Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-03 / 27. szám

1955. július 3. Földműves 3-A STRAHOVI STADIONBAN ★ A strahovi stadion­ban június 23-án délután fél­három órakor felhangzott a spartakiád harsona jele, azt je­lezve, hogy kezdődik a cseh­szlovák testnevelés történeté­nek legnagyobb ünnepélye. ★ A stadionban már a déli órákban óriási volt a tolon­gás. A két órakor érkező néző már csak nehezen tudott helyet szorítani magának, pedig a stadiont 130 ezer néző befogadására bővítették. De így is kicsi erre a nagy ünnepélyre. A nézőközönség lelkes üdvözlése közepette a főemel­vényen elfoglalták helyüket a CSKP KB irodájának tag­jai 's a díszpáholyokban helyet foglaltak a hazai és Kül­földi küldöttek és vendégek. Ezernyi színben tündökölt a strahovi stadion. Tizennégy óra harminc perckor felharsant a jel, meg­kezdődött az ünnepély. A zászlók felvonása után Vá :1av Pleskot az Állami Testnevelési és Sportbizottság elnöke megnyitotta az I. Országos Spartakiádot. Azután viharos üdvözlés közepette Antonín Zápotocký elvtárs, köztársa­ságunk elnöke emelkedett szólásra. Beszédét gyakran megszakította a közönség lelkes tapsa. A köztársasági elnök üdvözölte az ünnepélyen résztvevőket és tolmá­csolta a CSKP Központi Bizottságának és a Nemzeti Front kormányának szívélyes üdvözletét. Beszédében többek között hangsúlyozta: „...úgy kell építenünk, hogy soha többé ne térjen vissza a régi ka­pitalista uralom, a munkanélküliség, válságok és nyomor ideje. Büszkén nézhetünk azokra a nagy sikerekre, ame­lyeket eddig népi demokratikus államunk építésében elértünk. Sikeres tíz éves munkánk elválaszthatatlan ré­sze I. Országos Spartakiádunk is. Ma és spartakiádunk következő napjaiban a tömegek beszélnek itt Strahovon. Az egész világnak hirdetik majd, hogy az az állam, amelyben a nép olyan hatalmas művet tud létrehozni, mint 1. Országos Spartakiádunk, valóban népi demokra­tikus állam és népe valóban szabad nép. Nem célunk más országok megtámadása, csak a béke és önállósá­gunk megvédése, hogy :.épünk számára a jólétet és bol­dogságot biztosítsuk. Beszéde befejező részében felejthetetlen elnökünk, Gottwald elvtárs szavait idézte: „Előre, előre — egy lépést sem vissza“. Az ünnepélyes megnyitás után megkezdődött a spar­takiád első napjának gazdag műsora. Az első bemutatót az iskolások talajtorna-gyakorlataival kezdték meg. A zenekar indulót játszott és Šterc költő versének szava­lása közben felvonultak a fiatalok. Mire a szavaló befe­jezte a verset, a gyakorlatozok már a záróképet alkot­ták. Felzúgott a taps. Utána 3444 gyermek tarka, vidám felvonulását lát­hatta a nézőközönség. A felvonulást vidám népdalok hangjai kísérték. A gyermekek mozdulatai, a gyakorla­tok pontos elvégzése minduntalan lelkes tapsot váhott ki a közönség soraiban. Nagy sikert aratott, amikor a gyermekek bemutatták, hogyan kell helyesen közlekedni. A testnevelési iskolák hallgatóinak fellépése bemu­tatta azon módszerek gazdagságát, amelyekkel a torna hozzájárul az egészség megszilárdításához és a testi felkészültség eléréséhez. A 3—5-ik osztályos tanulók kockagyakorlatai követ­keztek. A százezres tömeg nagy tapssal jutalmazta a mintegy 13 ezer fiatal fiú és leány felvonulását és gya­korlatát. * Gyorsan váltották egymást a gyakorlatozók A 8-éves középiskolák 6—8. évfolyama fiú és leánytanulóinak kö­zös fellépése következett. A nézők szemei előtt 16 200 boldog ifjú lejtette táncát. Festői szépségű zárőképpel végződött az első nap. amelyet a nézők hosszantartó tapssal jutalmaztak. A spartakiád második napját a fiúk és leányok 40 ezres hatalmas tömegének fellépésével nyitották meg. A gyakorlótér közepén 10 000 diáklány színes zászlókkal a gyakorlók tömegének feje felett plasztikusan a követ­kező betűket alakította ki: ČSR, SSSR, és ez évszámo­kat: 1945—1955 A többi gyakorlatozó tapsolt, a katonák viharos hurrá kiáltással üdvözölték a mutatványt és a nézők szűnni nem akaró tapsviharral jutalmazták a fia­tal gyakOflatozókat. A program további részében a Hadsereggel Együtt­működők Szövetségének motorosai mutatták be gyakor­latuk egyes számait, valamint akrobata-mutatványokat. Utánuk a 11-éves középiskola 9—10. évfolyamának és a szakiskolák első három évfolyamának tanulói mutatták be gyakorlatukat, amely ismét elragadtatta a nézőket. A második nap műsorát „A nép boldogságáért” ün­nepi jelenettel fejezték be. Ugyanúgy, mint az előző napon a nézők határtalan lelkesedéssel fogadták a záró­képet. HÁNY KÖLTŐ, író és festő cso­dálta már Prágát; mindegyikük igye­kezett véleményt alkotni róla, de szavuk mégsem volt az utolsó. Mennyi történész és útleíró festette le házait, színes, szép szavakkal, de megállapításaik már régen elvesztet­ték érvényességüket, mivel Prága napról napra változik Ha most, az idei spartakiád idején sétára indulunk a város legismertebb helyein, meglepődünk azon, mennyi új errüéket látunk már bent a város szívében is. ÁLLJUNK MEG ELŐSZÖR a Sta­­roméstskéi (Óvárosi) téren, mivel rendszerint innen indulnak a Prá­gát megtekinteni afcaró látogatók. Erről a helyről indulnak körútjukra az autóbuszok és innen kezdi meg körútját a Turista nemzeti vállalat csoportja is. Az utolsó percben még kezünkbe adnak egy csomó frissen nyomott röplapot, hogy a hazai és külföldi érdeklődőkkel megismertes­sék Prága érdekességeit'. A Týnský templom komor tornya változatlanul néz le a történelmi térre, mintha a nemzet történelmének tükrébe nézne. Pár lépéssel a Týnský templomtól balra már új dolgokra figyelünk fel. A volt Kýnský palotában, mely ma ragyogó, új köntösben a cseh nép művészetét szolgálja, a tfemzeti Kép­tár grafikai gyűjteményét helyezték el. Vele szemben az emlékezetes staroméstskei városháza, amely már 1338-tól a város közigazgatásának székhelye szintén új arccal, melyet az 1945-ös forradalmi napok hősi harca után megérdemelt. Akkor az épületből csak egy csonk maradt. Ma a helyén egy nagy pázsit zöld el( a városháza ódon része azonban kibírta a harcokat, — habár nehéz sebek árán is — és ma már nehezen is­mernéd fel rajta az elmúlt, borzal­mas háború okozta forradásokat. A STAROMÉSTSKEI TÉRRŐL a Malý piactéren át a Húsz- és a Betlem térre jutunk. A régi épüle­tek tömege közül ragyogásával kivi­lágít a Betlem kápolna, az új prágai emlékmű. Az előbbi В etlem-kápolnát 1391-ben alapították, de napjainkig csak a falak egy része maradt meg Húsz és Jakoubek korából való fel­írásokkal. A nyugati falban három gótikus ablak van, míg a keleti ré­szén nehány maradványa az eredeti építkezésnek. A régi és eredeti épít­kezés maradványai oly nagy jelen­tőségűek, hogy a Betlem-kápolna a polgárházból átalakított otthonából újra átköltözött, hogy felújított an­yai elfoglalja helyét a prágai kápol­nák együttesében. Ma mint Húsz korabeli emlékmű, melynek belső berendezése is híven visszatükrözi korát, A Betlem-kápolnától elhagyott, a város legrégebben lakott utcáin visz az utunk. A Na Zabrádli utcánál eszükbe jut, hogy valamikor itt vég­ződött a gázló, mely a régi Prágá­ban első összekötője volt a Vltava jobb és balparti községeinek. Ez a Juditina-híd, majd a moslani Kar­­luv-híd elődje volt. A Karluv-híd a XIV. században épült. Építkezésének idejéből származik a staromestská hídtorony, melyen a sok művészi dí­szítésen kívül IV. Károly és IV. Václav domborművei is láthatók. Ha a híd szobrokkal díszített sétányán átmegyünk, közeledik már a prágai vár történelmi panorámája, A KARLUV-HIDAT elhagyva rá­lehel az emberre a Maié Strany-i romantikus környezet, mely a nagy­városi forgalomba is hű máradt a nerudai hagyományokhoz. A Malá Strana a prágai váralját képezte és sorsa szorosan egybefonódott az ural­kodókkal. Nem csoda tehát, hogy épületeinek díszítésében a Hradčany befolyásolta, ezért itt találjuk a leg­szebb prágai kastélyokat, területén Prága legszebb templomai állnak ki­váló szobrászok, festők alkotásainak díszítésével. Sétánk további útja a Szent Miklós templomhoz vezet, amely a világ kiváló barok építései­hez tartozik. A dómhajó nagy zöld kupolájával szemben egy tipikusan formait torony emelkedik a Malo Stranský kőtenger felé. A meredek Neruda utcán elérke­zünk a prágai vár kapujához. A vár az építkezési stílusok gaz­dag egyesítése. Művészi alkotás ez, mely az egész nemzet által szeretett, tisztelt és becsült emlék. A cseh ál­lam virágzásának idején növekedett szépsége is. Híres termei, — a Spa­nyol- és Vladislavský termek, me­lyekben sok történelmi nevezetessé­gű összejövetelt tartottak, a legnagy­szerűbb építészeti alkotások közé tar­toznak. Az egyes korok örökül hagy­ták itt üzenetüket. A román építé­szeti stílus a Szent György temp­lomban és a vár egyes legrégibb ré­szeiben fedezhető fel. A királyi kor viszont az annyira megcsodált Arra­­rasi Mátyás és Peter Pariér művei­ben, a Szent Vita templomban tük­röződik vissza. A Vladislavský kor­nak igen nagy hatása volt a vár építkezésére. EZ A KOR a gótikus és a rene­szánsz stílus átmenete, amint ezt a Vladislavský termen is láthatjuk. Belül gótikus alkotás, de kívülről már a reneszánsz idők mestereinek építkezései díszítik. A XVI. század at udvari hivatalok termeit, továbbá az északi megerősítés tornyát, de kü­lönösen a királyi kert gyönyörű épít­kezéseit, a Belvedernek nevezett Mi­­čovnai nyári lakot adta a várnak. II. Rudolf híressé vált művészi gyűj­teményét áthelyeztette a Spanyol­­terembe, a barokk stílus a vár ele­jén, a Mátyás óriáskapun jut érvény­re. így minden kor saját ízlésével és korának hű sajátosságaival művé­szetre ihlette mestereit. A mai idő is rányomta már saját ízlését, mely a Klement Gottwald által ajándéko­zott kiállítási gyűjteményben látha­tó. A prágai vár ma a művészi ér­tékek egyedülálló kincstárává vált és újból betölti történelmi hivatását. Térjünk vissza ellenben a várfalak másik oldalán a Letnára. Talán Prá­gának egy része sem változott meg annyira az utóbbi időben, mint ép­pen ez. A szépen rendbehozott nagy síkság, az Ünnepélyes katonai felvo­nulások színhelye, míg szemben vele a Letnai-alagútat látni. Mennyi év­tizeden át képezte a Letnai-alagút a tervezgetések és fontolgatások tár­gyát, s már-már kivihetetlennek lát­szott megoldása. Ma már kész do­log előtt állunk. A Letnai-alagút úay beleolvadt a forgalomba, hogy egész természetessé vált. Az új Sverma-hídig vezet, amely szintén egyik természetességévé vált a prágai utcák forgalmának. A mai idők leg­jelentősebb emlékműve a hatalmas Sztálin-szobor. A szobrot hazánk felszabadulásának lb. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségek al­kalmával leplezték le. A város bár­mely részéből látható ez a monu­mentális szobor, éppúgy mint a Hradčany. Fehér kövével mint egy világítótorony emelkedik ki az óriási terjedelmű kőházrengeteg közül. A SOK ÜJ EMLÉKMŰ, a sok új építkezés bizonyítéka annak, hogy Prága napról napra változik. De fej­lődése bizonyára még hosszú-hosszú időkig nem fejeződik be. ZMZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom