Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-07-15 / 28. szám

12 1956. július 15. FŽidmttvcs i_juj-huľ ■ . ! и-ил1..лд.л„»1Я11 i.u'ii. .i .iga Mi történt az elmúlt héten a külpolitikában? A poznaní események tanulságai Nagy nemzetközi visszhangot kel-, tett és újabb fegyvert adott a világ kommunista mozgalmának kezébe a SZKP-nak a személyi kul­tuszról szóló határozata, amelyet az elmúlt hét elején hoztak nyilvánosságra. E határozatban is ki­fejezésre jut a jelenségek bátor elvi elemzése. A határozat ismét megállapítja, hogy a káros személyi kultusz ellen­tétben áll a szocialista rend termé­szetével és a szovjet demokrácia fej­lődésének fékjévé vált. Az első szo­cialista forradalmat megvalósító tár­sadalomban az intervenció, az impe­rialista agresszió állandó veszélye miatt szükségessé vált a pártdemok­rácia és a szovjet demokrácia bizo­nyos korlátozása. Ezt Sztálin a párt­ós az állami élet normájává emelte és durván Sárbatiporta a vezetés le­nini elveit. Arra a kérdésre, amit sokam feltet­tek magukban is és a nyilvánosság előtt is, hogy: miért jiem szálltak szembe a vezetők Sztálinnal és miért nem távolították el őt a vezetéstől, a határozat egyértelmű választ ad: „Nem szabad elfelejteni, hogy a szov­jet emberek olyan embernek ismer­ték Sztálint, aki mindig síkra-száll a Sz vjetunió védelmében az ellenség merényleteivel szemben, harcol a szo­cializmus ügyéért... Ilyen körülmé­nyek között érthetetlen lett volna a nép előtt minden ellene irányuló meg­mozdulás. És itt egyáltalán nem az egyéni bátorság hiányáról van szó“. Annak ellenére, hogy Sztálin sze­mélyi kultusza sok kárt okozott a pártnak és a népnek, nem változtat­hatta meg és nem változtatta meg a szovjet társadalmi rendszer termé­szetét. Ahogyan az SZKP három év óta következetesen harcol a szemé­lyi kultusz és következményeinek le­küzdéséért, a nyíltság és őszinteség, amellyel a nép elé tárta ezt a nehéz kérdést — biztosíték arra, hogy „tel­jesen leküzdi a személyi kultusz kö­vetkezményeit és megakadályozza, hogy a jövőben hasonló jellegű hibák forduljanak elő“. „A forradalmi proletáriátus pártja elég erős ahhoz — mutatott rá V. J. Lenin —, hogy nyíltan bírálja опта* gát, hogy a hibát és a gyengeséget minden köntörfalazás nélkül hibának és gyengeségnek nevezze“. Az SZKP határozott és következe­tes politikája, amely nap mint nap, a. .mostani határozattal is a szocialis­ta demokratizmus fejlesztésének va­lóraváltását bizonyítja, az imperialis­ta körök vad rágalmazását váltotta ki. Ez nyilvánvaló, hiszen a hideghá­ború bajnokainak „rossz üzlet" a Szovjetunió új, sokkal hathatósabb kül- és belpolitikája. Adenauer olaszországi tárgyalásainak a végén közleményt bocsátottak ki, amely szerint a két kormány teljes egyetértését állapították meg az ál­talános politikai helyzet értékelésé­ben. A közlemény az ENSZ keretei között megvalósítandó általános le­szerelési egyezmény megkötését a német kérdés megoldásától teszi füg­gővé és pozitívan értékeli a két or­szág közötti gazdasági kapcsolatok alakulását. A tárgyalások „jó légkörét“ minde­nekelőtt azzal lehet magyarázni, -­­mintahogyan ez az ANSA hírügynök­ség jelentéséből kiderül —, hogy „a bonni kormány megerősítette elhatá­rozását, hogy jelentős megrendelése­ket ad olasz cégeknek a felállítandó nyugat-német hadsereg számára szük­séges fegyverek gyártására. Máris kielégítő eredményekkel kecsegtető tárgyalások folynak a Fiat-céggel amerikai mintájú repülőgépek gyártá­sáról és mind valószínűbbé válik, hogy Olaszországban állítják majd elő a nyugat-német fegyveres erők szá­mára szükséges könnyűfegyvereket és hadianyagot“. Voltak azonban nézeteltérések is, mivel — ahogyan a nyugati sajtó­kommentárokból kitűnik — Ade­nauerék egyrészről olyan olasz bel­politika' folytatására szeretnék rá­bírni az olasz kormányt, amely „elő­segíti a külföldi magántőke-befekte­téseket, megadja a biztonság és sta­bilitás elengedhetetlen garanciáját“. E finom fogalmazás mögött világos utalást láthatunk a harcos olasz szakszervezeti mozgalom bérkövete­lési akcióinak letörésére. A Paese cí­mű olasz lap véleménye szerint az olasz kormány a nyugat-németeknek tett engedményekkel a nemzetközi feszültség enyhítése elutasításának útjára lépett. Az amerikai acélmunkások sztrájkja 1945 óta immár a nyolcadik, s az acéltermelés 90 százalékára kiterjed. A sztrájkot az acélipari szakszerve­zet azt követőleg jelentette be, hogy a munkások 12 centes órabér eme­lését a munkáltatók nem voltak haj­landók megadni és csak hét centet ajánlottak fel. Bár az amerikai acél­ipari munkások keresete a többiekhez viszonyítva a legmagasabb — átlag­ban két és féldolláros órabérrel —, követelésük az időközben beállt ár­emelkedés miatt teljesen indokolt. A szakszervezet teljes támogatásáról biztosította a sztrájkolókat. Mint ahogyan a sajtó megállapítja, a sztrájk komoly kihatással volt más iparágakra is. Az United Press hír­­ügynökség szemleírója közli, hogy a sztrájk megbénulással veszélyezteti az amerikai ipart, mert az acélipari vállalatok munkájának beszüntetése napról napra komolyabb következmé­nyekkel fenyeget. Ugyanez a hírügy­nökség jól értesült köröktől szárma­zó információkra támaszkodva, azt állítja, hogy az amerikai kormány mérlegeli, ne alkalmazza-e a sztráj­­kolókkal szemben a Taft-Hartley­­törvényt, amely egyes sztrájkokat ál­lamellenesnek nyílvánít. —va — A Poznanban nemrég lejátszó­dott események figyelmet keltet­tek Csehszlovákia egész közvéle­ményében. Ezzel kapcsolatban szá­mos kérdés merült fel a poznani provokációt illetőleg, az emberek érdeklődnek ezen események okai iránt. A lengyel sajtó és a lengyel köz­vélemény és elsősorban a munká­sok szüntelenül foglalkoznak mind­azokkal a körülményekkel, ame­lyek a poznani provokációhoz ve­zettek. E cikkekből és kommen­tárokból nyilvánvaló, hogy a len­gyel nép le akarja vonni a tanul­ságot, mi tette lehetővé az ellen­séges elemeknek azt, hogy vissza­éljenek egyes gazdasági nehézsé­gekkel, aljas provokációt robbant­sanak ki a lengyelországi népha­talom ellen és végső eredményben maga a munkásosztály érdekei el­len. Minden nap, minden óra, amely a lengyel munkásosztályt elválasztja a Poznanban lejátszódott tragikus eseményektől, megerősíti a len­gyel nép elszánt akaratát, hoóy még nagyobb erőfeszítéssel to­vábbépítse az erős népi Lengyel­­országot, tovább szilárdítsa az or­szág népi demokratikus rendsze­rét és így válaszoljon az ellenség felforgatási kísérleteire, amely Poznanban a nemzetek legsajátabb érdekei ellen támadott. A poznani események lefolyásá­ból és a szemtanúk vallomásából teljesen nyilvánvaló, hogy idegen ellenséges szervezet volt műkö­désben és az egész provokációt pontosan előkészítették. Az ellenség cselekedete volt a börtön elleni támadás, amelyből "Az Olasz Kommunista Párt képvi­selőházi csoportjának küldöttsége az elmúlt hét szerdáján felkereste Leo­nét, a képviselőház elnökét, hogy ma­gyarázatot kérjen tőle, miért halo­gatják a döntést az olasz parlamenti küldöttség szovjetunióbeli látogatásá­ról, jól lehet a Szovjetunió Legfelső Tanácsának errevonatkozó meghívása már jóideje megérkezett az olasz parlamenthez. A kommunista képvi­kiszabadultak a bűnözök, akik a börtönökből zsákmányolt fegyve­rekkel azután a népi hatalom in­tézményei ellen támadtak. Az el­lenség tette volt az ártatlan em­berek legyilkolása, a rablás és ' fosztogatás. A poznani munkások nagyon hamar megértették, hogy ■ az egész akciónak semmi köze sincs a hiányosságok kiküszöbölé­sére irányuló törekvéshez, hanem provokáció, amellyel harcot akar­tak indítani a népi hatalom, a | munkásérdekek ellen. A lengyel közvélemény felhábo­rodással és erélyesen tiltakozik azon diadalittas öröm ellen, mely­­lyel egyes nyugati körök a Poz­nanban kiömlött vért nyíltan üd­vözölték. A newyorki Journal American június 30-án a követke­zőket írta: „A szenátus elhatároz­ta, hogy a külföldi áegítség kere­tében 25 millió dollárt szavaz meg a vasfüggöny mögötti földalatti ' tevékenység, a poznani felkeléshez - hasonló tevékenység pénzelésére“. Poznanban az élet normális те­­derbe tért. A gyárak dolgoznak, a provokáció utáni első napokban már üzembehelyezték a városi „ közlekedést. A polgárok bizalom­­mai követik a párt és kormánv­­bizottság munkáját, amely azon­nal Poznanba érkezett és részletes vizsgálatot folytat. Sok helyről hangzik dolgozóink- ] nak az a követelése, hogy fokoz- i zuk éberségünket. Dolgozóink tu- | datában vannak, hogy az osztály- 1 ellenséget nem lehet lebecsülni. I Helyesen értelmezik a poznani j események igazi okát és elítélik a i szocializmus imperialista ellensé- | geinek felforgató tevékenységét. | selők rámutattak arra, hogy ez a‘ lá­togatás rendkívül fontos jellegű, kü­lönös tekintettel arra, hogy a leg­utóbbi időben 21 nemzet parlamenti küldöttsége kereste fel a Szovjet­uniót a Legfelső Tanács meghívásé-' ra. A kommunista képviselők cso­portja tehát úgy tartja, hogy min­den egyes parlamenti csoportnak fe­lelősséggel állást kell foglalnia eb-' ben a kérdésben, A Szovjet Hadsereg kétszáztagú vegyes ének- és táncegyüttese nyolchetes vendégszereplésre Londonba érkezett, ahol az Empress Hallban tartja nagy­sikerű előadásait. — Képünkön: nyolcán az együttesből. Az olasz kommunista képviselők döntést követelnek az olasz parlamenti küldöttség szovjetunióbeli látogatása ügyében ф A Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának határozata sze­rint szeptember 15-én nyílik meg Pe­­kingben a párt VIII. országos kong­resszusa. ♦ A lengyel lapok közlése szerint az Egyesült Államok külügyminiszté­riuma ez év június 30-án megbízta az Amerikai Vöröskeresztet, juttasson Lengyelországnak bizonyos mennyisé­gű gabonát, lisztet és egyéb élelmi­szereket, hangsúlyozva a segély el­osztásánál annak amerikai eredetét. A Lengyel Vöröskereszt július 4-én á Vöröskereszt Társaságok Ligáján keresztül elutasította ezt a javaslatot és hangsúlyozta, hogy Lengyelország­nak nincs szüksége könyöradomány­­ra, viszont kész széleskörű kereske­delmi cserét lebonyolítani az Egyesült Államokkal. ♦ Kanadai szociáldemokraták egy csoportja utazik két-három hétre a •Szovjetunióba. ♦ Ez év nyarán görög parlamenti küldöttség látogat a Szovjetunióba. A francia parlamenti küldöttség ez év szeptemberében vagy októberében utazik a Szovjetunióba. ♦ A bolgár minisztertanács és a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága határozatot hozott, mely szerint a Központi Bizottság április teljes ülésén hozott döntéseinek meg­felelően megváltoztatják az élő sze­mélyek nevét viselő valamennyi hely­ség, utca, vállalat, tanintézet és más objektum elnevezését. ♦ Az egyiptomi fővárosban műkö­dő jemeni követség szóvivője közöl­te, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság vállalta három gyár építését Jemenben. ♦ Nasszer, egyiptomi miniszterel­nök július 12-én 8 napi hivatalos lá­togatásra Jugoszláviába utazik, ahol Tito elnökkel tárgyal. Leszerelt szovjet katonák, útban hazafelé, az egyik vasútállomáson vidám tánccal, énekszóval ütik el a várakozás idejét. (Tyemin felvétele) Végre kell hajtani a genfi egyezményeket Ho Si Minh elnök fejhívása a vietnami néphez A Vietnami Tájékoztató Iroda közli Ho Si Minhnek, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elnökének felhívá­sát. amelyet az Indokínával foglalkozó genfi egyezményekben előirt általános választások határidejének közeledtével intézett a vietnami néphez. A Vietnami Demokratikus Köztár­saság kormánya a következő gyakor­lati intézkedéseket javasolja abból a célból, hogy teljesüljön a vietnami nép életbevágó követelése, a béke megszilárdítása és az egység megva­lósítása a genfi egyezmények alapján: Vietnam két övezete között helyre kell állítani a normális kapcsolatokat és a szabad közlekedést; meg keli teremteni az északi és a déli politi­kai, gazdasági, kultrális és társadalmi szervezetek érintkezésének feltételéit. A két övezet hatóságainak képvise­lői üljenek össze tanácskozó értekez­letre és ezen vitassák meg a genfi egyezményeken alapuló újra egyesítés céljából tartandó szabad általános választások kérdését. Válságban az „atlanti közösség'1 Az Északatlanti Szövetség tanácsá­nak párizsi ülésszakát még e szerve­zet történetében is példátlan véle­ménykülönbségre valló hangzavar előzte meg. Egyrészt a NATO szer­vezői közé tartozó nagyhatalmak hi­vatalos képviselői nyomatékosan fel­szólították a tagállomokat, hogy „nézzenek bátran szembe az új prob­lémákkal“, „válaszoljanak Oroszor­szág kihívására“, s „fogjanak össze.“ Másrészt a tömb szinte valamennyi tagállamának fővárosából sértően gúnyos üzenetek érkeztek a NATO címére.. A párizsi Chaillot-palotában lefolyt kétnapos vita teljesen igazolta, hogy az „atlanti közösség“ méhében érle­lődött válság ugyancsak kiéleződött. Az Egyesült Államok külügyminisz­­ere szemlátomást nagyon bosszanko­dott és nyugtalankodott az üléssza­kon történtek miatt. Hazatérése után mindjárt az első nyilvános beszédé­ben ki is jelentette, hogy az „atlanti közösségben“ olyan nézeteltérések tá­madtak, amelyek a NATO egész épü­letének „alapjában való megrendülé­sével" fenyegetnek. Ismeretes, hogy a szóbanforgó agresszív katonai cso­portosulás sok tagja közt csakugyan súlyos nézeteltérések és ellentétek vannak. Elég, ha megemlítjük, hogy ä ciprusi események miatt nagyon megromlott Nagybritannia és Görög­ország, valamint Görögország és Tö­rökország viszonya. Súlyos nézetelté­rések támadtak a NATO más tagjai közt is. A NATO vezető szervében kialakult új helyzet lényege a következő: az Egyesült Államok politikai vezetőinek most számolniok kell azzal a ténnyel, hogy legfőbb európai szövetségeseik a nemzetközi élet sarkalatos problémái­ról egészen másképp vélekednek, mint ők. S ebben gyökerezik az atlanti kö­zösség súlyos válsága is. A nemzetközi helyzetben mélyreha­tó fordulat következett be a békés egymás mellett élés és együttműkö­dés irányában. S ez a fordulat szük­ségképpen hatott a NATO helyzetére. A mai nemzetközi helyzet jellegze­tessége, hogj az Egyesült Államok európai NATO-partnerei saját érde­kükben szükségesnek tekintik a Szov­jetunióval való együttműködést. Ez legalábbis a partnerek többségéről megállapítható. Az „európai közösség" egyik-másik európai tagállama nem várt és nem kért engedélyt, s önálló­an hozzáfogott a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatainak rendezéséhez. Ezt bizonyítják a Moszkvában lefolyt si­keres szovjet-dán és szovjet-norvég tárgyalások. Erről tanúskodnak Bul­­ganyín és Hruscsov londoni látogatá­sának eredményei is. Jogosan sorol­hatjuk a nagyfontosságu nemzetközi események e csoportjába a szovjet­francia viszony javulását is. A szó­banforgó országok továbbra is a NA­TO tagjai. De abból a tényből, hogy a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataik rendezésének és elmélyítésének útjá­ra léptek, világosan következik, hogy az élet megváltoztatta a NATO veze­tő államához való viszonyukat. Most már csak feltételesen állítható, hogy külpolitikájuknak az „atlanti közös­ség“ az alapja. Egyre nyilvánvalóbban mutatkozik a másik — az általános európai közösség —, az a szükséges­ség, hon„ megszűnjék az európai ha­talmak közti idegenkedés, megszűn­jenek a NATO megalakításából szár­mazott bajok. E két egymással összefüggő prob­léma eredményes megoldása vala­mennyi békeszerető európai állam kö­zös feladata; ezek a mint sok újabb esemény bizonyítja, nem hajlandók többé beletörődni, hogy rájuk kény­szerítsék az ellenségeskedésnek és a széthúzásnak, érdekeiknek ellentétes politikáját. A nyugat-európai orszá­gok és a szovjetek országa közti bi­zalom erősödése, ez országok és a Szovjetunió gyakorlati együttműködé­se és kulturális kapcsolatainak kiter­jesztése védhetetlenüi alapjában meg­rendíti a NATO-t. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség Bratislava, Krížková 7. — Tel.: 243-46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n. v., Bratislava, Krížková Zs — Nyomja Merkantilne tlačiarne n. p., z. z., Bratislava, ul. Nár. povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20.80 félévre Kés 10.40 — Ter.á A-73813 jeszti a Fosta hírlapsrolgálata. " 4 . "

Next

/
Oldalképek
Tartalom