Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-11-18 / 46. szám

A «»eciqlistq faluért Földműves % 1 . 1 f j % A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1956. november 18. Ára 40 fillér VII. évfolyam 46. szám. Gazdaságosan bánjunk a takarmánnyal A Szovjetunió helyesli az USA ellenzi A somorjai begyűjtési üzem tonkházai raktárába, sok száz mázsa kukoricát szállítottak naponta a környékbeli termelők. Ciferi Sártdor gombosvillával dobálja a szárítóba a csúszós csöveket. A szárítók szellősek, nem kap pe* nészt a kukorica s jól híznak majd tőle a fehér Yorkshire-süldők. A lombját hullatott fák koronái kö­zött vijjog a szél. Az üres határ felett károgó varjúsereg élelmet keres. Kö­zeledik a tél. A földműves ember be­takarította a termést, fedél alá helyez­te a kukoricát, elvermelte a burgo­nyát. A széna, szalmakazlak is betetőz­ve, rendbehozva sorakoznak és meg­teltek a silógödrök. Egyszóval együtt a termés. A gyűjtögetés megszűnt, ezért eljött az ideje annak, hogy por­tánkon széjjel nézzünk és számbave­­gyük a meglevő készleteket. Ez annál is inkább fontos, mert a száraz nyár miatt nem volt olyan terméseredmé­nyünk, amilyenre számítottunk. Több helyen az is előfordult, hogy ősszel rossz tervet készítettek, s nem állí­tottak be olyan mennyiségben takar­mánytermő területet, amiyen mérték­ben növekvő állatállományuk azt szük­ségessé tette volna. Továbbá elhanya­golták a legkorábbi nagy tömeget adó őszi és tavaszi takarmánykeveréknek a vetését, nem volt megfelelő zöld fu­tószalag sem, ezért kevés volt nyáron a zöldtakarmány. így a télire szánt takarmányokat nagyrészben zölden fel kellett etetni. Sok helyen a másod­vetésű növények sem adták azt a ter­mést, amennyit vártak belőlük. Mindez arra kötelez bennünket, hogy kétszeres gondot fordítsunk a téli takarmányterv felállítására. Most kell spórolni, amikor vart miből. Ezt tartják szemelött a nyárasdi szövet­kezet tagjai is. Inkább maradjon, mint tavasszal hiány legyen. Módszerük év­ről évre jól bevált. Ebben az évben is júniusig kitartott a silójuk, sőt fe­lesleg is akadt. Ezt észrevették a szomszédok is: a jánosteleki, a vásár­úti állami gazdaság és jöttek, hogy segítse ki őket a szövetkezet, öt va­gon silótakarmányt kölcsönadtak a rá­szorulóknak. Ök ezt zöldtakarmánnyal viszonozták, mely majdnem egy hóna­pig eltartott a nyárasdiaknak. Ennek ellenére májustól már 6 kazal szálas­takarmányuk fogyott el, míg 7 érin­tetlen. Hét hónap van még hátra jövő má­jusig, így minden hónapra egy kazal jut. — Ha törik, ha szakad, többnek nem szabad elfogyni! — így számol be a szövetkezet zootechnikusa és állat­­gondozói. Ha kevesebb szálastakarmány jut, pótolják törekkel, szalmával, si­lóval és takarmányrépával. Silójuk bő­ven van, mert nemcsak a silókukori­cát, de a magkórót — keverve répa­szelettel, mind egy szálig konzervál­ták. Kukoricájuk is bőven fizetett. Megteltek a górék, még az ideiglenes szárítók is. A nyárasdi szövetkezetnek tehát nincs oka aggodalomra. Ömlik a tej, hízik a marha, gyorsan gyarapodik a sertés, s gyűlik a pénz a közös pénz­tárba. Egész évi fejési átlaguk 9—10 liter között mozog. Év végéig a 170 tehéntől félmillió liter tejet adnak a közellátásnak. Ebből 200 000 a kötele­ző, 300 000 litert pedig terven felül értékesítenek. Továbbá 70 marhát hiz­laltak fel és 200—250 mázsa sertést adnak el szabadáron. Ezekután nem csoda, ha több mint 1 millió koroná­juk van a bankban, amely újévig még növekedni fog. Zárszámadáskor ekkora összegből megtelik a tagság pénztár­cája. S mindezt az állatállománynak, a bő takarmányalapnak és a tervszerű, gazdaságos takarmányozásnak köszön­hetik. A gazdaságos takarmányozás gyö­kere nem abban rejlik, hogy szűkén bánjunk a szénával, silóval, vagy kop­­laltassuk az állatokat, hanem abban, hogy a hasznosság az elfogyasztott ta­karmány értékéhez arányosan igazod­jék. Például a kevés tejet termelő te­heneket akármennyire tömjük, nem adják meg azt a mennyiséget, mint a jól tejelő tehénfajták. Azonban túl sokat ezeknek sem adhatunk, mert a takarmány egy része az állatok alá kerül és trágyává válik. A takarmány hasznosítása szempontjából kifizető a haladó módszerek alkalmazása: úgy­mint az egyedi takarmányozás, itatá­sos borjúnevelés és a Surikov mód­szer a sertéstenyésztésben. Ennek fi­gyelembevételével szükséges, hogy ta­karmányozási tervet állítsunk fel és aszerint etessünk. így van ez a felső­szeli szövetkezetben. A szénát, mikor a kocsik a földekről hordták kazlakba, mind egy szálig lemázsálták. Ezekután pontos áttekintést kaptak a készlet­ről, eszerint dolgozták ki, mennyit etethetnek fel naponta és darabon­ként. Ugyanígy számbavették a siló- és szemestakarmányokat is. A szövet­kezetei tehát nem érheti meglepetés. Az állatgondozók nem félnek, hogy a téli hónapokban csökken az állatok hasznossága, ezzel együtt keresetük is. A hatalmas takarmánykazlak, a telt , silógödrök a bizonyíték, hogy a téli hónapokban is megtartják a 8 literes tejátlagot, s mind a szálas, mind a nedvdús takarmány kitart az új zöld­ig. Ez pedig nagyon fontos, mert rend­szerint a téli és koratavaszi takar­mányhiány idézi elő a tejhozam és a súlygyarapodás csökkenését. Ahol ke­vés a takarmány, vagy tervszerűtlenül bánnak vele, ott újig lesoványodnak az állatok és jó takarmányzás mellett is két-három hónapra van szükség, mire elérik előbbi hasznosságukat. Ter­mészetes így szó sem eshet a hasznos­ság emeléséről, amire népünk élet­­színvonalának emelése érdekében fel­tétlen szükségünk van. Ezért nemcsak saját érdekünk, de kötelességünk is biztosítani az állatok zavartalan átté­­leltetését. Sajnos, decemberben már takarmányt termelni nem lehet, ezért a meglevővel kell okosan gazdálkodni. „Nincs az a sok, ami el ne fogyna és nincs az a kevés, ami elég ne len­ne” — mondja a közmondás. Ez igaz, de addig kell takarékoskodni, míg van miből. Ezen a téren nem kell félteni a parasztembert, azonban egyes fele­lőtlen személyek hibájából — bizonyos formában — mégis előfordul takar­mánypazarlás. Például a takarmány­kazlak nincsenek alomszalmával be­fedve, a kazal több helyen behorpadt, s így természetes, a takarmány egy­­harmada az ősi esőzések következté­ben tönkremegy, megrothad. A burgo­nya és takarmányrépa egy része a helytelen prizmázás által megfagy, vagy befülled és takarmányozásra al­kalmatlanná válik. Ez történt tavaly az úrföldi állami gazdaságban. A bur­gonyát a késő őszi napokon szántották ki, de már nem szedték össze. A fagy rakásokban és szerteszét takaratlanul találta a termést és tönkre is tette azt. Fordítsunk nagy gondot a silózásra is. A felaprított anyagot keményre tapossuk és a gödröket légmentesen takarjuk, mert a siló takarmány pe­nészt kap, romlásnak indul. Továbbá hozzuk rendbe a szalmakazlakat. Az árpaszalma télen takarmányt jelent. A búzaszalma, ha szép tiszta, felszecs­kázva silóval keverve, vagy melasszal ízesítve takarmányozható. Nem ke­vésbé fontos a kukorica szakszerű tárolása. A penészes, dohos kukorica sem vetőmagnak, sem takarmányo­zásra nem alkalmas. Az sem mindegy, hogy a kukoricát szemesen, vagy da­rálva etetjük. Tanácsos, hogy a munkákért té­­gyük felelőssé az állattenyésztő, illet­ve a takarmánytermelö csoport veze­tőjét, aki egyben ügyel a takarmány előírás szerinti takarélcás felhaszná­lására. Nem tudjuk milyen hosszú lesz a tél, mikor nyúlhatunk az új termés­hez. Osszuk be tehát tervszerűen a takarmányt. Ne legyen egy-két hóna­pig bőség, azután pedig ínség. Nap­jainkban olyan események játszódnak le, melyek jobb munkára köteleznek, bennünket. Használjuk fel gazdaságo­san a takarmányt és termeljünk több zsírt, húst, tejet és egyéb vajfélesé­geket. Ezekből nemcsak dolgozó né­pünknek, de saját magunknak is több élelmet, nagyobb hasznot és jobb éle­tet teremtünk. a négyhatalmi értekezlet összehívását Markus Feldmann, a Svájci Szövetség elnöke, 1956. november 6-án táviratot intézett N. A. Buganyinhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kéhez. A táviratban kérte, hogy haladéktalanul tartsák meg a négy nagy­hatalom — az USA, Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió — veze­tőinek értekezletét, akikhez csatlakozhatna India kormányának elnöke, mint azon. hatalmak képviselője, amelyek részt vettek a bandungi értekezleten. Az értekezletet a Svájci Szövetség területén tarthatnák meg. N. A. Bulganyin 1956. november 11-én a következő válgszt adta Mar­kus Feldniannak, a Svájci Szövetség elnökének: A szovjet kormánynak meggyőződése valamennyi vitás kérdés békés eszkö- i zökkel való megoldásának szükséges­sége és az az előny, amelyet a külön­böző hatalmak kormányfőinek közvet­len tanácskozása jelentene. Ezért po­zitívan fogadja Svájc javaslatát és egyetért azzal, hogy haladéktalanul hívják össze Svájcba a nevezett ha­talmak kormányfőit és az indiai kor­mány elnökét. A Szovjetunió hajlandó részt venni ezen az értekezleten.------------------- ★ ★ ★ ---------------­A svájci korány eddig három hiva­talos választ kapott javaslatára. Pozi­tív válaszok érkeztek Indiából és a Szovjetunióból, míg Eisenhower elnök bejelentette, hogy az USA véleménye szerint az ilyen komoly nemzetközi kérdéseket előbb az ENSZ-ben kell megtárgyalni, nempedig külön konfe­rencián. Nyugati diplomáciai megfi­gyelők hírei szerint jelenleg megbe­szélések folynak Nagy-Britannia és Franciaország között a svájci kormány javaslatáról. Ügy vélik, hogy Nagy- Britannia jóváhagyja az értekezlet ösz­­szehívását. Franciaország álláspontja egyelőre ismeretlen. Küszöbön a tél Siefni kell az őszi munkákkal Reggelenként sűrű, fehér köd úszik a táj felett. Ősz van, de a maga­sai* fekvésű körzetekben lehullott hó már a tél rohamos közeledését jelzi. A földműveseknek azonban még sok fontos munkát kell elvégezniük, hogy nyugodt lelkiismerettel nézhessenek a tél elé. Vidám borkóstoló. Látjátok e ráncos paraszti arc hamiskás mosolyát? Keze kérges, nehéz, de a lopó nem reszket benne. A habzó újbor kesernyés illata és édeskés zamata elűzi a gondokat, derűt varázsol az arcra, fiatalos, csil­logó tüzet a szemekbe. A cukorrépa kétharmada már a cu­korgyárakban van, de Szlovákia szövet­kezeteinek még 1500 hektárról kell elszállítani a termést. A cukorrépa be­adásával gyengén áll a nyitrai és a bratislavai kerület. Alig 75 százaléknál tartanak. Legjobb a kassai kerület 104 százalékkal. Iparkodni kell ezzel a munkával, nehogy a fagyok martalé­kává váljon az aranyat érő cukorrépa. A legnagyobb gondot az őszi szán­tás okozza. Bár 100 000 hektárral na­gyobb területet szántottunk fel, mint tavaly ilyenkor, szlovákiai méretben a gépállomások alig 65 százalékra tel­jesítik a szántástervet. Ezzel szemben naponta 200 lánctalpas traktor nem dslgozik. Ez bizony óriási hiba! A két­­váltásos műszakot nagyon kevés he­lyen alkalmazzák, pedig a gálszécsi gépállomás főleg annak köszönheti, hogy időben befejezte az őszi szántást. Küszöbön a tél, december nem ismer férfiak. A határt belepi a hó, szántat­­lan marad a föld. Jobban ki kell hasz­nálni az időt, de főleg a gépeket, hogy a tavaszi mag helye felszántva pihenje át a telet. A verebélyi EFSZ felhívása alapján jólhalad a rétek és legelők gondozása a nyitrai kerületben. Ebben a kerületben 21 000 ha rét és legelő vár gondozásra. A legtöbb járás földművesei vállalták, hogy november 15-ig befejezik ezt a munkát. így kellene minden kerület­ben, hogy a jövő évben dúsabb füvet teremjenek a rétek és több kazal szé­na álljon a szövetkezetek szérűjén. ★ ★ ★ A Csehszlovák Köztársaság segítsége Magyarországnak Testvéri segítség A kalondai EFSZ tagjai a múlt szombaton ünnepelték az idei őszi munkák sikeres befejezését. Ebből az alkalomból a besztercebányai kerületi, — és a losonci járási nemzeti bizottság képviselői átad­ták a kerület legjobb szövetkeze­tének a vándörzászlót és 8000 ko­rona pénzjutalmat az idei nyári munkák legsikeresebb elvégzéséért. A szövetkezet tagjai azokban az. örömteli percekben sem feledkez­tek meg az ellenforradalomtól súj­tott magyar népről. Egyhangúlag elhatározták, hogy a jutalmul ka­pott 8000 koronát elküldik a szoli­­. daritás alapjára. Azonkívül 30 má­zsa burgonyát és 50 mázsa gabonát adnak a magyar dolgozóknak. * * * A viškovy járásban lévő švábe­­nicei EFSZ tagjai a nyár folyamán Magyarországon jártak, s barátsá­got kötöttek a kátoli termelőszö­vetkezet dolgozóival. Az ellenforra­dalom elfojtása után a švábenicei . EFSZ tagjai az elsők között jelent­keztek a magyar nép megsegítésé­re. Elhatározták, hogy 20 mázsa .búzát, 10 mázsa húst, '30 mázsa burgonyát és 50 kg zsírt ajándé­koznak a magyar dolgozóknak. A brnoí kerület számos gépállo- I másának traktorosai vasárnapi mű­szakban dolgoztak és a tiszta jöve- I delmet elküldték a szolidaritás alapjára. Több, mint 200 vagon cukorrépát szállították a páti (szeredi járás) állomásra a környékbeli termelők. A cukorrépát szükség 1 szerint szállítják a közeli cukorgyárba. Ennél a munkánál is döntő szava van a gépesítésnek. A szál­lítószalagok segítségével ügyesen, gyorsan halad a munka. Viliam Široký miniszterelnök november 13-án fogadta Gábor Józsefet, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövetét és közölte vele, hogy a kor­mány Csehszlovákia népeinek szolidaritási megnyjlvánuásaiból kiindulva és a nép kívánságát teljesítve, baráti segítséget nyújt a magyar népnek és a következő árut küldi a Magyar Népköztársaságnak 90 millió korona érték­ben: ötezer tonna lisztet, 5000 tonna burgonyát, 100 tonna húst, 500 tonna cementet, 10 000 tonna meszet, 325 0 00 négyzetméter vaslemezt, 100 000 négyzetméter ablaküveget, 2000 köbméter gömbfát, 3000 köbméter épületfát, 3600 tonna tűzifát, 17,5 millió korona értékű gyógyszert, valamint 32,4 mil­lió korona értékű textilt, cipőárut, p orcellánedényt, élelmiszert és máe fo­gyasztási cikkeket. \ Utasította a kormány a külkereskedelmi minisztert, hogy biztosítsa be a Magyarországgal kötött kereskedelmi szerződésből folyó árúszállitásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom