Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-05-27 / 21. szám

FSldnflws 1956. május 27. Alkalmazzunk takarmányszárítókat _ A szántóföldről és a rétekről leka­szált termés zölden csak kivételesen kerül etetésre. Rendszerint megszá­rítjuk. A lekaszált növény víztartal­ma 75—90 százalék. Ilyen állapotban hamar erjedésnek indul, melynek kö­vetkeztében megromlik. A gyakorlatban azonban a szárítás veszteség nélkül nem vihető keresz­tül. A szárításnál az időjárás igen nagy szerepet játszik nevezetesen az esőzés késlelteti a szárítást. A meg­ázott szénát a renden ismét forgatni kell, ami újabb költségeket jelent. Ezenkívül a széna mennyiségére és minőségére is rossz hatással van. A földön való szárításnál a vegyi elemzések azt mutatják, hogy 30 szá­zalékos emészhető fehérjecsökkenés és mintegy 40 százalékos keményítő­egység veszteség forog fenn. Esős időjárás esetén a fehérje-veszteség az 50 százalékot is eléri, a keményítő­­veszteség pedig 60 százalékra rúghat. További tápanyagveszteségek a leve­les takarmánynövények lemorzsolásá­­val és letördelésével keletkeznek. A levelek lemorzsolá6a annál nagyobb, minél finomabbak a növények és mi­nél többet forgatjuk a szárításnál. A szárítókon való szárításnál a veszteségek kétszer-háromszor kiseb­bek, mintha földön szárítunk. Ezen­kívül a szárítókon a takarmány nem kap-földszagot és az esőzéseknél nem sározódik be. Van még egy előnye. A szárítókra rakott takarmány nem ta­karja feleslegesen hosszú ideig a növényzetet. Ezzel elősegítjük a sar­­jú gyorsabb fejlődését. A szárítók fajtái: Minden szárító azon elv alapján épül, hogy a takarmánynak nem sza­bad érintkezni a földdel. Itt nem szá­rítunk forgatással, hanem a takar­mányt felaggatjuk a szárítókra és így a meleg levegő átjárhatja. Nálunk eddig leginkább olyan szárítókat hasz­náltak, amelyekre a szénát két, vagy több oldalrói rakják fel. Az ilyen szárítókra a növényt pár órával a ka­szálás után rakjuk fel, amikor az már kissé megfonnyadt. Ismerünk többféle szárítót: nyársak, lobor ágas­szárító és gulaszárító. A nyársakat rendszerint fenyőfák ágából készítjük. Magasságuk kb. 2 méter. Az oldalágakat rajtahagyjuk. A nyársakra oldalágak helyett léceket is rakhatunk. A takarmánynövény termése szerint egy hektáron 100— 150 nyársra van szükség. A nyársa­kat úgy állítjuk fel, hogy először vas­doronggal lyukat csinálunk a földben, behelyezzük a nyársat és a tövénél a földet alaposan megtapossuk. A lobor két és fél méter magas rúdból áll. Három rudat ■ három láb­ként állítunk. A földtől 60 centimé­terre 3 léccel körülvesszük. Egy hek­tárra kb. 75 darab kell. Nálunk a lo­bor nagyon jól bevált. A hervadt takarmány szárítására nagyon jók az ágasok. Az ágas hét lécből áll, amelyeket egymáshoz tá­masztunk olyan módon, hogy tetőt képezzenek. Minden lécnek négy ke­­resztrúdja van. Ezek 2 méter hosszú­ak és egymástól való távolságuk 80 centiméter. Egy hektáron 25—45 ilyen ágasra van szükség. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szárítókon való szárítás nem drá­gítja meg a széna árát — ellenkező­leg, olcsóbbá teszi a termelést azál­tal, hogy jobb minőségű szénát nye­rünk. A bo rozstermés érdekében VÉGEZZÜK EL A PÓTBEPORZÁST A rozs idegen beporzású növény. Az egyik virág porát a másikra a szél visz át. Azonban a szél munkája nem mindig tökéletes. Hol kisebb, hol nagyobb a hiányosság. Még a leg­kedvezőbb körülmények között sem fordul elő, hogy a szél minden rozs­­virágra odaszállítja a virágport. Küiönösen fenyeget a nagymérvű magkötés veszélye például akkor, ha a rozs virágzása idején (mi 3—5 na­pig tart) esős, vagy szélcsendes szá­raz idő uralkodik, vagy ha van ugyan szél, de az túlságosan erős és a be­porzás helyett inkább elkergeti a vi­­rágporfelhöt a rozs tábla felöl. Az esős idő azért árt a rozs beporzásá­nak, mert lemossa a virágport, a for­ró száraz idő meg azért, mert ilyen időben a virágpor csírázóképessége ;|-|éjidkívül gyenge, s ha át is kerül a bibére, a magkötés elmarad. De még a normális időjárás esetén sem lehet hiánytalan a magkötés. Mint tudjuk, a virágpor a reggeli, aránylag hűvös és párás időben csírázik a legjobban, ilyenkor a legnagyobb az életképes­sége. Viszont ezekben az órákban ál­talában szélcsend uralkodik. Ezért van szükség az ember segítségére. Ebből a segítségből kettős haszon szárma­zik. Az egyik az, hogy a pótbepor­zással minden növény magot köt és a többlet rozsnál hektáronként 3—5 mázsa termést tesz ki. Ez a hektá­ronkénti terméstöbblet nagykiterjedé- 6Ű rozstáblák esetében több vagonra rúg. A másik haszon: mondanunk sem kell, hogy a legéletképesebb virágportól megter­mékenyült virágból fejlődött termés minősége is jobb lesz, de súlyban is nagyobb lesz. Ha azután az ilyen magot elvetjük, a belőle fej­lődött növények sokkal életképeseb­bek, termékenyebbek és a betegsé­gekkel .szentben is ellenállóbbak lesz­nek. A pótbeporzás munkája rendkívül egyszerű és olcsó. A rozs pótbeporzását úgy végezzük, hogy két ember fog egy 10—15 mé­ter hosszú kötelet, kifeszíti és a ka­­láezok magasságában húzva, végigjár­ja vele a rozstáblát. A gyorsabb mun­ka érdekében a rozs pótbeporzási munkáját úgy is megszervezhetjük, hogy hosszabb kötelet (kb. 20—25 m) két lóra erősítünk, felülünk rájuk és úgy Járjuk be velük a táblát. A pótbeporzás ideje a rozsnál a tö­meges virágzás. Mindig a reggeli órák­ban végezzük, amikor a harmat már felszállt. Egyszeri pótbeporzással sohase elé­gedjünk meg, hanem 2-3 napon át feltétlenül ismételjük meg minden­nap. Esős időben az esők közötti szüne­tekben végezzük a pótbeporzást., ami­kor a virágokról a nedvesség már el­párolgott. Nemcsak a kukoricát, meg a nap­raforgót, lucernát, hanem a rozsot is érdemes pótbeporozni, mert komoly haszon származik belőle a népgazda­ságnak. A zöldtakarmányok szakszerű és takarékos felhasználása Mind a legeltetésnél, mind a zöldtakarmányok eteté­sénél rendszerint a gazdaságok nem járnak el megfelelő szakszerűséggel és nem vigyáznak kellőképpen a táp­anyagok gazdaságos kihasználására. Ennek következmé­nye az, hogy a tápanyagot, a különösen értékes és egyébként is szűkösen lévő fehérjét pazarolják. Ez az időpont hazánkban a zöldtakarmányozás kezdete. Ilyen­kor van lehetőség a zöldtakarmányozásra fel nem hasz­nált füvek, szántóföldi takarmányok szénává szárítására, 'agy jó minőségű silózott takarmányok készítésére. Ezekkel gazdasági állataink, különösen fejősteheneink számára a téli takarmányozás időszakában szükséges tápanyagok mellett az életműködésükhöz nélkülözhetet­len vitaminokat is elraktározhatják. így például a 40 kg lucernát etetünk tisztán, ennek fehérjetartalma elegen­dő volna 10—12 liter tej termelésé­hez. Az életfenntartó , szükségleten felül viszont a keményítőértéke elég 3 liter tej termelésére képes. Azért a lucernát lehetőleg mindig keverten etessük. így a tavasz elején pótoljuk tavaszi szalmával, szilázzsal. 35 kg lucerna, 20 kg szilázs (kukori­caszár és répaszelet) elegendő a 600 kg élősúly életfenntartása mellett tíz liter tej termeléséhez. Vagy 40 kg lucerna. 15 kg szilázs (kukoricaszár és répaszelet) ugyancsak 10 liter tej termeléséhez elegendő. Ha így hajtjuk végre a legeltetést és a zöldtakarmányozást, akkor nem­csak nem pararolunk értékes tápláló­anyagokat. hanem a zöldtakarmányok­­ka! is takarékoskodhatunk. Az ily mó­don megtakarított zöidtakarmányokat elsősorban széna készítésére, vagy jó silótakarmány készítésére használhat­juk fel, amelyekkel qazdaságossabbá tehetjük a fejőstehenek takarmányo­zását. Már a legeltetésnél ügyelnünk kell arra, hogy a tehenek tejhozamának megfelelően a legelőn felvett takar­mányt kiegészitötakarmányok etetésé­vel . pótoljuk és a szükséges táp­anyag-arányt ezekkel biztosítjuk. Ha azt nem tesszük, a tápanyagokat pa­zaroljuk.. így például számításba véve azt, hogy a tehén a legelőn mintegy 40 kg füvet eszik meg, ez az élet­­fenntartáson felül szűkösen 8 kg tej termeléséhez elegendő, de a tehén nem lakik jói vele, mert nem kap elegendő mennyiségű szárazanyagot. Ezért ajánlatos, különösen a legelte­tés megkezdésekor kiegészíteni a le­gelőn felvett takarmányt. Például 40 kg legelőfű és 4 kg közepes minősé­gű rétiszéna 800 kg élősúlyú tehén­nek az életfenntartáson felül 12 liter tej termeléséhez elegendő. A zöldtakannányok etetésénél azon­ban arra is kell gondolnunk, hogy a helyes keményítőérték-arányt (kemé­nyítőérték és emészthető fehérje ará­nya a napi takarmányadagban) be­tartsuk és a fehérjéket ne pazarol­juk. Ezért a zöldtakarmányokat úgy ke­verjük az etetés előtt, hogy a helyes keményítőérték-arány mellett tápláló­anyag pazarlást ne kövessünk el. 1вУ 35 kg bíborhere 25 kg zöld I rozzsal keverve elég 11 liter tej termeléséhez az életfenntartó szükségleten felül 600 kg-os élő­súlyt számítva. Ugyanakkor 40 kg zöldrozs csak 6—7 liter napi tejhozamra elegendő a már említett 600 kg élősúly élet­­fenntartó szükségletén ‘felül. Takarékoskodhatunk úgy is a zöld­­takarmányokkal, ha ballasztakarmá­­nyokkal, tavaszi szalmával, vagy ku­koricaszárból és répaszeletből készült silózott takarmánnyal egészítjük ki. A zöldtakarmányt etetés előtt kell a szilázzsal összekeverni. így: 50 kg szöszösbükköny és rozsból álló őszi keverék és 3 kg árpaszalma elegendő a 600 kg élősúly életfenntartó szük­ségleten felül 7 liter tej termelésé­hez. Különösen ügyelnünk kell a legér­tékesebb takarmánynövényünknek, a lucernának zöld takarmány cél jaira történő felhasználásánál. A lucerna rendkívül gazdag fehér­jében s így, ha egyedül etetjük zöldtakarmányozási időszak kezde­tén igen sok fehérjét pocsékolunk el vele. A gyomok és a rovarkártevők ellensége A gyomnövények terjedése és a ro­varkártevők ellen .legajánlatosabb a legkorszerűbb kémiai szerekkel való védekezés. Egyes kémiai szerek he­lyes és időben való alkalmazásával hathatós eredményeket érhetünk el. Ezeket a vegyszereket könnyen be lehet szerezni és helyes alkalmazásuk sem igényel különösebb szaktudást. Röviden a Dynocid és a Cyklodyn vegyszerek összetételét és használati módját szeretnénk ismertetni. A Dy­­nocyd porzásra használható kémiai keverék, színe világosszürke, néha teljesen fehér, kevésbé mérges, víz­ben oldandó. Zárt helyiségben száraz helyen tartsuk. Leggyakrabban a len, a kender, a cukor- és a takarmány­­répa, valamint a mák ellenségeinek pusztítására használjuk. A növényzet nagyságához mérten 1 hektár bepor­zására 25—40 kg-ot alkalmazunk. A Cyklodyn szintén porzásra hasz­nálható kémiai keverék, szaga nagyon emlékeztet a penész szagára. Vízben nem oldódik. Raktározása ugyanolyan, mint a Dynocidé. Főként a gépesített porzásoknál alkalmazzák, leginkább az ipari növények kártevői'ellen Ugyan­csak jól bevált és hatásosan alkal­mazható a gyümölcsfák kártevőinek irtására. A burgonya kártevői ellen csak abban az esetben ajánlatos, ha ipari feldolgozásra szánt burgonyáról van szó. Egy hektár beporzására 25— 40 kg szükséges. E két jól bevált vegyszer alkalma­zásánál azonban vigyáznunk kell a porzás idejének meghatározására. A gyümölcsfákat például virágzás idején ne porozzuk, úgyszintén a növényze­tet sem. A porzásra legalkalmasabbak a korareggeli és az esti órák, amikor a méhek benn vannak a kaptárban. A méhek nagyon érzékenyek az emlí­tett kémiai keverékekre. különösen idegrendszerükre káros, és könnyen pusztulásukat okozhatja. Ezek a vegy­szerek az ember szervezetére ártal­matlanok, nem mérgező hatásúak. Ajánlatos azonban a szem, orr és a légzőszervek védése a porok hatása ellen. Irtsuk a gyomot lenvetéseinkben Az utóbbi évek során több lentermelő kevés gondot fordított a len elgazosctlásának megakadályozására. így történhetett, hogy a lenrost át­adásakor a leníedolgozó üzem átvevője 20—30 %-nyi idegen anyagot, azaz gazt állapított , meg a rost között. Ez gyakori nézeteltérésre adott okot a termelők és az átvevő között. Az említett nézeteltérések könnyen elkerül­hetők, ha a lentermelésnél nagyobb gondot fordítunk a növényápolásra. A lenfeldolgozó üzem a gvomos lenrostból jó minőségű árut nem képes előállítani. Leghatásosabban vegyszerekkel irthatjuk a gyomokat. Például a Dlkotex nemcsak minden gyomot gyökerestől kiírt, hanem olcsó is. Hek­táronként 10 kg Dikotex elegendő, amely mindössze 75 koronába kerül. Kézi gyomirtás hektáronként 500 koronát is kitesz. Pl. ha csak 10 mun­kaerőt alkalmazunk, ez 2 nap alatt kigyomlálja ezt a területet napi 25 korona munkadíjért. Ez 500 koronára rúg. Kézi gyomirtást csak abban az esetben végezzük, ha a gyomosodás lenvetésünkben kisebb méretű. Dikotexet a következőképpen alkalmazzuk: 600—800 liter vízhez 10 kg Dikotexet keverünk, amely 1 hektárra elegendő. A keveréket Azotta per­metezőgéppel permetezzük. A permetezést mindig harmatmentes, szélcsen­des időben végezzük, a vetés idejétől 40—50 napot számítva, amikor a len 8—15 cm magas. A vegyszeres gyomirtáshoz vegyük igénybe a növényorvost vagy a len­gyár járási instruktorát, akik megfelelő szaktudással rendelkeznek. Szak­tanácsuk folytán elkerülhetjük az setleges károkat, amelyek a vegyszer­rel való helytelen gyomirtással előfordulnának. Tartsuk be a gyakorlatban már bevált utasításokat, és az eredménnyel meg leszünk elégedve. Szabó István, a Tanyi Lengyár dolgozója Harcoljunk a pajzstetvek ellen Л pajzstetvek va^v másképpen kaliforniai pajzstetvek valamennyi gyümölcsfa legveszedelmesebb kártevői. A gyümölcsfa törzsén, ágain, vesz­­szőin sőt a hajtásain és gyümölcsén is igen nagy kárt okoznak. A fát olyan nagy mértékben lepik el, hogy néhány év alatt, el is pusztítják. A fiatal fákon csúcsszáradás mutatkozik, s a súlyosan megbetegedett fa fokozato­san elhal. Az idősebb fák a pajzstetveknek tovább ellenállnak, de gyü­mölcsük évről évre hitványabb lesz s idővel a fa is elpusztul. A tetvek szivogatása helyén a vesszőkön, a gyümölcsön piros foltok jelentkeznek. A kaliforniai pajzstetű nőstényének 1—2 mm átmérőjű, közepén kiemel­kedő fényes púppal ellátott pajzsa van. Évente 2 nemzedéke jelentkezik. A fiatal tetvek citromsárga színűek, a vesszőkön, gallyakon, hajtásokon mászkálnak.. alkalmas helyen megtelepedve paizsot fejlesztenek és megkez­dik a pusztító munkát. Az első mozgó tetvek júniusban jelennek meg, de még októberben is találhatók. Védekezés: A pajzstetűvel súlyosan fertőzött fákat leghelyesebb, ha kivágjuk. Ezt követi a megmaradt és fertőzött fák koronájának ritkítása és a hámló fakéreg lekaparása. Nyugalmi állapotban mészkénlével, gyümölcsfakarbolineummal, vagy sárga méreggel permetezünk. Megállapítások szerint legeredményesebb a m észkén lé. A fertőzött fákat, ősszel és tavasszal is ajánlatos megperme­tezni. A pajzs nélküli fiatal tetveket nyáron nikötinos Szappannal perme­tezzük. , Kiss Ferenc, mazőgazdasági iskola, Myjava. Uj telepítésű gyümölcsfák gondozása Az új telepítésű gyümölcsfáinkat tavasszal fozottabb gondozásban ré­szesítsük. A fák tövére ősszel felhú­zott földkupacot ne bontsuk szét azonnal, hanem hagyjuk még a fa tövén 1-2 hónapig. Sőt helyes a ta­vaszi telepítésű fákat is öntözés után 20—30 cm-re felkupacolni, hogy a fák gyökérzetét a kiszáradástól óvjuk. A törzsvédő dróthálót nem szükséges leszedni. Az évekig a fán maradhat. Csak arra ügyeljünk, hogy időnként megengedjük, nehogy a vastagodás­sal a fába bevágjon. Feltétlenül le kell szedni az esetleg rajtafelejtett faiskolai jeltáblát, mert a növekedés folyamán a drót bevághat a törzsbe vagy a vezérágba. Május végén a földkupacokat széthányjuk, de már is készüljünk fel arra, hogy a fák tá­nyérját szalmás trágyával, törekkel, kikapált gyommal, a talaj kiszáradása ellen beterítsük. A helyesen végzett talajárnyékolás 2-3 öntözéssel is lel­érhet. Ha az időjárás szárazra fordul feltétlenül öntözzünk, mert egész te­lepítésünk sikerét sokszor egy elmu­lasztott öntözés veszélyezteti. Ne fe­ledjük. hogy a tavaszi telepítésű fa jobban érzékeny a szárazsággal szem­ben, azért annak ta la jírr nyékolását, öntözését előbb kell végrehajtani, mint az őszi telepítésűeket. A cserebogár irtása A cserebogár kártevése — a gyümölcs- és egyéb fákon mindenkit előtt is“S- A legnagyobb kart a cserebogár pajorjai okozzák, mert a pajor a földben fejlődik négy even keresztül cserebogárra s ezalatt minden gyökeret elrág, ‘ legyen az zöldség, burgonya, szamóca, saláta, de még a fiatal fák gyökereit sem kíméli. A leghatásosabb védekezés a bogár lerázása a fáról. Ugyanis a csere­bogár a reggeli orakban könnyen lerázható és összeszedhető mert meg­van dermedve és nem száll el, mielőtt összeszednénk. Az így ’összeszedett szeíla 9hr. 81 Л edé1ny,ben '“'Uk s a napon megszántjuk száraz, szellos helyen, teltre elraktározhatjuk és télen összetörve és megnedvesít­­ve a baromfiaknak csemegeként adhatjuk. Újabban különböző arzénos permetezőszerrel kísérleteznek a cserebogár Cün ű "'. EZ a1b09ar eleS na9V és szívós, így ellene erősebb oldatot kell hasznaim, mint más kártevők ellen. Gyurcsi Lajos Reca

Next

/
Oldalképek
Tartalom