Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-08-19 / 33. szám
8 Földműves 1956. augusztus T9 HUNYADI JÁNOS emlékét a népek szeretete őrzi TTunyadi János nándorfehérvári diadalának 500 éves évfordulóját néhány héttel ezelőtt ünnepelték, s augusztus 11-én a magyar nép nagy fiának halálára emlékeztek kegyelettel a Dunavölgy népei. A törökverő Hunyadi János halála óta eltelt S00 esztendő nemhogy elhomályosította volna, ellenkezőleg egyre inkább megvilágította a hős történeti nagyságát Dél-Kelet Európa népeinek emlékezetében. A XIV. század derekán a török birodalom megvetette a lábát a Balkán-félszigeten s a század végéig elérte a Duna vonalát. A XV. század első felében, főképpen a közepe tóján, a hódításra, rablásra berendezkedett török államhatalom fokozta katonai nyomását a Duna északi oldalán. E korszak nagy történeti feladata tehát a török uralom veszélyének elhárítása volt. E feladatot Hunyadi János világosan felismerte és ennek szentelte egész életét. Az újabb történetírás tisztázta, hogy Hunyadi János a Havasalföldről Erdélybe települt Vajk fia, aki szolgálatai fejében 1409-ben Hunyad várát kapta Zsigmond királytól, a várhoz tartozó mintegy 40 faluval együtt. A fiatal Hunyadi János, a kor szokása szerint, különböző nagybirtokos főnemeseknél teljesített szolgálatot, majd éveket töltött Itáliában és Csehországban. A fogékonylelkü ifjúnak alkalma nyílt arra, hogy megismerje az észak-itáliai városok pezsgő életét és egyéni hajla^ inak megfelelően, főleg politikai, államigazgatási, hadászati, stratégiai tapasztalatokat gyűjtsön. Csehországi tartózkodása idején a huszita mozgalom harcászati módszereit sajátította el. 1439 táján kapott megbízást arra, hogy a török katonai támadásoknak leginkább kitett déli határon, a Duna bánsági szakasza mentén teljesítsen katonai szolgálatot. Ezzel meg is indultak a török birodalom elleni szakadatlan harcai, amelyek folyamán hadvezéri képességei, politikai és hadászati tervei kibontakoztak. Rövid idő alatt Szörényi bán, majd erdélyi vajda, temesi ispán, belgrádi kapitány. — azaz országos méltóságok viselője lett. Káprázatos pályáján az ország kormányzójává emelkedik, de mindvégig ,az akadályok és cselszövések tömkelegével kell megküzdenie: a főúri klikkek, a Habsburg császár önző hatalmi vágyukban, rövidlátásukban, mindent elkövetnek, hogy a hazája létérdekeit önfeláJdozóan védelmező Hunyadi kezét megbilincseljék. A törökverő hősnek azonban már országos, sőt európai hírneve van, középnemesi, városi, jobbágytömegek állanak mellette. Hunyadit fáradhatatlan és rettenthetetlen harcosnak ismerte meg egész Európa, s így él a történeti emlékezésben is. Célja mégsem a harc volt, hanem a béke. Nyilatkozataiban, leveleiben mindúntalan visszatér politikájának alapgondolata: „meg akarjuk óvni hazánk békéjét.“ Iu| agyarország valóban semmiben sem **■ szűkölködött annyira a XV. század elején, mint békességben. Hunyadi tudta, hogy a külső ellenség ellen csak a belső ellenség megfékezésével lehet küzdeni: az erők összefogása a török elleni harc sikerének a feltétele. De nem maradt meg a felismerésnél, a változhatatlan végzet fölötti siránkozásnál, hanem megkereste és megszervezte azokat a társadalmi erőket, amelyekre az ország békességének kivívásában támaszkodhatott. 1439-ben, harmincegynéhány éves korában kapta az első fontos katonai megbízást: öccsével együtt az Al-Duna vaskapui szakaszát kellett védelmeznie a török ellen. De Hunyadi nem elégedett még a védelemmel, otthonában akart lecsapni az ellenségre, hogy a török veszélyt gyökeréig felszámolja. „Kit ed-A Magyar Területi Színház keletszlovákiai útja után júliusban befeježíte, az évadot. A színház legutóbb ját|szott darabjai a Maupassant-Hochv.elider: Fogadó a határszélen, Tersánsz:!,ку: Harmadik fiúja, és Jókai Aranyíembere volt-A színház épületére csend borult, de a falak mögött már megérett az új őszi évad terve. Ez a terv még nem végleges, azonban már összeállításában is elárulja, hogy a színház sok szép dolgot készít a szlovákiai j magyar dolgozóknak. így tervbe vette, ; hogy bemutatja Barta Lajos Zsuzsiját,»Stein Káderee c. darabját. Schiller dig pajzzsal is alig győztünk, ezentúl kardot használjunk ellenségeinkkel szemben"' — jelenti be merész tervét. S ez a terv, Hunyadi erélye mentette meg Magyarországot a teljes pusztulástól. A Magyarországon éppen akkor bontakozó humanista kultúrának nem szóvirágokban, hanem életének példájával volt egyik legigazibb képviselje. „Emberséges“ volt, mert megesett a szíve a kiszolgáltatott tömegek nyomorúságán és életét kockáztatta érettük. Az „embertelenséget“ gyűlölte a bárókban és a törökben. Ez az igaz „emberség“ adott neki erőt arra, hogy nagy csatavesztések után, reménytelennek látszó helyzetekben törhetetlen reménységgel kezdjék mindent elölről. Elszenvedett vereségei, a bárók és a Habsburgok fondorkodásai nem törték meg. S amikor 1456-ban II. Mohamed szultán addig még soha nem látott óriási sereggel indult Magyarországra, addigi cselszövői a mellőzések ellenére kénytelenek voltak hozzá folyamodni. Hunyadi saját csapataival sietett a tízszeres túlerőben levő török ellen, akik Nándorfehérvárt (Belgrad) vették ostrom alá. Ekkor azonban Hunyadi és az utolsó pillanatban keresztes hadjáratot hirdető Kapisztrán János szavára megmozdult a nép. A sok harcot próbált régi katonák és a hazájukat védő magyar, szerb, horvát parasztok Hunyadi vezetése alatt l'ivívták a nagy diadalmat, amely 70 évre vetette vissza az ország határairól a törököt. A győzelem után néhány hétre, augusztus 11-én Hunyadi, alig 50 éves korában, pestisben meghalt. Emléke azonban ott élt a végvári vitézek életében, akik Hunyadi tettein lelkesedtek másfél évszázad nehéz küzdelmeiben, s neve mindenkor a nemzeti függetlenségért, a haladásért vívott harc zászlaja maradt. —ml — Élősdi-ét, Mikszáth Kálmán Noszty fiú esete Tóth Marival, c. regényének színpadi változatát és több más daranot. Ha az elmúlt szezont mérlegeljük, úgy a bemutatott darabok közül a legnagyobb közönségsikert a Tanítónő érte el, mely majdnem hatvanszor került előadásra. Meg kell még jegyezni, hogy az elmúlt évadban a Magyar Területi Színház sok esetben összekötő kapocsként szerepelt a csehszlovák-magyar kultúrkapcsolatok terén. így Čapek darabját, az Anyát, a budapesti Néphadsereg Színház és a győri Kisfaludy Színház tűzte műsorára. A MATESZ már az új évadra készül Mert szólni kell... Süketnek, némának, vaknak, vakondként bújva nem maradhatsz a virág is szól illatával, édesanyád a mosolyával, zizzen a búza, zúg az erdő, csepeg-kopog az őszi eső, éjjelenként a szú is perceg, már bölcsőben gügyög a gyermek, minden, mi élő vagy holt anyag, még egy darab ká is hangot ad, ha a határban dobod félre, hogy ne csorbuljon kaszád éle .. . S te ne csak a magad gondját, de az egész néped sorsát, örömét, búját, versbe öntsed, mert így emelkedsz egyre feljebb, fel a dombra, fel a csúcsra, s nem érsz soha keresztútra, nem kínoz majd a szégyenérzet, hogy cserbenhagytad saját néped. Költő vagy, szólj a szív szavával, néped megszépült igazával, lesd el dalát a futó érnek, a viharszülte tlacos szélnek, hallgasd a föld szívverését, fűzd csokorba minden ékét, de süketnek, némának, vaknak, vakondként bújva nem maradhatsz, mert szólni kell, mint tűznek lángja, mely szikrákat szór az éjszakába. Ozsvald Árpád I I I I l=^= * *• Búcsii Buday Máriától Rövid időt töltött Buday Mária, a komáromi Magyar Területi Színház dobogóján, azonban ez is elég volt ahhoz, hogy a szlovákiai magyar dolgozók szívükbe zárják. Elég csak felidézni a „Mélyszántás" titkárnőjét, a „Mákvirágok" Kamilláját, az „erkölcsös" Dulskynét, vagy az „Aranyember" Teréza mamáját, s máris tudjuk, hogy Buday Máriát a színházlátogató közönség nem tudja egykönynyen elfelejteni. A mostani nyári szezonnal be is fejezte működését a hivatásos színpadon és nyugdíjba vonul színészi pályájának 30. esztendejében. Szerettünk volna elbeszélgetni vele komáromi lakásán, azonban csak a férjét, Husvár Ferencet, találtuk ottesett át, mely eltiltja őt a további hon. Buday Mária súlyos szívműtéten rendszeres fellépéstől. A kis szobában így is előkerültek a régi színlapok és újságok, melyek a távozó színésznő életének egy-egy mozzanatát örökítik meg. Buday Mária tehát eltávozik a színpadról, s úgy tudjuk rövidesen férje is követi, s egyben a szlovákiai magyar dolgozók szeretete is elkíséri őket megérdemelt pihenőjükre. —gyí— Aratóünepély Komorócon Az első aratóünnepélyt augusztus 5-én tartották a szobránci járás Komoróc nevű községében. A földművesszövetkezetek dolgozói az ünnepélyen egy évi sikeres munkájukat ünnepelték. Az ünnepélyen megjelent az Ukrán Szocialista Szövetségi Köztársaság néhány képviselője is. A szovjet vendégek megtekintették a gazdaságot, majd szívélyesen elbeszélgettek a szövetkezeti tagokkal, életükről, munkájukról. Az ünnepély valóban örömünnepélyt Jelentett ä komoróci és egyben a szobránci járás dolgozói számáraimért az aratás, cséplés és tarlóhántás munkái melleit becsülettel eleget tettek népünk iránti kötelességüknek és beadásukat — búza kivételével, melyben az erős téli fagy károkat okozott — határidő előtt teljesítették. Búzából a még hiányzó mennyiséget pótbeadás révén teljesítik. A komoróci szövetkezeti tagok szorgalmas munkájukért méltó jutalomban részesültek. Munkaegységenként, melyet június bégéig értek el, fejenként 4 kg kenyérgabonát szállítottak haza természetbeni járandóság fejében. így például Hadváb János sertésgondozó, 16 mázsa kenyérgabona boldog tulajdonosa. Ez az aratóünnepély is azt bizonyította, hogy a nagyüzemi gazdálkodás révén földműveseink élete napról napra szebbé és örömtelibbé válik. 'T rre a kérdésre a feletetet csak ■*-* a szocialista szovjet rendszer adja meg. Senki sem állíthatja, hogy valamilyen más rendszer képes lett volna ilyen rövid idő alatt — néhány évtized a történelemben egy pillanat — a roppant méretű elmaradt orosz mezőgazdaságot külső segítség nélkül a világ egyik legjobban gépesített mezőgazdaságává átalakítani. A szocialista rendszerből, ebből az új kizsákmányolástól mentes társadalmi berendezkedésből a technikai fejlődés olyan hatalmas forrása buzog, amely minden maradit elsodor, és tüneményes gyorsasággal újjászüli ezt a földet, amelyet eláraszt. Azt hiszem sehol sincs a világon olyan mezőgazdasági nagyüzem, amely a legkülönfélébb mezögazdsaági gépeknek olyan tömegével rendelkezne, mint egy szovjet gépállomás. Aratás idején voltunk, és nem volt mód arra, hogy részleteiben megismerjem a gépállomás működését, (a munka szervezését, a gépállomást agronómusok tevékenységét, a gazdaságosságot stb), de annyit megláthattam, hogy ez az óriási üzem — amely néha 50 000 holdat művel meg — nem egyszerűen megmunkálja a földet, hanem egyben gondoskodik a mezőgazdasági munkáik idejében való elvégzéséről és az agrotechnika fejlesztéséről. Emellett úgy működik, mint egy óramű. Négyszázötven ember — akiknek 20 százaléka nem is közvetlenül a földeken dolgozik — felszánt, bevet, learat és kicsépel 35 000 holdat és néha még a szalmát is felszecskázza. Egy emberre átlagosan több, mint 80 hold megművelése jut. A gépállomás 100 százalékban elvégzi a tarlóhámtást, ugerolást, mélyszántást, géppel vetnek és boronáinak; az aratásnál ugyan még alkalmaznak kézi munkát is — főként a szállítás és magtisztítás terén, — de a cséplés természetesen kizárólag géppel történik. Kiszámították, hogy a gabonatermesztéssel járó munkát, melyet egykor parasztok kézzel végeztek, ma 95 százalékban a gépállomás végzi el gépeivel a kolhoz számára. A kisparaszt, a kisbérlő és a mezőgazdasági munkás látástól vakulásig nehéz fizikai munkát végzett, verejtékével öntözte a földet. A szocialista gépállomás traktoros elődeihez, az egykori paraszthoz képest kényelmesen dolgozik: a gépét kormányozza. A gépállomás ma már többnyire jövedelmező vállalat az állam számára, és jelentős anyagi segítséget is nyújt a kolhoznak. Egy hektár megmunkálásáért a kolhoz természetben körülbelül 2—2,5 mázsa gabonát fizet a gépállomásnak. A kolhoz összes természetbeni kötelezettsége (beadás, esetleg vetőmaqkölcsön visszafizetése, természetbeni fizetés a gépállomásnak a végzett munkáért) hektáronként Mb. 3 mázsa; 15 mázsa termés esetén a kolhozparasztokra maradt 5 százaléknyi munkáért a kolhoznak 12 mázsa gabonája marad, amelyet részben eloszt a munkaegységre, részben tartalékol vetőmagra és az esetleges rossz esztendőre, a többit pedig eladhatja. % A gabonatermesztés ezen a vidéken a kolhozok legfontosabb és egyre fejlődő termelési ága. Noha a kolhoz pénzjövedelméhez kevesebbel járul hozzá, mint az ipari növények, a konyhakertészet, a gyümölcsös vagy az állattenyésztés — rendszerint kevesebb emberi munkát is fordítanak reá —, mégis gabonatermesztés az egész gazdaság alapja. Gabonával fizetnek a gépállomás munkájáért; az állattenyésztés a növekvő szemtermészetésre támaszkodik és a koiho?.parasztoknak a munkaegységre kapott járandóságában a fő tétel a természetben kiadott gabona. Ez a kolhozparaszt kenyere, s ezzel hizlalja háztáji gazdaságának ál latállományát. A gabonatermesztéssel kapcsolatos munkák oroszlánrészét a kolhozzal szorosan együttműködve a gépállomás végzi. Ez a gépi munka a legnagyobb hozzájárulás, amelyet a szovjet állam a kolhozoknak ad. A gépállomás ma már fejlett mezőgazdasági vállalat, amelynek segítségével a szovjet állam, a városi lakosság és a kolhozparasztság nagy megelégedésre, nagyszerűen megvalósítja a korszerű technikán alapuló nagyüzemi termelést a mezőgazdaságban. A gépállomás nem varázsszóra, egyik napról a másikra fejlődött szocialista mezőgazdasági nagyüzemmé. Ahhoz, hogy a Szovjetunió óriási területét behálózzák és minden kolhozban a legnehezebb mezőgazdasági munkákat gépeikkel elvégezhessék, végre kellett hajtani a Szovjetunió ötéves terveit, iparosítani az országot, létre kellett hozni a vaskohászati üzemek, a hatalmas traktor- és kombájngyárak *s egyéb mezőgazdasági gépgyárak százait, amelyek ma már folyamatosan ellátják és technikailag egyre tökéletesítik a gépállomás gépi berendezéseit. Ily módon vált a szovjet gépállomás, a nehéz, embertölő paraszti munkák sírásójává. Az iparnak és a mezögazdsaági gépgyártásnak ez a több, mint két évtizedes, a történelemben egyedülálló fejlődése teremtette meg az előfeltételeket az egész szovjet mezőgazdaságnak ahhoz a gyors fellendüléséhez, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1953 szeptemberi plénuma után megkezdődött. A szovjet ember, a kolhozparaszt ma már el sem tudja képzelni a mezőgazdaságot gépállomások nélkül, amelyek az egész óriási szovjet területet behálózzák. A krinyicai kolhoz Д/ľ elyik a legrosszabb kolhoz a járásban ? — kérdeztem Metasz.ov barátomat. — Azt hiszem, rosszabb a krinyicai Molotov-kolhoznál nincs — felelte némi gondolkodás után. Már korábban elhatároztam, hogy nemcsak a legjobb kolhozt látogatom meg, hanem a legrosszabbat is. Csak így kaphat az ember reális képet a kolhozokról, ha nem csak a jót nézi, hanem mindent, a jót és vele együtt a rosszat is. így tehát elhatároztam, hogy Krinyicába megyek. Krinyica nagy, több kilométer hoszszú falu, amely szinte csak egy utcából áll. Mintegy tizennégy kilométerre van Osztrogozsszktól, és öt kiméternyire a hozzá legközelebbi vasútállomástól. Egyszóval a falu a közlekedési vonalaktól távol, az isten háta mögött fekszik. Felkéredzkedtem egy Krinyicába tartó gépkocsira. Az út a hepehupás, homokos dülőűton jó félóráig tartott. Itt már három hete nem esett az eső, és az óvatosan haladó gépkocsi hatalmas porfelhőt kavart fel mega után. Az út mentén húzódó kukoricás leveleire vastag sötétszürke porréteg rakodót! le. A júliusi nap pedig nem ismert kíméletet. Kilenc óra lehetett csupán, de a hóméró higanyoszlopa már csaknem 50 fokot mutatott. A sofőr — maga • is krinyicai —, kérdése píré készségesen elmesélte, hogy mi volt a baj a krinyicai kolhozban: a_ múlt évben szárazság volt. és keveset adtak a munkaegységre. — Persze valakinek mindig bűnösnek keli lennie — mondta a sofőr — hát leváltották az elnököt, eljárást indított ellene a járási ügyész. — Csak az elnököt váilutttük le — kérdeztem. — Nemcsak őt- Az egyik brigádvezetőt, a raktárost és a könyvelőt is. Azt mondják, hiányt találtak náluk, valami 100 tonna káposzta hiányzott — legyintett. — Az a káposzta talán meg sem termett. A konyhakertész beírta a szállítólevélbe, a raktáros részeg fejjel meg se nézte, mi van beírva, csak aláírta, hogy átvetfe. Most meg felelniök kell. Ha az ember k^res. mindenkinél ‘aláihat hibát. Д sofőr beszéde félreérthetetlenül elárulta, hogy mentegeti a leváltott vezetőket. — Maga is kolhoztag? — Öh nem. A fogyasztási szövetkezetben dolgozom, csak Krinyicában lakom. A feleségemet invitáltak tavasszal. hogy lépjen be. De ki fogja akkor megművelni a yeteményest, fejni a tehenet, hizlalni a malacot, etetni a baromfit, gondozni a gyerekeket ?Az anyósom már Öregasszony. Fogtam magam, és elmentem a tanácsba, .megmondtam ács elnöknek, hogy a feleségem nem fog dolgozni a kolhozban ahol az ember azt sem tudja mennyit kap a munkájáért. (Folytatása következik)
