Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-05-06 / 18. szám
1956. május 6. 3 földműves jDrága egyre szebb lesz Irta: Gusta Fučíkov á és még szebb lesz, ha maguk már nem lesznek itt." — Így válaszolt Július Fučík, a hitlerista gestapóhóhérnak, miközben pillantását Prágára vetette. Abban az idöben-Prága szépsége a náci megszállók iránt megnyilvánuló néma „Még szebb teszt" — Hányszor gondoltam Július Fučík e látnoki szavaira attól a pillanattól kezdve, hogy először olvastam őket az „Üzenet az élőknek" megmentett kéziratának lapjain. Ezekre a szavakra gondoltam az első napokban, miután ezer számra estek áldozatul szép és virágzó városok a Szovjetunióban és más országokban. 1945 óta Prága sebei már begyógyultak. A város népi demokratikus köztársaságunk eleven lüktető szíve. Gyakran elnézem я Malá Strana és az Ó-vá lepte jatai, a múlt minden szemete. Oj életre keltik Prága szépségét, letakarniuk róla a burzsoá múlt szennyét. A füstölgő gyárkémények pedig a hasznos munka hirdetői. Ebből a munkából sarjad új életünk, amely nem ismeri többé a nyomort, a munkanélküliséget. Igen, Prága szép város. Nemcsak azért, mert nincs benne többé náci. De főleg azért, mert új életünk fővárosa. A Várban elnökünk székel. Prágában ül össze kommunista pártunk szíve — a központi bizottság. Egész Prága a mi népünké. A gyári munkások, ha összegyűlnek a Véncel-téren, nem tartanak már attól, hogy hívatlan csiirheként gumibottal kergetik szét őket. gyűlöletében, elsötétített utcáikban, a forradalom fel-felvillanó szikráiban, a cselt hazafiak becsületes harcában lappangott és fényét, a szabadság fényét a kommunisták mutatták meg, amikor kelet felé, a Szovjetunió felé tekintettek. visszatértem a !koncentrációs táborból, azokban a napokban, amikor a város testén még nyílt sebek tátongtak — az amerikai és a náci bombák, a májust harcok emlékei. De a szovjet hadsereg megmentette a nácik barbá' pusztításától, amelynek ros háztetőin, az újonnan épülő házakat és egész városnegyedeket, a gyárak pipázó kéményeit. A múlt minden • szépségét féltő gonddal őrizzük, olyan kegyeletes gondoskodással, amelyet a kapitalista múlt sohasem ismert. Eltűnnek a barak-városok penészigen, Prága egyre szépül. Oj életre kél a múlt köbeátmodott szépsége, paloták és bástyatornyok, amelyeket megbecsülünk, de még náluk is jobban szeretjük azt az eleven, lüktető jelent, amelyet a magunk kezével teremtünk. Es szeretjük az embereket, akik úi szépségekkel gazdagítják Prágát és akik maguk úf, szocialista emberekké váltak. Május kilencediké fénye Néhány nappal a májusi ünnepségek elölt a Moldva partján sétáltam, a Károly-hídtól a Nemzeti Színházig. A nappal és éjszaka határán tétovázott az idő, az est már bontogatta szárnyait, de az utcai lámpák még nem gyúltak ki. Fiatal házaspár jött velem szembe, s ahogy elhaladtak mellettem, hallottam az asszony szavát: „Gyönyörű látvány! Csodalatos!“ Azonnal tudtam, hogy nem gondolhat másra, mint a várra. Jól ismertem. napról napra látom várunkat, a Hradčanyt, de az asszony szavai után én is odafordultam feléje. A fakó kék ég halványan tükröződött a Moldva vizében, a gát alatt, a viz színe és az ég alja között sötétibolyaszínnel rajzolódtak ki a vár körvonalai Megragadó kép! Igaza volt annak az asszonynak: „Gyönyörű látvány! Csodálatos“! £s mintha valaki csak erre a jelre várt volna, az elrejtett fényszórók kigyúltak, előbb a vár jobboldalát, aztán a közepét, majd a balszárnyat ragyogták be. Es a Vitus-templomot, a katedrális két tornyát. A házaspár a szépség döbbentésével torpant meg. Én is megálltam mellettük és eoyütt csodáltuk ezt a szépséges, nagyszerű képet. — Práwa, gyönyörű városom, mennyire szeretünk! Pár pillanat múlva tovább mentünk, kiki a maga útján. Nem tudom, mit érzett két ismeretlen ismerősöm, de engem felkavart és elgondolkoztatott az élmény. Nézhetnénk-e ilyen lelkesülten a kivilágított várat, Prágát, egyáltalán élhetnénk-e ma, ha nem lett volna 1945. május kilencediké? A Hradčany tövében hirtelen kigyúló fényszórók felidézték bennem annak az emlékezetes napnak a reggelét és estéjét. Hajnalban, kevéssel napkelte után feltűntek utcánkban a szovjet katonák. A meglepetés, az öröm könnyeket fakasztott szemünkből. Egész nap lelkes izgalomban, öröm nyugtalanságban éltünk. Este egy fiatal vörösgárdista őrmester jött a lakásunkba, kíséretében egy tiszti egyenruhát viselő fiatal asszony. Mi csehül beszéltünk, ők oroszul, közben besötétedett és ideje volt, hogy világot gyújtsunk. Az ablakh.z mentem, hogy hat éve beidegzett mozdulattal elsötétítsem, mielőtt lámpát gyújtok. A szovjet tiszt ekkor megfogta a kezemet, és csendesen ezt mondta: „Nyenado! — Nem kel! többé sötétben élnetek! Már itt vam'unk!“ Forró hullámmal áradt el bennem az öröm, az elfogódottság. Először gyújtottunk világot, elsötités nélkül! A tiszt kinézett a sötét éjszakába, szemén könny csillogott. Talán arra gondolt, mennyi áldozatba, vérbe és életbe került, hogy május kilencedikének estéjén így szólhasson hozzánk: Nyenado! Nem kell többé sötétbe élnetek!- Már itt vagyunk! Drága elvtársak, köszönöm nektek ntájus kilencedikének fényét. Mi már nem élünk sötétben. Otto Jezek DICSŐSÉG ÉS HÁLA A FELSZABADÍTÓ SZOVJETUNIÓNAK, A BÉKE ÉS A SZOCIALIZMUS SZILARD TÁMASZÁNAK! TASNADl VARGA ÉVA: zŕf me# i Г~ bred a föld s a gallyak barna teste ^ átfonja mind az alvó kerteket. Zöld partokat cirógat már az este s a kéklö nárcisz csendülve nevet. — Lüktet a föld. — Emlékszik Ián a napra, mikor a tél tavasszá változott s az emberek barázdált, sápadt arca úgy várta már a boldog holnapot. f~ mlékszel még? — A patak kék vizében vércseppek úsztak — piros csillagok. Elégelt fák halódtak kint a réten s dalott a szél: — Megjöttem, itt vagyok! — s rőt tangókat repített a folyóra. — Sötéten álltak az ágyúcsövek. Halált dübörgőit akkor minden óra, halált sikoltolt az embertömeg. ihátt a föld és megmerevedve, holtan ezernyi test suttogta: — Állj, elégi - Emtékszet még? — Keletről hosszú sorban katonák jöttek s tiszta lett az ég. Szovjet sereg. .*. felétek száll a hála, mint akkor ott, a korhadt fák alatt.,. — Emlékszel még? — a csonka, száraz ágra rügyet varázsolt az a pillanat. f mlékezz hátt — Legyen szívedbe írva, ^ hogy jöttek ők és újra béke van. Nem hajlanak pribékek máglyasírba és többé nem vagy űzött, hontalan. — Ébred a föld. — Rikoltanak a gyárak. — Fehér cipó sül. — Ált- az iskola. Emlékezz hát és kiáltsd a világnak: — Béke legyen és háború soha! Köszöntjük a szovjet sajtót „Pravda” — magyarul igazságot jelent. Ezzel a címmel jelent meg 1912. május 5-én a bolsevik párt harcos lapja. A Pravda minden száma az igazságot hirdette és hirdeti ma is, az igaz szó, a marxista-leninista világnézet erejével küzd a dolgozók szabadságáért és felemelkedéséért, a békéért, a kommunizmusért. Ezért vált születésnapja az egész szovjet sajtó ünnepnapjává. A kommunista, a szovjet sajtó és az igazság — elválaszthatatlanok. A Pravda mindig a legnagyobb és legfontosabb igazságért harcolt, a kommunista párt igazságáért, a szocialista forradalom győzelméért, mindenfajta kizsákmányolás megszüntetéséért, minden dolgozó felszabadításáért és boldogságáért. A forradalom győzelme előtt és a Nagy Október után is azért olvasták az egyszerű emberek olyan lelkesedéssel a Pravdát, mert ez a lap mindig a nép életét, vágyait, akaratát tükrözte és a dolgozók igazi érdekeiért harcolt. A Pravdának és az egész szovjet sajtónak óriási nevelő, tanító és szervező szerep van a szovjet életben. A szovjet sajtó a kommunizmust építő tömegek nevelésének és mozgósításának hatalmas erejű eszköze. És tegyük hozzá: rendkívül népszerű eszköze. A szovjet emberek meghódították a tudás és a kultúra várait, igényeik, tudásszomjuk egyre nő, széleskörű érdeklődés és magasfokú felelősségérzet él bennük a közösség, az egész szovjetország és a népek békeharca iránt, ezért nagy követelményeket támasztanak a sajtóval szemben, szeretik, olvassák újságjaikat. A szovjet sajtó népszerűségének, a tömegekre gyakorolt befolyásának, erejének legfőbb forrása, hogy hasábjain mindig a párt szól a milliókhoz és minden sorát, egész tevékenységét áthatja a pártosság, a marxizmus- Ieninizmus tanításainak ereje. A dolgozók azért szerették meg és bíznak benne, mert annak a pártnak a szócsöve, amely a fegyveres harcok idején és a békés építés éveiben egyaránt a nép ügyét, a dolgozók érdekeit szolgálta. A szovjet sajtó híven követi a nagy Lenin útmutatását, hogy nemcsak kollektív propagandistának és agitátornak, hanem kollektív szervezőnek is kell tennie. A szovjet lapok az országépítő munka minden területét felölelik, munkásokat, kolhozparasztokat, kiváló szakembereket, az ipar élenjáróit, tudósokat. írókat szólaltat meg, s gyakorlati segítséget nyújt a kommunista építőmunkához. Bátorít és támogat mindent, ami új és előremutató. Sok nagyszerű kezdeményezés, országos jelentőségű újítás terjedt el hihetetlenül gyorsan a hatalmas szovjetországban, nem utolsósorban az.ért, mert a szovjet sajtó egyszerűen, a lényegbe hatolóan, s lelkesítőén magyarázta meg az új kezdeményezés jelentőségét. A szovjet sajtó hatalmas erőt, a szovjet közvélemény erejét vonultatja fel a kommunizmus építésének akadályozói, a bürokraták és önzők, a társadalmi vagyon elprédáiói, a fegyelmezetlenek, az öntömjénezok, a valóságról hamis, nem pártos képet festő műalkotások vagy a mindennapi életben megnyilvánuló, kispolgári magatartás ellen. A szovjet sajtó ezzel a tevékenységével felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújt a pártnak, az élet minden területén, a kulturális és gazdasági munka minden ágában. Hazai sajtónk munkásainak példaképe a szovjet sajtó, melynek tanulmányozása, pártosságának, harcosságának követése felfegyverez, segít a hibák leküzdésében, a párt politikájának győzelmes megvalósításában. Népünk milliói, s köztük a sajtó munkásai meleg szeretettel köszöntik a szovjet sajtó napján a Lenin-renddel kitüntetett Pravdát és vele együtt valamennyi szovjet újságot; újabb nagy sikereket kívánunk, nekik, nagy harcostársainknak a kommunizmusért, a béke megvédéséért vívott dicsőséges harcban. Uj tavaszi seregszemle Az első szabad május óta csupa teremtés lángol bennünk, „az újlátó szemekben”. Ez a teremtés a mi életünk, jövőnk, szent hivatásunk. Dicső múltunkat, küzdelmes jelenünket és ragyogó holnapunkat köszöntöttük május elsején, szabadságunk második évtizedének küszöbén, amikor hareogó tavasz idején, harcból harcba új, győztes csapatszemlét tartunk. Képünk a SLUK fellépéséről készült.
