Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-08-21 / 34. szám

10 fSfdműves VADÁSZATI SZEME A SZLOVÁKIÁI VADÄSZVÉDFGYLETEK ORSZÄGOS SZÖVETSÉGÉNEK WHMIlIflUHKIIItWIIIIHII Iliin HIVATALOS MELLÉKLETE. iiitiiiimiimiiitmiHitiitimini»tmiMHmiitiitniitimiHi»iitiiitn цини hiiiiihi ti i i i i i i i i i i i i i<i i iiiiiiitiiiiiiiiiiiii mii iiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ши i пин iiiiiiiiwmiiiiiitiiiMiiiiiimiiiiH wtu réceva Augusztus hónappal újra megkez­dődött a vadréce vadászata. A vadá­szok nagy örömmel várták ezt a hó­napot, hogy végre puskavégre kerül­jön ez a szép vízi vad. A vadréce va­dászatának mindig különös sajátossá­gai vannak. Kezdjük mindjárt a hú­záson, mivel ez a vadászat legszebb, legélvezetesebb része. A récék hajnal­ban felrepülnek a vízről és addig szállnak, míg legelőt nem találnak és csak este, szürkületkor térnek vissza a vízre. Ezeket nevezzük hajnali és esti húzásoknak. A vadászok jobban kedvelik az esti húzást, mert ilyenkor a jóllakott nehéz récék alacsonyabban és lassabban szállnak, nagyobb ered­ménnyel lehet rájuk vadászni. Ennek a vadászatnak azonban az a nagy hátránya, hogy a rengeteg szúnyog meglepi az embert és nagyon zavarja a vadászatban. Ezért többen inkább в hajnali órákban mennek a leshelyre. Ilyenkor rendszerint a szellő is fuj­­dogál és ezért kevesebb a szúnyog. A leshelyre a vizslát is húzás előtt, kell kivinni. Vadrécére azonban csak jó vizslával érdemes vadászni, mert az engedetlen, ideges kutya elronthatja az egész vadászatot. A leshelyen a vizslát lábhoz fektet­ve féken tartjuk. Csak akkor szabad megmozdulnia, ha küldjük. A leshely megválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a lelőtt víziszárnyasok ne víz­ben, hanem száraz földre potyogjanak. Ha a húzás jó, a vizslát csak a hú­zás végén küldjük összeszedni a ré­céket. Ha korábban küldjük, a vizsla megzavarhatja a récéket és azok más irányba terelődnek. Vadászat közben számontartjuk a lelőtt vadat, hogy az­után tudjuk, hányat kell a vizslának megkeresnie. Ha egy-kettő hiányzik, azt másnap a jó vizsla könnyen meg­talál ja. Az első récére ne lőjjünk, mert ahogy mondani szokták, ez a kvártély­csináló. Amikor ez a vízre ereszkedik és nyugodtan úszkál, jöléje húz a töb­bi is és mellé ereszkednek a vízbe. A vadréce vadászat másik módja a ráhajtás. Ehhez azonban már hajlók is kellenek, akik a mocsárba, nádasba gázolva, a vadászokra hajtják a vad-' récéket. A vizslának ilyenkor is tel­jesen nyugodtan, csendben kell feküd­nie gazdája melleit, csők > küldésre mozdulhat meg. A lövés után legalább 10 másodpercig várjunk és csak az­után indítjuk a vizslát, mert ha lövés után azonnal rákiáltunk, vagy jelt adunk neki, akkor megszokja a lövés utáni azonnali ugrást, ami sokszor za­varólag hat, sőt fölösleges is, ha a lövést elhibáztuk. Sok helyen a mocsarat kisebb szige­tek, dombocskák szaggatják meg. Hyen helyen a récék rendszerint azokon a vizeken tartózkodnak, ahonnan távo­labbra látnak. Az ilyen helyen ne ke­restessük őket vizslával, mert már akkor jelzavarja őket. amikor még lő­­távolságon kívül vannak. Legjobb, ha a vizslát egy hajlóval előre küldjük, aki a mocsár másik végén elengedi a kutyát és felénk hajija a vadai. A vizsla gazdájához igyekszik, útközben felveri a récéket, amelyek aztán a va­dász fölé szállnak. Van olyan vizsla, amelyet csak egyszer kelt rávezetni a mocsár másik végére, hogy onnan hajtson, másodszor már magától is előre szalad és a mocsarat megkerül­ve, alkalmas helyről ránk hajtja a récét. A récevadászat harmadik módja a keresés. A vízi vadászatra a vizslát külön kell kiképezni. Első követel­mény, hogy örömmel menjen a vízbe, úgy dolgozzon ott, mint a szárazon. Bármily nádasba, iszapos mocsárba, zsombékos helyre elmenjen, méty víz­ben nyugodtan ússzon, elhozza a be­dobott tárgyakat. Fiatal vizslával elő­ször csak kereső vadászatot gyakorol­hatunk, kisebb nádasokban, patak­medrekben. Fontos, hogy a vizsla ne csatangoljon el messzire, meri más­különben iötávoiságon kívül is felveri a récéket. Messzebbre csak jó, meg­bízható vizslát szabad engedni. Néha előfordul az is, hogy a vizsla nem látja, hová esett a lelőtt réce. Ilyen­kor hívjuk vissza s kő dobásával mu­tathatjuk neki a keresés irányát; ek­kor már könnyen megtalálja a lelőtt récét. Nádasban, mocsárban egészen más­képp kell keresnie a vizslának a ré­cét, mint szárazon. Itt tőlünk oldalt 30 —40 lépésnyire haladjon , a vizsla. Minden lelőtt récét vele kell el hozat­nunk még akkor is, ha közeliinkbe esett le. A kereső vizsla mindig egy vonalban legyen velünk, nem szabad előrehaladnia, csak ha küldjük. Vadrécére vadászni legjobb a na­gyobb folyók vizei melleit, apadáskor, mert a partok mentén maradt kisebb tavacskákban, tócsákban a récék szí­vesen tanyáznak. Csak olyan récét érdemes lelőni, amelynek a húsa fi­nom, élvezhető. A kurtafarkú, illetve farkatlan récék húsa nagyon kemény, rágós, sokszor még a kutya sem eszi meg. Az ilyeneket nem érdemes le­lőni, de szaporításra még alkalmas lehet. A bélférges kutya gyógyítása A kutya megbetegedésének legtöbb­ször bélféreg az okozója. Ezeknek az élősködőknek némelyik fajtája nem­csak a kutyára, hanem a vadállomány­ra, sőt az emberre is veszélyes. A bélférgek a felvett táplálék nagy­részét felemésztik, emiatt a kutya lesoványodik, vérszegénnyé válik. Mérgező hatású anyagcsere termé­keikkel más _ úton is megmérgezik a kutya szervezetét, de elsősorban az idegrendszerét, ami bénulásokra, gör­csökre, külön befolyás nélküli izga­tottságra, sőt dühösségre vezet. Azu­tán pedig felsebzik a bélfalakat, mi­által különböző fertőző baktériumok­nak nyitnak utat a szervezetben. A bélférgek át is fúrhatják a beleket, aminek rendszerint halálos hashár­­tyagyulladás a következménye, azon­kívül a bélférgek által megtámadott kutyái szervezete elveszti ellenállóké­pességét a fertőző betegségekkel szemben. Különösen kutykölykök és fiatal kutyák sínylik meg ezt a betegséget, s ez egész életükön át meglátszik rajtuk. Ennek a betegségnek nincse­nek olyan tünetei, amelyről a beteg kutya külön megvizsgálás után biz­tosan felismerhető lenne. Lesoványo­­dás, ideges tünetek, változó étvágy, hol kemény, hol pedig lágy széklet jellemzi elsősorban a betegséget. A beteg kutya szőrözete borzas és fény­telen. A kutya kedvetlen, hamar el­fárad, nehezen engedelmeskedik, fi­gyelmetlen. A kölyökkutyák és fiatal kutyák bélférgességét felgörbült há­tuk és gömböcszerűen felfúvódott ha­suk mutatja. A betegséget legbizto­sabban megállapíthatjuk, ha a kutya székletét megvizsgáljuk, melyoen megtalálhatjuk a férgek néhány pél­dányát. Persze a legbiztosabb a mik­roszkopikus vizsgálat, melynek segít­ségével megtalálhatjuk a bélfé'.'gek petéit is. A jóltáplált kutyák ellenál­lók a betegséggel szemben, de a rosszultáplált, vagy hajszolt kutyák már kevés számú bélféregtől is meg­betegednek. Hogy ez ellen a súlyos betegség ellen megvédhessük kutyáinkat s ezekből a betegségekből kitudjuk őket gyógyítani, különféle féreghajtó sze­reket kell ismernünk, mert egységes féregüző szerünk nincs. Legismertebbek az orsóférgek. Tes­tük hengeralakú, két végén elveko­­nyodik s hasonlít az orsóhoz. Ele­fántcsont színűek, vagy halványpiro­­sak, körülbelül 5—10 cm hosszúak. A vékonybélben tartózkodnak, de a bélmozgás elviheti őket a vastagbe­lekbe is. Az orsóféreg peték útján szaporo­dik. A kutya fertőző tárgyak rágásá­val, esetleg fertőzött eleség által betegszik meg, vagy ha fertőzött vi­zet iszik. Ügyszintén megkaphatja pérzáskor, ha a másik kutya fertőzött. A szopós kutyakölykök rendszerint any­juktól kapják meg ezt a betegséget. Ezért fontos, hogy a kölyökkutyák és általában a fiatal kutyák szék'etét gyakrabban vizsgáljuk meg. Az orsóférgek elhajtása elég köny­­nyű dolog s utőbetegség nem igen szokta követni. Ыадуоп jó orvosság ellene a Kebal II. A féregüző gyógy­kezelést azzal kezdjük, hogy a ku­tyának 12 órán át csak híg táplálé­kot adunk, a kővetkező 12 órában semmit sem szabad ennie. A szer csomagolásán már rajta van a hasz­nálati utasítás is. A betegség elleni védekezés főleg abból áll, hogy na­ponként megnézzük a kutya székle­tét, nincs-e benne orsóféreg s ha ilyet találunk, azonnal kezdjük meg a kezelést. Ha egészséges kutya fer­tőzöttel érintkezik, majdnem biztosan elkapja tőle a betegséget. Ezután következnek a horgasférgek. Ezek nálunk ritkábban fordulnak elő. Hosszuk 1—2 cm, hengeres alakúak, fehérek. Szájukban apró horgok van­nak. A fertőzés peték útján történik, különösen meleg időben, az iszapos, pocsolyás vizek veszedelmesek. Ezek a bélférgek súlyos bélgyulladást okoz­nak, amit véres széklet jelez. A be­teg kutya rohamosan soványodik, sző­re összecsomósodik, lábai megdagsd­­nak, esetleg kisebesednek. A horgasférgek elűzésére legjobb szer a carboneum tetrachloratum, melynek adagja a kutya testsúlya szerint fél gramm testsúly-kilogram­monként. Másik jó szer a Kamala, mely — a kutya nagysága szerint — 2—8 grammos adagokban beadva ha­tásos gyógyszer. Óvatosan kell vele bánnunk, mert túlnagy adagoktól a kutya vesegyulladást kaphat. A carbo tetrachloratumot kemény zsellatinban kell beadni, a Kamatát néhány deci­liter tejbe keverve kell a kutyával megitatni, (Folytatjuk) Vadászati múzeum a morvaországi Lednicén A múlt század folyamán gdt stí­lusban épült lednicei várkastélyban vadászati múzeumot rendeztek be. Már az épületet körülvevő nagy park díszítése is vadászjellegű. Magat a múzeumot a kastély I. emeletén a 22- es jz'mú helyiségben helyezték e], elsősorban a " vadászat történelmére vonatkozó adatokat, okmányokat, be­rendezéseket stb. A múzeumban rend­szeresen csoportosították a régi idők­ből ránkmaradt vadászati felszerelé­seket. Ezekhez ismertető szöveget is mellékeltek. A múzeum bemutatja a vadászat fejlődését az őskortól egész napjainkig. A múzeum második részét а II. emelet 40-es szobájába helyezik Ebben a terwjbftß ‘fcfeá a mai vadászat — fogolyvadászatra, fácán­tenyészetre. nyúlra, őzvadtenyésztésre, vad'telepítésre stb. — vonatkozó okta­tó anyaga, továbbá a vadászattal ösz­­szefüggő ipari ágak munkájának és készítményeinek ismertetése. Elsősor­ban a szőrme és bőripart láthatjuk majd. Л második rész csak a jövő év­ben nyílik meg. A múzeumnak kyno­­lógiai osztálya is lesz, mely a kutya­tenyésztésre vonatkozó eszközöket fog­ja ismertetni. A múzeum iránt máris nagy érdek­lődés mutatkozik. Bizonyára lesznek olyan vadásztársaságok és vadvédő egyesületek, amelyek tagjaik számára tenyésztésre vonatkozó eszközöket fog­­múzeum megtekintésére. A Csehszlovák Képzőművészei vadászati kiállítása Képzőművészetük idén külön kiál­lítást rendeznek „A csehszlovák vadá­szat a képzőművészet tükrében“ cím­mel, amelyen bemutatják a vadásza­tot, bemutatnak továbbá vadat ábrá­zoló szobrokat, képeket és rajzokat. A kiállítást Prágában szeptember 9- én este 6 órakor, Pŕíkopy lé. sz. alatt nyitják meg. A kiállítás nayyon érdekesnek ígérkezik. Aki csak tehe-M. ttto#awNo !«»»• 1955. augusztus 21-MÉHÉSZET Kérdezz -Örömmel olvasom a Szabad Föld­művest, mert látom, hogy a „Méhé­szet." című rovatban jó szakcikkeket közöl és a szerkesztőség tanácsot, útbaigazítást ad az érdeklődőknek Ezért bizalommal küldök én is egy kérdést, amire mielőbb szeretnék fe­leletet kapni.Tíz család méhem van, öt évvel ezelőtt kezdtem méhész­­kedni, úgy érzem, kedvemre való fog­lalkozást választottam, (főfoglalkozá­som az asztalosmesterség). — De azt is belátom, hogy tanulás, illetve kellő szaktudás nélkül nem lehet semmifé­le foglalkozást eredményesen foly­tatni. Ezért a kérése ma következő: Van-e magyarnyelvű méhészeti tan­folyam, ha igen:ho! és mikor? Szeretnék egy ilyen tanfolyamon részt venni, hogy azután kellő szak­tudással és gyakorlattal valamely ál­lami gazdaság vagy EFSZ méhésze lehessek. Berka István — Padány Méhésztársimk levelét a privigvel méhészeti központhoz továbbítottuk, amely kérdésére a következőt vála­szolja: *** „1955. július 12. és 16-a között egy magyarnyelvű méhész- illetve mé­­hészmesteri tanfolyamot tartottunk, amelyen 19 hallgató vett részt. A privigyei Méhészegyesület körlevél­ben értesítette a járási méhészeti egyesületeket, hogy elegendő ma­gyarnyelvű jelentkező esetén a Föld­művelésügyi Megbízotti Hivatal állat— Nyárvégi A késői rajok íelsegítését, etetését, ha júliusban bármi okból el nem in­tézhettük, most már ne halasszuk to­vább. Vizsgáljuk át az összes rajokat, vagyis győződjünk meg az anya pe­téző képességéről, továbbá az épít­mény, az élelem és a népesség meny­­nyiségéről. Ahol érdemes, pótoljuk a hiányt tartalékléppel, lépesmézzel, il­letve érett fiasítással; ahol pedig nem érdemes, ott egyesítéssel segítsünk a mutatkozó bajon. Általában lényeges és mulasztha­­tatlan kötelessége a méhésznek, hogy rajzás után, ha két hétig nincs hor­dás, rajait megvizsgálja s ha kevés élelmet talál, már etessen. S ezt min­den hordás nélküli két hét után te­gye meg; mert különben nem fejlő­dik a család. Hiszen tudjuk, hogy az anya az élelem arányában rakja le petéit s ha kevés az élelem, korlátoz­za a petézést. így aztán nem szapo­rodik s nem erősödik a család s ha nem etetjük, bizony megtörténik, hogy őszig hírmondó sem marad belőle, nem hogy még kitelelhessen. Ha pe­dig esetleg őszig meg is marad a család, gyönge lesz s ha hosszú, szi­gorú tél következik, a kevés nép nem bír fejleszteni kellő meleget, a következő tavaszig tehát feltétlenül elpusztul. Az építmény rendezése. A fészek­kel, fiasítással elfoglalt építményt, ha csonka volna is, érintetlenül hagyjuk; de a fészken kívül eső, nagyon is hiányosan épült kereteket elszedjük s ezek helyét tartaléklépekkel pótol­juk. Az élelemhiányun is éppen ig.v se­gítünk, vagyis a hiányosan épült és hiányosan mézes lépek helyett egy pár tele-mézes keretet adunk a csa­ládnak. Ha pedig ez nem volna, per­getett mézzel pótoljuk a hiányt; vagy­is etetünk, rendszeresen és előre meghatározva az adagolás napi meny­­nyiségét s az etetési időszak tartamát. De az etetést csak abban az esetben intézhetjük veszedelem nélkül, ha a méhcsaládok nem sűrű, zárt sorban, hanem a kertben külön-külön vannak elhelyezve. A sűrű zárt sorban a legnagyobb óvatosság mellett is min­dig kiüt & rablás, mert az etetéssel segített család örvendező zúgása fi­gyelmezteti a szomszédos családokat a lakomára. • Ha lépesmézzel pótoljuk az élelem­hiányt, közvetlenül a fészekhez rak­juk be a mézes kereteket. Ebben az esetben egyszerre segítünk mind az építmény-, mind az élelemhiányon. Ha azonban lépesmézünk nincs, perge­tett mézet adjunk, ha elég az épít­ményünk, akkor higitás nélkül 50 dkg-os adagokban: ha pedig építeniük is kell a beadott mézből, akkor egy­­harmad rész vízzel felhígítjuk. Az újfcét «S.téSBél » ВШ 4ЙЙВ 2fi~5P ' Felelünk tenyésztési ügyosztálya főigazgatósá­gának megbízásából lehetőség nyílik egy további magyar tanfolyam létesí­tésére, amely méhészmesteri képesí­tést nyújt. A tanfolyammal járó költ­ségeket a fentemlített hivatal viseli. Az általános méhészkedésről és méhtenyésztésről 1956-ban újabb ma­gyarnyelvű tanfolyamot terveznek. Még egy további tanfolyam megalaku­lása is esedékes, csekély díj mellett iegalábbl 5—20 hallgató részvételével. A tanfolyamokat a privigyei méhésze­ti állomáson rendezik Dr. Novácky vezetésével. Előadók: Germán János tanár, Keszegfalváról, Štipák Albert Hadovceröl, Svancer Lajos és Sýkora László Bratislaváljól. Valamennyien méhészeti szaktanítók. A tanfolyamra való jelentkezéseket a következő címre kell beküldeni: Jednota Včelárov na Slovensku, Prie­vidza, telefon 20-84.” *** A méhészközpont leveléből megál­lapíthatjuk, államunk gondoskodik ar­ról, hogy a magyarnyelvű méhészek gyaraplthassák szaktudásukat. Hibát követnek el a járási méhészegyesüle­tek, ahol a központi utasításokat nem ismertetik kellően a méhészekkel. Felhívjuk figyelmüket, hogy a jö­vőben ilyen mulasztások elő ne for­duljanak és jó lenne, ha a központ az ilyen fontos körleveleket közlésre elküldené mind a Roľnícke noviny, mind a Szabad Földműves szerkesztő­ségének. (szerk.) teendők dkg lehet a családok, népességéhez mérten. Mikor a raj kiépítette a lépeket, az etetést higítatlan mézzel hasonló adagokban folytatjuk. A népesség hiányát gyenge csalá­doknál kelőben lévő fias léppel pó­toljuk. Ha népet is akarunk a keret­tel beadni, először egy szagúakká kell őket tenni, nehogy az idegen nép az anyát leölje. Az öreg anyás családok átvizsgá­lását a legnagyobb figyelemmel vé­gezzük, mert ezek jó hordás után leg­gyakrabban annyira mézesek, hogy nem marad hely petézésre még az öreg anya petéző képességéhez mér­ten sem. Az ilyen családok, ha ki is telelnek, tavasszal leggyakrabban el­pusztulnak, és akkor a méhész csodál­kozik, hogy a kaptárban egy élő méhe sincs, annak ellenére, hogy rengeteg méze volt. Az ilyen családok köitö­­teréböl még e hónapban szedjük el a fölösleges mézet, helyette petézésre alkalmas üres kereteket adunk és az öreg anyát feltétlenül cseréljük ki fiatal, jól petéző anyával. A herék üldözése és pusztítása. Anyát váltott (új anyát' nevelt) csa­ládok, a petéző anyával bíró utórajok, és azok a törzsek, melyek rajzási szándékukkal még júliusban felhagy­tak, már javarészt kiűzték a heréket. Ahol megszűnt a hordás és a heré­ket ennek dacára is szívesen tűri a család, baj van. Az ilyen családot ha­ladéktalanul anyásítsuk, vagy ha ke­­vésbbé népes, egyesítsük más család­dal. Az anyát nevelő családoknál azon­ban nem elegendő, ha csupán a mé­hek tűrik meg a heréket, kell, hogy a méhész is megtűrje azokat, még ha nagyobb számmal volnának is, hogy a fiatal anyák kivonulását idejében észre vehessék; így a párzás könnyeb­ben megtörténik. Ilyenkor láthatjuk, hogy miképp tuszkolja a munkásméh a nálánál nagyobb heréket a kijárókból, melyek aztán — ha már nagyon ki vannak éheztetve — bágyadtan buknak le a röpnyílSsról és ott vesznek el éhen valamely fűszálra felkapaszkodva. Ha azonban a herék még erőben vannak ás az idő is kedvez, tiltakozó zúgás­sal repülnek fel és merészen szállna# vissza, de a kaptárból ismét kidobál­ják őket. Ha valahol a közelben a­­nyátlan család van, odamennek a kiűzött herék menedéket keresni, ahol mindenkor találnak is. Az ilyen családokban összegyűlnek a kivert gavallérok és ha a méhész az anyásí­­tással késik, a herék feleszik az a­­nyátlan család mézét és valameny­­nyien éhenpusztulnak. Ha azt látjuk, hogy legtöbb csalá­dunk üdlözi a herét, caupán X—2 fo­gadja be őket, akor ez az anyatlan­­ságnak a jele. Ilyen családokat fela­­nyásítunk, anyahiány esetében anyás est&dáai ВД'«а®'

Next

/
Oldalképek
Tartalom