Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-07-22 / 29. szám

földműves 5 ТЭЯв. július 22. Karol Bacflek elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának záróbeszéde az SZLKP KB teljes ülésén (Folytatás a 4. oldalról) veszély az, hogy a párt apparátusának dolgozód a napi munka különböző sza­kaszain elhanyagolják az elméleti kér­déseket, lélektelen prakticizmusba es­nek, másrészt pedig az, hogy az ideo­lógiai szakaszok dolgozói újra a meddő teoretizálás és sablónosság útját fog­ják követni. Csak az elmélet és gya­korlat egybekapcsolása teszi lehetővé a pártmunka megjavítását minden sza­kaszon. Emellett nem ártana, ha a főiskolai tanárok időközönként meglá­togatnák az üzemek és falvak tag- és nyilvános gyűléseit, segítséget nyúj­tanának olyan problémák megoldásá­nál, mint amilyenek az EFSZ-ek ala­pítása, avagy az üzemi pártszervezet munkájával kapcsolatos kérdések. Ügy véiem, hogy ez segítséget nyújtana elméleti munkásságunkban. Azt gondolom, hogy hasznos lesz a párt vezető dolgozóinak gyakrabb kap­csolata teoretikusainkkal, s a legfon­tosabb kérdésekben a vélemények ki­cserélésének megszervezése. A párt ideológiai munkáját át kell hatnia azon fogyatékosságok és hibák ellen irányuló kritikának, amelyek akár az elmélet terén, akár a párt­politikai gyakorlati megvalósítása so­rán felmerülnek. Természetesen emel­lett különbséget kell tennünk a párt pozíciójából, népi demokratikus rend­szerünk pozíciójából folytatott kriti­ka és az osztályellenség a „Szabad Európa", avagy az „Amerika hangja" pozíciójából gyakorolt kritika között. Voltak olyan kritikusaink, akik a pár­­tcnbelüld kritika során figyelmesen hallgatták a külföldi rádiót és ellen­ségeink okoskodásait, avagy légből kapott híreit felhozták pártgyűlésein­ken. Hasonló támadásokkal tűntette k'. magát egyes esetekben a Roháč szatirikus újság is. Legyen világos, hogy mi nem tö­rünk ilyen támadásokat, népi demok­ratikus rendszerünk nem engedi meg, hogy a mi számlánkra rendszerünk­ben érvényesülhessen bármilyen for­mában az ellenséges propaganda. Másrészt gondoskodni kell arról, hogy a hiányok kiküszöbölésére irá­nyuló pozitív kritikát szabadon gya­korolhassák. Az utóbbi időben a Prav­da szerkesztőségében a bíráló cikkek közlésétől való idegenkedést látunk, éspedig olyan kritikai cikkeknél Is, amelyeket a fogyatékosságok kiküszö­bölésére irányuló törekvés diktált. Természetes, hogy a bíráló cikkeket le kell ellenőrizni és a valóságnak megfelelőt kell közölni. A párt irány­vonalával összhangban álló, a hibák és fogyatékosságok kiküszöbölésére irányuló ilyen cikkek közlésétől a szerkesztő elvtársaknak nem kell fél­­niök. Tudatosítanak kell, hogy a szer­kesztő politikai dolgozó, akire igen hatékony és éles fegyvert, a sajtót, a sajtó általi kritikát bíztuk. És mi­lyen katona az, aki fél lőni puskájá­ból? A katonának lőnie kell, de ter­mészetesen az ellenségre és nem sa­ját hadseregére. A pártpolitikában a legfontosabb a párt helyes politikai irányvonalának kitűzése. Pártunk irányvonalát a X. kongresszus, a CSKP KB határozatai és a CSKP országos konferenciájának határozatai adják. Más kérdés a párt poli tikijának szervezési biztosítása és hciyes megvalósítása a gyakorlatban. A pártpolitika helyességét a gyakor­latban napi problémák kollektív megoldása biztosítja a pártszervek határozatai segítségével. Ez önmagában még nem elég. A szerv dönt, de a párthatározatok megvalósításának nagy része, a szer­vek határozatai teljesítésének min­dennapos figyelemmel kísérése és el­lenőrzése a pártapparátus dolgozóira hárul. Az SZLKP KB legutóbbi üléhén ha­­hározatot fogadtunk el az SZLKP KB dolgozói számának csökkentéséről. Ez a csökkentés távolról sem lehet el­hamarkodott és gépies. A helyzet olyan, hogy az SZLKP Központi Bi­zottságán kiváló elvtársaink vannak, akik helyesen értelmezik a párt po­litikáját, de nincsenek gyakorlati ta­pasztalataik a pártmunkából, a tö­megszervezetek vezetéséből a kerüle­tekben és a járásokban. Másrészt a kerületekben és a járásokban a párt tapasztalt dolgozóinak egész sora fej­lődött ki, akik nem egy esetben nin­csenek felvértezve elméleti tudással. Az SZLKP KB apparátusában dolgo­zók számának csökkentése során te­hát az apparátus minőségi összetétele javításának útját fogjuk követni, hogy a Központi Bizottság dolgozóit necsak a kerületek és járások segítségére küldhessük, hanem hogy közvetlenül a kerületekben és a járásokban kifej­tett munkában alkalmazhassák tapasz­talataikat. Lényegesen növelni kell a párt köz­ponti, kerületi és járási bizottságai dolgozói iránti igényeket. Az eddigi­nél jobban kell gondoskodni nevelé­sükről, a párt régi dolgozóinak ta­pasztalatait egybe kell kapcsolni a fia­talabbak lelkesítésével. A pártkádere­ket helyesen kell széthelyezni, hogy jól teljesíthessék a rájuk bízott fel­adatokat. Pártunk Kazponti Bizottsá­ga valamennyi osztályának jogkörét és felelősségét növelni kell. Az osztály­­vezetők felelnek munkaszakaszaikon a párthatározatok teljesítésének ellen­őrzéséért. És ebből ered joguk megvi­tatni a párt határozatainak teljesíté­sét az egyes megbízotti hivatalokkal anélkül, hogy ezzel helyettesítenék a megbízottakat és a hivatalokat, avagy hogy ezzel mentesítenék őket a párt iránti felelősségük alól. Az SZLKP KB osztályai munkájának fő tartalma pártvonalon figyelemmel kísérni az elfogadott határozatok megvalósítását az állami és gazdasági apparátus, a szakszervezet, az ifjúság és az egyes szakszervezeti szövetségek vonalán s a határozatok teljesítésének ellenőrzése. Az osztályvezetők felelnek a párt előtt a káderekért, akiket a pártszervek hagynak jóvá. Minden osztály körül széleskörű pártaktívát kellene kialakítani, amelyben össz­pontosítani kellene a szakembereket és a pártmunkásokat. Ezt az aktívét a szerv elé jóváhagyásra terjesztett javaslatok megítélésére, szakszerű vé­leményezésére kellene összehívni. E célból lehetőség nyílik olyan bizottság öszeállítására, amelyet megbíznánk az anyagok feldolgozásával és hatá­rozati javaslatok kidolgifcásával. Cél­szerű, hogy az SZLKP KB irodájának tagjai és az egyes megbízottak be­szélgetéseket folytassanak az egyes osztályok dolgozóival, amelyeken tá­jékoztatnák őket reszortjaik fontos problémáiról. Szükséges, hogy az elvtársak vala­mennyi kerületben és járásban gon­doskodjanak a párt növekedéséről. Ál­landóan javítani kell a párt összeté­telét a munkások, parasztok és szö­vetkezeti tagok sorából felvett tagje­löltekkel. Meg kell javítani a szakszer­vezet, az ifjúsági szervezet és más tömeg-, valamint társadalmi szerve­zetek munkáját is. A legközelebbi napokban plénum- Üléseket tartanak a párt kerületi és járási bizottságai. Kerületi titkáraink és dolgozóink feladata, hogy addig az időpontig dolgozzák fel az országos pártkonferencia és a mai Központi Bi­zottsági ülés határozatait szükségle­teik szerint, viszonyaikra alkalmazva, hogy így biztosítsák e határozatok megtárgyalását alapszervezeteikben és azon feladatok teljesítését, amelyek e határozatokból erednek. Az előttünk álló soron lévő feladat a termés vesz­teségnélküli betakarítása és a begyűj­tés megvalósítása. A termés betaka­rításával egyidőben nem feledkezhe­tünk meg egyik legfontosabb felada­(Folytatás a 3. oldalról) 3. biztosítani az aratás és a cséplés idejében és veszteség nélkül való el­végzését, valamint н begyűjtési fel­adatok teljesítését. Ezáltal megterem­teni az idei terv többi komoly politi­kai és gazdasági feladatai teljesítésé­nek előfeltételeit; 4. előkészíteni és 1956 végéig foko­zatosan az SZLKP KB elé terjeszteni megtárgyalás céljából ezeket a kérdé­seket: a) Az FSZM szerveinek és szerve­zeteinek munkája és feladatai Szlová­kiában; b) a párt ideológiai munkájának helyzete és feladatai Szlovákiában az egész pártmumkával kapcsolatban, a párt felépítésének és a tagság szabá­lyozásának kérdésével összefüggés­ben; c) a második ötéves terv fokozott feladatainak biztosítása a mezőgazda­ságban. Az SZLKP KB plénuma az SZLKP kerületi bizottságainak, járási bizott­ságainak és alapszervezeteinek fel­adatává teszi, hogy haladéktalanul kezdjék meg a rövidlejáratú intézke­dések megvalósítását és egyben kez­­deményezőleg fogjanak hozzá a hosz­­szútartamú intézkedések megvalósítá­sához az országos konferencia hatá­rozatainak és a második ötéves terv Irányelveinek kidolgozása alapján. Tá­mogassák és kövessék figyelemmel a dolgozók kezdeményezésének fejlődé­sét, gondosan vizsgálják meg, általá­nosítsák és terjesszék az új tapasz­tünkről, további EFSZ-ek alakításának előkészítéséről. Meg kell tanulnunk, elvtársak egy­bekapcsolni a pártmunka apró gya­korlati kérdései megoldását a szocia­lizmus építésének nagy országos fel­adataival. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a pártot a nép tömegeivel való kapcsolata teszi erőssé. Pártunk következetesen meg tudja valósítani az országos konferencia határozatait. Ennek biztosítéka a párt és vala­mennyi szervének, minden tagjártak jó munkája legyen. tálatokat, amelyek a szocialista rau«­­kaversonyben, az ésszerűsítő javasla­tokban és általában a második ötéves terv első évi feladatainak teljesítésé­re és túlteljesítésére való törekvésben az egész népgazdaságban megmutat­koznak. Az országos konferencia határoza­tainak megvalósítása céljából a nép­gazdaság, a kulturális és közélet egyes szakaszain továbbá szükséges: 1. hogy a központi, állami és gazda­sági szervek megtárgyalják az orszá­gos konferencia határozatait, a mun­kájukra vonatkozó vitafelszólalásokat, valamint az SZLKP KB azon bizottsá­gainak anyagát, amelyek az országos pártvita eredményeit dolgozták fel. Ennek alapján dolgozzák ki szakaszaik akcióterveit. Ezekben az akciótervek­ben konkretizálni kell a feladatokat, az intézkedéseket, a határidőket és a feladatok teljesítéséért felelősséget viselő személyéket; 2. az SZLKP KB illetékes osztályai­nak: a) ez év szeptember végéig az álla­mi és gazdasági szervekkel együttmű­ködésben be kell fejezniük azon hoz­zászólások feldolgozását, amelyeket nem ölelnek fel sem az irányelvek, sem pedig az országos konferencia határozatai és feldolgozásuk után biz­­tositaniok kell teljesítésüket vagy megmagyarázásukat; b) a vitában felmerült fő problémák megmagyarázására céljából ki kell dolgozniok a műszaki-gazdasági pro­paganda tervét. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 1956. július 13-í ülésén elfogadott HATÁROZAT ^AAAAAAAAAAA/^AAAAAA/lAA/^AAЛAA^Vg|AA#W^AAAX^AAAAAЛZ^AAAAЛZ^AAAЛAA/V^Z^Л/^AЛ/V^AAAЛУ^Z^/VЧAZ^Z^У^^УS^^У^ЛУ^Z'Z^V^l^^^VVVVV^AZV^У^УVVVVV^ZlЛlZ^УV<AZVVV^/^AAAAZV^AZVVsZ«^^V^ZVV^AAУ^ЛZ^^ЛZV^A/^ZV^A/^ЛчZVчA. időszerű gondolatok A proletár nemzetköziségről A proletár nemzetköziségnek az až alapja, hogy a világ munkásainak, — függetlenül nemzeti és egyéb különb­ségektől — a kizsákmányolás elleni harcban, a kapitalista iga alóli felsza­­badúlásért folytatott küzdelmükben közösek az érdekeik. A proletariátus nemzetközi egysége egyik legfonto­sabb feltétele annak, hogy sikeresen harcolhassunk a békéért, a demokrá­ciáért és a szocializmusért. A nemzetközi proletariátus osztály­harca szervesen kapcsolódik a gyar­mati és függő országok elnyomott né­peinek forradalmi nemzeti-felszabadí­tó mozgalmához. „A régi világgal — írja Lenin — a nemzeti elnyomás, a nemzeti viezály­­kodás, vagy a nemzeti elkülönülés világával a munkások szembeállítják az új világot, valamennyi nemzet dol­gozói közötti egység világát, amely­ben egyetlen kiváltságnak sincs helye és az ember az embert nem nyomja el a legcsekélyebb mértékben sem" (Lenin Müvei, 19. kötet. 75. oldal, magyar nyelvű kiadás.) A kapitalista országok proletármoz­galmának és a gyarmati országok nemzeti-felszabadító mozgalmának az érdekei megkövetelik, hogy ez a két­fajta forradalmi mozgalmat egységes frontba egyesítsék a közös, imperia­lista ellenség ellen. A proletár nemzetközieég homlok­­egyenest ellenkezője a burzsoá nacio­nalizmusnak. A burzsoá nacionalizmus — az em­bergyűlöletnek, a nemzetek egymás­közti ellenségeskedésének, az egyik nemzet másik feletti uralmának, a véres hódító háborúnak az ideológiá­ja. A proletár nemzetköziség a mar­­xizmue-leninizmuson, a leghaladóbb elméleten alapszik és a nemzetközi munkásegységért, a népek szabadsá­gáért, egyenjogúságáért és baráti együttműködéséért folyó harc zász­laja. * * * A nemzetköziség eszméjének nagy­szerű megtestesülését láthatjuk a Szovjetunió nemzetiségi kérdésének a megoldásában. A Szovjetunió népei­nek, melyeket a kommunista párt ve­zetésével a Nagy Októberi Szocialista Forradalom felszabadított, széles lehe­tőségei nyitottak a szabad nemzeti fejlődésre, és felszámolták hajdani kulturális elmaradottságukat. A régi, burzsoá nemzetek romjain a Szovjet­unióban új, szocialista nemzetek nőt­tek fel. A szocialista nemzetekről szóló tanítás, amely a . kommunista párt által megvalósított nemzetiségi politikai tapasztalatainak elméleti ál­talánosítása. át van itatva a nemzet­köziség szellemével, a nacionalizmus elleni engesztelhetetlen harc szelle­mével. A különböző árnyalatú nacionalista elhajlók felszámolása nélkül nem le­hetne a nemzetköziség szellemében nevelni a népet, nem lehetne magasra emelni a Szovjetunióban élő népek nagy barátságának zászlaját, nem le­hetett volna felépíteni a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetségét. A nemzetiségi politika legfőbb vív­mánya a népek barátsága. Ez a mi államunknak is egyik leghatalmasabb erőforrása. A fajok és népek egyen­jogúságának ideológiája szemben áll minden burzsoá nacionalista fajelmé­lettel A proletár nemzetköziség elválaszt­hatatlan a hazafiságtől, a szocialista haza iránti szeretettől.. A szocialislta hazafiság a nemzetköziség legmaga­­sabbfokú megnyilvánulási formája, mert elsősorban ragaszkodás a szocia­lista rendszerhez, készség minden erővel harcolni a haza hatalmának növeléséért, mert éppen a szocialista haza a legbiztosabb támasza a sza­badságnak és a népek egyenjogúságá­nak. A kommunista pártok a szocialista hazafiság, a népek barátsága és a szocialista nemzetköziség szellemében nevelik a dolgozókat és harcot foly­tatnak a nacionalista csökevények minden megnyilvánulása ellen. А XX. kongresszus eredményei világosan rá­mutattak arra, hogyan kell a gyakor­latban megvalósítani a proletár nem­zetköziség és az igazi hazafiság elveit. A kommunista pártok minden ere­jükkel segítik a formájára nézve nem­zeti, tartalmára nézve szocialista kul­túra fejlődését, hogy a nemzeti kul­túráknak ez a szocialista, nemzetközi tartalma egyre közelebb hozza egy­máshoz a szocialista népeket. A szo­cializmus a nemzeti kultúrák olyan fejlődését tételezi fel, amikor a nem­zeti formákat internacionalista tarta­tom tölti meg. Ellenkező esetben a nemzeti formát a burzsoá nacionaliz­mus leleplezésére használják fel. A kommunista pártok elszántan harcolnak minden szocialista nemzet kultúrájának általános fejlődéséért és a tudomány, irodalom, művészet mű­velőit a nemzetköziség és a szocia­lista hazafiság szellemében nevelik. A szovjet népek a kommunizmus építése terén elért sikerei óriási for­radalmasító hatást gyakorolnak a többi országok dolgozóira. A dolgozó emberek egyre újabb és újabb mil­lióit hatja át a szeretet az iránt az ország iránt, amely elsőnek lépett a szocializmus felé vezető útra. Egyre többen szeretnének azon az úton ha­ladni, amelyen a szovjet nép halad. * * * A világ kommunista pártjai, fel­használva a SZKP tapasztalatait és a marxizmus-leninizmus legyőzhetetlen tanítását, küzdenek a munkásosztály és az összes dolgozók nemzetközi egységének a megvalósításáért, a bé­kéért, a demokráciáért és a szocia­lizmusért. A második világháború után az im­perializmus hatalma aló! kiszakadt újabb százmilliók álltak a proletár nemzetköziség zászlaja alá. A nemzetközi erőviszonyok megvál­tozása a béketábor és a demokrácia javára, a népi demokratikus rendszer keletkezése és megerősödése Európa és Ázsia számos országában, a kínai nép történelmi győzelme, az elnyo­mott népek nemzeti-felszabadító moz­galmának a sikerei, India nagyhatalmi pozíciója, a szocialista és demokrati­kus mozgalom sikerei a kapitalista országokban az imperialista tábor dührohamát váltják ki. A békemozgalom hatására népeik öntudatos dolgozói mindjobban ellen­szegülnek ádáz törekvéseiknek. A kommunista és munkáspártok a mun­kásosztály egységéért folytatott har­cot úgy tekintik, mint a béke meg-, védésének és megerősítésének legfon­tosabb feltételeit, amellyel döntő tá­madást szervezhetnek a háborús gyúj­­tógatók és az imperialista reakció ellen. Minden mesterkedés ellenére a munkásosztály egysége alulról, a tö­megekből nő és erősödik. A nemzetközi munkásmozgalom tör­ténete során még sohasem volt olyan döntő jelentőségű a munkásosztály egységének akár az egyes országokon belül, akár nemzetközi viszonylatban, mint napjainkban. A kommunista és munkáspártok azért küzdenek a mun­kásosztály egységéért, hogy megvéd­jék a népek közötti tartós békét, meghiúsítsák a háborús gyújtogatok aljas terveit, a demokrácia és a szo­cializmus elleni összeesküvésüket, hogy visszaverjék a monopoitöke támadá­sát a munkásosztály létérdeke ellen és elérjék a dolgozók gazdasági hely­zetének a megjavítását. A kommunistáknak a feladatok megoldása során döntő és kemény harcot kel! vívniok az agresszív ame­rikai imperializmussal szemben. * * * A Szovjetunió vezette közel egymil­liárdos béketábor a bölcs lenini kül­politikától vezérelve, következetes és elszánt harcot folytat a békéért. A világ dolgozóinak a létérdeke azt kí­vánja, hogy a dolgozók támogassák a Szovjetunió békés politikáját. A szo­cializmus hazájához — a Szovjetunió­hoz — való viszony próbaköve vala­mely ország nemzeti érdekeihez és a proletár nemzetköziséghez való hűsé­gének. Az imperialista reakció elleni harc­ban a dolgozók és az emberiség ha­ladó erői növekvő egységének legfé­nyesebb bizonyítéka a békemozgatom. A tartós békéért folyó harc központi helyet foglal el jelenleg az összes kommunista pártok munkájában. A békéért folyó harcban összeforrnak az összes országok dolgozóinak nem­zeti és nemzetközi feladatai. A nemzetközi munkásmozgalom és az imperializmus elleni forradalmi harc történetében még sohasem volt a proletár nemzetköziség gondolata úgy elterjedve és sohasem nyilvánult meg olyan erővel, mint éppen nap­jainkban. Szily Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom