Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-10-14 / 41. szám
1956. október 14. \fralŕ-ad Földműves ľ Naszvadi problémák Nincs abban semmi különleges, ha manapság problémákról beszél az ember, mert az van mindenütt, hol több, hol kevesebb. Persze a promlémáknak is van nemcsak mennyisége, de minősége is. Hogy két példát említsek: nem mindegy, hogy azt kell megoldani, hogyan raktározza el a’ szövetkezet a tervezetten felül termett terményt, vagy azt, hogyan és honnan pótolják a betervezett, de meg nem termett — mondjuk — 600 múzsa takarmányt. Megoldani persze mind a kettőt meg kell, de bocsássuk meg azt iz emberi gyarlóságot, ha a két probléma megoldására nem egyformán fűti a lelkesedés az embereket. Naszvadon a megoldásra váró problémák között ilyen is, olyan is akad. Egy ilyen nagy községben, amelynek annyi utcája van, hogy azokat névszerint még a naszvadi őslakosok is nehezen tudnák felsorolni, ez nem is csoda. S ha a több mint ötezerötszáz lakosú községnek még az összetételét is ismerjük, akkor előttünk az lenne furcsa, ha egy ilyen helyen nem lennének problémák. Laknak ebben a faluban szlovákok, magyarok, áttelepültek és őslakosok, ha meg ünnepnapokon megszólalnak az isten imádásra hívó harangok. akkor legalább tízfele megy a falu népe. Mert van itt olyan vallás is, amivel talán még a vallástörténet sem folyik. Most pl. egy lóistálló áll befejezés előtt. Dohánytermelésük évről évre javul és ugyancsak egyre szebb eredményekről számolhat be a kertészet, a zöldségtermelés. Szép eredménynek könyvelhető el az is, hogy az idén már a tervezettre, sőt szarvasmarhából 70 darabbal a tervezetten felülre egészítették ki állatállományukat. További gondoskodás mellett szilárd gazdasági alapjává válik ez a szövetkezetnek. Juhtenyésztésük is jó. Az idén 4,15 kg gyapjút nyírtak darabonként. Van tehát fejlődés, ha itt-ott bukdácsolva halad is a szövetkezet. Azt azonban még Kelemen Pál és a többi magángazzony hiba, mert azoknak az árát is betervezték a 18 korona pénzértékű munkaegység ekbe. A naszvadi szövetkezet épülő lóistállója ismer. Ez a sokféleség megmutatkozik a viseletben, sót az emberek gondolkozásmódjában is. A falu nagyobbrésze (kb. 700 család) a közösben építi a holnapot, de 1200 hektár földön még kb. 220 földműves gazdálkodik egyénileg. Talán éppen a sokrétűség a legnagyobb mozgatóereje annak, hogy a faluban forr, persze az élet, mint amikor tisztul a bor. Nagyjából ezekkel jelle-, mezhetnénk a falut. De ezeken kívül is van érdekesség, különlegesség bőven, csak jól szét kell nézni a faluban. A szövetkezet irodájában legjobbanmeglep bennünket a tagság „fényképe“. így neyezik — találóan — azokat a falrafüggesztett kimutatásokat, amelyekbe minden hónapban beírják a tagoké, ledolgozott munkaegységét. Természetes, még a jutalmazás előtt, hogy a tagok megtekinthessék és a hibákat javíthassák. Javításra ugyan ritkán kerül sor, mert például akinek „véletlenül" többet írtak, azok nem követelőznek, az elégedetlenkedőknek pedig be kell látni, hogy nem lehet mindenkinek a kedvében járni, eleget tenni, s a munkaegységekkel sem lehet könynyelműen bánni, mert igy is túllépték a tervezettet több mint tizenötezerrel. Akik azonban jól dolgoztak, azok nagy általánosságban elégedettek. Hisz nem egynek száz fölé emelkedik egyegy havi munkaegysége. Például Paluska Jónás és lánya a kertészetben félévig 530 munkaegységet dolgoztak le, augusztusban pedig százhetvenet. A 67 éves Hangya Péter bácsi és felesége is százon felül szereztek a nyári hónapokban. Moronga Sándorék hárman dolgoznak a szövetkezetben és átlagosan 150 munkaegységük van egyegy hónapban. Az ilyen helyeken az előlegként kapott 9 koronájával is szép összeggé emelkedik egy havi jutalom, amit még teljesebbé tesz a munkaegységenként járó 3 kg gabona. A megelégedettek között van Fekete Gyula is, aki megalakulása óta tagja a szövetkezetnek és becsületes munkája után szép új lakást építtetett. * * * * Amint Fazekas agronómussal elbeszélgettünk a szövetkezet életéről, kitárul előttünk a küzdelmekkel, eredményekkel és sikertelenségekkel tele hat esztendő. Mert a 25Ó0 hektáros gazdaságban volt mindenből bőven, igaz, panaszkodni nem szeret, mert azt tartja, hogy a bajokon úgyis csak maguk segíthetnek. Az eredményekről annál szívesebben beszél, hisz azokat kemény munkával érték el. A szövetkezet még ma sem rendelkezik egy ilyen nagy gazdaság vezetéséhez szükséges szakemberekkel. S eddig a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges tudást és jártasságot csak akaratuk és lelkesedésük pótolta. Ezek szülték azokat az eredményeket, amelyek letagadhatatlanul bizonyítják annak az útnak a helyességét, amelyen elindultak. Mert eddig már jelentős eredményeket értek el. Hogy csak egy párat említsek, ide tartoznak a hatalmas építkezések, a 100 vagon termény befogadására alkalmas raktárépület. Van üvegházuk, amely a korai zöldségből szén íövedelmet biztosít a szövetkezetnek Egész sor gazdasági épület áll már készen, de az építkezés tovább Bajcár traktoros egy műszak alatt a kemény és száraz talajból is 15—18 hektárt készít elg vetés alá elohántós ekével dák is elismerik, hogy mezőgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlődését csakis az olyan hatalmas arányú beruházásokkal lehet elérni, amilyeneket a szövetkezet a kezdeti nehézségek ellenére is megvalósított. A kisparcellás gazdálkodás erre nem képes. * * * Felelőtlenség lenne azonban, ha az eredmények mellett elhallgatnánk a hiányosságokat, amelyek még bogáncsként visszatartják a szövetkezet fejlődését. Ezek kiküszöbölésétől függnek a további eredmények és ami a legtöbb, ettől függ az is, hogy a 200 kis- és középparaszt mikor dönt a szövetkezet mellett. Beszélni kell tehát a hibákról őszintén, emberi módon. Természetesen nem a tudatlanságból hibákat elkövetők mindenáron való felelösségrevonásával, a kákán is csomó kereséssel, akadékoskodással, hanerr őszinte segíteniakarással, mert csak úgy tűnhetnek el a hibák. Az idei termés gyenge volt. Ezt részben befolyásolta a szárazság, de a legnagyobb hiba a talajerő gyengesége volt, meg az, hogy a munkát nem végezték el időben. Van olyan tábla kukoricájuk, amely Péter-Pál tájon látott először és utoljára kapát. Most persze a silóba kerül, de ott is igen keveset emel a mennyiségen. Növénytermelésben csak dohányból, zöldségből, s részben a burgonyából teljesítették a tervezett hektárhozamokat, s a tervezett jövedelmet. Az állatállománynál sem jobb a helyzet. Juhtenyésztésből befutott ugyan a tervezett jövedelem, de a szarvasmarha- és sertésállományból nem. Pedig számszerint jól állnak, 714 szarvasmarhájuk, ebből 209 tehenük van és 200 ' darab sertésük. De a tehenészetben alig két literes a tejhokönyvelöt, sokan általában a vezetőket, róluk, hogy Nincs is attól könnyebb, mint tisztára szövetkezet, mosni magunkat azzal, hogy minden hibát átruházunk másokra. De segitünk-e ezzel a hiányosságok megoldásában? Bizonyosan nem. Ellenőrizzék csak a tagok egész évi munkájukat, vajon elvégezték-e minden rájuk bízott munkát úgy, ahogy az a legeredményesebb lett volna? Hol kisebb, nagyobb, de bizonyosan mindenütt akad a nemtörődömségből, a nem 100 százalékos gondossággal végzett munkából. És számítsuk csak ki, hogy ha a hanyagul végzett munkával naponként csak pár koronával is kevesebb értéket termeltünk, a sok-sok munkanapon ez óriási összeggé nő. Mindez természetesen hiányzik a bevételből, s hiányozni fog az osztalékból is. Vagy nézzünk egy másik esetet. A tagság egyrésze szorgalmasan dolgozik a szövetkezetben, arra építi jövőjét. Egy másik része azonban ahelyett, hogy a szövetkezetben elvégezné a ráeső munkát, tervgazdálkodást folytat a félhektár földön, önző, kicsinyes számítással így akar 2000—3000 korona jövedelemhez jutni. A szövetkezetben pedig marad a munka, és minden el nem végzett, vagy nem időben végzett munka sokezres, vagy milliós veszteségeket okoz a szövetkezetnek. Könvnyen kiszámíthatjuk, hogy ha a szövetkezetben minden munkát elvégeznek, akkor átlagosan legalább 600 munkaegységet kereshet meg minden család. Természetesen a jól elvégzett munka megmutatkozna az eredményekben is és a jövedelemeben is. Példa erre az a négyhektáros kukoricatábla, amelyen őszi mélyszántásba jól előkészített talajba vetették a kukorisát, időben végezték a növényápolási munkát és most 50—55 mázsás hektárhozamot várnak. Ebből az eredményből könnyű kiszámítani, hogy ha az egész határban ilyen gondos munkát végeztek volna, akkor nemcsak a tervezett jövedelem fut be a szövetkezet pénztárába, hanem több is. Ha pedig befutott volna a tervezett jövedelem, akkor a második 9 korona kifizetésével legalább 5400 korona jutott volna egy-egy családra. * * * Gondolkodjunk és számoljunk, milyen veszteséget von maga után egyesek, önzése, kicsinyeskedése. A legnagyobb veszteség persze az lenne, ha a hibák miatt a szövetkezet újabb hiányosságokkal indulna a jövő évbe. A jutalomvárás közben gondoljanak ezekre is a szövetkezet tagjai. A szövetkezet tagsága az ellenőrző bizottság munkáját hiányosnak tartja. Vida István, az ellenőrző bizottság elnöke, ugyan eleget lót-fut. Szalad Újvárba, ö szedi a pénzt a csibék eladásánál, hasonlóképpen a kihajtásánál, de ne haragudjon meg érte, ha a tagok ezért nem mondanak hálás azokat nem érdekli a nem lehet őket meggyőzni. Természetes, hogy a magángazdák sem egyfomák. Vannak közöttük is hanyagok és jól gazdálkodók. Kiss Ferenc például még az 1955-ös évre is sok mindennel tartózik az államnak, 56-ra pedig jóformán még semmit sem adott. Pálinkás István sem áll jobban. Ő 1952-ig szövetkezeti tag volt, akkor kilépett, hogy ó majd megmutatja, hogyan kell gazdálkodni. Nem mutatta meg, mert azóta egy évben sem teljesítette száz százalékra a beadását. De vannak ilyenek többen is. Azonban vannak a magángazdák között olyanok is, hogy nemcsak teljesítik beadásukat, hanem szabad eladásra is jut nekik. Elbeszélgettem egy pár ilyen magángazdával. Nyílt, őszinte volt valamennyi. A szövetkezet vezetői tévednek, ha azt hiszik, hogy a magángazdákat nem érdekli a szövetkezet. Figyelik ők minden munkáját, véleményt mondanak a szövetkezet életéről, munkájáról. Kertelés nélkül megmondják azt is, hogy azért nem lépnek a szövetkezetbe, mert nem bíznak a vezetőkben. Azt tartják, nem nagyon értenek hozzá. Az eredményekből vonják le a következtetést. Azt is megemlítik, hogy a szövetkezet vezetősége például „azért" nem kapáltatta meg az egyik tábla kukoricát, mert nem jutott rá munkaegység. A magángazdák legtöbbje négyszer is megkapálta és nem is Péter-Pálkor. Pedig nekik sem volt rá betervezett munkaegység, de volt tervezett hozam és tudják, hogy azt csak akkor érik el, ha megadják a földnek, a növénynek ami jár. Megjegyezték a műtrágyával való helytelen gazdálkodást is. Ha ők műtrágyát vesznek, azt úgy raktározzák, hogy egy szem se mnjen kárba. A szövetkezetben sokszor nem gondoskodnak a műtrágya helyes raktározásáról, s az egyik esetben az is megtörtént, hogy a rakáson hagyott meszet a mezőőr húzgálta szét vasgereblyével. Hogy mennyit használt ez a földnek, arról az eredmények beszélnek. Ha az utóbbi időben állt is be valamilyen javulás, még mindig akad elég javítani való ezen a téren is. Nem elvetni való megjegyzések ezek ha magángazdák mondták is. Őket is meg kell hallgatni. A jó viszonyt pedig nem azzal kell ápolni, hogy holmi régi fajta meggyőzési módszerekkel közeledünk feléjük, mert azzal sem megnyerni, sem meggyőzni nem lehet őket, csak eredményekkel. S ha a szövetkezet eredményei egyre szebbek lesznek akkor a becsületes magángazdák bizonyosan nem idegenkednek majd a belépéstől. Azonban a magángazdák részéről is helytelen az a nézet, hogy kívül várják a hibák teljes kiküszöbölését, bár maguk is látják, hogy azt leghamarabb épp at tapasztalt, jól gazdálkodó kis- és középparasztok segítségével lehetne eltávolítani. Azt is látják, hogy előbb vagy utóbb, de győzedelmeskedik a szövetkezeti eszme. S ha mezőgazdaságunk szocializálását és a nagyüzelmi gazdálkodásban elért eredményeket nemcsak helyi, hanem országos viszonylatban figyelik, akkor lehetetlen is lenne ezt meg nem látniok. Tehát nekik sem lehet közömbös, hogy a naszvadi szövetkezet meddig küszködik még a fennálló hiányosságokkal. A hiányosságok eltávolítását csak közösen tudják elérni. Szükség van itt a helyi nemzeti bizottság, a pártszervezet és minden becsületes dolgozó munkájára. A helyi nemzeti bizottság segíti is, azonban ezen a téren sincs minden rendben. Villand elnök tevékenységéről elismerően beszél a falu népe, a titkárra azonban leginkább csak bírálatokat hal! az ember. Lehet, hogy hozzájárul ehhez a titkár rideg természete is, de nem csupán ez, hanem az olyan esetek is, amikor a titkár a falu politikai életének egyik fő képviselője, nem jelenik meg a néppel való beszélgetéseken, vagy például a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának megünneplésén. Itt is javítani kell az eddigi hibákat, mert ezt kívánja a fejlődés. Haraszti Gyula Az állatállománynál mutatkozó hibát gyökere a takarmányalap biztosításában van. Kevés a rétjük, s így bizony kevés takarmány gyűlt össze. Hereféléjük sem sok termett, mert nem is volt vetve csak 50 hektár, s a második kaszálást magnak hagyták. Ezt nagyon helyesen cselekedték ugyan, de ezzel a téli takarmányozást már nem lehet megoldani. A silőtakarmányuk nem sikerült, így silójuk sem sok lesz, Eddig alig 600 mázsa van, s ebből nem 20—25, de még 2 kg sem jut egy számos állatra. Utolsó mentségük a kukoricaszár és a répafej. De még ezzel sem oldódik meg a takarmányprobléma. Nehéz feladat vár az állatgondozókra. Az eddigi gondozástól és takarmányozástól lelkiismeretesebb munkára van szükség, ha javítani akarnak a helyzeten. A teljesítmény szerint való jutalmazással gazdaságosabbá tehetnék a termelést. Az eddigi munkaeqysépfogyasztással 4. sőt 6 koronába is belekerül egy liter tej és ez bizony nem gazdaságos. Most látják a naszvadiak milyen hibát követtek el, amikor az állatállománnyal párhuzamosan nem emelték a takarmánytermelést is. Ennek most nemcsak az állatállomány, de a növénytermelés is érzi a hatását. Mert könynyű kiszámítani, hogy olyan ütemű trágyázás mellett, mint eddig folytattak, 10—11 évenként kerülhet csak sor egy-egy parcella trágyázására. Pedig az idei terméseredmények azt mutatják, hogy már most sem jó a talajerő. Ezért lenne fontos a kalászosoknak legalább egy részét mindig pillangós növény után vetni. A jó talajerőben levő és gondosan előkészített földbe vetett gabonafélékből kisebb területről is elérhetnék a szükséges menynyiséget. így több takarmánynövényt termelhetnének és megoldódna a takarmánykérdés. A bővebb takarmányalappal megoldhatnákj a szarvasmarhahizlalást. jobb állatgondozással, istállózással pedig több lenne a trágya is. De ezek mellett nem lehet kihagyni az eredmény szerint való jutalmazás bevezetését sem. A javításra váró és javulást előidéző dolgok tehát egymástól függnek, egymást feltételezik. Nem lehet egyet sem kihagyni a sorból. Jelenleg mégis legfontosabb az, hogy a lehető leggyorsabban növeljék a takarmánynövények — főképp a herefélék — vetésterületét, hogy az elérje az állami tervbe előirányzott egész földterület 17—18 százalékát. Erre lehetőségük van, hisz saját vetőmaggal rendelkeznek. * * * Hiányosságok vannak tehát mind a szervezésben, mind a munka elvégzésében. Például az agronómus minden este megbeszéli a másnapi munkát a csoportvezetőkkel és a traktorosbrigád vezetőivel, a kivitelezés azonban sokszor másképpen történik. A csoport vezetők túlságosan önállóak. De nem ez a hiba, hisz az önállóságra szükség is van, mert a csoportoknak saját körülményeik, feltételeik megvizsgálásával a csoporton belül az önálló kezdeményezés kibontakozásával kell har-A korszerű istállók mellett kifutók vannak a tehénállomány számára zam, szarvasmarha hizlalásuk nincs, s a beadás legnagyobb részét kiselejtezett állatokkal teljesítik. Sajnos, a kiselejtezettek közé kerül olyan is, amelyet nemrég vemhes állapotban 6—8 ezer koronáért vásároltak fel, ellés után leromlott állapotban pedig alig 2000 koronáért kerül a vágóhídra. A sertésállománynál annyival jobb a helyzet, hogy ott a 200 anyakocától megközelítik a tervezett 9,5 malacot. A hizlalással azonban itt is hiba van, mert a szabad eladásra tervezett 200 hízó az idén nem lesz meg. És ez bicolni a jobb eredmények eléréséért. Itt azonban nem ezt mutatja a félévi mérleg, mert pl. a tervezett jövedelem nem futott be, ugyanakkor a kiadásokat túllépték. Ez részben a csoportvezetőkön is múlott. Sok esetben nem végezték el a tervezett munkát, ennek ellenére a tervezett munkaegységet több mint tizenötzerrel túllépték. Ez is befolyásolta, hogy október 7-ig az augusztusi munkaegységekre még nem tudtak fizetni. A tagok pedig várják a pénzt és okolják hol ezt, hol azt, sokan a fő-A naszvadiaknak eddig sok gondot okozott herefélékböl a vetőmag beszerzése. Most több mint 50 hektáron termeltek heremagot köszönetet, mert nekik van igazuk, ha az ellenőrző szervtől nem a végrehajtást, hanem az ellenőrzést várják. Nem figyelmen kívül hagyandó dolog a szövetkezet és a magángazdák közötti viszony sem. Azért sem, mert a szövetkezet vezetősége és tagsága szeretné, ha azok az egyénileg gazdálkodók, akik szép eredményeket érnek el, rövidesen a szövetkezet tagalapját erősítenék. Hogy szükség is lenne a tudásukra, ezt Fazekas agronómus is elismeri. A szövetkezet vezetősége azonban rendszerint azzal mond le
