Szabad Földműves, 1957. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-10 / 10. szám
2 Földműves 1957. március 10. A mezőgazdasági termelés problémái (Folytatás az 1. oldalról.) Azon eszközök nagyfokú hatékonysággal való alkalmazása, amelyeket a társadalom a mezőgazdaságra fordít és általában a mezőgazdasági termelés magas hatékonyságú fejlesztése tehát egyrészt a mezőgazdasági termelés növelésének nagy feladataiból, másrészt a szövetkezeti átépítés nagy feladataiból származik. Emellett az eredmények annál jobbak lesznek, minél nagyobb sikert érünk el a mezőgazdaság szövetkezeti átépítésében, minél jobb feltételeket teremtünk a mezőgazdaság szocialista termelési viszonyainak bővítésével és szilárdításával a mezőgazdasági termelés magasfokúan hatékony vezetésére, a beruházásokra és a fő alapok felhasználására. Az EFSZ-ek további kibővítése és megszilárdítása a mezőgazdasági termelés magas munkatermelékenységének, a növényi és állattenyésztési termelés intenzitása . tartós növelésének egyedüli útja. Az EFSZ-ek további fejlesztése és szilárdítása alapvető politikai feladatunk a második ötéves tervben a szocializmus végső győzelmének szempontjából. Természetesen e beszámolónak nem feladata, hogy foglalkozzék a mezőgazdaság szocialista szektora további terjesztésével kapcsolatos kérdésekkel és problémákká1. Ennek ellenére szükségesnek tartottam mindjárt az elején hangsúlyozni, hogy enpek az alapvető feladatnak sikeres megoldása nélkül nem beszélhetünk a mezőgazdasági termelés hatékonyságának tartós és jelentékeny növeléséről sem. Az első természetes követelmény, hogy a mezőgazdasági termelést a leghatékonyabban fejlesszük a rendelkezésünkre álló egész mezőgazdasági fii dterületen. Az utóbbi idők egyes tényei és a szántóföldek idei tervének «szétirásában szerzett legújabb tapasztalatok azt mutatják, hogy számos helyen erős irányzatok mutatkoznak arra, hogy lebecsüljék mezőgazdasági termelésünk ezen egyik legalapvetőbb kérdése megoldásának jelentőségét. Sokszor beszéltek már arról, hogy nálunk egy lakosra csak mintegy 35 ár szántóföld esik, és ezért legsajátabb érdekünkben a lehető legbélterjesebben kell megművelnünk minden egyes ár földterületet; nem engedhetjük meg, hogy parlagon heverjenek az azelőtt megművelt földek hektárjainak tízezrei. Ezért szükséges" nek tartom a politikai iroda megbízásából kijelenteni, hogy az eddig megművelt egész földterületen végzett mezőgazdasági termelés intenzitásának fokozása mellett a szántóföldek tervezett területe elérésének kérdését minden vitán felül áll'' kérdésnek tekintjük. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére fordított eszközök hatékonysága azonban mindeddig alacsony. Ez azután megnyilvánul a mezőgazdasági munkák termelékenységének alacsony színvonalában, a mezőgazdasági termelés, intenzitásának mutatóiban, valamint e mutatók megjavításának lassú ütemében. Különösen megfontolandó e téren az állami gazdaságok kérdése, amelyek mint a szocialista mezőgazdasági tulajdon legmagasabb formái a legkedvezőbb feltételekkel rendelkeznek a termelés leghatékonyabb fejlesztésére, a gépesítés, a korszerű agrotechnikai és zootechnikai ismeretek maximális felhasználására, a termelés és a munkaszervezés legjobb módszereinek bevezetésére. Az állami gazdaságok termelési és pénzügyi eredményei azonban arról tanúskodnak, hogy mindezeket az előnyöket nem használják ki elsősorban a gazdaságok irányításában, szervezésében és pénzellátásában való komoly fogyatékosságok miatt. A munkatermelékenység abszolút színvonalát a mezőgazdaságban természetesen lényegesen befolyásolja az, hogy mezőgazdaságunkban még mindg túlsúlyban van a kistermelés. Mégis meg kell mondani, hogy azok az óriási eszközök, amelyeket az állam az elmúlt négy évben a mezőgazdasági terme’ésbe fektetett és annak fejlesztésére fordított, nem hozták meg az ennek megfelelő eredményeket és hogy ezek az eredmények jobbak lehettek volna, ha a befektetett eszközöket jobban felhasználták volna. Ezt meg kell állapítani azon kétségtelen sikerek ellenére is, amelyeket a mezőgazdasági termelés fejlesztésében főleg az utolsó két év folyamán elértünk. A mezőgazdasági termelés hatékony fejlesztésének legalapvetőbb követelménye és feltétele, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése* egész irányának, a mezőgazdasági termelés egész összetételének megállapításánál maximális mértékben szem előtt tartsuk az egyes területek helyi, természeti és gazdasági feltételeit. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az egyes területeken olyan terményeket kell termelni és az állattenyésztési termelés olyan ágazatait kell fejleszteni, amelyek maximális hozamokat, maximális termelést biztosítanak minimális társadalmi munka ráfordítása mellett. Ez természetesen semmiképen sem új feladat. Pártunk országos konferenciája mezőgazdasági termelésünk növelésének azokból a nagy tartalékaiból indulva ki, amelyek éppen abban rejlenek, hogy a mezőgazdasági termelés öszszetételét következetesebben kell az egyes területek feltételei szerint módosítani, legközelebbi feladatként azt tűzte ki, hogy a helyi és hegyaljai területeken a mezőgazdasági termelést elsősorban a szarvasmarhatenyésztésre kell irányítani és e probléma feldolgozásával a Mezőgazdasági Tudományos Akadémiát bízta meg. Az erre vonatkozó anyagot már kidolgozták. Most arról van szó, hogy ezt az anyagot gyorsan megtárgyalják és megkezdjék megvalósítását. Ez lesz tulajdonképpen az első tényleges nagy beavatkozás a mezőgazdasági termelés egész összetételébe, amelyet tudatosan valósítunk meg. Ezzel természetesen még nem ér véget egész munkánk. A jövőben is sokáig és ésszerűen befolyásolnunk kell a mezőgazdasági termelés egész összetételét. Nem kell konkrét példákat felsorolni ezen alapvető irányvonal helyességének alátámasztására. Talán csak annyit kell megjegyezni, hogy a mezőgazdasági termelés öszszetételének befolyásolása ebből a szempontból nagy jelentőségű annak elérésére is, hogy egyetlen hektár föld se heverjen parlagon. Azzal a követelménnyel, hogy az egyes területeken elsősorban azokat a mezőgazdasági ágazatokat fejleszszék, amelyeknek ott a legkedvezőbb feltételei vannak, szorosan összefügg a másik követelmény, amelyet az utóbbi időben — sajnos, mezőgazdaságunk és egész népgazdaságunk nagy kárára — szem elől tévesztettünk. Ugyanis arról van szó. hogy egyre szélesebb mértékben csupán azokat a nemesített gabona, takarmány, ipari növényfajtákat kell termelni, amelyek a legnagyobb hasznosságot adják és arra, hogy fokozódjék a legnagyobb hasznot adó tenyészállatok nevelése. Sajnos, ez a követelmény nálunk nem magától értetődő, jóllehet a mezőgazdasági termelés fokozásának leggyorsabb, legtermészetesebb, legolcsóbb útja. Mindig magas színvonalon állottunk a vetőmagtermelésben és a tenyészállatok terén. Soť'tíz évvel ezelőtt, a kétéves, terv idején arról beszeltünk, hogy a vetőmagtermelésnek és a tenyészállatok tenyésztésének fejlesztése lesz egész mezőgazdaságunk fejlesztésének egyik fő irányvonala, ami kedvezően megnyilvánul kivitelünkben is. Mezőgazdasági igazgatásunk szervei és az állami traktorállomások szélesen szerteágazó agrotechnikai hálózata távolról sem szentel e kérdésnek olyan figyelmet, amilyent az megérdemelne. Tekintettel e probléma óriási népgazdasági fontosságára, alapjaiban kell megváltoztatni mindazok állásfoglalását, akik a mezőgazdasági termelést irányítják vagy befolyásolják, mégpedig arra a feladatra, hogy a legnemesebb növényfajtákat és a .legnemesebb állatfajokat kell termeszteni, kitenyészteni és tömeges méretekben bevezetni. Felül kell vizsgálni a munkák egész szervezését, irányítását és e szakaszon nagy mértékben mozgósító feladatokat kell meghatározni. Az a véleményünk, hogy már idén nagyon pozitív eredményeket érhetnénk el, ha a járási nemzeti bizottságok, az állami gazdaságok, az állami traktorállomások feladatává tennék, hogy agronómusaik vizsgálják meg az EFSZ-ek és az állami gazdaságok, valamint az egyénileg gazdálkodó parasztok tavaszi vetésére szánt vetőmagvak és palánták minőségét és szervezzék meg a szükséges cserét olyan módon, hogy tavasszal a legjobb vetőmagvak és palánták vetését, illetve ültetését biztosítsuk, amelyekkel az adott helyzetben rendelkezünk. A me-' zőgazdasági termelésben a legprogreszszívabb szerepet a technikának, a gépesítésnek kell játszania. Ezt a szerepét annál sikeresebben tölti be, minél tágabb teret nyitunk érvényesüléséhez a kistermelésből a nagytermelésbe való áttérésnél. A kistermelés technikailag nagyon elégtelenül van felszerelve. Azonban a jelentékeny számú technika ellenére a szocialista szektorban sincs megfelelő színvonalon a munkák technikai ellátása és termelékenysége. Miben rejlenek ennek okai? Már magában a mezőgazdasági gépek rendszerében, amely kojnoly hiányosságokat és fogyatékosságokat mutat és amelynek egész összetételét olyan módon, hogy megfeleljen mezőgazdaságunk feltételeinek és az agrotechnikai követelményeknek, már évek óta nem vagyunk képesek kielégítően kidolgozni. Még rosszabb azonban az, hogy nem tartjuk be a mezőgazdaság részére szállított gépeknek azt az összetételét sem, amely megfelelne mezőgazdaságunk kétségtelen szükségleteinek. Ahelyett, hogy a mezőgazdaságnak elsősorban olyan gépeket és szerszámokat szállítanánk, amelyekben hiány van, és ahelyett, hogy új gépeket és mechanizmusokat szerkesztenénk és gyártanánk, amelyek bevezetése hatékonyabbá tenné a termelést és rövid időn belül lényegesen emelné a munka termelékenységét, azt mondhatjuk, hogy a helyezet épp az ellenkező. A mezőgazdaságnak szállított gépek nem igazodnak elsősorban a mezőgazdaság szükségleteihez, hanem elsősorban a termelt gépek bevezetett választékai-' hoz, amelyek — mondjuk meg egész nyíltan — gyakran rossz minőségűek, nagyon gyakran elromlanák és sok területen a nehéz talajon egyáltalán nem alkalmazhatók. Egyenesen fel kell tenni a kérdést: vajon ez felelősségteljes kommunista viszony anyagi forrásaink felhasználásához? Vajon ez-e mezőgazdasági termelésünk, a mezőgazdasági munkák kultúrája növelésének, a munkások és parasztok szövetsége politikai megszilárdításának útja? Aligha adhatunk erre pozitív választ. Ügy látszik, hogy a mezőgazdaság számára tervezett gépesített eszközök termelésének biztosítása és elosztása kérdéseiben az illetékes dolgozók nyilvánvalóan mindenféle szempont szerint igazodnak, csak a gazdaságosság és hatékonyság szempontja szerint nem. Nem lehet továbbá elhanyagolni más olyan berendezések szállítását, amelyeket a szövetkezeti tagok már évek óta kérnek, amilyenek pl. a kultivációs gépek, a kapás- és ipari növények betakarítására szolgáló szállítási eszközök, rakodógépek, az istállótrágya szórására szolgáló gépek, stb. Nagy tartalékok rejlenek a gépesített eszközök elégtelen kihasználásában, főleg a gép- és traktorállomásokon. Ez összefügg a GTÄ-k munkaszervezésével és az egységes földmüvesszövetkezetekkel fennállló termelési kapcsolataik hibáival. Úgy véljük, célszerű lesz ezzel kapcsolatban mérlegelni az EFSZ-ek olyan gépesített eszközökkel való felszerelésének célszerűségét, amelyekre mindennapi munkájukban szükség van, főleg a takarmány, általában az állattenyésztési gazdálkodás terén. A mezőgazdaság gépesítésére az állam évente óriási összegeket szán, tekintettel arra, hogy ennek óriási jelentősége van a mezőgazdasági termelés növelésének és a mezőgazdasági nagytermelés szocialista , formái gyözelméne^,( $jzgmpoptj4ból, A tapasztalatok azt mutatják, hogy e gépesített eszközöket nagyon elégtelenül használják ki. E helyzet megjavítására szükség van a politikai irodának és a köztársaság kormányának haladéktalan és szigorú intézkedéseire. Az állam nagy, évről évre növekvő ősszeget fordít a mezőgazdasági beruházási építkezésekre. Az utóbbi években azonban rendszeresen emelkednek a kapacitási egységre eső anyagi és pénzügyi költségek. Ugyancsak helytelen dolog, hogy jóllehet az építkezési beruházások terjedelme folytonosan növekszik, egyre kevesebb kapacitást helyeznek üzembe. így pl. 1956-ban az állami gazdaságokban 5378 szarvasmarha számára építettek istállókat, míg 1952-ben 17122 szarvasmarha számára készültek istállók. 11 százalékkal alacsonyabb beruházás mellett. Természetesen azt akarjuk, hogy mezőgazdasági épületeink szilárdak és jól felszereltek legyenek és a bennük érvényesített gépesítés a leghaladóbb legyen, tegye lehetővé a leghaladóbb technológiát és munkaszervezést. Ellenezzük azonban a beruházási eszközökkel való pazarlást, az építkezések gazdaságtalanságát és semmi esetre sem nyugodhatunk bele abba, hogy például a típusos tehénistállókban a munkatermelékenység mutatói a hiányos gépi felszerelés következtében mélyen a fejlett állattenyésztéssel ren-delkező országok átlaga alatt állanak. Az a nézetünk, jogunk van a felelős tényezőktől megkövetelni, hogy típusos építkezéseink megfeleljenek a mezőgazdasági technika és gépesítés legújabb vívmányainak, a termelési technológia és munkaszervezés legújabb vívmányainak. Ez nem olyan igényes feladat, hogy ne követelhetnénk meg teljesítését. Eddig azonban sajnos olyan a helyzet, hogy a Földművelésügyi Minisztérium mindeddig nem volt képes határozott állást foglalni az általa kiadott valamelyik tíous mellett, a kiadott típusok tökéletlenek és ezért a szövetkezeti tagok gyakran nem hajlandók e típusok szerint építkezni. Ha már a beruházási eszközökről beszélünk, meg kell emlé’-eznünk a mezőgazdasági talajjavító munkálatokról is és általában a földjeink termelőképességével összefüggő kérdésekről, mint pl. a talaj humusztartalmának növeléséről, az istálló és műtrágyák alkalmazásáról, stb. Főleg a mezőgazdasági talajjavító munkáknak szentelünk teljesen elégtelen figyelmet, jóllehet olyan beruházásról van szó, amely az összes mezőgazdasági beruházások közül a leghatékonyabb. Egész nagy földkomplexumok termőképességének növelése érdekében a talajjavítás kérdéseinek az eddiginél nagyobb figyel-Választási előkészületek Oroszkán A nemrég létrehozott agitációs központ munkájába lelkes odaadással kapcsolódott be Oroszka község egész lakossága. A nemzeti bizottság mellett működő nöbizottság tagjai önként ajánlkoztak, hogy feldíszítik az agitációs központ helyiségét. E munkájuk elvégzése után a Nemzeti Front keretén belül az összes többi tömegszervezettel együtt megbeszélték a választási előkészületek soron következő feladatait. Egyben kiértékelték a Helyi Nemzeti Bizottság eddigi tevékenységét, kiemelték az elért sikereket és élesen megbírálták a hároméves működés hiányosságait. A három évvel ezelőtt tett kötelezettségvállalás legszebb eredménye, hogy nyolc esztendei vajúdás után 1956 szeptemberében sikerült megalakítani a községben az Egységes Földműves Szövetkezetét, amely már eddig is ígéretes munkát mutat fel. Most a választások előkészítése során a közösen végzett munka egyik célja, hogy a szövetkezeti mozgalom újabb tért hódítson a községben. Az EFSZ tagjai is aktív munkát végeznek minden téren. A cukorgyár vezetősége és egész munkássága védnökséget vállalva a helybeli EFSZ fölött szintén ★ ★ Nálunk A választási előkészületek keretében rendezett beszélgetések a trencséni járásban a nemzeti bizottságok tagjai beszélnek arról is, hogy az elmúlt években mennyire emelkedett az életszínvonal és az elaggott polgárok felöl; gondoskodás. A nemzeti biztosításról szóló új törvény hatálybalépése által a nyugdíjélvezők száma az 1946-os évvel összehasonlítva két és félszeresen, azaz 3000-ről 7500-ra emelkedett a járásban. A nyugdíjak címén kifizetett összegek 910.000 Késről (új pénzre átszámítva) 2 468 000 Kés-re növekedett, öregségi és rokkantsági nyugdíjat 450 földműves kap a járásban, amely nyugdíjak összege 116 000 Kcs-t tesz ki. A hozzátartozóik által nem támogatott, teljesen magukra utalt agg polgároknak 1956- ban közel 21000 ebédet jutattak ingyen, azoknak pedig, akiket az ebédakció által nem tudtak segíteni, az egyéni szociális gondoskodás keretében 285 000 Kcs-t fizettek ki. Nagy gondot fordítanak a csökkent munkaképességű személyeknek a munkafolyamatba való bekapcsolására. 1957-ben 203 csökkent munkaképességű polgárnak nyújtanak munkalehetőséget a járásban. Már most tesznek, intézkedéseket arra, hogy 1958- ban' megalakítsák a rokkantak kisipari termelőszövetkezetét. ★ i hozzájárul a szövetkezet szilárd alapjainak biztosításához. A 18 tagú új nemzeti bizottsác jelölésénél nagy súlyt helyeznek arra hogy a falu dolgozóit, a kis- és középparasztokat, bevonják a közö.' munkába. Az elmúlt választásokor a képviselők jelölésénél nagy hib; volt az, hogy az 1600 lakosú túlnyomóan mezőgazdasági jellegű községből a parasztság képviseletében csak ké küldött került a nemzeti bizottságba A mostani választásoknál tíz-tizenké földművest jelölnek. A jelölő bizottság nagy figyelmet fordít most arra hogy a dolgozó parasztság legjobbja kerüljenek a megválasztandó nemz bizottságba és így nagyobb mérté ben vehessenek részt a közügyek ira nyitásában és a termelési feladatta megoldásában. Ebben a munkájukba; minden körülmények között zárt sorokban áll mögöttük a helybeli üzen munkássága. Oroszka dojgozóinak jelszava a választási előkészületek során: Kiküszöbölni a község lakosságának marad felfogását, eltávolítani a merev ellentéteket — és egy gondolattal, köl ■ csönös megértéssel elindulni az ígéretesebb holnap útján. (P., ★ és náluk Mindezen felül 1700 000 Kčs költséggel rendbehozzák Adamovcében < volt kastélyt, amely még ebben a; évben a munkából kiöregedett polgárok új otthonává válik. így mutatkozik meg a szociális politikánk eredménye egyik járásunkban. De milyen a helyzet az aggol felöli gondoskodás terén a kapitálist; világban, a demokrácia „példaképéül’ gyakran állított Angliában? Nemrég London egyik városnegyedében, Bloomsbury-ben a nyugdíjasol tüntetést rendeztek. A tüntetés jelszava: „Szüntessétek meg az elaggó nyugdíjasok nyomorát" többet mom minden magyarázatnál, hosszas fejtegetésnél. A nyugdíjasoknak Angliában harcolniuk kell az egyre emélked< árakkal összehasonlítva nevetségeset csekély, heti két librát (40 Kčs-t kitevő nyugdíjuk emeléséért! Lapterjesztők! A Nagy Téli Lapterjesztési Versen; határidejét a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapkiadóvállalata 1957, március 31-ig meghosszabbította. ★ Beszámolnak munkájukról Ez év májusában ismét a választási urnák elé járulnak dolgozóink. E választások előkészítése nagyjelentőségű politikai tevékenység. Ennek keretében dolgozóink alkotó kezdeményezését még nagyobb mértékben kell fejleszteni, hogy teljesíthessük a CSKP országos konferenciáján kitűzött nagy feladatokat. A nemzeti bizottságok komoly és felelősségteljes feladatok előtt állnak Járásunkban, a galántai járásban, a mezőgazdasági termelés növelése, a szövetkezetek gazdasági és politikai megszilárdítása, az EFSZ-ek taglétszámának növelése a legfontosabb feladatok közé tartoznak. A három, évvel ezelőtt megtartott választások előtt a nemzeti bizottságok akciós terveket tűztek ki, amelyek a nemzeti bizottságok tagjainak munkaprogramját képezték. Most a nemzeti bizottságok tagjai körzetük választói előtt beszámolnak arról, milyen sikerrel valósították meg ezt a progra mot, valamint a választóiktól kapott megbízásokat. Egyúttal beszámolnak a választók érdekében kifejtett tevékenységükről, az elért eredményekről és a nemzeti bizottságban kifejtett egész munkájukról. Járásunkban már eddig is a helyi nemzeti bizottságok 337 tagja számolt be választóinak, amely gyűléseken 4 968 polgár vett részt. A választási előkészületek e részét már 17 községben befejezték és nemsokára a járás többi községében is megtartják e beszámolókat. K. F. met és az eddiginél több anyagi eszközt kell szentelni. A mezőgazdasági termelés hatékonyabb fejlesztésének, a mezőgazdasági munkák termelékenysége növelésének nagy tartalékai rejlenek az állami gazdaságok és az EFSZ-ek termelése és munkája megszervezésében. A termelés és a munka szervezési kérdéseinek kidolgozására, a termelés technológiá-jára ezekben a mezőgazdasági nagyüzemekben távolról sem fordítunk annyi figyelmet, mint amennyit megérdemelnének. Az iparban a szocializmus magas fokon összpontosított, hosszúéves hagyományos termelési és munkaszervezési tapasztalatokkal rendelkező nagytermelést vett át. A mezőgazdaságban azonban a nagytermelést még csak most vezettük be. Formáját ismerjük: ezek az állami gazdaságok és az EFSZ- ek. Azonban a termelés és a munkák belső szervezésének kérdéseit az egységes földművesszövetkezetekben tekintettel arra, hogy teUesen új dolog, amelyet tulajdonképpen a semmiből teremtettünk és amit még csak most kell kidolgoznunk, megbocsáthatatlanul elhanyagoljuk. Természetesen nem akarjuk és nem is fogjuk az EFSZ- eknek előírni, hogy így és így kell kötelezően megszervezniük a nagytermelést és a munkát. Azonban mégis kötelesek vagyunk felhasználni az ipar óriási tapasztalatait, azt, hogy a munka hogyan van az iparban felosztva és megszervezve, ahhoz, hogy a földműveseknek megmutassuk, hogyan kell a nagytermelés előnyeit konkrétan felhasználni arra,«hogy a munka egyre termelékenyebb legyen, egyre jobban legyen megszervezve, kulturáltabb, a gyárakban végzett munkához hasonlóbb legyen. Ebbe a munkába bele kell fogniok közgazdászainknak, szervezőinknek, gyakorlati dolgozóinknak. Még egész hosszú sor probléma van, amelyek a mezőgazdasági termelés fejlesztésének hatékonyságával függnek össze, számos tartalék van, amelyeknek kihasználása meghozná a mezőgazdasági termelés lényegesen gyorsabb növekedését. Mindezekre nem térhetünk ki. Megkíséreltem csak azok-ra a kérdésekre rámutatni, amelyek nézetünk szerint a legkomolyabbak és amelyeknek megoldása a legnagyobb eredményt hozza. * Dolanský elvtárs beszédének bővebb ismertetésére lapunk jövő számában még visszatérünk.
