Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-10-16 / 42. szám

8 »iw«“ м Földműves . 1955. október 16. Jó úton járnak a polyányiak már erről és bízok abban, hogy rövi­desen ezekből a hibákból is kilábo­­lunk. — Egy-két eset kivételével a mun­kaerkölcs is jó. Tudod, vpnnak olyan emberek, mint például Szabó Béni, áki csak akkor jár munkába, ha olyan munkabeosztást kap, ahol könnyű a munka és sokat lehet keresni. Vagy ott van Simon Barna és Simon Géza kocsisok, akik a szövetkezetnek csak egy-két órát szeretnének dolgozni, a nap többi részét pedig a maguk hasz­nára fordítani... No, de majd „be­lenézünk a kártyájukba“ ezeknek az embereknek. Kö'-’en hozzánk csatlakozott Kole­­szár bácsi is. (Ők Szabó Ferenccel a legjobb csoportvezetők.) Szó szót követett, s kiderült, hogy munkakerü­lők csak elenyészően, viszont példás dolgozó sok van a szövetkezetben. Szabó Pista ötgyermekes családapa, Szimkó Józsi, Kohány bácsi, stb., ki győzné mind felsorolni, azokat, akik becsülettel végzik munkájukat. A szövetkezetben teljes ütemben ha­lad a cukorrépa szedése. (Azóta már be is fejezték.)’ A traktorok zúgása kíséri a hajlékonv derekú lányok és asszonyok szorgalmas munkáját. Ki­forgatják a répát, csak össze kell Érdemes volt lent termelni szedni, meg'isztítani és rakásba rak­ni. A földet szakszerűen előkészítették, s ígj jó! fizetőit a cukorrépa. Négy­ötszáz métermázsa is termett egy hektáron. S itt meg kell említeni azt is, hogy ebben az esetben jól meg­szervezték a munkát a polányiak. — Arányosan szétosztották a beültetett területet, s így mindenki jól megmun­kálta a ráeső részt. Ez a helyes és jó lenne, ha a jövőben minden mun­kát hasonlóan végeznének eh Nem maradnak el a silózásban sem a szövetkezet tagjai. Rengeteg a silózni való, de van neki helye is/ Az istállók között nyolc új silótorony emelkedik a magasba. Az első négy lassan meg is telik. Ez azt jelenti, hogy több mint 700 köbmétert lesí­­lózíak. Azt, hogy milyen értéke van a silónak télen, már nem kell a po­­lyányiaknak mondani. Ők már meg­győződtek arról s igyekeznek, hogy minél több silótakarmányuk legyen. Mindent összevetve, az ember csak jó érzéssel távozhat a szövetkezetből. Igyekeznek, dolgoznak és becsülettel megállják a helyüket. Jó úton járnak a polyányiak, csak ügyeljenek arra, hogy ne térjenek le erről az útról még akkor se, ha ez itt-ott még gö­röngyös is. Koüacs Zoltán ARATÁSI KRÓNIKA DlOIOIOiOIOIOIOJOlOIOIOiOIOIOJOia Bátran alkalmazták a haladó módszereket Már nem tüzel úgy a nap, mint a nyár derekán, őszies az idő s minden perc drága, sietnünk kell a termények betakarításával. Ha tíz keze volna az embernek, az is tele lenne munkával, különösen az olyan nagy határban, mint a polánvj ÉFSZ-é. Meg kell adni, a polányi szövetke­zet tagjai nem is várják ölhetett ke­zekkel, hogy a cukorrépa magától „kimásszon“ a földből, s nogy a siló­nak való takarmány pedig besétáljon a silógödörbe, hanem szorgalmasan dolgoznak a mielőbbi betakarításáért. Ha az ember a faluban érdeklődik, megtud egyret-mást a szövetkezet éle­téről. Távol áll tőlem az, hogy azt mondjam: csak jót hallottam. Van itt is panasz, vannak még hibák, de egy tér-’ mégis kicsengett a panasz mö­gül is: a bizakodás. Abban bíznak és hisznek az emberek, itt Polányban, hogv a szebb életért dolgoznak. Először a szövetkezet régi agronó­­musát kerestem fel. Most ö a szövet­kezet járási instruktora. Egyenesszavú ember Vaszilj elvtárs, s ami a legfon­tosabb, szívügye a szövetkezet. — Az emberekkel lehet dolgozni —• felel érdeklődésemre — csak valahogy szervezni nem tudnak még helyesen. A. vezetőségi gyűléseken tárgyaltunk A csécsi Győzelmes Február Szövet­kezet tagjainak hosszú ideig az volt a véleményük, hogy nem érdemes lent termelni. Nem is próbálkoztak a len szakszerű termesztésével és így nem is használhatták ki azokat az előnyöket, melyekben földműveseink a len termelése terén részesülnek. Ebben az évben azonban már a csécsei EFSZ is vetett lent. A termés szépen sikerült. De .nemcsak a csécsei szövetkezetben volt szép a lenhozam, hanem a környékbeli szövetkezetek­ben is. Az időjárás kedvezett, a tagok szor­galmas munkája pedig megtette a többit. A talajt jól előkészítették, ag­rotechnikai időben vetettek, szaksze­rűen mütrágyázták a földet, s így a siker sem maradt el. A szövetkezet 30 hektáron termelt lent, mely maggal együtt hektáron­ként 1243 mázsa termést hozott. Ha a lent magostól együtt adták volria el, mázsánként 72,80 koronát, össze­sen pedig 90 490,40 koronát kaptak volna érte. A szövetkezet tagjai számolgatni kezdtek és és ennek eredményeként kicsépelték s aztán härmatôztatták a lent, így a magot és rostot is nyer­tek. Cséplés és harmatozás közben azonban a len 20 százalékot veszített súlyából, mely 197 mázsát tett ki. Maradt tehát 897 mázsa kiharmato­­zott len és 167 mázsa lenmag. Az így nyert len rostot az V. osztályba má­zsánként 184 koronáért adták el, a magért pedig mázsánként 360. koro­nát kaptak. Az egész lentermés bevé­tele 225 096 koronát tett ki. Ha leszámoljuk a cséplési és a len­rost harmatoztatási költségeit, melyek 31 252 koronát tettek ki, a szövetke­zetnek a len termésből nyert tiszta bevétele 103 353,60 koronát tett ki. Igaz, hogy a len harmatoztatása több munkát igényel, de mégérte a fáradságot és a csécsi szövetkezet tagjainak érdemes volt a len szak­szerű termesztését szorgalmazni. A többi szövetkezet is, felbuzdulva ezen a sikeren, hozzáfogott a len harma­­toztatásához. A cesticei és a panovcei szövetkezetben már meg is kezdték a len szakszerű harmatozását. Ezzel az eljárással iparunk jobb, nyersanyaghoz, szövetkezeti dolgo­zóink pedig nagyobb bevételhez jut­nak. Szaniszló Sándor a csécsi EFSZ elnöke Párosversenyt indítottak A királyhelmeci járás területén az elmúlt évben több EFSZ-ben kiváló eredményeket értek el a cukorrépa termelésében. Az elért eredmények és tapasztalatok alapján a szövetkezetek kiszélesítették cukorrépaterületeiket. Egynéhány kivételével időben elvé­gezték a cukorrépa ápolási munkála­tait. Az eredmények nem is maradtak M, s minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy a járás szövetkezetei 100 száza­lékon felül teljesítik cukörrépabeadá­­sukat. A JNB tanácsa kidolgozta és meg­küldte a községeknek a cukorrépa begyűjtésének tervét. Most az a fela­dat, hogy termelőink nagy gondot for­dítsanak a cukorrépa veszteségmentes begyűjtésére és az előirányzott terv alapján történő átadásra. A járás szövetkezeteinek agronómu­­sai az elmúlt napokban a GTÁ-kon megtartott munkaértekezleten a kas­sai KNB kezdeményezése alapján pá­ros numkaversenyt indítottak a cukor­répa begyűjtésével és beadásával kap­csolatban, az alábbi feltételek mellett: 1. A cukorrépa kiszedési idejének betartása. 2. A cukorrépa beadási idejének tervszerű betartása. 3. Tiszta, gyom nélküli répa, vala­mint a tervezett répamennyiség beadása és 4. a terven felül beadott legnagyobb mennyiség figyelembevételével. A verseny győztesei értékes juta­lomban részesülnek. Ezekben a munkákban a gépállomás gépei, répa kiásó! és 2 répakombájn nagy segítséget nyújtanak. KULIK G. 1955. augusztus 4—6. A határban még nagyon sok kepesor látható, a vezetőségnek a legfontosabb felada­ta, hogy a cséplést minél gyorsabb ütembe folytassa, mert jöhetnek eset­leg hosszantartó esők, akkor bizony a károk nagyok lennének. Elsősorban a tagság érdeke, hogy a telt arany­sárga búzaszemek punéi hamarabb a magtárba kerüljenek. A traktorosok teljesítménye nagyon jó, n ndent elkövetnek, hogy a tar­lóhántást tervszerűen végezzék. Jó munkájukkal már rrícst adják meg az alapot a jövő évi bő termésre. Jó munkájukért a dicséret táblára kerül­nek, s ugyanakkor jutalomként dalt is kapnak. A napokban megemlítettem, hogy a ludak rengeteg kárt tesznek a határ­ban, s 'így a „táblát“ hívtam segít­ségül. Megállapításom szerint az eredmény meglepő volt, nem láttam egy csapat ludat sem a kepesorok környékén. Mindenki gondoskodott a ludak őrzéséről. Tehát a táblával nagyszerű eredményeket lehet elérni, ha ezt jól vezetik. Az aratás és cséplés alatt a tag­ság építkezései szünetelnek. Az ősz folyamán ismét körülbelül tíz háznak az alapjait rakják le. Szebbnél szebb lakóházak épülnek, községünkben már egy új házsor épült fel. A múltban nem lehetett látni ilyen rohamos épít­kezést, pedig sajnos még ma is hall­juk emlegetni egyesek részéről a régi „jó világot“. A kora reggeli órákban megeredt az eső (aug. 5.), így aztán a kévék nagyon átáztak. A cséplőgépek búgá­­%át nem lehet hallani, szünetel a munka. Várni kell, míg a kévék meg-Panyidarócon tanítok. Mindamellett nem zárkózom el a helyi EFSZ-lől sem. Szabad időmet nem egyszer arra használom fel, hogy el-el látogatok a szövetkezetbe. Ezt teltem most is. A község közvetlen kőzetében van az EFSZ dohányszárítója. Itt dolgozik Szanlszló bácsi, ez a kedves, bőbeszé­dű ember. Felkerestem öt munkahe­lyén. Beszédbe elegyedtünk. — Miért dolgozik SZanisztó bácsi, hiszen maga már idős. — Bírok én még dolgozni, — vágja rá nyomban — azért léptem be ebbe a nagy közösségbe. Amikor a szövet­kezetek megszilárdításáról írt az új­ság — ez tavasszal volt —- szóltam az asszonynak, megtanácskoztám de­le mi a szándékom. Amikor ő is be­leegyezett, beadtam írásban a kéré­semet a szövetkezet vezetőségének---­— S mióta dolgozik? — Április óta vagyok a szövetkezet tagja. Azóta itt dolgozom a dohány­­szárítóban, mint kezelő. — Mennyi már a munkaegysége? — kérdeztem kíváncsian. — Háromszáz! száradnak. A tagság a jövőben _ job­ban ügyeljen a kévék Összehordására és lepoiiyvázására, annál is inkább, mivel minden kilátás esőre mutat. Végre délelőtt 11 óra körű! kisü­tött a Nap. Délben a cséplőgép segít­ségével ismét megindult a munka. Délután itt-ott időközönként még csepegett az eső. Azonban a gép folytatta munkáját. Az idő meglehe­tősen hűvösre, a régi közmondás sze­rint a nyár kabátos nyárrá vált. A tagság becslése szerint a csép­lés körülbelül augusztus 12-ig meg­tart. Az aratás és cséplés harmadik va­sárnapján (aug. 7.) a munka szüne­tel. Megeredtek az ég csatornái már az előző napon, s igv a munka lehe­tetlenné vált, pedig a csáplés gyors befejezése sürget. Az eddigi eredmények alapján meg­állapítható, hogy a terméshozam jó. A tagság bátran alkalmazta a mező­gazdasági tudomány új módszereit és a szovjet mezőgazdaság kincseket érő gazdag tapasztalatait, melyet a szov­jet kolhozparasztok hazánkban történt látogatása még inkább elősegített. Az eddigiek folyamán megismerhet­tük a legfejlettebb mezőgazdaságot, a Szovjetunió mezőgazdaságát, s fon­tos lesz, hogy ezeket a sikereket me­zőgazdaságunkban hasznosítsuk. Kapjinger Béta igazgató tanító Nagytücs. — Akkor gabonát is kapott előleg­képpen, nemcsak pénzt? — Kaptam bizony! Nyolc mázsa búzátI Az egész évi kenyerem bizto­sítva van a család részére. A ház­táji föld is ad vagy 20 mázsa krump­lit és 10—15 mázsa kukoricára is szá­mítok. — De Szaniszló bácsi, maga nyug­díjat is kap. _ — Már hogyne kapnék. Minden hó­napban 410 koronát. Az állam ma nagy gondot fordít a magamfajta öregekre, rokkantakra. Nem így volt ez a múlt republikában. Majd eldicsekedte, hogy fia a lo­sonci felsőipariskola harmadéves ta­nulója. — Szebb életet akar magának biz­tosítani., mint a múltban az apjának volt _ fejezte be beszédét Szaniszló bácsi. Amikor kijöttem a dohányszárító­ból, az úton elgondolkoztam, hogy a községben hányán példát vehetnének ettől a beteges, megtört, de öntudatos embertől. Nagy B., tanító, Panyidaróc nagy gondot, hiszen gazdasági épüle­tek rendelkezésre állanak. Amire szükségük volt, a járás min­den téren igyekezett segítséget nyúj­tani. A szövetkezet életrekeltésében türelmes, meggyőző szóval, valamint tanácsadással egyaránt segített. To­vábbra is segítő kezet nyújt, hogy a kezdeti nehézségeken zökkenők nél­kül álessenek. Persze ehhez szüksé­ges a szövetkezet minden egyes tag­jának szorgalma, igyekezete és kö­zös akarata is. Becsületes dolgozó parasztok a közösben csodákat művel­hetnek, ha dolgos kezüket, agyukat a közös cél fűti. Egy percig sem szünetelhet a dol­gozó parasztok soraiban végzendő fel­világosító munka. Az új szövetkezet tagjai ne feledkezzenek meg arról, hogy a kívülálló egyéni gazdálkodók a holnap szövetkezeti tagjai és ők nyitóit szemmel figyelik a szövetkezet életét, tagjainak boldogulását, a ve­zetők magánéletét és viselkedését. Somogyvári .1. a szövetkezet elnöke kifejtene: ,.Naptopónak, korhthmck nincs helye közöl lünk." F. szavak elő­relátásról tanúskodnál:. De ugyanak­kor nem szabad megfeledkezni arról, sem a szövetkezet tagjainak, hogy az osztály ellenség is igyekszik bárány­bőrbe bújva befurakodni, hogy meg­bontsa a tagság egységét, felbomlasz­­sza a szövetkezetét. Éberen őrködje­nek tehát soraik tisztasága felett. — Csak a becsületes dolgozó kis- és középparasztoknak van ,helyük a szö­vetkezetben! Ez lebegjen mindenkor szemük előtt. Kovács István Természetfonta, alacsony hegyko­szorú szab határt Palást nagykiterje­­désíl legelőinek, erdejének, nadrág­­szíj-parcellás, keskeny földjeinek, mely mintegy öt és fél ezer hektári tesz ki. A völgykaltan lankái felett száll a hófehér ökörnyúl... rá-rátapadt a krumpliszedő, kukoricát törő, szántó­­vető földművesek ruházatára, kalap­jára. Feljebb — a hegyoldalakon szőlőt érlel a bágyadt őszi nap melege. — Ezernyi színt jáiszik a messzeségbe nyúló, festő ecsetje alá kívánkozó szép táj. A völgyküttanban hosszan elnyúj­tózkodó falu nem a régi már. Gom­bamódra nőnek az új, tágas, nagy­­ablakú. cseréptetős házak a régiek helyébe. .4г egy helyben íopogás után ide is betört az új idők szele Oszlatja a sok-sok évtized során le­ülepedett maradiság vastag ködét... uj történelmének első lapjait írja Palást dolgozó népe, mety hosszú va­júdás után rálépett a társas, nagy­üzemi gazdálkodás útjára. Igaz, volt már az előző évek során is próbál­kozás a társulásra. Működött is va­lahogy az I. típusú szövetkezel, de az önzés és az osztátyeltenség akna­munkája olyan nagy Volt, hogy a falu becsületes dolgozó parasztjait elide­genítette a szövetkezeti gondolattól A falu krónikása bizonyára nem ezt az időszakot örökíti meg. A szépen kicirkalmazott, díszes betűk a fordu­lat évének az 1955'öt örökítik meg. A fordulat éve Paláston a késői utódok számára. A múlt hó­nap első belében ///. típusú szövetke­zet alakult, amelynek fundamentuma erősebb, szilárdabb, mint az elődjéé volt. Ott jártunkkor az új szövetkezet 28 tagot könyvelt el. Ez a szám azonban nem végleges. Több becsü­letes dolgozó paraszt agyában érik a gondolat — rövidesen dönt jöven­dő sorsa felett. Mikorra e sorok nap­világot látnak, nem biztos, hogy a feltüntetett szám ugyanannyi, hanem több lesz.,. Mind a tagok létszáma, mind a földterület csaknem egyik napról a másikra gyarapodik. Jelenleg közel 150 hektár szántóföldjük, 30 hektár rétjük és 370 hektár legelőjük van. Földjeik egy része még keskeny par­cellákban van, de a trágyát szóró szövetkezeti tagoknak már nem keli fékezni a lendületet, (mint egyéni gazdálkodásuk idején), hogy egy vil­­lahegynyi trágya a barázdán túlra, a „máséra“ ne. hulljon. A sok-sok mezs­gye■ pár nap múlva eltűnik a gép­állomás traktorekéje nyomán. „Szeretnénk elsők lenni a járásban” Az új szövetkezet elnökét napköz­ben nagyon nehéz előkerlteni. Egész nap a határt rója, csak napszállia után tudtunk vele szót váltani. Már idős ember, haja őszbevegyült, de . mozgásth gond.alkodúsmenete íja.atps. — A vetés hogylétéről szeretnénk tudni egyet-mdst — fordultunk hoz­zá ezzel a kérdéssel. — Maholnap be is fejezzük. Pár hektárnyi van még, amely magra vár. Iparkodunk. Szeretnénk elsők tenni a járásban — mondja mindezt csupa lelkesedéssel. Lám az új, párhetes szövetkezet, még csak a kezdet kezde­ténél tart, s máris első szeretne len­ni. A gyözniakarás tettekkel párosul a tagokban. Szorgalmuk nem ismer határt. Alig tettek pár lépést az új­­élet útján, de a munkacsoportokat már megszervezték. így szervezetten in­dultak harcba a jövő évi bő termés megalapozásáért. Helyesen tették. A jót összeállított állandó munkacsopor­tok a szövetkezet szilárd pilléreit al­kotják. Végzett munkájuk befolyásol­ja a szövetkezet gazdálkodásának egész menetét. Előre néznek, bátran tervez­getnek teljes kihasználása során — az elnök hevenyészett számításai szerint csak­nem egy kilométer hosszú, 300 méter széles halastavat tudnak létesíteni. A Liiava biztosítaná hozzá az elegendő mennyiségű friss vizet. Hojsza János, aki 3 hektár földdel lépett a szövetkezeibe, gondolatait ekképp állítja a közös cél szolgála­tába: — Sok-sok hektárt — az összes föídterűLt nagyobbik részét — lege­lők képezik. Mindezt az eddiginél jobban lehelne hasznosítani, ha beül­tetnénk gyümölcsfákkal. Ügy gyü­mölcs is teremhetne, ugyanakkor le­gelészhetnének rajta az állatok is. Ez csak két kiragadott példa a sok közül, de elég arra, hogy bemutassa, amit az egyéni gazdálkodás során hiába babusgattak képzeletükben. — Most a szövetkezeti, nagyüzemi ter­melés keretein belül mindezek valára­­válhatnak. Két kanyargós, csobogó vizű patak fogja közre a falut: az egyik a Kor­­pona, a másik meg a Liiava. Csak utóbbit kényszerítette emberi kéz, I hogy két malmot hajtson. A másik­nak vize kihasználatlanul elfolyt....... A közös ügy, a szövetkezet gazdag­gá, virágzóvá tétele máris gondolko­zásra késztette a szövetkezet tagjait. Halastavat terveznek, mégpedig nem is akármilyet^ A helyi adottságok Sürgős feladatok — jótanácsok A jómódú paraszti élet küszöbére léptek, amikor a belépési nyilatkozatot aláírták. De az aláírás nem minden. Jólétük alapja a közös vagyon. Ennek nagy részét az állatállomány teszi, mely még nincs közös fedél alatt. A vetési munkák befejezése után az ál­latok összpontosítása egyik legsürgő­sebb feladatuk. Annál is inkább, mi­vel az állatok elhelyezése nem okoz Baráti látogatás

Next

/
Oldalképek
Tartalom