveiés, kötött talajon (hegyvidéken, oltványszőlőkben) a bakművelés van elterjedve. Házikertekben találkozunk a lugas- és kordonműveléssel. A tőke kialakításnál a következő általános szempontok szerint járunk el. A világos rügyekből nőtt vesszők mellett, ha szükséges, a sárszemekből és a rejtett (alvó) rügyekből nőtt vesszőket is használjuk fel. A fiatal tőke növekedési erősségétől függ, hogy a metszéskor egy tőkén hány rügyet hagytunk meg. Ha a vesszők erőteljesen fejlettek, többet, ha vékonyak, satnyák kevesebb rügyet hagyhatunk meg; de mindig csak annyit amennyit biztosan kihajt, és amennyit a fiatal tőke kellő erősségűre nevelhet. Jól jegyezzük meg. hogy minél dúsabb a fiatal tőke lombozata, annál erőteljesebb a gyökérképződés és a termőalap erősödése, tehát annál gyorsabban fordul termőre. Jobban irányíthatjuk a tőke fejlődését és alakítását, ha metszés kiegészítéseképpen a hajtásokat májusban válogatjuk és a feleslegeseket eltávolítjuk. A fiatal tőkén általában az első évben két-három, a második évben 4—5 vesszőt, a harmadik évben pedig már 6—8 hajtást is hagyhatunk. A fej- és bakművelési tőke aalkításánál arra törekedjünk, hogy a tőke közepe üres maradjon, ha hajtásokat az alapon köröskörül egyenletes elosztásban neveljük, nehogy a tőke féloldalassá váljon. $2.01,0твдргт lO O O H Szőlőtermelésünket 1960-ig 1000 hektárral kell bővítenünk Talajművelésű tőke kialakítása Az ültetés évében a vesszőn egy világos rügyet hagyunk. Az első évben rendesen egy-két vessző fejlődik, amelyet a második év tavaszán a kis tőke erősségétől függően egy-egy világos rügyre vagy csak sárszemekre metszünk vissza. A második évben a kis tőkén válogatáskor legfeljebb három-négy hajtást hagyunk és a harmadik év tavaszán ezeket a sárszemekre vágjuk vissza. A negyedik év tavaszán azután négy vesszőt vágunk vissza újra sárszemre vagy egyrügyes csapra, a többi vesszőt pedig eltávolítjuk. A további években a negyedik évihez hasonlóan folytatva a metszést, a tőke gömb- vagy szabálytalan fejformára alakul ki. A fejmüvelésű tőke kialakítása után a vesszőket rövid csapra vagy kopaszra metsszük, de alkalmazhatjuk a hosszúcsapos és szálvesszős metszést vagy ezek egyéb változatait is. Ha a tőkét mindig kopaszra metszetik, a fejművelést kopasz fejművelésnek, Ha pedig csapot, szátvesszőt is hagyunk rajta, akkor csapos fejművelési módnak nevezzük.
