Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-29 / 17. szám
SZABAD FÖLDMŰVES — a Földmű\ Résügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Szerkesztőség Bratislava. Križková 7. — Tel.: 243 46 — Főszerkesztő M*,TM- u j ~ . vákiai MezSgaz’ sági Kiadó n. v.. Bratislava. Križková 7. - Nyomja: Merkanlüné tlačiarne n. p., z. z.. F afislava, UL Nár? povstala 41- Ev,V »» J‘ •' A-72618 Kčs 10,40. - Terjeszti a Posta hírlapszolgálata. etotizetes Kcs 20.80. fél évre Földműves 1-956. április 29. Győzelmes napok nyomában A londoni szovjet-angol tárgyalások | megnyitása természetesen árnyékba borítja a nemzetközi helyzet más I eseményeit. Ennek ellenére érezhetően az európai politikai színtér előterébe kerül a francia-nyugatnémet kapcsolatok fokozódó elhidegülése. Ennek az elhidegülésnek az alapját a francia külpolitikának azok az új elemei alkotják, amelyek Pineau külügyminiszter beszédeiben és Mollet miniszterelnök emlékezetes sajtónyilatkozatában bukkantak fel. Ezek a francia hangok arról tanúskodnak, hogy a francia kormány nem ért egyet a katonai tömbökre való kizárólagos támaszkodás politikájával és úgy tartja, hogy a leszerelés problémájának megoldása az elsőrendű nemzetközi kérdés. RÖVIDEN . .. • Az amerikai hatóságok megtagadták a beutazási engedélyt Le Léaptól, a CGT főtitkárától, az SZVSZ alelnökitől, akinek részt kellett volna vennie az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának ülésén. • A dán tengerészek sztrájkja tovább folyik, mert a tengerészek és a hajótulajdonosok tárgyalásai nem vezettek eredményre. • Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára befejezte izraeli tárgyalásait, és Beirutba, Libanon fővárosába érkezett. • Az amerikai szenátus jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében felemelik a „lázításért, öszszeesküvésért, valamint a kormány megdöntésére és összeesküvésre lázitő” személyekre kirótt büntetést. Ez tenné lehetővé az európai biztonság megszervezését, illetve a német kérdés megoldását. Bonn természetesen nyomban felismerte, hogy ez a politika végrehajtása esetén rendkívüli csapást jelentene a nyugatnémet újrafelfegyverzés egész irányzatára. Csapást jelentene közvetlenül is, hiszen a hadseregek csökkentett létszámának meghatározása feltétlenül olyan színvonalon történnék, amellyel nincsenek megelégedve a nyugatnémet Wehrmacht jelenlegi szervezői. A szovjet javaslat például az öt nagyhatalmon kívül kétszázezerben határozza meg a többi országok fegyveres erőinek maximális létszámát, — ami kevesebb, mint fele a Wehrmacht félmilliós, de csak „kezdetnek” tekintett keretének. Emellett a francia álláspont azért is felháborította Bonnt, mert — mint a nyugatnémet külügyminisztérium megállapította — a leszerelés kérdésének előtérbe helyezésével „a francia kormányfő bizonyos hajlandóságot mutat arra, hogy elfogadja a Szovjetunió által követelt sorrendet“. Ezért Adenauer — a londoni Economist leírása szerint — „a svájci Asconában találkozóra hívta össze külpolitikai tanácsadóit. Ügy ■ döntöttek, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek a francia kormánnyal. Adenauer és Mollet a jelek szerint csak a francia miniszterelnök moszkvai útja után találkoznak, a közbeeső időben azonban találkozások lesznek a két ország külügyminiszterei között”. Ennek a „közbeeső időnek” legfontosabb állomása az Európa-tanács strassburgi ülése lett volna. Brentano nyugatnémet külügyminiszternek itt kellett volna megkezdenie az offenzívát a francia külpolitika új vonásai ellen, Strassburg azonban a nyugatnémet diplomácia kudarcává változott. Bonn kínos meglepetésére Pineau kitért minden politikai tárgyalás elöl. Ez minden esetre újabb tünete annak, hogy rendkívül éles különbségek vannak a nemzetközi helyzet összképéről és a megoldás módjáról alkotott nézetek' között. A francia-nyugatnémet ellentét, amely már igy is a „fő ellentétnek” nevezhető az atlanti szövetség európai tagállamai között, — a továbbiakban olyan tényezővé válhat, amely gyengíti ezt az agresszív szövetséget és hozzájárul katonai vonásainak háttérbeszorításához. ÉJJEL-NAPPAL DŰLT a küzdelem a peremvárosokban. Április 23-án az 1. Belorusz Front csapatai, megtörve az ellenség külső védelmét, behatoltak a város belterületére. Minden akadályt elsöpörve Berlin központja felé nyomultak előre. A németek villamosokkal torlaszolták el az utcákat, így akarták meggátolni a szovjet hadsereg előrehaladását. De a hitleristák minden erőfeszítése hiábavaló volt, a szovjet csapatokat nem lehetett megállítani. Az I. Belorusz és az 1. Ukrán Front csapatai Ketzin város körzetében egyesültek és így április 25-re Berlin körül teljesen bezárult az acélgyürű. E NAPOKBAN BERLIN egyetlen nagy lángtenger volt. A szovjet harcosok házról házra, szobáról szobára törtek előre. Minden épületet külön kellett megosíromolniok. Zsukov marsall, az egész támadó hadművelet irányítója erős páncélos egységeket vetett be Döberitznek, Berlin katonai központjának elfoglalására. A város belterületén harcoltak Csujkov hadseregtábornok rohamosztagai. Ezek az egységek április 29-én elfoglalták a városházát, a főposta és a belügyminisztérium épületét. Zicsenko ezredes, a Szovjetunió hőse a Königplatzról irányította április 30-án a Reichstag elleni támadást. A „katyusák” és a tüzérség több órás pergőtüze után: rohanták meg az épületet Szamszonov főhadnagy, Dávidov őrnagy és Nyemsztrojev százados katonái. Lépésről lépésre, emeletenként kellett előrehatolni. Minden egyes szobát, lépcsőházat külön külön kellett megostromolni. S TÖBB ÖRÄS makacs küzdelem után a Reichstag is a szovjet csapatok kezében volt. Május 1-én a szovjet parancsnokság közölte a parlamenterként jelentkező Krebs hitlerista tábornokkal, hogy a megmaradt védősereg egyetlen lehetősége a feltétel nélküli megadás. De a hitleristák csak a szovjet tüzérség több ezer iôvegének borzalmas erejű tűzcsapása után kapituláltak. 1945. május 2-án 1 óra 50 perckor a rádió közölte Weidling tüzérségi tábornoknak, Berlin védelme parancsnokának felhívását: „Mindenki, aki Berlinért elesik, hiába való áldozatot hoz. Egyetértésben a szovjet csapatok parancsnokságával elrendelem, hogy haladéktalanul hagyjátok abba a harcot és tegyétek le a fegyvert“. EZZEL VÉGET ÉRT a 18 napos küzdelem. 300 000 hitlerista tiszt és ■ kátona esett fogságba. A hitleri Németország fővárosa fölött pedig a győzelem vörös zászlaja lengett. Figyelmeztetésként minden agresszor számára és útmutatóul a felszabadult népek, köztük a német nép számára is egy új, jobb és szebb világ felépítésére. Mohammed Szetti ben Ali eivtárs, 25 éves volt. Nagy szerepet játszott 1953-ban a marokkói szultán deportálása után a marokkói nép ellenállásának megs zeer vezésében. A világ dolgozói, mint minden évben, most is lelkesen készülnek május 1 megünneplésére. A népi demok ratikus országok városai és falvai díszbe öltöznek erre a nagy napra, s a dolgozók ezrei felvonulásokkal ünnepük a munka ünnepét. Első kép: 1945 május 1 -én Buapest utcáin a felvonulók körülveszik a felszabadító szovjet hadsereg egyik katonáját. Második kép: Az újjáépült Varsó egyik felhőkarcolója előtt május 1-ét ünnepli a lengyel fiatalság. 11 ÉV TELT EL AZÓTA, hogy a Reichstagra kitűzték a győzelmes vörös zászlót, s hogy a dicső szovjet hadsereg a szövetséges csapatokkal együtt fészkében zúzta össze a fasizmust. Az elmúlt 11 év alatt nagyot lendült előre a világ kereké A felszabadult országok munkásai ,a kommunista párt vezetésével átvették a hatalmat, s a szocializmus tábora kiszélesedett. S ezekhez csatlakozott A győzelmes szovjet hadsereg katonái 11 éve tűzték ki a vörös zászlót a Reichstag homlokzatára. még a 600 milliós Kína. Ha hozzászámítjuk, hogy az utóbbi tíz évben húsz gyarmati és félgyarmati ország népei váltak szabadokká, akkor világossá válik előttünk, hogy a szocializmus világrendszerré növekedett, amely szilárd biztosítéka a nemzetek közötti tartós békének. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy ma már az egész világ haladó emberisége a Szovjetuniótól s a béke tábor országaitól reméli és várja a béke biztosítását. A SZOVJETUNIÓ békepolitikája, amely valóban a béke és biztonság megőrzésére irányul, megérdemli ezt a bizalmat. Hisz ma már senki előtt nem lehet kétséges, hogy az a tántoríthatatlan akarat, amellyel a Szovjetunió harcol a békéért, a nemzetek közötti barátság elmélyítéséért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, bizonyosan meghozza gyümölcsét, mert ezt a harcot az egész világ békét óhajtó népei támogatják. S a Szovjetunió békepolitikája, mint a májusi napsugár, bearanyozza az egész világot. A Szabad Nép nyomán Mohammed Szetti ben Ali elvtársat a Marokkó Kommunista Párt Casablancái titkárát vasárnapra virradó éjszaka a város Derb nevű kerületében több revolverlövéssel meggyilkolták. Május 1 a szabad országokban Történelmi fontosságú tárgyalások Londonban — A szovjet-angol kapcsolatok újabb távlatokat nyitnak a vitás nemzetközi kérdések megoldásához — A világ szeme Londonra tekint, most, ahol a szerda esti bevezető megbeszélések után csütörtökön délután hivatalosan megkezdődtek a szovjet-brit tárgyalások. Az első tanácskozásról kiadott közlemény nyilvánosságra hozta, hogy a megbeszélések tartalmát és menetét titkosan kezelik, s csak közös egyetértéssel megszerkesztett közleményeket hoznak nyilvánosságra. Az AFP londoni jelentése tudni véli, hogy „Eden kifejezett kérelmére történt, hogy a megbeszélések a titkos diplomácia jegyében zajlanak le”. A tárgyalások bizalmas jellege kétségtelenül hozzájárul majd ahhoz, tott a brit-szovjet kereskedelmi kapcsolat kiterjesztésének, s ezt olyan lépésnek minősítette, amelynek megtétele megkönnyítheti az összes többi vitás probléma megközelítését és „kiderítheti a nemzetközi látóhatárt”. Nem véletlen, hogy éppen a tárgyalások előestéjén egész sor angol hivatalos forrásból új adatok kerültek napvilágra a szovjetangol kereskedelem fejlesztéséről. Az angol-szovjet kereskedelmi kamara elnöke például a kamara évi közgyűlésén e hét keddjén bejelentette, hogy a Szovjetunióba irányuló angol kivitel értéke az 1951—53-as év 3,6 millió fontjáról 1954-ben 10,1 millió, 1955-A londoni városi tanács szívélyesen fogadta a szovjet vezetőket. A képen (balról) N. A. Bulganyin, Sir Seymour Howard, N. Sz. Hruscsov és Harold MacMillan láthatók. hogy a sok ágú és bonyolult problémákat teljesen nyugodt légkörben, beható és mély vizsgálat alá vegyék. A különböző távirati ügynökségek természetesen máris a legváltozatosabb kombinációkat fűzik az esetleges napirendhez. Legreálisabbnak tűnik ezek közül az AFP értesülése, amely „biztosnak“ mondja, hogy „az értekezlet első ülését általánosságban az angol-szovjet viszonynak, különösképpen pedig a kereskedelmi kapcsolatoknak szentelték”. Emlékezetes, hogy Bulganyin elvtárs a Times-ban közölt nyilatkozatában rendkívüli jelentőséget tulajdoniben 22,9 millió fontra emelkedett. 1956 első két hónapjában a kivitel 8 millió fontot ért el, — tehát két hónap alatt több mint kétszeresét az 1951—53-as időszak egyévi átlagkivitelének! A frissen megkezdődött tárgyalások visszhangja természetesen még nem bontakozhatott ki, s így a különböző megjegyzések és kommentárok elsősorban a tárgyalások megkezdésekor uralkodó légkörrel, s maguknak a tárgyalásoknak a jelentőségével foglalkozik. Ami a légkört illeti, a visszhang talán legjellemzőbb és legkiemelkedőbb vonása az, hogy a szovjet diplomácia legutóbbi lépései, különösen a közép-keleti béke helyreállítására vonatkozó nyilatkozat általános érdemén túlmenően a londoni tárgyalások sikerének kilátásait is nagymértékben megjavította. A közép-keleti kérdés angol vélemények szerint — mint a Reuter írta „vezető szerepet játszik majd a szovjet-angol megbeszélésekben". Az angol rádió hírmagyarázója a Közel- és Közép-Keletre vonatkozó szovjet nyilatkozattal foglalkozó kommentárját azzal zárja,'hogy e nyilatkozat „olyan légkört teremtett, amelyben a tárgyalások sokkal, de sokkal jobb kilátások mellett indulhatnak meg, mint azt néhány héttel ezelőtt bárki is remélni merte volna”. A szovjet külpolitika új lépéseiről és törekvéseiről a londoni Financial Tiralís tudósítója megjegyzi, hogv a szovjet politikát „a kapcsolatok megteremtésére és a Nyugattal való békés egymás mellett élésre irányuló őszinte törekvés jellemzi“. A tanácskozások jelentőségét illetően az angol sajtó jóformán teljes egyöntetűséggel történelmi fontosságúnak Ítéli az angol-szovjet megbeszéléseket. A News Chronicle szemleírója például kifejti, hogy alighanem ez a legfontosabb diplomáciai tárgyalások közé tartozik, amelyek Nagy-Britannia földjén lefolytak. . . és nincs kizárva, hogy határkő lesz korunk történelmében. A konzervatív Daily Express már azt is felveti, hogy a megbeszélések könnyen a négy nagyhatolom egy újabb értekezletéhez vezethetnek. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a különböző napirendi kérdésekben „látványos” eredmények kell, hogy szülessenek, annál is inkább, mivel a valószínűleg tárgyalásra kerülő problémák nagy része — a leszereléstől a német kérdésig — nemcsak brit és szovjet ügy, hanem a legteljesebb értelemben vett nemzetközi probléma. Nem vitás azonban, hogy Európa két legnagyobb hatalma, amelyek most először folytatnak egymással ilyen színvonalon kétoldali tárgyalásokat, már álláspontjaik megismertésével és közelebbhozásával is óriási szolgálatokat tehetnek a nemzetközi enyhülés ügyének. Ez természetesen a brit politikára is rendkívüli felelősséget hárít. Ezt a felelősségérzetet .tükrözi a Daily Express szerkesztőségi cikke, amely kifejti: „Az angol kormány feladata az, hogy hajlandóságot mutasson az Oroszországgal való megegyezésre”. Kiújulnak a francia—nyugat-német ellentétek Izrae I és Szíria határán feszült a helyzet Hírügynökségi jelentések szerint Ben Gurion izraeli miniszterelnök vasárnap nyilatkozott Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár közép-keleti útjáról. A többi között kijelentette, hogy Hammarskjöld küldetésének eredményeként „javultak az izraeli határmenti feszültség enyhülésének kilátásai”. A miniszterelnök azonban azt állította, hogy „koránt sem múlt el az Izrael elleni arab támadó háború veszélye“. A londoni rádió közép-keleti tudósítója viszont arról számol be, hogy Izrael és Szíria határán továbbra is válságos a helyzet, mert Izrael újból azzal fenyegetőzik, hogy új mederbe tereli a Jordán folyót. Meggyilkolták a Marokkói Kommunista Párt casablancai titkárát
