Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-08-05 / 31. szám
1956. augusztus 5. fSídmüves A jövő évben kétszeresére emeli teljesítőképességét a tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzem A patasi szövetkezeti tagok hosszú kocsisora megérkezik a tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzembe. Tavaly a legkevesebb lent adták be a járásban, az idén viszont annyit termeltek, hogy a járás valamennyi szövetkezetét megelőzték. A szekerek hosszú sora halad a tanyi poros országúton. A nap minden erejével szórja sugarait az amúgyis izzadó kocsisokra és lovakra egyaránt. Távolról a kép úgy fest, mintha a határban a széjjelszórt szalmakazlak indultak volna meg. A patasi szövetkezeti tagok viszik lenjüket a tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzembe. Tavaly még legutolsók voltak a járásban, de az idén 22 hektáron termeltek lent és ezzel egyszerre az élre kerültek. A szövetkezetben dolgozó traktorosok két nap alatt két lennyüvőgéppel mind a 22 hektárról betakarították a termést. A járásban az elmúlt héten 50 kombájn és 12 nyüvögép aratott. Nem csoda tehát, hogy ilyen felkészülés mellett már befejezték a len betakarítását. A learatott len olyan száraz, hogy mindjárt akár a szekerekre lehet rakni és szállítani a feldolgozó üzembe. A tavalyi év nem kedvezett a lentermelőknek, de a járás 22 lentermelö szövetkezete így is kereken 605 ezer koronát kapott a beadott lenért. Ez az összeg természetesen mag nélkül értendő, mert hiszen ezt a szövetkezetek meghagyják maguknak saját szükségletük fedezésére. Az idén jóval nagyobb lentermés mutatkozik és előreláthatólag jövedelmük megkétszereződik. A tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzem teljesítőképessége napi egy vagón. Ennek azonban csak egyharmadát teljesíti, mivel ennyi anyagot nem kapnak. A járás 29 szövetkezete közül ugyanis csak 22 termel lent vagy kendert. Igaz, hogy más járások is ideszállítják termésüket, de így sem kapnak elegendő nyersanyagot és az üzem teljesítőképeségét minden megerőltetés nélkül még 66 százalékkal lehetne emelni. Веке Vince igazgató szerint a járás a lentermelését a jövő évben 200 hektárral, a hozamot pedig 5 mázsával emeli. Ezzel az intézkedéssel biztosítva volna a feldolgozó üzem gépeinek teljes kihasználása. A tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzem a termelőkkel szoros kapcsolatot tart fenn. A nagymegyeri járásban Csémy Lajos, a komáromban pedig Szabó István látogatja a szövetkezeteket. Ők kötik a szerződéseket a lentermelőkkel. Figyelemmel kísérik egész éven keresztül a lentermelés alakulását. A termelőknek előadásokat tartanak, megmondják milyen talaj alkalmas a növényzetnek, hogyan kell gondozni, milyen műtrágya felel meg a legjobban, sőt, gondoskodnak a betakarítás megszervezéséről is. A feldolgozó üzem a beszállított lent minősége szerint 11 osztályba sorozza. A legjobb minőségért 275 koronát, a legsilányabbért 68-at fizet mázsánként a termelőknek. A lent például a szövetkezetek bugázatlanul magostól hozzák be az üzemnek, holott ez a szövetkezet munkája. Az üzem azonban így sem gördít nehézséget az átvétel elé és saját munkaerejével bugáztassa. Ezzel a szövetkezeteknek nagy segítséget nyújt és lehetővé teszi, hogy minden figyelmüket főképpen az aratás és cséplés mielőbbi elvégzésére fordíthassák. A tanyi Len- és Kenderfeldolgozó üzemben alkalmazott munkások valamennyien helybeliek. Túlnyomó részük 20—30 éve dolgozik az üzemben és tisztában vannak a len- és kenderfeldolgozás minden műveletével. Kockás József is az üzem legrégibb dolgozói közé tartozik. Azt lehet mondani, hogy egé^z életét gyermekkora óta itt töltötte, ő magyarázza el, milyen műveleteken esik keresztül a beszállított len, amíg rostot készítenek belőle. — Mi csak félkész árut gyártunk — magyarázza Kockás József — tehát nem készítünk semmiféle készárút, mint ahogyan sokan gondolják. Kockás József ezután elejétől végig elmagyarázza a feldolgozás menetét: A szövetkezetek a beszállított lent sokszor ázott állapotban, ráadásul bugázatlanul adják át. Ezt természetesen igy bugázni nem lehet és először szárítani kell. A bugázásra csak a len megszáradása után kerül sor. A magot a termelő visszakapja és hsak munkadíjat számítunk fel. A továbbiak során megtudjuk, hogy a len ezután az áztatóba kerül, ahol 3—4 napig marad, majd megszáradása után legalább 2 hónapig „pihenni“ hagyják és csak ezután kerül a sor a gerebenyezésre, vagy ahogy másképpen mondani szokták, fésülésre. A lenrostot 28—30 kg-os „bálákba“ csomagokba sajtolják. A silányabb minőségű lenrostból kócot készítenek. Ezzel a len feldolgozása tulajdonképpen be is fejeződött. A félkész árut részben HoÜcsra, részben pedig Revúcára szállítják, ahol feldolgozzák és értékes szükségleti cikkeket gyártanak belőle. A tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzem a jövő évben gépei teljes kihasználására törekszik. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a jelenlegi napi 30—35 mázsás átlagos teljesítményét 100 mázsára emeli. Ehhez azonban nemcsak a feldolgozó üzem dolgozóinak, hanem a szövetkezet tagjainak akaratára is szükség van. Ha a járás földművesei a jövő évre tervezett és már most szerződésileg is biztosított vállalásuknak is eleget tesznek, ад üzem dolgozói elegendő nyersanyaghoz jutnak és így a jövőben minden akadály nélkül teljes erővel dolgozhatnak. F. J. Az üzem dolgozói a len gubózása közben. A magot a termelők visszakapják és csak az ezzel járó munkadíjat fizetik meg. Nemcsak tervezni, hanem teljesíteni is kell A; szomszédos falvak határában '■keskeny parcellákon itt-ott lábon állt még a gabona, kaszára vártak a roskadozó kövér kalászok. A nagycsalomijai egyéni gazdálkodók pedig már csépelték az új kenyérnek valót. Traktor zúgástól itt is csendes a határ, tehenek ökrök, lovak szántják a földet. Űjat még itt sem látok, gondolkodom miért szorgoskodnak ennyire ezek az emberek. Az eke után lépegető, kévét adogató és a zsákok alatt görnyedő parasztemberek szavai árúlták el a titkot. — Nem hagyjuk magunkat már csak azért sem ... És ez a már „csak azért sem" nem más mint versengés. Iparkodnak, elsők akarnak lenni. A nemzeti bizottság tagjai serkentik őket versenyre. Gemer István az állandó mezőgazdasági bizottság elnöke a legutóbbi nemzeti bizottsági gyűlésen azt mondotta: — Ha akarjuk, hogy községünk földművesei teljesítsék a beadást, akkor először is nekünk kell példát mutatni. A szavakat komoly elhatározás, majd tett követte. Balia János nemzeti bizottsági tag 4 hektár földje után közel 4 mázsa búzát, 124 kg rozsot és 3 mázsa árpát adott be. Dénes István, Balázs Vince és a HNB többi tagjai is mindjárt a cséplőgéptől teljesíthették a gabonabeadást. /gy született meg aztán Tandel László 7 hektáros, Tóth Mihály 6 hektáros középparasztokban az a gondolat, hogy kitesznek magukért. S amint elvégezték a cséplést, azonnal teljesítették beadásukat. Még hosszan sorolhatnánk azon kis- és középparasztok nevét, akik példásan teljesítették beadásukat. A nemzeti bizottság tagjai minden téren igyekeznek a falu lakosságának ügyes-bajos dolgait intézni. Nemrég elhatározták, hogy a földművesek beadását egész éven pontosan vezetik, nyilvántartják az állatállományt és ha elérkezik a sertésvágás ideje Petrovics elvtárs, a HNB titkára gondoskodik a vágási engedélyek beszerzéséről. Ez sokat segít a falu lakóinak, mert azelőtt a járásra kellett beutazni vágási engedélyért és ez sok munkanapot igényelt. JZ' ét évvel ezelőtt a választások AVidején kerültem ebbe a faluba — mondja Petrovics titkár elvtárs. — Eleinte bizony elég nehéz volt a munkám, szokatlan volt a környezet, nem ismertem eléggé az embereket. Sok nehézség volt kezdetben. Mert nálunk is vannak ám mindenféle emberek. — Vedd csak elő Mariska a kimutatást, hadd beszéljen az. Radós Mária a HNB dolgozója belapoz a „fekete“ könyvbe. Nagy Vince 20 hektáros — tűnik szemünk elé a név, a pontos adatok: Kötelező beadás: Teljesítve: Disznóhús 12,59 mázsa 79 kg marhahús 9,95 mázsa — tej 3367 liter 1000 liter tojás 2233 darab 700 darao Petrovics elvtárs, — miközben figyelem és noteszomban jegyzem a számokat — fordít a lapokon ... Nagy Ferenc 15 hektár — ezek testvérek — mondja a titkár. — Meg is értik egymást. Ez is 10 mázsa disznóhússal, 7,30 mázsa marhahússal, 2600 liter tejjel, meg egyéb mással adósa államunknak. A legkisebb gondjuk is nagyobb, mint a beadás teljesítése. Földjeiket csak immel-ámmal művelik. Akkor miből élnek? — kíváncsiskodom. „Mellékes" keresetből'. Nagy Ferenc veje, Kiss István például a kékkői begyűjtési üzemnél dolgozik, mint tervező. Azt mondják nagyon jól keres. , — Tervező? De hiszen a tervet teljesíteni is kell! — Hát igen! — helyesli Petrovics elvtárs. — Ezt már mi is mondtuk — Pityu né tervező, hanem tervteljesítő legyen. Mert tervezett ő már eleget azelőtt segédjegyző korában. Mikor aztán megígérte, hogy segíteni fogja apósát, — akivel egy háztartásban él — a beadási kötelezettség teljesítésében, múltak a napok, hetek és hónapok, de az ígéret nem vált valóra. Így nem mehet tovább, a beadást teljesíteni kell — mondtuk neki. Erre előszedett egy csomó szelvényt, mint aki jól végezte a dolgát. — Én eleget tettem a beadási kötelezettségemnek. — Meglepődtem — folytatja a titl kár — hogyan, ilyen hirtelen? Amikor aztán átnéztem a „bizonyítványokat“ rájöttem, hogy hamis iratok, amelyekkel veje akart „hozzájárulni" a beadás teljesítéséhez. A szelvényeket elvittem a járásra, átadtam Bolicska elvtársnak. Azóta semmit sem tudunk az ügyről. Г) etrovics elvtárs szavai arról ■i győznek meg minket, hogy a helyi nemzeti bizottság jól végzi feladatát, de még nagyobb sikereket érhetnének el, ha a járási nemzeti bizottság jobban segítené és elmozdítaná a helyéről az ilyen Kiss Pityu féléket, hogy apósával együtt teljesítse az állammal szembeni adósságát. ZATYKÖ JÖZSEF Jól vizsgáztak a femovcei mezőgazdasági szakiskola tanulói, akik teljesen új elevátort készítettek a vágújhelyi gépállomás számára. A biótrágya hatása a növényzetre Nemrégiben arról számoltunk be olvasóinknak, hogy Iglón istállótrágyából gázt fejlesztenek. Szövetkezeti tagjaink közül sokan azt hitték, hogy a trágya azáltal, hogy három hónapon keresztül a tartályban fekszik és ha gáztartalmát kivonják, veszít értékéből. Ennek pont az ellenkezője az igaz. A Iglói Mezőgazdasági Kutató Intézet kísérleteket folytatott ezen a téren is. Az eredmény kézzelfogható. A baloldali képünkön közönséges istállótrágyával ápolt növényzet látható amely alig térdig ér Hudák Andrásnak, a kutató intézet dolgozójának, míg a jobboldali képünk annak a trágyának a hatását mutatja, amelyből a gázt kivonták. Ez a növényzet — mint ahogy a képen is látható, sokkal jobban fejlődik. Találkozás a jugoszlávokkal Sokat hallottam már a jugoszlovákról és egynéhány filmjüket is megnéztem. Temperamentumos, élénk, barátságos népnek képzeltem el. Nemrégiben a Spišská Nová Ves-i járási nemzeti bizottságon találkoztam velük, s néhány órán belül a legjobb barátságban voltunk. A 26 tagú küldöttség vezetője Ilincsics D. Molovan tanár kitűnő szlováksággal beszélt. Később elárulta, hogy 1947-ben Svitben a jugoszláv gyermekek nevelője volt. A valjevi mezőgazdasági műszaki iskola igazgatója. Milunovics G. Luka elvtárs magas, fekete, komoly férfi, aki még jobban beszél szlovákul, mint Ilincsics elvtárs, melegen érdeklődött iskoláink felől. Az örökké mosolygó arcú, jó humorú Pucceli mérnök elvtárs pedig szakkönyveink felől érdeklődött. Ő is írt jónéhány mezőgazdasági szakkönyvet, de megjegyzi, hogy a csehszlovák mezőgazdáktól sokat lehet tanulni. Elismerőleg vélekedik gépesítésünkről Í6. — Milyen érzés töltötte el, mikor átlépték a csehszlovák határt — kérdeztük. — Legjobban fájt nekünk, amikor Jugoszlávia és a Szovjetunió között kirobbant az ellenségeskedés, rosszul esett nekünk, hogy a szomszédos népekkel nem élhetünk barátságban. Amikor átjöttünk a határon, a csehszlovák nép őszinte szeretettel fogadott, nagyon örültünk ennek. Kell, hogy a két testvérnemzet megértse egymást és tapasztalatainkat kicseréljük. Nagyon meglepett bennünket a magas életszínvonal, amely 1947 óta emelkedett. Jugoszláv barátaink búcsúzóul beírták az emlékkönyvbe: „Mi, Valja város tanárai és tanulói úgy éreztük magunkat közöttetek, mint otthon”. i ~ - ráhr-fe. л, Krcho L. /
