Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-01 / 13. szám
1556. április I. Földműves 9 Kifizetődik a baromfitenyésztés; f Két hónap alatt 34 ezer tojás a közellátásnak A búcsi EFSZ , 4000 db napos csirkét vásárolt 1954 tavaszán a komáromi baromfikeltetőből, ébből 1318 db jércét neveltünk fel, amelyekkel az 1955-ös gazdasági évben megkezdtük a bormfitenyésztést. S hogy ez menynyire hasznos elhatározás volt, azt az alábbi adatok fényesen bizonyítják. A ródizlandi fajták elsőéves jércéi az elmúlt évben átlagosan 153 darabot tojtak. A siker titka — a szövetkezeti tagság lelkes munkáján kívül — az alkalmas elhelyezés, a természeti adottságok kihasználása, az északi és a nyugati szelektől védett hely, a több mint 100 gyümölcsfa, melyek árnyékot adnak az állatoknak. A telep jelenleg öt hektár területen fekszik 11 baromfiudvarral, amely lucernafüves keverékkel van bevetve és szakaszos legeltetésre berendezve. Ez a terület azelőtt a szövetkezeti tagság gyümölcsöse volt. Természetes, hogy ez a virágzó farm nem egyszerre született meg. Előzőleg a volt úrbéres legelőn, puszta telepen kísérleteztünk, de ott valamennyi csirkénk elpusztult, amikor a májusi és júniusi melegek megérkeztek. Ezek száma több ezret tett ki két éven át. Azután a telepet áthelyeztük a gyümölcsösbe s megvettük harmadszor is a 4000 darab csirkét s ezekből lett az a baromfifarm, amely ma a szövetkezeti tagság jól jövedelmező büszkesége. Mindezeket szükségesnek tartom elmondani, hogy az idegen, vagy az érdeklődő ^előtt érthetőbb legyen s hogy tudják mennyi nehézség, meg nem értés fűződik e több éves próbálkozásunkhoz. A szövetkezeti tagság áldozatkészsége a múlt évben meghozta gyümölcsét. Ezt az alábbi számok meggyőzően bizonyítják'. Kötelező beadásra: tojás 78 750 db összértéke: Komáromi keltetőüzembe 57150 db összértéke: Szabad áron eladva 85 680 db összértéke: Eladott fiatal baromfi: csirke: 1 573 db összértéke: pulyka 267db összértéke: kacsa 615 db összértéke: tagoknak eladva: csirke 716 db összértéke: kacsatojás: 930 db összértéke: A baromfiállományunk 2300 db-al növekedett összértéke: Marhahúsbeadásba átszámítva 12 776 kg, a kötelező beadás és a szabad ár közötti különbözet pénzértéke Bruttó bevétel: Kiadás: Tiszta bevétel' 34 650 Kčs 85 725 Kčs 108 813 Kčs 25 513 Kčs 20 952 Kčs 25 880 Kčs 10 740 Kčs 1 860 Kčs 69 000 Kčs 6 132 Kčs 389 265 Kčs 230 187 Kčs 159 078 Kčs így néz ki a búcsi EFSZ szárnyasokkal való nagyüzemi gazdálkodása a számok tükrében. Az elmondottakból látható, hogy mennyi városi dolgozónak juttatunk tojást, rántani való csirke, kacsa- és pulykapecsenyét. Mi megdöntöttük azt a régi paraszti közmondást is, hogy a paraszt akkor eszik tyúkhúst, ha vagy ő, vagy a tyúk beteg. A mi szövetkezeti aszszonyaink akkor vágják el az egészséges csirke nyakát, amikor megkívánják. Jelenleg baromfifarmunkon három darab 1500-as keltetőgép ontja a napos csirkéket magunk és más szövetkezetek részére, amelyekből a salátaszezonra sok ínyenc falat kerül a dolgozók asztalára. S nem lebecsülendő az a tény sem, hogy már most az év két első téli hónapjában 34 000 tojást adtunk be. Ezek és ilyenek a mi harcieszközeink. Az a sok milliárd búzaszem — a mi puskagolyóink. A tyúktojások a kézigránátjaink. A hízósertéseket és a hizómarhákat szállító vagonok a mi harckocsijaink. A mi harcunk- a jobb életért folyik. Kétyi István, Búcs. A naposcsibe-nevelés teendői A csibenevelés eredményessége, akár háztáji, akár nagyüzemi keretek között végezzük, a megfelelő nevelőhelyiségtől, a nevelésre való felkészüléstől, az állatok rendszeres takarmányozásától és a rendkívül gondos ápolástól függ. Háztáji tenyésztésben a nevelés még leggyakrabban kotlóval történik. A kotló alatt kikelt 15-16 csibéhez vásárolnak 20—25 darabot a keltetőállomástól, s ezeket együtt nevelik fel. A kotlóval való keltetést úgy kell beállítani, hogy a csibék azon a napon keljenek ki, amikor társaik a keltetőállomástól is megérkeznek. A csibéket este kell óvatosan a kotló alá rakni. Reggelre a keltetőből jött csibéket a kotló már nem veszi észre, csak abban az esetben, ha különböző színűek, vagy eltérés van a kelési időben. A korai csirkéket a meleg istálló egy elkerített részében, esetleg konyhában helyezzük el. Gondosan ügyeljünk arra, hogy bőséges száraz alom '.egyen alattuk. Sok helyen papírt tesznek a csibék alá, azt azonban naponként cserémi kell. A kiscsibék erőteljes fejlődését jó takarmányozással kell biztosítani. Első ízben a felszáradás után 16- 24 órával etessünk. Először apróra tört faszenet, apró kavicsot, vagy éles folyami homokot tegyünk eléjük. Utána friss, de nem "hideg ivóvizet kapjanak. Takarmányként apróra darált kukoricát — amelyből a lisztes részt kiszitálták — vagy hántolt kölest adjunk nekik. Az első héten naponta hatszor etessünk s minden alkalommal 15—20 percig legyen a takarmány az állatok előtt. Az etetőedényeket etetés után alaposan takarítsuk ki. A harmadik naptól kezdve főtt tojást is adhatunk a csibéknek. A tojást a darába keverjük és 30 csibére számítsunk egy tojást. A fejlődést nagymértékben elősegíti a fölözött tej, vagy aludtej etetése is, amelyet ugyancsak a darával kell összekeverni. A tejtermék azonban teljesen friss legyen, mert különben emésztési zavarokat okoz. Ha a csibéket hosszabb időn át nem lehet kiengedni, a vitaminszükségletet reszelt sárgarépa, apróra vágott fü, saláta stb. útján kel! biztosítani. Ha nedvesítve etetjük a keveréket., úgy minden etetésre teljesen frissen kell azt elkészíteni. A harmadik héttől kezdve ötször, az ötödik héttől kezdve négyszer etessük az állatokat. Az első és utolsó etetés mindig tiszta darával történjen. Kísérleteznek a tojáshozam emelésével hasznosságának emelését. Most pl. a tyúkok ketreces nevelését tanulmányozzák, mivel ezzel az eljárással jelentősen lehet emelni a tojáshozamot. A ketreces nevelést a múlt évi megfigyelések alapján vezették be, mivel az ilyen módszerrel nevelt 36 tojónál 26,2 százalékos tojáshozam emelkedést állapítottak meg. Ez év februárjában több száz tojótyúkot tettek ketrecbe. Minden kalitkában egy, esetleg két tyúk van. A takarmányozás és az itatás önműködő berendezés segítségével történik. A baromfigondozó csak elkészíti a vályúkban a takarmányt, a berendezés rendszeres időközökben kinyílik, s így a takarmány, valamint az ivóvíz hozzáférhetővé válik a baromfiak számára. Ezzel jelentős munkaerő megtakarítást érnek el. Egy ember könnyűszerrel gondoskodhatik 500—2000 baromfiról. A takarmányozásra fordított időt most felhasználják a baromfi egészségi állapotának ellenőrzésére és a tojáshozam emelkedésének megfigyelésére. Az Ivánkái Baromfitenyésztési Kutatóintézet számos olyan problémával kísérleteznek, melyek sikeres megoldása nagyban elősegítené a baromfi Állatbetegségek és az ember egészségvédelme mär az Ókorban gyanította az emberiség, hogy egyes betegségek állatokról terjednek át az emberre. Sőt innen eredt az a hiedelem, hogy egyes állatok „tisztátalanok”, húsukat enni bűn. A középkorban, amikor az „embert” a vallási behatás miatt jobb volt nem kapcsolatba hozni az állatvilággal, ezzel a kérdéssel nem foglalkoztak. Csupán a múlt században figyelt fel az orvostudomány arra a tényre, amelyet Pasteur, Koch és más tudósok hoztak felszínre kutatásaik során: az állatokon élő fertőző csírák sok emberi megbetegedésnek lehetnek okozói. A KÖROKOZOK TERJEDÉSÉNEK számtalan útja van. A fertőzés egyik módja, hogy az ember közvetlenül érintkezik a beteg állattal Más mód a beteg állat kilélegzett kórokozóinak belélegzése. Fertőzött állatból eredő termékek fogyasztása is megbetegedéshez vezet. De az állatról az egészséges emberre a fertőző csírákat átviheti az úgynevezett vírusgazda, vagyis, az olyan ember, aki maga nem betegszik meg. S így folytathatnánk még sokáig, amíg felsorolnánk a íertözésátvitel és megbetegedés megannyi módját. A VESZÉLY MÉGSEM OLY NAGY, mint amilyennek látszik, mert az orvostudomány megmutatta az utat, amelyen haladva igen hatásosan védekezhetünk az állateredetű megbetegedések ellen. Ez az út egybeesik a mezőgazdaság szocializálásának útjával. Korszerű istállókban higiénikusan gondozott állatok ritkán betegszenek meg úgy, hogy fertőzéssel fenyegetnék az embert. A hús- és tejtermelés fokozását célzó intézkedések, élenjáró dolgozók tapasztalatai és tanításai sohasem mondanak ellent azoknak a követelményeknek, amelyeket az ember egészségvédelmének ügye állít elénk. A VÉDEKEZÉS LEGBIZTOSABB MÖDJA természetszerűen a betegség megelőzése. Ez azonban nemcsak az istálló jó karbantartását, az állatok rendes ellátását, tiszta és teljesértékű takarmányról való gondoskodást és az állati termékekkel való lelkiismeretes bánásmódot jelenti, hanem azt is, hogy az ember elösorban a saját, a családja és a dolgozótársai egészségét tartsa szem előtt. A falusi ember jólétének, kulturális szintjének emelkedésével fejlődik az Ízlése is. így már ritkán vagyunk tanúi annak, hogy valaki trágyás cipőben lép a konyhába, ahol az ebedet főzik. Am általában még csak ott tartunk, hogy a szemmel látható tisztátlanságoktól idegenkedünk. Nem gondolunk arra, hogy a fertőzést okozó kis csírákat szabad szemmel nem ismerhetjük fel s tán ezért nem törődünk velük... ESKÜDT ELLENSÉGE a kórokozóknak a melegvíz és a szappan, amely a legnagyobb részüktől megszabadítja az embert. Nem fényűzés, napjában többször kezet, arcot mosni, főleg akkor, amikor az istállót elhagyjuk, étkezéshez ülünk, vagy emberek közé megyünk. E rövid írással nem az a célom, hogy részletezzem az állatbetegségek különböző fajtáit és a fertőzés utait Csupán arra akarok rámutatni, hogy e megbetegedések az emberre is veszedelmesek, de egyszersmind el is kerülhetők. Dr. Sz. Gy. A mesterséges borjúnevelés titka A mesterséges borjúnevelésnek az a célja, hogy csökkentsük a gümökór és brucellósis-fertőzés lehetőségét. De ugyanakkor tekintélyes mennyiségű tejszínt takarítunk meg, mert a tehenet az elléstől kezdve fejhetjük, a tejtermelést naponta ellenőrizhetjük. Másik előnye, hogy a mesterségesen nevelt borjú az elválasztást nem sínyli meg, betegséggel szemben ellenállóbb. szilárdabb szervezetű lesz. Sokszor azonban az ellenkezője következik be, mert a kimondottan kényes, sok gondot és lelkiismeretességet igénylő munkát helyenként a legprimitívebb módon végzik. Jelenleg még sok gazdaság nem rendelkezik a mesterséges borjúneveléshez szükséges, az állategészségügyi követelményeknek megfelelő épületekkel. Sötét, levegőtlen, nyirkos, nedves, régi épületeket alakítottak át borjúnevelőnek. Épültek szép típusépületek is, melyeknek megalkotásakor elfelejtették figyelembevenni az állategészségügyi szempontokat. Nem közömbös az épületek elhelyezése. Lehetőleg a ligetes területek mellé kell éplteni a borjúnevelőt, ahol a borjaknak megfelelő árnyék és környezet áll rendelkezésükre. Az istállókon kívül szükség van bizonyos felszerelésre: itatóedényekre, pasztőröző készülékre, melegítő üstökre, tejeskannákra, tejhőmérőkre, a gondozók részére ruhákra, valamint megfelelő tejkezelő helyiségre stb. Sok helyen hömérőzés nélkül egyszerűen felforralják a tejet, amely nemcsak bizonyos termolabilis vitaminokat, hanem olyan fermentumokat is tönkretesz, amelyek hozzájárulnak a bélhám épségben tartásához. A mesterséges borjúnevelést csak szakképzett, lelkiismeretes dolgozók végezzék. Ennek ellenére tapasztalható, hogy a borjúneveléssel olyan dolgozókat bíznak meg, akik már más munkaterületen csődöt mondtak. A hanyag munka következménye a tömeges borjúelhullás. Rendkívül fontos a borjak szempontjából az anyák megfelelő előkészítése. A legkülönbözőbb bántalmakra hajlamos alkati gyengeségekkel ruházza fel az újszülötteket az az anyaállat, amely sorvasztó betegségben szenved (gümökór, májmételykór, stb.) és a vemhesség ideje alatt nem táplálkozik megfelelően. Feltétlenül fontos, hogy az itatásra kerülő tej tjszta, édes és fertőzésmentes legyen. Tisztátalan módon történő tejtermelés alkalmával a tej csíraszáma rendkívül magas fokra emelkedik. Ez feltétlen bekövetkezik, ha mindegyik tehén tőgyét ugyanabból a vízből mossák meg. Ha a mosás fejöedényből történik, ha a fejők a kezüket csak az első tehén fejése előtt mossák meg, ha a tenyér megnedvesítésére tejsugarat használnak, ha a farokmosást elmulasztják, ha a fejőruha4szennyes, stb. A tej szennyeződésére — amíg az istállóból a mesterséges borjúnevelöbe szállítják át — számos alkalom nyílik. A tejet itatás előtt pasztőrözni kell. A pasztőrözést melegítő üstökben történő csírátlanítással pótolhatjuk. A zománcnélküli üstben a tej hamar kozmásodik. Gyakran találkozunk azzal a furcsa megoldással is, hogy a tejnek csak a felét melegítik a másikat nem, és a kettőt összekeverik. Ez káros. Kevés borjúnevelöben itatják az előírt 38 fokos hőmérsékletű tejet. Hogy a borjúnak normális fejlődést biztosítsunk, legalább 15—20 napos koráig az anyja tejével itassuk. Ha túlságos gyenge korban szorítjuk a kevert tej itatására, súlycsökkenés és hasmenés következik be. Az itatás idejét pontosan be kel! tartani. A bél hurutot, felfúvódást sok esetben viszsza lehet vezetni arra, hogy egy-egy itatás nem pontos időben történt s az éhes borjak móhon itták a tejet. Vita tárgyát képezi a tej adagolásának szoptatásos, vagy itatásos módszere. Ha csecses edényből itatjuk a borjút, lassú ivás miatt több nvá! képződik. A sok nyál elősegíti a gyorsabb és jobb emésztést. Az emésztési zavarok elkerülése végett a borjúnevelést mindig olyan módszerrel kell az elválasztásig folytatni, ahogy elkezdtük azt a világrajötte után. Nem hanyagolható el az itatások számának megtartása sem. Egyhetes borjút öt itatás helyett nem lehet kétszer itatni. A szabály az. hogy a borjút kéthetes korig naponta ötször, négyhetes korig négyszer, azután háromszor kell itatni. Minden borjú részére külön itatóedényt biztosítsunk. Mivel hevítés közben a tej kolloidális mészsói kicsapódnak, célszerű, ha a mészsót szénsavas mészszel pótolni. (1 liter tejhez 2 g). Fontos, hogy a borjaknak fokozatosan több mozgási lehetőséget biztosítsunk. Ezért jó időben már néhány napos kortól meg kell kezdeni a szabadban történő ridegnevelést. (Jó példa a Csúzi Állami Gazdaság). A szovjet ridegnevelés mintájára nálunk sokan úgy akarják ezt az eljárást megvalósítani, hogy a viszonylag meleg ellető istállókban született borjakat a téli időben minden korlátozás nélkül kiteszik a hideg hatásának. Ez rendkívül nagy hiba. Már a szovjet szerzők, elsősorban Steimann leszögezik, hogy a melea elletőben született borjakat nem tanácsos ndegborjú-nevelésre beállítani. Az ellesek lebonyolításánál dolgozók nem ritkán a beavatkozó állatorvosi segédek piszkos kézzel nyúlnak az anyába, az ellő tehenek farkát nem mossák le. Az ellés nem külön erre a célra szolgáló elletőkben történik, a köldözsinór fertőtlenítése sok esetben elmarad. Szigorúan fontos a gumikesztyű használata, különösen a bang által fertőzött helyeken. A borjakat kor és nem szerint kell csoportosítani. A tejnek melegvízzel történő pótlása káros. Meg kell jegyezni, hogy a mesterséges borjúnevelésnél feltűnően nagy a gyógyszerfogyasztás, mert a nevelők nem ismerik rendesen a módszert. Tehát nagyon is fontos a betegségek megelőzése. Ha a fent leírt óvóintézkedéseket betartjuk, csökken az elhullás, kisebb lesz a gyógyszerre való kiadás és növekszik a dolgozók keresete. Megfelelően előkészített törzskönyvezett anyáktól származó, helyesen felnevelt szaporulat által biztosíthatjuk szarvasmarhatenyészetünk egészséges utánpótlását. Dr. Ficza József, a Palárikovói Állami Gazdaság körorvosa
