Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-05-06 / 18. szám
12 Földműves 1956. Ш. London szeretettel búcsúzott szovjet vendégeitől Az elmúlt héten London felé fordult az egész világ figyelme: ahol a. Szovjetunió és az Egyesült Királyság képviselői tárgyalásokat folytattak az angol-szovjet kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséről, a Közel- és Közép- Kelet kérdéseiről, a leszerelésről, valamint a két országot érintő kulturális és egyéb kapcsolatokról. A tárgyalások szerdán este befejeződtek. Pénteken délelőtt került sor Londonban az angol főváros eddigi legnevezetesebb sajtókonferenciájára. A Central Hall könyvtártermében több mint 450 újságíró gyűlt össze a világsajtó képviseletében, hogy meghallgasa N. A. Bulganyin beszámolóját a szovjet vezetők látogatásáról. Bulganyin elvtárs beszédében a többi között kijelentette: „Ma, tíznapos látogatásunk után az angol nép és az angol iránti barátságos érzésektől eltelve, távozunk e nagyszerű ország'ól, amely bizonyságát adta vendégszeretetének irántunk, a Szovjetunió képviselői iránt." „Itt-tartózkodásunk során — folytatta Bulganyin elvtárs — meggyőződtünk arról, hogy az angol nép nem kíván háborút, hanem tovább halad a béke és a Szovjetunió népével való jó kapcsolatok megteremtésének irányában". Beszéde végén Bulganyin elvtárs közölte, hogy Anthony Eden, brit miniszterelnök meghívást kapott Moszkvába, s elfogadta azt. „Bízunk abban — hangsúlyozta Bulganyin elvtárs — hogy Sir Anthony Eden látogatása kivételes jelentőségű lesz az angol—szovjet kapcsolatok további megjavítása szempontjából és hozzájárul majd a nemzetközi feszültség enyhítéséhez is“. Ezekután a sajtó képviselőinek kérdéseire válaszoltak a szovjet vezetők. Az értekezlet igen élénk hangulatban folyt le. —— Az értekezlet befejezése után a szovjet vezetők az állomásra hajtattak, ahol elbúcsúztak Anthony Eden miniszterelnöktől és az őket kísérő többi angol államférfitől. Az állomáson sok ezres tömeg gyűlt _ össze, hogy elbúcsúzzanak Bulganyin és Hruscsov elvtárstól. Hatalmas tömegek várakoznak a londoni utcákon, hogy üdvözölhessék a szovjet vendégeket. Nagy érdeklődéssel várt közlemény Április 26-án este 23 órakor írták alá N. A. Bulganyin és Anthony Eden az angol-szovjet tárgyalásokról szóló nyilatkozatot. Kevés nemzetközi nyilatkozatot előzött meg oly nagy várakozás, mint az angol-szovjet tárgyalásokról kiadott zárókommünikét. A közlemény sorait olvasva rtiéltán megállapíthatjuk, hogy a várakozás nem volt hiábavaló. Két nagyhatalom képviselői találkoztak, hogy áttekintsék az előtérben álló nemzetközi problémák javarészét, s kicseréljék véleményüket. A tárgyalások fő eredménye, hogy elmélyítette a szovjet és az angol állam, a szovjet és az angol nép közötti kapcsolatokat, s e javuló viszonyon nem csupán a két ország érdekeit szolgálja majd, hanem — mint a közlemény rámutat — a nemzetközi feszültség további enyhülését is elősegítheti. Ha a nyilatkozat főbb pontjait nézzük, világossá válik: kisebb vagy nagyobb mértében minden tekintetben történt egy lépés előre. A tárgyalásokon jelentős helyet foglalt el a Közelés Közép-Kelet problémája. Az eszmecseréből leszűrt következtetés arra vall, hogy mindkét ország támogatást nyújt az ENSZ-nek a palesztinai körzet békéjének megteremtésében, vagyis abban, hogy rendezzék az arab áilamok és Izrael közötti viszályt. Ez másszóval azt is jelenti, — s ezzel kapcsolatban emlékezni kell a londoni tárgyalások előtt napvilágot látott szovjet külügyminisztériumi nyilatkozatra, — hogy a Szovjetunió tevékenyen bekapcsolódik a közép-keleti ügyek rendezésébe, tehát megszűnik a nyugati nagyhatalmaknak az a mondvacsinált privilégiuma, amely az 1950-es amerikai—angol—francia nyilatkozatra épül. A napirenden fontos szerepet játszott a leszerelés, amely ma földkerekségünk egyik égető kérdése, s amelytől elsősorban függ: biztosíthatjuk-e a világbékét. Az ezt illetően kialakult közös angol—szovjet álláspont nem csupán azért lényeges, mert „nagy fontosságot tulajdonít megfelelő nemzetközi egyezmény megkötésének”, amely még mindig késlekedik, hanem konkrét intézkedéseket is szükségesnek tart az atomfegyverek végleges eltiltására, valamint az öt nagyhatalom fegyveres erőinek lényeges csökkentésére. Emlékezetes, hogy a Szovjetunió annak idején elfogadta az arra vonatkozó nyugati javaslatokat, hogy a szovjet, amerikai és kínai fegyveres erőket egy-másfél millió főre, az angol és francia hadseregeket pedig 650 000 főre csökkentsék. Legutóbb azonban az Egyesült Államok új tervvel állt elő a leszerelési albizottságban, amely — fittyet-hányva az előbbi és teljesen elfogadható indítványnak — két-két és félmillió főben akarta megszabni a szovjet és az amerikai fegyveres erők létszámát. Ezért figyelemre méltó tehát az angol—szovjet álláspont, amely, ha nem is említ számokat, de a csökkentést tűzi ki célul, s nem azt keresi, hogyan lehet „emelve csökkenteni”. A z angol—szovjet kapcsolatok -t*- megjavulásának talán legdöntőbb erőpróbája a két ország közötti kereskedelem fellendítése. A megbeszéléseken mindkét ország képviselői azt vallották, hogy ehhez meg kell teremteni a feltételeket. A Szovjetunió konkrét javaslattal állt elő: 1956 és 1960 között hajlandó 9—11 milliárd rubel, azaz 800—1000 millió font értékű árut vásárolni Angliából. Hatalmas jelentőségű ajánlat ez, hiszen 1955-ben 31,9 millió font értékű angol árut importált a Szovjetunió, tehát az egymilliárd font sterling öszszegű keret megteremtése esetén megsokszorozódna a két ország közötti áruforgalom. Ezt a gyümölcsöző kapcsolatot azonban hátráltatja az embargo-politika, az Egyesült Államok részéről megkövetelt kereskedelmi korlátozás politikája, amelynek idejétmúlt és káros voltát mind többen ismerik fel világszerte. Remélhető, hogy a szovjet és angol kereskedelmi szakértők további tanácskozásain sikerül majd az akadályok jó részét elhárítani az útból. A nyilatkozathoz külön függelék tartozik a két ország közötti kapcsolatok fejlesztéséről, s ez megállapítja, hogy mind a művészet, mind pedig a tudomány, a technika, az oktatásügy és a közegészségügy terén ki kell cserélni a kölcsönös tapasztalatokat, elő kell segíteni az egyéni és csoportos látogatások, valamint a sportolók látogatásának fokozódását a Szovjetunió és Anglia között, s javítani kell az egymásról szóló információt is. Nem vitás, hogy ez is közelebb hozza egymáshoz a két országot. A közleményt olvasva és jelentőségét mérlegelve önkéntelenül adódik a következtetés: beigazolódtak azok a várakozások, melyek sikert reméltek a londoni tárgyalásoktól S ismét mellé fogtak azok a — főleg amerikai — kommentátorok, akik, a tények helyett saját vágyaikat véve alapul, kudarcot jósoltak e történelmi jelentőségű találkozónak. A londoni eszmecsere eredménye a békés egymás mellett élés lehetőségének újabb tanúbizonysága. Az angol nép és az angol politikusok mindjobban felismerik: hasznosabb, ha a szigetország nem harci repülőbázis, hanem a békés kapcsolatok kialakításának bázisa lesz Kelet és Nyugat között. ® A Koreai Munkáspárt harmadik kongresszusa egyöntetűen hozott határozatában teljes mértékben jóváhagyta a párt központi bizottságának politikai vonalát és gyakorlati tevékenységét. ® Riggione városában megnyílt az olasz dolgozók országos értekezlete az Olaszországban létesített,, vagy tervezett idegen katonai támaszpontok ellen. • A Lengyel Népköztársaság szejmje egyhangúlag jóváhagyta a Lengyel Népköztársaság államtanácsa személyi összetételének megváltozását és elfogadta az államtanács határozatát a miniszterek kinevezéséről. Ezzel a szejm ülésszaka véget ért. • Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és kormányának meghívására az idén júniusban hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik. • A Francia Szocialista Párt küf^ döttsége a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának meghívására április 28-án Moszkvába érkezett. A küldöttség vezetője Pierre Commin, a Francia Szocialista Párt főtitkára. • A Livornoi Ansaído Hajógyár munkásainak 42 napig tartó sztrájkja a dolgozók győzelmével végződött. Az elbocsátott munkások egy livornói vállalatban kapnak munkát. • Az elmúlt napokban a dél-vietnami haderők fegyveres alakulatai két ízben is betörtek kambodzsai területre. A néhány száz főből álló dél-vietnami katonai egységek sok kambodzsai földművest hurcoltak magukkal. • Az Albán Munkás Párt Központi Bizottságának javaslatára az Albán Népköztársaság Minisztertanácsa határozatott hozott bizonyos iparcikkek kiskereskedelmi eladási árának csökkentéséről. Az árleszállítás átlagban eléri a 25 százalékot. „Franciaország és a Szovjetunió barátságát óhajtjuk“ — Guy Mollet francia miniszterelnök és Pineau külügyminiszter beszélgetése a szovjet újságírókkal — A francia kormány meghívására Franciaországban tartózkodó szovjet újságíró-küldöttséget kedden Christian Pineau külügyminiszter és Guy Mollet miniszterelnök fogadta. Ch. Pineau a beszélgetés közben rámutatott arra, hogy az ilyen látogatások előmozdítják Franciaország és a Szovjetunió közeledését. Majd a francia kormány vezetőinek közeli moszkvai utazását érintve kijelentette: „ÉrdekelviPvagyok a közeli moszkvai utazásban nem csupán a franciaszovjet kapcsolatok szempontjából, hanem azon szerep figyelembe vételével is, melyet országaink a nemzetközi kérdések megoldásában játszhatnak”. Befejezésül kiemelte, hogy a francia kormány közeli moszkvai útja során örömmel létesít kapcsolatokat nemcsak a szovjet vezetőkkel, hanem magával’a szovjet néppel is. „Tolmácsolják a szovjet népnek — jelentette ki Pineau —, hogy Franciaország és a Szovjetunió barátságát óhajtjuk”. A szovjet újságírók ezután elhagyták a külügyminisztérium épületét és a miniszterelnök rezidenciájába indultak, ahol bemutatták őket a miniszterelnöknek. Majd Guy Mollet nyilatkozatott tett. Nyilatkozatában többi között ezt mondta: „Országunkban mi néha elfogultan tekintettünk az önök országára, és ez, meggyőződésem szerint, ártalmas volt. Ezt az álláspontot meg kell változtatni”. „Közeli utazásunk során alkalmunk lesz arra — folytatta Guy Mollet —, hogy az önök vezetőivel tárgyaljunk. Ami engem illet, üdvözlöm a nyílt és egyenes eszmecsere időszerűségét, és örömmel tölt el, hogy ez lehetségessé vált. E találkozók javait használják fel a világ boldogságra és békére törekvő népei!” Az angol-szovjet tárgyalások sajtóvisszhangjából A világsajtó a londoni tárgyalásokról A világsajtó a londoni tárgyalásokról Egy hete múlt, hogy Bulganyin és Hruscsov elvtárs az Ordzsonikidze fedélzetén elhagyta Angliát, a világsajtó azonban továbbra is vezetőhelyen foglalkozik a látogatással és a szovjet-brit közleménnyel. A sajtójelentések általában elégedettséget tükröznek, de akadnak hangok, — elsősorban az Egyesült Államokban —, melyek megpróbálják kicsinyíteni, vagy egyenesen semmibe venni a megbeszélések eredményeit. Óriási jelentőségű politikai dokumentum A kínai lapok bőségesen kommentálják a szovjet—angol tárgyalások eredményeit. A KUANGMINGZSIFAO c. lap hangsúlyozza, hogy a Közel- és Közép-Kelettel kapcsolatos szovjetangol nyilatkozat áldásos befolyást gyakorol majd az e térségben kialakult helyzet megjavulására. A lengyel sajtó üdvözli a szovjetangol tárgyalások eredményeit. A Trybuna Ludu hangsúlyozza: Szemünk láttára fokozatosan olvad a hidegháború jege, valósággá válik a különböző rendszerű államok békés egymás mellett élésének eszméje. A tárgyalások eredményei arról tesznek tanúbizonyságot, — írja befejezésül a lap —, hogy jó irányba megváltozott a politikai légkör. A tartós békébe vetett remény ma határozottabb, mint valaha is volt. A jugoszláv BORBA és a POLITIKA kommentálta a szovjet-angol tárgyalások eredményeit. Teljesen világos — írja a BORBA —, hogy a Szovjetunió és Nagy-Britannia, különböző módon értékel egyes nemzetközi problémákat, és hogy a gyakorlati tettek jelentős mértékben elválasztják őket. Ezeknek az ellentéteknek a nagy része a londoni tárgyalások után is megmaradt. Ez azonban nem kisebbítheti a szovjet vezetők utazásának hasznosságát. A POLITIKA megállapítja, egyesek sietve hangsúlyozzák, hogy a tárgyalások „semmi konkrét eredményt nenj hoztak”. De teljesen nyilvánvaló, hogy csak az lehet kiábrándult, aki túlsókat és irreálisát vár. London és Moszkva természetesen nem omlott egymás karjába, de nyílt eszmecserét folytatott a nemzetközi helyzetről és megpróbálta kiválasztani azt, ami egyesít és ami idővel a két nagy hatalom viszonya tartós megjavulásának alapja lehet. „Ez nyílt beszéd volt" » ■' Az angol sajtó változatlanul hangsúlyozza a szovjet-angol tárgyalások nagy politikai jelentőségét és többségük elismeri, hogy ezek igen hasznosak voltak, és új lépést jelentettek a Szovjetunió és Anglia közötti bizalom és kölcsönös megértés megszilárdulásának útján. Az Angol Központi Tájékoztató Hivatal szemléjében így összegez! a tárgyalások eredményeit: „Miután Bulganyin és Hruscsov úr hazautazott, általában mindenki úgy véli, hogy bár látogatásuk nem vezetett határozott és konkrét megegyezésekre, de «volt értelme«“. Amerikai aggályok Mint az amerikai hírügynökség washingtoni tudósítóinak jelentéseiből kitűnik, az Egyesült Államok hivatalos körei figyelmen kívül hagyják, hogy az angol kormánykörök pozitívan értékelték Bulganyin és Hruscsov Edennel folytatott tárgyalásait. Washingtonban bizalmatlanságot akarnak támasztani a különböző társadalmi, politikai rendszerű országok békés egymás mellett elésére törekvő Szovjetunió politikájával szemben. Az United Press tudósítója kijelenti, hogy az Egyesült Államok kormánya „kételkedve fogadja a közleménynek azt a részét, amely kimondja, hogy mindkét országnak határozott szándéka minden tőle telhetőt megtenni a béke és a biztonság fenntartásáért a Közéi- és a Közép-Keleten”. ö A „Pancsa Sila“ nyelve Valamennyi indiai lap kiemelkedő helyen foglalkozik az angliai látogatással és a londoni sajtóértekezlettel. A Times of India a következőket írja: „Helyreállt mind az angol, mind a szovjet vezetőknek a hite a békére és a jóviszonyra irányuló kölcsönös törekvésben és ez a hit olyan nyelven jutott kifejezésre, amely rendkívül emlékeztet a Pancsa Sila és Nehru nyelvére.” Az Indian Express cikkében hangsúlyozza: „Remélhető, hogy a Nyugat figyelembe veszi a jelenlegi helyzetet és az együttműködésen alapuló, egymás mellett élés követelményének megfelelően lemond a hidegháború politikájának elveiről és nem háborús célokra fordítja tartalékait”. SZ.aBAD FÖLDMŰVES -• a Földmű\elésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Szerkesztőség Bratislava, Križková 7. — Те).: 243 46. — Főszerkesztő Major Sándor. — Kiadta a Szlovákiai Mezőgaz -ági Kiadó n. m., Bratislava, Križková 7. — Nyomja: 7 erkantilné tlačiarne n. p., z. z., F atislava, Ul. Nár. povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20 80 fél évre A-72632 ,n',n t-=— *- -----Kés 10,40. — Terjeszti a Posta hírlapszolgálata.
