Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-09-23 / 38. szám

10 Flfdmfives Шб. szeptember 23. Vezessük be minden gépállomáson az önelszámolást Az első eredmények MÉHÉSZET----, A gép- és traktorállomások fejlő­désük aránylag rövid időszakában mezőgazdasági termelésünk döntő ere­jévé váltak. A gépállomásokon ösz­­pontosul az az óriási gépi felszerelés, melynek segítségével népi demokrati­kus államunk segíti a szövetkezetekbe társult földműveseket és a többi ter­melőket is, hogy könnyebben végez­hessék a munkát. A gépesítésnek a munkatermelékenység fokozása a cél­ja és az, hogy a mezőgazdasági ter­melést rövidesen magasabb színvo­nalra emeljük. Nehéziparunk, de főleg gépiparunk állandó» növekedése lehetővé teszi, hogy mezőgazdaságunk a gépállomá­sokon keresztül a második ötéves terv alatt többszáz új korszerű gépet kap­jon, mint pl. traktorokat, kombájno­kat, vontatott eszközöket stb. Ennek következtében a gépesítés kiterjed a legtöbb mezőgazdasági munkára. így például 1960-ig a szövetkezetekben 90 százalékra emelkedik a gépekkel végzett vetés, a sarabolás 80, a szán­tás 93, a kombájnnal történő aratás 70, a cukorrépa kombájnnal történő betakarítása ugyancsak 70 százalékra emelkedik. A mezőgazdasági munkák gépesítésének a szövetkezetekben 98 százalékra kell emelkednie a második ötéves terv végéig. Ez azt jelenti, hogy 1960-ban 6 millió 200 ezer át­lag hektár elvégzése hárulna a gép­állomásokra. Hogy ezt a feladatot sikeresen tel­jesíthessék, be kell vezetni a már jól bevált munkamódszereket, meg kell javítani a gépállomások irányításának munkáját, meg kell tanítani a .eg­­újabb tapasztalatok szerint dolgozni a gépállomások dolgozóit és tudatuk­ba kell vésni a felelősséget a végzett munkáért ée a gondjaikra bízott gé­pekért. A szocialista üzemek tervsze­rű irányításának egyik legfontosabb módszere • az üzemen belüli önelszámolás Az üzemen belüli önelszámolás a szocialista üzemek tervszerű irányí­tásának módszere, amely a szocializ­mus közgazdasági törvényeinek isme­retén és ' kihasználásán alapszik. A szocialista üzemek ilyen módszerrel való irányítása a munkatermelékeny­ség fokozásának tökéletes lendítöke­­reke és az önköltségcsökkentés, va­lamint a termelés gazdaságossá téte­lének egyik legfontosabb eszköze a traktorosbrigádokon. Az SZLKP Központi Bizottsága még 1955. februárjában feladatul tűzte a gépál'omások elé, hogy szervezzék meg és helyezzék érvénybe az Ize­men belüli önelszámolást, dolgozzák ki a diferenciális teljesítményi nor­mákat, vezessenek pontos nyilvántar­tást a teljesítményekről és az üzem­anyag fogyasztásáról. Az SZLKP Köz­ponti Bizottságának plénuma tzze' párhuzamosan rámutatott a gépállo­mások belső tartalékai kihasználásá­nak jelentőségére, főleg a géppark, az üzemanyag és az anyagi eszközök helyes kihasználására. Az üzemen belüli önelszámolúsró' tartott iskolázás befejezése után a gépállomások dolgozói egyes brigád­központokon megkezdték ennek a módszernek érvényesítését. Az arány­lag kevés tapasztalat azt mutatja, hogy az önelszámolás bevezetése jó eredményeket hozott a brigádközpon­tokon. Az önelszámolás bevezetésével a vicsapapáti brigádközponton mind a tervteljesítésben, mind pedig a gaz­daságosságban is megmutatkoztak az eredmények. Mindenekelőtt a szemé­lyi számlák helyes Vezetésére Ügyel­tek. A chrenovai gépállomás augusz­tus 20-ig 47. a vicsapapáti gépállomás viszont ugyanezen ideig 56 százalékra teljesítette tervét. A vicsapapáti gép­állomás traktorosai a múlt év júliu­sában 1086 liter üzemanyagot takarí­tottak meg, melynek pénzértéke 2173 korona. A gépek javításánál 1690, tehát összesen 3863 koronát takarí­tottak meg. Egy hónap alatt ez szép eredmény. A gépállomás keretében éz a traktorosbrigád került az első hely­re. A hidasi traktorosbripád ugyancsak szép eredményeket ért el a múlt év­ben az önelszámolás bevezetésével; a traktorosokч havi keresete átlagosan 250 koronával emelkedett. Hasonló eredményeket értek el Dunaszerdahe­­lyen, Tapolcsányban és másutt. 1956. július végéig 343 traktoros­­brigádon vezették be az önelszámo­lási, ami Szlovákia brigádközpontjai­nak 4ű,2 százalékát teszi ki. Ötvenhat brigádközponton még nem alkalmaz­zák teljes egészében az üzemen belü­li elszámolást, de a traktorosok sze­mélyi takarékossági számlát vezetnek. A nyitrai kerületben 115, a bra­­tislavai kerületben 111, a kassai ke­rületben 46, a zsolnai kerületben 37, a besztercebányai kerületben 27, az eperjesi kerületben pedig csupán 7 traktorosbrigád vezette be az önel­számolást. Ezek a brigádok ez év el­ső öt hónapjában 289 210 liter üzem­anyagot takarítottak meg. Az üzem­anyag pénzértéke 667 132,40 koronát tesz ki. Az üzemanyagokon a kassai kerület traktorosbrigádjai 161913 ko­ronát takarítottak meg. A gépek kar­bantartásánál és javításánál az ősz­­szes nevezett brigádközpontok 1 mil­lió 846 717 koronát takarítottak meg ez év május végéig. A legnagyobb megtakarítást a bratislavai kerület gépállomásai érték el. A megtakarí­tott üzemanyagokért 44157 korona jutalomban részesültek az önelszámo­lás szerint dolgozó brigádközpontok traktorosai. Az üzemanyag takarékos­ságban az a 33 gépállomás ért el szép eredményeket, amelyek alkalmazzák az önelszámolást. Hiba azonban, hogy ezek közül csak 16 gépállomás fize­tett ki prémiumot a traktorosoknak. A többi gépállomás azért nem jutal­mazta meg az üzemanyagtakarékos­ságban szép eredményeket elért trak­torosokat, mert vezető dolgozóik nem vezettek pontos nyilvántartást. Az ilyen hanyagságokat mielőbb meg keH szüntetni. Hiányosságok az önelszámolás bevezetésénél Az üzemen belüli önelszámolás ér­vényesítése a gépállomásokon és a brigádközpontokon elég kedvező. Ami viszont az önelszámolás minőségét illeti a brigadközpontokon, távol áll­nak a kellő színvonaltól. Miért? A technikai káderek nem tekintik az üzemen belüli elszámolást a tervszerű irányítás módszerének. A gépállomások és a brigádközpontok egyes vezetői csupán személyes fel­adatot látnak az üzemen belüli elszá­molás érvényesítésében. Ez pedig összefüggésben van a gépállomások technikai és vezető kádereinek arány­lag alacsony közgazdasági képzettsé­gével. Sajnos azonban ez a hiányos­ság megnyilvánul a főiskolai képzett­séggel rendelkező egyéneknél is. To­vábbi nagy hiba az, hogy nem min­den brigádközponton állapították meg a teljesítményi normákat és az üzem­anyag szükséglet normáit. A körzeti agronómusok valahogy el­hanyagolják a teljesítményi normák helyesbítését azokon a brigádközpon­tokon, melyeken nehezebb feltétetek vannak. Ennek következtében sok esetben nem akarnak dolgozni a trak­torosok az üzemen belüli elszámolás elvei szerint. A technikai kád írek nem vezetik kellőképpen a mezei nap­lókat. ami megnehezíti a traktorosok prémiumára való jogosultságának meg­állapítását. Sok gépállomáson és bri­gádközponton helytelenül tárolják és kezelik az Üzemanyagot, a leltározást pedig felületesen végzik. -. Ennek az­tán az a következménye, hogy a meg­takarított üzemanyagokért aránylag kevés prémiumot fizetnek ki a trak­torosoknak. Követésre méltó példa Ezeket a hiányosságokat azonban el lehet távolítani. Az üzemen belül, el­számolás érvényesítésére alaposan ké­szülnek a varaiméi járásban 'evő hrabolcei brigádközportt tagjai. A di­­ferenciés normákat már megállapítot­ták és gondosan megvitatták a trak­torosokkal. Mulár József körzeti ag­­ronómus a többi dolgozókkal karöltve térképiét állított össze brigádja ré­szére, melyen feltüntették az egyes parcellákat. A térkép szerint a bri­gádközpont gazdászneje könnyen ki­számíthatja a traktorosok bérét, mert tudja, ki milyen munkát végzett az egyes parcellákon. A brigádközpont minden egyes tagja személyi takaré­kossági számlát vezet. Ezen a brigádközponton a trakto­rosok ezideig nem kaptak prémiumot a megtakarított üzemanyag után, sem . a gépjavításnál elért önköltségcsök­kentésért, mivel nem vezettek pxmtos nyilvántartást. Most azonban a bri­gádközpont gazdásznöje és Kozák András, a brigádközpont vezetője bát­ran mondják, hogy az üzemen belüli önelszámolás következtében megja­vult a munkaszervezés és az igazsá­gos jutalmazást is bevezetik. A jövőben az üzemanyag takaré­kosságért és a gépjavításoknál elért önköltségcsökkentésért prémiumot kapnak a traktorosok. A brigádköz­pont vezetőjének és gazdásznőjének tökéletes áttekintése van mindenről. A hrabovcei brigádközpont a trakto­rosokról való gondoskodásban is pél­daképül szolgálhat. Példás tisztaság uralkodik mindenütt, rendezett; fe­hérre meszelt közös szállás áll a traktorosok rendelkezésére, akik ott­honosan érezhetik magukat. Ez pedig a munkára is kihatással van. Az üzemen belüli önelszámolás be­vezetésének előnye óriási a brigád­központokon. Szükséges azonban, hogy a gépállomások vezető dolgozói érté­keljék és kihasználják az eddigi ta­pasztalatokat. melyeket az üzemen belüli önelszámolás érvényesítésével szereztek. A brigád központokon .elért eredmények arra ösztönöznek ben­nünket, hogy minden gépállomáson bátrabban lássunk hozzá az üzemen belüli önelszámolás bevezetéséhez. R. N. Túltermelés vagy Én azt hiszem, rossz szervezés az oka, hogy a mézfelvásárolé szövetke­zetünk csak egy kiló és pár deka méz átvételét biztosítja családonként. Az ez évi méz jó szervezéssel fel­vásárolható és értékesíthető. A méz­­felvásárló szövetkezetben mindig kell raktáron lenni tartalékméznek, mert a méztermelés mint az idén is ta­pasztalható, nagyon változó. A mi vidékünkön júniusban 9 nap alatt az erős családok 30—35 kg mézet hoz­tak, azóta pedig a napi fogyasztást sem elégíti ki a méhlegelő. Sok mé­hészetben már könyökig is be kell nyúlni a mézeskannába, na azt akar­ja a méhész, hogy jövőre Is hozam­képes családai legyenek. Az idei ki­váló évnek tetsző évből, közepes mé­hészeti év lett. Mi méhészek is hibásak vagyunk, hogy előbb nem gondoskodtunk jó mézértékesítő szövetkezet megalapo­zásáról, amely képes lenne belföldön a mézünket poharazva az üzletekbe elhelyezni és nagyban külföldre el­szállítani. Plakátok segítségével a fo­gyasztóknak tudtára kellene adni, hogy egy negyedkiló méz tápértéke háromnegyedkilő hús tápértékével egyenlő. A méz tehát nem drága, kü­lönösen gyermekek táplálására fontos, mert pótolhatatlan tápanyagokat tar­talmaz. Ezt sok híres orvos és tudós megállapította. Hossz az egyenlősdi átvétel A szövetkezeti méhészektől is csak annyit vesznek át, mint a magán­méhészektől. Ha nekem az évi tervem minden családra 12 kg méz, (ezt nem­csak az évi, de az ötéves tervben is elfogadták), akkor az állami felvásár­lási tervben is (ami ez évben csak 1,55 kg) 12 kg-nak kellene szerepelni. Ennyi mézet kell a fogyasztóknak idejében eladni. A szövetkezeti mé­hészektől a tervezett méztermést tervszerűen is vegyék át, éppen égy mint ahogy a búza felvásárlása tör­ténik. Négy évvel ezelőtt szövetkezetünk tagsága azt akarta, hogy minden mé­zet szétosszunk a munkaegységekre. (Akkor sokkal kevesebb mézünk ter­mett.) Én akkor azt mondtam, hogy Hordástalan időben végzett kaptár­bontás után könnyen kitör a rablás. Különösen a gyenge családokat tá­madják még, mert ezek nemigen tud­nak védekezni. Tapasztalatom szerint a rablás egy­szerű módon megszüntethető akkor, ha csak eov-egy családra szorítkozik. Én már két ízben alkalmaztam az alábbi módszert teljes sikerrel. A megtámadott és kellően nem vé­dekező család kaptárát egy pálcával minden oldalról erősen megcsapkod­tam. Előzőleg a kijáró nyílást kibő­vítettem. A zörgetésre a bent levő rablók menekülni igyekeztek, de a megtámadott család is felzúdult és kitört a kaptárból. Két-három perc rossz szervezés? először teljesítsük államunk iránti kötelezettségünket, a méz árából fi­zessük ki tartozásunkat a bankban és csak azt osszuk el, ami marad. Most IX mázsa mézünk eladó, de nincs vevő. Tartozásunkat a bankban már kiegyenlítettük, de a tagság hallani sem akar róla, hogy a mézet szétosszuk. Csak eladni, mert kell a pénz. A méz átvételén javítani lehetne, ha poharazásra megállapított 30 fil­léres munkadíjat inkább 80 fillérre emelnénk poharanként. Az üvegeket alaposan meg kell mosni és fényesre törölni. Szerintem ilyen munkáért ke­vés a megállapított díj. Nagyon elősegítené a forgalmat, ha az üzletek mézet is átvennének más áru, pl. kaptár, prokoprács stb. elle­nében. Idényben minden méhész szí­vesen vásárolna szükséges méhész­­szerszámot, de mit tegyen, amikor pífnze nincs, a mézet pedig senki sem veszi meg. Karácsonykor már ezer helye van a méz árának és olyankor senki sem szívesen költ ap­róbb dolgokra. A külföldi piacokkal is felvehetjük a versenyt, de mindjárt idény után tudnunk kell mennyi mézünk van és háromféle átvételt lehetne biztosítani háromféle ár mellett. Például július­ban az átvételi ár kg-ként 20 korona lehetne, októberben 21,- és decem­berben 22.- korona. Ki melyik idő­szakra akarná szállítani a mézet, arra a szállításra jelentené be a mennyi­séget. Ebbe a különbözeti összegbe az adót is be lehetne számolni, nem kellene a méhészt külön zaklatni és ebből az árkülönbségből tekintélyes forgótőkét lehetne összehozni a méz­értékesítő szövetkezetben. Ha talán az egész tökére nem lenne szükség, osztalék formájában az évi vagy az ötéves tervek teljesítése után vissza­fizetnék. Ha ez a forgótőkénk kevés lenne, úgy 5 kg méz értékében köt­vényeket keilen* kibocsátani, ami még nagyobb alaptőkét biztosítana. A méz folyékony arany, még a.színe is hasonló az aranyéhoz. Racskó János, Ipolynyék. múlva a kijárót leszűkítettem a szo­kásos egy méhjárásnyira. A kint re­kedt és bent felzúdult méhek most már annyira eltorlaszolják a kijárót, hogy a rablók nem tudtak újra be­hatolni. Egy ideig még folyt a bir­kózás és öldöklés, de a család eré­lyesen védekezett. Szükség esetén a kíjárót újságpapírral takarhatjuk le, hogy a kutató méhek között za­vart keltsünk. Nincs tapasztalatom arról, hogy nagyobbarányú, vagy éppen általános rabláskor mennyire vál be ez a mű­velet, de hiszem, hogy olyankor is sikerrel alkalmazható. U. S. (M) Méhésztársunk nagyon égető probléma megoldásához keresi az uta-t, jő volna, ha ehhez az ügyhöz minél több méhésztárs hozzászólna. Közös erővel könnyebben rendet tudunk teremteni évek óta elhanyagolt méhész­gazdaságunkban. Főképpen a mézfelvásárló szövetkezet vezetői szóljanak hozzá, mert őket éppen úgy érinti az ügy, vagy talán még jobban, mint a méhészeket. Szerkesztőség A rablás megszüntetése Ne hiányozzék étrendünkből I Szerszám az anyabölcső fedelének leszedésére Egyik legkedveltebb gyümölcsünk. az alma. Világszerte mindenütt szives- | örömest fogyasztják. Miért terjedt el ez a gyümöí'ce jobban a többinél? Hiszen összetétele nem különbözik jelentősebb mértékben gyümölcstár­saitól. Ha e kérdés nyitját szorgal­masan keressük, hamarosan megkap­juk a magyarázatot. Az alma egyik nagy előnye, kiváló tárolhatósága. Nemcsak érése idején fogyaszthatjuk, mint sok más gyümölcsöt. Alkalmas helyen és megfelelő módon éltévé ősztől akár a kővetkező év nyaráig, vagy éppen az újig is áll. Ugyancsak előnye, hogy temérdek, egymástól el­térő ízű almafajta között válogatha­tunk. Így az almát hosszú ideig na­ponta ehetjük, mégsem ónjuk meg. Az almában levő táplálóanyagok úgy értékesülnek a Ieghasznosabban, ha éhgyomorra fogyasztjuk. Reggel fel­keléskor együnk egy almát. De jól rágjuk meg, hogy a benne levő táp­­lálőanyagok — többek között a kü­lönféle savak, sők, vitaminok — könnyen felszívódjanak. Lehetőleg sose hámozzuk meg az almát, hanem inkább jól megmosva fogyasszuk. A héjában ugyanis fölöttébb értékes táplálóanyagok halmozódnak fel, s ezek a felesleges hámozással elvesz­nek. Almaevéskor megindul az egész-I séges nyálképződés, gyomornedvter­­j melés, s így a gyümölcsevéet követő reggeli táplálóanyagai is jobban érté­ke sülnek. Az almában levő táplálóanyagok közül a legértékesebbek egyike a C- vitamin. Igaz, gyümölcseink egyike­­másika soka! több C-vitamint tartal­maz, csakhogy ezek legtöbbjét bajos tárolni. Az alma C-vitamin mennyi­sége, sajnos, a tél folyamán csökken. Ezt a csökkentést azonban fékezhet­jük. Olyan tárolóhelyiségben tartsuk az almát, amelynek a hőmérséklete nem emelkedik a + 5 fok fölé. Végül az is megjegyzendő, hogy a C-vitamin az almában nem egyenletesen, nem arányosan helyezkedik el. A legtöbbje közvetlenül a héj alatt van, a gyü­mölcshúsban már kevesebb található. Ha az almánk színe nem egyforma, mondjuk az egyik fele piros, a másik sárga, akkor a piros almafél tartál-Helyreigazítás Lapunk 37. számában „A gömöri dombok alatt" című riport egyik kép­aláírásába technikai okokból hiba csú­szott. A képen látható 25 vagon férő­helyes raktár nem a lekenyei, hanem a gömörhorkai szövetkezet tulajdona. mázzá a több vitamint. Az almában a C-vitaminon kjvül némi karotín is található, mely a szervezetünkben A-vltanúnná alakul. A különféle sókról is meg kell em­lékeznünk, amelyeket az almában fel­derítettek. Közöttük szerepel a mész, a foszfor, a magnézium, a nátrium, a kálium s egy kevés vas. Ezért igen ajánlható a növekedésben levő, vér­szegény gyerekek számára. Gyógyszerként használt táplálékaink között is első helyen szerepel az al­ma. Kitűnő szabályozó. Ha az almát nyers pép alakjában fogyasztjuk, has­menés esetén dugító, székrekedéskor Viszont bélműködést serkentő hatása van. Még akkor is érvényesül ez a hatás, ha az orvos súlyos, heves lá­zakkal járó bélzavarok, bélhurutok ellenszeréül javasolja. Ilyenkor cél­szerű kétnapos almakurát tartani, amikor a napi ötszöri étkezés mnd­­egyikére 10—30 deka almát számítva, egy nap alatt elfogyaszthatunk körül­belül másfél, kilőnyit. Egyéb táplálé­kot ilyenkor nem kap a beteg.„ Az alma tehát szerfölött kedvezően befolyásolja bélműködésünket, ezért se télen, se tavasz idején ne hiányoz­zék napi étrendünkből I. Polák, Szene A födött anyabölcső hegyén a gubő és a külső viaszfödél közt hézag van. A méhek le szokták szedni a viaszt az anya kelése előtt. Az anyának tehát csak a gubót kell körberágnia. Ha az anyabölcsőt kalitkázzák, a viaszfödél eltávolítása elmarad. Jordan Szerint az ilyen bölcsőből közepesen 5 órával később kell ki az anya. Se­gíteni lehet rajta, ha a kalitkába kísérő méheket is rekesztenénk, vagy oldala anyarácsos volna a család.mun­­kásainak bebocsátására. A bezárt munkások azonban sokszor nyugta­lankodnak, egy részük el is pusztul­hat. Az anyarácson pedig a karcsúbb anyák kiszabadulhatnak. Jordan azt ajánlja, hogy a födött bölcsöket ne kalitkázzuk, hanem mindjárt pároz­­tatókba osszuk szét. így a méhek to­vább gondozhatják a bölcsőket, le­bonthatják a viaszfedelet. A pározta­­tónak azonban többkeretesnek kell lennie. Ha mégis kalitkáznak, a viasz­fedelét magának a méhésznek kell leszednie. Körömmel is sikerül, de jobb erre készített fedélnyitóval. 30 mm hosszú szeget fanyélbe kell verni, fejét lecsípni, szabad végét laposra kalapálni, reszelővei élesíteni és de­rékszögben meghajlítani, a viaszfedél felnyitása nem kényes, nem kel] az anya megsérülésétől tartani, mert a gubő szívós. Feltevések szerint az anya így több levegőhöz jut, de a viaszfedél eltávolításának hasznát nem sikerült bizonyítanunk. Érdekes Jor­dánnak az a megállapítása, hogy a viasz­­hegyű bölcsőből közepesen 5 órával ké­sőbb bújik ki az anya. Említést érdemel, hogy a méhek a munkás és a hdre­­sejt viaszfedelét is igen sokszor le­szedik. Különösen heresejteken fel­tűnő ez, mert a gubő selymes. Az indiai méh hereálcája úgy szövi gu­­bóját, hogy a sejt száját takaró rész közepén egy kis orrocskán lyukat hagy. A fejlődő báb tehát bőven kap levegőt. A fiasítá60s sejt viaszának elhordása egyébként ősi szokás. A poszméhek a gubő megszövése után lebontják a viaszsejtet és anyagát új sejt építésére használják. A csupaszon maradt gubő sejtként szerepel, a méh kikelése után eieségraktár lesz. HIRDETÉS Megrendelésre 40 literes méhkaso­kat készít darabonként 50 koronáért. Sztrida János, Dvory nad Žitavou, č. d. 227. okr. Nové Zámky.

Next

/
Oldalképek
Tartalom