Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-22 / 16. szám
1956. április 22. Földműves Та vaszi nesz A ráncoshomlokú hegyekről a köd foszlott szoknyája elsuhan, s eltűnik a feslő rügyek közt, mint kóbor vén kutya tomposán. Lent a völgyben, a kopár réten, a kókadtfejű lucskos füveken, — lám alig csak, hogy odanéztem tavaszi szél osont át nesztelen. S köröttem a zsenge napsugár szét folyik a párolgó földeken estéiig, amíg a munka áll, s aztán a hegyek rpögé elpihen. Hazaballag csöndesen a paraszt, s búcsút int a napnak s a földnek míg ajkán még szelíd mosolyt fakaszt érkezése a tavaszi nesznek. Török Elemér AZ EMBERSEG MŰVÉSZÉTÉ ,A 9-es kórterem“-r'ó! А II. írókongresszus előtt Prágában április 22-én nyitják meg a Csehszlovákiai írók Szövetségének 11. kongresszusát, melyen íróink megvitatják irodalmunk jelenlegi helyzetét, feladatait; mérlegelik az eddig elért eredményeket és rávilágítanak azokra az okokra, melyek az eredményesebb munkát gátolták. Az írókongresszus előtt az egyes műfajok művelői szakosztályaikon belül értekezletet tartottak. A szakosztályok értekezletem az írók munkájuk sajátos problémáin kívül elvi kérdésekkel foglalkoztak és megvitatták a velük kapcsolatos irodalmi kritika helyzetét is. Aktívát tartott a Szlovákiai írók Szövetségének magyar osztálya is, melyre sok kultűrmunkás is meghívást kapott. Az aktíva az eddig végzett munka mérlegelésén és a jövőre vonatkozó feladatok megvitatásán kívül egy magyar nyelven megjelenő irodalmi lap kiadásának kérdésével is foglalkozott. Az írókongresszus előkészületeihez tartoztak még a Literárne noviny és a Kultúrný život-ban közölt vitázó cikkek, bírálatok és hozzászólások. Az írókongresszus jelentőségét növeli az a tény, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongreszszusa után ül össze. Hruscsov elvtárs beszámolójában rámutatott többek között arra is, hogy az irodalmi és művészi munkát át kell hatni a kommunizmusért vívott harc szellemének, bátorságot és szilárd meggyőződést Bartók—emléktáblát lepleztek le Bartók Béla, a nagy magyar zeneszerző születésének 75. évfordulója alkalmából va- | sámap, április 8-án emléktáblát lepleztek le Bartók Béla egykori iskolájában. Az ünnepélyen megjelent Ondrej Klokoč a kulturális ügyek megbízottja, valamint kultúréletünk több más képviselője. Jelen volt továbbá az ünnepélyen a magyar küldöttség, közöttük a nagy zeneszerző fia, Bartók Béla mérnök is. kell öntenie a szívekbe, fejleszteni a szocialista- öntudatot és az elvtársi fegyelmet. A szovjet irodalommal foglalkozó beszámolók nagy segítséget nyújtanak a hazai irodalom további fejlődéséhez. А 11. kongresszus levonja ennek tanulságait. Az elvi kérdések tisztázása és az írói feladatok meghatározása nagymértékben elősegítik irodalmunk jövőben való felvirágzását. • <-a-r) RÖVIDEN . .. Az ipolypásztói CSEMADOK kultúrbrigádja április 7-én a járási vezetőség kezdeményezésére — csereműsor keretében — adta elő Zalabán a „Bú-jócska” c. vígjátékot. A zalabai közönség • lelkes tapssal jutalmazta a kiváló játékot nyújtó szereplőket. —cs— A falusi, de általában a műkedvelő színjátszás színvonalának emelését szolgálja a kerületi kulturális központokban megrendezésre kerülő tanfolyamok. Egy ilyen tanfolyamot rendeztek március végén Nyitrán is. . Ahhoz, hogy egy színjátszó csoport nehezebb színmű előadására is alkalmas legyen, nemcsak a szakszerű vezetés szükséges, de a csoport gyakorlata is Bár a tanfolyam rövid volt, mégis alkalmas arra, hogy a részt vevő rendezők az ott látottakat és hallottakat a gyakorlatban is hasznosítsák, s ezáltal is emeljék a színjátszás színvonalát. Papp Béla leveléből. Ipolyszakállason e hónap elején három ízben előadták a „Kőszívű ember fiai“ c. Jókai regénye nyomán írt drámát. Mindhárom előadáson zsúfolt nézőtér előtt bizonyították be az ipolyszakállasiak, hogy fáradságos munkájuk nem volt hiábavaló. A jó irányítás mindenekelőtt Németh Gézának köszönhető, aki önzetlen segítséget nyújtott, mindenkor a műkedvelőknek. / Cs. V. Filmszínházaink nagyszerű új magyar filmet tűztek műsorra; A 9-es kórtermet. Méray Tibor drámaisággal telített, lírai forgatókönyve új életünk humanizmusáról szól, mellyel szemben ott leselkedik az embertelenség, a múltnak ez a könnyen le nem küzdhető öröksége. Ez a film konfliktusa; ezért verekszik Tóth Gáspár, Varga professzor és Sós doktor is. Ki így, ki úgy. Vannak köztük különbségek. — Atondhatjuk azt is, ők hárman a pozitív hősei a filmnek. De valójában a film igazi pozitív hőse az új élet legyűrhetetlen ereje. A hősök különféleképpen testesítik meg ezt az erőt, a munkás, a kommunista egyértelmű következetességével. A nagyszerű sebész orvosi hivatásának, a becsületnek, az emberségnek a mában kitágult szabadságával. A fiatal Sós doktor Tóth Gáspár és az öreg professzor példáján vizsgázik az újfajta emberségből és hivatástudatból. Milyen szép, költői jelkép ez a három embertípus! Nemcsak Tóth Gáspár kap friss vért a műtét közben, hanem Sós doktor is — a kommunista munkástól. Tóth Gáspár hasztalanul hívja éjszaka az ügyeletes orvost — Málnáéit — az „nem .ér rá“, vendége van.... S Tóth Gáspár beírja az esetet a panaszkönyvbe... Szokatlan esemény. A kórház felbolydul. Majd ’ Sós doktor a Tóth Gáspárral való beszélgetés után rájön arra, hogy törődni kell az emberekkel, mert a sebész nemcsak emberi testtel, a munkás nemcsak gépen dolgozik, hanem az emberi lélekkel is. A történetnek egy mélyen tragikus mozzanata rízza meg a film hőseit: ЯбШчУ! j Szegény kicsi Margó és az emberség professzora — a 9-es kórterem „tábornoka” (Krencsey Marianne és Makláry Zoltán.) Tóth Gáspár és felesége a kórteremben. (Molnár Tibor és Szemere Vera) a szeretetre áhító fiatal műtősnő, Margó öngyilkossága, aki a magányból menekül Málnási doktor karjai közé. Ennek az üres fráternek a romlottsága kergeti halálba a fiatal lányt. A fiatal műtősnő halálának tragikuma megdöbbent, figyelmeztet. S erősíti Tóth Gáspár igazságát. Mert Tóth pártos embersége, következetessége nyomán a kórházban is megmozdul valami. • Két' emlékezetesen nagy alakítás van a filmben. Atolnár Tiboré és Makláry Zoltáné. Tóth Gáspár szerepében Molnár Tibor kommunista munkáshőst elevenít meg; nagy színésszé — és filmszínésszé emelkedett ezzel az alakítással. Meggyőz emberségével, egyszerűségével, já?!|| téka egy pillanatra í sem teszi kétsé Ц gessé Tóth Gáspár '£ igazságát. A címadó 9-es kórterem a gyalogosok kis erdo;e Itt bontja ki a „kórházi felkelés” zászlaját Tóth Gás pár, az új rend jogaival élve, az új intézet avult szelleme, a kísértő múlt ellen. KASINO falu parasztjai a moszkva-területi Volokalamszk körzetében kis villanytelepet építettek maguknak 1920-ban. A falu vezetői levelet küldtek Leninnek _ _ a Népgazdasági Tanács útján: meghívták Vlagyimir Iljicset, a villanytelep felavatására. A Népgazdaság Tanácsbeli elvtársak eljuttatták a levelet a Kremlben, de maguk sem hitték — és éppúgy a kasinóiak sem vették bizonyosra, — hogy Lenin szakíthat magának időt és ellátogcrthat a faluba: még folytak a harcok a lengyelekkel, sok volt a baj a kenyérrel, fűtőanyaggal, szállítással... Lenin mégis elutazott Kasinóba. Megnézte a villany telepet, rövid be_szédet mondott az ünnepi gyűlésen, részt vett a parasztok szerény ebédjén és alaposan meghányta-velette velük az ország dolgait. Alekszej< Andréjevics Asmarin, 60 éves kasinói kolhozparaszt és Vaszilisza Pavlovna Malaféjeva 12 éves kolhozparasztasszony meglátogatta a „Pravdcľ szerkesztőségét. íme: így emlékeznek vissza Lenn látogatására. MALAFEJEVA. Nehéz idők voltak azok: háború, gyenge termés, a boltban meg semmi: egy ingecskét sem tudsz venni. Petróleumot nem hozlak, fából hasítottunk szilánkot fáklyának, azzal világítottunk. Ne. emlékszem már, hogy s mint kezdődött, csak nemsokára mindannyian akörül sürgölődtünk, hogy „meglesz magunknak a mi világosságunk". Szergej Kurkov kezdte rá gyűjteni a pénzt. Egyik hitte, hogy meglesz, másik nem hitte. A huták — az a fogát csikorgatta. Es csak elértük, amit akartunk Felállítottuk egy pajtába a maLENIN ÉS A PARASZTOK sinát, kihúztuk a vezetéket, végig a házakon: „Most aztán ég a villany, akár a városban." Nem emlékszem már, ki kezdte mondogaini, de egyszercsak azt mondogatta a falu: „Eljön hozzánk Lenin". Igazán eljönne? Lenin?! Azt mondjátok? Máma már másképpen gondolkodunk felőle, de akkor azt gondoltuk róla, asszonyok, hogy- Lenin — az az, aki régen a cár volt. Egyik hitte, hogy eljön hozzánk, a másik nevetett: az al éppen csak azt várja, hogy Kasinóba jöjjön! Mégis vártuk. Marja Nyikityisna Kaskina házát választottuk, renbehoztuk. és szűkösen éltünk, igaz, de hordta a nép •— egyik tyúkot hozott, a másik almát, kis olajat a harmadik ... En kocsonyát főztem. Mások sört főztek otthon, az ebédhez•... ASMARIN. Még ma is emlékszem rá: fogast szereltünk fel az ajtó mellé és oda állítottunk elébe e у jólmegtermett muzsikot, az portás volt valamikor. Megmondtuk neki, hogy amint a városban szokás, vegye el Lenin kabátját, sapkáját. MALAFEJEVA. Szépen előkészítettünk mindent, vártuk, nem jött. Hanem halljuk hirtelen; jön az autó. ASMARIN. Nem is olyan hirtelen hallottuk. En az utcán álltam többedmagammal és halljuk, hogy a falu végén zsibongani kezdenek i gyerekek Aztán csönd lett. Lenin kinyitotta az autó ajtaját, magúhoz inlelte a gyerekeket: „Hol van itt nálatok villanytelep?" Azt mondják a gyerkekek: „Ha beülhetünk, megmutatjuk." Lenin fölvette az autóra a gyerekeket, elmentek a villanytelepre ... MALAFEJEVA. Bejött Lenin a házba, vele volt Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkája, ami portásunk odalép hozzájuk mondja: „Kérem, Lenin elvtárs ..." О még: „Hagyja csi.k, márcsakt magam . veszem le". Nem engedte, hogy lesegítsék róla a kabátot, maga vette le No, megyünk oda hozzá mindnyájan, sürgölődtünk, izgatot„Jó volt.. I." Tettek elébe a kocsonyából, amit én főztepi. „Sok ez nekem" — mondta, öt nézi mindenki, megilletődve: „Istenem, milyen emberséges embert Egyszerű és kedves és milyen szívesen elbeszélget velünk." ASMARIN. Hadd mondjam el, miről beszélgettünk. Beszéltünk a gábonaetosztásról. A muzsikok elpanaszolták, hogy csupa tájékozatlanságból menyiak vagyunk. Milyen barátságosan hunyorgatott ránk, hogy megnézett mindnyájunkat, , sorba kezet fogott velünk ... Leüllek a muzsikok. Mind. Elsőnek kancsó sört tettünk elébe a kedves vendégnek, akii anyagira vártunk. Vette a kancsót, mondta: „Nem erős, igaz-e".. " „Dehogy erős, Vlagyimir II- jics, hisz' nem volt komlónk. " Ivott, megtörölte a bajuszát: nyi gabonát kérnek gazdaságok után. Es sokan ludat lanságból szántanak fel kevés földet. Ha ez a tájékozatlanság nem volna, jobban mennének a dolgok. Portéka nincs a boltban, a spekulánsok gyarapodnak, '<?húznák az emberről a bőrt — ezt is elpanaszoltuk. Voltak, akik sz' n elhallgatlak volna mindent, hagyjuk csak, jól mennek a dolgok, Lenin elvtárs. ö azonban utálja az ilyesmit: nekünk az igazat kell tudnunk, nem kell becsapnunk magunkat. Azokra figyelt, akik kertelés nélkül elmondták a jót is, rosszat is. Olyan beszélgetés volt az, hogy azt mondhattuk ét, ami a szívünkön volt. Kikérdezett bennünket arról, hogyan állunk a szántással, hogyan csépeltünk el, beszélgettünk a világ dolgairól. Szó került a traktorokra, gépekre: biztos, hogy rátérünk a gépekre — mondta. Megígérte, küld traktort és cséplőgépet. Sötétedni kezdett, jött a járásból a fotográfus, azt mondja: „Hamarosan besötétedik Lenin elvtárs, és ' nekem meghagyták, feltétlenül készítsek egy felvételt a népről. Lenin elvtárssal." Kimentünk az utcára: Odagyült a rengeteg gyerek és mindenki — az öregek,% legények, lányok — Lenin közelébe igyekeztek kerülni. Megvolt a felvétel, elmentünk a gyűlésre. A gyerekek, körülvették Lenin elvtársat, volt nagy zsivaly. Lenin rövidke beszédet tartott a gyűlésen: vége lesz a háborúnak, begyógyítjuk a sebeket és tovább megyünk előre. Üjféle módon műveljük meg majd a földet, újféleképpen építjük majd az életet is magunknak. Až a fő, hogy a parasztok együtt haladjanak a munkásokkal, szövetségben, ez akkora erő, a munkások és fárasztók szövetsége, hogy mindenen győzedelmeskedik és mindent felépít, úgy, ahogy kell. Hamarosan megjött a traktor, meg a cséplőgép, amit ígért. Amikor megígérte Lenin, hogy traktort küld, azt monota: „Elküldöm a traktort, aztán mégegyszer eljövök hozzátok ..." Vártuk is Lenin elvtársat. Hanem mi történt aztán: .jött egy este a hír: „Meghalt Vlagyimir lljics!“ Már sötét ks'e volt. Egymás után odagyűlt a nép a tanácsházba. Jönnek az emberek, leveszik a sapkájukat, meghajtják magukat. — Igaz, muzsikok? Tényleg igaz? MALAFEJEVA. Az asszonyok csoportokba verődtek, akik nem hitték, mondták: „Lehet, hogy nem igaz. Erős volt, egészséges. .. De igaz volt, mert megjött Kurkov az újsággal. „Meghalt. Kérlek benneteket, álljunk fel..'." El akart kezdeni egy búcsúztató éneket, de nem tudta .elkezdeni. összeszorult a torka. Az asszonyok zokogtak. ASMARIN. Meglanácskoztuk. Küldjünk Moszkvába küldöttséget. Elmentek Moszkvába. /1 kulákok akkor is kimutatták a foguk fehérét, de így: „Ô, ó, ha most meginog a szovjet hatalom". Megkapták nyomban a feleletet a néptől: „Hazugság a szavatok, csúszó-mászó ingyenélők! Nincs olyan erő, hogy megingathatná a szovjet hatdihnatt!" — ripakodtunk rájuk. MALAFEJEVA. Mentünk is tovább az úton, hiába volt még a sok kerékkötő. Nem volt fennakadás, mentünk. A kolhozok útjára léptünk. . ASMARIN. Valamikor az ilyen öreget, mint én. koldulni küldték volna. De máma már senki sem csodálkozik az eredményemen. ügy alapozta meg a mi életünket I ewn hogy a kolhozparasztnak ma már semmi sem elérhetetlen. 1937. Alekszej Koloszov írásából. /
