Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-08-21 / 34. szám
oa A z Isten is megverne, ha azt mondanám, hogy rossz sorom van, — jegyzi meg Túri Sándor öt hektáros ipolyviski dolgozó paraszt. Sándor fiam két évig Besztercebányán tanult kőművesnek — fűzi tovább a gazda. — Ottléte alatt semmi gondom sem volt rá. Évente 3—4 öltöny ruhát és havonta 3—400 koronát kapott. A napi négy-ötszöri étkezéstől úgy megerősödött, mint egy vasgyúró. Beszélgetésünk a déli órákban, a •takaros udvar egyik lombos fájának árnyékában folyik. Az alacsonytermetű, bátortekintetű, barnabajuszú Sándor bácsi őszintén, jó gazda módjára beszélget gazdaságáról, mindennapi életéföl. m — Három évvel ezelőtt én is tagja voltam szövetkezetünknek. Kisebb hibák miatt azonban kiléptem. — Mik voltak azok a kis hibák, amelyek okot adtak a kilépésre? — Azt már hagyjukl Régen volt, talán nem is igaz. — De hallja Túri bátyám, szóból ért az ember. Csak ki vele egész nyugodtan. « — Akkor hát megmondom. Tudja, akkoriban nekem még nem voltak lovak tervezve. De azért én tartottam kettőt. Amikor kitöltöttem a belépési nyilatkozatot, kijelentettem: a lovakat nem adom a közösbe. A szövetkezet vezetősége bele is egyezett. Amikor pedig passzust kértem, hogy eladom a lovakat, már másképpen beszéltek. — Sándor bátya, ne ádja el a lovakat. Hisz nekünk is szükségünk van fogatra. Az árát mi is kifizetjük. — En meg mint aféle... inkább hallgattam a rossz nyelvekre, mint a jó tanácsra s meggondolatlanul kiléptem a szövetkezetből. Így hát azóta dolgozunk feleségemmel... — Kínlódunk! — tekintett ki az épülőfélben lévő ház ajtaján Túriné. — Ejt nappallá teszünk, és mégsincs úgy, ahogy lenni kéne. — Ne zavarkodj, asszony! Mi a bajod? Hisz már házat építünk... — Köszönöm szépen az ilyen házépítést. Szegény fiam, amikor hazajön délután elfáradva a munkából, akkor építgeti lassan, lassan — sokszor éjfélig is. Es csak azért... mert ki is győzné ... — Ne avatkozz abba, amihez nem értesz. Te gondod a főzés, menj, készítsd az ebédet. Д/ о itt valami nincs rendjén Sándór bácsi! « — Ah! Menne ez csak... De ez is, mint a többi asszony mindig oda üti az orrát, ahová nem kell. Azt mondja: — Nézd meg a Bartal Gyuláékat. Házat építettek, bútort vettek, rádiójuk van — meg tudja a fene, miket föl nem sorol. — Kik azok a Bartal Gyuláék? — Szövetkezeti tagok. — Igaz, ha jól bele gondol az ember — kezdi a gazda fontolgatni a dolgot, — van is valami igaza az asszonynak. — Mert, bizony míg Bartal is magángazda volt, — csak úgy mint én — semmire sem ment. Most pedig van mindene az égvilágon. Két disznót ölt, baromfit nevel, eszik, iszik: „El mint Marci Hevesen.“ — Es mit szól mindehhez Túri bátya? — Hogy mit szólok? Hát... jobban megy a sora mint az enyém. — No látja. Es mégsem választja a jobbat, a könnyebb életet. Pedig maga is éppen úgy dolgozik — még többet — mint Bartal. de a jövedelme sokkal kevesebb. Számoljunk csak egy kicsit. " — Mennyi búzája termett ez évben? — Huszonkét mázsa. — A tervezett beadás? — Nyolc és félmázsa. ‘ — Vetőmag? — Két mázsa. — Tehát tisztán maradt: 11 és fél mázsa búzája. — Azonkívül még milyen gabonája termett? — Árpa, rozs, de ez éppenhogy csak elég a beadást teljesíteni. Azonkívül egy kis kukorica, krumpli az állatoknak és saját részünkre. Y/lost pedig nézzük meg a Bartal 1család munkájának gyümölcsét: Bartal kocsis, felesége pedig a mezei csoport tagja. Július 1-ig 282.71 munkaegységet dolgoztak le Munkaegységenként a tervezett 26 korona 50 százalékát, vagyis 13 koronát kaptak, összesen 3675 23 koronát. Búzát munkaegységenként 3 kg-t, összesen 8,48 mázsát. Azonkívül 282 kg árpát és 50 kg kukoricát. Ugyanúkkor év végén még minden munkaegységre 1 kg szénát, 1 kg szalmát, gabonát kapnak és megkapják a munkaegységek árának a másik felét. No és hol van még a félhektár háztáji föld termése! Igaz-e, hogy szép jövedelem! — Szépnek szép...« Enyém meg sem közelíti. De miből is tudnék én annyi pénzt csinálni? Amit kaptam a búzáért, azt kifizettem a tavaszon a műtrágyáért. No, eladtam mostanában öt malacot, azokért kaptam egy kis pénzt. Bizony ha a fiam nem keresne, bajok volnának.., Így, hogy úgy mondjam: ö tartja bennünk a lelket. — Di mi lesz, ha bevonul őszre katonának? — Ej de jó füled van asszony! Már mi volna? Mindig volt valahogy, most sem veszünk el. — így nem lehet gondolkodnod ember! En azt mondom: Sanyi megy katonának, mi pedig... » — Megyünk a szövetkezetbe! — Erre kezet is adok Sándor bátyám és sok szerencsét kívánok ... Zatykó József TETTREKÉSZEN ... * Ratková községben — revúcai járás — már három éve működik а II. típusú egységes földművesszövetkezet. A szövetkezet tagjai a CSKP KB júniusi határozata után elhatározták, hogy áttérnek а III. típusú szövetkezeti gazdálkodásra. Határozatukat tett követte. Eddig már 21 tagja van а III. típusú EFSZ-nek, köztük Sucháč Vladimír 1,26 hektáros, Hamalik Ondrej 0,50 hektáros, Bradovka Vojtech 2,24 hektáros, Lengyel Ján 3 hektáros kis- és középparasztok és a többiek, kiknek összesen 115 hektár szántóföldjük van. A szövetkezet tagjai már hozzá is láttak а III. típusú szövetkezeti gazdálkodáshoz. A 300 darab sertés és az 500 darab szarvasmarha részére megkezdték az istálló építését, hogy állataikat minél előbb összpontosíthassák. M. P. Példásan dolgoznak az új tagok A lőcsei járásbeli studeneci szövetkezetben 11 literre emelkedett a tehenek átlagos napi tejhozama. A tejhozam azelőtt, a téli hónapokban is jó volt, hiszen kilenc liter körül ingadozott. Ez a szövetkezet a sertéstenyésztésben is szép eredményeket ért el: a hízósertéseknél 80—85, a süldőknél pedig napi 50—60 dkg a náci súlygyarapodás. . E szép eredmények elérésében igen ncqy részük van az új szövetkezeti f 0 knak, különösen Baran Pál sértő gondozónak és Oleksák szarvasmarha gondozónak. Egyikük a lőcsei JNB, a másik pedig a szepesváraljai GTÄ dolgozója volt. Pártunk hívó szavára átmentek a mezőgazdaságba, hogy képességeikkel elősegítsék mezőgazdaságunk fellendítését. Munkájukkal mindenki elégedett a szövetkezetben. Az új módszerek különösen Malinyina módszere alkalmazásával, a múlt évhez viszonyítva csaknem 4 literrel emelte Oleksák a tehenek napi tejhozamát. További terveiről a következőket mondja: „A silótakarmánynak köszönhetjük, hogy a múlt évben a téli hónapokban is megtartottuk az aránylag magas tejhozamot. Ez jó iskola volt számunkra s ebben az évben még több silót készítünk. Azzal is számolunk, hogy a szövetkezet jó gazdasági eredményei újabb tagokat hoznak a közös g^dálkgdásb^.” Bacsinszky Tamás, až ipolysági járási pártbizottság dolgozója, Káplán György gyerki dolgozó parasztot kint a mezőn, munkahelyén kereste fel. Beszélgettek az egyénileg gazdálkodásról, a közös munka előnyeiről. Káplán gazda megértő, törvénytisztelő. Igyekszik földjeit jól és időben megművelni, hogy azok egyre többet teremjenek. — Eleinte nem akartam hinni, hogy a közösségben van az erő — mondja a gazda. — De már most látom, hogy a mi gazdálkodási módszerünk idejét múlta, nem felel meg a mai kornak. Káplán György és felesége megértették a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit. Elhatározták, hogy nem gazdálkodnak tovább keskeny szalagparcellákon. — Szövetkezeti tagok leszünk, jobban és könnyebben akarunk élni, — mondották s aláírták a belépési nyilatkozatot. HOKSZA I. Szövetkezetei alakítottak Sok szó esett Dolný Lopašovon a közös gazdálkodásról, a szövetkezetről. A kis- és középarasztok meghányták-vetették a szövetkezet eszméjét, figyelemmel kísérték a szomszédos EFSZ-ek fejlődését, a szövetkezeti tagok életét, majd határoztak: szövetkezetei alakítottak. Chnapko József, Cernanský stván, Illenéik Lajos, Vagoviő István, Hanák Lajos, Martinec János és még mások az elsők között írták alá a belépési nyilatkozatot. — Eleinte idegenkedtünk a közös gazdálkodástól — mondják a lopašovi gazdák, — de amikor láttuk, hogy a szövetkezet tagjai könnyebb munkával nagyobb eredményeket érnek el, úgy határoztunk: felhagyunk a szalagparceüákon való gazdálkodással — nem kínlódunk tovább, az újat választjuk. Valóban érdemes volt megfontolniok, hogy melyik gazdálkodási mód biztosítja a jobb és gondtalanabb életet. Vajon a régi fáradságos robot a szétdarabolt földecskéken, vagy pedig az új módszer a széles parcellákon, ahol már nem az ember, hanem a gép végzi a nehezebb munkát. ŠUTKOVÄ EDITA 2290 új szövetkezeti tag Az ústi-i kerület egységes földművesszövetkezeteinek taglétszámát utóbbi időben sok kis- és középföldműves belépése gyarapította. Az ústi-i járásban 8 földműves család 16 taggal lépett az EFSZ-be. A Iysái EFSZ 14, a Veiké Chvojno-i 13 taggal gyarapította a tagok számát. Az év elejétől az ústi-i kerületben 2290 új jelentkezővel emelkedett a szövetkezeti tagok száma. \ 3 ★ ★ ÍŤť 1. Karol BÚJNA elvtársat, a Bratislava^ dél gazdasági egység példás pályagondnokát, aki már négyszer nyerte el a vörös zászlót, jó munkaeredményeiért „A közlekedés legjobb dclgozójá”-nak érdemrendjével tüntette ki a Közlekedési Minisztérium. 2. Karol BÚJNA pályagondozó munkai csapata, mely a Bratislava N. Mesto és Komárom közötti pályán karbantartási munkákat végez, 200 százalékos munkateljesítményt ér el. ★ ★ ★' ERDÉLYI JÓZSEF: ■Qj szaka A töltésen, a vasúton, vonat nélkül fut egy mozdony; vonat nélkül, egymagában, jut a sötét éjszakában. Mint egy bika, mint egy csődör, az a mozdony úgy előtör; világít a szeme fénye, szikraesö a sörénye. Fütyöl hosszan, fütyöl búsan, szívfájdító panaszosan; bánatos lesz, aki hallja, nem jól lesz a fejealja. Nem jól lesz a fejealja: m mindig azt füttyöt hallja, azt a messze-messze hallszót, azt a szívfájdító jajszót. A töltésen, a vasúton, vonat nélkül fut egy mozdony; vonat nélkül, egymagában, fut a sötét éjszakában... Mi vasutasok is kivesszük részünket a mezőgazdaság fejlesztéséből A csehszlovákiai vasutasok már negyedik éve ünnepelték a szovjet vasutasokkal együtt a „Szovjet vasutasokkal való barátság napját“. Ezek az ünnepségek általában arra serkentették vasutasainkat, hogy nálunk is megjavítsák és pontosabbá tegyék a vasúti közlekedést. A csehszlovák vasutasok teljes mértékben kihasználták a szovjet újítók tapasztalatait és ennek alapján évről-évre szebb eredményekeet érnek el a vasútközlekedés minden szakaszán. Múlt év augusztusában tartották meg a prágai Várban a vasútközlekedés legjobb dolgozóinak első országos konferenciáját, ahol megtárgyalták, hogyan biztosíthatnák pártunk dicső X. kongresszusa irányvonalainak teljesítését. Ezután a nagyjelentőségű konferencia után, melyen A.' Zápotocký elnökünk is résztvett, harcba szálltak vasutasaink a vasútközlekedés tervének egyenletes teljesítéséért. Megkezdődött a harc a pontos, biztonságos és gazdaságos vasúti közlekedésért. E konferencia után, de főképp az elmúlt év folyamán, lényegesen megszaporodtak a szép munkaeredmények a vasutaknál. Pártunk és kormányunk e munkaeredmények értékeléseként jóváhagyta, hogy az 1955-ös évtől kezdődőleg minden évben augusztus harmadik vasárnapján Csehszlovákia Vasutasainak Napját ünnnepeljék. Az idei CSVN a vasutasok eddigi munkájának szemléje lesz. Ez a nap a vasutak valamennyi dolgozóját arra serkenti majd, hogy a tervet egyenletesen teljesítsék és ennek alapján megteremtsék a második ötéves terv sikeres megkezdésének előfeltételeit;. A Csehszlovákiai Vasutasok Napját éppen akkor ünnepeljük, amikor hazánk dolgozói a kenyér csatáját vívják, amikor a termést takarítják be a földekről. Ebben a harcban a vasutasok sem maradnak vissza. A védnökségi EFSZ-eknél ledolgozott brigádórák száma igen tekintélyes. Kormányunk és a Megbízottak testületének felhívására a vasutak számos dolgozója a csehországi és morvaországi kerületek segítségére sietett, hogy megmenthessék az idei termést. Közvetlenül az említett felhívás után a Bratislava-Keleti pályaudvari gócpontból 20 alkalmazott, vasutak vezetőségéről tízen, a többi gazdasági egységről pedig még többen jelentkeztek segítségre. A bratislavai vasutak több mint 100 alkalmazottja hagyta el munkahelyét, hogy ezentúl lálandóan a mezőgazdaságban dolgozzék és tavasz óta nagyobbszámú vasutas-CSISZ-tag dolgozik az állami gazdaságokon, ahová egyéves brigádmunkára mentek és ahol szép munkaeredményeket érnek el. Az idei termés betakarításával tehát a vasutasok is törődnek. Főfeladatuk azonban abból áll majd, hogy megbirkózzanak az őszi közlekedés fokozott feladataival és ily módon biztosítsák dolgozóink élemiszerellátását. A falu szocialista építésében és az EFSZ-ek megszilárdításában azonban vasutasainknak jelentősebb részt kell vállalniok. Akad még elég olyan vasutas, akinek szántóföldje is van és mégsem lépett be az EFSZ-be. Főképp azokról van szó, akik falun laknak és még beadási kötelezettségeiket sem teljesítették. A vasutak egyes gazdasági egységein ezzel a kérdéssel már foglalkoztak a tömegszervezetek. A vasutak dolgozói a CSVN tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikban ezt a kérdést is felvetik és már eredmények is mutatkoznak — néhányan már szövetkezeti tagokká lettek. Ha majd elsősorban Érsekújvár, Párkány, Surány és Léva gócpontjainak üzemi-, párt- és tömegszervezetei több figyelmet fordítanak ezekre a kérdésekre és ha alkalmazottaik jó példával járnak majd elől a szövetkezetek megszilárdításában, akkor az eddigieknél lénnyegesen jobb eredményeket érünk majd el. A CSVN, melyet a mezőgazdasági dolgozók — főképpen a védnökségi EFSZ-ek tagjai — augusztus 21-én együtt ünnepelnek a vasutasokkal, mégjobban elmélyítik a város és a falu kapcsolatát. Ilymódon, biztosíthatják a vasutasok mindnyájunk élelmiszerellátását, segítkeznek a szocialista falu felépítésében. MILAN OIANIŠKA.
