Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-10-07 / 40. szám
1956. október 7. Földműves A FALU НА Mi minden lesz a Simon-Júdai vásáron? Nem egészen két hét múlva, október 20-án megnyílik Dél-Szlovákia egyik legismertebb hagyományos vására, a Simon-Júdai vásár Párkányban. A vásár hagyománya 232 éves múltra tekint vissza. A gazdag Simon-Júdai vásárok, ahogy az a városi krónikából is kitűnik, а XVIII. században kezdődtek. A párkányi vásár már akkor is oda csábította a vevőket és a termelőket nemcsak a környékből, de a távolabb eső nagyobb városokból is. Bécsi, budapesti, szófiai és bukuresti vevők és kereskedők kedvenc találkozóhelyévé vált Párkány. így van ez ma is. A hagyományos Simon-Júdai vásárra világhírű faáru-készítők, liptói, árvái, vágvölgyi vászonárusok, morvaországi készruha-árusok és egyéb dunántúli termelők látogattak és 8—10 napig árulták ott portékájukat. A gazdag termelőket és kereskedőket a nyereségvágy hajtotta, sokan viszont azért jöttek ide, hogy családjuk számára megvegyék ä legfontosabbat. A vásár megrendezőinek célja mindig a nyereség utáni hajsza volt. Egészen más céljuk van a felszabadulás után megrendezett vásároknak. Legfőbb küldetésük a fogyasztók szükségleteinek jobb kielégítése, amelyet az állami üzletek és a mezőgazdasági nagyüzemek teljes mértékben biztosítanak. A JNB kereskedelmi osztálya és a kereskedelmi vállalatok ebben az évben is nagy súlyt fektetnek a vásár megrendezésére. Közel 200 állami és szövetkezeti, valamint 15 EFSZ-sátorra számítunk, melyek ipari és mezőgazdasági termékeket árusítanak. A vásár látogatói bőven válogathatnak a különféle árucikkek sokaságában. Egyes sátrakban tanácsszolgálatról is gondoskodunk, ahol bemutatják a villanymosógépek, varrógépek és porszívógépek gyakorlati használatát. Aki csak teheti, tekintse meg a hagyományos Simon-Júdai vásárt, felejthetetlen élményekben lesz része. GRZNÁR JÓZSEF Az első kosár szóló Szüretelnek a hetényiek Az ógyallai járásban megkezdődött a szüret. A korai szőlők Csabagyöngye,, oportó, ezerjó édes nedvei már forrnak, és ma-holnap kóstolgathatják a gazdák. Most szüretelik a későn érő szőlőket. A hetényi szőlőhegyeken nagy károkat okoztak a tavaszi fagyok. Ügy látszott, hogy oda a termés. Lefagyott rügyek, szomorú gazdaarcok, — ez volt a kép hetényen is. De a fagy pásztásan pusztított. A laposabb fekvésű helyeken erősebben dézsmált, míg a dombok szőlője kevesebb fagykárt Szorgalmas munka kezdődött a szőlőhegyeken,. Nyitás, trágyázás, kapálás, permetezés, kötözés. Mikor az egyik munkát elvégezték, csakhamar jött a másik. Védekezni kellett a köd ellen. Ez ugyancsak a laposabb helyeket borította el. Olyan szőlősgazdák is voltak, akik négyszer-ötször permeteztek, hogy a szőlőt megmentsék a peronoszpóra pusztításától. Ma már vidáman daloló lányok népesítik be a szőlőhegyet. Szüretelnek a hetényi szövetkezetesek is. A lányok vígak, de a préselő férfiak kissé bánatos arccal öntik a hordóba az édes Szalay Dániel vincellér üdv özü a hazatérő szüretelőket levet. Sokkal kevesebb, mint máskor volt. Mi bő szüretet és sok bort kívánunk a hetényieknek, ha az idén már nem is sikerül, akkor majd jövőre. Eredmények a búcsi szövetkezetben A búcsi EFSZ könyveiben gondosan vezetett számok arról tanúskodnak, hogy már augusztus végén 105 ezer koronával túlteljesítették a háromnegyedév végéig tervezett bevételeket az állattenyésztési termelésből. így most már biztos, hogy az év végéig ^öbb jövedelmet vesznek be az állattenyésztésből, mint amennyit terveztek. A terven felül beadott sertéshúsból 746 ezer korona jövedelme lesz a szövetkezetnek. A munkatermelékenység egyre növekedik és 1 kg sertéshús kitermelési ára 6 koronán alul van. A tagság az állattenyésztés többi ágazatában is nagyobb hasznosság elérését lűzte ki célul. Ezt bizonyítja a szarvasmarháknál a fajtenyésztés bevezetése, ahol egy bikáért már 14 000 koronát is kaptak. A baromfitenyésztés nagyüzemi fejlesztése már az 1955-ös évben meghozta az eredményeket. Most 7000 darab tojótyúkjuk van és eddig 238 000 koronát vettek be tojásból. A karvai út mellett levő ,,Kis-Hortobágyon“ külön kacsafarmot létesítettek, ahol Bajkai Jánosné sok figyelmet követelő munkával 1936 darab kacsát nevelt fel, amelyek hathetes korukban már 2 kg súlyt értek «el. Eddig 3083 kacsát adtak be 36 176 koroná értékben. Ež a pótteljesítés felszabadított a szövetkezetnek 107 mázsa marhahúst, amelyet szabad áron eladhat. Az árkülönbözet itt is kitesz 29 135 koronát. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a kezdeményezéstől a koronák szaporodását jelentő számoszlopokig sok midennek kellett történni a búcsi szövetkezetben, hogy az elhatározásokból eredmények szülessenek. Ehhez hozzájárult a szövetkezetek alapszabályzatának maradéktalan érvényesítése, a termelés minden szakaszán, a hasznosság szerinti jutalmazás a termelési költségek csökkentése. Csakis ez lehet az út a szövetkezet jövedelmének fokozásához. Gábris József, Párkány A lekéri egerek panasza Nemrég Lekéren jártam, ahol felhívták a figyelmemet az ottani fogyasztási szövetkezetre. Kíváncsiságból megnéztem és a következőket tapasztaltam: A fogyasztási szövetkezet épülete a lehető legrosszabb állapotban van. Javítani, tatarozni nem lehet már, mert az alapépítmény, a „fundamentum" gyenge. A tátongó lyukakat itt-ott téglával igyekeztek betömni, de ez nem akadályozta meg az egereket abban, hogy a szövetkezet helyiségét minél nagyobb számban látogassák. Én osztozom az egerek nézetével, rájuk is fér egy kissé jobb élet, miért menjenek magánlakásokba élelmet keresni, amikor a szövetkezeti boltban sokkal nagyobb a választék, megtalálnak mindent, amit szemük-szájuk kíván. Igaz, hogy a rizsre panaszuk van, s nem hagyják magukat megrövidíteni, mert minden egyes kiló csomagnál kéthárom, sőt négy deka hiányzik. Azon törik most a fejüket a lekéri egerek, hogy hogyan történhetett az, hogy vérrokonaik kicsempészték a súlydifferenciát, amikor a zacskók szabályszerűen be vannak csomagolva, le vannak ragasztva, sőt a szövetkezeti élelmiszernagykereskedés zselízi fiókjának a pecsétje is rajta van. A zacskókon semmi nyoma a szokásos egérrágta helyeknek, a rizs úgyszólván légmentesen van elzárva, s mégis kevesebb az előírtnál. Szerintük beszáradás nem történhetett, és erre csak az üzlet fizet rá, mert az 50 kilónál már másfélkilót is kitesz. Továbbá amiatt is méltatlankodnak az egerek, hogy habár már megszokták a kocsma zaját és félelem nélkül bátran sétálgatnak a vendégek lábai között, mégis jobban szeretnék élelmiszerfogyasztásukat békésebben elvégezni, azért arra kérik az illetékeseket, hogy nyissanak részükre külön ajtót az üzletbe, hogy ne kelljen nekik a részeg emberek lábai között f«tkározni. Egyéb hiba is van itt. A kocsmát bezárják 9 órakor, azonban az üzletet csak tízkor. De mivel csak egy ajtó van az utcáról, amit ha bezárnak, akkor az üzlet is be van zárva. Legfeljebb az üzletvezető jóvoltából járhatnak a kocsma egyetlen helyiségén át az udvarba, amit inkább raktárnak nevezhetünk, annyira tele van rakva áruval. A lekéri helyi nemzeti bizottság titkára és elnöke több ízben sürgette már az illetékes hatóságokat, hogy adjanak engedélyt rendes szövetkezeti bolt építésére, de mindeddig nem történt semmi intézkedés. A lekéri sörözők is panaszkodnak, mert a kocsmának sem jékszekrénye, sem hűtőpultja nincs. Lekér az oroszkai népi fogyasztási szövetkezethez tartozik. Az oroszkai élelmiszerüzleteknek és vendéglőnek van ugyan jégverme, de a lekéri üzletbe tervezett hűtőpultot mégis ezek tartották meg, azzal az indokolással, hogy a cukorkát meg a cigarettát nem tudják eladni, mert nedvesek. A lekérjek akkor arra kérték őket, hogy legalább jégverem építését engedélyezzék. mert a sör hűtetlenül ihatatlan. Erre az volt a válasz, hogy nem lehet nagyobb invesztíciót csinálni. A járási fogyasztási szövetkezet elhatározta, hogy a hűtőpult Lekérnek jár, ez a határozat azonban már rég megszületett, de még ma sem lépett életbe. Jó volna, ha az illetékesek elintéznék már a lekériek jogos panaszát. Tartsák be az alapszabályzatot Egegen is! A napokban Egegen jártam. Meglátogattam a helyi nemzeti bizottság és az egységes földművesszövetkezetet. Arra a kérdésemre, hogy hogyan állnak az őszi munkákkal, a szövetkezet könyvelője ' azt válaszolta, hogy jól, mert * már az őszi árpát, a rozsot és a repcét is elvetették. De azzal nem dicsekedett, hogy a határban kb. 100 mázsa dohány töretlen. Ezt a 72 éves Makrai bácsi, az EFSZ zootechnikusa árulta el. — Menne nálunk minden — mondotta András bácsi — csak az a hiba. hogy a tagság most kevés gondot fordít a közösre, mindenki a maga burgonyáját ássa és azzal nem törődik, hogy mi lesz a dohánnyal. Pedig egy őszi fagy könnyen tönkreteheti. Persze, akkor majd csodálkoznak a tagok, ha nem lesz meg az osztalék. András bácsi tovább panaszkodott, hogy a csoportvezetők nem írják aszerint a munkaegységet, hogy ki milyen munkát végez. Ez is hozzájárul a munkafegyelem lazulásához. Mert ha az embereket. nem jutalmazzuk érdem szerint, akkor nem serkentjük jobb munkára. Hiba az is, hogy a pártcsoport nem dolgozik úgy, ahogy kellene. Például Nikoleti János elvtárs, a pártcsoport vezetője, a taggyűlésen igen keveset beszél a szövetkezetről, mert maga is rossz példát mutat, nem tartja be az EFSZ alapszabályzatát, mivel több család méhet tart a megengedettnél. Sok tagnak még most is nagyobb darab szőlője van, mint amennyit az alapszabályzat előír. Az egységes földművesszövetkezetek alapszabályzatát a szövetkezetek országos konferenciája hagyta jóvá, a szövetkezetek tehát kötelesek azt betartani. Az ipolysági járásban, ahol maradék nélkül érvényesítik az alapszabályzatot, jól gazdálkodnak a szövetkezetek. Ahol viszont nem tartják be, ez a munkafegyelem lazulásához vezet. A helyi nemzeti bizottságnak és az EFSZ vezetőségének elsőrendű feladata odahatni, hogy a tagok respektálják az alapszabályzatot. JAKAB JÄNOS, Ipolyság. Amikor átléptem a magyar-csehszlovák határt, bizony, megdobbant a szívem. Tizenkét esztendeje jártam utoljára szülőföldemen, ami bizony elég nagy idő az ember életében. Sok minden kavargott az agyamban: kiket találok otthon a faluban a régi pajtások közül, milyen arculatot vett fel a kis csallóközi falu azóta, mióta nem jártam otthon. A legjobban — megvallom őszintén — az izgatott, hogy a valóságban hogyan fest, hogyan fejlődött a szocializmus építése. Valaha szintén a falvakat jártam az első köztársaság idején, akkor is a szövetkezeti mozgalommal de annak jóval primitívebb formájával foglalkoztam. Ez ideig is nagy figyelemmel kísértem a csehszlovák mezőgazdaság szocialista építését. Naponta az íróasztalomon találom az összes cseh, szlovák és magyar mezőgazdasági lapokat, folyóiratokat. Rendszerint elsőnek ezeket veszem kezembe, hogy megtudjam mi újság „otthon“. Következetesen azt írom, hogy „otthon“, hiszen itt születtem, még mindig itt érzem magam otthon. A somorjai járásban jártam. Erősen meglepett már Budapesten az, hogy a somorjai járás a Csehszlovák Köztársaság legszocialistább Büszke vagyok szülőföldemre járása. Amint ott olvastam és itt saját szememmel is meggyőződtem róla, a járás mezőgazdasági területének már 96 százaléka szocialista üzem. Elsőnek a nagymagyari EFSZ-t, szülőfalum szövetkezetét látogattam meg. Csupa ismerős arc. Gyökeres Vince elnök, régi gyerekkori pajtásom kalauzolt végig a szövetkezet majorján, majd a szántóföldi munkákat is megtekintettük. Számomra — a magyarországi viszonyok ismeretében — igen meglepő volt az aránylag kis szántóterülethez tartozó erős állatállomány. A nagymagyari EFSZ összes mezőgazdasági területe 522 hektár, ebből 458 hektár a szántó. 27 lovuk, 174 kitűnő szarvasmarhájuk, 620 sertésük, 2750 baromfiok (ebből 420 darab a törzsállomány) van. Amint a nagyméretű szarvasmarhaistállót járjuk, Gyökeres Vince elnök és Olgyai Ferenc állattenyésztő állandóan lehorgasztott fejjel panaszkodik az időjárásra. Kevés a takarmány. Igazán kitűnő szimentáli és pirostarka állományuk van, a tehenek jelenleg még jó kondícióban vannak, de már teljesen téli takarmányozás folyik. Nem sikerült a silókukorica, a mohar, a lucernát és a lóherét csapadékhiány miatt csak egyszer kaszálhatták. így aztán megnőtt a szövetkezet vezetőinek gondja. Minden szavukból kiérezni a szerető gondoskodást, a jó gazda aggódását, hogy állataik a tél folyamán leromlanak. A sertésólakban már valamivel jobb a helyzet. Szlovák, fehér és Cornwall keresztezésű az állomány, s a 620 sertésből 52 a koca és 2 a kan. A baromfiállomány igen jó. Jól tojó Leghorn-áliományuk van, s az idén igen jól sikerült a kacsatenyésztés is. 1160 kacsa 2,5 kg élősúlyt ért el 57 nap alatt. A szövetkezet korszerű villamos dohányszárító-berendezését is megnéztük. Bizony nincs tudomásom arról, hogy Magyarországon egyetlen termelőszövetkezetnek is volna ilyen berendezése! Mészáros Árpád a szárító vezetője kalauzolt a korszerűen felépített és felszerelt szárítóban. Asszonyok, lányok, csupa régi ismerős válogatja, osztályozza a száraz dohányt. Amint Gyökeres Vince elnök mondja, hektáronként 12 mázsa dohányra számítanak. Nem nagy termés, de ebben a szárazságban kielégítő. Majd Bagyura Ferenc pártelnök elvtárssal és Gyökeres Vincével a mezei munkákat tekintettük meg. Az egyik táblán aratócséplőgéppel aratták a napraforgót, ami hektáronként 9 mázsa körül fizet. A gabonatermés jó volt ebben az évben. A búza 26,6 a rozs 16,5, az őszi árpa 25,7, a tavaszi árpa pedig 21,3 mázsás termést adott hektáronként. A szövetkezet a környező EFSZ- ek példájára jövőre már kertészkedéssel is foglalkozik. Erre a célra 18 hektár szántóföldet szemeltek ki. Amint az istállókat, a földeket jártuk, minduntalan csupa régi ismerősre akadtam. Meglepődtek, hogy mindenkit a nevén szólítottam. Mintha a 12 esztendő röpke álom lett volna. Ugyanígy történt a csenkei EFSZ- ben is. Itt is azonnal megismert mindenki, s én is mindenkit megismertem. Ifj. Vas Károly elnök kalauzolt végig a jól működő szövetkezet gazdaságában. A szövetkezet gazdag, már olyan készpénz vagyona van, hogy a szomszédos szövetkezeteknek is ad kölcsönt. A tagok havonta, legkésőbb a hónap 3-ig megkapják az előző hónapban teljesített munkaegységeikre a 20 korona előleget, a gabonajárandóságot azonnal a cséplés után szétmérték. A csenkei EFSZ-ben különösen a sertésállomány jó, 522 sertésükből 50 a koca és 4 a kan. Baromfitörzsállományuk 720 tyúk, Leghorntenyészet. Tojáshozamuk 140 tojás tojónként. A csenkeiek a magyarországi Leányvári termelőszövetkezettel vannak szocialista munkaversenyben. Készülődnek a magyarországi látogatásra. Vass Károly már több ízben járt magyorországi termelőszövetkezetekben, jól ismeri az ottani viszonyokat is. Csenkén is csupa ismerőssel találkoztam a szövetkezetben. Mikóczi József állattenyésztő, Bartalos László agronómus, Sáhó János etető, együttjártam velük valamikor iskolában. Büszkén mutatják a szövetkezet kertészetét is. Kilenc hektár öntözött területről 350 000 korona bevételük van, állattenyésztésük jövedelme kereken háromnegyedmillió korona. A szövetkezet összes idei bevétele másfélmillió korona lesz. Ha figyelembe vesszük, hogy a szövetkezet csupán 325 hektáron gazdálkodik, úgy ez az eredmény azt hiszem országos viszonylatban is kitűnő. Ifj. Vass Károly igen alaposan megmagyarázta, hogy miért működik jól a csenkei szövetkezet. Mint mondotta igen nagy az egyetértés a tagok között, megvannak elégedve szövetkezetükkel és minden tag megtalálja számítását a közös munkában. Tényleg magam is csupa elégedett arcot láttam magam körül és ami meglepett, mindenki szereti, ragaszkodik a közös gazdálkodáshoz. A régi földesúri házban van az iskola, a tagok pedig egész új utcát építettek a faluban. Sok mindent írhatnék még a két szövetkezetről, jegyzetfüzetem tele vant csak éppen azt emeltem ki, ami a legjobban megragadta figyelmemet. Igen nagy öröm volt számomra az, hogy közelebbről nézhettem meg a csehszlovákiai szövetkezeti mozgalmat olyan tájon, amely méltón büszke arra, hogy az ország első szocialista járása. Magam is büszke vagyok arra, hogy ez a föld az én szülőföldem. Hantos László • IMÉTI szenvedett. így menekült meg a teljes pusztulástól a hetényiek szőlője Azután ki-ki nekilátott a szőlögondozáshoz, menteni, ami még menthető *
