Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-07-31 / 31. szám
íl Шоа&п* ’ vm. зиа я ' Kapálással növeljük a kukorica terméshozamát A kukorica legértékesebb takarmánynövényeink közé tartozik. Míg 1 mázsa tavaszi árpa 115, addig 1 mázsa kukorica 136,69 zabegységet tartalmaz. A kukoricaszárnak kétszerannyi a takarmányértéke, mint a zab- vagy árpaszalmának. Míg 1 mázsa zabbal a sertésnél 18 kg élösúlynövekedést érhetünk el, addig 1 mázsa kukorica telhasználásánál az élősúlynövekedés 20—22 kg. A kukorica hektárhozamát sokkal könnyebben lehet fokozni, mint a gabonanemüekét. A galántai járásban levő Hody község EFSZ-e a négyzetes fészkesültetés alkalmazásával 44 hektár területen hektáronként 64 mázsa csöveskukoricát termelt. A királyhelmeci járás Biel községének szövetkezeti tagjai 18 hektár területen 60 mázsa csöveskukoricát termeltek. A szakszerű kukoricatermesztés gazdagon megtérül. Az. Ifjúság falvában a szövetkezeti tagok kiszámították, hogy az 1954. évben a kukoricatermesztés számukra óriási előnyöket hozott: 1 hektáron 86,61 mázsa csöveskukoricájuk termett, (83 hektárnak az átlaga), ami körülbelül 54 mázsa morzsolt kukoricának felel meg. Ezenkívül ugyanerről a területről beszedtek még 60 mázsa kukoricaszárat és 50 mázsa takarmánytököt (kettőstermés), A termést így osztották fel: A szerződéses beszolgáltatásra 2,78 mázsa kukorica esik. Maradt tehát nekik hektáronként 51,22 mázsa, amit sertéshízlalásra fordítanak. Egy kilogramm sertéshús kitermelésére 5 kg kukorica kell, tehát 51.22 mázsa kukorica felhasználásával 10,25 mázsa sertéshúst kapnak. Ezenkívül 50 mázsa takarmánytök etetésével 2 mázsa sertéshúst nyernek. Hatvan mázsa idejébep és rendesen silózott kukoricaszár minden 10 kg-ja 1 liter tejet jelent, ami összesen 600 liter. A termelés költségei a következők: Egy hektár megművelésére, 45 mázsa caöveskukorica termeléséhez, 67,08 munkaegység szükséges. Minthogy 86,61 mázsa volt a termés, a kiegészítő jutalmazásokra még 60,23 munkaegységet használtak fel. A silózásra 6,24 munkaegységet, a 12,24 mázsányi hústermelésére, további 24,40 munkaegységet fordítottak. A GTÄ munkája, a műtrágya és a fogatok költségei hektáronként 774,60 Kős-t emésztettek fel. Ezenkívül a sertéshizlaldák épületeinek amortizációjára fordított költségek, gépek használata, villanyáram és az adminisztratív munkák költségei további 1000 Kcs-t tesznek ki. Összesen tehát az 1 hektárra és a hús termelésére eső költségek 7597 Kčs-t képviselnek. Ezzel szemben a következő bevételeik voltak: 2,78 mázsa szerződött kukoricáért (á 66,80 Kčs) 185,70 Kčs 1,67 mázsa szerződésileg beadott sertéshúsért (á 6 Kčs) 1,002.— Kčs 10,57 mázsa szabadon eladott húsért (á 16 Kčs) 16,912.— Kčs 300 liter szerődésileg beadott tejért 300.— Kčs 300 liter szerződésen felül beadott tejért 600.— Kčs összes bevétel: 18,999,70 Kčs kiadások levonása: 7,597.— Kčs s tiszta bevétel hektáronként: 11,402,70 Kčs Ebből a példából látható, hogy a kukoricatermelés milyen nagy gazdasági előnyöket biztosít. Fordítsatok a kukoricára sokoldalú figyelmet és gondosságot, mindez sokszorosan megtérül. Gazdag jövedelemre tesztek szert és elősegítitek a falu és város ellátásának feljavítását! Saraboljunk, kapáljunk, fattyazzunk Az idei tavasz kissé késleltette a kapások fejlődését. A lemaradást többszöri kapálással kell helyrehoznunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy különösen a kukorica mennyire meghálálja a kapálást, a tisztán tartott, gyommentes, porhanyós felületű földet. A kukorica terméshozama — talán valamennyi kultúrnövényünk között — a legingadozöbb. Éppen ezért tud bőséges terméstöbblette! fizetni a gondos növényápolásért és foghíjas sorokkal, rossz terméssel a hanyag kezelésért, a gyomos, cserepes földért. Kukoricatermésünk — ha jó trágyaerőben lévő földbe, jó magot vetettünk — a gyakori, gondos kapálástól, gyomirtástól függ! A fattyazással nem szabad késlekedni, mert a kukorica tövek alsó végén fejlődő fattyúhajtások a tövek fejlődését és termését nagyon gyengítik. Elszívják a nedvességet, a táplálékot az anyatő elöl. Tehát elsősorban fattyazni! Inkább kétszer, mint egyszer sem! Aztán július végén, augusztus elején jöjjön az aratás utáni kapálás, amit semmi körülmények között se mulasszunk el, mert ez a kapálás a legfontosabb valamennyi között! Az aratás utáni kapálás a legnagyobb mértékben befolyásolja a kukorica terméshozamát. Ugyanis a csö- és szemképződés idején ezzel gondoskodunk a növény számára a szükséges nedvességről, tápanyagról, tehát a zavartalan fejlődésről. Az aratás utáni kapá'ást végezhetjük lókapával, tolókapával, kézikapával, attól függően, hogy a kukorica mennyire fejlett, mennyire magas és milyen nagy a sortávolsága. Sok esetben lóval is közé mehetünk még augusztusban iá, különösen a nagy sortávolságra vetett kései kukoricánál De ügyelni kell nagyon, nehogy több kárt tegyünk, mint hasznot. — Nyugodt lóval, pontosan beállított ekekapával, gyakorlott, hozzáértő ember végezheti csak ezt a legfontosabb utolsó kapálást. Két nagyon fontos szempontot kell azonban figyelembe venni, akármilyen módon és eszközzel kapálunk. Éspedig azt, hogy: a sorközön kívül a sorokat, a tövek körül minden esetben kézikapával, Végezzük el a burgonyavetőgumó-parcellákon a kiválasztást Mezőgazdaságunk fejlesztésének programja előírja, hogy a burgonyahozamot, többek között a hektárhozam növelésével kell elsősorban fokozni. A sok termésfokozó tényező között, az egészséges bő termőképességű vetőgumók a legfontosabbak. Ezért minden EFSZ-nek, minden dolgozó parasztnak legyen egy előre kijelölt területe, amelyen burgonyavetőgumóját termeli. A burgonyaparcella feküdjék elkülönítve és szomszédságában se legyen burgonya, mivel a vírusos betegségek az együk tábláról a másikra könnyen átterjednek. fia a tavasz folyamán ennek a parcellának kijelölését esetleg elmulaszottuk volna, átmeneti megoldásként megfelelő, ha a burgonya terület legjobb, legegészségsebb részét vetőgumó termelésére előre kijelöljük, a lehető leggondosabban megműve'jük s emellett végrehajtjuk a pozitív és negatív kiválasztást is. A parcella utólagos kijelölésénél vegyük tekintetbe, hogy kb egy ha burgonya, 3 ha terület bevetésére elegendő mennyiségű vetőburgonyát terem, tehát a vetésterületnek egyharmadát kell kijelölni, vetőburgonya-parcella céljára. Abban az esetben, ha a burgonyánk nincs nagyon leromolva, ez helyes is. Ha azonban burgonyánknak csak egy része egészséges, természetesen, vetőburgonyát csak ezen a részen nyerhetünk s ez adja majd a jövő évi vetőgumótervagy sarabolóval lazítsuk fel és gyomtalanítsuk; — másodszor pedig azt, hogy sekélyen kapáljunk, n-hogy az oldalt elágazó hajszá’gyökereket megsértsük, mert ezzel a kukoricatövet fejlődésében viszsza vetjük. Sok egyénileg dolgozó paraszt parcelláján, de számos helyen még a szövetkezeti földön is, a köztes miatt elmulasztják, vagy hiányosan roszszul végzik eat a legfontosabb kapálást. Még egyet meg kell jegyeznünk az aratás utáni kapálásról, a kukoricatermesztési kísérletek azt mutatták, hogy a háromszor kapált és aratás után július végén, augusztusban még egyszer, tehát negyedszer kapált, vagy gyomirtó sarabolással kezelt kukorica nemcsak erőteljesebben fejlődött és 610 q-val nagyobb termést adott, hanem sok esetben 8—10 nappal korábban érett be, mint az, amelyet csak kétszer kapáltak. Hazai viszonyaink között, különösen az idén, ennek is igen nagy jelentősége van. Tehát ne mulasszuk el semmi körülmények között m aratás utáni kapálást, vagy gyomirtó sarabodást! melés alapját. Ismétlem, a vettíbur* gonyaparcella utólagos kijelölése helytelen, csupán azoknál a gazdáknál alkalmazható, akik a tavasz folyamán vetögumóparcellát nem jelöltek ki; A vetog umótermú parcellákon végezzük el a pozitív és negatív kiválasztást • Jegyezzük meg. hogy amennyiben a szelekciót valamely évben elmulasztjuk, úgy megkezdődik a vetőburgonya leromlása. Negatív kiválasztásnál eltávolítjuk a beteg és idegen töveket, míg a pozitív szelekciónál a 'legegészségesebb és legszebb - töveket ielöljük ki. A negatív szelekció révén a beteg tövek eltávolításával megakadályozzuk a betegség tovaterjedését. Ezenkívül ha a l>eteg tövek bent maradnak a táblában, a következő évi vetőburgonyánk tele lesz beteg gumókkal, termésünk tovább csökken. A negatív kiválasztást kikelés után két héttel kezdjük meg. A satnyán kelő beteg töveket már ekkor eltávolítjuk, úgy, hogy az első kapálással egyidejűleg kivágjuk. A betegségek a virágzás alkalmával jelentkeznek eiőíe'.jesebben. Ekkor már a levélen elváltozások mutatkoznak. Ezért virágzás idején járjuk végig a burgonyatáblát és az átlagosnál gyengébb fejlődésű, nem egészséges zöld színű, fodros, ráncos és sodródott, valamint hervadó, száradó levélzetű, vékonyszárú, a levélzeten, vagy a száron elszíneződést, foltosságot mutató töveket távolitsuk el. A bokrokat szárastól, tövestül vágjuk ki A már megkötött új burgonyát, valamint a szárakat rakjuk zsákba és így vigyük ki a táblától. A szárat legjobb azonnal elégetni, vagy legalább egy méter mélyen elásni. (Ha enné', sekélyebben ássuk el, a művelés folyamán könnyen a felszínre hozhatjuk.) A virágzáskor elvégzett negatív kiválasztás után kiválasztjuk a legegészségesebb. legszebb töveket, azaz a pozitív szelekciót is végrehajtjuk; Megjelölésre pálcikákat, gallyakat, nádat és mákszálet stb. használunk. A parcellán a virágzás után újra elvégezzük a negatív szelekciót és a kijelölt legjobb töveket is felülvizsgáljuk, Ha ezek közül valamelyik fejlődésben visszamaradt, vagy megbetegedett, kihúzzuk meltőle a pálcikát, illetőleg,, kivágjuk a tövet. A gyakorlott szem már előre megmondja, melyik tövön lesz a legjobb termés. A virágzás idején kissé szétterülő, eiőteljes szárú tövek, amelyek körül a gumókötés következtében a föld kissé megrepedezik, nagyobb terméssel kecsegtetnek. A pozitív kiválasztás azonban a tövek kijelölésével, illetőleg azok ellenőrzésével nem ér véget. Kiszedés alkalmával véglegesen csak olyan bokrok a'ól szedünk ki vetőgumót, ame^ Ivek az átlagosnál többet, . szebbet teremnek és ahol a gumók egészségesek. Az így kapott vetőgumót külön tároljuk és tavapszal újra átválogatjuk. A tarlóhántás legfontosabb és legáltalánosabb célja a gyomirtás. Rendkívül káros az a széles körben el-A tarlóhántás — a gyomok elleni küzdelem alapja terjedt nézet, hogy a tarlóhántás legfőbb célja a talaj nedvességének megőrzése. Ez a tévhit ugyanis arra vezet, hogy nedves időjárás esetén a tarlóhántast feleslegesnek gondolják. Ha a gyomot irtjuk, több víz marad a talajban, mert minden maisa gyomszárazanyag termelése átlag 500 hektoliter vizet von ki a talajból. A sok csapadék fedezheti a gyomok által a talajból kivont ned-Egy mázsa gyom 500 hektó vizet lop el vesseget, de nem teheti jóvá a gyomok által okozott egyéb károkat. Egy hektár területen csak bizonyos menynyiségü növény teremhet és ez épp úgy lehet a termelt növény, mint a gyom. Beavatkozásunk nélkül inkább a gyom terem, mint a sokféle közül mindig az hatalmaskodik el, melynek az éghajlati és talajviszonyok a legjobban megfelelnek. A tarlóhántás hatása több évre kiterjed. Sokszor halljuk, hogy egy kapálás felér egy öntözéssel. A kísérletek szerint, a bőségesen öntözött kukorica, (amely vízhiányban soha sem szenvedhetett), gyomirtás nélkül még negyedrész annyit sem termett, mint a nem öntözött, de megfelelő gyomirtással kezelt növény. Egyes kísérletek szerint a tarlóhántás több mint 500 kg-mal növelte a következő, tavaszi vetésű gabona szemtermését. A tarlóhántás azonban a gyomirtással nemcsak a következő év, hanem hosszú évek termését is növeli. A tarlóhántás nélkül, az őszi vagy a vetőszántással mélyre leforgatott gyommag évekig megtarthatja csiraképességét, míg végre — esetleg egy vetőszántással — a felső talajrétegbe kerül, és a vetőmaggal együtt kikel. Ebből következik az is, hogy a tarló felszántása és a tarlóhántás nem ugyanazt jelenti. A 4—5 cinnél mélyebb szántás nem tölti be a tulóhántás legfőbb hivatását, és nem is tekinthető annak. 7—8 cm mélységből már csak a nagyobb gyommagvak kelnek ki, az apróbbak csíraképességüket megtartva, évekig heverhetnek, pedig az apróbbak a veszélyessebk, mert rendesen azokból van több. A tarlóhántás többféle módon irtja a gyomot. Legáltalánosabb és legismertebb szerepe, hogy az aratás közben elszóródott gyommagvakat csírázásra bírja, igy azután azokat a következő művelés elpusztítja. Másik szerepe, hogy az aratáskor a fejlődés különböző állapotában lévő' gyomokat elpuszítsa és ezáltal magkötésüket megakadályozza. A tarlóhántást közvetlen a termény levágása után, lehetőleg még aznap, vagy másnap délelőtt kell elvégezni. Kivételt csak az képezhet, ha a talaj annyira nedves, hogy jó munka nem végezhető rajta. A tarlóhántás legfőbb célja, hogy az elhullott gyommagvakat csírázásra kényszerítsük. Az aratás pillanatában a felső 4—5 cm-es talajréteg, amelyet művelni kívánunk, mindig tartalmaz annyi nedvességet. amennyi a gyommagvak csírázásához szükséges. Közvetlenül aratás előtt az érett gabona már nem szív nedvességet a talajból, különösen nem a talaj felső, 4—5 cm-es rétegéből, de beárnyékolásával annak kiszáradását megakadályozza. A Maratással megszűnik a beámyékolás, az addig elnyomott, kis gyomnövények gyors fejlődésnek indulnak, így a felület közvetlen párolgása és ä még sekélyen gyökerező apró gyomok gyors fejlődése által okozott nedvességelvonás, a talaj felső rétegét rendkívül gyorsan kiszárítja. Gyakran már egy napi késedelem elég árrá, hogy a gyommagvair csírázásának megindulásához szükséges nedvesség elvesszen. Az azonnali tarlóhántás gyorsabban is halad és kevesebb vonóerőt igényel. A nagyüzemi tarlóhántás elvégzésére legmegfelelőbbek a tár&ás talajművelő eszközök: az egyirányú tárcsa, a széles fogású, V-alakú tárcsáshántó és a kétsoros tárcsaborona. A tárcsás eszközök egyébként kifogásolt porosítása és a talaj részecskék olyan rétegezése, hogy a por nagy része felülre kerüljön, a tarlónhántásnál nem hátrány: Különben is 4—5 cm-es sekély művelésnél alig lehet rétegezőstül beszélni. Az egyirányú tárcsa előnye, hogy az egész területét hiánytalanul munkálja meg, nem hagy gyomot állva. Ezzel szemben s V- alakú tárcsa és a tárcsásborona :t; n rendesen marad a közepén némi elvágatlan tarló, i'Jetve a gyomnövény, mely magot érlelhet. Hátránya az egyirányú tárcsának, hogy' összes művelő tárcsái egy tengelyen vannak — igy nem alkalmazkodnak a ta'aj egyenetlenségeihez. Kisüzemben tarlóhániáara a legmegfele'öbb fogatot eszköz a hatvasú és a nyolcvasú kultivátor Ezeknek csak a nevük kultivátor, alakjuk az ekéhez, munkájuk az egyirányú tárcsáéhoz hasonlít leginkább. Mindv kettő könnyebb művelétű talajban 15 cm, nehezebb müveletűben 8—10 cm mélységig használható. Így nemcsak tarlóhántásra, hanem másodve*-, tések alá magágykészitésue . is kiválóan alkalmas. A hatvasú vonóerőszükséglete tarlóhántásnál egy pár középerős ló, a nyolcvasúé egy pór erős. ló vagy ökör. Ahol nem áll lendelkezésre hatvasú, vagy nyolc1 asú kultivátor és két igásóllat, . ott lókapával is elvégezhetjük a tarlóhántást. Legkevésbbé megfelelő az eke, mert azzal alig sikerül 4—5 cm mélyen szántani, és munkája nem elég gyors. Aá megbántott tarlót, ha a hántáskor nem nagyon nedves a talaj, vagy nem esős az időjárás, célszerű lehengerelni, a gyommagvak kicstrazasának előmozdítására Legjobb » gyűrűshenger munkája.
