Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-06-03 / 22. szám
Földműves 1956. június 9 12 Magyarország ipara az elmúlt ötéves terv folyamán nagyot fejlődött. A Sztálinvárosi Kohászati Kombinát jó minőségű termékei Európa-szerte ismertek. Lengyelország ipari termelése ma már többszörösen felülmúlja a háború előtti színvonalat. A képen a Nové Huti-i Lenin Kohászati Kombinát egyik hatalmas üzemrésze látható, ahol a benzint állítják elő. + Kefauver és Stevenson demokrata párti szenátorok az elnökválasztási hadjárat keretében közös televíziós beszédet mondottak Miamiban, s javasolták, hogy „az Egyesült Államok folytassa erőfeszítéseit az atomenergia békéscélú felhasználására és Oroszországgal karöltve az atom- és hidrogén-fegyver kísérletek megszüntetésére”. ф Eisenhower elnök sajtóértekezleten kijelentette: a Szovjetuniónak az a bejelentett szándéka, hogy csökkenti fegyveres erejének létszámát, „ha megvalósítják, melegen fogadott lépés lesz és igazi előrehaladást fog jelenteni“. ♦ Moszkvában szovjet—jugoszláv egyezményt írtak alá a kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rendezéséről. Az egyezmény értelmében a szovjet és jugoszláv állampolgársággal rendelkező személyeknek joguk van szabadon kijelenteni, rrtelyik állampolgárságot kívánják megtartani, s döntésükről 1957. május 22-ig nyilatkozatot tehetnek annak az államnak diplomáciai képviseleténél, amelynek állampolgárságát megtartani óhajtják. ♦ Penang malájföldi kikötőben május 25-én este eredményesen befejeződött 1500 kikötőmunkás 3 napig tartó bérsztrájkja. A szocializmus építése egyre több szakembert követel. A képen Románia egyik városának, Xeleajannak szakiskolája látható, ahol évente a naftaipari szakemberek százait képezik ki. Bulgária villanyáram-termelése sokszorosára növekedik. A képen a szófiai erőmű építkezése látható. Mi történt az elmúlt héten a külpolitikában? Az elmúlt héten három amerika sajtókonferencián három vezető amerikai politikus — időrendi sorrendben Dulles külügyminiszter, Stassen, Eisenhower elnök leszerelésügyi külön megbízottja és maga Eisenhower elnök — értékelte a szoviet kormány leszerelési nyilatkozatát — de mind a hárman másként. Ez a véleményeltérés olyan szembeszökő, hogy a nyugati sajtó egész nyíltan hangoztatja a vezető amerikai politika tudathasadását. S ez a vélemény jogos is, mert Dulles magatartása a szovjet haderőcsökkentéssel szemben feltűnően fanyar volt, s az amerikai külügyminiszter ismét a unos-untalan hajtogatott „propagandacélokat“ emlegette, Stassen a kérdés „kiegyensúlyozott megítélését“ ajánlotta, Eisenhower viszont úgy nyilatkozott, hogy „amenynyiben vérrehájtják a Szovjetunió tervét“. úgy ez a haladás örvendetes jele lehet. Mindebből világosan kitűnik, hogy az új szovjet kezdeményezés ismét zavart keltett Washingtonban, s ezt a zavart persze még az is fokozza, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei nem kívánják a fegyverkezési hajsza megszüntetését s idegenkednek a konkrét lé-ésektől a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése felé vezető úton. Ám a washingtoni politikusok között a szovjet leszerelési nyilatkozat kérdésében hiányzik is az összhang, annál inkább egyetértenek a Kínai Népköztársaság elismerésének megítélésében. Ez persze egyáltalában nem tudja gyengíteni a népi Kina elismerésének az egész világon hullámszerűen végigfutó támogatását, mintahogy Egyiptom népe sem öltött gyászt, amikor arról értesült, hogy Eisenhower szerint Egyiptom „hibát követett el“ a Kínai Népköztársaság elismerésével, Dulles pedig „sajnálta“ Egyiptom lépését, s azzal vélte rettegésbe ejteni az egyiptomiakat, hogy „ilyen körülmények között az Egyesült Államok aligha nyújthat segítséget az asszuani gát építéséhez.“ A Kínai Népköztársaság elismeréséről és az egyiptomi—kínai kapcsolatok m. teremtéséről hozott egyiptomi kormányhatározat a jelek szerint a népi Kína elismerésének újabb láncreakció-sorozatát indította el. Eddig 27 állam ismerte el a népi Kínát. Az arak népek egyöntetű helyesléssel fogadják és követni akarják az egyiptomi kormány döntését. A legutóbbi hírek arról számolnak be. hogy Iszkander Aáirza, a pakisztáni államfő a Kínai Népköztársaság elismerésének szükségességét hangoztatta, Robert Menzies ausztráliai miniszterelnök pedig kijelentette, hogy a brit nemzetközösség miniszterelnökeinek értekezletén valószínűleg megvitatják a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatok kérdését. Az elmúlt héten a francia politikai életet alaposan felkavarta Mendes-France lemondása A radikális párti államminiszter a francia minisztertanács szerda délutáni ülésén mondott le és a vélemények erősen megoszlottak a lemondás okát illetően. Amennyire megítélhető, Mendes-France nem a francia kormány algériai politikájának a lényegét kifogásolta, — mint ezt egyes lapok feltüntetni igyekeztek, — hanem a kormánypolitika általános irányvonalát. Mendes—France nem az ellen foglalt állást, hogy újabb csapatokat küldenek Algériába, hiszen Guy Mollethoz intézett lemondólevelében maga hangoztatja: „... én szívesebben vettem volna több csapat gyorsabb küldését“. Az ellentét onnan ered, hogy a katonai intézkedéseket szerinte politikai lépéseknek kellett volna követniük. Ezek segítségével szándékozta elszigetelni az algériai ellenállómozgalmit a néptől A baloldali francia sajtó véleménye szerint azért hagyta el a kormányt, hogy a közvélemény szemében „a sors olyan embereként tűnjék fel, aki a képes a béke helyreállítására“. Kétségtelen, hogy a francia nemzetgyűlés e h§t csütörtökén megkezdődő vitája nemcsak a kormány jövőjére, hanem az egész francia politikai irányzatra is kihatással lehet és valóságos „második beiktatási vita“ lesz. —st „Atlanti” politikus: Szívesen aláírnám, de tele van a kezem A dolgozó nők világkonferenciája elé Alig pár hónap választ el bennünket a dolgozó nők világkonferenciájától, a nemzetközi munkásmozgalom történetének első nagy nőtalálkozójától. A haladó nőmazgalomban nem ez az első világméretű értekezlet, hiszen a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 11 éves működése óta és az előtte működő haladó nőmozgalmak is több ízben hívták össze a világ haladó asszonyait, hogy megvitassák sajátos feladataikat a béke megvédésére. Első alkalommal történik azonban, amikor a dolgozó nők milliói munkásnők és tisztviselőnők, ápolónők és orvosnők, parasztasszonyok és felszolgálónők elküldik képviselőiket, hogy a bérből és fizetésből élő nők problémáit, harcait vitassák meg s előbbre vigyék ügyüket. A Szakszervezeti Világszövetség méltán lehet büszke arra, hogy a világkonferencia kezdeményezője. Ezzel is bizonyságot tesz arról, hogy nincsen olyan, a munkásosztályt érintő kérdés, amellyel ne foglalkoznék, amelyre ne irányítaná rá a nemzetközi szakszervezeti mozgalom figyelmét. Az ipari munkásság jelentős része, a kereskedelmi alkalmazottak és tisztviselők zöme — nödolgozók. Egy sor iparágban pedig, mint a híradáseszközök gyártása, textilipar, vegyiipar és más iparágakban a nők vannak többségben. Természetes tehát, hogy, aki szivén viseli a munkásosztály ügyét, nem hagyhatja figyelmen kívül a dolgozó nők speciális problémáit, érdekeit. Annál kevésbé teheti ezt, mivel a kapitalista és gyarmati országokban a dolgozók legkizsákmányoltabb és legelnyomottabb rétege a nömunkás. Az iparilag igen fejlett kapitalista országokban is alacsonyabb a dolgozó nők bére, mint az azonos munkát végző férfiaké. Munkakörülményeik is roszszabbak, mivel nem veszik figyelembe szociális helyzetüket; azt, hogy anyák és háziasszonyok is egyben — arról nem is szólva, hogy Svájcban még választójoguk sincs. A világ dolgozó nőihez intézett felhívásában a Szakszervezeti Világszövetség ezt követeli: béremelések, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megvalósítása, mindennemű megkülönböztetés megszüntetése, a dolgozó nők életkörülményeinek megjavítása, jogaik kivívása és a béke védelme. E követelések körül folyik majd a vita a konferencián, amelyen kicserélik tapasztalataikat a különböző országok nődolgozójainak képviselői. —a— Nemrégiben egy fiatal amerikai polgár kérvényt nyújtott be a külügyminisztériumba, hogy vegyék fel diplomáciai szolgálatba. Kérelmét azzal utasították el, hogy csak 14 természetes foga van. A szabályok szerint ugyanis az amerikai diplomatának legalább 16 ép, saját foggal kell rendelkeznie. Most már értjük, miért olyan „harapós” egyik-másik amerikai diplomata... * A londoni lapok beszámolnak arról, hogy Angliában nyugdíjazták Albert Pierepoen hivatásos hóhért. Az Öreg úgy igyekezett biztos mederbe terelni további sorsát, hogy kocsmát nyitott. De nemsokára becsukta a boltot, mert valósággal belebetegedett abba, hogy vendégei nemcsak a jó borról beszélnek nála, hanem régi foglalkozásáról is. Ügy látszik nemcsak az akasztott ember házában illetlenség a kötelet emlegetni, hanem a hóhér kocsmájában is. * Párizsból érkezett hír szerint a francia fővárosban újfajta szemüvegek árusítását kezdték meg. Ezeknek az okisláréknak nem az a hivatásuk, hogy a gyenge szemek látóképességét feljavítsák, hanem hogy megmentsék a párizsiakat az unalmas értekezletektől. A szemüveg lencséje mögé ugyanis a szem élethű fotográfiáját helyezték el, így az új találmány viselője nyugodtan alhat az unalmas értekezleteken, senki sem veszi észre. Csak horkolni nem szabad! * Különös rekordot ért el Howard Resch, az amerikai Flintváros lakója. Egy dohányzási versenyen 106 percig szívta egyfolytában a pipáját, anélkül, hogy egyszer is kialudt volna. A verseny után a győztes azt mondotta, hogy elérte „élete legnagyobb célját”. Ügy látszik nincsenek túl nagy igényei... * Francia statisztikusok a napokban megállapították, hogy országuk államkincstárának kutyaadóból eredő bevételei évente 313 millió frankot tesznek ki. A kiítyaadót kezelő hivatalnokok évi fizetése viszont kereken 439 millió frank. Kicsit drága az ilyen adóbevételi — szf — BŰVÖS KÖR Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága közzétette annak a különleges megbízatású küldöttségnek a jelentését, amely a múlt év végén meglátogatott több közel-keleti, dél-keletázsiai és távol-keleti országot. A küldöttségre az a feladat hárult, hogy tanulmányozza az említett országokban kialakult helyzetet és' azokat a problémákat, amelyekbe az amerikai külpolitika ottani tevékenysége beleütközik. A jelentős első pillantásra szembetűnő jellegzetessége, hangnemének csüggedtsége. A kongresszusi képviselők leverten számolnak be az egyre fokozódó amerikaellenes hangulatról! Szíriában „nagy az ellenszenv az Egyesült Államokkal szemben“, Libanonban „az Egyesült Államok roppant népszerűtlen”, „az Egyesült Államok és India közt véleménykülönbségek”, „az Egyesült Államok és Pakisztán közti félreértések” vannak, „Burma nem bízik a Nyugatban”, „Egyiptom úgy véli, hogy a bagdadi egyezmény „az Egyesült Államok ösztönzésére létesült“, s Egyiptom helyzetének megingatására irányul — a jelentés e megállapításai együttesen eléggé sivár helyzetképet adnak. Egy másik körülmény is felkeltette az amerikai látogatók figyelmét: Éppen azoknak az országoknak a gazdasági helyzete a legsiralmasabb, amelyeket katonai szövetségek és segélyegyezmények fűznek az Egyesült Államokhoz. Nézzük például Törökország helyzetét. A jelentés megállapítja, hogy 1945 óta a török költségvetésnek mintegy 40 százalékát katonai célokra fordították, s elismeri, hogy „ennyit már nem bír az ország gazdasága”. A jelentés szerint Törökország militarizálása inflációt, áremelkedést és valutahiányt okozott. Majdnem szóról szóra ugyanez vonatkozik Görögországra, amely „súlyos fegyverkezési terhet vállalt”. A pakisztáni gazdaság is nehéz helyzetben van, állapítják meg a bizottság tagjai. A kongresszusi képviselők ezzel kapcsolatban utalnak rá, hogy a meglátogatott országok szeretnének megszabadulni a fegyverkezési hajszától. Görögországban „úton-útfélen hallható a követelés, hogy a kormány ne katonai célokra, hanem a gazdaság fejlesztésére költse a pénzt”. Az amerikai küldöttség idézett jelentése elszomorítóan bizonyítja, hogy az amerikai politikusok gondolatai továbbra is a fegyverkezési hajsza és a háborús egyezmények bűvös körében keringenek._Az ilyesféle eszmék kifejtéséért igazén kár volt oly messze utazni. A béketábor országainak építkezéseiről SZABAD FÖLDMŰVES - a Földmű'’lésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Szerkesztőség Bratislava, vákiai Mezőgaz 'ági Kiadó n. v., Bratislava, Krížková 7. — Nyomja: Merkantilre tlačiarne n. p., z. A—72703 Kčs 10,40. — Terjeszti a Posta 2“ ;• u' T coezerheszra major banüor. — Kiadja a Szlo* z., F atislava, 111, Nar. povstania 44. — Évi előfizetés Kčs 20,80, fél évre nirlapszolgalata.
