Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-12-09 / 49. szám
12 \f*aUiad Földműves 1956. december 9. Célunk: A szocializmus építése és a világbéke megvédése Viliam Široký miniszterelnök december 1-én a nemzetgyűlés előtt nyilatkozott a nemzetközi helyzetről. A miniszterelnök a külpolitikai események és köztük az egyiptomi eseményekkel kapcsolatban az alábbiakat mondotta: Az Egyiptom elleni imperialista agresszió, valamint a magyarországi ellenforradalmi puccs kísérlete a fasizmus uralomra juttatására, nagyon szorosan összefügg. A nemzetközi imperialista körök megrémülve a szocializmus erőinek hatalmas fejlődésétől, és a világra gyakorolt befolyásuktól, Ázsia és Afrika nemzetei szabadságmozgalmának gyors fellendülésétől, a gyarmati rendszer felszámolására irányuló törekvésüktől, valamint a nemzetközi feszültség enyhülésének következményeitől, megpróbálták visszafordítani ezt a fejlődést. Az volt a céljuk, hogy megállítsák a béke, a szabadság és a haladás erőinek fejlődését, gyengítsék ezeket az erőket, szilárdítsák és kiterjesszék az imperialista uralmat és pozíciókat az egész világra, a nemzetközi feszültséget kiélezzék és ezzel megteremtsék az új világháború előkészítésének feltételeit. Ma már nem kétséges, hogy Franciaország, Nagy-Britannia és Izrael imperialista agresszióját előre előkészítették és összhangba hozták. Nagy- Britannia és Franciaország már régen leplezetlenül kimutatták szándékukat hogy katonai beavatkozásra készülnek Egyiptom ellen. Ezek a törekvések az egész világ közvéleményének határozott ellenállásába ütköztek, beleszámítva a francia és brit népet is. A két nagyhatalom azonban nem mondott le terveiről. Ellenkezőleg. Minél világosabbá vált, hogy Egyiptom és a többi arab államok nem hagyják magukat megrémíteni, hogy Egyiptomra nem lehet rákényszeríteni a szuezikérdés gyarmati megoldását, Franciaország és Nagy-Britannia annál intenzívebben törekedett az agresszió kiroubantására. megpróbálkoztak az arab államok között ellentétet szítani és kH-fjüjk néhányat Egyiptom ellen akartak uszítani. Amikor ez nem sikerült, felhasználták Izraelt. Franciaország és Nagy-Britannia nyíltan az egész világ szeme láttára agresszív imperialista és gyarmati hatalmakként léptek fel. Az agresszorok igazi tervéről és céljairól szólva, a miniszterelnök a következőket mondotta: Egyiptom a háború utáni fejlődés folyamán, de főleg az Utóbbi években Közel- és Közép-Keleten a nemzeti felszabadító mozgalom legfontosabb erejévé, súlypontjává lett. De az Egyiptomi Köztársaság független, imperialistaellenes politikája nem volt ínyére azoknak, akiknek a Közelés Közép-Keleten gyarmati érdekeik, de főleg kőolajuk van. A Szuezi-csatorna Társaság államosítása ezeket a пёк és az életszínvonal további emelésének helyes programját. Nem tudott a nép hatalmas erejére támaszkodni. Az ilyen eljárás természetesen beföldön és külföldön a népi demokrácia ellenségeinek malmára hajtotta a vizet. A reakció jól felkészült az ellenforradalmi fordulat kísérletére. Három órával az első lövés után már megszállották a budapesti telefonközpontban a nemzetközi vonalak osztályát, ugyanazzal a módszerrel, ahogyan 19i9-ben, a proletár diktatúra elleni ellenforradalmi felkelés idején tették. A magyarországi ellenforradalmi akció külföldről való közvetlen irányítását és szüntelen aktív támogatását hangsúlyozta a továbbiakban a miniszterelnök. Nem véletlen — mondotta —, hogy a nyomok egészen az amerikai titkosszolgálat központjába és nyugat-németországi kirendeltségeibe vezetnek. Nyugat-Németországban az amerikai kémszolgálat az ellenforradalom idején kiterjedt akciókat szervezett, s nemcsak korszerű fegyvereket, hanem ebből a célból speciális kiképzésben részesített fegyveres fasiszta bandákat küldött Magyarországra. A reakció magyarországi ellenforradalmi kísérletével, kapcsolatban Široký elvtárs hangsúlyozta, hogy az komoly tanulság minden nemzet számára. Segít az osztrák Vöröskereszt «rj4 Felül vöröskereszt, alul nyilaskereszt Árleszállításunk tükrében köröket a legnagyobb mértékben felháborította. Jól tudták, hogy ennek az akciónak sikere befolyással lehet Ázsia és Afrika többi országaira is, hogy követésrd*méltó példát mutat és hogy az imperialista gyarmati rendszer felszámolásáért folytatott harc további erősítését fogja jelenteni. Az Egyiptom elleni agressziónak nem kisebb céljai voltak, minthogy Egyiptomot katonailag leigázzák és megbuktassák Nasszer kormányát: azt a kormányt, amely Egyiptom függetlenségének és szabadságának biztosítására törekszik. Az Egyiptom elleni agressziónak — jelentette ki a miniszterelnök — súlyos csapást kellett volna mérnie Ázsia és Afrika nemzeteinek felszabadító mozgalmára és meg kellett volna felemlítenie a szabadságukért és függetlenségükért harcoló nemzeteket. De Franciaország és Nagy-Britannia túlbecsülték erejüket és képességeiket. Bebizonyult, hogy a villámháború tervét, mely szerint hatalmas modern erőket vetettek be Egyiptom ellen, hogy kikényszerítsék a leggyorsabb döntést, nem lehet megvalósítani. Az agresszió nem csak az egyiptomi fegyveres erők határozott ellenállásába ütközött, hanem az egész egyitomi nép egységébe és törhetetlen ellenállásába. Tehát újból bebizonyosodott, hogy régi eszközökkel, fegyveres erőszakkal és fenyegetőzéssel, a régi gyarmatosító módszerekkel ma nem lehet megoldani a nemzetközi ellentéteket. A magyarországi eseményekkel kapcsolatban a miniszterelnök örömét fejezte ki afölött, hogy a viszonyok rendeződése egyre eredményesebben folyik. Majd hangsúlyozta, hogy a magyarországi eseményekkel kapcsolatban tudnunk kell a lényeget, hogy a reakció erői visszaéltek a párt -és a népköztársaság kormánya által elkövetett súlyos hibákkal és ellenforradalmi puccs révén kísérelték meg a fasiszta hatalom uralomrajuttatását. Hangsúlyozta, hogy Magyarországon az első óráktól kezdve előre felkészült, szervezett és- központilag irányított csoportok ragadták kezükbe a kezdeményezést, amelyek visszaélve a magyar nép jogos elégedetlenségével, saját veszélyes ellenforradalmi céljaikra használták fel. Magyarázata további részében kiemelte, hogy Magyarországon a volt állami és pártvezetőség nem tudta helyesen alkalmazni d magyar viszonyokra а XX. kongresszus határozatait, nem tudta a magyar nemzeti jellegzetességekkel összhangban alkalmazni őket. Takargatva a múlt hibáit, tudatosan visszautasítva minden bírálatot, nem . tudta kitűzni a világos politikai irányvonalat amely megadta volna a dolgozóknak a szocialista demokratizmus, fejlesztése további gazdasági építésé-Míg nálunk az árcsökkentések szinte mindennapi jelenséggé váltak, addig a kapitalista államokban megszokottá vált a gyakori áremelkedés. Néhány példát hozunk a nyugati statisztikusok adataiból. A hivatalos adatok szerint az amerikai országokban a fontos fogyasztási cikkek árai 1953-tól 1956. közepéig a következőképpen emelkedtek: Az USA-ban 2 százalékkal, Kanadában 3, Brazíliában 71, végül Csilében 363 százalékkal. Nem jobb a helyzet az európai kapitalista országokban sem. Franciaországban ugyanezen idő alatt 2 százalékkal, Svájcban és Belgiumban 4, Nyugat- Németországban 5, Hollandiában és Ausztriában 8, Svédországban 10, Olaszországban és Norvégiában 11, Angliában 12, Dániában 13 százalékkal emelkedtek a fogyasztási cikkek árai. Még szembetűnőbb a két gazdasági rendszer közti különbség, ha a hús és a húsáruk árait vizsgáljuk, melyeket nálunk most szállítottunk le. Az Egyesült Államokban a hivatalos statisztika szerint a hús és húsáruk kiskereskedelmi árai 1956. júliustól nagymértékben emelkedtek. Így például a biftek ára 19 százalékkal, a rostélyosé 35, a marhahúshájpórészé 51, az őrölt marhahúsé 40, a sertéshúsé 15, az angol szalonnáé 7 százalékkal emelkedett. Azt hisszük, nem kell ahhoz közgazdásznak lenni, hogy szembetűnjön a két gazdasági rendszer árpolitikája közti különbség. Az egyik oldalon a rendszeres árcsökkentések, melyek a termelés emelkedéséből táplálkoznak, másikon pedig az állandó drágulás, melyet a monopolgazdálkodás haszonéhsége okoz. Ha ehhez még hozzászámítjuk a munkanélküliséget és a kisparasztok állandó elszegényedését, melyektől egyik kapitalista állam sem mentes, senki előtt sem lehet vitás, hogy a tervszerű szocialista népgazdaság, mely a termelőeszközök közös tulajdonán alapszik, behozhatatlan előnyben van a kapitalista gazdálkodás felett. P. E. — Hogyan segít Amerika bajba jutott szövetségesein? Az egész nyugati világ, de mindenekelőtt Nyugat-Európa ezekben a napokban az olajválság jegyében él. Az angol és francia sajtó gazdasági és pénzügyi mellékletei nem is írnak másról, mint az olajhiányról, mely az Egyiptom és a Szuezi-csatorna elleni agresszió következtében állott elő azáltal, hogy a támadók által elsüllyesztett hajók hosszú hónapokra használhatatlanná tették ezt a fontos nerr^etközi útvonalat. A brit és a francia sajtó alaposan kielemzi a gazdasági következmenyeket, azokat a nagy nehézségeket és bonyodalmakat, melyeket az olajválság okozott és okozni fog a jövőben. Nyugat-Európa 40 millió tonna olajat vesztett eddig az egyiptomi agreszszió következtében. Ennyire becsülik ugyanis a 'csatornán keresztül haladó olajszállítmányok kieséséből származó kárt az angol szakemberek. Hogy még jobban megérthessük e kérdés fontosságát, tudnunk kell, hogy Franciaország olajszükségletének 90 százalékát Nagy-Britannia pedig .70 százalékát kapta a Szuezi-csatornán keresztül a Közel- és Közép-Kelet országaiból. És még egy szám, mely ezt a képet kiegészíti: a francia ipar és közlekedés hajtóanyagának 23 százalékát olaj és olajtermékek adják. Milyen közvetlen hatása van az olajválságnak Nyugat-Európára, elsősorsan Nagy-Britanniára és Franciaországra? Már az első hetekben leszállították az utcai benzinkutak adagjait, mégpedig igen nagy mértékben, 20 százalékkal. Hasonló dolog történt Angliában is, amelynek az agresszió előtt alig hét hétre volt olajtartaléka. A francia kormány elrendelte, hogy a benzinkútakat szombat reggeltől hétfőn déli 12 óráig zárva kell tartam. A párizsi autóvezetőknek pedig nem szabad elhagyniok a város környékén egy'bizonyos meghatározott vonalat. Ezen rendelkezések következtében némely útvonalon közel felére csökkent az autóforgalom. Sok iskola, kórház és középület, amelyet eddig olajjal fűtöttek, most csökkentett mennyiséget kapnak. A vonatforgalmat 20 vonattal csökkentették. Nagy gondokkal küzd az üveg-, papír- és a vasipar, valamint a kohászat (Martin-kemencék), de különösen az automobilgyártás, melynek már azelőtt is nagy nehézségei voltak. A„Simca” automobiltársaság nyilatkozatot tett közé, melyben bejelenti, hogy a benzinadag csökkentése következtében kénytelen termelését korlátozni és a munkások munkaidejét leszállítani. Ezek azonban csak az azonnali következmények. A Szuez elleni támadás még komolyabb, hosszantartó és szélesebbkörű bonyodalmakat okoz majd. Még az Egyiptom elleni támadás előtt a hajóstársaságok 15 százalékkal emelték az olaj és más nyersanyagok szállítási díjait arra az esetre, ha a Szuezi-csatornát kikerülve Afrika körülhajózásával kellene szállítani ezeket a cikkeket a Közel- és Közép-Keletről. A támadás megkezdése után ezek a társaságok további 5 százalékkal emelték a díjakat, tehát a szállítási díjak összesen 20 százalékkal emelkedtek. Ez pedig igen komoly tétel, mely megdrágítja a nyersanyagokat és ezzel a nyugateurópai ipar termessí költségeit. Ezenkívül a bánya és a nyersanyag forrásokat birtokló nemzetközi kapitalista társaságok kihasználva a helyzetet felemelték a nyersanyagok árát is. Így pl. a világbörzéken emelkedtek a cin, nikkel, réz, ólom, kaucšuk, és más nyersanyagok árai. A réz ára a szuezi válság kezdete óta már négy ízben emelkedett a londoni tőzsdén. A legutóbbi emelkedés tonnánként 15 fontot tett ki. A szállítási költségek nagyarányú emelkedésén kívül Anglia és Franciaország kénytelenek sok millió tonna olajat behozni az Egyesült Államokból, hogy pótolják a keleti szállítások kiesése következtében előállott hiányt. Ugyanis Keleten az arab hazafiak több helyen megrongálták és használhatatlanná tették az olajvezetékeket. Amíg eddig Anglia a keleti olajért tonnánként hét fontot fizetett, most az amerikai olajért kénytelen 21 fontot, vagyis háromszor annyit fizetni. Jean Luc egy nagy kapitalista sajtóorgánum angliai levelezője így összegezi az angol iparra az olajválság gazdasági következményeit: A nyersanyag árának emelkedése a szállítás megdrágulása és a jóval drágább amerikai olaj vásárlása lényegesen emeli az angol ipar termelési költségeit, drágítja a termelést, ezzel aláássa az angol ipar versenyképességét a világpiacokon. Ugyanez a szerző még hozzáteszi, hogy Anglia legnagyobb versenytársainak — az Egyesült Államoknak és Japánnak — ez nagyon megkönnyíti a munkáját. Végül még egy komoly nehézség. Franciaország és Anglia kénytelenek nagymennyiségű olajat, valamint szenet és gyapotot vásárolni az Egyesült Államoktól, ami által kimerítik amúgyis gyönge dollártartalékjaikat és ezzel erősödik az USA-tól való gazdasági függőségük. A dolognak erről az oldaláról is nagy nyugtalansággal ír az angol és francia sajtó. És milyen szerepe van ebben a válságban az Egyesült Államoknak? Ma már mindenki tudja, hogy az USA, — ha akarta volna, — időben megakadályozhatta volna az angol-francia agressziót. De az USA kétszínű szerepet játszott, amivel még buzdította Angliát és Franciaországot a támadásra. Most, amikor Franciaország és Anglia, de a többi nyugateurópai államok is segítséget kérnek Amerikától — elsősorban az olajszállításokra vonatkozólag —, Amerika ezt „jóakaratúan. és szívesen” megígéri. Ügy beszélik, hogy az olajat Texasból fogják küldeni, ahol a termelés könnyen emelhető 50 millió tonnával. A 15 legnagyobb amerikai olajtársaság összefogja termelési lehetőségeit és — amint mondják — megsegítik Nyugat-Európát. Segítenek, amellett mesés haszonra tesznek szert. A szuezi agresszió által előidézett olajválság az amerikai olajmágnások számára nem remélt hatalmas üzletet jelent. Franciaország és Anglia népe súlyosan ráfizet kormányköreinek háborús kalandjára. Az amerikai nagytőke viszont — amely nem tette meg a szükszéges lépéseket, hogy visszatartsa a támadókat a háborús akcióktól — milliókat harácsol össze az olajválságból és szövetségesei gazdasági gyengeségének jóvoltából. Ford.: P. E. Favzi egyiptomi külügyminiszter: Az ENSZ haderői csak rövid ideig maradnak Egyiptomban Favzi egyiptomi külügyminiszter kijelentette, hogy az ENSZ fegyveres erői a Szuezi-csatorna övezetében befejezik feladatukat, mihelyt a brit és francai egységek elhagyják az egyiptomi területet. Ennek a katonaságnak csak addig kell maradnia Egyiptomban, amíg fennáll a válság, mégpedig a lehető legrövidebb ideig. A katonaságnak a . Szuezi-csatorna övezetéből való távozása után még egy ideig az egyiptomi és Izrael közötti demarkációs vonal mentén kell maradnia, — mondotta Favzi. Ezen egységek szerepe — folytatta az egyiptomi külügyminiszter — olyan értelemben, mint ahogyan Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára javasolta és az ENSZ közgyűlése jóváhagyta, nem tételezi fel, hogy e haderők Egyiptomban olyan sokáig maradnak, amíg nem érik el a probléma politkai megoldását. A britek és franciák azonban kifejezésre juttatták ama óhajukat, hogy minél tovább szeretnék visszatartani ezeket az egységeket. Mahmut Favzi, a Szuezi-csatornáról szólva kijelentette, Egyiptom elhatározta a csatorna ellenőrzését, egyúttal azonban azt is, hogy „teljes mértékben együttműködik a csatornát használókka.l“ Hozzáfűzte, hogy a csatorna mindig nyitva áll majd minden ország hajóinak. Külföldi hírek Л Az egyiptomi kormány közölte Hammarskjölddel, az ENSZ főtitkárával, hogy követeli a brit-francia és izraeli erők kivonása pontos határidejének megállapítását. Ali Szabri, az Egyiptomi Köztársaság elnöki irodájának vezetője kijelentette, hogy Egyiptom egyelőre nem foglalkozik a baráti országok önkénteseinek meghívásával. Az önkéntesek meghívásának kérdése attól függ, hogy oldja meg az ENSZ a jelenlegi egyiptomi helyzetet. Л A damaszkuszi rádió közlése szerint az iraki városokban már negyedik napja hatalmas tüntetések folynak. «A tüntetők követelik a jelenlegi iraki kormány lemondását, az ország kilépését a bagdadi szerződésből, valamint hatékony segélynyújtást Egyiptomnak az angol-francia és izraeli agresszió ellen. Д A Szíriái hatóságok néhány nappal ezelőtt összeesküvést fedeztek fel, melynek célja volt, hogy államfordulatot idézzenek elő és olyan kormányt juttasson uralomra, mely hajlandó lenne együttműködni az imperialistákkal. Szabri Asali, Szíria miniszterelnöke, kijelentette, Szíria és a többi arab országok készen állnak, hogy megvédjék függetlenségüket és szabadságukat. A Selwyn Lloyd brit külügyminiszter az angol alsóházban visszautasította azt a kívánságot, hogy kötelezettséget vállaljon arra, hogy Nagy- Britannia aláveti magát az ENSZ határozatának az angol-francia haderőknek Egyiptomból való kivonását illetően. SZABAD FÖLDMŰVES — a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal hetilapja — Szerkesztőség: Bratislava, Krížková 7. — Telefon: 243-46 — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadja a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó n, v„ Bratislava, KrížkQvá 7. — Nyomja Polygrafické závody, závöd 2, n. p., Bratislava, ul. Februárového víťazstva 6/d. — Évi elôfizetéslsčs 20.80, P T félévre Kčs 10.40 -s Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. , A-62096 x" Ki veszít és ki nyer az Egyiptom elleni háborún?
