Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-07-15 / 28. szám

10 rSídmüves MÉHÉSZET Adósságtörlesztés — Ügy érzem, hogy a szerkesztőségnek adósa va­gyok — írja levelében Bubenkó Imre. — A múlt évi sikertelenség elvette kedvét a levelezéstől, de most, hogy a hibákat sikeresen leküzdötte, s újabb nagyszerű eredményeket ért el a méhészetben, újból tollat fo­gott. Levele örömet hozott szerkesztőségünkbe. Remél­jük, hogy olvasóink is szívesen olvassák cikkét. Legtöbb méhészlevelezönk elhallgat, ha bajok nehezednek rá, Mivel lapunkon keresztül mások írásából sokat tanultam, kötelessé­gemnek tartom az írást, hogy az én cikkeimből is merítsenek' valamit mé­hésztársaim. Azóta, hogy utoljára írtam, sokféle eset adódott elő. Elő­ször, egy pár szóval a múlt évről szeretnék megemlékezni. A múlt év júniusában ismeretlen okokból na­gyon sok méhünk veszett el, mégpe­dig kint a mezőn. A bajt mindjárt jelentettem és szakvizsgálatot kér­tem. Megállapították a betegség for­rását — erős nozema — fertőzés. Az év hátralévő részét tehát gyógyítással töltöttem el, amely anyacserébCl, kaptár és lépcseréből állt. A gyenge családok négy-öt lépet foglaltak el. Ilyen állománnyal indultam az ez évi méhészeti évnek. Mondhatom, fél­tem a teleléstől, de úgy látszik, a gyógyítás elég jó volt, mert télen át pedig ilyenkor tudna a legtöbbet segíteni az Olvasóink kérdeznek, — olvasóink felelnek c. rovatunk. Hazánkban nagy a nozema-fertőzés. A Bubenko elvtárs által veze­tett tornai állami gazdaságok méhészetét is száz szá­zalékos fertőzés érte, ezért érdemes e levelet átolvasni, tanulni és okulni belőle. Szerkesztőség. egyetlen család sem pusztult el, an­nak dacára, hogy a szakemberek 50 százalékos veszteséget jósoltak. Tavasszal már vígabban ment a munka. A bajt már ismertem es egész mostanáig az állomány feljaví­tására helyeztem a fő súlyt. Márc'us végén az első meleg napokon, mind­járt szűkítettem a családok fészkeit, szükség szerint 4-5 lépre. A fiasításos lépeken kívül két takaró lépet .is hagytam minden kaptárban. A többit elvettem és mivel mézesek voltak, serkentésre (kamrázva) felhasználtam egészen április, közepéig. Ekkor vé­geztem el a tavaszi átvizsgálást is, amely megnyugtatott, mivelhogy a szükséges mennyiségű fiasítást talál­tam, átlagosan 27 négyzetdecimétert. Azután is serkentettem, de nem méz­zel, hanem sziruppal, (1:1) egészen május 20-ig. Ezt a serkentést már nem minden családnál alkalmaztam. Amelyek erősek voltak, vagy rajzás­ra készültek, azoknál abbahagytam. Május 25-én kiegyenlítést végeztem, ami abból állt, hogy a túlerös csa­ládoktól égy-egy fiasításos lépet a gyengébb családoknak adtam. így el­készülve nyugodtan vártam az aká­cot és nem is csalódtam. A családok kitettek magukért. Elsősorban meg­gyógyultak, 700 darab keretet kiépí­tettek, (40 X 25) és átlagosan 12,7 kg mézet hozta .. Az akác sajnos nagyon rövid ideig tartott, jú> 'js 3-tól jú­nius 10-ig, az eredmény mégis szép. A most soronlevő munkák, előké­születek a jövő méhészévre: Elsősor­ban az anyanevelésre — ami már befejezéshez közeledik — fordítok a legnagyobb gondot. Anyát petéből és egynapos álcából nevelek kiválasztott tenyészcsaládoktól. Bubenkó Imre, film. A migléci szövetkezetben még csak most teszik meg az első lépéseket a méhészet felé, mégis mindent megfontolva tesz­nek. Az új vándorkaptárakat Kiss János méhész teljes műlépekkel sze­reli fel. Nagy Ernő agronómus a be­hálózott kereteket adogatja a műlép­­ragasztáshoz, Luterán Bértalan őr pedig méhészeti szakcikket olvas a Szabad Földművesből. A tallósi szövet­kezetben alig két éve méhészkedvek és máris szép ered­ményeket értek el. Méhállományuk 5^ családból áll és az idén több mint 11 kg-os át­lagos mézhozamot értek el családon­ként. Méhészetük ezenkívül 10 rajjal és 6 anyanevelővel gyarapodott. Ké­pünkön Pápai Im­re méhész látható mézelszedés köz­ben. (K.) Az álcák korának fontossága anyaneveléskor Jordan megvizsgálta, hogy milyen fejlettséget ér el az anyák pete­fészke aszerint, hogy a munkásálcák hány napos koruktól kapnak anya­­álca-eleséget. Az anyákat fejlődésük 15 napján kihúzta a bölcsőből .és petefészküket keresztben felszeletelte. Megszámolta a petefészkeket alkotó „petecsövecskék” számát. Minél fejlettebb a petefészek, annál több benne a petecsövecske. A peték a petecsövecskékben fejlődnek. Az elejétől fogva anyának nevelt álcából 184, az egynaposból' 174, kétnaposból 149, három­naposból csak Ő6 petecsövecskés anyák fejlődtek. A számok az átlagot jelentik. Jordan mesterséges bölcső helyett jobbnak tartja az áthelyezés nélküli módszereket, amilyen a lép visszametszése, a lépszalag, vagy az osztott sejt. Igv éppen akkor kikelt álcákat lehet anyanevelésre használni. (M) Vándoroljunk tisztesfűre A szeszélyes időjárás miatt sok he­lyen nehezen fejlődtek a méhek. A gondos kezelés következtében azon­ban felerősödtek. Szép eredményt mégis csak ott értek el, ahol a jó kezelés mellett jó legelőről ie gon­doskodtak. Az eddigi jelentések sze­rint azok a méhészek, akik akácra vándoroltak, 10—11 kg-os átlagos mézhozamot értek el, akik pedig meg­elégedtek az otthoni rossz legelővel, ott fölösleges méz alig volt, esetleg jó betelelésre számíthatnak. Ezért fel kell használnunk az alkalmas időt a tisztesfüre való vándorlásra. Most gyakran esik, így kilátás van a tisz­tesfű és egyéb vadontenyésző növé­nyek gazdag virágzására. Nagy gon­dot kell fordítanunk, hogy erre az időre a méhcsaládok jó erőben legye­nek. Nem szabad elhanyagolni a csa­ládok gondozását, hogy el ne népte­­ledjenek, mert gyenge családokkal vándortanyán sem érhetünk el jó eredményt. A költöűrben elegendő hely legyen a petézésre. Inkább rak­junk át 3—4 fiasításos keretet méh­­vel együtt a mézűrbe, s helyükre kész lépeket, vagy mülépet tegyünk. Ha méhállományunk vándorlásra al­kalmas, megkeressük a gazdag tisz­tesfűvel rendelkező helyet, beszerez­zük az egészségügyi bizonyítványt a tulajdonos és a helyi tanács engedé­lyét a bevándorlásra. A vándorlással járó szabályzatot pontosan be kell tartanunk, nehogy abból zavarok ke­letkezzenek. A méheket és különösen a kaptárakat a vándorlásra gondosan előkészítjük. Gyenge családdal és hi­bás kaptárral nem Jehet veszteség nélkül vándorolni. A kaptárban ele­gendő hely legyen a szükséges leve­gőre, hogy a méhek ne szoruljanak a lép-utcák közé. A szellőzés a ván­dorlásnál elemi, de legfontosabb kö­vetelmény. A méhek itatásáról is gon­doskodjunk, és a vándorlást éjszaka végezzük. Nappal és nagy forróságban veszedelmes az utazás.' A kaptárakat ügyesen rakjuk egymásra, a szellőző­ket szabadon kell hagyni. A keretek iránya a zökkenés ellensúlyozására az autó vagy szekér tengelyével egyirá­nyú legyen, s le kell őket szegezni. A méheket a vándortanyán csakis le­csillapodásuk után engedjük ki. A vándortahyán jelzőtábla is legyen, amely a méhész címét mutatja. Ván­dorhelyünkön a helyi tanácsnál je­lentkezzünk és kérjük pártfogását, valamint értesítést a mérges perme­tezésekről a méhek elzárása végett. A vándorlás nagy fáradságba kerül és türelmet kíván, amit alaposan át kell gondolnunk, de manapság vándorlás nélkül eredményesen méhészkedni le­hetetlen. Knopp Lőrincz, Bratislava Virághoz és helyhez való hűség A rovarok csapodárok. Váltakozva különféle virágokat látogatnak. A mézelő méh virághoz és színhez hű. Már Arisztotelész tudta ezt kb. 2000 évvel ezelőtt. A méh mindaddig, míg elég a virág, és elég nektárt vagy virág­port talál benne, ugyanazt a virágfajt és ugyanazt a színt látogatja. A lábára csomózott virágpor is tehát legtöbbször egyféle virágból való. Csak néha-néha gyűjt felváltva másféle, de ugyanolyan színű virágokból. Hár­mas jelentősége van ennek: 1. A mézelő méh haszno­sabb a megporzásban, mint a virágokról válogatás nélkül gyűjtögető más rovarok. 2. Bőven mézelő gazdasági nö­vények a méhektől ritkábban fajzanak el, mint képzelik. Inkább csak akkor esik meg, ha a növényeket közvet­lenül egymás mellé ültetik, vagy kevés van belőlük, vagy gyengén mézelnek. Nagyobb szerep jut ebben más rova­roknak, pl. poszméheknek. A poszméhek ugyanis a szín­hez hűek, a virághoz azonban kevéssé. Szívesen gyűj­tenek váltakozva ugyanolyan színű, de másfajú virágból. 3. Az egy virághoz szokott méh sokszor késedelmesen kap rá valamilyen más fontos virágra, vagy gyéren láto­gatja. Ez a méztermésre és a magvas gyümölcstermésre kedvezőtlen lehet. Ezen segíteni lehet a méhek irányí­tásával. Ha a méh elég gyűjteni valót talál, a gyűjtés helyé­hez is hű, vagyis: 1. ugyanoda járogat vissza, és 2. aránylag kicsi területen böngészik. Tanulság: gyümöl­csösben a virágpor-adó fa ne legyen távol. A virág csere. A hűség ellenkezője, tehát a mé­­heknek az a tulajdonsága, hogy hűsége nem merev, nem változatlan, hanem szükség szerint más virágra tér át' virágot cserél. A virágcserélő méh gyenge legelő, vagy gyűjtés csökkenésekor például délfelé, nagy forróságban több. A legelő látogatásának szabályozása. A méhek munkáját gyengén látogatott virágokon nagyobb méz­termésért, vagy jobb megporzásért fokozni lehet 1. irá­nyítással, 2. csalogatással. 1956. július 15. Esti beszélgetés Lúcsan Mihályt gyerekkorától is­merik a faluban. Apja, az út­kaparó, még a háború befejezése előtt meghalt és a négy gyerek, három fiú és egy leány, már rég saját kezük munkájából élnek. Дг egyik fiú Ost ró­ván dolgozott és ott talált magának életpárt is. A leány Trencsénbe merít férjhez, a másik két fivér — Tamás és Mihály — az örökölt szülői házban alapítottak családot. Tamás a szövet­kezetben dolgozik, Mihály pedig egy bratislavai üzemben. Nála lakik öreg édesanyjuk is, aki a háztartást tart­ja rendben, felesége pedig óvónő, ■ Ha úgy valaki megkérdezné az öreganyót, hogyan van megelégedve a jelennel, azt válaszolná, hogy min­den rendben lenne, ha Mihály fiát gyakrabban láthatná. — Alighogy Miska fiam haza jön, mindjárt valami gyűlésre kell men­nie. Dehát mit tehetünk, — mondja megadóan, ha egyszer beválasztották ót a nemzeti bizottságba. Nyakig vau a munkában. Azon a bizonyos júnusi estén mi sem találtuk otthon Lúcson Mihályt. Megtudtuk, hogy elment a falu másik végére Pasztuhi gazdához. Amikor végre rátaláltunk, a házigazdával ül­tek a konyhában az asztal mellett. Tartózkodóan fogadtak bennünket. Egy néma kézlegyintéssel hellyel kí­náltak és az ember úgy érezte, mint­ha elszakadt volna a beszéd fonala. A házigazda felkelt helyéröl és vala­honnan egy üveg szilvóriumot halá­szott elő. — Arról beszélgettünk a szomszéd­dal — törte meg Mihály a csendet, — mi minden is történik az életben. — Hm, — bólintott szótlanul a há­zigazda. A harmadik pohárka után aztán lassan oszlani kezdett a feszült han­gulat homálya. — Azon panaszkodik a szomszéd — szőtte tovább Mihály az érkezé­sünk miatt megszakadt beszéd fona­lát — hogy padlóztatni szeretné a másik szobát, de nem tud anyagot szerezni. Hogy még szöget sem tud szerezni a falu boltjában. Utána kell néznem a dolgoknak .. . — Üj ekére is szükségem lenne, — szólalt meg végre Pasztuhi gazda. — Nem tudom András, lesz e szük­séged arra az ekére. Csak nem akarsz Jirökké így gürcölni? Meglátod, szánt még neked a traktor, nem is olyun soká — mondotta Lúcsan Mihály, a JNB tagja. — Gürcölök vagy nem, de ekét akarok venni, — mondja felindultan a házigazda. Lúcsan valamit jegyezget az előtte levő füzetbe. Aztán megjelent a há­ziasszony is. — En nem js félnék a szövetke­zettől, — bizalmaskodott Pasztuhi élettársa, — csakhogy ott az ember már nem a maga ura. Mindenféle jött-ment csak parancsolgatna. így meg azt tesszük, ami nekünk tetszik. Я át azért nem egészen így vari, — szólt közbe Mihály. Látási dl vakulásig görnyedtek, ami ma már nem is méltó az emberhez. Nadrág1 szíj földjeiteken meg sem fordulhat­na a traktor, s így mindent magul toknak kell elvégezni. Az újtól ide­genkedtek, a régi szerint pedig ma már nem éri meg. — De a beadást azért mindig teli jesítettem, — vágott közbe kissé gú­nyosan a házigazda. — Senkisem állít.ja az ellenkezőjét, — folytatta a vendég, de a szövetke­zet НОв 000 korona értékű terményt adott-be terven felül. Minden mun­kaegységre 15 korona osztalék jutott, az én Öcsém feleségével együtt 10 500 korona osztalékot kapott. Kamrája pedig tele van mindennel. Vagy itt van Ágota, a szomszédasszony. Az is szépen keresett a szövetkezetben. Hi­szen tudjátok. És mennyi gabonát ka­pott! Sohasem termett neki annyi, amíg tehenekkel túrta a földet. A házi-azda és a felesége szótlanul meredtek maguk elé. Azután Pasztuhi cigarettát sodort, minket is megkí­nált. Mélyen tüdejére szívta a csí­pős füstöt,* majd amiko- kifújta, a kék füstfüggöny mögül szűrte felénk á szavakat. — Már megmondtam, hogy ebben az évben még nem lépek be. Maid meglátom, hogyan megy nekik ez idén. — Nem kell elhirtelenkedni a dol­got, inkább számoljunk egy kicsit, — mondotta Lúcsan Mihály. Te, András, legalább 300 napot dolgozol egy év­ben, feleséged pedig még talán töb­bet. Vasárnapot, vagy ünnepet nem ismertek. Ha ennyit dolgoznátok a szövetkezetben, legalább annyit ke­resnétek, mint Tamás öcsém. Meny­nyi pénz, gabona, bor, krumpli és egyéb termény állna a házhoz. Nem terem annyi azon az összes földiül, melyen „magatok urai" vagytok. Eh­hez még hozzájön a háztáji föld, te­henet, anyadisznót, hízót, baromfit tarthattok ... T úcsan Mihály eldobta a beszéd Á-tközben körmére égett cigaret­tavéget. Aztán tovább ömlött ajkáról a meggyőzó beszéd. A házigazda és felesége szótlanul hallgatta. Még ké­ső éjszaka is fény szűrődött ki az éj sötét palástjába burkolt ház ablakán. — Ügy van az, — mesélte később a JNB tagja, amikor elindultunk ha­zafelé — hogy az emberek jók, sze­retik az újat, de nehezen tudnak le­térni rögtörö paraszt-dédapáik útjá­ról, bár sokszor nagyon göröngyös. De erre idővel rájönnek még a leg­­bizalmatlanabbak is. Azért látogatom őket, így talán előbb megismerik az igazságot és azokhoz csatlakoznak, akik már szakítottak a kötényből va­ló magvetéssel. Pasztuhi András előbb vagy utóbb maga jelentkezne a seü­­i'etkezetbe. Én azonban azért járok hozzájuk, hogy mielőbb tetté érjen az elhatározás. Milan Rajský KÖZÖS ERŐVEL... A nagykaposi járás egyénileg dolgozó földművesei egyre jobban felis­merik, hogy a nagyüzemi gazdálkodás előnyösebb: többet terem a föld, ha közösen, géppel művelik. Ezért határoztak, s felvételüket kérik az EFSZ-ekbe. A bési szövetkezetben az utóbbi időben 11, a budaháziban 3, Csicse­­ren 5, Deregnyön 7, Mogyoróson 5, Pálin 4, Palócon 15, Dobóruszkán 28, Nagykaposon 9 új tag lépett a közös gazdálkodás útjára. Az EFSZ-ek tagjai örömmel fogadták a „vendégek” érkezését s közös erővel fáradoznak a boldogabb holnap építésén. Ladányi József Jó tanács lentermelöinknek Lassan már itt az ideje a lentépés­nek. A jelek azt mutatják, hogy bő termést takaríthatunk be, épp ezért szervezzük meg jól ezt a munkát. A múlt években több gazdaságban elő­fordult, hogy a gépet kivonták a munkából, azzal érveltek, hogy fel­­nyüvik azt a. szövetkezet tagjai is, úgy sincs, egyéb munkájuk. Ez hely­telen volt. Ugyanis a lent technikai érettségű állapotban nyűjük és ne hagyjuk elérni, mert sokat veszít mi­nőségéből. Ilyen esetekben azután szidják a felvásárlóüzemet, hogy nem érdemes lent termelni „csak bagót“ adnak érte. Ez természetes, ha a len elérik, csak a IX. osztályzatú lehet, ami mázsánként 39 korona vesztesé­get jelent. Ez a mennyiség, ha több hektárról van szó, súlyos ezrekre rúghat. Mindez arra figyelmeztet ben­nünket, hogy érdemes törődnünk a len idejében való tépésével. A felnyütt len 4—5 nap alatt meg­szárad, azután kössük kévékbe. Erre a célra legjobb egy méteres spárgát használni, így a kéve nagysága 35-40 cm átmérőjű lesz. Kötésre legalkal­masabb a fával ellátott spárga, mer lyet be lehet szerezni a járási mező­­gazdasági ratkárokbó! (ezer darab 64.— koronába kerül, amit a lenfel­dolgozó üzem megtérít). Az aratógé­pek után visszamaradt szőrmadzagot nem tanácsos felhasználni a kötésnél. Kérjünk lentermelőinket, hogy ve­gyék figyelembe a lengyár megbízott­jának tanácsait és kéz a kézben ipar­kodjanak minél jobb minőségű lenter­mést elérni. Szabó István, a tanyi lengyár dolgozója

Next

/
Oldalképek
Tartalom