Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-10 / 10. szám

1957. március 10. JraUoef Földműves s Mégegyszer a nemzeti bizottságok munkájáról író levelezőinkhez Akik elfelejtettek élni Talán az első pillanatra furcsán hangzik a cím. Magam is gondolkoztam rajta, de mégis leírtam. Mert sokszor a szerkesztő legtöbször már szolgálati útja alkalmából megalkotja a címet, sok esetben az emberekkel való be­szélgetés közben. Egy talpraesett szó, vagy jó kijelentés máris megmarad a szerkesztő fejében és otthon tollal papírra veti. ч A címet a gútai szövetkezet tagjától Tfóth Józseftől hallottam. A szövetke­zet egyik legjobb dolgozója, amikor elbeszélgettünk vele, alig győztem je­gyezni, mi minden változott meg életé­ben, amióta a szövetkezet tagja. A sok jegyzetből most mégis csak egy szót vetek papírra: — Higyje el nekem, hogy a múltban, míg magángazda voltam, elfelejtettem élni. Először néztünk rá, de amint elbe­szélte élete sorát, mennyit kínlódott a pár hektár földdel és még egy rendes házat se tudott építeni, — megértet­tük. Azt már a többiek újságolták el, hogy olyan házat épített, hogy azelőtt álmodni sem mertek volna róla Gútán. Fürdőszoba, padlós szoba, egész villa­szerű háza van. Talán az olvasó nem is tartja ezt olyan nagy eseménynek, mert hiszen naponta hozunk híreket lapunkban az új modern házakról, de mégis nagy esemény ez. A múlt földes szobái helyébe útat tört a padlós szo­ba. Azért is vetem papírra ezt, hogy a választások előtt beszéljenek erről a nemzeti bizottságok. Mert a tapaszta­lat azt mutatja, hogy valahogy a nem­zeti bizottságok és az agitátorok nem tudnak érvelni, mi minden változott a választási időszakban. Kíváncsi vagyok, vajon a gútai agitációs központban vagy a gútai agitátorok beszélnek-e Tóth József új lakásáról. A napokban levelet kaptunk Csúzról, ahonnan azt írja egyik olvasónk, hogy olvasta la­punkban, hogyan írjanak a nemzeti bizottságok munkájáról a levelezők. Többek között azt írja, hogy a gazda­sági téren nincs áttekintése, hogy mit fejlődött a falu, csakhogy nagy a sár, rossz állapotban van a vendéglő. Hogy éz a rövid írás megszületik, a másik oka ez a levél volt. Nem lehet-e a nemzeti bizottságok munkáját csak úgy értékelni; hogy mit nem tiettek meg. Merthis'zen nincsen óTyan nemzeti bizottság, amely többet ne tehetett volna. De a hibák mellett láthatjuk, hogy minden községben történt valami a három év alatt. Hogy a nemzeti bi­zottságok munkája nyomán sok szö­vetkezetben gazdagabbak már az em­berek, jobban élnek. A másik levél Krajčovič Ferdinánd elvtárstól jött. Krajčovič elvtárs szintén abba a hibába esik, hogy levele jelentésszerű és ha leközölnénk lapunkban, az olvasó előtt egyáltalán nem volna tiszta, hogy mi épült a galántai járásban az egyes köz­ségekben. Rövid statisztikai jelentés, hogy 337 nemzeti bizottsági tag be­számolt és a gyűléseken 4 968 választó vett részt. Az ilyen adatszerű jelen­tést megkapjuk a ČTK-ból is és rövid hír formájában leközöljük, de levélnek nem felel meg. Ahol a választók ilyen nagyszámban vettek részt a gyűlése­ken, bizonyára hangzottak el felszóla­lások a nemzeti bizottságok munkájá­val kapcsolatban. Bizonyára szólották róla, hogy a három év alatt mi válto­zott a községben, mennyivel erősödött a szövetkezet, vagy mennyivel növeke­dett a magángazdák jövedelme is. Természetesen szólották bírálólag is a nemzeti bizottságok munkájáról. Kraj­čovič elvtárs levelében tehát ezekről a tényekről írhatott volna. Ne felejtsük el, hogy többségben most azok választanak és azok közül választanak, akik a múltban tényleg elfelejtettek élni. Ha az ember végig­megy az országon, szinte mindenütt az újjászületést látja, új falurészek szü­letnek Tardoskedden, Palárikovón és másutt is. Az emberek optimizmussal beszélnek a szocializmusról. — Szívvel-lélekkel építjük a szocia­lizmust, — mondta Szkacsán elvtárs Tőréről a zselízi járási szövetkezeti konferencián. Sokan talán azt gondol­ják, hogy ez egy megszokott sematikus szó. Ezekkel vitába széliünk, mert a Szkacsán elvtárs gondjaira bízott ker­tészet százezrekkel növelte a közös vagyont, tehát a szavai mögött tettek vannak, Az emberek ma már örömmel szól­nak a máról, és értékelik a nemzeti bizottság munkáját. Hiszen a nemzeti bizottságok programteljesítésével több mint 5 milliárd korona értékű mű jött létre. A nemzeti bizottságok munkája nyomán eltűnt a munkanélküliség. Be­széljünk arról is, hogy valamikor a szezonmunkák idején a dolgozók Fran­ciaországba mentek dolgozni, meg Amerikába. Manapság nincs munka­­nélküliség. Három évvel ezelőtt riportúton volT tunk, hogy a választásokról írjunk. Meglepett, népünk egysége, amint fel­virágozott transparensekkel, zenekarok kíséretével vonultak a választási úrnák elé. Még most is magam előtt látom a lakszakállasi öreg nénikét fiatal uno­kájával, a tanítónővel, ahogy együtt szavaztak, nyíltan a függöny mögé sem léptek, mert tudták, hogy azokra sza­vaznak, akiknek munkája nyomán r.akszakáüason is boldogabb az él%t. Választásaink akkor nagy csapást mértek a reakcióra, mind külföldire, mind a belföldire. Ma szintén erről van szó. A választási előkészületek és a választások nagy politikai jelentőségű munka. .Minél többen szavaznak majd népi demokráciánkra, annál nagyobb csapást mérünk a reakcióra. Nemzeti bizottságaink tehát bátran beszéljenek eredményeikről, valamint hibáikról is, hogy a választók lássák, mi ment vég­be három év alatt falujukban. A nem­zeti bizottságok munkájáról írva leve­lezőink pedig szintén írják meg ezeket a beszélgetéseket, hadd lássák lapunk hasábjain a belföldi és külföldi reak­ciósok, hogy milyen erősek vagyunk. Balia József Nem csalódtak benne Munkás volt az apja, ő sem élt má-' sok verejtékéből, becsületes munkával kereste a kenyeret családjának. Koncz Béla elvtársat három évvel ezelőtt vá­lasztották a kerületi nemzeti bizott­ságba. Váratlanul és meglepetéssze­rűen érte a jelölés, de szívesen fogad­ta a megtiszteltetést. Ekkor már vá­lasztóinak többsége ismerte, hisz régi munkatársa a CSEMADOK-nak, sokat járt a nép között. Akkor határozottan állt választó­­polgárai elé. Beszélt a nemzeti bizott­ságok hároméves fejlesztési tervéről. Megválasztása óta is rendszeresen lá­togatta a gondjaira bízott 12 községet. Fogadónapokat tartott, szorgalmasan jírt a helyi nemzeti bizottságok ülé­seire, előadásokat tartott, bírálta hibái­kat. Lakásán, munkahelyén, a választók bizalommal felkeresték. Egyéni sérel­meket orvosolt, gazdasági kérdésekben javasolt, tanácsot adott. Nem csalód­tak benne választói. Szeretik, mert a három év előtti ígéretek, tervek mind valóra váltak. Választókörzetében nagy fejlődésen ment keresztül a 12 község. Elsősorban megszilárdultak az egysé­ges földművesszövetkezetek. 1954-ben még csak Kalondán, ma már 10 köz­ségben fizettek Osztalékot. Épülnek az új családi házak, jobb életről beszél a szövetkezeti tagság. A petróleum lám­pák helyébe azóta már öt községben gyúlladt ki a villany, mely magával hozta a kulturáltabb életet. A nemzeti bizottságok nagy figyel­met fordítottak kultúrotthonok ki­építésére is. öt községben nagyobbí­­tották és adaptálták a kultúrházakat. Panyidarócon új, modern emeletes kultúrház épül állami támogatással. Mucsinyban is befejezik a kultúrlrtz építését. A nemzeti bizottságok sokol­dalú gondoskodása megnyilvánult az ivóvíz jobb ellátásában is. A körzet 11 községében mintakutakat építettek. Koncz elvtárs most is buzgón készül a választásokra. Mostanában Rapp köz­séget látogatta meg. A helyi nemzeti bizottság ülésén vett részt. Értékelték a HNB munkáját. A HNB itt is sokat tett. Rappon új sporttelep épül 40 000 korona állami támogatással. Ezenfelül orvosi rendelőt kapott a község. Nem kell már a betegeknek Losoncra járni. A helyi nemzeti bizottság értékelte a kerületi nemzeti bizottság segítségét is. Nem panaszkodhattak, Koncz elv­társ, mint kerületi instruktor, jól tel­jesítette feladatát, a tagok elismerés­sel beszéltek munkájáról. Koncz elv-Úttörők — Előkészítő bizottság Azt hiszem, hogy a fenti cím a leg­kifejezőbb arra a 9 kis- és közép­parasztra, akik a napokban úgy hatá­roztak, hogy a Terbelédhez tartozó Lázi-pusztán szövetkezetei alakítanak. Ma még csak Kilencen vannak, de bízunk abban, hogy rövidesen az út­törőkhöz csatlakoznak az olyan becsü­letes földművesek is, mint Halaj, Vil­­ham és Budács elvtársak. Hiszen Halaj elvtárs megjegyzése is ezt bizonyítja: — Halasztgatni már nem érdemes — sőt kár, hogy eddig is vártunk. De azért mégis azt mondom, jól fontoljuk Gazdagodnak, sokasodnak A terebesj járási szövetkezeti konferencia, — melyen részt vett Chudík elvtárs, mező- és erdőgazdasági megbízott is — beigazolta, hogy ebben a járásban is erős gyökeret vert a szövetkezeti gondolat. A járás szövet­kezetei gazdaságilag évről évre erősödnek. A szövetkezetek vagyoni álla­pota az 1955-ös évvel szemben 13 316 000 koronával növekedett. Az 1955- ös évben 2 297 000 koronát fizettek ki a munkaegységekre. Az elmúlt évben mar 1 és félmillió koronát osztottak szét. Az évzáró gyűléseken közel 1 300 000 koronával több részesedést kaptak a szövetkezeti tagok, mint az 1955-ös évben. Az egyéni gazdák egyáltalán nem dicsekedhetnek ilyen eredményekkel, gazdagsággal. Klaszovszky Pál Zempl. Klečenov-i magángazda 11,84 hektár földterüle­ten gazdálkodik. Az elmúlt évben gaz­dálkodásából 9935 koronás évi jöver­­dehnet ért el. Kicsinykó Mihály és felesége a terebesi szövetkezet tagjai. A múlt évben a természetbeni járan­dóságokon kívül 52 586 korona jutal­mat kaptak. Hogy a szövetkezetek a termelés minden szakaszán felülmúlják az egyé­ni termelőket, azt bizonyítják a be­­szolgáltatási feladatok teljesítésének eredményei is. A terebesi járás az elmúlt évben például tejből és ser­téshúsból idő előtt teljesítette felada­tát. Tejből a járás 107, ebből a ma­gántermelők csak 29, sertéshúsból a járás 101, a magántermelők pedig csak 78 százalékra teljesítették a beadást. Cukorrépából járási méretben 107 százalékos teljesítést értek el, ebből az EFSZ-ek 204 százalékra teljesítet­ték a beadást, a magántermelők csak 49-re. Hansolóak az eredmények a többi terményeknél is. Az egységes földművesszövetkeze­tek fölényét bizonyító eredmények meggyőzően hatnak a szövetkezeten kívül álló kis- és középgazdákra, ami újabb szövetkezetek megalakításában nyilvánul meg. Az 1956-os év elején 17 magasabb típusú szövetkezet mű­ködött a terebesi járásban. Évközben további három községben alakítottak szövetkezetei, mégpedig Michalanyban, Malý Kazimíron és Zempl. Klečanovon. Ebben az évben újabb három szövet-Vaszil Mihály a barancsi EFSZ 17 ifjú dolgozója nevében szólal fel. kezet alakult a terebesi járásban. Üpor, N. Žipov és Kožuchov községekben, így 1956 január elsejétől a konferencia napjáig a terebesi szövetkezetek sorai 138 új taggal bővültek. Ma a szövet­kezetek és az állami gazdaságok kö­zei 7000 hektáron gazdálkodnak, ami azt jelenti, hogy a szocialista szektor az összterület 32 százalékát műveli. A konferencián élénk vita alakult ki, amelyen a küldöttek beszámoltak szö­vetkezeteik eddigi eredményeiről. A hozzászólások keretén belül több szö­vetkezet tolmácsolta kötelezettségvál-’ lalását. A terebesi szövetkezet nevé­ben Pacsuta Mihály szólalt fel. Kije­lentette, hogy az év folyamán terven felül beadnak a közellátásra 1000 mázsa sertéshúst, 110 000 liter tejet, 46 000 tojást és 29 mázsa gyapjút. Egymásután jelentkeztek a vitázók, de annyian voltak, hogy mindenkire nem is kerülhetett sor. A záróbeszédet Chudík elvtárs, me­ző- és erdőgazdasági megbízott tar­totta. akinek beszédét nagy érdeklő­déssel hallgatták a konferencia rész­vevői. Chudík elvtárs beszédében ösz­­szehasonlítást tett az ipar és a me­zőgazdasági fejlődés között mutatko­zó aránytalanságról, valamint a szö­vetkezeti és egyéni gazdálkodás ered­ményeinek különbözőségéről. Beszéde további részében rámutatott, hogy milyen nagyarányú fejlődésen mentek át szövetkezeteink. Szlovákiai méret­ben 1954-ben 471, 1955-ben 571, 1956- ban pedig 662 millió koronát kaptak a ledolgozott munkaegységek után. A konferencia határozataiban a szö­­vetkezetesek és a járás vezetői fel­adatul tűzték ki további kis- és köv zépgazdák beszervezését a szövetke­zetekbe úgy, hogy az év végéig a já­rás földterületének legalább 50 szá­zalékán szövetkezeti gazdálkodás le­­gyen. K n ■ ■ Ötéves a szövetkezeti gazdálkodás a nagymegyeri járásban Öt éve annak, hogy a nagymegyeri járás mezőgazdasági területének 96 százalékán nagyüzemi gazdálkodás fo­lyik. Öt éve annak, hogy a járás kis- és középparasztjainak túlnyomó több­sége felszántotta a kisparcellákat elválasztó mezsgyéket és új utakra tért. Az emberiség történelmében öt év rövid idő. S mégis a járás életé­ben jelentős tény marad ez az öt esztendő, amely a mezőgazdaságban óriási változásokat e-edményezett. A szövetkezeti közös gazdálkodás révén megszűnt a nyomor, az éhín­ség, megszűnt a munkanélküliség. Helyét felcserélte a jólét, az életszín­vonal állandó emelkedése. A nádfede­­les kunyhókat felcserélik a modern családi lakóházak. A pislákoló pet­róleumlámpa fényét pedig felcserélte a nappali fényt helyettesítő villany­társ most is megígérte, hogy a válasz­tásokig még jobban dolgozik. Nem csalódtak benne, mert mindig a társadalom közös ügyének, a nép jólétének megteremtése lebegett a sze­me előtt, amelyért önzetlenül dolgo­zott- Rados Pál, Szlovákgyarmat — építők alakult Lázi-pusztán — meg hogyan és kikkel alakítunk szö­vetkezetét. Mert ha lenni kell, akkor hát legyen olyan szövetkezet, ahol valamennyien megtaláljuk számításun­kat ... A Losonci Járási Nemzeti Bizottság tagjai is azt tartják szem előtt, amit Halaj elvtárs mondott. És megteszünk mindent annak érdekében, hogy Lázi­pusztán valóban egészséges és szilárd szövetkezet alakuljon. K. J. világítás. Mindezeket a letagadhatatlan eredményeket népi demokratikus köz­társaságunk szocialista építömunkájá­­val értük el. A nagymegyeri járás büszkén állít­hatja, hogy az elsők között volt, amely a mezőgazdaság szocializálását való­­raválthatta. S ma már élő bizonyítéka annak, hogy egyedül a szocialista mezőgazdaságé a jövő. Tények és az elért eredmények igazolják ezt. Hiszen nem kell mást tenni, mint összeha­sonlítani az 1956. évi jövedelmeket az 1955. évivel. Járásunk 29 szövetkeze­tének jövedelme 1956-ban 57 millió 027 ezer korona volt, vagyis 7 347 000 koronával magasabb, mint 1955-ben. S itt is megelégedéssel könyvelhetjük el azt a tényt, hogy ezt a jövedelmi szaporulatot az állattenyésztés fokoza­tos emelésével érték el. A szövetkezeti dolgozók jövedelme is lényegesen emelkedett. A szövet­kezetek csupán munkaegységekre 22 millió 871 ezer koronát fizettek ki, amely 2 660 000 koronával magasabb volt, mint 1955-ben. Vegyük a mun­kaegységek pénzértékéhez még a ter­mészetbeni járandóságok értékét, 12 millió 857 ezer koronát, úgy a szö­­vetkezetesek összjövedelme az elvég­zett munkájuk utáni jutalom összesen 35 728 000 korona. S itt nem hagy­hatjuk figyelmen kívül a háztartási gazdálkodásból eredő jövedelmeket sem, amely járási méretben megha­ladja az egymillió koronát. Ezek az eredmények vitán felül bi­zonyítják a szövetkezeti dolgozók jö­vedelmének fokozatos emelését, az életszínvonal egyre gyorsabb növelé­sét, de egyúttal igazolják a szövet­kezeti gazdálkodás helyességét is. Az 1957-es év még sokkal kima-Vannak EFSZ-ek, ahol a fiatalok tevékenyen bekapcsolódnak a szövet­kezeti munkába. Munkacsoportokat alakítanak és egymás között verse­nyeznek. A győztes csoportot a járási titkárság vándorzászlóval jutalmazza. Viszont vannak olyan községek is, ahol a fiatalok inkább az iparban he­lyezkedtek el. így történt ez Kistárkányban is, amikor megalakult a szövetkezet. Jó meggyőző munkára volt szükség, hogy az ifjúság bekapcsolódjon a szövet­kezeti munkába. Ma már négy munkacsoportban dol­goznak a fiatalok. Ebből három a gyümölcskertészetben és egy az állat­­tenyésztésben. A gyümölcskertsézet­­ben dolgozó csapatok lányokból állnak. Vezetője Makiári Mária, Dobó Kató és Szabó Aranka. A három csapat ál­landó versenyben áll és az értékelés gaslóbb eredményeket hoz. Ismeretes ugyanis, hogy szövetkezeteink — a tapasztalat hiánya következtében — az első években még számos hibát követtek el a pénzügyi gazdálkodás­ban. Egyre másra vették fel a köl­csönöket, de azok törlesztésével le­maradtak. A szövetkezetesek havi átlagjövedel­me ma már meghaladja az 1300 koronát. De vannak szövetkezetek, ahol a ta­gok évi jövedelme a 35 000 koronát is túlszárnyalta. S ha az előbbieket vesszük figyelembe, s azok jövedel­méhez hozzászámítjuk a természet­beni járandóságokat és a háztáji gaz­dálkodásból eredő bevételeket, úgy a szövetkezetesek évi átlagos jövedelme a 25 000 koronán felül van. Mellettük vannak olyan érdemdús szövetkezeti tagok is, akik becsületes és lelkiis­meretes munkájuk révén évi 45— 48 000 koronás jövedelmet is elértek. A számok beszélnek, és igazolták állításunkat. Az egyes évek szerinti fejlődés a következő: bevétel koronában 1954 1955 1956 41 530 00 49 250 000 57 027 000 Ennél jobb bizonyíték nem szükséges ahhoz, hogy igazolja a szövetkezeti gazdálkodás sikerét járásunkban. Az említetteken kívül szövetkezete­ink beruházási építkezései is roha­mosan haladnak, mely ugyancsak hoz­zájárul a szövetkezetek megszilárdí­tásához. Szövetkezeteink az elmúlt évben a beruházási építkezésekre 35 607 000 koronát folyósítottak. Már magában ez az összeg is a hatalmas fejlődésről tanúskodik. szerint Makiári Mária csoportja a leg­jobb. A negyedik ifjúsági csapat ve­zetője Rebrész Mihály. A fiatalok itt is szép eredményeket érnek el. Reb­rész Mihály, aki ezelőtt a csernői állo­máson dolgozott, ma másodmagával 514 juhot gondoz. Az estéket a szak­könyvek tanulmányozásával tölti el. Ez a szorgalom meg is látszik munká­ján; a járásban a legszebb eredményt érte el, 5,20 kg gyapjút nyírtak min­den juhról. A múlt évben csak már­­jusban kezdte a munkát, de év végére 520 munkaegységet szerzett. Erre pénzben 6760 korona részesedést és természetbeni járandóságot kapott. Dicséretre méltó a 18 éves Illés Béla munkája is, aki mint fogatos 550 munkaegységet kapott, s ezután ré­szesedésként 7150 koronát tett a be­tétkönyvbe. I. B. KÖPPER JÄNOS Nagymegyer A kistárkányi fiatalok példát mutatnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom