Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-10 / 28. szám

1955. fífius ifl.

FKídmtive:

A mezőgazdasági termelés fejlesztésének és az EFSZ-ek további építésének feladatai

gon heverő földek felszántásával nyert vetési területek kibővítése. Másodszor az összes mezőgazdasági és szántóföldek intenzív kihasználása. Harmadszor olyan növények vetése, amelyek az élelmiszerellátás és a takarmányaiap szempontjából viszonyaink között a legnagyobb hektárhozamokat adják és az állattenyésztési termeléshez a legtöbb takarmányegységet tartalmazzák.

A növényi termelésben az 1955-ös évvel szemben a terv javasolja, a vetési területek 81 ezer hektárral való növelését. Főleg a parlagon heverő földekről van szó.

A vetések struktúrája biztosítja a takarmányalapok és a műszaki növények termesztése méretei emelésének előfeltételeit.

Gabonafélével a földek 52,2 százalékát, műszaki növényekkel 7,6 százalékát, burgonyával és zöldséggé]

13,5 százalékát, takarmánynövényekkel 26,7 százalékát vetjük be.

A gabonaféléknél emelkedik a takarmánygabona részaránya, ezek közűi főleg a kukorica vetési területe. A takarmánynövények között biztosítani kell a esalamádé és a silózásra termelt kukorica vetésének lényeges kibővítését. A kenyérgabona területeit a múlt évi színvonalon tervezik.

Némelyik ipari növénynél emeljük a vetési területeket. Ez szükséges a dolgozók fokozodó követelményei érdekében, valamint a kivitel szükségleteinek fedezésére és a hazai nyersanyagok biztosítására is. Az 1955-ös évvel szemben a cukorrépa vetési területei 1,1 százalékkal, a lené 1,3 százalékkal lesznek nagyobbak.

Az állami gazdaságok vetési területeinek struktúráját az ipari és takarmánynövények fokozott termelése jellemzi. Az 1956-os évre tervezett gazdasági állatállományok szintén á X. pártkongresszus irányelvei által

megállapított feladatokból indulnak ki.

Némely eltérés a X. kongresszus irányvonalától abból következik, hogy 1954-ben nem teljesítették a takarmánytermelés tervét és ezért csökkenteni kellett az 1955. évre eredetileg tervezett állattenyésztési termelést. Ez a csökkentés részben még kihat az 1956. évi tervjavaslatra 's.

Az 1955. évi növényi termelési terv és takarmánybehozatal, valamint az 1956. évre szóló javaslat teljesítésével 1957-ben lényegében már el lehet érni az állattenyésztési termelésben a X. ' kongresszus irányelveinek mutatóit. A X. kongresszus irányelvei abból az előfeltételből indultak ki, hogy már 1954-ben határozott fordulat állott be a mezőgazdasági termelésben.

Az 1956. évi tervben előirányzott hústermelés teljesítéséhez szükséges lesz szélesebb mértékben folytatni a vágómarhák és sertések szerződéses hizlalását. A javasolt állatállományok összhangban állanak a takarmányalappal a takarmányok leggazdaságosabb kihasználása mellett. A takarmány betakarítása, termelése és behozatala az 1956—1957-és években a takarmányszükségletet . zabegységben 97 százalékra és tápláló fehérjékben 83 százalékra fogja fedezni, a X. kongresszus irányelvei által megállapított mennyiséghez viszonyítva. A hazai termelésből a takarmányfogyasztást zabegységekben 86 százalékban fedezzük, ebből az állami gazdaságokon 78 százalékban, a nemzeti bizottságok kezelésében lévő gazdaságokon 87 százalékban. A múlt évek ke! összehasonlítva a takarmányfogyasztást 18—20 százalékkal jobban fedezzük, úgyhogy a takarmanytermelés és behozatal teljesítésével az állatok etetése elegendően biztosítva lesz.

A tervezett vetési területek és ál

(Folytatás a 4. oldalról)

latállományok elérésére döntő lesz, hogyan fejlesztjük tovább az EFSZ- ek, valamint a kis- és középparasztok törekvéseit a mezőgazdasági termelés emelésére. Fontos és nagyon jelentős )esz az állami gazdaságok munkája.

Már а 1Я. pártkongresszus azzal, bogy kitűzte falvainknak az egyéni elaprózott gazdálkodásról a kollektív szocialista mezőgazdasági nagytermelőire való áttérés irányvonalát, fontos szerepet határozott meg az állami gazdaságoknak. Az állami gazdaságoknak a falvakon szemléltető példaképet kell mutatniok a kis- és középparasztoknak és a gyakorlatban kell bebizonyítaniuk a szocialista nagyfokúan gépesített és jól megszervezet gazdálkodás összes előnyeit. E feladatok teljesítése az állami gazdaságoktól megköveteli, hogy hamarosan kiküszöböljék gazdálko dásuk összes hiányosságait és minden téren valóban példaképpé váljanak.

Az állami gazdaságok gazdálkodásáért nagyobb felelősséget kel! vállalniuk a kerületi és járási nemzeti bizottságoknak. Elképzelhetetlen továbbá az állami gazdaságoknak a Földművelésügyi Minisztérium által való irányításának eddigi bürokratikus módszere és teljesen érvényesíteni kell a kerületek és járások befolyását e gazdaságok további fejlődésére.

Az idei és jövjj évnek további határozott lépést kell jelentenie az állami gazdaságok gazdálkodásának megjavítása felé, úgy hogy minden téren teljesítsék a számukra meghatározott feladatokat.

* * *

Az - 1956. évi terv szétirásának előkészítésével kapcsolatban részletesebben óhajtok beszélni néhány fontos kérdésről.

A kulák egész dolgozó népünk megrögzött ellensége volt és marad. Ezért továbbra is folytatni fogjuk korlátozásának és elnyomásának politikáját, amelynek sikere attól függ, milyen tevékenyén támogatják a kis- és középparasztok, attól, hogy a kulákot hogyan leplezik le az egész falu előtt, mint a népi demokratikus rendszer ellenségét, a kis- és középparasztok ellenségét.

Határozottan törődni fogunk azzal, hogy e gazdaságok tulajdonosai teljesen kihasználják minden munkaerejüket és eszközüket a földek rendes megművelésére, a földeket idejében és jóminöségüen műveljék meg az agrotechnikai határidőkben, jó minőségű vetőmagokat és műtrágyát használjanak, gondozzák a növényeket a vegetáció folyamán, idejében végezzék el a betakarítást és teljesítsék a megszabott beadásokat.

A Csehszlovák Köztársaságban sok hektár föld van kötelező bérletben, ennek többsége egyénileg gazdálkodó parasztoknál. Ez az állapot a jövőre nézve gazdaságilag és politikailag nem tűrhető. Nagyrészt a kulák-rcidekröl, elhanyagolt gazdaságokról és községi földekről van itt szó. Vannak azonban olyan földek is, amelyeknek tulajdonosai a múltban feladták a gazdálkodást, esetleg bérbeadták a földeket, nem éljek a községben, a gazdálkodáshoz nincsenek megfelelő eszközeik és nem akarnak a földeken gazdálkodni.

Ahol a kötelező bérletben levő földeket a parasztok nem képesek megművelni, mert saját maguknak is nagy kiterjedésű földjeik vannak, ke-Használjunk ki minden talpalatnyi földet

A mezőgazdasági termelés emelésének fö feladatai közül az első: lényegesen kibővíteni és teljesen kihasználni minden szántó- és mezőgazdasági földet. Az 1955-ös évre szóló mezőgazdasági termelési tervet, amint már mondottuk, az ősszel nem Írták szét teljes terjedelmében. A kerületi tervező üzemeknél 95 675 hektár szántóföld maradt szétiratiánul, emellett további 48 708 hektárt bíztak a helyi nemzeti bizottságok kezelésére.

A parlagon heverő földek kikutatásának és beosztásának akciójában, amelyet a nemzeti bizottságok a tavaszi hónapokban folytattak, a kerületekben további 86 567 hektár parlagon heverő szántóföldet állapítottak meg. A térképezés és földmérés központi igazgatósága azonban 95 650 hektár parlagon heverő földet, tehát 9083 hektárral többet állapított meg, mint a nemzeti bizottságok. Ez azt mutatja, hogy a nemzeti bizottságok ennek a fontos feladatnak nem szenteltek megfelelő figyelmet. A parlagon heverő földeket beosztottak megművelésre az állami gazdaságokhoz, EFSZ-ekhez, a parasztokhoz, valamint a gép- és traktorállomásokhoz. Ezekből a földekből egyes szektorokban összesen 39 854 hektárt szántottak fel. Ebből a cseh országrészekben 30 403 hektárt, Szlovákiában 9451 hektárt. A határvidéken 15 900 hektár parlagon heverő földet szántottak fej. E földekből eddig összesen 39 005 hektárt vetettek be.

A kerületekben gyakran különféle viták folytak arról, vajon az egyik, vagy másik esetben parlagon heverő földről, vagy olyan földről van-e szó, amelynek nincsen gazdája stb. Keveset tesznek azonban annak érdekében, hogy a földet, amelyet gyakran hosszas határjárás után találtak meg, végre bevessék.

Állandóan látható, hogy lebecsülik a parlagon heverő földek megművelésének feladatát. Ezt nem tűrhetjük. További intézkedéseket kell tenni, hogy mind a határvidéken, mind pedig egész köztársaságunkban minden egyes hektár földet felszántsanak, bevessenek és felhasználjanak intenzív növényi termelésre.

Nagyon komoly probléma, hogy jelentős földterületnek nincs biztosítva a rendes megművelése, nem tervezik rajtuk a termelést, sem a beadást. E földek tervezett termelésének hiánya jelentős százalékát teszi ki a termőföldek egész területének és komolyan veszélyezteti a mezőgazdasági termelés emelése feladatainak teljesítését. A rendes gazdálkodást és a föld maximális kihasználását elsősorban nem tudják biztosítani az elöregedett, vagy beteg parasztok, a munkaképtelen kis- és középparasztok, Ök saját erejükkel és eszközeikkel nem használhatják jól ki és nem művelhetik meg jói a földeket.

Másodszor a kulákgazda Ságokról van szó, amelyeken a földek rendszerint nagyon termékenyek, itt a földek ki nem használásának fő oka a kulákok ellenséges állásfoglalása, célzatos érdektelensége a termeléssel szemben, a munkaerőhiány és néhol az öregség és betegség is.

Harmadszor olyan földekről van szó, amelyeket az utóbbi években a parasztoknak kötelező bérletbe osztottak ki. Sokan közülük e földek megművelésére nem fordítanak elég gondot, mert e földeket akaratuk ellenére osztották ki nekik és né-J melyiküknek nincsenek meg a szükséges munkaszerszámai sem.

Az összes mezőgazdasági földeknek intenzív mezőgazdasági termelésre való felhasználása nagyon fontos feladat. E kérdések megoldása nem tételez fel semmilyen kampányt, hanem az egyes esetek rendszeres megoldását. Emellett nagyon fontos, hogy ne járjunk el gépiesen és sablonosán.

A kis- és középparasztoknak, akiknek gazdaságához nincsen biztosítva a munkaerő, a leghatásosabb segítséget jelenti, ha megnyerjük okét az EFSZ-ekbe. Ami a munkaképteleneket illeti, akik földjeiken nem tudnak gazdálkodni és a községben nincsen EFSZ, a nemzeti bizottság szerződés megkötését közvetíti a paraszt és a gép- és traktorállomás között. A nemzeti bizottság ezeknek a parasztoknak szükség szerint megszervezi a szomszédok segítségét és sevés a munkaerejük és a munkaeszközük, ezeket a földeket elsősorban az állami gazdaságokhoz, esetleg az EFSZ-ekhez osztjuk be. Más esetekben ezeket a földeket az érvényes irányelvek alapján a gép- és traktorállomás műveli meg a nemzeti bizottság segítségével.

Következetesen fogjuk érvényesíteni azt az elvet, hogy minden földtulajdonos köteles biztosítani a föld rendes megművelését vagy saját erejével, vagy más módon. Abban а г esetben, ha a földtulajdonos, aki a földön nem gazdálkodik, nem gon-, doskodik földjeinek rendes megműveléséről és kihasználásáról, a földeket megvásárolják a törvényes rendelkezések alapján és ingyenes használatba adják annak, aki azon eddig gazdálkodott, vagy ezután gazdálkodni akar.

Az ilyen esetek megoldásánál úgy fogunk intézkedni, hogy kibővüljön a szocialista szektor földalapja és ne kerüljön sor a mezőgazdasági földek szétaprózására.

Azokban a községekben, ahol rrlindeddig nincs szocialista szektor, tartsuk szem előtt, hogy a földek rendes megműveléséhez és kihasználásához vezető út főleg az EFSZ-ek alapításában rejlik.

Az összes földek megművelésének és kihasználásának minden községben arra kell irányulnia, hogy а X. konggresszus szellemében a mezőgazdasági termelés lényeges emelését, a munkások és parasztok osztályszövetségének további megszilárdítását és a szocializmus építését szolgálja a falvakon.

Fokozott mértékben szervezzünk munkaerőket a mezőgazdaságba

gítséget nyújthatunk nekik munkaerőkkel a csúcsmunkák idején is.

Továbbá lehetséges, 4wgy ezek az öreg, beteg földművesek vagy családtagok nélkül álló földművesek földjeik egy részét és állataik egy részét, vagy egész gazdaságukat előnyösen átadják a szocialista szektornak. A helyi feltételek szerint helyi érdeklődök bérbe is vehetik ezeket a földeket mezőgazdasági termelés céljaira, de nem parcellázásra és házak építésére. Természetesen mindez kölcsönös megegyezés és szerződés alapján történhet.

Azokkal a kis- és középparasztokkal, akik nem .teljesítik rendesen termelési és beadási kötelességeiket és feladataikat és ők maguk vagy családtagjaik a gazdaságon kívül üzemekben, vagy .hivatalokban dolgoznak és a községben laknak, a nemzeti bizottságok megtárgyalják azt, hogy mint földműveseknek milyen kötelességeik vannak a társadalommal és az állammal szemben. Ebben nem lehet csupán adminisztratív módon eljárni, hanem rá kell venni őket, hogy földjükön dolgozzanak és kötelességüket mint földművelők teljesítsék. Szükséges, hogy a jövőben a nemzeti bizottságok és üzemek jobban érvényesítsék azt az elvet, hogy a gazdálkodó, vagy annak családtagja a mezőgazdaságból csak a helyi nemzeti bizottság jóváhagyásával mehet más1 munkakörbe és csak akkor, ha biztosítva van termelési tervének teljesítése.

Egész másként tekintünk a kulákok hanyatló gazdálkodására. A párt politikájával, a párt irányvonalával összhangban álló gazdasági intézkedésekkel a kulákot korlátozzuk és elnyomjuk és aláássuk hatalmi helyzetét a falvakon.

Ezekben az esetekben az intézkedések arra a célra irányulnak, hogy kihasználjuk a kylákföldeket, amelyek a falvakon a legjobb és legértékesebb földek, hogy teremjenek és mezőgazdasági termékeket adjanak társadalmunknak. A kulákokat talpra állítani semmi esetre sem fogjuk. Ezért nem marad más hátra, mint azt termi, ami a kulákot nem erősíti, hanem ellenkezőleg, a szocializmus építését szolgálja.

Fontos kérdés a munkaerőtoborzás a mezőgazdaságba. А X. kongresszus kitűzte, hogy az 1954-es évben 105 ezer állandó munkaerőt, 1955-ben 85 ezer állandó dolgozót kell megnyerni a mezőgazdaságba. Ennek az irányelvnek állandóan elégtelen teljesítésében egy kis javulás állott be a Központi Bizottság februári tilé’se után. Meg kell azonban mondani, hogy a mezőgazdaságnak munkaerőkkel való megerősítésével semmiképpen sem lehetünk elégedettek. A pozitívum abban van, hogy a munkaerők szerzésével elsősorban a pártszervezetek és CSISZ-csoportok kezdtek foglalkozni, ami részleges sikert hozott. Kevésbbé fogják fel e feladat politikai jelentőségét a szakszervezetek, a nemzeti bizottságok •és az üzemek -vezetőségei. Az ifjúság toborzása a határvidékre beváltotta pártunk reményeit és helyesnek mutatta azt, hogy a párt kbnkrét feladatokat adott a CSISZ-ben levő kommunistáknak.

A határvidékre 10 098 fiatal embert szereztünk. Ügy vélem, hogy a Központi Bizottság elismerését fejezheti ki a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek e feladat teljesítéséért. Fiatalságunk politikailag helyesen fogta fel ezt a feladatot. Az ifjúsági brigádok beválnak és nagy politikai és gazdasági jelentőségük van.

Határmenti járásaink nagyon gazdagok és főleg gazdag lehetőségek nyílnak további kihasználásukra. Ezért az ifjúság kezdeményezését továbbra is támogatni kell és az ifjúságnak további és főleg hatásos segítséget kell nyújtani.

Értékesnek tartjuk azon munkások pozitív elhatározását, akik az üzemekből tartósan átmentek a mezőgazdaság erősítésére, főleg a határvidékre.

Az EFSZ-ekbe a vidéki lakosságból 28 552 dolgozót nyertek meg, 12 538 dolgozót, vagyis 44 százalékot helyeztünk át a mezőgazdaságba.

Az állami gazdaságokon, főleg a gép- és traktorállomásokon nagy a munkaerőhullámzás. Ez szüntelen nehézségekre vezet a falvakon, rosszabbá teszi az állami gazdaságok, a gép- és traktorállomások, EFSZ-ek gazdasági eredményeit és nagyon súlyos politikai kihatása van. A toborzás eddigelé nem folyik tervszerűen és nincs jól irányítva. Ezért a kerületi mezőgazdasági munkaerőtoborző bizottságok munkágép- és traktorállomások mintegy jának elégtelenségében keresendő a hiba. Az EFSZ-ekben számos helyen

helytelen nézetek nyilvánulnak meg, amelyek szerint, ha az EFSZ-nek több tagja van, akkor ez rosszabb gazdasági eredményeket hoz. A nemzeti bizottságok és EFSZ-ek funkcionáriusai gyengén gondoskodnak arról, hogy a mezőgazdaságot új munkaerőkkel erősítsék meg. A falusi pártszervezetek, valamint a párt járási és kerületi bizottságai nem harcolnak kellőképpen a helytelen nézetek ellen és nem látják egyik fő feladatuknak a mezőgazdaság munkaerőkkel való megerősítését. *

Nem kielégítő a mezőgazdasági siakemberek kiküldése sem. Az állami gazdaságok, a gép- és traktorállomások csekély érdeklődést tanúsítanak szakképzett erők szerzése iránt, pedig ismeretes, hogy a gép- és traktorállomások dolgozóinak kétharmada nem rendelkezik megfelelő szakképzettséggel.

Az ifjúság, amely tavasszal a határvidékre érkezett,, megjavította e járások helyzetét. Az állandó települőkkel való betelepítés, amelyet a Földművelésügyi Minisztérium szervez, még mindig nem folyik kielégítően.

А X. kongresszusnak a mezőgazdasági munkaerők toborzásáról szóló irányelvei teljesítéséhez ezek a további intézkedések szükségesek:

Széles mértékben ki kell fejleszteni a párt, szakszervezetek, az ifjúság és a nemzeti bizottság széleskörű felvilágosító és propagáciős munkáját a mezőgazdaság új munkaerőkkel való megerősítésének fontosságáról.

Tekintettel arra, hogy néhány ifjúsági brigád elvégezte kötelezettségeit a téli hónapokban és arra, hogy a mezőgazdasági területeket tovább kell bővíteni a határvidéken, a CS1SŽ feladatává kell termi, hogy további fiatal embereket nyerjen meg a határvidékre. Augusztus végéig további tízezer ifjúnak kell a mezőgazdaságba érkeznie. Ennek jelentős része kell, hogy azok közül az ifjak közül kerüljön ki, akik elvégezték katonai szolgálatukat. Egyidejűleg kampányt kgiL kifejleszteni a fiatalok tartós letelepüléséért a határvidéken, amihez tervszerű előfeltételeket kell teremtenie a Földművelésügyi Minisztériumnak és a nemzeti bizottságoknak.

Az üzemekben dolgozó és falvakon lakó munkások közül ez év augusztus végéig 10 ezer dolgozót kell megnyerni, hogy tartósan áttérjenek a

(Folytatás á 6. oldalon)