Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-17 / 29. szám

A szocialista faluért! Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1955. július 17. Ára 40 tíllér VI. évfolyam 29. szám A lapunk tartalmából: Harci feladat Lépést tarts, mert lemaradsz Három vagon búza Szakszerű munkával a magasabb hektárhozamokért Tovább szilárdítjuk szövetkezetünket Szervezzük meg a cséplést Bregyuk-módszer szerint Hazafias kötelesség Hazánk déli kerületeiben már teljes ütemben folyik a földművesek szor­galmas munkája gyümölcsének beta­karítása. A kedvezőtlen időjárás elle­nére is jó termést Ígérnek a gabo­nák, amit a szladecskovcei állami gazdaság példája is bizonyít, ahol 40 mázsa őszi árpa termett hektáron­ként. Most, aratáskor mutatkozik meg igazán, hogy melyik szövetkezetben hogyan gondozták a vetéseket. Kez­detét vette tehát a parasztember leg­­örömteljesebb munkája. Az aratás si­keres befejezéséről azonban csak ak­kor beszélhetünk, ha teljesítjük a gabonabeadás állami tervét. Ebben az évben megvannak a lehe­tőségek a kötelező gabonabeadás tel­jesítésére, a nép élelmezéséhez szük­séges terménykészlet biztosítására. Szövetkezeti dolgozóinknak és egyéni­leg gazdálkodó földműveseinknek kor­szerű gépek állnak rendelkezésére, amelyek segítségével gyors ütemben elvégezhetik a betakarítást és elke­rülhetik a szemveszteséget. Ahol esetleg munkaerőhiány mutatkozna, ott a védnökségi üzemek dolgozóinak segítségére bármikor lehet számítani. A termésbegyűjtési terv sikeres és gyors teljesítésének tehát semmi sem áll útjában. Az akadálytalan begyűjtést nagyban lehetővé teszi a kombájnnal végzett aratás, mivel a kicsépelt magot hely­ben meg lehet szárítani, ahonnan egyenesen elszállíthatják a begyűjtési központba. Ennek az a legnagyobb előnye, hogy nem kell sokáig tárolni a gabonát, nem kell átrakni, szórni, hanem egyenest a raktárba- lehet szállítani. Ahol pedig kévekötőgépek­­kel aratnak, ott az akadálytalan be­gyűjtés egyik alapvető feltétele a ter­més gyors behordása és kicséplése. Ezért nagyon sok függ az aratás, a termésbegyűjtés és a cséplés meg­szervezésétől. A múlt évi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a gabona begyűj­tése nem valósul meg magától. Nagy követelmények hárulnak itt a politi­kai és a szervező munkásokra. Ezt teljes egészében megerősíti a komá­romi, érsekújvári, királyhelmeci, zse­­lízi és még több járás tavalyi esete. Ezek a járások a múlt évben határ­idő előtt teljesítették a gabonabeadás tervét. A zselízi járásban lévő zsem­lén szövetkezet például 24 százalék­kal, az alsóváradi egyénileg gazdál­kodó földművesek pedig 25 százalék­kal túlteljesítették gabonabeadásukat. A királyhelmeci járásban ugyancsak jól haladt a begyűjtés, a kassai já­rásban lévő szinai szövetkezet pedig 10 vagon gabonát adott be terven felül. Példásan haladt a beadás a su­­rányi és a galántai járásban is. Az ilyen eredmények a felvásárló szervek és a nemzeti bizottságok jó munkáját bizonyítják, melyek helyes, baráti szóval és politikai munkával felvilágosították a földműveseket a begyűjtési terv teljesítésének fontos­ságáról. Ezekben a járásokban bizo­nyosan nem lesz zökkenő az idén sem és az illetékes szervek szorgalmas munkája biztosan meghozza majd a kellő eredményt. A falusi földművesek körében ki­fejtett helyes politikai munka, a ter­mésbegyűjtés nagy jelentőségének tudatosítása azok az alapvető feltéte­lek, amelyek meghozzák a sikert. Meg kell azonban jegyezni azt, hogy bármilyen erőszakos nyomás, vagy a meggyőző módszertől való eltérés, siker helyett komoly károkat okoz­nak. A földműveseknek nyíltan meg kell mondani, hogy a beadások telje­sítésével kötelességük biztosítani né­pünk ellátását. Ezt azonban meggyőző bizonyítékokkal, magyarázatokkal tá­masszuk alá, ne pedig kényszerrel. A termésbeadások teljesítéséért a begyűjtési dolgozókra hárul a legna­gyobb felelősség. De egymaguk nem sokra mennének, ha a begyűjtéssel nem törődnének a pártszervezetek és a nemzeti bizottságok. A múlt évben az érsekújvári járásban nagy segítsé­get nyújtottak a begyűjtési dolgozók­nak a nemzeti bizottságok és a párt­­szervezetek. Ennek köszönhető az a siker, hogy a koltai, kamocsai, csúzi, andódi és a szímői egyénileg gazdál­kodó földművesek a szövetkezetekkel egy napon teljesítették a kötelező gabonabeadást. Ezeken a helyeken az idén sem rosszabb a helyzet. A szö­vetkezetek és az egyénileg gazdálkodó földművesek az illetékes szervek tá­mogatásával alaposan felkészültek az aratásra és a cséplésre és az a leg­főbb céljuk, hogy mielőbb teljesíthes­sék kötelességüket az állammal szem­ben. Az idei gabonabegyűjtés kedvezően indult. A vírti szövetkezetből az őszi árpa learatása után azonnal a felvá­sárló üzembe vittek 250 mázsa árpát, amellyel Í00 százalékra teljesítették az árpa beadási tervét. Az érsekúj­vári szövetkezet 200 mázsa őszi ár­pát adott be az idei termésből. így kell ezt folytatnia minden szövetke­zetnek, hogy mielőbb teljesíthesse hazafias kötelességét. Mivel a begyűjtés az egész ország dolgozóinak érdeke, távolról sem le­het csak a begyűjtési dolgozók ügye. A nemzeti bizottságok dolgozóinak figyelemmel kell kisémi a termés be­gyűjtését, kicséplését, elszállítását és szükség esetén hatásos intézkedése­ket kell tenniük a felmerült hiányos­ságok orvoslására. Igen fontos az is, hogy a begyűj­tési szervek ne csak azoktól vásárol­ják fel termést, akik maguk felajánl­ják, hanem a beadások teljesítését egyenlően kell biztosítani minden ter­melőnél. Az elmúlt évek tapasztalatai alap­ján számolhatunk azzal, hogy a ku­­lákok ebben az évben is szabotálni próbálják a termésbeadást. Tavaly például a köbölkúti szövetkezet a já­rásban elsőként teljesítette a gabona­beadást. A gabona beadásában az egyénileg gazdálkodó földművesekkel azonban nehezen lehetett boldogulni. Ez részben a HNB dolgozóinak elég­telen munkáját bizonyítja. Az idén jobb munkára lesz szükség és a ku­­lákok próbálkozásait idejében csírájá­ba kell fojtani. Amellett azonban rá kell mutatni a dolgozók előtt arra, hogy kik is voltaképpen a kulákok, hogy mennyire a dolgozó nép érdekei ellen dolgoznak, hogyan igyekeznek ártani a népnek. A politikai munka mellett a be­gyűjtés menetére nagy hatással van a begyűjtési dolgozók szervező tevé­kenysége. Ezzel kapcsolatban tudato­sítanunk kell azt, hogy milyen válto­zások történtek falvainkon, és hogy ezekből a változásokból milyen elő­nyök születtek a termelők számára. A kapitalizmus idején a nyomor kényszerítette a földműveseket arra, hogy terményeiket árulják a város­ban. Sokszor hosszú utakat tettek meg gyalog, csakhogy minél több ter­ményt eladhassanak, hogy pénzhez juthassanak. Hiszen olyan nagy szük­ségük volt minden fillérre, adóssá­gaik, adóik kifizetésére. És bizony gyakran előfordult, hogy termékeiket nem tudták eladni. Ma ez a veszély nem fenyegeti a termelőt, mert a szocialista rendszer megbecsüli min­den dolgozó munkáját és becsületes jutalmat biztosít érte. Nincs kétség afelől, hogy az idei jó termésből teljesíthetők a beadási kö­telezettségek. A szem azonban nem jut el magától a raktárba. Akinek valami köze van a begyűjtéshez, tud­nia kell, hogy csupán a jól megszer­vezett munkától és a helyes felvásár­lási módszerektől függ hazafias kö- I teiességünk idejében való teljesítése. Tehát a jelszóhoz híven a cséplőgép­től adjuk az első gabonát az állam­nak. Nem a természettől - az embertől függ a termés Az őszi árpa megérett Ipolyviskén is. A sárga kalászerdő gyönyörrel tö'tötte el a nézőt, bő termést ígért. Bartal Gyula és Jüdin Gyula kom­­bájnosok vigyázva eresztették neki gépüket a hullámzó árpatengernek. A kombájn kaszája vágta, éhes szá­ja nyelte a gabonát. Zörgött a ka­lász, a magfelhordó terhelten járt s hányta a magot a tartályba. A Nagyoszlás nevű dűlőn a hét­hektáros magtermelő parcelláról hek­táronként 39 mázsa lett az átlag. A Rajcsúr dűlőben pedig nyolc hektá­ron 50 mázsás hektárhozamot értek el. Ilyen termésre nem emlékeznek az ipolyviskiek. Igaz, a földet sem készítették el oly gonddal, mint a múlt Ősszel. A föld jó munkát, kellő mennyiségű műtrágyát kapott. Ko­rán, sűrűsorosan vetettek. Tavasszal a gabonát segítették fejlődésében. Habár az időjárás nem kedvezett, az agrotechnika helyes alkalmazásá­val kiváló eredményeket értek el. Megdöntötték azt az állítást, hogy a természet parancsol s ellene az embe. tehetetlen. Bizonyíték erre az 50 mázsás hektárhozam. Az ipolysági járásban a tesmagi EFSZ tagjai ugyancsak magas hek­tárhozamot értek el, Négy hektár Őszi árpájuk 160 mázsát adott, ami 40 mázsát tesz ki hektáronként. A gabona tisztítása és szárítása után elsőként kezdték meg gabonabeadá­sukat a járásban. A kombájn „gyomrából" я pótkocsira hull a frissen kicsépelt gabona Innen kerül a szárító helyre, ahol aztán kitisztítják és elszállítják a legközelebbi felvásárló központba. Az első gabonát az államnak adjuk A galántai EFSZ dolgozói jól fel­készültek az aratásra. A kombájnok segítségével hamarább végzik el az aratást, mint az előzd években. A kicsépelt magot a mezőn szárítják, tisztítják és onnan viszik a felvá­sárló üzembe. A gabona túlnyomó többségét kombájnnal aratják és a beadást azonnal a géptől teljesítik. A szövetkezetben aratás alatt nem feledekeznek meg egyéb mezőgazda­sági termékek beadásáról sem. Az első félévi beadást mindenből túltel­jesítette a szövetkezek és az állat­­gondozók azon iparkodnak, hogy mi­nél több hús, tej és tojás kerüljön tőlük piacra szabad áron, mert — ahogy mondják — ebből növekszik legjobban a munkaegység értéke. Krajcsovics F. Nincs mása a gépi munkának Versenyben a magángazdák A podhorany HNB tagjai aratás előtti megbeszélést tartottak a köz­ség földműveseivel. E'beszélgettek a kis- és Középparasztokkal az aratás és a cséplés gyors elvégzésének fon­tosságáról. A jól megszervezett be­szélgetés azt eredményezte, hogy a falu földművesei versenyre hivták a vojnyani egyénileg dolgozó paraszto­kat az aratás és a csép’és mielőbbi befejezésére. Ezenkívül a növényápo­lásban és a len betakarításában is versenyeznek egymással. Nagyon szép és nemes ez a kezde­ményezés, de sikert csak akkor hoz­hat, ha mindkét község helyi nem­zeti bizottsága kellő támogatásban részesíti a verseny részvevőit. M. P. Kombájn után mindjárt eke Kombájnok és traktorok búgásától viszhangzik a somorjai határ. A szö­vetkezetek és az állami gazdaságok hatalmas táblám fo’jyik az Ő6zi ár­pa, és több helyen már a rozs ara­tása is. A szarvai szövetkezet nyolc hektáron termelt őszi árpát. Az ered­mény bizony nagyon kellemes meg­lepetést hozott a szövetkezet tagjai­nak: csak úgy ömlött a mag a dús kalászokból. Minden hektáron 41 má­zsa árpája termett a szövetkezetnek. Ilyen termés még nem volt a somor­jai határban. Nem is számítottak ennyire a szövetkezetesek, hiszen rossz tavasz volt, nem volt eső. A kombájnok után azonnal mun­kába állították az ekéket is. Nappal lehordták a szalmát a földekről, éjjel fe'szántották a tarlót és másnap be­vetették másodnövénnyel. Ez a véleménye Csáky István, Ja­­ros Rudolf, Majercsík Lajos és még sok palásti egyénileg gazdálkodó föld­művesnek. így nyilatkoznak a felső­túri és a deméndi egyénileg dolgozó parasztok is, akiknek már nem okp? oly nagy gondot az aratás, mint a múltban. A munka nehezét a palásti brigádközpont traktorosai végzik a felsőszemerédi traktorállomás gépei­vel. A tavaszi hónapokban 175 hek­tár földet fa'ezántottak, 120 hektár gabonát és 80 hektár kukoricát ve­tettek a kis- és középföldművesek­nek. Azok a földművesek, akik megsze­rették a gépeket, önkötözőkkel vég­zik az aratást is. — Tíz pár kaszás­nál is többet arat egy gép — mondo­gatják elégedetten. A brigádközpont­tal 150 szerződést kötöttek aratásra, tarlóhántásra és középszántásra Nem töri fel a kaszanyél a géppel arató földművesek kezét. A munka oedig — mi tagadás — sokkal jobban ha­lad. Hiába, no, nincs mása a gépi munkának. Tarlótakármányt vetnek A tósnyárasdi EFSZ-ben befejezték az őszi árpa aratását. A kombáj­nok munkájával nagyon meg vannak elégedve. Alacsony tarlót hagynak, jól kicsépelik a szemet és szép, egyenes sorokba rakják a szalmát. Ami az árpa hektárhozamát illeti, az már a szorgalmas tagok érdeme: 39 mázsa őszi árpát adott minden hektár. Ilyen termésre még a legöregebb tősnyá­­rasdi lakós sem emlékszik. A learatott táblán azonnal elvégezték a tarló­hántást és bevetették másodnövénnyel, hogy bőven legyen siló télire. K F. A Megbízottak Testülte elnökének levele a svídníkí járás mezőgazdasági dolgozóihoz egész évi beadásukat sertéshúsból és tojásból. A Megbízottak Testületé el­nöksége köszönetét fejezi ki az ösz­­szes szövetkezeti tagoknak, kis- és középparasztoknak, valamint a járás párttagjainak és funkcionáriusainak, a nemzeti bizottságok dolgozóinak, akik hozzájárultak e két legfontosabb ter­mény begyűjtési feladatainak határ­idő előtti teljesítéséhez. Reméljük, hogy a svídníkí járás mezőgazdasági dolgozói ígéretük szerint határidő előtt teljesítik a többi állati és nö­vényi termék beadását is”. A Svídníkí Járási Nemzeti Bizott­ság a napokban táviratot küldött a Megbízottak Testületé elnökségének, amelyben bejelentette, hogy a járás­ban a pártszervezetek, a nemzeti bi­zottságok dolgozói és a begyűjtési szervek segítségével sertéshúsból és tojásból július 5-én teljesítették egész évi beadásukat. A Megbízottak Testületé elnöksége a svídníkí járás mezőgazdasági dolgo­zóinak üdvözlő levélben válaszolt, amelyben többek között ezt írja: „Örömmel fogadtuk jelentésüket, hogy a svídníkí járásban teljesítették Közösen aratnak Az opavai járásban !rvő Raduň község kis- és középparasztjai közö­sen aratnak. Az aratási munkatervet jó előre kidolgozták és négy mun­kacsoportot alakítottak, A közös aratás befejezése után igénybe veszik a faluban lévő hét cséplőgépet, melyeket teljes mértékben kihasználnak, így például az első munkacsoport 19 hektár gabonatermését csépeli/ ki. A kicsépelt magot azonnal a felvásárlóüzembe szállítják. Mivel ez a csoport fejezi be legelőbb a cséplést,a cséplőgép a többi csoportokat se­gíti. Az aratási és cséplésj munkáitokat a HNB mezőgazdasági bizottsága irányítja. A bizottság tagjai minden este értékelik a napi munka ered­ményét és intézkedéseket tesznek az esetleges hibák eltávolítására. A falu asszonyai ugyancsak nyugodtan dolgozhatnak, mert gyerme­keikről gondoskodnak a napközi otthonokban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom