Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-02-19 / 7. szám
/Ьаfoa ÍZ 1956. íebruáŕ 19. A haladó emberiség lelkesen üdvözli az SZKP XX. kongresszusát múlott február 16- án, hogy Koreát köztársasággá kiáltották ki. A koreai népnek az ezt követő években nehéz harcokat kellett vívnia a szabadságért. A háború befejezése után gyors ütemben megkezdődött az ország újjáépítése. Újjáépítik a keszoni vasútállomást. Vfy&tc Fenjan utcáin a város fiataljainak felvonulása a köztársaság kikiáltásának évfordulóján. Az egyiptomi sajtó a szovjet-egyiptomi atomenergia-egyezményről Egymás után érkeztek Moszkvába a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának küldöttei. A Csendes-óceán partjáról, Szibériából, Közép-Azsiából, a Kaukázuson túlról, a hatalmas országok minden részéből jöttek a fővárosba a párt küldöttei, akiket a szövetségi köztársaságok pártkongresszusain a határterületi és a területi értekezleteken választottak meg a legutóbbi hetekben. A küldöttek között vannak politikai és állam; személyiségek, tudósok, a legnagyobb iparvállalatok, az új építkezések mérnökei és munkásai, a szovhozok és a kolhozok dolgozói, kulturális személyiségek. Az ország hatalmas lelkesedéssel készült a kongresszusra. Az előkészületek hónapokon át folytak és a városi és falusi dolgozók hatalmas hazafias mozgalmává váltak. Sok ezer gyár, bánya, olajipari, építkezési és közlekedési vállalat számolt be most azokról a termelési sikerekről, amelyeket а XX. kongresszus tiszteletére folyó szocialista munkaversenyekben aratott. A szovjet ipar dolgozói harcolnak az 1956-os népgazdasági terv határidő előtti teljesítéséért. E mozgalom kezdeményezői közé tartoznak Moszkva és Leningrad iparvállalatai. Felhívásuk az egész országot magával ragadta. Nagy hazafias lelkesedéssel készült a kongresszusra a sok milliós szovjet parasztság. A voronyezsi terület kolhozparasztjai nemrég a földművelés és az állattenyésztés további fellendítéséért vívott állhatatos harcra szólították fel a kolhozparasztságot. Elhatározták, hogy nem öt, hanem egy év alatt megkétszerezik a hústermelést és másfél év alatt megkétszerezik a tejtermelést, azaz sokkal előbb, mint ahogy azt a hatodik ötéves terv irányelveinek tervezete feladatként kitűzte. Ezt a felhívást sok területen és kerületben lelkesen fogadták. Nagy ünnep a szovjet nép életében a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, ez a győztes seregszemle, amely az elvégzett hatalmas munka nagyszerű mérlegét tárja fel. A szovjet néppel együtt az egész világ haladó emberisége köszönti az alkotó munkát dicsőítő kongresszust azzal a forró óhajjal, hogy a további sikerek, győzelmek alapjait rakja le. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa a Központi Bizottságnak a népgazdaság 6 ötéves tervéről szóló tervezetét vitatja meg, amely tervezet a kommunizmus építésének újabb, nagyszerű terve és a szovjet társadalom kommunizmusba veztő útjának hatalmas távlatait tárja fel. A kongresszus elé terjesztett 6. ötéves terv irányelvének tervezete lenyűgözőleg hatott. A szovjet nép igaz, hazafias lelkesedéssel üdvözölte e mérhetetlenül fontos politikai dokumentumot. A Szovjetunió ellenfelei ijedten horkantak fel, de barátai és hívei, az emberiség döntő többsége pedig az öröm, a megelégedés lelkes felbuzdulásával fogadták a kommunizmus építésének merész és nagyszerű tervét, mert annak megvalósítása még jelentősebben megszilárdítja és növeli a Szovjetunió gazdasági hatalmát. Lehetővé teszi a nép életszínvonalának még nagyobb méretű emelkedését és növeli a Szovjetunió nemzetközi súlyát és erejét a békéért folytatott harcban. A legutóbbi nemzetközi események egész sora mind azt igazolja, hogy az a politika, amely a népek jogos és törvényes akaratának semmibevételén épül, pusztulásra van kárhoztatva. Ezt igazolja Ázsia, Afrika. Latin- Amerika, de Nyugat-Európa népeinek is mind határozottabb megmozdulása a békéért és függetlenségükért, emberi jogaik tiszteletben tartásáért. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa megerősíti és elmélyíti a szovjet kormány évtizedek óta folytatott lenini külpolitikáját, elitélve a fegyverkezési hajszát és a két rendszer békés, gazdasági versengése mellett tört lándzsát. A haladó emberiség óriási lelkesedéssel üdvözli a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának minden határozatát és minden döntését, mert ezek a Szovjetunió felmérhetetlen, hatalmas erejét dokumentálják, amely a szovjet emberek gyönyörű alkotó életéről, megbonthatatlan egységéből és éltető hazafiasságából fakad. A kongresszus harcos hittétel amellett, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja következetesen, Marx-Engels-Lenin-Sztálin zászlajához hűen teljesíti történelmi hivatását. Valamennyi egyiptomi lap első oldalán, nagybetűs címekkel közli a TASZSZ jelentését, amely szerint a Szovjetunió és Egyiptom egyezménye értelmében a Szovjetunió tudományos és műszaki segítséget nyújt a Kairóban építendő magfizikai laboratóriüm létrehozásában és az atomenergia békés felhasználása területén folytatandó munkálatokban. Az A1 Gumhurija első oldalán, teljes lapszélességű nagybetűs címében az alábbiakat írja: „Egyezmény Egyiptom és Oroszország között Egyiptomban építendő magfizikai laboratórium felállításáról, Oroszország műszaki segélyt nyújt Egyiptomnak”. Az A1 Ahran, až AI Ahbar és & Journal de Egypte című lapok szintén első oldalukon ismertetik a közleményt. Valamennyi lap rámutat, hogy az egyiptomi és a szovjet küldöttség közt Moszkvában lefolyt tárgyalások a barátság és a kölcsönös megértés légkörében folytak le. A lapok ezenkívül a közlemény azon részére mutatnak rá, hogy az egyiptomi küldöttség tagjai szovjetunióbeli tartózkodásuk során megismerkedtek a Szovjet Tudományos Akadémia tudományos intézeteinek és létesítményeinek tévé; kenységével és látogatást tettek až atom-villanytelepen. A Lengyel Egyesült Munkáspárt KB határozata a mezőgazdaság fejlesztéséről A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 5. teljes ülésén Varsóban jóváhagyták a mezőgazdaság fejlesztéséről az 1956—1960. években és a párt feladatairól szóló határozatot. ■ A határozat rámutat arra, hogy Lengyelország iparosításában a párt vezetésével a hatéves terv folyamán elért eredményeknek lényeges befolyásuk volt a ‘földműves tömegek anyagi és kulturális színvonalának emelésére, valamint a munkásosztály és parasztok szövetségének megszilárdítására. A földművesek átlagos jövedelme hat év alatt 34—40 szézalékka! emeli kedett, 10 000 földművesszövetkezetet alapítottak, amelyek 200 000 föidművescsaládot foglalnak magukban és 1,8 millió hektár mezőgazdasági földdel, vagyis az összes megmunkált föld 10,6 százalékával rendelkeznek. Ezeket a szövetkezeteket munkájukban 424 állami gép- és traktorállomás segítette. A Lengyel Egyesült Munkáspárt, Központi Bizottságának határozata szerint a földművesszövetkezeteknek az ötéves terv végéig az összes megmunkált föld 25—30 százalékát kell megművelniök. A mezőgazdasági termelésnek 25 százalékkal kell növekednie. A traktorok száma eléri majd a 112 ezret (átszámítva 15 lóerős traktorokra)._. A kombájnok számának hétszeresére kell emelkednie. Az ötéves terv folyamán az állatállománynak 2 100 000 marhával, 1 600 000 sertéssel és 1 800 000 juhval kell gyarapodnia. A nagy költő és a törhetetlen harcosok megértik egymást Heine Henrik halálának 1956. február 17-re eső századik évfordulója nemcsak egy haladó eszmeiségü művész és gondolkodó egyéni életének emléknapja, hanem ráirányítja a figyelmet müveinek, mint kulturális hagyatéknak fennmaradására és társadalmi hatására a halála óta eltelt szá~ év alatt. A denunciánsok már 1835- ben kivitték, hogy az akkor 38 éves költőnek addig megjelelt és később megjelenő műveit betiltották Németországban, mert mint író nem tanúsított köteles tiszteletet a monarchikus önkényuralom iránt. Csaknem egy évszázad múlva a fasiszta embertelenség 1933-tól 12 éven át könyvesboltokból, könyvtárakból, iskolákból máglyára hordta Heine költeményeit és egyéb írásait. Eleiében és halála után el akarták fojtani szavát azok, akiket bitorolt helyükről, elseper a nemzet többsége által vallott és helyeselt megdönthetetlen erejű társadalmi igazságok kimondása és hirdetése, különösen akkor, ha ez magasrendű emberi bátorsággal és hódító erejű művészi eszközökkel történik. Heinenek rengeteg híve és olvasója volt, s a párizsi montmartrei temetőben, ahová 25 esztendős emigráltság után eltemették, sírkövén nem hivalkodásként olvashatók ezek a sorai: Lantom ha szólt, felém újjongott népem, öröm villant dalom ■ 'izében S hány izzó érzés parázsolt fel szavamtól. Az izzó érzések felszítása, amiről itt szó van, nemcsak a személyes érzések körére szorítkozik, hanem a maradi-Heine kapcsolata Marxszal és Engelsszel ság, az osztályönkény, az elvakult nacionalizmus megbélyegzését, gyűlöletét jelenti versben éppúgy, mint nagyszerű etevenségű közírói és fejtegető prózájában. Hogy az érzések milyen finom és forró áramát továbbították olvasóihoz lírai versei és balladái, arra tanúk a nagy zeneszerzők, akikben Heine versszövegei halhatatlan melódiákat zendítettek fel. -Ha Heine szatíráit, útleírásait, tanulmányait, emlékiratait és vallomásait olvassuk, világossá válik, hogy halálának napja, ez a 10Ô év előtti dátum kiindulópont, s az onnan húzódó vonal a napjainkig vezető társadalmi fejlődés irányjelzöje. Heine művei teszik ezt, szerzőjük élesen látja a valóságot, a benne rejlő szükségszerűségeket, az újat, a kibontakbdót, a jövőbe mutatót. Mindennek felismerése és hirdetése jelenünkig érvényesülő küldetést biztosít neki s társadalmi, politikai, és művelődési öntudatunkat ráeszmélten arra r küzdelemre, amelyben már Heine is részt vett, amelyből a most építésben levő új élet, a dolgozók felszabadulása és a proletariátus nagy történelmi küldetésének teljesülése kibontakozott és elkövetkezett. Heine és Marx első ízben 1843 végén találkoztak Párizsban és barátságot kötöttek egymással. A legerősebb kapocs közöttük a porosz feudalizmus elleni harc volt. — Egyébként személyes életükben is találhatók hasonlóságok. Amikor találkoztak, Marx mint tudós, el volt szánva arra, hogy ekonómiai és társadalom-tudományi tanulmányait és felismeréseit a Németországban uralkodó rendszer elleni harc szolgálatába állítja. Heine pedig — 1843- ban már hírneves költő és publicista — hű maradt ahhoz a meggyőződéséhez, amelyet 1830-ban a júliusi forradalom hatása alatt egy jó baráthoz intézett levelében így fogalmazott meg: „Most az élet legmagasabb érdekeiről van szó. A forradalom fellép az irodalom területén és a harc komolyabbra fordul. Talán én vagyok ... egyedüli képviselője ezen forradalomnak az irodalom világában... „Heine tehát nem akart elefántcsonttoronyba vonulni a mama művészetével, hanem szociális érdekből vállalta az irodalmi harcot. Heinere, a gondolkodóra legjellemzőbb 1834-ben írott munkája „A vallás és a filozófia történetéről Németországban". Ebből kitűnik, hogy szemlélete messze túlhaladta az akkori nolgári liberalizmus tudósainak látókörét. Látta, hogy olyan forradalmi erők alakultak ki, amelyek csak arra a pillanatra várnak, amikor előtörhetnek s a világot szörnyülködéssel és csodálkozással töltik meg. Ezt a jövendölését Marx Károly váltotta valóra Bár Heine maga forradalmi demokrata volt, polgári értelemben mégis a maga korában ama kevés írók egyike, akik„ tisztem felismerték a munkásság történelmi küldetését. Ez a felismerés hozta magával, hogy elmagúnyosulás várt rá. Ellenszenvvel fordult el a profitéhes nagypolgárságtól, viszont a proletáriátussal nem tudott olyan kapcsolatot teremteni, mint Marx és Engels. Ebben az elárvultságban, amelyet keserűvé tett. anyagi gondok serege és egyre súlyosodó betegsége, belső nyugtalanságok fonmk el, s mindennek ingadozások, átmeneti megalkuvások a következményei, amelyeket Heine esetében Marx mint költőknél megbocsátható gyöngeségeket elnézéssel Ítélt meg. 1844-ben jelent meg Heine hatalmas alkotása, az akkori Németországról szóló Téli rege, amelynek plasztikus és nagyszerű éténkségű szatíráid reflektorként sugarakat küld a jövő, a szocializmus világa leié. Engels joggal beszélt arról, hogy Heine „a mi sorainkhoz csatlakozott“. Ezt bizonyítja Heinenek Marxhoz intézett levele is. • A porosz titkos politikai szolgálat besúnásaival elérte, hogy Marx, 18-, 5. februárjában kénytelen volt Párizsból Brüszszelbe távozni. Marx elutazása előtt a Heinéhez intézett levelében többek között a következőket írja: „Mindabból, amit itt emberekben vissza kell hagynom, Heine visszahagyása a legfájdalmasabb". Marx távozása után személyes érintkezésre nem volt többé alkalom, de Engels útján, aki járt Párizsban, Marx kap híreket az egyre inkább elbetegeskedö költő állapotáról. Engels egyik 1846 szeptemberében írott levelében többek között a következőket írja a költőről: „A szegény ördög rettenetes állapotban van. Csontvázzá soványodolt le ■ ■ ■ Egyébként szellemi energiája teljes, de kinézése, amelyet szürkülő szakálla még furcsábbá tesz, már magában is elég ahhoz, hogy mindenkit, aki őt látja, szomorúvá hangoljon. Kínosan hat az embernek egy ilyen nagyszerű fickót fokról fokra haldokolni, elhalni látni.“ 1855. március 30-án, tehát halála előtt tizenegy hónappal ír előszót Heine Lutezia című könyvének francia kiadásához s ebben mintegy politikai végrendeletben nyilatkozik a kommunizmusról. Ennek szükségszerűségét a társadalmi viszonyok éleászemü szemlélője belátta, de mint hangulatoknak alávetett költő nyugtalansággal tekintett elébe. Mi volt Heine nyugtalanságánnak alapja a kommunizmust illetően? Attól félt, hogy majd „azokat a berkeket, ahol babérfák nőnek, el fogják pusztítani és helyükre burgonyát ültetnek", hogy „a liliomokat, amelyek se nem szőnek, se nem dolgoznak és mégis olyan pompásan vannak ruházva, kitépik a társadalom talajából, kivéve ha orsót vesznek a kezükbe;... és ól az én Dalok könyve című verskötetem lapjait a fűszerkereskedő arra fogja használni, hogy papírzacskókat csavarjon belőlük ..Kimondhatatlan szomgrúság fogja el a költőt, ha arra gondol, hogy a győzelmes proletariátus uralma ilyen sorsot hoz az ő verseire. Azután így folytatja: „Es mégis, nyíltan bevallom, hogy ugyanez a kommunizmus, ha még olyan ellenséges is minden személyes érdekemmel és hajlamaimmal szemben, vonzóerőt gyakorol az én telkemre s előle nem tudok' elzárkózni; két hang emelkedik keblemben a kommunizmus javára, két hang, amelyet nem tudok elhallgattatni ..." „Mert az első e két hang közül a logika hangja. , Az ördög a logika mestere! — mondja Dante. Egy félelmetes szillogizmus ver engem bilincseibe és ha ezt az első tételt nem tudom megcáfolni, hogy minden embernek joga van enni, akkor kénytelen vagyok minden ebből származó következtetést elfogadni. Látom, amint az igazság valamennyi démona diadalmasan körültáncol engem és végül szívemet hatalmába keríti valami nagylelkű kétségbeesés és felkiáltok: Már régóta eldőlt a sorsa, el van ítélve ez a régi társadalom. Zúzzák szét ezt a régi világot, ahol az ember az embert kizsákmányolta... Es áldott legyen a fűszerkereskedő, aki majd az én költeményeimből zacskót csavar, hogy kávét és dohányt öntsön beléjük azoknak a szegény jó öreg asszonyoknak, akiknek a mi mostani igazságtalan világunkban meg kell tagadniok maguktól az ilyen kellemességeket — de legyen igazság, vesszen a világ." Heine bízik a forradalom doktoraiban, akik „az egyedüli emberek Németországban, akikben élet lüktet s a jövő az övék". Hogy a „forradalom doktorain" csak azok értendők, akiknek élén Dr. Marx átlőtt, azt felesleges ehhez a heinei éleslátású nyilatkozathoz hozzáfűzni. S71S ANDOR SZABAD FÖLDMŰVES — a Földműt elésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Szerkesztőség Bratislava, Križková 7. — Tel.: 243 46. — Főszerkesztő Major Sándor — Kiadja a Szlovákiai Mezőgaz’ sági Kiadó n. v„ Bratislava, Križková 7. — Nyomja: b erkantilné tlačiarne n. p., z. z., P atislava. Hl. Nár. povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre д.05013 Kčs 10.40. — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. /
