Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-10-16 / 42. szám
/ix&oa Й55. október Í6. 7 ъ A Nagyidai Állami Gazdaságról a tavasszal több kritikai cikk jelent meg az újságokban. A cikkek kellemetlenül érintették a vezetőket és a dolgozók nagy részét is. Azonban sajtötízperceken még sem vitatták meg, s panaszlevelet sem küldtek az illetékes szerkesztőségnek, csupán a cikkeket őrizgették, és őrizgetik még ma is, s azonkívül minden részlegen egy dolgozót azzal a feladattal bíztak meg, hogy ezután tájékoztassák az odavetődő szerkesztőket nehogy újból „kicsavart" dolgok kerüljenek az újságba. Lapunk május 8-i számában többek között ezt írtuk róluk: „A cukorrépa i •got április végén és május elején vetették el, éppen akkor, amikor a várkonyi és vásárúti állami gazdaságokban már sarabolták a szépen zöldé lő cukorrépát." Teltek, múltak a napok, a heteket hónapok követték. A gazdaságban megváltozott minden, az újságok pedig hallgattak róluk. A legtöbb dolgozónak ez fájt a legjobban. Sokat mondogatták: „Éppen akkor nem jönnek, amikor lenne miről írni." Azóta a tornai osztályon Vavrek János, bérelszámoló, Nagyidán Vsonavec Ferenc, könyvelő is elfeledték, hogy milyen különös funkciót viselnek. Nem nyílik alkalmuk a tájékoztatásra. A későn vetett cukorrépa pedig a jó gondozás következtében úgy megnőtt, hogy azt még az eperjesi cukorgyár dolgozói is megcsodálták. Négyszáz mázsára becsülték az átlagos hektárhozamát. A gazdaságban azóta a növénytermelésben és az állattenyésztésben is szép eredmények születtek. Már egy hete, hogy elvetettek minden szem gabonát, mégpedig szűksorosan. A kapásnövények betakarításában is élenjárnak. A Nap még fel sem kél, de a gazdaság dolgozóitól nyüzsög a határ és a gazdasági udvar. A vasútállomáson egyszerre három vagonba rakják a cukorrépát. A súlyos, kemény répatövek csakúgy koppannak, amikor egymást érik. Kusnír Gyula nagyokat merít gombosvégű Üj burgonyaszedő-gép Mezőgazdaságunk egyik legfárasztóbb munkái közé tartozott a burgonya betakarítása, mivel a kiásott burgonyát kézzel kellett összeszedni. Az utóbbi időben a mezei munkák egyre fokozódó gépesítésével kapcsolatban földjeinken is megkezdték a modern gépekkel való betakarítást. A jičíni Agrostroj által gyártott 400 darab szovjet kétsoros kiásóval felszerelt ТЕК 2-es gépen kívül itt vannak a szovjet burgonyakombájnok is. Sok KOK 2-es jelzésű kétsoros kombájn dolgozik már földjeinken, főleg az állami gazdaságokban. Ezzel a géppel egy váltásban 500 mázsás teljesítményt érnek el. A Jiöín melletti votickei állami gazdaságon érdekes összehasonlítási próbákat végeznek. A Mezőgazdasági К itató Intézet dolgozói közösen a minisztériumok dolgozóival megfigyelik az egyes kombájnok munkájának minőségét. így megfigyelik és összehasonlítják a szovjet kétsoros KOK 2, és az ettől még tökéletesebb KKR 2, továbbá a nyugat-német és angol gyártmányú egysoros kombájnok munkáját. Ezenkívül először próbálják k! a csehszlovák SBZ 2-es típusú kétsoros kombájnt, melyet a Mezőgazdasági Kutató Intézet gépesítési és villanyosítási osztályának dolgozói készítettek, továbbá a Mezőgazdasági Kutató Intézet gépét: a 2 SKB kombájnt. Az élenjáró szakdolgozókból összeállított bizottság minden gépnél gondosan feljegyzi a munka minőségét, a betakarítás következtében előidézett veszteségeket, valamint a betakarítás tisztaságát és a megsértett levélzet mennyiségét. További próbák alkalmával a vlašinskei nehéz talajon a gépek teljesítményét fogják kipróbálni. A próbák eredményei irányadóul szolgálnak majd a csehszlovák burgonyakombájnok további tökéletesebb gyártásához. avaszfól-őszig tízágú villájával a „fehér aranyból.” A többi dolgozó is igyekszik, de az ö munkája mégis szembetűnőbb. Dancsl János, a gazdaság nyugdíjas dolgozója nem állja meg szó nélkül. — Gyula, te azért bírsz ily sokat, mert a téglagyárban kipihented magad. — Dehogy a téglagyárban. Nekem ez a munka könnyebb és jövedelmezőbb is. Most bánom csak, hogy elmentem a téglagyárba. — Tudtam, hogy visszajössz, azért nem szóltam akkor, hiszen hiába is mondtam, volna. Én 33 évig megszakítás nélkül dolgoztam a gazdaságban, de nem bániam meg, és most... — No, engem se lehetne ezután elcsábítani, még mézes kenyérrel sem — válaszolt a napbarnított arcú fiatalember. Dancsi János a 33 évet úgy egybeveszi, mintha abba a szűkös cselédsors nem is lenne. Kusnír Gyula pedig az ez évi nehéz kezdetet, ami miatt megtorpant, feledteti önmagával. Az irodában is változás történt. — Varga Mihály növénytermelési csoportvezető mosolyogva dolgozik. Nincs könyökig elmerülve az iratokban, mint azelőtt. Már korán reggel végigjárta a határt, eligazította a munkásokat, és most mindenkiről tudja, hogy hol és hogyan dolgozik. Kupec Gyula, osztályvezető, a hídmérlegei ellenőrzi és gyönyörködik, amint egyegy autó, traktor, vagy szekér ráhajt a súlyos cukorrépával és burgonyával. Az istállónál Kiss András rakja a trágyát a széles gumikerekű pótkocsira. Felesége a burgonyaföldön dolgozik, a lánya a szedésben szeretne segítségére lenni. A burgonyaföldtől távolabb, daloló lányok törik a dús dohányleveleket. Egy-két nap múlva végeznek is * a töréssel. A lányok nótájába szinte belevegyül egy távoli „zeneszó". Szilvási Pali S-80-as lánctalpas traktora — amint két ötös ekét húz — pöfékel ily öreg hangon. A mélyszántás nehéz, de a jól karban tartott gép a tíz barázdát is mélyen felvágja, ami egy műszakban 7—8 hektárt tesz ki. Az ügyes traktoros már 3 ezer órát dolgozott gépével javítás nélkül. Ahol csak lehetett, gépcsoportot alkalmazott. Ezzel ő is nagyban hozzájárul, hogy nemcsak behozták a tavaszi késést, hanem előnyre is tettek szert a többi osztállyal szemben. A Béla-tanyán 100 hektár elhanyagolt földből, melyet ebben az évben csatoltak a gazdasághoz, 30 hektárt rozzsal vetettek be. 71 többibe pedig tavaszi kerül, de a földet még ezen az őszön megművelik. Az udvar közelében hatalmas parcellán zöldet a here. Olyan szép. mint májusban szokott lenni. Varga Mihály, akkor lett a legboldogabb, amikor erről a parcelláról érdeklődtünk. — Ez már második here — monaja örömmel, — illetve harmadik termés. Először gabonát arattunk róla, később a herét kaszáltuk le, ami már ott van abban a nagy kazalban szárazon összegyűjtve. Ez meg itt a harmadik termés, ha a kasza alá nem is nő meg, de jó legelőt ad. 250 mázsára becsülik a nagy kazal dúslevelű tarlóheréjét. Az állattenyésztés hasznossága eddig is emelkedett, de az a sok takarmány-tartalék, amely szálas- és silótakarmányból van, még télen is biztosítja a gyarapodást. Eddig 30 vagon silót készíiettek. A cukorrépa leveleket és szeleteket szintén lesilózzák, ami újabb vagonokkal gyarapítja a készletet. A Nagyidai Állami Gazdaságban a szép eredmények mellett azonban hiányosságokat is találhatunk, melyeket ha kiküszöbölnek, még szebb eredmények születhetnek. Nem működik jól például a CSISZ-csoport sem kulturális téren, sem a munkahelyen. Nincs külön munkacsoportjuk, amelyik versenyre serkentené a fiatalokat. Az összejöveteleket is elhanyagolják. Reméljük, hogy a jövőben ezen a téren is javulás történik és az eredményekről a dolgozók maguk számolnak be lapunkban. Cs. J. Csökken az önköltség, nagyobb a súlygyarapodis A nebojsai állami gazdaságban szép eredményeket érnek el a dolgozók, mióta bevezették az üzemen belüli önelszámolást (hozraszcsot). A sok közül érdemes megemlíteni Jozefina Popluhárovát és Mária Gešvanderovát akik 250—270 állatot gondoznak. Június 1- öl személyi takarékossági nőknek a súlygyarapodás növelésében pontos normájuk van, mely szerint aztán a takarmányt zabegységekre számítják át. Ezt figyelembe véve pontosan betartják az etetési technikát és minél jobban kihasználják a takarmányt. Eredményeik egyre szebbek. A hozraszcsot bevezetése előtt Az etetőnők számlájuk van. Helyes takarmányozás révén augusztus 31-ig 3808 korona értékű takarmányt takarítottak meg. Példás munkájukkal sokat segítettek a gazdaságnak, de a gazdaság sem feledkezett meg róluk. A megtakarított takarmányért 308 korona jutalomban részesítette őket. Popluháro á és Gešvanderová etető0,38 kg-os napi átlagos súlyszaporodást értek el a tervezett 0,43 kg-mal szemben, most pedig 0,46 kg a napi átlaguk. A CSKP KB határozata óta még szorgalmasabban dolgoznak, hogy az eddig elért eredményeiket is felülmúlják. Krajcsovics Ferdinánd Szervezzék meg jobban a cukorrépa-szállítást Az eredeti terv alapján már majdnem minden cukorgyárban teljes ütemben kellene folynia a cukorkampánynak. A helyzet azonban olyan, hogy eddig még egyetlenegy cukorgyár sem kezdte meg a kampányt, mivel nincs elegendő cukorrépa készletük. A cukorrépa kiszedése általában elkésett. Ezzel kapcsolatban a beadá sok is eltolódtak. Október 10-én a tervezett napi mennyiségnek csupán a 27,74 százalékát vásárolták fel. A teljes begyűjtési tervet csak 26,19 százalékra teljesítik és a feltételezett. mennyiségből eddig csupán 2,37 százalékot tesz ki a begyűjtés. Olyan számok ezek, melyek földműveseinket a cukorrépa gyorsabb begyűjtésére kell ösztönözze. Hiszen a cukorrépa kiszedésének és begyűjtésének késése az egész kampány menetét befolyásolja. A cukorgyárak várják a répaszállítmányokat. A vagonok ' ihasználatlanok és az előkészített cukorgyárak hiába várakoznak. Mivel a cukorrépa betakarítása és beadása nem megy tervszerűen, feltételezhető, hogy később torlódás következik be, mely aztán komoly nehézségeket jelenthet a forgalom, valamint a hídmérleg mázsálói részére is. Halaszthatatlan feladat tehát: minden lehető eszközzel meggyorsítani a cukorrépa betakarítását és beadását, hogy a kampányt így megkezdhessék. Csak a fokozott és tervszerű munka teszi lehetővé azt, hogy cukorgyáraink az eddigi késést behozzák s a tervteljesítésben fennakadás ne fordulhasson elő. Silózó kombájnt készítettünk Addig-addig tervezgettünk, míg végre sikerült egy olyan gépet szerkesztenünk, mely a mai követelményeknek megfelel. A kombájn egy pótkocsit is húz maga után a felszecskázott takarmánynak. Az egész szerkezetet egy ' négyhengeres Diesel-motor hozza működésbe. A négyméteres kasza levágja a silónak való takarmányt és a fölvonó felviszi a szártépőbe, onnan elevátor segítségével kerül a pótkocsiba. A pótkocsin 2-3 ember dolgozik, hogy minél több szecska férjen bele. Ezzel a kombájnnal csak rövid ideje dolgozunk és máris 52 vagon silót készítettünk. A kombájn teljesítménye óránként 60 mázsa. Egy nap alatt 400—600 mázsát is képes feldolgozni és csak 5 munkás szükséges hozzá. Az eddigi silózási eredményeknek a nyolcszorosát lehet így elérni. A sürgős betakarítás időszakában sok munkaerőt megtakaríthatunk vele. Mi úgy számolunk, hogy az őszön még 100 vagonra valót lesilózunk a magunk készítette kombájnnal. A jövő évben a tavaszi bükkönytől kezdve a kukoricakóróig 500—600 vagon teljesítményt akarunk elérni ezzel a kombájnnal. Ebben az évben azt tapasztaltuk, hogy a 45 cm sortávolságra vetett és 325 cm magasra : tt kórót is szépen vágja ez az újfajta gép, és a szártépője nagyszerűen feldolgozza. A jövőben egy ilyenfajta gép egy-egy állami gazdaságnak vagy szövetkezetnek elegendő', mert két műszakban is lehet vele dolgozni. Világítóberendezése nagyon jól működik. JANDA FERENC Zselíz Á G Bőséges silóíakarmányt Az idén országszerte gazdag takarmánytermésünk volt. Szükség is van a jó takarmányra, hiszen életszínvonalunk emelkedése megköveteli, hogy a mezőgazdaság egyre több hús, zsír és tejterméket adjon az országnak. S_ ahhoz pedig, hogy bőven jusson hús, vaj, tej, zsír a dolgozók asztalára, elsősorban jól jövedelmező, nagy hasznot hajtó állatállományra van szükség. Az állatállomány pedig csak akkor lesz hasznos, ha az év bármely szakában bőséges takarmány áll rendelkezésre. Ez évben bár bőséges takarmányt raktunk kazalba, de a tél nagyon hosszú, és ha meg akarjuk tartani az állandó tejátlagot, akkor az állatállomány telelésére alaposan fel kell készülni. A tapasztalt gazdák és a szakemberek bebizonyították, hogy ha a telelésre idejében, bőséges, jó minőségű takarmányt biztosítunk, és ha változatosan osztjuk be az adagot, télen sem csökken a tejhoz; n. Mindezek bizonyítják, hogy nem elegendő csupán a száraz széna, illetve a száraz szálas takarmány az állatállomány átteleltetéséhez. A száraz tápdús takarmányok mellett még elmaradhatatlan a jó silótakarmány, a zölden lesilózott csalamádé, tejérettségű sűrűkóró, répalevél, napraforgó, s egyéb eféle tartósítható takarmány. A CSKP KB határozata is „Az állattenyésztési termelés további fejlesztéséről“ — előtérbe helyezi az állatállomány takarmány ellátását és kimondja, hogy „csökkenteni kell a kései és a rossz betakarítás okozta tápanyag veszteségeket. Az eddiginél nagyobb mértékben kell végrehajtani a takarmány silózását, biztosítani kell az állami gazdaságokban és az EFSz-ekben silóvermek' építését“. A téli _ takarmányok biztosításában a múlt évben szerzett tapasztalatok is bizonyítják, hogy érdemes minél több silót készíteni, hiszen a tejhozamon keresztül duplán visszatérül az a fáradság, amelyet ősszel ezekre a munkákra fordítunk. Az idén bőséges silótakarmány áll rendelkezésünkre. Még most, pár nappal a szedés előtt is szép dús a cukorrépa levele. A cukorrépából nagy tápértékű silótakarmányt nyerhetünk, mert a leveleken kívül jó darab répakarajok is kerülnek a silógödrökbe. Ez éven a kukorica levele és kórója is több tápanyagot tartalmaz, mint más éveken. A csövek, bár beérettek, de a szár és a levél zöldes. Olyan szép egy: egy vidéken a kukoricatermés, hogy nyoma sem látszik rajta a koratava-. szí rossz időjárásnak. Egy-egy tő 2, sőt 3 csövet is érlel. A csaknem két méter magas sűrű, kövérlevelű kukoricaszár is sokat jelent silótakarmánynak. A múlt év őszén a párt és kormány felhívása után a takarmányok biztosítására országszerte megindult a munka. Állami gazdaságaink minden lehetőséget felhasználtak arra, hogy minél több silótakarm'ányt biztosítsanak az állatok teleltetésére. Hogy mit jelentett ez a tejhozamban, ahhoz nem kell különösebb magyarázat. Elég, ha egy példát felhozunk a garamlöki részlegből. A múlt évben a téli hónapokban 11-12 liter volt a tehenek átlagos tejhozama. Szabó fejőgulyás pedig egyszer 18 literes átlagot ért el. Ebben a gazdaságban minden dolgozó meggyőződött arról, hogy nagy tápértéke van a silótakarmánynak. A terven felül beadott tejből szép jövedelem folyt be a gazdaságnak és a dolgozók keresete ezzel megnövekedett. Az idő jóra fordul a takarmánytermelésre, most már csak tőlünk függ, hogy a bő termésből minél többet raktározzunk el télire. Tehát jó szervezéssel a munkaerő helyes elosztásával anélkül, hogy ez az őszi munkák rovására menne — elegendő takarmányt biztosíthatunk télire. Így nagy lépést tehetünk előre a Központi Bizottság legutóbbi határozatának megvalósítására az állattenyésztési termelés fejlesztésének útján és ami a legfontosabb, bátran várhatjuk a telet, hiszen ahol bőséges siló- és egyéb takarmány van, ott nem okoz különösebb gondot az állatok áttelelése. „Az erdő és a legelő“ A Szlovák Tudományos Akadémia és az illetékes megbízotti hivatalok Tátra-Lomnicon „Az erdő és a legelő” című témáról tudományos értekezletet tartott. Az értekezleten részt vett František Tűnik megbízott, aki értékes vitafelszólalásával hozzájárult az értekezlet színvonalának emeléséhez. A részvevők meglátogatták Felsogaram és a Magas-Tátra hegyvidékét, mivel Itt az erdei legeltetés kérdő e a legégetőbb problémák egyikét képezi. A legelésző állatok nagy károkat okoznak az erdei növényzetben, tönkreteszik az erdei földet és elősegítik a folyóvizek és a jég pusztító munkáját. Éppen ezért az értekezleten határozatot hoztak, mely szerint haladéktalanul fel kell javítani a legelőket és réteket, hogy ott elegendő takarmány teremjen, és ezáltal elkerüljék az erdőben való legeltetést. Az alkalmatlan helyi legelőket újból fásitják.
