Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-04-29 / 17. szám

SZABAD FÖLDMŰVES — a Földmű\ Résügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Szerkesztőség Bratislava. Križková 7. — Tel.: 243 46 — Főszerkesztő M*,TM- u j ~ . vákiai MezSgaz’ sági Kiadó n. v.. Bratislava. Križková 7. - Nyomja: Merkanlüné tlačiarne n. p., z. z.. F afislava, UL Nár? povstala 41- Ev,V »» J‘ •' A-72618 Kčs 10,40. - Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. etotizetes Kcs 20.80. fél évre Földműves 1-956. április 29. Győzelmes napok nyomában A londoni szovjet-angol tárgyalások | megnyitása természetesen árnyékba borítja a nemzetközi helyzet más I eseményeit. Ennek ellenére érezhe­tően az európai politikai színtér elő­terébe kerül a francia-nyugatnémet kapcsolatok fokozódó elhidegülése. Ennek az elhidegülésnek az alapját a francia külpolitikának azok az új ele­mei alkotják, amelyek Pineau külügy­miniszter beszédeiben és Mollet mi­niszterelnök emlékezetes sajtónyilat­kozatában bukkantak fel. Ezek a fran­cia hangok arról tanúskodnak, hogy a francia kormány nem ért egyet a katonai tömbökre való kizáróla­gos támaszkodás politikájával és úgy tartja, hogy a leszerelés prob­lémájának megoldása az elsőrendű nemzetközi kérdés. RÖVIDEN . .. • Az amerikai hatóságok megta­gadták a beutazási engedélyt Le Léaptól, a CGT főtitkárától, az SZVSZ alelnökitől, akinek részt kellett volna vennie az ENSZ gazdasági és szociá­lis tanácsának ülésén. • A dán tengerészek sztrájkja to­vább folyik, mert a tengerészek és a hajótulajdonosok tárgyalásai nem ve­zettek eredményre. • Hammarskjöld, az ENSZ főtitká­ra befejezte izraeli tárgyalásait, és Beirutba, Libanon fővárosába érkezett. • Az amerikai szenátus jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amelynek ér­telmében felemelik a „lázításért, ösz­­szeesküvésért, valamint a kormány megdöntésére és összeesküvésre lázi­­tő” személyekre kirótt büntetést. Ez tenné lehetővé az európai bizton­ság megszervezését, illetve a német kérdés megoldását. Bonn természete­sen nyomban felismerte, hogy ez a politika végrehajtása esetén rendkívü­li csapást jelentene a nyugatnémet újrafelfegyverzés egész irányzatára. Csapást jelentene közvetlenül is, hi­szen a hadseregek csökkentett lét­számának meghatározása feltétlenül olyan színvonalon történnék, amellyel nincsenek megelégedve a nyugat­német Wehrmacht jelenlegi szer­vezői. A szovjet javaslat például az öt nagy­hatalmon kívül kétszázezerben hatá­rozza meg a többi országok fegyveres erőinek maximális létszámát, — ami kevesebb, mint fele a Wehrmacht fél­milliós, de csak „kezdetnek” tekin­tett keretének. Emellett a francia ál­láspont azért is felháborította Bonnt, mert — mint a nyugatnémet külügy­minisztérium megállapította — a le­szerelés kérdésének előtérbe helyezé­sével „a francia kormányfő bizonyos hajlandóságot mutat arra, hogy elfo­gadja a Szovjetunió által követelt sor­rendet“. Ezért Adenauer — a londoni Economist leírása szerint — „a sváj­ci Asconában találkozóra hívta össze külpolitikai tanácsadóit. Ügy ■ döntöt­tek, hogy tárgyalásokat kezdeményez­nek a francia kormánnyal. Adenauer és Mollet a jelek szerint csak a francia miniszterelnök moszkvai útja után találkoznak, a közbeeső időben azonban találkozá­sok lesznek a két ország külügymi­niszterei között”. Ennek a „közbeeső időnek” legfon­tosabb állomása az Európa-tanács strassburgi ülése lett volna. Brentano nyugatnémet külügyminiszternek itt kellett volna megkezdenie az offenzí­vát a francia külpolitika új vonásai ellen, Strassburg azonban a nyugatnémet diplomácia kudarcává változott. Bonn kínos meglepetésére Pineau ki­tért minden politikai tárgyalás elöl. Ez minden esetre újabb tünete an­nak, hogy rendkívül éles különbségek vannak a nemzetközi helyzet összké­péről és a megoldás módjáról alkotott nézetek' között. A francia-nyugatné­met ellentét, amely már igy is a „fő ellentétnek” nevezhető az atlanti szö­vetség európai tagállamai között, — a továbbiakban olyan tényezővé vál­hat, amely gyengíti ezt az agresszív szövetséget és hozzájárul katonai vo­násainak háttérbeszorításához. ÉJJEL-NAPPAL DŰLT a küzdelem a peremvárosokban. Április 23-án az 1. Belorusz Front csapatai, megtörve az ellenség külső védelmét, behatol­tak a város belterületére. Minden akadályt elsöpörve Berlin központja felé nyomultak előre. A németek vil­lamosokkal torlaszolták el az utcákat, így akarták meggátolni a szovjet hadsereg előrehaladását. De a hitle­risták minden erőfeszítése hiábavaló volt, a szovjet csapatokat nem lehe­tett megállítani. Az I. Belorusz és az 1. Ukrán Front csapatai Ketzin város körzetében egyesültek és így április 25-re Berlin körül teljesen bezárult az acélgyürű. E NAPOKBAN BERLIN egyetlen nagy lángtenger volt. A szovjet har­cosok házról házra, szobáról szobára törtek előre. Minden épületet külön kellett megosíromolniok. Zsukov mar­sall, az egész támadó hadművelet irá­nyítója erős páncélos egységeket ve­tett be Döberitznek, Berlin katonai központjának elfoglalására. A város belterületén harcoltak Csujkov had­seregtábornok rohamosztagai. Ezek az egységek április 29-én elfoglalták a városházát, a főposta és a belügymi­nisztérium épületét. Zicsenko ezredes, a Szovjetunió hőse a Königplatzról irányította ápri­lis 30-án a Reichstag elleni támadást. A „katyusák” és a tüzérség több órás pergőtüze után: rohanták meg az épületet Szamszonov főhadnagy, Dávi­dov őrnagy és Nyemsztrojev százados katonái. Lépésről lépésre, emeleten­ként kellett előrehatolni. Minden egyes szobát, lépcsőházat külön külön kellett megostromolni. S TÖBB ÖRÄS makacs küzdelem után a Reichstag is a szovjet csapa­tok kezében volt. Május 1-én a szov­jet parancsnokság közölte a parla­menterként jelentkező Krebs hitleris­ta tábornokkal, hogy a megmaradt védősereg egyetlen lehetősége a fel­tétel nélküli megadás. De a hitleris­ták csak a szovjet tüzérség több ezer iôvegének borzalmas erejű tűzcsapása után kapituláltak. 1945. május 2-án 1 óra 50 perckor a rádió közölte Weidling tüzérségi tábornoknak, Ber­lin védelme parancsnokának felhívá­sát: „Mindenki, aki Berlinért elesik, hiába való áldozatot hoz. Egyetértés­ben a szovjet csapatok parancsnoksá­gával elrendelem, hogy haladéktalanul hagyjátok abba a harcot és tegyétek le a fegyvert“. EZZEL VÉGET ÉRT a 18 napos küzdelem. 300 000 hitlerista tiszt és ■ kátona esett fogságba. A hitleri Né­metország fővárosa fölött pedig a győzelem vörös zászlaja lengett. Fi­gyelmeztetésként minden agresszor számára és útmutatóul a felszabadult népek, köztük a német nép számára is egy új, jobb és szebb világ felépí­tésére. Mohammed Szetti ben Ali eivtárs, 25 éves volt. Nagy szerepet játszott 1953-ban a marokkói szultán deportá­lása után a marokkói nép ellenállá­sának megs zeer vezésében. A világ dolgozói, mint minden év­ben, most is lelkesen készülnek má­jus 1 megünneplésére. A népi demok ratikus országok városai és falvai díszbe öltöznek erre a nagy napra, s a dolgozók ezrei felvonulásokkal ünnepük a munka ünnepét. Első kép: 1945 május 1 -én Buapest utcáin a felvonulók körülveszik a fel­szabadító szovjet hadsereg egyik ka­tonáját. Második kép: Az újjáépült Varsó egyik felhőkarcolója előtt május 1-ét ünnepli a lengyel fiatalság. 11 ÉV TELT EL AZÓTA, hogy a Reichstagra kitűzték a győzelmes vörös zászlót, s hogy a dicső szovjet hadsereg a szövetséges csapatokkal együtt fészkében zúzta össze a fasiz­must. Az elmúlt 11 év alatt nagyot lendült előre a világ kereké A fel­szabadult országok munkásai ,a kom­munista párt vezetésével átvették a hatalmat, s a szocializmus tábora ki­­szélesedett. S ezekhez csatlakozott A győzelmes szovjet hadsereg katonái 11 éve tűzték ki a vörös zászlót a Reichstag homlokzatára. még a 600 milliós Kína. Ha hozzá­számítjuk, hogy az utóbbi tíz évben húsz gyarmati és félgyarmati ország népei váltak szabadokká, akkor vilá­gossá válik előttünk, hogy a szocia­lizmus világrendszerré növekedett, amely szilárd biztosítéka a nemzetek közötti tartós békének. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy ma már az egész világ haladó emberisége a Szovjet­uniótól s a béke tábor országaitól re­méli és várja a béke biztosítását. A SZOVJETUNIÓ békepolitikája, amely valóban a béke és biztonság megőrzésére irányul, megérdemli ezt a bizalmat. Hisz ma már senki előtt nem lehet kétséges, hogy az a tánto­ríthatatlan akarat, amellyel a Szovjet­unió harcol a békéért, a nemzetek közötti barátság elmélyítéséért, a fegyverkezési hajsza megszüntetésé­ért, bizonyosan meghozza gyümölcsét, mert ezt a harcot az egész világ bé­két óhajtó népei támogatják. S a Szovjetunió békepolitikája, mint a májusi napsugár, bearanyozza az egész világot. A Szabad Nép nyomán Mohammed Szetti ben Ali elvtársat a Marokkó Kommunista Párt Casa­blancái titkárát vasárnapra virradó éjszaka a város Derb nevű kerületé­ben több revolverlövéssel meggyilkol­ták. Május 1 a szabad országokban Történelmi fontosságú tárgyalások Londonban — A szovjet-angol kapcsolatok újabb távlatokat nyitnak a vitás nemzetközi kérdések megoldásához — A világ szeme Londonra tekint, most, ahol a szerda esti bevezető megbeszélések után csütörtökön délu­tán hivatalosan megkezdődtek a szov­jet-brit tárgyalások. Az első tanács­kozásról kiadott közlemény nyilvános­ságra hozta, hogy a megbeszélések tartalmát és menetét titkosan keze­lik, s csak közös egyetértéssel meg­szerkesztett közleményeket hoznak nyilvánosságra. Az AFP londoni jelen­tése tudni véli, hogy „Eden kifejezett kérelmére történt, hogy a megbeszé­lések a titkos diplomácia jegyében zajlanak le”. A tárgyalások bizalmas jellege két­ségtelenül hozzájárul majd ahhoz, tott a brit-szovjet kereskedelmi kapcsolat kiterjesztésének, s ezt olyan lépésnek minősítette, amelynek megtétele megkönnyítheti az összes többi vitás probléma meg­közelítését és „kiderítheti a nemzet­közi látóhatárt”. Nem véletlen, hogy éppen a tárgyalások előestéjén egész sor angol hivatalos forrásból új ada­tok kerültek napvilágra a szovjet­angol kereskedelem fejlesztéséről. Az angol-szovjet kereskedelmi kamara elnöke például a kamara évi közgyű­lésén e hét keddjén bejelentette, hogy a Szovjetunióba irányuló angol kivitel értéke az 1951—53-as év 3,6 millió fontjáról 1954-ben 10,1 millió, 1955-A londoni városi tanács szívélyesen fogadta a szovjet vezetőket. A képen (balról) N. A. Bulganyin, Sir Seymour Howard, N. Sz. Hruscsov és Harold MacMillan láthatók. hogy a sok ágú és bonyolult prob­lémákat teljesen nyugodt légkör­ben, beható és mély vizsgálat alá vegyék. A különböző távirati ügynökségek természetesen máris a legváltozato­sabb kombinációkat fűzik az esetleges napirendhez. Legreálisabbnak tűnik ezek közül az AFP értesülése, amely „biztosnak“ mondja, hogy „az érte­kezlet első ülését általánosságban az angol-szovjet viszonynak, különöskép­pen pedig a kereskedelmi kapcsola­toknak szentelték”. Emlékezetes, hogy Bulganyin elvtárs a Times-ban közölt nyilatkozatában rendkívüli jelentőséget tulajdoni­ben 22,9 millió fontra emelkedett. 1956 első két hónapjában a kivitel 8 millió fontot ért el, — tehát két hónap alatt több mint kétszeresét az 1951—53-as időszak egyévi átlagkivi­telének! A frissen megkezdődött tárgyalások visszhangja természetesen még nem bontakozhatott ki, s így a különböző megjegyzések és kommentárok első­sorban a tárgyalások megkezdésekor uralkodó légkörrel, s maguknak a tár­gyalásoknak a jelentőségével foglal­kozik. Ami a légkört illeti, a vissz­hang talán legjellemzőbb és legki­emelkedőbb vonása az, hogy a szov­jet diplomácia legutóbbi lépései, kü­lönösen a közép-keleti béke helyreállításá­ra vonatkozó nyilatkozat általános érdemén túlmenően a londoni tár­gyalások sikerének kilátásait is nagymértékben megjavította. A közép-keleti kérdés angol vélemé­nyek szerint — mint a Reuter írta „vezető szerepet játszik majd a szov­jet-angol megbeszélésekben". Az an­gol rádió hírmagyarázója a Közel- és Közép-Keletre vonatkozó szovjet nyi­latkozattal foglalkozó kommentárját azzal zárja,'hogy e nyilatkozat „olyan légkört teremtett, amelyben a tár­gyalások sokkal, de sokkal jobb ki­látások mellett indulhatnak meg, mint azt néhány héttel ezelőtt bárki is re­mélni merte volna”. A szovjet külpo­litika új lépéseiről és törekvéseiről a londoni Financial Tiralís tudósítója megjegyzi, hogv a szovjet politikát „a kapcsolatok megteremtésére és a Nyugattal való békés egymás mellett élésre irányuló őszinte törekvés jellem­zi“. A tanácskozások jelentőségét ille­tően az angol sajtó jóformán teljes egyöntetűséggel történelmi fontossá­gúnak Ítéli az angol-szovjet megbe­széléseket. A News Chronicle szemle­írója például kifejti, hogy alighanem ez a legfontosabb diplomáciai tár­gyalások közé tartozik, amelyek Nagy-Britannia földjén lefolytak. . . és nincs kizárva, hogy határkő lesz korunk történelmében. A konzervatív Daily Express már azt is felveti, hogy a megbeszélések könnyen a négy nagyhatolom egy újabb értekezletéhez vezethetnek. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a különböző napirendi kér­désekben „látványos” eredmények kell, hogy szülessenek, annál is in­kább, mivel a valószínűleg tárgyalásra kerülő problémák nagy része — a leszereléstől a német kérdésig — nemcsak brit és szovjet ügy, hanem a legteljesebb értelemben vett nem­zetközi probléma. Nem vitás azonban, hogy Európa két legnagyobb hatalma, amelyek most először folytatnak egy­mással ilyen színvonalon kétoldali tárgyalásokat, már álláspontjaik megismertésével és közelebbhozásával is óriási szolgá­latokat tehetnek a nemzetközi enyhülés ügyének. Ez természetesen a brit politikára is rendkívüli felelősséget hárít. Ezt a felelősségérzetet .tükrözi a Daily Ex­press szerkesztőségi cikke, amely ki­fejti: „Az angol kormány feladata az, hogy hajlandóságot mutasson az Oroszországgal való megegyezésre”. Kiújulnak a francia—nyugat-német ellentétek Izrae I és Szíria határán feszült a helyzet Hírügynökségi jelentések szerint Ben Gurion izraeli miniszterelnök va­sárnap nyilatkozott Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár közép-keleti útjáról. A többi között kijelentette, hogy Hammarskjöld küldetésének eredménye­ként „javultak az izraeli határmenti feszültség enyhülésének kilátásai”. A miniszterelnök azonban azt állította, hogy „koránt sem múlt el az Izrael elleni arab támadó háború veszélye“. A londoni rádió közép-keleti tudósítója viszont arról számol be, hogy Izrael és Szíria határán továbbra is válságos a helyzet, mert Izrael újból azzal fenyegetőzik, hogy új mederbe tereli a Jordán folyót. Meggyilkolták a Marokkói Kommunista Párt casablancai titkárát

Next

/
Oldalképek
Tartalom