Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-07-17 / 29. szám
10 Földműves 1955. július 17. 11. é?l. TI í VADÁSZATI SZEMLE 28 szám ^ .__ jl| a s;l vAkiai vadászvéoegyeetek országos SZÖVETSÉGÉNEK "■•HlltllUII»Miltllll| llltlIlllllllfMMIIHIIII ■ 1IVATM OS MF! I EKI ETE. 11111 • > i • 11 m i i m I i 1111 m I»1111»«11111 I« II III ti I III I44< MMIIItlIIIIIMIMI Farkasvadászat nyáron Lapunkban már írtunk a farkasról, erről a nagyon veszedelmes alattomos vadról, mely az utóbbi időben nálunk is elszaporodott és vadászaink a keleti és északi végeken mindeniéle eszközzel pusztítják. A lengyelek vadászlapja a „Loviec Polski” egyik számában nagyon jó ismertető cikket közöl a farkas nyári vadászatáról, üldözéséről, ismerteti a farkas életmódját és tanácsokat ad, miként lehet ellene sikerre! fellépni. Ha a farkasra nyári időben akarunk vadászni, meg kell előbb állapítanunk a farkascsaléd helyét. A farkas rendesen lakott helyektől távol, félreeső, csendes helyen, mocsarak között, vagy a kiterjedt rengeteg erdőségekben választja ki vackát. Május elején, amikor ugyanis a vackot kotorják, nem szabad őket zavarni, nehogy gyanút fogjanak. Már ekkor tanácsos tudni, hol van a vackuk, mert ez nagyon fontos a későbbi vadászat sikerére nézve. Május közepén, vagy végén 2—6 kölyköt vet a farkas. Ebben az időben az anyafarkas még a párját sem tűri a vacok közelében. Ez csak a közeli környéken tartózkodik. A kölykök 14 napig vakok. A anyafarkas nem hagyja el gyámoltalan kölykeit s ilyenkor a párja hord neki ele séget. Csakis ebben az Időszakban lehet biztosan megállapítani a farkasvacok helyét. A kölykök és a vacok kőzetében mind a vad, mind a háziállatok zavartalanul legelhetnek, mert itt a farkas kárt nem tesz, hanem távolabbra eső helyeken (3—4 kilométernyire) vadászik s innen hordja zsákmányát. A kölykök a második hónapban már nem szopnak, azaz június közepétől nem táplálja őket az anyjuk. Ebben az időben tesz a farkas a legtöbb kárt, mert a kölykök mindig éhesek, falánkok és nagyon sok élelem kell nekik. Ilyenkor a háziállatokra támadó anyafarkas kerül leginkább puskavégre, mert a vadat sokkal nehezebb elfognia, mint a háziállatot, s ha figyelik a farkasjárást, a támadó rendesen ráfizet és megkapja a neki kijáró lövést. Ebben az időben a kölykök egyedül maradnak a vacokban és ki-kifeküsznek a napra. Játékuk közben itt-ott clvakkantják magukat, de ez az ugatásuk olyan halk, hogy messzebbre nem hallatszik. Júliusban már elkezdik az üvöltést az ő vékony hangjukon, amikor türelmetlenül várják az öregeket, melyek' a zsákmányt hozzák. Ez az időszak, amikor a legelőkön a legtöbb kár esik a nyájban, gulyában. Emberlakta hely közelében azonban nem igen támadnak meg állatot. Leginkább a távoli legelőkön támadják meg az állatokat, vagy azok mellett az utak mellett leskelődnek, ahol a nyájat, gulyát hajtják. A kitett dög előtti lövés ritka eset és szerencse dolga. Hanem augusztus elején, amikor a fiatal farkasok már hangos vonítással felelgetnek az öregeknek, a jó fülű vadászember, aki ezt a rendszeres hangot hallja, már tájékozódhat, hol vannak a farkasok, milyen területen tartózkodnak. A farkas rendesen napnyugta után indul vadászni és napkelte után két órával már eltűnik. Ha nem állapították meg jól a nyári farkasok helyét, vagy a hajtők nagy lármát ütnek, a farkasok idejében elmenekülnek. A nyári vadászat csak úgy sikerülhet, ha a következő szabályok szerint rendezzük meg-1. Azon hely közelében, ahol a íarkasvacok van, nem szabad vadászni semmiféle vadra. Itt teljes csendnek kell lenni. 2. A vadászoknak jól kell ismerniök a terepet és a farkas szokásait. 3. A vadászaton ne vegyen részt 8—10 vadásznál több, és ezek is legyenek fegyelmezettek. Tökéletes csendben kell maradniok. 4. Teljesen kell ismernünk azt az erdőrészt, ahol a farkasok vannak, hogy elállhassuk az összes kijáró és kilövő helyeket. _ 5. A hajtők csak az első lövés után szólaljanak meg és ha a farkasok már a hajtásban vannak, nem kell őket tovább za ami, maguktól is megindulnak. 6. Ha a hajtás helye »szabad területekkel határos, ezeket rémzsinórral lehet elzárni. Ezek legyenek a földtől 30 centiméternyire s a zsinórra jól látható zászlócskákat, esetleg színes rongyokat kell aggatni s az ilyen zsinór egyik végét, ha nincs szél rángatni kell, hogy a riasztó színes rongyok libegése a farkasokat elriassza. A nyersolajjal itatott rongyok is jók erre a célra, de ezekkel vigyázni kell, nehogy a vadászok élvonalába kerüljenek, mert ezt a helyet a farkas elkerüli. 7. A bekerített hely legyen legalább 2—3 négyzetkilométernyi s mindig ügyelni kell arra, hogy a farkastanya a sűrűségben, vagy mocsárban van elrejtve. 8. Az ilyen hajtást rendesen délelőtt 10 óra után kell kezdeni. Ilyenkor ugyanis az öregek már visszatértek zsákmányukkal, alszanak és így nem Oly elővigyázatosak. Csak megbízható komoly hajtókát alkalmazzunk, akik parancsainkat pontosan teljesítik, csendben hajtanak. 9. Legfontosabb ennél a vadászatnál a szél. Legjobb, ha a hajtők szélirányában hajtják a vadászsornak a farkasokat, de ha a lövőknek az erdőben jó födözékük van, akkor a szél nem olyan fontos. 10. A lövések után a vadászoknak nem szabad elhagyniok helyüket, mert a hajtásban még mindig lehet farkas. 11. Ugyanígy a hajtőknek sem szabad gyalog helyükre menniök, Kocsin kell őket odaszállítani teljes csendben, teljes csendben kell felállniok helyükre is és bevárni a hajtásra indító parancsot jó takarásban. 12. Ahol sűrűségek vannak, nem tanácsos golyóval lőni. Legjobb a sörétlövés, mely elegendő a farkasra, sőt a találat is biztosabb. 13. Ilyen vadászatra alaposan meg kell válogatni a vadászokat. Kitartó, nyugodt, megfontolt emberek kellenek Ide, akik emellett biztos lövök is, akik egy lövéssel leterítik a veszedelmes ragadozót, A nyári vadászatokat július végén, augusztus első felében kell megrendezni, amikor a kölyök-farkasok még nem távoznak el a vacoktól messzire. Ezt a veszedelmes ragadozót minden eszközzel irtanunk kell, mert ha elszaporodik, valóságos csapás az egész vidékre. Szülői szeretet és gondoskodás a fogolynál és fürjnél A szárnyasvad túlnyomó többsége kénytelen, fiókáit heteken át nemcsak gondozni, hanem állandóan s megfelelően táplátni mindaddig, amíg szárnyra nem kelhetnek és még ekkor is meg kell Okét tanítani a repülés mesterségére. Elsősorban a fogoly családi életével s a fiókák gondozásával fogok foglalkozni, mert ez a vadunk most növekszik, s már vannak is röppenös fiatal fogalycsibék, melyek apróbb ugrásszerű röppenésekkel kezdik megtanulni a rendszeres repülést. A fogolypár a nevelés nehéz gondját megosztja egymás közt. Á fogolykakas. valósággal versenyez párjával a kicsenyek gondozásában. Ha megtörténik, hogy az öreg fogolypár elpusztul, a szerteszét futó csibék nem maradnak sokáig szülő nélkül, mert a közelben tartózkodó többi fogolycsaládok ezeket is gondozásukba veszik. A fogolynevelést néha egyegy idegen kakas szokta zavarni, amikor a kotlával, vagy a csibéit vezető fogolyanyával akar szerelmi viszonyt kezdeni. Mivel a fogolyanya párja rendszerint a közelben tartózkozik, megvédi családját és nagy harc után elzavarja a tolakodót. Nagyon érdekes jelenség, hogy a csapatokból kilövöldözött kakasok helyébe nem a legközelebbi csapatból való kakasok jönnek, hanem éppen ellenktezölegt, a kakas nélkül maradt fogolyjérce húzódik olyan helyre, ahol .kakasok vannak. A mezei munkák közben, vagy ragadozó által elpusztított fészket nem hozzák újra rendbe a foglyok, s ha a költési idény' még nem múlt el, újabb fészkelő helyet keres a pár és itt ipra másodszor költ a fogolytyúk, de már nem 14—20, hanem csak 6—8 darab tojást tojik. A kikelt fogolycsibéket az anyjuk rendesen olyan helyekre vezeti, ahol bőségesen van féreg és rovar. Ha a foglyok kikelése után közvetlenül (néhány napon belül), hideg esős idő keletkezik, mely a rovarokat és féregféléket rejtekhelyükre kényszeríti, ezt nagyon megszenvedi a fogolycsapat. Ha a kikelés után körülbelül 14 napon át meleg, napos idő van, amikor a rovarok előbújnak rejt ekükből, s iffy a fogolycsibék bO táplálékhoz jutnak, a fogolyállomány arra az esztendőre biztosítva van, mert az új nemzedék átélte a legveszedelmesebb időszakot. A fogolynál az élelem keresésénél a kakas viszi a főszerepet. Ha a fogolykakas elpusztul, ez nagy veszélyt jelent a fogolycsibékre. Rendesen a kakas hívó szíjára szoktak összeverődni. Éjjel az "regek felváltva őrködnek a csibék fölött. Ha már fej- 1 eltebbek, akkor ezek közül egy kakas veszi át az őr szerepét. Ismert dolog, hogy ha a fészket, vagy a csibéket veszedelem fenyegeti, az öreg fogoly mindenféle módon igyekszik magára terelni a támadó figyelmét, s ügyetlen csetlöbotló röpködéssel utánozza a szárnyaszegett sebzett foglyot, hogy a csibék mellOl messze elcsalja a támadót és ezzel megmenti családját. A fürjnél már a kakas nem vesz részt a csibék gondozásában. Ezt a tojó egymaga végzi el. Itt is magáévá fogadja az elárvult csibéket a közeli fiirjtojó, mint a foglyoknál. A fürjek rendszerint hamarabb szakadnak el a családtól, mint a foglyok, de mire az őszi vándorlás megkezdődik, újra összeverődnek. A VIZSLA OKTATÁSÁRÓL (Folytatás az előző számból) A hetedik lecke a vad jelzése, azaz állása. Ez a jó fajvizsla öröklött tehetsége, már a vérében van. Az első időben nem kell túl szigorúan venni, ha a kutya nem állja meg a vadat. Engedni kell, hogy magától ébredjen öntudatra s csak, ha ez 2—3 hét alatt nem következik be, kezdjünk a tanításához. Az a vizsla, amely a vadat nem állja, azt kiveri, egyúttal űzi is. Amíg a vizsla a vadat űzi, keressük meg a vad helyét, álljunk meg a helytől néhány lépésnyire és várjunk, míg a vizsla visszatér. Ilyenkor ne üssük a kutyát. Hiba volna ütni, amikor jószántából odajött hozzánk. Legjobb ilyenkor a nyakövénél megfogni s odarángatni a helyhez, ahol a vad feküdt. Hasaltassuk le a vad vacka előtt jó széjjel fektessük le és béklyózzuk meg a következőképpen: Mellső lábait a nyakövébe húzzuk, s igy nem tud felkelni. Ha nyugtalankodik, rá lehet legyinteni s rákiáltani „le", „ropp“ stb. vezényszót. így kell hagyni fekve legalább 10 percig. Ezután szabadítsuk fel és indítsuk újra keresni. Intelligens, érzékeny vizsla már a második vadat szépen jelezni fogja, amikor azonban közeledik, otthagyja helyét és elkullog. Ilyenkor szólítsuk magunkhoz, cirógassuk meg s menjünk vele a hely felé. Amikor észrevesszük, hogv a vizsla már érzi a vadat, álljunk meg. A kutyát is állítsuk meg és pisszegetés közben cirógassuk, bátorítsuk. így értetjük meg vele, hogy jót tesz, ha a vadat megállja. Maradjunk így, amíg a vad felkel, vagy magunk zavarjuk fel egy odadobott röggel. A vizsla talán oda akar ugrani, de pórázon van, mely nem engedi. _ Amíg a vizsla nem áll biztosan félelem nélkül, ne hasaltassuk. Ha azpnban nem szokik le a vad üzéséről és továbbra sem állja rendesen a vadat, újra béklyózni, fektetni kell. Ezután következik a nyúlűzés tanítása, ami nagyon fontos. Ezt a jó vizslának nem szabad megtennie csak abban az esetben, ha küldjük, A vadelhozás legyen a nyolcadik lecke. Ez a legfontosabb dolog, melyet a vizslának pontosan kell teljesítenie. Már kiskorában játszva különböző tárgyak elhozására lehet tanítgatni és most komoly munkára kell szoktatni. A sebzett vad után kell mennie, azt felkutatnia, elhoznia. A leckét addig kell gyakorolni, amíg pontosan nem megy. Van olyan vizsla, amely bizonyos vadat nem akar elhozni. Ezt nem szabad megengedni és ilyenkor ezt a vadat többször el keil vele hozatni, hogy hozzászokjon a parancs teljesítésé hez. Vége. MÉHÉSZET Nagyjelentőségű méhészgyűlés Zsolnán A szlovákiai Méhészeti Központ dolgozói a zsolnai kerületi színházban az elmúlt napokban tartották meg értekezletüket. A gyűlésen részt vettek a járási méhészegyesületek, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal képviselői, a szlovákiai méhészegyesületek, a méhészeti kutatóintézet dolgozói, valamint nagyszámú cseh méhész vendég is. A gyűlés kiemelte a méhészet nagy fontosságát a mezőgazdasági termelés emelésében. Hogy a méhészet további fejlődését minél jobban elősegítsék dr. Novácky Kálmán főbeszmolója alapján az egybegyűltek elfogadták a szlovákiai méhészet újjászervezésének elveit. Az önkéntes méhészeti egyesületek helyett elhatározták, hogy megalakítják a szlovákiai méhészetek központját, mely jelentős gazdasági és szervező segítséget nyújt a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal állattenyésztési főigazgatóságának. A méhészeti egyesület központjának nagy kiépített és jól szervezett hálózata lesz a kerületekben és járásokban. Munkáját a méhészet fejlődésének tömegalapjaira helyezi, népszerűsíteni fogja a méhészetet, hasznosítani a mézet és további ügyosztályokat létesítenek a fajméhek tenyésztésének elősegítésére. Harcolnak a fertőző méhbetegségek ellen, megjavítják a méhlegelőket. Gazdaságosabb alapokra helyezik a méhtenyésztési, kísérletezéseket és kutatásokat végeznek ennek mindenfajta javulására. Személyes figyelmet fordítanak az EFSZ-ek és az állami gazdaságok nagy méhészeteire. A méhészek központi szövetségének elnökévé dr. Novácky Kálmánt választották meg. Az értekezlet alkalmából a Liptovský-Hrádoki méhészek kiállítást rendeztek elálló méhsüteményekből. A méhek és a napraforgó hozama A méhek a mezőgazdasági növények legfontosabb megparzói. Ennek bizonyítására 1953-ban a Zsdanovról elnevezett kolhozban (Mineralovszki kerület, Sztavrapoli terület) kísérletet végeztünk annak tisztázására, mennyire eredményes a méhmegporzás a napraforgónál. A kolhoz agronómusából (Zaharevics G. A.) a méhész-agronómusból (Tjurkin A. M.) és a kolhoz méhészéből (Plotyinkoba I. D.) álló brigádunk 1953 július 7-én az állattenyésztő-telep körüli vetésforgó 1. sz. táblájában' (27 ha területű) a „Sztavrapoli 85” fajtájú napraforgóvetésben a méhészettől 300 méterre (100 méhcsalád) két, fejlődésben és sűrűségben egyenlő értékű, 25 négyzetméter nagyságú parcellát jelölt ki. Az egyik parcellán valamennyi növényt elzártuk a rovarok elől tüll fátyollal. A másik, a kontroli-parcellán valamennyi növény takaratlan maradt, hogy a rovarok szabadon hozzáférjenek. Augusztus 25-én teljes érésben elvégeztük a termés elkülönített betakarítását, cséplését és lemérését. A kísérlet igazolta a méhek hasznos munkáját a napraforgó beporzásánál, mert a szabadon hagyott terület 53 százalékkal többet termett, mint a tüllel borított. (Mozgacsev V. G.) A napraforgó a méhésznek is hasznos A méhek nemcsak a napraforgó gazdájának hajtanak hasznot, hanem a méhésznek is. A méhek a napraforgóról nektárt, virágport és ragasztót gyűjtenek. Kitűnő mézelő, de csak ott, ahol nagyban termelik. EFSZ- elnk, állami gazdaságaink nagy táblákon termelnek napraforgót. Ahol tarlóvirág nincs, ott a napraforgó helyettesítheti. Kifizetódik azért, mert egész októberig virágzik, tehát késő őszig legelőt nyújt, így a téli fészek berendezését segíti. Tehát a méhek a napraforgóból a téli eieséget be tudják gyűjteni. Jó évben 10—12 kg fölöslegre is számíthatunk családonként. Saját és nemzetgazdaságunk érdekében használjuk ki a napraforgó termesztésével kínálkozó kedvező alkalmat. S. G. Felelet egy kérdésre Törékeny műlép. Műlépetnet tálcával magam öntöm. Igen törékeny, sokszor már az öntőből kivéve elreped. Azt tanácsolják, hogy méhszurokkal (propolisszal) keverjem a viaszt, így elveszti merevségét. A törékeny viasz állítólag igen tiszta méhviaszból készült. Válasz: A méhviasz sohasem lehet elég tiszta műlépkészítésre. A külföldi nagy gyárak igen gondosan tisztítják a viaszt. Sok helyen, pl. a Szovjetunióban szabvány intézkedik a műlépgyártáskor használható viasz tisztaságáról, A viaszban lévő idegen anyagok közül különösen a méhszurok káros. A méhszurok nem egységes anyag, változik az összetétele aszerint, hogy miről, honnan gyűjtik a méhek, tehát hatása is különféle, de a mülépre mindig káros. A műlép szilárdságát csökkenti, olvadásfokát kisebbíti. Alig lehet elkerülni, hogy ne jusson a viaszba, hiszen a méhek a lépre is kennek belőle. A méhész sokszor a keretről is a sonkolyhoz kaparja a méhszurkos zúgépítményt. Nem ritka tehát, hogy a méhviaszban 3—4 százalék méhszurok van. Már ez sem kívánatos. A leggondosabb módszerekkel is csak egy részét sikerül eltávolítani. Ezt tudva igazán, nem volna helyes a mülépnek szánt méhviaszba szándékosan méhszurkot keverni. Ugyanezt mondhatjuk arra a viaszra is,, melyből gyertyát, gyógyszert és kozmetikai , szert készítenek. A fogászatban használt méhviasz ellenben több ménszurkot, eltűr. Az öntött műlép merevebb, mint a hengerelt. Ezt azonban nem méhszurokkal kell ellensúlyozni, hanem a hőmérséklet szabályozásával. Tessék melegebb szobában dolgozni és az öntő tálca lehűtésére kevésbé hideg vizet használni. Az öntött műlép merevségének csökkentésére régebben némi mézet kevertek bele. A méz finoman eloszlott az olvadt viaszban és hajlékonyabbá tette a műlépet. — Helyes hőmérséklet megtartásával ez is fölösleges, de mégis jobb, mint a méhszurok hozzákeverése, mert a viasz minőségét nem rontja. Hengereit műlép készítésekor különösen fontos kérdés a méhszurok káros hatásának ellensúlyozása, mert éppen a szilárdság fokozására kell törekedni. Igen sok méhszuroktól tapadósabb, ragacsosabb is a viasz, nehezebb hengerelni. Néha tehát magasabb fokon olvadó viaszt vagy más anyagot kevernek a hengerelésbe szánt méhviaszba igen kis százalékban. Például nagyon kevés karnauba viasz is elég, hogy a méhszurkot e'íensúlyozza, a műlép szilárdságát fokozza, olvadásfokát emelje. Az a helyes azonban, ha a műlép szilárdságát, éppen úgy, mint liajlékonyságát, nem idegen anyagokkal, hanem a viasz helyes kezelésével szabályozzuk. • n.
