Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-11-25 / 47. szám
о Jzatŕnd Földműves 1956. november 25. í ,A szőlő telepítése# A terület kiválasztása A szőlő igen jól alkalmazkodik a különféle talajokhoz. Mégis csak ott telepítsük, ahol erre legkedvezőbbek a feltételek. Az országszerte ismert kiváló borvidékek megmutatják, hol legérdemesebb szőlőt telepíteni. Minden község határrészében kialakultak rendszerint azok a helyek, ahol legjobban díszük a szőlő. Ezek adnak elsősorban útmutatást a terület kiválasztásához. A szőlőnek tenyészideje alatt bizonyos melegmennyiségre van szüksége, hogy termését beérlelhesse. Ez a melegmennyiség legnagyobb-a védett fekvésű déli lejtőkön, a síkfekvésű, de meleg homoktalajokon. Utánuk következik a keleti, majd a nyugati lejtő. Legkedvezőtlenebbek e tekintetben az északi lejtők. * Magas hegyoldalakon, hideg fekvésekben nálunk csak az egészen korai fejták termelhetek, de azok sem adnak jó minőségű termést. A domb- vagy hegyoldal előnye a sík területtel szemben, hogy szellős, harmat vagy eső után hamarább szikkad fel, ezért gombabetegségek ellen itt könnyebb védekezni. A fagykár is ritkább, mert a hideg levegő lefut az alacsonyabb részekre. Nem alkalmasak szőlőművelésre azok a helyek, ahol a tavaszi kései, vagy az őszi korai fagyok gyakoriak. Nem érdemes telepíteni nyirkos, vizes talajokon sem, mert gyökérbetegségek léphetnek fel, és a termés könnyen megrothad. Legtöbb esetben kiöregedett szőlők helyén telepítünk szőlőt. Ha azonban választhatunk, olyan területet válaszszunk, ahol még nem volt szőlő, vagy pedia már régebben kipusztult. A szűz területeken ugyanis jobban díszük a szőlő, míg az öreg szőlő helye homokon rendszerint mezőgazdasági művelésre vált alkalmassá. A talajokat szőlőtelepítés szempontjából két csoportban soroljuk aszerint, hogy a filoxéra megél-e bennük a szőlő gyökerén, vagy nemö Ez azért fontos, mert azokn a talajokon, ahol az filoxéra nem tud megélni, az európai íhazai) rfajttá • saját' gyökerén telepíthetjük;* ahol pedig a filoxéra megélhet, ott pmerikai alanyon készített oltványoka ť telepítünk. Olyan talajon is lehetne ugyan az európai vesszőt saját gyökéren telepíteni, amelyben a filoxéra meg tud élni; azonban ezt rendszerint szénkénegezni kell, hogy a filoxérát gyérítsük, különben elpusztítja a szőlőtelepítést. Márpedig a szénkénegezés körülményes és drágítja a termést. Azokat a talajokat, amelyekben a filoxéra nem tud megélni a szőlő gyökéren, immunis homoktalajoknak nevezzük. A többit a kötött talajok közé soroljuk, illetve a továbbiakban úgy emlegetjük. Homoktalajnál az immunisságot kell vizsgálnunk, nem immunis (kötött) talajnál pedig elsősorban a felvehető mésztartalmat. Homoktalaj A 75 százalék körül vagy nagyobb arányban kvarcszemcsét tartalmazó homoktalajok az immunis homoktalajok. Immunis talajon saját gyökéren telepíthető az európai (hazai) fajta, amely jól alkalmazkodik a talajokhoz. Ezért immunis homoktalajon általában mindenütt telepíthető! szőlő. A homoktalajok általában melegek és rajtuk :i kései szőlő is jól beérik. Legalkalmasabbak telepítésre a termékeny homoktalajok, ezek közül is elsősorban az olyan sík területek, ahol nincs mélyen a talajvíz, vagy a magasabb homokdombok. Kevésbé jók a humuszt nem tartalmazó, csillámos futóhomok-talajok és a száraz buckák. Ezeket csak azért szoktuk szőlővel beültetni, mert más művelésre rendszerint még kevésbé alkalmasak. Előfordul, hogy a telepítésre kijelölt terület egy része nem immunis homok. Az - ilyen részre felttélenül oltványt ültessünk. Ha azonban nem sokkal van az immunisság határán álul, akkor saját gyökerén is telepíthetjük az európai fájttá és az esetleges filoxéra kártétel ellen 3—4 évenkénti gyengébb szénkénegezéssel is megfelelően védekezhetünk. A homok immunisságára a szomszédos szőlők megfigyelése útján következtethetünk. Ha a kiválasztott terület mellett saját gyökéren jól díszük a szőlő és a két talaj között nem látszik nagyobb 'különbség, akkor rrri is telepíthetünk úgy. Megközelítőleg a-következőképpen győződhetünk meg valamely homoktalaj immunisságáról. A homokból kevés vízzel gyúrjunk újjnyi vastag, 10—15 cm hosszú hengereket. Ha ezek a hengerek nyirkos állapotban egyik végükön felemelve elszakadnak, kiszáradva pedig újjunk között szétporladnak, akkor feltehető, hogy a homok immunis. Ha ellenben a homokban annyi agyagos vagy humuszos részecske van, hogy a gyúrt henger összeáll, a homok nem immunis. Pontosabban talajvizsgálattal állapíthatjuk meg. Kötött talaj Szőlőtermelésre általában legjobbak a mély rétegű, tápanyagban gazdag, nem túl kötött talajok. De kiváló minőséget termelhetnek más növények termesztésére alig alkalmas köves, kőtörmelékes és soványabb talajok is. Kötött talajon oltvánnyal telepítünk. Az oltványok alanyául használt amerikai fajták azonban a talajjal szemben sokkal igényesebbek, mint az európai fajták. Különösen érzékenyek az alanyfajták a talaj felvehető mésztartalmával szemben. Ezért már a területkiválasztással egyidejűleg állapítsuk inog azt is, hogy milyen alanyon készült oltvánnyal lehet telepíteni. Ahol már volt szőlő, vagy a szomszédban termelnek, ott nézzük meg, hogy milyen alanyt használnak; melyiken legerősebb, legjobban termő a töke; mi is ilyen alanyú oltványt telepítsünk. Ahol még nem volt szőlő, feltétlenül laboratóriumi talajvizsgálattal állapítsuk meg a talaj mésztartaimát és ennek figyelembevételével válasszuk ki a legmegfelelőbb alanyfajtát. Saját magunk is tájékozódhatunk azonban a talaj mészt,ártalmáról a következő, egyszerű, módon. Kevés sósavat, vagy ecetet öntünk a talajmintára. Ha van benne mész, pezsgést látunk. Annál erősebb a pezsgés, minél több a talajban a mész. T alajvizsgálat Talajmintát laboratóriumi vizsgálatra annyi helyről kell venni, ahányféle talaj van a kijelölt területen. Még egyforma talaj esetén is külön mintát kell venni a domb aljáról, közepéről és tetejéről. Minden helyen három mélységből (0—30 cm, 30—60 cm és 60—90 cm) veszünk a réteg átlagának щедfelelö földből 1 kg-os mintát. (Folytatása következik.) A ribizke és málna ápolási munkái A bogyósgyümölcsű bokrok, úm. a rihvVe, köszméte és málna, csak akko i eremnek bőségesen és rendszere-A ribizkebokor ritkítás előtt. sen, ha évről évre gondoskodunk arról, hogy a bokrok állandóan új, életerős, termöképes vesszőket neveljenek. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha minden bokrot a lombhullás után rendszeresen ritkításba részesíthetünk. A ritkítás abból áll, hogy tőben kivágjuk először az elöregedett részeket, amelyeken termőrész már alig, vagy egyáltalán nincsen. A továbbiakban tőből eltávolítunk valamennyi gyengenövésü veszszót, végül pedig az erős t'ejlődésűek közül azokat, amelyek túl közel állanak egymáshoz. Minden körülmény között vágjuk ki valamennyi beteg, csúcsszáradásban szenvedő, vagy levéltetű kártételétől csavarodott vesszőt és idősebb részt. Ritkításkor arra törekedjünk, hogy a bokrok erősségüknek megfelelően 3 —12 jól fejlett, egymástól egyenlő távolságban álló, termőrügyekkel bőven megrakott vesszőből, illetőleg ágakból álljanak. Helyes, ha a bokornak mintegy egyharmad része egyéves vesszőből áll, hogy ily módon folyamatosan cseréljük a kiöregedő részeket. Málna, az egyéves vesszőkön terem, ritkításkor tehát arra törekedjünk, hogy egymástól minél távolabb álljanak. Egyenletesen elosztott 6—8, esetleg 10 egyéves, erős, egészséges vesszőt hagyjunk meg. A már termett kétéves részeket, valamint a felesleges, vagy gyengén fejlődő egyéveseket tőből vágjuk ki. Mind a ribizke és köszméte, mind pedig a málna levágott részeit a ritkítás befejezése után gereblyézzük öszsze és a tavaszi rügyfakadás megindulásáig távolítsuk - el, vagy tüzeljük el, A ribizkebokor ritkítás után. nehogy a rajtuk esetleg áttelelő különböző kártevők az egészséges bokrokat megfertőzzék. Nagyteljesítményű A Német Demokratikus Köztársaságban egy külsőleg is tetszetős, folyamatos működésű burgonyafőzőgépet gyártanak. A gép 0,25 atmoszféra gőznyomással dolgozik, s óránként 1200— 1400 kg burgonyát képes megfőzni. Teljesítménye a tüzelőanyag minőségétől függ. A burgonyafőzőgépen különleges szerelvény, mégpedig mosógép, szállítóberendezés és zúzógép van. Ezek az alvázra vannak szerelve, s így aránylag kevés helyet foglalnak el. A gőzfejlesztő kazán mellett a függőleges tengelyű csigatengelyes szállítóberendezés helyezkedik el. E szálütóburgonyafőzögép bályozóberendezés) “foglal helyet. A szükséges meghajtásokat e két villanymotor szolgáltatja, fogaskerekek és galláncok segítségével. A burgonya először á burgonyamosógép szórókosarába kerül, majd saját súlyánál fogva a vízzel töltött mosókosarába hull. A mosókosár túlsó végén egy másik, szintén vízzel töltött térbe vándorol a burgonya. Ide torkoiik a függőleges tengelyű szállítóberendezés alsó vége, az ezen elhelyezett bütykös kerék tartja állandó örvénylésben a keverő-tér vizét. A mosógépből behulló burgonya tehát a víz felszínén kavarog, majd a szállítóberendezés csigája magával ragadja, s fölAz NDK-ban gyártott folyamatos működésű burgonyafőzőgép. A következő évben nálunk is megindul az ugyanezen elv szerint működő burgonyafőzögép sorozatgyártása. berendezés mellett található a burgonyamosógép, fölötte pedig a lejtős fekvésű főzőüst. Amint a képen is jól látható, itt csak egyetlen 900 liter űrtartalmú főzőüst van. Alsóvégén egy további szállítóberendezés foglal helyet, amely ugyancsak lejtős fekvésű, de ellenkező irányú. Ez a szállítóberendezés is csigatengelyű. Felsővégen találjuk a burgonyazúzógépet, amelynek tengelye merőleges a szállítóberendezés tengelyével. Ez a második szállítóberendezés külön villanymotorral rendelkezik. A folyamatos működésű burgonyafőzőgépen mindössze két elektromotor és egy variátor (sebesség szafelé továbbítja. Á szállítóberendezés felső részén elhelyezett garaton keresztül a burgonya a lejtösfekvésű főzőüstbe hull. A főzés kb. 35—40 percig tart. Az első adag megfőzése után működésbe hozzák1 a másik, vagyis a lejtőstengelyű szállítóberendezést is, amely a zúzógép töltőnyílásába továbbítja a burgonyát. Ettől a pillanattól kezdve folyamatossá válik a burgonya párolása, s megállás nélkül tetszőleges ideig folytatódhat. A függőleges tengelyű szállítóberendezésben a burgonya egyidejűleg előmelegszik, úgy, hogy mire a főzőüstbe kerül, részben már megfőtt. Rádióiparunk újdonsága a FESTIVAL 721-A Rádióiparunk ugrásszerű előretörését tapasztalhattuk a brnói II. gépipari kiállításon. Ott láttuk a bratislavai Tesla gyái karácsony táján piacra kerülő új 7 + 2 csöves vevőkészülékét, amely a Festivál 721-A nevet viseli. A készülék az eddigiekkel szemben óriási haladást jelent és a legnagyobb igényeket ,is kielégíti. Ez lesz az egyetlen csehszlovák vevőkészülék, amely eddig nyomógombokkal rendelkezik majd. Négy hangszórója lesz, s az egész fényűző kivitelű 64X42X27 cm méretű faszekrényben kerül majd forgalomba. Érdekes újítás a készüléken az unif о n, amely mint házitelefon vagy mint diszpécser berendezés használható. Működéséhez mindössze egy 5 Ohmos hangszóró szükséges, amelyet a készülék hátsó falán kapcsolhatunk be. Az U jelzésű billentyű lenyomására (jobboldalról az első) megszűnik a vevőkészülék, vagy a készülékhez kapcsolt gramafon hangvisszadása cs a készülék üzenetek közvetítésére válik alkalmassá abból a helyiségből, ahol a rádióvevőkészülékünk van. Üzenetünk ott lesz hallható, ahová a hangszórót elhelyeztük. Ha a hangerősítő szabályozót maximumra állítjuk, 20—50 cm távolságból beszélhetünk a készülékbe, amely ebben az esetben mikrofonul szolgál. A negatív skálán két kettősgombot láthatunk. A baloldali kis gomb a hálózati kapcsoló és hangerősség szabályozó, a nagy gortib hangszínszabályozó. A jobboldali kisgomb hüllámváltó, a nagy pedig A Festival 721-A típusú legújabb rádiónk. az állomások hangolását szolgálja; A billentyűk rendeltetése balról jobbra: keskenysáv, szélessáv gramafon, unifon. A készülék 7 + 2 csöves szupervevő, elülső falán 160 mm 0 és 200 mm 0, a két oldalfalon pedig egy-egy 100 0 mm alnico hangszóró van. V. G. Űj egysoros ekéf gyártanak A trágya kezelése az istállóban Az istállóban az állatokat úgy helyezzük el, hogy állásuk síma, tócsaképzödéseket kizáró, az állás vége felé kissé lejtős legyen, s a híg ürüléket ne eressze át. Az állást betonból, cementhabarcsból, élére rakott téglából ajánlatos építeni. A döngölt agyagállás azért nem megfelelő, mert könnyen mélyedések keletkeznek rajta, amelyekben megáll a híg ürülék és az ártalmas, s rontja az istálló levegőjét. Az állások mögött kellőképpen fedett vízhatlan higürüiék-csatornákat kell készíteni, hogy a- felesleges hígürüléket vagy tőzeggel foghasuk fel, vagy a trágyajékútba vezethessük. E célból a csatornákat nagyobb eséssel, fedetten kell elkészíteni, hogy lehetővé tegyük a gyors lefolyást, másrészt megakadályozzuk a párolgást és a szilárd ürülékkel való keveredést. Aimozásra leginkább az őszi gabonafélék szalmája felel, meg. Az istállótrágya kezelése már az istállóban kezdődik. A kezelésnél a legfontosabb teendők: 1. Az alomszalma megfelelő nedvességének híg ürülékkel való biztosítása, 2. a megfelelő alomszalma és ürülékarány biztosítása, 3. a felesleges híg ürülékben levő, könnyen elillanó nitrogénmennyiségek elpárolgásának megakadályozása, 4. állandó tisztaság és rend. Ha több nitrogén-hígürülék jut a trágyába, mint amennyit a szalma fel tud venni, akkor nitrogénveszteségek keletkeznek, viszont ha kevesebb nitrogén jut, akkor a bomlás folyamán nem képződhet az a jó minősé.gű humuszanyag az istállótrágyában, amely a trágya legjobb hatását biztosítja. Ezt a gyakorlat már régen igazolta. A hígürülék egy részének külön kezelésére feltétlenül szükség van; ebből ered az, hogy až istállók mellé trágyalékutakat kell építeni a felesleges hígürülék tárolására. Természetes az istállóban dolgozóknak nem áll módjukban pontos méréseket végezni arravonatkozóan, hogy a nyers szalma mennyi ürüléket vett fel. Erre nincs is különösképpen szükség. Tudjuk azt, hogy a rendesen etetett és állandóan istállózott állat napi öszes ürülékmennyisége bélsárban és hígürülékben 36 kg körül mozog. E mennyiségnek kb. napi 4 kg alomszalma felel meg. Ha ennél többet almozunk, a trágyatelepen túlmelegedés következhet be, ami nyilvánvalóan káros. Tehát ügyelnünk kell arra, hogy száraz szalma lehetőleg ne kerüljön ki az istállóból. Egy kis figyelemmel ennek a követelménynek eleget tehetünk. Ha a kelleténél többet almoztunk, akkor ügyeljünk arra, hogy a trágyatelepen hígürülékkel biztosítsuk a szalma szükséges nedvességét. Deák István, Királyrév — \ A mezőgazdasági gépek szerkesztőire egyre nagyobb feladat hárul. A kísérleti- és kutatóintézetek dolgozói, akik e kérdésekkel állandóan foglalkoznak, újabb és újabb újdonságokkal lepik meg földműveseinket. Az utolsó gépek egyike, mely a napokban hagyta el a kísérleti állomást, az egysoros fordítható eke. Az ekét a hegyesvölgyes terepek szántására szerkesztették. Az eddigi vontatott ekék e feladatnak nemigen tudtak eleget tenni és a lejtős talajon való szántás sok fogyatékossággal jár. Az eke fogása egyenlőtlen volt, ami azáltal történt, hogy a lejtős talajon az eke kereke a barázdában állandóan ki- s bejár. Az ilyen szántás hepehupás, a talaj ráadásul pedig szántatlanui marad, ami agrotechnikai szempontból megengedhetetlen. A traktor kezelése és irányítása az ilyen talajon szintén nehézségbe ütközik. A prágai mezőgazdasági kutatóintézet gépesítési osztályának két lelkes dolgozója Brázda és Souéek gépszerelők hosszas munkájának és kísérletének eredéinnyeképpen elkészült az új eke, amely ezeket a fogyatékosságokat teljesen kiküszöbölik. Ez az eke — melyet feltalálói l-PMO-35-ös jelzésűnek kereszteltek el, különösen a lejtős talajokon tesz nagy szolgálatot a földműveseknek. Az eke vontatására legjobban a Z—25-ös, vagy pedig a Z—26-os traktor felel meg. Az űj eke csak egybarázdás előhántoló nélküli. A talaj átfordítását egy tárcsa könnyíti meg, amely az ekefej előtt halad. Az ekevasat a szántás kívánalmainak megfelelően cserélni lehet. A fogás mélységét és szélességét egy kerékkel határolják el. Mivel az ekevas az emelés közben magától elfordul, kezelése nagyon egyszerű. További előnye, hogy könynyen szállítható és nem nehéz. Súlya mindössze 240 kg. Az elmúlt napokban az l-PMO-35-ös ekét alaposan kikísérletezték. A szántás minősége kitűnőnek mondható. Nagyon helyes volna, ha gépállomásunk dolgozói gépállományukat ezzel az új és igen jól bevált ekével minél előbb kiegészítenék. p. D. /
