Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-23 / 51. szám
A szocialista faluért %fkafaaaf Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ĽHDOGAZDASAGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1956. december 23. Ara 40 fillér VII. évfolyam. 51. szám. Falvaink karácsonya Dr. h. c. ALEXANDER HORÄK, helyi ipari megbízott Az idei karácsonyon, sokkal inkább mint eddig, falvaink arculatát nemcsak a téli örömök, szokások, szíves jókívánságok- és a tél falusi költészete fogja jellemezni, hanem a küzdelem mindnyájunk szebb életéért. Ebben a harcban — ma már nyugodtan megállapíthatjuk — a falu dicső szerepet játszott. Mint Viliam Široký miniszterelnök három évvel ezelőtt, szeptember 15-i emlékezetes kormánynyilatkozatában megállapította, mikor az első ötéves tervünket értékelte, gazdaságunkban bizonyos aránytalanságok álltak elő, többek közt az ipari és a mezőgazdasági termelés között. Ma a második ötéves terv első évének végén megállapíthatjuk, hogy a falu ezt az aránytalanságot határozott léptekkel gyorsan és alaposan eltávolította. Annak a feladatnak a tudatosításával, mely a falut a szocializmushoz köti, céltudatos munkájával, iparunk segítségével nagyban hozzájárul a mi közös célunkhoz — egész népünk örömteljes és boldog életéhez. A falu fő funkciója, hogy elősegítse a lakosság ellátását, hogy az anyáknak és gyermekeknek kenyeret, tejet és vajat termeljen, hogy mezőgazdasági termékeivel gondoskodjon a nemzet élelmezéséről. A falu — maga a földműves nép. A falu problémája a földművesek problémája. A leghaladottabbak közülök korán beismerték, hogy a régi módon nem lehet élni és nem is fizetődik ki. Sok meggyőző munkára volt szükség, míg ezt a többiek is megértették. És ahol megértették, ott a parasztok akaratából és elhatározásából megszülettek az egységes földművesszövetkezetek. Ma már sok-sok szövetkezetünk van, melyek az első lépések nehézségeinek leküzdése után a magasabb hektárhozamokkal, a munkaegységek értékének emelkedésével, a tagok megelégedettségével világosan és szemléltető módon bebizonyították, hogy földműveseink előtt az egyetlen lehetséges üt és a munka egyetlen szervezeti formája az EFSZ-ekben folytatott közös gazdálkodás. Földműveseink ezt ma már kezdik megérteni. A mezőgazdaság gépesítése, a gépek, melyeket a város ad a falunak, a munkás a földművesnek, olyan segítséget nyújtanak a közös gazdaságban egyesült földművelőknek, melyeket az egyénileg gazdálkodó keskeny parcelláin nem tud teljesen kihasználni. A gépesítés csak a nagytáblás gazdaságban érvényesül teljes mértékben. Szövetkezeti mozgalmunk azért halad előre olyan gyors tempóban és ezért születnek olyan konkrét eredmények, mint a mezőgazdasági termékek árleszállítása. Köszönet ezért a falunak. Köszönet ezért földműveseinknek. Köszönjük ezt egységes földműves szövetkezeteinknek, akik ebben az évben több és olcsóbb mezőgazdasági terméket tudtak termelni, mint ezelőtt. Nem csak arról van szó, hogy új EFSZ-eket alakítsunk, de arról is, hogy a már létezőket megszilárdítsuk és az újjonnan megalakítandók számára megteremtsük a gazdasági előfeltételeket. Mert ma már tudjuk, hogy az egyik szövetkezet nem olyan, mint a másik. Más gazdasági előfeltételei vannak a szövetkezet fejlődésének a dunai síkságon, mint a hegyvidéken, a Garam felső völgyében, az Árvában, vagy a Szepességben. Ezeket az előfeltételeket megtalálni, tudományosan megvizsgálni, tanácsot adni a hegyvidéken élő földműveseknek a nehéz legelőkérdésekben, a hegyi állattenyésztés problémáiban; ez ma a feladata a mezőgazdasági tudományos dolgozóknak, a Mezőgazdasági Akadémiának. Bizonyos, hogy ezekről a kérdésekről sokat fognak beszélni a tavasszal megtartandó szövetkezeti kongresszuson, melyre a téli hónapokban falvaink és mezőgazdasági dolgozóink oly szorgalmasan készülnek. A falu gazdagodik. Minél jobban fejleszti a földműves a növénytermelést és az állattenyésztést, minél gyorsabban teljesíti beadási kötelezettségét, annál többet tud a terven felül termelt javakból előnyösen magasabb árakon felkínálni az államnak, annál bővebben áramlik a pénz a falura. A falu napról napra jobban öltözködik, csinosodik és szépül. Az új családi házak ezrei épülnek fel. Villanyos mosógépek, rádió- és távolbalátó készülékek, jégszekrények, motorkerékpárok vándorolnak a falura. Gyors tempóban tűnik el a falu és a város közti különbség. Falvaink ma már érzik a szocializmus nagy előnyeit és javait. A falu és városszépítő mozgalom is mély gyökeret vert falvainkban. Ma nehezen találnánk valamire való falut, ahol a lakosság öntevékenységével és az állam segítségével nem építenének iskolát, kultúrházat, tűzoltó-szertárat, útat, járdát, vagy sportpályát. Természetesen a helyi nemzeti bizottság ügyességén, rugalmasságán és kezdeményezésén múlik, hogyan tudja az állam segítségét igénybe venni és a lakosság önseg lyével még emelni saját faluja érdekében. Nagy lehetőségeket és előnyöket nyújt kormányunk községeinknek, helyi nemzeti bizottságainknak a kisipari üzemek alakításában, melyeknek hivatásuk, hogy emeljék a községek bevételeit a kiegészítő költségvetés javára. Azok a kísérletek, mélákét e szempontból néhány helyi nemzeti bizottságnál végrehajtottunk, igazolják, hogy a szocialista vállalkozásnak ez a módja új bevételi forrásokat nyit falvainknak, melyek a falu szépítését és a falu életszínvonalának emelését szolgálják. A falu sokat köszönhet a szocializmusnak. Már eddig is sok mindent megláttunk az űj szocialista élet javaiból, de most újabb örömteljes távlatokat láthatunk. Csak az szükséges, hogy falusi népünk az eddiginél is jobban szabaduljon meg a régi szokásoktól, a gazdálkodás régi módszereitől és mindig újabb és jobb útakat keressen. A falusi embereknek többé nem szabad azt mondaniok „hogy ami jó volt öregapámnak, az nekem is jó”. Ami megfelelt tegnap, az ma már nem elég. A falusi embernek nem szabad megelégednie az alacsony hektárhozamokkal, és munkájának alacsony termelékenységével. Kell, hogy nagyobb igényei legyenek és ezekhez az igényekhez mérve kell a munkát is megragadnia. Állandóan keresni kell a munka új formáit, az új gépesítést, az újításokat, a magasabb termelékenység, tehát a magasabb hozam érdekében. Végül a falu embereinek el kell vetnie azt az önző elzárkózottságot, mely csak saját hasznát tartja szem előtt. Nem szabad úgy gondolkoznia, hogy „mi hasznom van nekem és családomnak ebből”, hanem úgy, hogy földműves vagyok, nemcsak a magam, de felebarátaim és polgártársaim javára is. Az én munkámnak kell az ő asztalukat is gaÉdagítani. Minél többet termelek, annál dúsabbak lesznek az ebédek és a vacsorák és ezzel jobb lesz nekem és családomnak is. Drága földműves barátaim! A karácsony estéjén, a terített karácsonyi asztal mellett, a bőség jelképe, a karácsonyfa alatt fogtok ülni, gondolkozzatok efölött és adjatok választ arra a kérdésre, mivel járultok hozzá ahhoz, hogy polgártársaink ebédei és vacsorái napról napra bőségesebbek és gazdagabbak legyenek. Örömötök évről évre nagyobb lesz, ha teljesítitek a karácsony nagy eszméjét — az emberszeretetet. .. t
