Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-12-09 / 49. szám

1956. december 9. siralmad Földműves Ipolynyéki jegyzetek Fehérre meszelt falak között jegyez­­getek kis füzetembe. Közben egy-egy ■pillanatra Antal Mihályra a HNB tit­kárára vetem tekintetem, aki oly ba­rátságosan, emberhez illően beszélget a földművesekkel: — Jöjjön közelebb, Sándor bácsi, fog­laljon helyet. A kérgeskezű parasztember közelebb kerül, s megkönnyebbülten helyet fog­lal a karosszékben. Mielőtt elmonda­ná jövetele okát, körültekint a képek­kel díszített irodában, szemügyre veszi a duruzsoló kályhát, melynek melege éppúgy áthatja az embert, mint a tit­kár elvtárs szelíd szavai. — Mi jót hozott, Sándor bácsi? Csak nem a hízónak akarja eloltani a gyer­tyáját ? — Ah, hadd hízzon még, Miska! Kém sürgős az öles ... Mint a legtöbb parasztember, Hodák Sándor sem pazarolja feleslegesen a szót. Kigombolja prémes kabátját, s a belső zsebébe nyúl. — Elszámolni jöttem, Miska. Ügy érzem, eleget tettem állampolgári kö­telességemnek — mondotta Hodák gazda, amint az asztalra tette a be­adásról szóló szelvényeket. Antal elvtárs szíve, nagyot dobbant, amikor összeegyeztette a tervezett és a teljesített beadást. — Dicséretet érdemel, Sándor bácsi. Jól gazdálkodott! Ügy van, dicséret illeti meg Hodák Sándort. Tiszta a számlája. Mindenből száz százalékra, sertéshúsból pedig 130 százalékra teljesítette a beadást. Ilyen földműves most jogosan mosolyog a húst, zsírt vásárló munkással, kinek az árleszállítás után egyre több megtaka­rított korona csörren a zsebében. Büszke lehet Cseri Ágoston is. Neki is nagyrésze van abban, hogy pártunk és kormányunk már hatodszor szállítja le az élelmiszerek és az iparcikkek árát. — A mérleg itt is száz százalékot mutat — jegyezte meg Antal elvtárs. — Sót marhahúsból és tojásból 220 százalékra teljesítette Cseri gazda a beadást. Üjabb vendég érkezik. — Jó munkát, Miska! Nem érnél rá egy percre? A titkár olyan mozdulatot tett, mint­ha versenyezni kéne a szembenlévővel, — aki nem más, mint az EFSZ agro­nómusa. .. . , — Dehogyis nem! Máris. Mi az óha­jod? — kérdezte Antal elvtárs. — Ipolyságra megyünk építkezési anyagért, — felelte az agronómus, — s utunkban szeretnénk bevinni 22 hízót. — Csak ennyit? — kérdezte tréfá­san a titkár. Az agronómus mosolygott, majd így válaszolt: — Egyelőre „csak" ennyit. A többi még hadd hízzon. Hiszen tudod jól, hogy már közel félvagonnal adtunk be terven felül... Serceg a toll a titkár kezében, szinte víllámsebesen fűződik egyik betű a má­sikhoz: — Fehérszőrüek 120—150 kilósak... — Tessék, készen van! Az agronómus zsebredugta a pasz­­szust, megköszönte a fáradságot és elment. Kettesbe maradtunk. Antal elvtárs cigarettára gyújtott, majd elővette pa­pírjait és tervezgetett, számolgatott. — Jegyzetfüzetemet lapozgattam, né­zegettem, a kacskaringós betűket, a kisebb-nagyobb számokat, melyek gon­dolatomat a falakon túlra repítették... Ьхетещ elé tárult a most épülő két­emeletes iskola, az újonnan épült 120 modern családiház, a rendezett utak, terek, a napköziotthonban játszadozó 45 egészséges gyermek mosolygós, pi­ros arca. Akaratlanul is észre kellett vennem a fényesre csiszolt emlékmű­vet, amely a múlt háborúra, az elesett hősökre emlékeztet. S ebben a pilla­natban az embert elfogja a gyűlölet és azt kérdi: — Miért kellett elpusztulni a sok-sok apának, családtagnak? Miért maradt annyi árva? Továbblapozgatom a kis füzetet, melynek minden sora az építő ember­ről, a rögöt törő dolgozó parasztról és a nemzeti bizottság jó munkájáról be­szél. Az egyik lapon például ez áll: „Az 1957-es évben a helyi nemzeti bi­zottság a falu szépítésére és egyéb építkezésekre 50 000 koronát tervez, mely összegből fürdőt, tüzoltógarázst és az utak mentén betonjárdát épít." Füzetem utolsó lapját pedig a kö­vetkező sbrok tarkítják: — A helyi nemzeti bizottság a tél folyamán meg­ismerteti mind az EFSZ tagjait, mind az egyénileg gazdálkodókat a haladó módszerek helyes alkalmazásával. Oda­hatnak, hogy földjeink egyre többet teremjenek, egyre több élelmiszert ad­hassanak a közellátás részére. Összehajtottam füzetemet, s azzal az érzéssel szorítottam kezet a titkár elvtárssalj az ilyen emberek jó mun­kájukért csakugyan dicséretet érde­melnek. ZATYKÖ JÓZSEF Több jó tanácsot - nagyobb segítséget... A kassai KNB tanácsa nemrég meg­kezdte a KNB, valamint a ' revucai, rozsnyói, tornai JNB, továbbá ezen járások HNB vezető funkcionáriusai­nak iskoláztatását. Az iskoláztatásnak új formája volt a Rozsnyón rendezett közös aktíva ,ahpl a népi közigazgatás dolgozói szemtől szembe megmondták egymásnak mindazt, ami munkájukat hátráltatja, és azt is, hogyan akarják a jövőben ezeket a hibákat elkerülni. Már az aktíva is sok értékes tapaszta­lattal gazdagította a megjelent köz­­igazgatási dolgozókat, egyben rámuta­tott olyan hiányosságokra, amelyek fékezik a nemzeti bizottságok sikeres tevékenységét. Terebesen szintén rendeztek aktívát a királyhelmeci, terebesi, seóovcei és a kassakörnyéki funkcionáriusok szá­mára. A terebesi aktíva értékesebb volt a rozsnyóinál, mivel többen szólaltak fel. különösen a járási szakosztályok dol­gozói részéről. A hozzászólások szín­vonala is magasabb volt, habár volt egy gyengesége, mégpedig az, hogy azok a dolgozók szólaltak fel, akiket leginkább érintett a KNB titkárának. Glibo elvtársnak a beszámolóban el­hangzott bírálata. Hallgatni arany? A királyhelmeci, ’terebesi és a kassai járásokban a legtöbb hiányosság a nemzeti bizottságok munkájában " a ! mezőgazdasági termelés és a helyi gazdálkodás irányításának szakaszán mutatkozik. Nem véletlen tehát, hogy az aktíván a legélénkebben vitatkoztak az illetékes szakosztályok és’igazgató­ságok, akik sok „objektív" okot hoztak fel, a fennálló hiányosságok megma­gyarázására. Különösen azt panaszol­ták, hogy a szakosztályokat elégtelenül látják el szakkáderekkel és gyakran egy embernek így pl. Terebesen a já­rási újság szerkesztőjének az újság­­szerkesztésén kívül még a mezőgaz­dasági propagandát, a mezőgazdasági iskolákra való toborzást és sok más munkát is el kell végeznie. A kassai KNB mezőgazdasági szakosztályának A határozatokat tett kövesse... A zempléni szövetkezet egyike a királyhelmeci járás legrégibb szövet­kezeteinek. Csaknem 6 éves múltra tekinthet vissza, de a fejlődés terén mégsem érte el a joggal várt eredmé­nyeket. Ha*a hiányosság gyökereit ke­ressük, meg kell mondanunk, hogy azok a munkaszervezés, a szövetkezeti alapszabályzat nem kielégítő érvényre­­juttatása, a termelési költségek magas színvonala, valamint az egyes szövet­kezeti tagok részéről tanúsított fele­lőtlenség szakaszán mutatkoznak meg leginkább. Az alábbiakban nem annyira a szövetkezet bejső életével, mint, in­kább azzal szeretnék foglalkozni, hogy a helyi nemzeti bizottság milyen for­mában törődik a mezőgazdasági ter­melés kérdéseivel. Első és legfontosabb tényként le kell szögezni, hogy a zempléni HNB taná­csa rendszeresen minden héten az elő­re kidolgozott terv alapján ülésezik, s majdnem minden ülésen foglalkozik a mezőgazdasági kérdésekkel. Például ez év november 23-án meg­tartott ülésén az előző határozatok teljesítésének ellenőrzése után a kö­vetkező napirendi pont a mezőgazda­­sági munkálatok menete és az állat­­állomány téli takarmányozásának kér­dése volt. Mint minden esetben, úgy most is a mezőgazdasági kérdések megtárgyalására a HNB meghívta a helyi EFSZ elnökét, agronómusát és zootechnikusát, — akik az ülésen meg is jelentek. A beszámolót a HNB • titkára, Sütő Vigce tartotta meg, aki többek között hangsúlyozta, hogy a napokban meg­tekintette a szövetkezet állatállomá­nyát és megállapította, hogy különö­sen a sertésállománynál nagy vissza­esés mutatkozik. Nem kielégítő a ma­lacoknál a takarmányadagok összeté­tele és a marhaállományt sem takar­­mányozzák kellően. Rámutatott arra is, hogy a borjúállomány elég jó álla­potban van, ezzel szemben felhívta a szövetkezet vezetőségének a figyel­mét, hogy a szarvasmarha- és állat­állomány helyes takarmányozására na­gyobb gondot fordítsanak. Kosztura elvtárs, a szövetkezet el­nöke hozzászólásában így válaszolt a titkár szavaira: — Elismerem, hogy az említett hiá­nyosságok szövetkezetünkben fennáll­nak. Ha azonban kérdezek valamit az állatgondozóktól, nem mondják meg észrevételeiket, de a hátam mögött beszélnek,.. A fentiekből kitűnik, hogy valami nincs rendjén a zempléni EFSZ-ben. Alapvető hiba ezen a téren, hogy az állatgondozókat nem az állatok hasz­nossága szerint fizetik és gyakori eset a szövetkezetben, hogy az állatgondo­zók mielőtt munkábalépnek, alkuba bocsátkoznak a vezetőséggel, hogy mennyiért „vállalják” el az állatok gondozását. Ilyenformán biztosítva van az állatok létfenntartása, de annál ke­vésbé van biztosítva hasznosságuk fokozása. A zempléni HNB tanácsa most na­gyon sok értékes határozatot hozott a szövetkezeti gazdálkodás megjavítása érdekében. Mérlegelte a felmerülő problémákat, helyén való javaslatokat adott, de a szövetkezet vezetősége nem minden esetben tette magáévá és gyakran elmaradt a határozat végre­hajtásával. Pedig már éppen ideje volna, ha gazdaságosabban bánnának a takar­mánnyal és az állam által fizetett kör­zeti zootechnikus segítségével meg­felelő, a szükséges tápanyagokat tar­talmazó takarmányadagokat állítaná­nak össze. Sok szó esett már a zempléni EFSZ- ben a hasznosság szerinti jutalmazás bevezetéséről is. Errevonatkozólag nem egy esetben hozott már határozatot a HNB, valamint a szövetkezet vezető­sége és tagsága is, de a határozatok végrehajtása mindeddig elmaradt. Márpedig a határozatok hozatalának csakis akkor van gyakorlati értelme, ha azok valóraválnak és mögöttük ott áll az alkotó ember. K. G. vezetője rámutatott arra is, hogy a szakosztályok egyes részlegei egymás­tól elszigetelten dolgoznak, ami sze­rinte munkájukban is megmutatkozik. Mintha a gépesítés és a növényter­mesztés, valamint a mezőgazdaság más ágazatai nem függnének szorosan össze egymással és nem volna közös céljuk: a mezőgazdasági termelés ál­landó emelése, elsősorban az EFSZ-ek szakadatlan fejlesztése révén. A saját munkaszakaszok ilyesfajta védelméből lehetetlen le nem vonni a következtetést és észre nem venni, hogy némelyek érdektelenséget mu­tatnak saját munkakörük iránt. Talán éppen ezért burkolóztak a rozsnyói és terebesi népművelési és iskolaügyi szakosztálya vezetői mély hallgatásba. Sőt még arra sem reagáltak, amikor egyesek élesen bírálták, hogy a tanítók és a népművelődési dolgozók nem ve­szik figyelembe a HNB némely hatá­rozatát. Mintha a népművelődésnek és az iskolaügynek nem volnának alkal­mas káderei a falusi kultúrmunka ki­­fejlesztésében. Természetes a hallgatással nem le­het a dolgokat eltitkolni, és hallgatni nem mindig arany. Néha a hallgatás mögött egy nagy kérdőjel meredezik, amire előbb utóbb válaszolni kell. A felvásárlás és újra a felvásárlás! Jellegzetes, hogy ez a közmondás, hogy „minden zsák megtalálja a folt­ját” leginkább akkor használható, ami­kor valami alkalmas okot kell keresni a saját hiányosságok védelmére. A te­rebesi aktíva vitafelszólalói is meg­egyeztek ebben az elvben és saját munkaterületük hiányosságainak vé­delmében „pergőtüzet” indítottak a tömegakciók, leginkább a felvásárlás biztositása ellen, melynek sikere érde­kében a KNB és a JNB egyes szak­osztályainak dolgozóit is mozgósítani szokták. Nem vagyunk és nem is lehetünk hívei az ilyen „hajrá”-akcióknak. Az ilyen és hasonló szokások előtt meg Az oroszkai cukorgyárban nemcsak a nyitrai, hanem a besz­tercebányai kerületből is szállítják a cukorrépát. Az utóbbi kerület já­rásai közül az idén a füleki, vala­mint a tornaijai járás száz száza­lékon felül teljesítette a cukorrépa beadását. A tornaijai járásban a hamvai szövetkezet tagjai az elő­irányzott 762 mázsa helyett 2398 ■mázsa cukorrépát szállítottak az oroszkai cukorgyárba. Ez 314 szá­zalékos teljesítést jelent. Nézzük csak meg, mit jelentett ez a szö­vetkezetnek? ... A terven felül kitermelt répáért a hamvaiak mázsánként 28 koronát kaptak. Egy hektár cukorrépával bevetett földről jövedelmük csupán készpénzben 8586 koronát tett ki. Ugyanakkor 1471 mázsa répaszele­tet, 16 mázsa melaszt, valamint 891 kg cukrot kapták, kilónként 4,80 koronás árban. A hanvai szövetkezet a cukorré­patermesztésben elért ez évi sikerei azt mutatják, hogy a besztercebá­nyai kerületben is lehet eredménye­sen cukorrépát termelni. Éppen ez­ért kormányunk célul tűzte ki, hogy 1960-ban új cukorgyár épül fel Ri­maszombat vagy Losonc környékén, hogy feldolgozza a kerület cukorré­pa- termését. kell állnunk és gondolkodni kell a je­lenségek okairól. Például a tanácsok ügyosztályainak vezetői és beosztottjai gyakran felke­resik az alsófokú nemzeti bizottságo­kat, de ritkán tudatosítják, hogy első­rangú kötelességük segíteni ezen szer­vek tömegszervezési tevékenységét: tanácsot adni a vezető funkcionáriu­soknak a feladatok teljesítését ille­tően. A nemzeti bizottságok dolgozói­nak ezen szűklátókörű, ®sak szakmáját érintő felfogása a legnagyobb fékezője a HNB kádernevelésének. Ez a munka szerintük az instruktorok feladata. És mit csináljak az instruktorok? Szin­tén biztosítják a gyorsan végrehajtan­dó akciókat és rendszerint csak egy községben. Azután természetes, hogy nem marad idejük a számukra kijelölt nemzeti bizottságok instruálására. Mi ebből a tanulság? Az, hogy még min­dig nem neveltünk ki olyan NB-funk­­cionáriusokat. akik teljesíteni tudnák és akarnák feladataikat és ezért válnak szükségessé a felülről szervezett gyors akciók. Mi legyen a kivezető út? Ezt Cap István elvtárs, a KNB alel­­nöke vázolta fel a ’ terebesi aktíván. Elsősorban több jó tanácsot, nagyobb segítséget nyújtsunk az alsóbb fokú NB-nak. Törekedjünk kiépíteni a kör­zeti rendszert, egyúttal kiszélesíteni a szakosztályok melletti aktívákat, hogy időben tájékozva legyünk a nemzeti bizottságok munkájának hiányosságai­ról, hogy tudomást szerezzünk a pol­gárok javaslatairól, megjegyzéseiről és panaszairól. Ezzel emeljük a tömegek részvételét a falusi közügyek irányí­tásában és tehermentesítjük az alsóbb fokú nemzeti bizottságok tagjait tisz­teletbeli és a felelős funkciók betölté­sében. Ezt a munkát azonban a maga­­sabbfokú NB-tanács tagjainak állan­dóan és tekintet nélkül szakbeosztá­sukra kell végezniök. Ezt megköveteli tőlük a közelgő decentralizálás, mely biztosítja az alsóbb NB-ok kiszélesí­tett jogkörét. Ford.: G. D. Hatszáz tonna hús terven felül A Komáromi Begyűjtési Vállalat dol­gozói eddig is már szép eredményeket értek el a begyűjtés terén. A sertés­húsbegyűjtés évi tervét 100,6 száza­lékra, a marhahús begyűjtését 101,7 százalékra teljesítették. Nem eléged­nek meg azonban ezzel. A járás ter­melési lehetőségeinek jó áttekintése lehetővé tette, hogy a hatodik árleszál­lítás alkalmából kötelezettséget vállal­janak, mely szerint még az év végéig terven felül 500 tonna sertés- és 100 tonna marhahúst gyűjtenek be. Az Ifjúsági Falu munkarenddel ki­tüntetett szövetkezeti dolgozói, akik egyenletesen teljesitik feladataikat, 600 hízósertéssel segítenek a, begyűjtési szerv dolgozóinak adott Szavuk betar­tásában. Jó kezekben van a jövőtök gyerekek... A felsőpatonyi EFSZ gazdasági ud­varán 'két ember beszélget. Szövetke­zeti problémákról folyik a szó. A be­szélgetők: Szűcs János és Zsemlye. Károly szövetkezeti tagok. Közelebb kerülve a helyi nemzeti bizottság és az EFSZ együttműködé­séről érdeklődtünk. Kérdésünk az elvtársak arcára mo­solyt varázsolt, majd Zsemlye elvtárs huncutul jegyezte meg: — A barátom talán többet tud mondani, hiszen ő a HNB elnöke. — Akkor tehát helyén vagyunk — gondoltam s máris feltet­tem a kérdést, helyesebben mondva a kérdésözönt: — Hogyan segítik elő a HNB tagjai az EFSZ fejlődését? Hogyan működik az állandó mezőgazdasági bizottság? Szűcs János a HNB elnöke, egyben a szövetkezet gyalogmunkása nem jött zavarba, nyíltan, s határozott hangon válaszolt: , — Nálunk a HNB tanácsának olyan tagjai vannak, mint pl. Rencés Sándor, aki a szövetkezetben az I. számú nö­vénytermelési csoport vezetője, vala­mint az EFSZ alelnöke. A HNB plénu­mának is tagjai példás jóravaló szö­vetkezeti tagok. Ilyen Miklós Janka, Bevált a szovjet módszer A bártfai szövetkezetben már több éven keresztül azért magas télen is a tejhozam, mert bőven van silótakar­mány. Ebben az évben 500 köbmétert biztosítottak. Az állatgondozók mun­kája sokkal könnyebb mint tavaly volt, mert gépesítették az állattenyésztést. A silót csillékben szállítják az istálló­ba. Minden fejőstehénre 25 kg jut na­ponta. Luckiewics Amália 13 ' fejőstehenet gondoz. Szerinte Malinyina módszeré­nek helyes alkalmazása ugyanolyan fontos, mint a jó takarmányozás. Ez a módszer nagyszerűen bevált. Három literrel több tejet fej naponta minden tehéntől, mint azt a terv előírja. Ügy számítja, hogy az év végéig tehenen­ként eléri a 2350 literes átlagos tejho­­zámot. Ez több, mint az 1960-ra meg­állapított országos átlag. Dunaji János bácsi és Farkas Ilonka. Az állandó mezőgazdasági bizottság munkájáról Zsemlye élvtárs a bizott­ság elnöke mondott el egyet s mást. Tőle tudtuk meg, hogy az állandó me­zőgazdasági bizottság rendszeresen ülésezik, s az ülésem állandó napirendi pont a mezőgazdaság, az EFSZ problé­mái. Egy cseppet sem kételkedtem Zsem­lye elvtárs szavaiban, hiszen jó mun­káját az 588 munkaegység is bizonyít­ja, melyet augusztus végéig dolgozott le az EFSZ-ben. Következő, útunk az EFSZ irodájába vezetett. Mosolygós bátörtekintetű férfi fogadott bennünket: Polák Lajos a szövetkezet elnöke, egyben a HNB tanácsának _ tagja és nemzetgyűlési képviselő. Ügy gondoltam, ha valóban jó az együttműködés a HNB és az EFSZ között — akkor a szövetkezet elnökének is kell tudni a nemzeti bi­zottság terveiről. És valóban így van, nem tévedtem! — Az utcák kövezése, fásítás, az iskolaudvar bekerítése, parkírozás ugyanolyan érdekünk, mint a .helyi nemzeti bizottságnak a magas hektár­hozamok elérése, az EFSZ fejlődése. Hiszen csakis közös munkából, nő ki a jövő, a szocialista falu — mondotta Polák elvtárs. Nyílik az iroda ajtaja, s Zirig Vince lép be rajta. Pár szót vált Bitarovszky elvtárssal az EFSZ könyvelőjével, majd a könyvelő egy papírost és ezer koro­nát nyújt át Zirig elvtársnak. Megle­pődve nézünk a könyvelőre, majd Zirig bácsira. — Hát itt olyan könnyen le­het ezer koronára szert tenni? Bita­rovszky elvtárs tört magyarsággal mondja: — Van annak aki nem issza el. 296 betétkönyv őrzi a szövetkezeti tagok pénzét, és ha szükség van rá, kivesznek belőle. Nem a láda fiába rakják a pénzt. — De boldog emberek ezek — gondolja az ember. Még két dolgot kell megemlíteni. Az egyikben nagyon hangosak és meg­­egyezőek, a másikban csendesek és megoszlóak a vélemények. A kultúrház ügyében egyhangúan szidják a járást, hogy nekik még min­dig nincsen kultúrházuk. — Megérde­melnénk — mondják — egy új. ki­mondottan erre a célra épült kultúr­­házat, de a járás csak hiteget. A másik dolog, amelyen megoszla­nak a vélemények. Arra a kérdésre, mit tesz a HNB hogy az egyénileg dolgozó parasztokat is megnyerje a szövetkezet részére, egyesek azt vá­laszolják: — Felsőpatony szövetkezeti falu, mások intenek. Mi tehát az igaz­ság? „Megcsíptünk” egy elvtársat és a szó szoros értelmében elmondotta a valóságot. Megtudtuk, hogy Felsőpa­­tonyban — írd és olvasd — egy egyé­nileg gazdálkodó paraszt van. Azért nem szeretnek erről a problémáról beszélni, mert úgy gondolják sokat foglalkoztak már ezzel a kérdéssel. Pedig nem szabad elveszteni a türel­met elvtársak! Pártunk és kormá­nyunk hozzátok, földművesekhez szólt levelében, tegyétek tehát magatokévá. Köszöntsétek a szövetkezetek III. or­szágos kongresszusát, mint száz szá­zalékos szövetkezeti falu. A meggyő­zéshez tényeket megszámlálhatatlan mennyiségben találtok falutokban a mindennapi életben! Mikor kifelé mentünk a faluból a be­fagyott tavacskán gyermekek csúsz­káltak. Megsimogattam az egyik piros­arcú kisfiút, majd pillanatnyi ösztön­nek engedve nekilódultam és én is végigcsúsztam a jégen, örültem. Sze­rettem volna világgá kiáltani: jó ke­zekben van a jövőtök gyerekek! Gs. A., Dunaszerdahely. A ■ ~r-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom