Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-09-30 / 39. szám
lSSß. szeptember 30. rSídműves SZÖVETKEZETI у er íaJ te| "■Ir .Ж Szóljanak hozzá olvasóink A postakézbesítőkhöz A mezőgazdasági lapok egyre népszerűbbek. A Zemedelské Noviny, Roľnícke Noviny, Szabad Földműves, Družstevná výroba, Szövetkezeti termelés kedves lapja a földműveseknek. Naponta kapunk levélben vagy szóban elismerést a szaktanácsokért, amelyek segítik dolgozó parasztságunkat alkotó munkájukban. Sok olyan falu van már, ahol egy család asztaláról sem hiányzik a földművessajtó. Örvendetes jelenség ez, arról tanúskodik, hogy a falusi nép tudásszomja egyre nagyobb, mindennapi munkájához segítséget nyújtanak a földműveslapok. Mindennek ellenére megállapíthatjuk, hogy népszerűsítő, terjesztő szervünk a Postai Hírlapszolgálat nem minden dolgozója törődik a földműveslapok olvasó táborának növelésével. Ennek következménye, hogy a múlt évben, amikor a Postai Hírlapszolgálat átvette lapunk terjesztését 5000-el csökkent a példányszámunk. Mostanában igen sokan panaszkodnak, hogy késve kapják a Szabad Földművest, hogy a kézbesítők nem népszerűsítik, sőt egyesek örülnek, ha kevesebb jár, mert akkor kevesebb a dolguk. Sok a panasz az újságárusokra. Kassán például a napokban nem lehetett kapni Szabad Földművest. Ugyanez a panasz a nyitrai újságárusokra is. A jó bornak nem kell cégér, — tartja a közmondás. Mi is elismerjük, hogy sok javítani való akad még lapunkon mind a kivitelezési, mind tartalmi szempontból. Bár mostanában több elismerő levelet kapunk, hogy lapunk színvonala állandóan javul, ezzel szemben megállapíthatjuk, hogy a postai hírlapszolgálat nem respektálja olvasóink jogos kívánságait, hogy az elárusító helyeken elegendő példányt biztosítson lapunkból. A postai hirlapszolgálat nem törődik a mezőgazdasági lapok terjesztésével. Pedig ha többet foglalkozna vele lényeges eredményeket érhetnénk el. Erről tapasztalataink győztek meg, amikoris láttuk, hogy a Postai Hírlapszolgálat nem törődik, főleg a mezőgazdasági lapok terjesztésével, levelezőink és olvasóink indítványozására a járási nemzeti bizottságok között versenyt szerveztünk. Különösen szép eredmények mutatkoztak a királyhelmeci, ipolysági, nagymegyeri és galántai járásokban, amely versenyek eredményeként olvasóink tábora több ezerrel növekedett. Különösen kitűntek a lapterjesztésben a királyhelmeci, ipolysági, nagymegyeri és galántai járás nemzeti bizottságok dolgozói. Kugler József a galántai JNB alelnöke maga járta a falvakat, hogy előfizetőket szerezzen a földműveslapokra. Amint ő mondotta, ezzel könnyebbé válik munkája, mert hiszen művelt földművesekkel nagyobb eredményeket tudnak elérni. Ehhez hasonlóan vélekedtek a nagymegyeri járás nemzeti bizottság dolgozói is. A lapterjesztési versenyben előfordult, hogy némely szövetkezet minden tagja megrendelte a Szabad Földművest. Egy-egy járásban több százan rendelték meg a lapot. Ez mindennél ékesebb bizonyíték arra, hogy ha a lapterjesztéssel foglalkoznak az illetékesek, akkor az eredmény nem marad el. Ha minden postakézbesítő szívügyének tekinti a lapok terjesztését, sokezerrel növelhető még az olvasók tábora. A lapok terjesztésében több postakézbesítő kitüntette már magát. Tóth Béla, Breznik Béla, Németh Rudolf és Tóth Júlia az ipolysági járásban több száz előfizetőt szereztek. Ha ehhez hasonló odadó postakézbesítőink lesznek, akkor lényeges javulást érhetünk el. Szerkesztőségünk részéről minden igyekezetünk arra irányul, hogy lapunkat még színesebbé, érdekesebbé és sokoldalúbbá tegyük. Újévtől külön szakmellékletet adunk ki, amelyben válaszolunk az olvasók kérdésére és szaktanácsokat nyújtunk az egyes termelési ágakban. A jövőben nagyobb gondot fordítunk az egyes országok jellegzetességeinek bemutatására, cikkeket írunk azok munkatapasztalatairól, gazdasági helyzetükről, a szocializmus építésében elért sikereikről. Felkérjük olvasóinkat is, hogy szóljanak hozzá mit javítsunk lapunkban, főleg milyen jellegű cikkeket írjunk, hogy teljesíthessük igényeiket. Egyben felkérünk minden levelezőnket és olvasónkat, hogy figyelmeztessék szerkesztőségünket az olyan esetekre, ahol a postakézbesítők, vagy újságárusok nem biztosítanak elegendő lapot eladásra. Felhívjuk olvasótáborunk figyelmét, hogy kapcsolódjanak be a lapterjesztési versenybe, a legjobb terjesztőket jutalomban részesítjük. —szerk— Kéz a kézben „Ez év végéig újabb 500 előfizetővel bővítjük a Szabad Földműves olvasótáborát.” így válaszolt a szepsi járási nemzeti bizottság a rozsnyói JNB versenyfelhívására. Andreas Sándor a szepsi járási újság szerkesztője viszont azt mondja: — Nem akarunk dicsekedni, de ha minden jól megy ... iparkodhatnak a rozsnyóiak . . . Hasonló a véleménye Onder Miklósnak a JNB alelnökének is a földművessajtó terjesztésével kapcsolatban. — Mi igyekezni fogunk, hogy a Szabad Földművest minden egyes szövetkezeti taghoz, kis és középparaszthoz eljuttassuk. Ez kötelességünk is, hiszen földműveseinket tanítani, nevelni kell. De hogy a földműveseink megszeressék, magukénak ismerjék a Szabad Földművest, fontos, hogy a szerkesztőség tagjai gyakrabban látogassák járásunkat. írjanak falvaink életéről, a szövetkezet tagjainak kitartó áldozatkész munkájáról: világítsák meg kis- és középparasztjaink előtt a boldogabb holnaphoz vezető utat. Onder elvtárs és a szepsi JNB dolgozóinak igyekezetét megelégedéssel köszöntjük, s Ígérjük, hogy munkájukban segítségükre leszünk. —zj— Kapható-e a Szabad Földműves ? Háromszor álltam a sorban, háromszor tettem fel a kérdést, Zupka elvtárs újságárusnak, a kassai állomáson. Délelőtt azt felelte, hogy még nem érkezett meg. Délután úgy 2—3 óra tájban ismét ez volt a válasz. Este 7 órakor pedig azt a merész kijelentését „dugtam zsebre“ az újságárus elvtársnak, hogy már elfogyott . .. — Elfogyott? — csodálkoztam. — No és? Ennek csak örülni lehet... — Igen ? Szóval én is örüljek ? — No .. . elhiszem . .. kellemetlen. De mit tehetek, ha csak két darabot kapok ?! — És mennyit rendelt ? — bátorkodtam közelebb kerülni. — Csak kettőt! — Akkor tehát annyit küldtek, amennyit rendelt?! — Jó kérem .tetszik tudni... az úgy van, hogy. .. nemigen fogy ez a lap, — mondotta Zupka elvtárs. — Nem fogy? De hiszen alig kéthárom órával ezelőtt érkezett meg a lap és már nincs! — Ez nekem is feltűnő ... Ez ritka eset... Ez egy héten csak egyszer ... vagyis csak néha történik meg ... — Egy héten egyszer? Többször nem is történhet meg, hiszen . .. — Igen, igen — vágott szavamba az újságárus. — Ne gondolja, hogy Kassa környékén sok a földműves ... és aztán — tudja milyen a paraszt? Nem szeret az olvasni, kérem .. Nem szeret olvasni?! Beérjem ennyivel ? Nem! Megnézem a többi újságárusokat, hátha lesz szerencsém. A 2. sz. villamosra szálltam fel, hogy mielőbb célhoz érjek. Ha jól emlékszem, a negyedik megállónál megpillantottam egy újságelárusítóhelyet. Leszálltam, s beálltam a betűszomjasak közé... Alig telt el három-négy perc, máris rámkerült a sor. Pedig előttem tolongott vagy 15—20 vásárló. — Szabad Földművest kérek! — De mi van ezzel a néppel? — pattant fel Sumakovszky István, a 269-es számú elárusítóhely vezetője, — Miért mondja ezt ? — tekintettem az újságárusra meglepődve. — Azért: mert nincs, és csak kérik... Jól tudja, hogy ahol nincs, az isten se vehet... Ja, pardon .. . ne tessék haragudni.. már elfogyott. Egy darabot küldtek, azt pedig egykettőre elkapják... Én már tettem említést a kassai Postai hírlapszolgálatnál, hogy rendeljenek több földműveslapot, azt felelték: elég az, az sem fogy el, amit rendelünk ... — Nem fogy el? És pétiteken a lap érkezése után két-három órára már nem lehet kapni Szabad Földművest! Most kinek higyjek? Csak a valóságé nak: keveset rendelnek, nincs, nincs MM És ezzel továbbálltam. Már nem is annyira a lap iránti láz, inkább a kíJ váncsiság nyugtalanított, vajon kapható-e a Szabad Földműves a többi újságárusoknál ? Kerekes Zoltán a 801 265 számú újságárus mondta meg az igazat. — „Kár a fáradságért... “ S ebben a pillanatban mintha a fülébe súgta volna valaki: neked vari egy... — Hopp, várjon csak kérem! Izglalmasan körültekintett, s a sarokból, úgyis mondhatnánk, hogy á föld fenekéről, előhúzott egy Szabad Földművest. Zatykó József Hogyan biztosítsunk bő takarmányalapot? (Folytatás az 1. oldalról) hibákat ki kell küszöbölni, s ennek érdekében a Szabad Földműves mai számában közöljük Alexander Urbánnak a mező- és erdőgazdasági megbízott helyettesének cikkét, amelynek az a célja, hogy olvasóink körében vitát indítson arról, hogyan lehet az említett feladatot az egyes kerületekben, járásokban, szövetkezetekben és községekben biztosítani. Helyes lenne, ha az agronómusok és egyéb szakemberek, valamint a mezőgazdasági dolgozók álláspontot foglalnának ehhez a cikkhez és megírnák szerkesztőségünknek milyen intézkedéseket szándékoznak tenni a cikkben említett feladatok teljesítésére. Pártunk országos konferenciájának határozata különös súlyt helyez az állattenyésztésre, amelyet 1960-ig 47 százalékkal kell emelnünk. A marhahústermelésnek 26, a sertéshústermelésnek 53,2, a tejtermelésnek 61, a tojástermelésnek 72,5, a gyapjútermelésnek pedig 14,9 százalékkal kell emelkednie. Ezeket a feladatokat csakis a tervezett állatállomány bővítésével és az állatok hasznosságának emelésével érhetjük el. Az állatállomány kiegészítéséről és az állatok hasznosságának emeléséről már sokat beszéltünk, de a feladatok sikeres megvalósításának alapfeltételeit még nem teremtettük meg. Ez mindaddig üres beszéd lesz, amíg nem rendelkezünk elegendő szálas, de főleg jó minőségű dús fehérjetartalmú takarmányokkal. Az őszi időszakban nagy lehetőségeink vannak ahhoz, hogy a téli és a tavaszi időszakra bő takarmányalapot létesítsünk a répafejből, szeletből, kukoricakóróból, valamint egyéb silózásra alkalmas növényből, sőt még a krumpliszárat is felhasználhatjuk egyéb anyagokkal silótakarmánynak. Ha el akarjuk érni tehenenként a 2100 literes átlagos évi tejhozamot, legalább 60 mázsa silóra, 58 mázsa zö!dtakarmányra, 14 mázsa szénára és 16 mázsa kapásnövényre van szükségünk. A fiatal állatok számára legalább 38 mázsa silót, 10 mázsa szénát. 42 mázsa zöld takarmányt és 10 mázsa kapásnövényt kell biztosítanunk. Sok szövetkezetben nem rendelkeznek még elegendő silógödörrel. Ez azonban nem akadályozhat bennünket a silózásra alkalmas növények télire való tárolásában. Tudjuk, hogy felszíni gödrökben is lehet silózni, bár a veszteségek nagyobbak mint a silógödrökben, de gondos kezelés mellett nem szabad meghaladniok a 10—12 százalékot. Az eddigi tapasztalatok bebizonyították, hogy nem helyes csupán lédús takarmányokból silót készíteni. (Répafej, répaszelet.) Nem mintha a siló rossz lenne, de nem elegendő a téli és a tavaszi időszakra. Amellett sok silózásra alkalmas anyagunk kihasználatlan marad, és tönkremegy a földeken. (Kukoricaszári Aiánlatos tehát a répafejet és a szeletet kukoricaszárral együtt silózni. Már most kell gondolnunk a tavaszi takarmányozásra; itt az ideje, hogy elegendő zöldtakarmányt biztosítsunk. A legtöbb szövetkezetben és egyéni parasztgazdaságban már tisztában vannak az őszi takarmánykeverékek fontosságával. Tudják, hogy az őszi takarmánykeverékeket a takarmányozás legkritikusabb időszakában, a tavaszi hónapokban már használhatjuk, amellett ugyanazt a földet még egyszer kihasználhatjuk a rendes vetésforgó keretében. Az őszi takarmánykeverékekkel jó tapasztalatokat szereztek az ifjúságfalvi EFSZ tagjai, ahol a 18 hektáros táblán 450 mázsás átlagos zöldhozamot értek el. A hosszú tél és kései tavasz ellenére sem volt takarmányhiány, teheneik tejhozama pedig nem csökkent 7 liter alá. Az őszi takarmánykeverékek vetőmagját a begyűjtöüzemeknél biztosíthatjuk csere által, vagy anélkül, de egyes szövetkezeteknél vagy egyénileg dolgozó parasztoknál is. Milyen keverékeket vethetünk? Nálunk leggyakoribb az őszi bükköny rozzsal, vagy búzával, de vethetünk rozsos-búzás keveréket, vagy egyebet. Ezekkel a keverékekkel vessük be összterületünk 5—7 százalékát, tavasszal pedig a betakarítás után burgonyát, kukoricát és cukorrépát vethetünk ugyanerre a területre. így a földet jól kihasználjuk és biztosak lehetünk abban, hogy többé nem fordul elő takarmánj^iány a tavaszi hónapokban. Takarmány alapunk jelentős részét képezik a rétek és a legelők. Jelenlegi állapotuk azonban nem biztosítja, hogy küldetésüket teljesíteni tudják, mivel évek óta nem voltak és még ma sincsenek rendesen gondozva, trágyázva. Szlovákiai méretben aránylag 30 mázsa szénát nyerünk egy hektárról, ez azonban sok esetben rossz minőségű. A legnagyobb hiba viszont az, hogy a rétek hektárhozama nagyon alacsony. Számos szövetkezetben bebizonyították, hogy a rétek és legelők nagy takarmánytartalékot rejtenek. E tartalékok feltárása azonban attól függ, hogyan gondozzuk a réteket. A draškovcei szövetkezetben például 1955- ben 48 mázsa szénát takarítottak be egy hektárról, a hodkovcei szövetkezetben pedig 42 mázsát. Bizonyos, hogy ezek az eredmények még nem véglegesek, s minden évben magasabb lesz a rétek hektárhozama a nevezett szövetkezetekben. Ezzel szemben viszont a badani szövetkezetben 15, a prencovi szövetkezetben viszont csupán 12 mázsa szénát nyertek egy hektárról. Mi ennek az oka? Az, hogy a réteket nem gondozták és nem trágyázták. 1956 őszén 180 000 hektárnyi rétet és legelőt kell megtrágyáznunk, 83 000 hektáron kell felszíni javítást végeznünk, 18 000 hektárt kell meszeznünk és 7000 hektár rétet kell felszántanunk. A műtrágyák és a mész biztosítja van olyan mennyiségben, hogy minden hektárra 3 mázsa nitrogén, és 1 mázsa kálitartalmú műtrágyát szórhassunk. Ezzel elérjük, hogy a következő évben legalább 10 százalékkal emelkedik a rétek hektárhozama. A takarmányalap biztosításával kapcsolatosan az őszi és a tavaszi ;döszakban nagy feladat hárul a gép- és traktorállomásokra, azok agronómiái szolgálatára, de külön kell kihangsúlyoznunk, hogy minden zootechnikusnak már most kel! gondoskodnia a magasabb tejhozamról és a nagyobb súlygyarapodásról. Ezt pedig úgy biztosíthatják, hogya körzetükbe tartozó szövetkezetekben és egyénileg dolgozó parasztoknál terv szerint biztosítja az őszi takarmánykeverékek vetését, a silózási terv betartását, valamint a rétek és legelők tervszerű gondozását. A zootechnikusok csak akkor érvényesíthetik szakismereteiket a szarvasmarhatenyésztésben, ha az állatállomány számára megteremtjük a rendes takarmányozási lehetőségeket és csakis akkor válnak az állattenyésztés igazi tanácsadóivá. A bő takarmár.yalap az állatok hasznosságának és a tervezett állatállomány tartási lehetőségének alapkövetelménye. A teljes állatállomány és az állatok m^gas hasznossága, a trágya termelési lehetőség — mindez szorosan összefügg a hektárhozamok emelésével és egész mezőgazdasági termelésünk feladatainak sikeres teljesítésével a második ötéves terv folyamán. A rétek és legelők gondozásában államunk gépekkel és anyagi eszközökkel segíti a szövetkezetei és az egyénileg dolgozó parasztokat. Ezen az őszön Nagyidán, Semsén és még több helyen nagyobb kiterjedésű rétet teszünk termékennyé. Szükséges azonban, hogy elsősorban maguk a szövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok segítsék elő ezen munkák sikeres megvalósítását. Minden kézre, minden fogatra és minden egyéb segítségre szükségünk van e nagy feladat teljesítéséhez. A rétjavítási munkálatok költségét a legeltetési díjakból kell fedezni, melyeket a Földművelésügyi és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal 57/55 számú rendelete alapján hajtanak 6e a legeltetési társaságok. A nemzeti bizottságok dolgozóinak arra kell tehát ügyelniök, hogy minden földműves most gondoskodjék a bó takarmányalapról. Ez mindannyiunk hazafias kötelessége és egész nemzetgazdaságunk érdekeit szolgálja, hogy minél több mezőgazdasági terméket juttathassunk dolgozó népünk asztalára. Alexander Urbári
