Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-05-06 / 18. szám

8 1956. május 6. Folytatás a múlt számból) 3. kérdés: Mit kell tudni az oksze­rű zöld mező gazdálkodásról. Felelet: Hasznot свак a jó legelő hoz, mert az elhanyagolt legelőt a jószág csak éhesen végigjárja, élel­met nem talál és az állatot otthon kell takarmányozni. A legelők kar­bantartásának és javításának főbb pontjai: a) A legelőt, hogy teremjen trá­gyázni kell, (istállótrágyával, trágyalé­vel, műtrágyával). b) A legelőt okszerűen használjuk ki, a túlzsúfolt legelőn az állatok ki­tiporják a gyepet, kevés állat mellett lerágatlan marad a fű (vezessük be a szakaszos legeltetést). c) A legelőt szükség szerint foga­­soljuk'meg, a pásztor a botja végén levő v alakú késsel böködje ki a gyo­mokat, tüskéket. d) Bokrokat, cserjéket a legelőn ne tűrjünk, mert bögölyök, kullancsok és más kártevők búvóhelyei. Nagyon jó a ritkán fásított legelő, mert felfogja a szelet és árnyékot ad. Mérsékelt mennyiségben a napfény igen egész­séges, mert hatására a bőr kötőszö­vetében lévő ergoszteria anyagból „D“ vitamin képződik, A közvetlen, tűző napon való tartózkodás nem ta­nácsos. A legeltetés elején veszedel­mes következményei is lehetnek, gyulladás, hőguta, napszúrás stb. (az ultravörös sugarak okozzák.) e) Ha a rét, legelő füve mér nem megfelelő, fel kell törni és újra fü­vesíteni. Ha lehetséges az újra füve­sítés előtt termeljünk burgonyát, za­bos bükkönyt, megint burgonyát és csak azután füvet. Ne feledkezzünk meg a jó talajelőkészítésröl, henge­­rezésröl, és a széles levelű gyomok kigyomlálásáról. A jól beállott gyep takarmánya a abrakkal felér. A gyep­foltokat (vakondtúrások), kijavítjuk, felülvetjük. A gyep szellőztetésére, meglazítására láncboronát használunk. Ha erős gyomosodás, mohosodást észlelünk, réthasogatót (skarifikátort) használunk. f) Aradásoe, vizes talajoknál és le­gelőknél nélkülözhetetlen a mészť-š­­gyázls. A nedves legelők gyakran fertőzöttek parazitákkal: májmétely, gyomor, tüdő, bélféreg, kergekórság stb. Védekezés meszezéssel történik. g) A száraz téli takarmányozásról csak megfelelő előkészítéssel térhe­tünk át legeltetésre. Harmatos, deres legelőt legeltetni nem tanácsos, ká­ros és veszélyes a túl fiatal fű ,le­­geltetése is. Végül a legeltetésnél ne feledkezzünk meg a jó Ivóvízről, a eóládák vagy tuskók és a vakarófák felállításáról sem. A legelőkkel kapcsolatos összes tudnivalót helyszűke miatt megtár­gyalni lehetetlen. Ezért csak a leg­fontosabbakat soroltuk fel. 'Ha eze­ket minden faluban megszívlelik és megvalósítják, öröm lesz nézni az üde zöld legelőket, ahol majd szemláto­mást fejlődik ёз javul a jószág. El­érjük célunkat az állattenyésztésben, lesz tojás, hús, zsír, gyapjú bőven, a mainál sokkal jobb minőségben és kedvezőbb áron. Csak élni kell a le­hetőségekkel. Királyfiakarcsai Mezőgazda­sági Munkaiskola. ORVOSI TANÁCSADÓ (5) Azt mondják, hogy az alvás hason­lít kissé a halálhoz. Alvás közben i. elmarad minden tudatos cselekedet. Az izmok és az érzékszervek pihen­nek, de nincs minden ilyen nyugalmi állapotban. Belsőszerveink még akkor is működnek, amikor az álmok orszá­gában járunk. Elsősorban a tüdő és a szív dolgozik éjjel-nappal, ameddig tehát a szíved dobog és lélegzel, ad­dig élsz is. A laikus elképzelése sze­rint az élet az első lélegzetvétellel kezdődik és az utolsó leheletig cart. Mi már tudjuk, hogy az emberi élet már a fogamzás pillanatában kezdő­dik, de a halál bekövetkezését való­ban a tüdő és a szív működésének megszűnése jelzi. Az életet már régen — nagyon ta­lálóan — összehasonlították az égés folyamatával, melynek lényege az anyagálak oxigénnel való egyesülése. Az éftéshez tehát elsősorban oxigén, másodsorban pedig olyan anyag szük­séges, amely oxigénnel egyesülni ké­pes. Ha már az életünk ilyen égési folyamat, nézzünk csak utána, hogyan kerül az oxigén a testünkbe és mi az az anyag, aminek elégetésére sor ke­rül. Erre a kérdésre nagy általános­ságban azt felelhetjük, hogy az oxi­gén a levegőből belélegzés útján ke­rül a testünkbe, és az égéshez szük­séges anyagot pedig táplálkozással vesszük magunkhoz. Ezt a kérdést szeretném most anatómiai és élettani szempontból megmagyarázni. Elsősor­ban az oxigén miit vizsgáljuk meg, ezt tudjuk ugyanis a legkevésbé nél­külözni, mert hiábavaló volna bár­mennyi tápszerünk, oxigén nélkül az égés — tehát az élet — nem képzel­hető el. Az élet megnyilvánulásának minden tünete szorosan összefügg az égési folyamattal — tehát az oxigén felvételével. Az oxigén élettani jelen­tősége elsőrendű, s mint már emlí­tettem, szervezetünk az oxigént a le­vegőből kapja. Belélegezve a tüdőn keresztül a vérbe jut, majd a vér festékanyaga szállítja tovább a test minden részébe. Kövessük nyomon a belélegzett le­vegő útját. Belélegzéskor bizonyos mennyiségű levegőt szívunk magunk­ba, mely az elhasználódás után a ki­lélegzéssel távozik. A légköri levegő 4/5 része nitrogén és 1/5 része oxi­gén. A lélegzetvétel nagyságától függ a belélegzett levegő mennyisége. Mi­nél fejlettebb és életképesebb a tüdő, annál több levegőt tud egy lélegzet­vétellel be, illetve kilélegezni A tüdő ezen „vitái kápacitása” középértékben 3500 köbcentiméter. De a legmélyebb kilélegzés után is még visszamarad bizonyos mennyiségű levegő a tüdő­ben. A kilélegzett levegő nitrogémar­­talma nem változik, de az oxigén mennyisége csökken, ezzel szemben a szénsavtartalma nagyobbodik. A belélegzett levegő az orron, il­letve a szájon keresztül a légcsőbe kerül. A légcső kezdeti, tágabb része a gége. A légcső alsó végén két tü­dőcsőre — hörgőkre — oszlik. A hör­gők aztán kisebb ágakra oszlanak, amelyek a jobb, illetve a bal tüdőbe vezetnek. Itt kisebb karéjocskákra, végül kéttized milliméter átmérőjű alveolusokra oszlanak. A alveolusok falát igen vékonyfalú hajszá’ér háló­zat képezi, amelyen keresztül megtör­ténik a gázcsere. Itt cserélődik tó a vér szénsava a levegő oxigénjével, mert a vér festékanyagának a — haemogloblnnak — nagyobb az affi­nitása az oxigénhez, mint a szénsav­hoz. A természet pazarul gondosko­dott arról, hogy a gázcsere körül za­var ne legyen. Több mint 500 négy­zetmétert tesz ki az a felület, ahol az oxigén és a szénsav cseréje végbe­mehet. Ennek ellenére nem ritka do­log, hogy valakinél mégis beáll a tö­kéletlen gázcsere, ami légszomj alak­jában jut kifejezésre. Leginkább a tüdő megbetegedése, de néha az oxigén fokozott használata miatt kell gyorsabban kapkodnunk a levegő után. A betegségek egész sora befolyásolja a tüdő munkáját és a tüdőgyulladás már komolyan veszélyezteti a szük­séges gázcserét. Az olyan ember tüdeje, aki sokat van a tiszta levegőn, a reá háramló feladatokat sokkal jobban végzi el, mint az olyan ember, aki füstös, po­ros levegőben végzi munkáját. Fontos még megemlíteni, hogy a tüdő nem minden része lélegzik egyforma in­tenzitással. így például a tüdőcsúcsok kevesebbet szellőződnek, itt aztán ki­sebb a gázcsere is. Bizonyos lélegző gyakorlatokkal fejleszthetjük tüdőnk kapacitását, amit mellkasbőség méré­sével, főleg a be- és kilélegzés közti különbségnek centiméterekben való kifejezésével lehet ellenőrizni és meg­állapítani. Végül még megakarom jegyezni, hogy a jobb és bel tüdőt két önálló mellhártyazsák borítja. A tüdők azon­ban nincsenek bent a mellhártyazsák­­ban, hanem az üres mellhártyazsák rá van borítva a tüdőre, tehát min­denütt duplán fedi a mellhártya a tüdőt (Folytatása következik) Dr. Timkó /S-uooa Földműves SPORT ÉS TE „A járási Spartakiádok sikeréért“ Az I. Országos Spartakiád legszebb bemutatói közé tartozott a Sokol if­júság fellépése. Ez a hatalmas szín­­pompás sportünnepély kézzelfoghatóan bebizonyította, hogy a falu valóban testnevelésünk kincses bányája. Bebi­zonyította azt, hogy a falvak lakossá­ga — különösen az ifjúság — tud és akar sportolni, csak meg kell adni a lehetőséget. Értékelve az I. Országos Spartakiád egységes testnevelésünkre gyakorolt jó hatását, az Országos Testnevelési Sportbizottság elhatározta, hogy a sportegyesületek ebben az évben Is rendeznek járási spartakiádokat. A legtöbb sportegyesületben már teljes ütemben folynak az előkészületek. De Varsó-Berlin-Prága A lengyel fővárosból május 2-án indult el 25 nemzetet képviselő 150 versenyző a Var­só—Berlin—Prága útvonalon, hogy a barátság jegyében ver­senyezzék végig a 9-ik nem­zetközi kerékpáros békever­seny útszakaszát. A Tribúna Ľudu és a Rudé Právo szerkesztőségének kezde­ményezésére 1948-ban rendez­ték meg Varsó—Prága útvona­lon az első békeversenyt. 1952- ben Berlin bekapcsolásával a távolság 1532 km-ről 2130 ki­lométerre növekedett. Az ezév­­ben történt kiigazításokkal a? útszakasz 2213 kilométerre nőtt s kétségtelen, hogy ez ma a világ legnagyobb amatőr kerék­páros versenye. Rekordot je­lent az 1956-os esztendő a részvevő nemzetek számában is. Az eddigi békeversenyeken csapatban legtöbbször a cseh­szlovákok, egyéniben pedig a dánok győzedelmeskedtek. A békeversenyen országonként 6- 6 versenyző vehet részt s az első 3 helyezett idejét számít­ják be a csapatversenybe. vannak olyan helyek is, ahol nincs minden rendben. A hibák rendszerint a rossz szervezésben rejlenek. Éppen ezért a járási spartakiád rendezésében nagy és felelősségteljes feladatuk van a sportegyesületek vezetőinek. Ter­mészetes a járási spartakiád nemcsak az ő ügyük, hanem mindenkié, de irányítani, segíteni, szervezni nekik kell. Munkájukhoz nyerjék meg a helybeli CSISZ szervezetet, hiszen el­sősorban a fiatalok azok, akik részt­­vesznek a különböző sportesemények­ben. A falusi sportélet legfontosabb és legnépszerűbb része még ma is a lab­darúgás. A labdarúgó edzésekre szí­vesen eljárnak a fiatalok. Több járás falujában azonban már nemcsak a labdával játszadoznak, hanem az ed­zések egy részét a spartakiád gya­korlatok elsajátítására fordítják. Ez helyes az idő kihasználásának szem­pontjából is, s nagy mértékben hoz­zájárul ahhoz, hogy kivezesse a lab­darúgókat a megszokott egyoldalú edzésekből. A torna — így a sparta­kiád gyakorlatai is — kiválóan fej­leszti a rugalmasságot, elősegíti a harmonikus szép mozgást. A szervezésben azonban fölmerülhet egy másik akadály is. A falvakon sok a fiatal lány, s természetszerűen ezek is ki akarják venni részüket a sport örömeiből. S ezt az akaratot a falusi sportvezetőknek minden erővel támo­­gatniok kell. Sajnos még sok faluban az a hely­zet, hogy a lányok egyszerűen szé­gyellik a sportolást. Sok helyen görbe szemmel néznek arra a lányra, aki könnyen, sportosan öltözve „merészel” valamilyen sportágban tevékenykedni. Ez a helytelen és káros nézet ellen feltétlenül küzdeni kell és a falun élő lányokat is meg kell nyerni az egész­séges élet fontos részének, a sporto­lásnak. Ebben is nagy segítségünkre lehet a spartakiád, hiszen a múlt év­ben rendezett járási kerületi s végül az országos spartakiád még sok fia­tal fiúban, lányban felejthetetlen em­lékként él s ez megkönnyíti a sport­ba való bevonásukat. Azonban ne csak abba merüljön ki a vezetők, a lelkes sportbarátok mun­kája, hogy megszervezték, megnyer­ték a spartakiád gondolatának a falu­si ifjúságot. Nem, a spartakiád nem­csak alkalomszerű valami, hanem cél­ja megszerettetni a sportot minden egészséges emberrel. A spartakiádok után is szervezzük a falu sportéletét, rendezzünk különféle sporttalálkozó­kat egyes falvak, szövetkezetek, vagy állami gazdaságok között. A múlt év­ben .több járásban rendeztek hasonló találkozókat s mindegyik bebizonyítot­ta azt, hogy érdemes ilyeneket ren­dezni. A versenyeken sokan voltak olyanok, akik maguk sem tudták, hogy milyen eredményekre képesek s a jó eredmények elérése után leírha­tatlan volt a lelkesedés. S végül egy­séges testnevelésünk szempontjából is fontos a spartakiád, hiszen a falvak­ban még sokan vannak olyanok, akik­ből kiváló sportoló lehet, csak alka­lom kell, hogy azt megmutassák. L. T. Készülnek a Hetényiek A hetényi Sokol nevét már sok helyen ismerik. Ök voltak az elsők Szlovákiában, akik megkötötték az úgynevezett „kollektív“ szerződést a helybeli egységes földművesszövetkezettel. Aki Hetényen járt és ismeri a község sportolóit, az nem csodálkozik a járási spartatóádra való lelkes ké­szülődésen. A járási spartakiád június 2-án lesz. A hetényi egyesület ’életét Pákozdi sporttárs irányítja, aki nagy elfog­laltsága mellett is odaadással vezeti a község sportját, és a spartakiád gyakorlatok tanításából is kiveszi részét. 11 lány és ugyanannyi fiú végzi a spartakiád gyakorlatait. Dicséretet érdemelnek a gyakorlat tanítói. Sokol, Kovács elvtársnő, valamint Clbor sporttárs, akik fáradságot nem ismerve végzik munkájukat. A hetényi sportolók kijelentették, hogy mindent elkö­vetnek a járási spartakiád sikeréért. Szabó Kálmán A szovjet repülőgép-ipar már sorozatban gyártja a „TU-104* mintájú lökhajtásos utasszállítógépet Nemrégiben beszámoltunk arról, milyen nagy feltű­nést keltett Angliában a szovjet „TU—104” lökhajtásos repölőgép megjelenése. Most ismertetjük A. N. Tupoljev akadémikus az ismert szovjet repülőgép-tervezőnek a Pravda hasábjain megjelent cikkét, amelyben részlete­ket közöl a TU—104 mintájú szovjet lökhajtásos utas­­szállító repülőgépről. A szovjet repülőgép-ipar már sorozatban gyártja ezt a repülőgép-típust — jelenti ki Tupoljev. — Nagy se­bességű lökhajtásos gépről van szó, amely a fő légi út­vonalakon való forgalom lebonyolítására hivatott A gépet két hatalmas lökhajtásos motor hajtja, sebessé­ge óránként 800 kilométer. A teljesen fémből készült gépet az utolsó szögig ha­zai anyagból állították elő. A gép 50 utast szállít pogy­­gyásszal együtt. Az utasok kényelmes, hermetikusan elzárt fülkékben foglalnak helyet. Ez lehetővé teszi, hogy a gép akár 10 000 méter magasságba is fölemel­kedjék. A gépen belül a légyomás ekkor is ugyanaz marad, mint 3000 méter magasságban. Minden utas sa­ját kívánságára külön oxigénkészüléket is használhat. Az utasoknak a légi út alatt minden kényelmük meg van, turista változatában a gép 70 embert is felvehet. Legénysége hat emberből áll. A „TU—104” leszállás nélkül tudja megtenni az utat például Moszkvából Novoszibirszkbe (3000—3200 kilomé­ter). A gép alakja szárnyaival együtt egy nagy nyílvessző­höz hasonlít, teljesen áramvonalas. Ez nagy gyorsaságot biztosít számára. A gépbe a legkorszerűbb rádió navigációs, rádióloká­ciós, és rádió-vevőkészülékeket építettek be. Ez lehető­vé teszi, hogy a gép a időjárástól függetlenül végez­hessen repüléseket. Gőzmozdony fíltés nélkül A Szovjetunió kolomnai mozdony­gyára újfaita gőzmozdonyokat gyárt, amelynél a fűtést teljesen kiküszöböl­ték. Ezeket a mozdonyokat már a Szovjetunió sok állomásán sikeresen használják. A gőzmozdony kazánjának befoga-A Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának asztronómiai tanácsa mel­lett működő bizottság, amely a világ­űr-repülés problémájával foglalkozik, naponta sok levelet kap a Szovjet­unió minden tájáról és külföldről is. A bizottság munkája iránt a nagy érdeklődés mind a Szovjetunióban, mind külföldön még növekedett, ami­kor Szedov akadémikus a világűr hajózás koppenhágai kongresszusán kijelentette: A szovjet tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy elér­kezett az ideje annak, hogy közös erővel mesterséges bolygót építsenek, és eyúttal a lökhajtásos repülés te­rén elért eredményeket használják fel a világűr-repülés fellendítésének békés céljaira. dóképessége 21 m3. A kazán he­gesztett szerkezet, amely 16 atmosz­féra belső' túlnyomást is kibír. Töl­tés előtt a kazánt félig vízzel telítik, ezután a fűtőházban levő kazánbe­rendezésből csővezetéken keresztül gőzt eresztenek a mozdony kazánjá-A bizottsághoz érkező Jeveleket szovjet és külföldi tudósok, mérnö­kök, technikusok és diákok írják. A bizottságnak a levetek írói tudomá­nyos jellegű javaslatokat, feltevése­ket, a világűr-repülés készülékeinek rajzait, az atommotorok tervrajzait küldik. Csehszlovák szakemberek pél­dául a légkör legmagasabb rétegé­ben való repülés készülékének tervét, egy német látszerész a kozmikus re­pülőgép teleszkópjának tervrajzát jut­tatta el. Kínai diákok és indiai tü­dősök számításaikat közölték a szov­jet tudósokkal. A bizottsághoz befutott Szoldatov navigátor ajánlata is. aki elsőként hajlandó utazni a kozmikus repülő­géppel. ba. Töltéskor a következő folyamat játszódik le a kazánban: a bejutott gőz felmelegíti a vizet és felhevíti a kazánfalakat, s ahogy a kazánban le­vő víz hőmérséklete emelkedik, úgy emelkedik vele együtt a gőznyomás is. Megfelelő gőznyomás esetén indul­hat a mozdony, ü jatíb gőztöltésre csak akkor kerül sor, amikor a belső túl­nyomás a gőzfogyasztás következté­ben 2—3 atm-ra csökken. Ekkor ismét a töltőállomást kell igénybe venni. A gőzmozdony egy-egy gőzfeltöltéssel 4—5 órán keresztül üzemképes. A kolomnai gőzmozdony 58 tonna súlyú. Egyenes vonalon 325 tonna súlyú szerelvényt óránként 15—30 km sebességgel képes vontatni. A szokásos tolatómozdonyokkal szemben több előnye van: a javítá­sok egyszerűek, mindössze egy moz­donyvezet ő szükséges hozzá. A ka­zánt nem kell oly gyakran tisztítani, mint a szokásos mozdonyoknál és a mozdonyvezető maga végezheti el a gondozási munkákat. Minthogy a mozdonyt nem fűtik, a tűzveszély sem áll fenn és így alkalmas olyan üzemi telepen is, ahol gyúlékony árut kell szállítani. A világűr-repülés előkészületei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom