Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-08-05 / 31. szám
10 Hudmöves 1956. augusztus 5. A terem csendes, csak néha röp■£*-pen fel egy-egy halk sóhaj. A fehér ágyakon tehetetlen emberek feküsznek. Pár hónapja, vagy nápja még egészségesek voltak, ma betegek. Látogatási idő van. Repesve várják övéiket, a rokonokat, ismerősöket. Ha zörejt halinak, hat szempár szegezödik az ajtóra, szemük egy pillanatra felcsillan, még egy suhanó mosolyt is erőltetnek az arcukra, de ritkán jelenik meg a várt ismerős, feleség, gyermek, ilyenkor összeráncolt homlokkal, csalódottan ereszkednek vissza a párnákra. —Mi újság otthon? — kérdezi barátom suttogva. — Aratnak! .. . Aratnak .. . aratnak — hangzik innen is, onnan is, és már nem is kórterembe vagyok, hanem az aranykalászokkal susogó határba, ahol megcsillan a kaszapenge, sustorog a fenőkő, s vidám nótára gyűjt a marokszedőlány. A kicsi pacsirta dalát zengi, pufók arcú bárányfelhők a napra nevetnek, s az arató ember izzadt homlokát törli. Lágy szellő lopakodik üdítően, a kar újralendül, széles rendre dől a gabona. Régen volt; ma már kombájn tör utat, nyeli a zizegő kalászt, a magfelhordó terhelt a piros magtól. Traktor dübörög nyomában, s viszi a „kenyeret4 a szárítóba, a raktárba. Képzeletben otthon járnak, aratnak a betegek. Ki a szövetkezetben, ki az állami gazdaságban, míg az egyénile gazdálkodó Pista bácsi is pödör egyet szétkuszált bajuszán. Mintha egészségesek volnának, mindenki beszél, hangzavar van. Egyszer cs-k egy éles hang belevág könyörtelenül, fájdalmasan ... — Mi mikor? Hazamegyünk-e a végére? Segítünk-e a cséplésben? Ismét csend ül a szobára, minden á régi. Szédül a fej, fáj a gyomor, lassan gyógyul a késvágta seb. — Tíz hónapja vagyok itt. Feláldoztam magam — buggyan a szó ismerősöm szájából, s az ágy végéhez kötött kötél segítségével felül. Először lassan, szaggatottan beszél, majd — mint patak árja tör elő a szó elkeseredetten, hogy aztán lihegve, levegő után kapkodva végignyúljon párnáján. * * * Tfgy éve júliusban történt. A sárfalusi szövetkezet gazdasági udvarán dolgozott. Villanyfürészkezelö volt; s vágták a deszkát, a gerendát. Sikongott a fűrész, sírt ha csomó került foga elé. A nap forrón tűzött, égetett, jött a lehelete a kánikulának. Bár fedél alatt dolgoztak, verejtékben fürdött testük minden porcikája. Milliónyi apró bogár zizegett a levegőben. Az ég alján fehér felhők bodroztak tágranyitott szemekkel. Lassan, észrevétlenül megrezdült a tanyát szegélyező fűzfák levele. Később két virgonc szellő csapott össze, felborzolta az út porát, a forgószél felvitte a magasba, s ott járta a boszorkánytáncot. Ügy látszik feltámad a szél. Pár perc múlva halk moraj zavarta meg a csendet. A terhelt felhők sötéten, haragosan tornyosultak. Fekete taréjuk mindjobban erőt vett a fehérségen, lassanként az ólmos szürke felhők borították be az ég kárpitját. Felhőszakadás, jégeső, mi lesz ebből? — villám, villámot ért, hasadt az ég, morajlott a föld. Minden ember, állat menedék után futkosott. Ne adj’isten, ha a zivatar valakit a szabadban ér. Mint háborgó tenger, bőszült morajjal közeledett — maya után mindent elsöpörve ért a tanya fölé — a felhőszörny. Jégdarabok zúgtak a levegőben, ugrándozva estek a földre. Nincs levegő, se ég, se föld, csak jég van, kopogó, csattogó jég, mely üt-ver, s nincs irgalom. Dörgött, csapkodott az istennyila, megrendült a föld minden eresztékében. Sötétség borult a tájra, s a szürke ködpárák fátyolként takarták a jégesőben elvesző rónaságot. S ekkor, ebben az ítéletidőben kétségbeesett asszonyi sikoly jutott el a fűrésztelepig. Csak nem ... El gy perc múlva erősebb sikoltozás, majd gyermeksirás ütötte meg fülüket. Ennek fele se tréfa, gondolkozásra sincs idő, futás a hang irányába. Kopogott a kalap, vert a jég, s ha csupasz testet ért, csomó keletkezett nyomába. Bizony\ialan léptekkel, fejt leszegve tört előre a két ember: Patkós Árpád és Jónás Mihály. Egy újabb sikoly helyes irányt szabott lépteiknek, egy perc sem tellett, két asszony körvonala bontakozott ki a jégzivatarból. Mindkettő hátán gyermek. Az asszonyok sikongtak, zokogtak, a gyermeek sírtak. Minél hamarabb födél alá, mert a kicsiket agyon veri a jég. Igen, de nem enged a kerítés. A kilenc hektáron fekvő gazdasági udvar dróttal van körülvéve, s csak két kapu van rajta. Az asszonyok nein tudják a járást, sosem voltak még a tanyán. A szomszéd faluból jöttek, orvoshoz tartottak a gyerekekkel. Már késön vették észre a veszélyt, útban kapta őket a jégeső. Neki a tanyának, hisz oly közel látszik! Futottak vagy száz métert, a másik százat csak sietve tették meg, azután kifulladva vonszolták magukat; Végre .. . Százötven méter, a szélső épülethez értek. Most itt a kerítés, kapunak pedig nyoma sincs. futkosott ereiben, s minden erejét összeszedve rohant vele az épület felé. Másnap furcsa érzés lopakodott testébe. Néha melege volt, máskor a hideg rázta. Bizonyosan átfázott. Egy kis forralt borocska majd segít. Jól ki kell izzadni, s kész. A munka nehezére esett, kedvetlenül fűrészelte a fát. Két hétig húzta, majd ágybadőlt. Egy darabig otthon, azután a kórházbi került. A vese, a tüdő átfázott, s talán nem jön rendbe sohasem. * * * a két asszony meglátogatta-e? Tudják-e hogy beteg? Láztól csillogó szemeit a semmibe mereszti, kövér könnycseppek jelennek meg a pillákon, arcán végiggyöngyöznek, s szinte észrevétlenül nemet int a fejével. Melle zihál, fújtat, tépi magáról az inget, kevés a —Istenem, könyörülj!, mentsd meg legalább a gyerekeket — most már csak ez volt az asszonyok sóhaja. — Ide a kicsiket. Gyorsan át a kerítésen. lent is volna simán, de a felső három szál tüskésdrót magasan feszült az oszlopokon. Ágaskodott aszszony, ember, végre az egyik gyerek szerencsésen átkerült. A másik nehezebb volt, és az anyja nyögve nyomta felfelé. A jég nem könyörült, verte a kicsi nyakát, fejét, rossz volt jajgatását hallani. Megmenteni, — ez volt Patkós egyetlen gondolata. Kabátját gyorsan levetette, átdobta a kerítésen — takarja be vele — kiáltotta az asszonynak. A kicsi elhallgatott, most már Patkós állott ingujjban. Sebaj, csak gyorsan a kicsivel. A kabát jobbra-balra csúszkált a gyereken, végül elakadt a kerítésben. Az asszony ciháit a jobbról-balról, az ember nyújtózva ágaskodott, belülről segítette, de nem*ment sehogysem. Az ing kicsúszott a nadrágból, mezítelen lett a teste, a jég pedig kegyetlenül verte. Mégegyszer. Most elakadt a lába. A segítökezekből vér freccsent, a tüskés drót nem engedte az átkelést. Végre ... Kézben volt a gyermek, karjain tartotta a meleg, puha testet. Jóleső érzés levegő és lázálomba szertderiil. Otthon ... otthon a szövetkezetben, a tanyaudvaron felsikít a fűrész, Reszketni kezd a levegő, s fent a jegenyefák tetejének birodalmában zúgás van. Minden ami él, menekszik födél alá. Rettentő haraggal tör a földre a jég, Zúg a zápor, sírnak g gyerekek. Ő megy, megy, eléri a kerítést, könnyedén átemeli a gyermeket. Egy utolsó nagy robajjal elül a zivatar, a nap megcsillan, a reszkető levegő elcsendesül. Az anya hálálkodik, nem felejti el soha, soha ... ... Jancsi a homokban játszik, anyja útrakész. Kezében csomagot tart, sütemény, borocska. Megcsókolja gyermekét, fülébe súg ... — Te mit küldesz fiacskám? . . . Jancsi néz, néz, mintha gondolkozna, majd kis lábait szaporán szedegetve befut a pitvarba. Felugrik a székre, s szekrény tetején van féltett kincse. Az anyja vette a búcsúban, még meg se kóstolta, őrizte a kis mézeskalácsszívecskét. Most átnyújtja: — Anyukám vidd, ezt küldöm a bácsinak. ... Lázálmában szívére szorítja a mézeskalácsot. Most olyan jól esik, két szív dobog, talán ez segít, s öleli, magához szorítja, el nem engedi és lassan felszáradnak a könnyei. SÁNDOR GÁBOR Sokat segítettek a cseh kombájnosok Hálával és szeretettel gondolunk a csehországi kombájnosokra, akik a szövetkezetek és a Szenei Állami Gazdaság földjein becsületes munkát végeztek. Főleg nekik köszönhetjük azt, hogy a szenei állami gazdaság az egész köztársaság területén első lett a gabonabeadás terén. Már július 22-én 108,74 százalékra teljesítette a beadás tervét ' és az aratást július 24-én befejezte. Tapasztalataim a fészek rendezésénél A serkentő etetést bármilyen előrelátással is végzem, minden évben megtörténik, hogy a fejlődés csúcspontját a család a főhordás előtt éri el. A kevés munkát végző méhek tovább élnek, a fiasítás napról napra kél és a túlnépesedés rajzási ösztönhöz vezetne, ha a méhész nem avatkozna be a méhek életébe. A költőtérbe helyezett két-három teljes műlép kielégíti a fiatal méhek építkezési vágyát- Az anya újból petézhet a frissen épített lépbe. A többi méh is el van foglalva az új fiasítás gondozásával, befedésével és így munkájuk újabb lendületet nyer, nem ébred fel bennük a rajzás ösztöne. Nagyhordás idején is adok néhány műlépet a költótérbe és a mézkamrába is építés végett. Ez nemhogy csökkentené, hanem elősegíti a mézhordás sikerét. \ Nálunk a föhordás sokáig tart, ha nem is a legjobb, Baltacin-akácfás és mezei virágokból hosszasan gyűjtenek. Az ilyen hordás valóságos serkentés, a méheket szaporodásra ösztönzi. Ezért nálunk az akácvirágzás befejezésével nem ért véget a műlépeknek a költőtérbe való tűzdelése, de nálunk sokkal nagyobb gonddal kell végezni ezt a műveletet, mint máshol. Két éve egy méhcsaládomról egészen megfeledkeztem. A kinemépített műlép sokáig bennmaradt a fészek közepén. Augusztus vége felé. amikor úgy láttam, hogy a mézkamrákat érdemes leszedni és be kell terelni a méheket, t minden családot tüzetesen átvizsgáltam. Amelyiknél bennmaradt a kinemépített műlép, a következő jelenségek mutatkoztak: a méhek a mézkamrás keretek felét telehordták mézzel, lepecsételték és bőven takarták. A másik fele üresen maradt, se méz, se méh nem volt benne, csak az üres keretek álltak egymás mellett; úgy ahogy pergetés után beraktam őket. A mézkamrát levettem a költötérrő! és több fészekben is hasonló volt a helyzet. Az egyik fele bőségesen megtelt, a másik fele üresen maradt. Mézkamrában tehát nem fölösleges méz volt, hanem ott alkották meg a méhek a fészek másik részét. A mézkamrát ki kellett pergetnem, mivel kerete nem egyezett a költőtérével, és balonok segítségével adtam vissza a családnak a kipergetett mézet. A mézkamrás keretek hizlaltak voltak; nem valók telelésre. A múlt héten észrevettem, hogy a hordás még tart, de egyes családok már a heréket üldözik. Ez a jelenség arra figyelmeztetett, hogy jó lesz a családokat átvizsgálnom. Mi történt a tűzdelt műlépekkel? Némelyeket kiépítették, mézzel telihordták, de az anya egybe sem petézett.. Mások úgy maradtak ahogy beadtam őket, hozzá sem nyúltak a méhek, illetve hozzányúltak, de nem építették ki, hanem itt-ott átrágták, kis lyukakat csináltak a műlépben. Ez . annak a jele, hogv most már nem hasznos, hanem a család kárára válik a melleknek az építésre való ösztökélése. A kinemépített műlépeket kiszedtem a törzscsaládoktól és átadtam a kései műrajoknak. Azok kellő segítséggel (etetéssel) még kiépítik a többi keretet is. amelyeket kiépítettek és megtöltöttek; ezeket kiszedtem a fészek közepéből és a fészek két szélén helyeztem el. Nagyon vigyázok arra, hogy a telelő fürtbe szüzlép ne kerüljön. Csak olyan lép való oda, amelyikből legalább kétszer, háromszor keltek ki méhek. Az ilyen lépek zsemlyeszínűek, melegek, jól telelnek rajtuk a méhek. Nálunk néha még szeptember elején is van mézhordás a késői tisztesfűről, de az építkezést legkésőbb augusztus 20-án teljesen befejezik a méhek, még a műrajok is- Méhészkedésem alatt eddig csak egyszer történt meg, hogy a műléppel felszerelt mézkamrás kereteket augusztus 20-a után kiépítették a méhek és mézzel telihordták. Ez évben még az átlagosnál is korábban hagytak fel a méhek az építkezéssel, ezért rendezem ilyen korán telelőre a költő fészkeket. Csurilla Gábor Szádudvarunk Nyári serkentés Augusztusban kezdődik a méhészeti év. Üjabb gondok és fontos feladatok hárulnak a méhészre. Nyárvégi munkák kitartó és okszerű elvégzésétől is függ, a jövő évi siker vagy meddőség. Legfőbb gondunk legyen, hogy minél több fiatal méh menjen telelőbe. Gondoskodjunk megfelelő hímporról (akár virágzó kukoricáról, napraforgóról) vagy leforrázott sörélesztő, vagy szójaliszt alakjában szörppel jól öszszekeverve feletetjük. Naponta, este, 2 dől méz- vagy cukorszörpöt adagolunk. E serkentéssel az anya többet petézik. Ahol mézhordás még van, a serkentés elmaradhat. Szükséges, hogy a méhcsaládokat gondosan átvizsgáljuk, ellenőrizzük a fiasítás terjedelmét, a méhek korát, minőségét, a méz- és hímporkészletet. Augusztus hónapban a serkentő etetéssel 40—45 dem fedett fiasítást kell elérnünk. Ezt nem szabad elmulasztani. A fiasítás nem zártsoros, különböző korú, vagy ha munkássejtben kisebb nagyobb foltokban munkás- és herefiasítás váltakozik, akkor a kimerült anyát jó petézővel kel! kicserélni. A serkentő etetés után következik a télire való tömeges nagy etetés- A költőteret 7—8 lépre szűkítjük, hogy meleg fészket biztosíthassunk a méheknek. Ha lehet ne csak cukorral, hanem mézzel is etessünk. A méz a méhek szervezetét ellenállóvá teszi a fertőző betegségekkel szemben. Az etetést legkésőbb szeptember ©lején be kell fejezni, mert azután hideg éjszakák következnek, a cukor átalakítása pedig meleget kíván és a befedéséhez viasz szükséges, amit szintén csak melegben tudnak a méhek előállítani. A téli eleség legalább 12—14 kg legyen. Ne mulasszuk el a kivett üres lépek osztályozását és kénezését. Darazsak ellen felállítunk cukorszörppel és kanálnyi ecettel megtöltött üvegeket, amelyben a darazsak megfulladnak. A méhek nern mernek bemenni az ecet kellemetlen szagától. A kaptárakat morzsától, hulladékoktól megtisztítjuk. Rablás ellen szűkítjük a kijárókat, ugyanezt kell tenni a halálfejes pillangók ellen is. A kölyökcsaládokat három-négy részre tartalékoló kaptárba helyezzük elegendő eleséggel és tovább gondozzuk, majd tavasszal felhasználjuk őket. Knopp Lőrinc Bratislava Beszámoló a privigyei magyarnyelvű méhésztanfolyamról Július 21-én fejeződött be privigyei méhtenyésztő állomásunkon a III. magyar nyelvű tanfolyam. Az ez évi tanfolyamokról az alábbiakban számolunk be: I. tanfolyam április 23-tól 28-ig, hallgatók száma: 26 II. tanfolyam április 30-tól május 5-ig hallgatók száma: 21 III. tanfolyam július 16-tól 21-ig hallgatók száma: 22 összes hallgató 69 mégpedig 62 férfi és 7 nő. Ezek közül 16 szövetkezeti dolgozó, 3 az állami gazdaságokról és 1 az állami erdészetektől volt. Öröm volt nézni a tanfolyam résztvevőinek iparkodását. Reggel 7 órától délután 6 óráig feszült figyelemmel hallgatták mindennap az előadásokat. A gazdag program minden pontját nagy érdeklődései kisérték. Az előadás anyagát 6 órától 7-ig a hallgatók az előadókkal közösen vitatták meg. Az előadók jóleső érzéssel állapították meg, hogy a hallgatók tisztában vannak hivatásuk értékével és szépségével. Az ésszerű méhészkedést ismertető előadások biztos alapokat nyújtanak hivatásuk betöltésére. Ezzel munkájuk eredményesebbé és hasznosabbá válik. Ä Szlovákiai Méhészek Központja Privigye
