Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-09-09 / 36. szám

földműves 1956. szeptember 9. ...H iúd a ва A tízéves Nemzetközi Diákszövetség igazolta önmagát. Megmutatta, hegy képes küldetésére. Minden évben iz­mosodik, lombosodik. A célja kezdet­től fogva: a humanizmus, összetartás, az egymásnak segíteniakarás. S te­gyen még hozzá, — ha már közhely­ként is hat — a béke. Napjainkban talán ez a szó a legfontosabb, mert a békét újra veszély fenyegeti. A fa­sizmus, mely minden emberiességnek dühödt ellensége, újra születőben van, helyesebben már meg is született. ÚJ NÉRÓI SZÜLETTEK a földnek, akik gondolkodás és lelkiismeretfur­­dalás nélkül mocskolják be e szót; Ember. A maroknyi jót, az emberibb’; életet, mit csak alig egy évtizede ízlelgetünk, újra embertelenné ten­nék, ha hagyjuk magunkat És ezen a „hagyjuk magunkat” szón, sok függ, ha befonja gyanútlan szívünket a Né­rók kószált pókhálója. Igen, a diákok mintha sejtették vol­na, hogy a fasizmus nincsen porrá­­zúzva: csírái még élnek, terjednek. A szervezeti munka minden summája erre a kérdésre összpontosult Amit sejtettek — beteljesült. Hogy a végszó kié lesz, még nem dőlt el. De mi egy percig sem kételkedünk abban, hogy a győzelem csakis a mi­enk lehet. Hisszük, hogy a diákok vágyának beteljesülésére minden jó­­zangondolkozású ember összefog és mellénk áll. Ez minden vágyunk és kérésünk. Prágában, ahol már negyedszer se­reglettek össze a szélrózsa minden irányából a diákok, több mint harminc nyelven tiltakoznak minden olyan meg­mozdulás ellen, amely embertelen, melynek miatyánkja a háború, áldo­zata az ember, a vér! Noha a diákok mindenben nem is értettek egyet, de ami az emberiség jogát illeti, mint a láncszemek kapcsolódtak össze a gon­dolatok. A kongresszus eredménye az is, hogy többszáz diákot látott vendégül a pompás, festőién szép, kultúrában és művészetben gazdag fővárosunk: Prága. A kongresszus a páratlanul szép Fučík Kultúrparkban zajlott le, mely igazán felejthetetlen emlék ma­rad nemcsak a külföldi, hanem a ha­zai diákoknak is. Aki még nem 'átta ezt a páratlan parkot, annak nehéz leírni fekvését, szépségét, és a sok csodálni valót. Amikor kattognak a fényképezőgépek, kart karbaöltve sé­tálnak, beszélgetnek, magyarázgatnak a béke harcosai, a jövő reményei, a mindenki számára jogot követelő diá­kok, akkor tulajdonképpen száz és ;százezer társaik nevében emelnek szót a békéért az embertelen fasizmus s a már öreg éveit járó gyarmatosítás ellen. Minden ellen, ami sértő, meg­alázó az ember számára. . S HA VOLTAK IS a diákok között nézeteltérések, ennek csupán a még egymást nem ismerő tudatlanság volt az oka. De végeredményben a lényeges kérdésekben mindenki egyetértett, és ez a fő! Hisszük, hogy a legközelebbi diákkongresszuson kevesebb kérdés lesz, amely esetleges félreértésre ad­na okot. S hogy ez beteljesüljön, ah­hoz elsősorban arra van szükség, hogy a Nemzetközi Diákszövetség az el­múlt évekhez viszonyítva jobb mun­kát végezzen. Ehhez persze szüksé­ges az illető államok vezetőinek tá­mogatása és a diákság kérésének nemcsak meghallgatása, hanem telje­sítése is. Vagyis a diákság erőfeszí­tése, áldozatkész munkája, csak akkor lesz eredményes, ha mindannyian ki­állunk a fedélzetre, a munkájukból részt vállalunk magunkra. A diákkongresszus küldöttei is az összefogást kiáltják világgá. Az erők egyesítését, mely egyedüli biztosíték arra, hogy a fasizmus felélesztése, va­lamint az emberséget kísértő véres napok örökös félelme egyszersminden­­korra semmivé váljon. T. E. AZ ÜVEGES TÁNCOT láthatjuk a képen, az augusztus végén Bratislavában ven­dégszerepelt száz­tagú budapesti DISZ együttes tánccso­­oortjának előadásá­ban. <Szeptemberi ,,tavasz" Tárka virágokkal benőtt udvar, frissen festett tantermek, új padok várták szeptember 3-án reggel a diákokat a laki nyolcéves iskolá­ban. A tanulók egyrésze már úgy mint haza, szokott helyre jött, nézegeti volt padját — itt ültem én — mu­tatja társának, és visszaemlékeznek az elmúlt évre. Egy másik réspe a tanulóknak kissé félénken, bizal­matlanul és kíváncsian félrebb állva, kémleli az új helyet, ahol tanulni fog. Ezek az új, nagyobb diákok. — Aztán székeken ülve, vagy állva, idő­sebb szülök, nagymamák és édes­anyák a kis elsöosztályosokat tart­ják, akiknek az iskola a legnagyobb, legtöbbet ígérő fogalom. Valóban ilyenkor az iskolaudvar és környéke olyan, mint valami vegyítő tégely, ahol az összetett anyag csak nehezen vegyül eggyé. Idejárnak a diákok Lakról az elsö­­osztálytól az utolsóig, Szitásról a ne­gyediktől felfelé, Bogyóról, Gellérröl a hatodiktól a nyolcadikig. A nyári szünidő, a hosszú és vidám napok so­kat feledtettek az ismerős tanulók között is, a régi barátságból, hát még azon diákok milyen bizalmatla­nok, akik az ötödik osztályt Gelléren vagy Bogyón végezték. — Milyen lesz az új tanító, milyen társat ka­pok a padba? — ilyen és ehhez ha­sonló gondolatok foglalkoztatják őket s néha szóinak csak egymáshoz, azt is halkan. A tantestület is ünneplőbe öltözöt­ten várja a megnyitást. Két új tan­erő is van köztük, akik az elmúlt tanévben még diákok voltak, ma mint tanítónők lépik át a tanterem kü­szöbét. A diákok osztályok szerint felsora­kozva, osztályfőnökök irányítása mel­lett az udvaron állnak, előttük egy sor széken ülnek a szülők és a ven­dégek és az asztalnál helyet foglal a HNB elnöke, Szűcs elvtárs, a já-HÍRMONDÓ gikus halálú A. Fagyejev irodalmi ha­gyatékának rendezésére bizottságot jelölt ki. ф Ötszáz szovjet művész lép fel a következő évben az USA rádió- és te­levízió adásaiban. Ugyanakkor 500 amerikai művész szerepel majd a szovjet rádió és televízió műsorában. Az erről szóló megálapodást a közel­múltban kötötték meg a két ország között. + Nemzetközi építészeti pályázatot hirdettek az új belgrádi Operahaz megépítésére. Az új Operaházat 1700- 1800 férőhelyre^ tervezik. Felépítésével 5 színháza lesz a jugoszláv főváros­nak. rási pártbizottság munkatársa, Ger­­háth elvtárs és a járási CS1SZ veze­tőség részéről Ravasz elvtárs. A him­nuszok elhangzása után az ünnepélyt Kocsis Gyula igazgató nyitja meg. J mmár negyedszer nyitja meg ■* tantermeit Lakon a nyolcéves középiskola. Ebben a tanévben több új dologgal ismerkednek majd a ta­nulók. Többek között a hatodik osz­tályban heti két óra gyakorlati mun­kát sorolnak be a tanórák közé, ahol a diákok technikai körben és mező­gazdaság — tudományi körben fog­lalkoznak majd. Már eddig is mű­ködött az iskolában Micsurin-kör, melynek vezetője Bartal Vince ta­nító volt, s a kör értékes és dicsérni­­való munkát végzett. Nem formai munka megy ott, hanem komoly-'kí­­sérleti telep az. Az igazgatói beszéd után, mely is­mertette a főbb feladatokat, a HNB képviselője és a járási küldöttek ad­tak bíztatást a tanítóknak, szülők­nek, diákoknak. Itt is megláthatták a jövő palántái, hogy nincsenek egye­dül, hogy törődnek' velük, hogy fi­gyelemmel kísérik fejlődésüket, ne­velésüket, jelenüket és jövőjüket. Az ünnepély végeztével minden tanuló az osztályba ment, ahol osz­tályfőnökükkel röviden megbeszélték a tennivalókat, különböző ügyes-ba­jos dolgaikat. Addig, míg így, külön-külön tár­gy algatták az osztályokban az isko­lai ügyeket, elbeszélgettünk, elnéze­lődtünk az iskola tájékán. Minden tetszett, a tiszta tantermek, a tor­nafelszerelés az udvaron, a kísérleti kert, a virágágyak színpompája, de nagyon bántotta a szemet, egyáltalán nem illett a szép környezetbe egy kicsi, vakolatlan helyiség, amit most a szövetkezet magtárnak használ, ji) emelem, a HNB, amely mindig oly szeretettel törődött az is­kolával, most is azon lesz, hogy ha nem is azonnal, de legalább a jövő tanév kezdetéig az az épület vakolat­lan falaival eltűnjön onnan. Nem nagy épületről van szó, (alig lehet 10X6-OS alapja) s befejezett lesz az a nagy munka, mely a birkaaklok, árkok, bokrok helyére virágokat, sé­tányokat varázsolt. A rövid, ünnepélyes első nap befe­jeződött. A diákok hazafelé indultak, a helybeliek csak gyalog, a bogyaiak, gellériek pedig kerékpáraikon egymást űzve-elözve száguldanak a betonúton, hogy másnap már tarsollyal a hátu­kon lépjék át az osztály küszöbét. VÉGH GUSZTÁV, Bogya Uhrin S. Ének a mezőkről... En a kenyérért És a virágért szeretlek Áldott mezők ... Tavasszal bölcsők vagytok, Ősszel meg temetők. Nyáron aranysárgák, Télen hófehérek — Életadók vagytok, Július Fučík: Fiatalok, hiába szállnak Fölöttetek az évek. Tarka mezők ... Barna barázdák ... Gazdag osztagok ... Nélkületek és aratók nélkül: Nincsenek terített asztalok! Újult erővel frissen, ünneplősen diákseregek indul­tak szeptember 3- án életüknek újabb mérföldkövéhez: új tanévet kezdeni. Pá­lyájukat nagy gond­dal és szeretettel tgyengette pártunk, államunk és a ne­velés ügye iránt egyre nagyobb ér­deklődést tanúsító társadalom. Gyermekeink ne­velői is megnöve­­iedett kedvvel lat­iak munkájukhoz. Serkenti őket a fe­léjük irányuló bizalom, s vonzza a rájukváró feladatok újszerűsége, ne­hézségükben rejlő szépsége. Ennek a napnak főszereplői kétségkívül az elsöosztalyosok. Őket örö­kítettük meg, a bratislavai 13. számú tizenegyéves iskola elsőseit a pionírok fogadják — premierjükön. KÖNYVESPOLC CSONTOS VILMOS: KELL ITT A SZŐ. (Válogatott versek) Csontos Vilmos, a szlovákiai ma­gyar líra egyik sajátos alakja, akinek három verseskötete jelent meg. — Zalabán' gyalupad mellett, a harsogó fenyőforgácsok éneke mellett, jut ideje elgondolkozni a világ dolgain. A munka dala pedig szavakba kínál­kozik. — A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában most meg- 1 jelent „Kell itt a szó" című negye­dik kötete új verseinek és régebbi : verseinek válogatása és először fogja össze és mutatja be egységes képben az 50 életéve felé járó szlovákiai magyar munkásköltő költészetét. Verseinek külön színe van, stílfa a szemérmesség és a férfiasság sajátos keveréke. Most megjelent vers­kötetében található versek új mondanivalóval és érték­kel gazdagítják a múlt hagyományaiból a szocializmus felé haladó szlovákiai magyar lírát. JÚLIUS FUClK: SZERETJÜK NEMZETÜNKET. J*. -v M SZEftCTJÖK :| NSHZKTÜNXST Ebben a kötetben összegyűjtött cikkei abból az időből származnak, mikor Hitler bandita-diplomáciája a farizeuskodó nyugati nagyhatalmak segédlete mellett Münchenben diadalt aratott és néhány hónapra rá a bar­­nainges gyilkosok hordája megindult, hogy Hitler világhatalmi aspirációi­nak megvalósítójaként, térdig gázol­va az ártatlan áldozatok vérében végigtiporja egész Európát. Július Fučík cikkeiben feleleveníti a múlt hangját, mely a cseh demok- i ratizmusról és a nemzet igazi szere­­tétéről beszél. — Mindenütt harcol a cseh nemzet történelmének meghamisítása el­len, hitet és harci kedvet olt az emberek szívébe, meg­győzően bizonygatva, hogy egy nemzet, melynek ilyen történelme és kultúrája van, nem pusztulhat el. Ezért buzdította népét, ne kímélje erejét és ne riadjon visz­­sza az áldozatoktól a nemzet felszabadításáért vívott harcban, hogy „egyenlők közt egyenlőként, szabadon éljen a világ szabad nemzetei között". NAGY IRÉN: FÖLSZÄLLT A KÖD. (Elbeszélések) Tehetséges, fiatal szlovákiai ma­gyar írónő jelentkezik a „Fölszállt a köd" című elbeszéléskötet finom hangulatú, talpra esetten megírt no­velláiban. Gyermekkori élmények és megfigyelések, falusi jellemképek és sorsok, Budapest ostroma alatt szer­■ <ашд.тг j zett és a felszabadulást követő idők PpSlli benyomásai, meg a csallóközi falvak lassú, de feltartóztathatatlan átalaku­­lásának mozzanatai sorakoznak fel ezekben az üde pasztellszínekben MÍS pompázó karcolatokban és elbeszélé­sekben, amelyek a nagy események forgatagában is el­sősorban az egyes emberi tulajdonságokat, az emberi gyöngeségeket, az emberek lelkében lejátszódó apró változásokat, az új lélek diadalát kutatják és ábrázol­ják. XiíJkti a áüti .ЩЩ? MI LESZ VELED, EMBERKE? Még egy típusa van, amely foltot hagy nemzetünk nagyszerű harci paj­zsán: az „emberkék“ típusa. Az em­berke szenved a megszállás alatt, az emberke megérti, hogy neki is vége lenne, ha Hitler győzne, az emberke tudja, hogy bármelyik pillanatban reá is lecsaphat a náci önkény, akár har­col, akár nem, de az emberke inkább nem harcol és meghúzza magát, mi­helyt a nácik dobbantanak egyet. Az emberke lelkes tűzbe jön, ha fiilébe jut a hír, hogy a szovjet nép nagy­szerű elszántsággal levegőbe röpí­tette büszkeségét, a Dnyeprosztrojt, hogy ne válhasson a fasiszta ellen­ség hasznára, de az emberke sajnálja elégetni saját síléceit, amelyeket Hit­ler el akar venni tőle. Az emberke úgy gondolja, hogy a Vörös hadsereg­nek még gyorsabban kellene előre­nyomulnia, de stratégiai terveit nincs ideje kifejteni, mert sietnie kell. — Batához, hogy megvegye azt a zok­nit, amelyet Goebbels koldult tőle, hogy egy náci megszállóval kevesebb fagyjon meg és így a Vörös Had­sereggel egy ellenséges katonával több álljon szembe. Az emberke ke­zét dörzsöli örömében, ha azt hallja, hogy hős cseh emberek szvetterek­­kel és bundákkal megrakott egész front vonatokat gyújtanak fel, de nincs kedve megérteni, hogy ezeknek a hős embereknek nem kellene az életüket kockáztatniuk, ha ó kockázat nélkül bojkottálta volna Goebbels koldulási akcióját. Az emberke tehát még nem ellensége a nemzetnek, de azzá vál­na, ha a végtelenül kiéleződő szabad­ságharc során saját érdekecskéit to­vábbra is a nemzeti felszabadító harc érdekei elé helyezné. Nos, mi lesz veled, emberke? Csak két út áll előtted: vagy emberré leszel, mint a nemzet óriási többsége, vagy magad zárod ki magad örök­re a nemzetből. Válassz, de g y o r s a n! * * * („Tábor“, a nemzeti szabadság­­harc illegális'folyóirata, 1942. ja­nuár 1. sz.) * Tizenhárom évvel ezelőtt vé­gezték ki Július Fučíkot a fasisz­ta hóhérok. Július Fučík életét adta nemzeti szabadságáért, nem­zete szabad, tartalmas és boldog életéért. Harcolt nemcsak a külső ellenség ellen, de a belső megal­kuvók, az „emberkék" ellen is. Nem élte meg vágyai teljesülését, a „boldog holnapot", de szavai örök életű és örök érvényű pa­rancsként zengenek fülünkben ina is: „Szeretjük nemzetünket 1“-i i ľ i шйпЫШШЙШЛ TMJtb

Next

/
Oldalképek
Tartalom