Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-10-02 / 40. szám
4 f^Mmßves 1955. október 1. UTÓ К „Anciáš“-szavak A napokban átjött hozzám Péter bácsi a szomszédtól. A szokásos fogadtatás és helykínálás után fontoskodva egy összehajtott papírt húz elő a zsebéből. Szó nélkül átnyújtja nekem. Széthajtom — öreges írást pillantok meg. Olvasom: Obszervatórium konzervatórium, intenzív, kapacitás, pomológia stb.- Kérdően nézek az öregre. No, találja ki mik azok, — int fejével az öreg a papír felé. — Ezek Péter bácsi: idegen szavak. — No lássa, éppen ez a baj. Nem értem egyiket se, pedig szeretek újságot olvasni, mondja egy szuszra Péter bácsi, majd folytatja — az újságból néztem ki ezeket a furcsa szavakat. — Gyanúsan ránézek. — Mondja Péter bácsi, azt is az újságból olvasta, hogy pomológia? Pillanatnyi gondolkodás után hamiskásan mosolyog. — Nem! Azt egy gyiimölcsészeti szakkönyvben olvastam, de azt sem értem, — vallja be. — Ez Péter bácsi gyümölcs- ésszőlőismeretet jelent, — magyaráztam neki. — No és miért nem lehet azt így— értelmesen, magyarul megírni? No, jó Péter bácsi, ebben a korban... mint maga... — Milyen korban? — Csattan fel hangja sértődötten, — itt a faluban nálamnál, sokkal fiatalabb „Péterbácsik" sem tudnák megmagyarázni, hogy mi is az a obszervatórium. vagy mi is a neve. — Es hogy gondolja ezt megoldani. — Már arról is gondolkodtam minden újság megjelenésekor egy kis helyet kéne szorítani ezeknek a „anctás" szóknak..., vagy a szó után lehetne zárójelbe tenni magyar jelentését. Merthogy ,,ők" értik én azt jól tudom, de mi haszna, ha mi, akik olvassuk, nem értjük. — Hát jól van Péter bácsi, megírjuk „nekik" és aláírja a nevét, hogy maga ezeket kifogásolja, így és így látná jobbnak, mert aláírás nélkül a szerkesztőség nem veszi figyelembe a levelet. Az öreg kissé meghökken, majd kis idő múlva újra megszólal: — Aztán az egész nevem mégse kéne kiírni. Ne röhögjön rajta a világ, hogy ilyen vén fejjel akarok tanulni: vagy annyira buta vagyok, hogy még azokat az „anciáš" szavakat se értem. В. I., Padány Mezőgazdasági kiállítás Királyhelmecen Zeneszerző, népdalgyűjtő és kutató, zongoraművész, pedagógus és társadalmi személyiség — nehéz lenne rövidebben jellemezni Bartók Béla sokoldalú tevékenységét. A nép iránti lángoló szeretet lelkesítette, szenvedélyesen gyűlölte az önkényt, demokrata volt és a népek közötti barátság nagyszerű eszméjének harcosa. Századunk elején kezdte pályáját, amikor hazája még nem élvezte a nemzeti függetlenséget. Már egyik korai művében — a „Kossuth-szimfóniá”-ban — amelyre az 1848—49-es forrradalmi események ihlették, a haza felszabadulásában hívő hazafi hangja csendül meg. Bartók Béla 1905-ben kezdte meg a magyar népdalok feljegyzését és már egy év múlva barátjával, Kodály Zoltánnal együtt közzétette az első gyűjteményt. A parasztdalok szinte megszámlálhatatlan gyöngyszemét fedezték fel a magyar falvakban és igyekeztek azokat közkinccsé tenni. Ezek a dalok lettek alkotó kutatásuk alapjává. Bartók nemcsak feljegyezte és feldolgozta a magyar parasztok gyönyörű dalait, hanem igyekezett közelebbi kapcsolatba kerülni azok alkotóival és előadóival. Élete legboldogabb napjait töltötte a dolgozó nép között, ahol „nyoma sincs a többi nép iránti gyűlöletnek.“ ... — mint írta Forrón szerette hazáját és népét, az azonban nem volt a gátja annak, hogy értékelni és becsülni tudja más népek kultúrját. Szeretettel gyűjtögette és jegyezte fel nemcsak a magyar, hanem a román, szlovák, szerb, tötök és más dalokat is. Román vonatkozású dalgyűjteményei, tudományos kutatásai és zenei alkotásai megérdemelten váltak népszerűvé. Bartók Béla abban a korban élt, amikor a nyug at-európai művészetben Božena Slančíková Timrava 88 évvel ezelőtt 1867. október 2-án született egy Losonc melletti kis faluban. Iskoláit otthon, majd Besztercebányán végezte. 1918-ig állás nélkül volt. írni csak unalomból, kedvtelésből kezdett. Első írásai a Budapesten megjelenő „Slovenské noviny"-ban nem keltettek nagyobb feltűnést a pesti szlovákok között. írd-■ sai később lettek ismeretesek. Timrava jól ismerte a falut. Munkájának témakörét a falu és a kisvárosi életéből választja. Kezdő írásaiban a falusi nép főhibáit: a pénzéhséget. a földharácsolást, az uzsorát bírálja. Ne idealizálja a népet! Nem közeledik hozzá mindent megbocsátó, vállveregető mosollyal, hanem a saját, egyéni módján igyekeg.yre jobban erősödött a modernista irányzat s ez bizonyos fokig az ő munkásságán is megmutatkozott. Életművélje azonban nem ez volt a jellemző, hiszen legjobb alkotásaiban a magyar nemzeti kultúra haladó hagyományait fejleszti tovább. A népművészettel való szoros kapcsolata legjobb műveiben mindenütt érezhető, és ez határozta meg zenéjének életteliségét, lebilincselő erejét is. Nem véletlen, hogy Bartók a ,',Kossuth-szimfóniá”-val kezdte alkotó munkásságát, nem véletlenül fogott hozzá a népművészet kincseinek tanulmányozásához és kiaknázásához. Lelkében a szabadságszeretet lobogott, egyike volt a népet szolgáló magyar értelmiség legjobb képviselőinek. 1919-ben, a magyar tanácsköztársaság emlékezetes hónapjaiban Bartók Béla közötte volt azoknak az értelmiségieknek, akik együttműködt к Toimrava szik beférkőzni szíveikbe, érzéseikbe. Az írónő a falunak köszönhett, hogy hű maradt kritikai realista hangjához. Nem nézheti szó nélkül, а XX. század elején az egyre inkább terjedő kivándorlás előzményeit és következméníjpit. Tá zem vábná (Csábító föld) c. müvében a plébános szavaival bírálja a társadalmi helyzetei: „Nem csoda, hogy szalad a nép. Annyi terhet raktak rá, hogy azt nem bírja viselni... elnyomták, megfosztották szabadságától, az igazságtalanság és a nyomor veri őket." 1918-ban megjelent novellájával a „Hősök"-kel (Hrdinovia) a néppel együtt a háború ellen foglal állást. Novellájában szembeállítja az egyszerű embereket, az úgynevezett „hősökkel", a falusi fegyzőkkel és a kisvárosi gazdagok úrjiaival, akik a népi hatalommal. Részvett a Zeneakadémia újjászervezésének munkájában. Gyűlölte az önkényt és az erőszakot, gyűlölte a náci rablókat. „Közvetlenül fenyeget bennünket a veszély, hogy Magyarország is behódol ennek a bestiális rablórendszernek Csak az a kérdés, mikor és hogyan0 De hogyan, élhetek akkor, vagy ami ugyanaz, hogyan dolgozhatok tovább ebben az országban. El sem tudom képzelni,” - irta Bartók Béla, amikor a náci csapatok elfoglalták Ausztriát és Csehszlovákiát. 1940-ben kénytelen volt elhagyni forrón szeretett hazáját. Végrendeletét, amelyet akkor írt meg, a fasiszta rendszer elleni gyűlölet hatja át. Flhagyta tehát a harthysta Magyarországot és az Egyesült Államokban telepedett le. De nem feledkezett meg hazájáról, nem adta fel művészi elveit és nem kötött kompromisszumot a művészetből élő üzletemberekkel. Soha többé nem látta hazáját. New- Yorkban halt meg 1945. szeptember 26-án, szegényen. Abban az időben, amikor végre hazatérhetett volna Magyarországra, Élte végéig dolgozott, új műveket alkotott, amelyeket a népköltészet szelleme hatott át. Nevét és művészetét tisztelettel és szeretettel őrzi a Magyar Népköztársaság népe. Művészi hagyatéka elsőrendű érték a magyar zeneszerzők számára, müvei élénk visszhangra találnak a szabad Magyarország dolgozóinak szívében. S a magyar nép, a világ haladó embereivel együtt, most széles körben emlékezik meg róla, halálának 10. évfordulójári. Ö ma is kortársunk nekünk, 10 év távlatából is. (Részlet az ismert szovjet zenetudósnak az „Inosztrannája Literatúra” egyik számában megjelent tanulmányából.) csak buzdítani tudnak, a háborúból csak nyernek, de fiaik nem kerülnek ki a frontra. „Mindent a népért" című novellájában rámutat a nemzeti gondolat terjesztésének hibás értelmezésére. A városi értelmiség azt hiszi, eleget tesz kötelességének, ha kijár a falvakra. megcsodálja az életerős falusiakat, könyveket oszt ki köztük, de azzal már nem törődik, mi az oka az egyre terjedő nyomornak, részegeskedésnek. A nép persze a szétosztott könyveket nem olvassa el, mert még legnagyobb részt olvasni sem tud. 1947-ben a „Nemzeti művész" (Národná umelkyňa) címét 'kapja, Etele utolsó éveiben már egyre kevesebbet írt. 1951. november 27-én 84 éves korában halt meg Losoncon. r_i — Ilyen nagyszabású kiállítás még nem igen volt a kerületben — mondja egy 50 év körüli bácsi, a kiállítás kapujánál. — Bizony nem. Ez pedig azt árulja el, hogy a kassai kerületben a mezőgazdasági termelésben a királyhelmeci járás ér el legszebb eredményeket. Ennek is megvan az oka, hisz ebben a járásban van a legtöbb szövetkezet, amelyek egymás között állandóan versenyeznek a jobb minőség és a magasabb hektárhozam eléréséért. Amint belépünk a kiállítás térségébe, elsőnek a bodrogszerdahelyiek hatalmas kukoricája tűnik szembe. Négyzetesen ültették és itt a kiállításon is úgy helyezték el a hatalmas kukoricaszárakat, amelyeken két-három nagy cső bizonyítja, hogy helyesen jártak el, amikor négyzetesen vetették az összes kukoricájukat. Akik ezt a kukoricatáblát látták, bizonyosan követik majd a szerdahelyiek példáját. A nagygéresiek szép búzatermése következik. Itt a látogatók nemcsak azt látják, hogy nagyra nőtt a búza, hanem megtudják azt is, hogy miért nőtt nagyra a telt kalász, mert a búza mellett ott áll a tábla, amelyen részletesen feltüntették a talajművelést, az agrotechnikai határidőt és a búza faját. Van is szemlélője elég. A kistárkányi szövetkezet gyönyörű almatermését hozta el a kiállításra, amely kivántatóan mosolyog a szemlélőkre. Tovább a kipályhelmeciek és kövesdiek szőlője vonja magára a látogatók figyelmét. Aztán az országoshírű leleszi EFSZ terményei következnek, amelyek bizonyítékai annak, hogy a lelesziek nem idegenkednek a haladó módszerek bevezetésétől. A túlsó oldalon a bácskai szövetkezet kimagasló zöldségtermékeit láthatjuk, a vékeiek burgonya, dohány, dinnye és egyéb termékei szintén az ésszerű nagyüzemi gazdálkodást előnyeit bizonyítja. A járás szövetkezetei až állattenyésztésben , is egyre szebb eredményeket érnek el, különösen az utóbbi időben. A lelesziek kövér sertései, a bolyiak gyönyörű, de főleg magashozamú szarvasmarhái, a kisgéresiek baromfiállománya, mind azt tükrözi, hogy a királyhelmeci járásban jó úton halad az állattenyésztés. A kiállításra a leleszi mezőgazdasági iskola is elhozta ritkaságait: a ricinust, fehérmályvát és egyéb különlegességeket. Ezenkívül elhozták a mezőgazdaságot szolgáló laboratóriumukat. További látványosság: a mezőgazdasági gépek, amelyek a kiállítás térségének két oldalán helyezkednek el. A kiállítás foglalkozik a kiváló dolgozók szép eredményeivel is. Ez a kiállítás megmutatta, hogy a királyhelmeci jSrás szövetkezeteinek tagsága a nagyüzemi gazdálkodás révén milyen kiváló eredményeket ér el. Ezzel példát mutat az egyénileg gazdálkodóknak is, hogy jobb és könnyebb a közös gazdálkodás, mely a gépek segítségére támaszkodik. És az eredmények is szebbek, mint a nadrágszíj — földeken, ahol elavult módszerekkel gazdálkodnak. Haraszti János EGY PROLETÁRSZARMAZASÜ tanuló álmában csodakapussá változik: jóságos, varázstó Laci bácsija olyan tehetséget önt belé, hogy nem lehet neki gólt rúgni. A ligacsapat mérkőzésén lefözi az ország legjobb kapusát. Latyi, a futballkém, repülőgépen kiviszi őt Párizsba, ahol negyedmilliót csikar ki egyetlen szerepléséért, hallatlan szenzációk központi alakjává lesz. A 'dicsőség tetőpontját azonban nem éri el, mert anyja és legjobb barátja lábánál fogva kiráncigátják a szalmakazatból, amelyben aludt. így ér véget Szabó Palinak, a polgári iskola egyik futballcsapata tizenhárom éves kapuvédőjének világraszóló diadala. Az író fantáziája ügyesen röppen a magasba, az álmok világába, hogy ezzel a hihetetlen szenzációt érthetővé, hihetővé tegye számunkra. m Egyébként a mű cselekményének a labdarúgáson kívül eső része sem kevésbé érdekes. E regényben az álom és a valóság kiegészítik egymást, mert a kettő szorosan egybekapcsolódik a fiatal diák érzékeny lelkében. „Álmomban én Marcinak hivatom magam. Az igazság az, hogy Palinak hívnak, de nekem ez nem tetszik: nekem a Marci tetszik és ennek megvan a komoly magyarázata". „Mi nekem egy uzsonnya?... Almomban egyszer annyira telefaltam magam vajas zsemlével, hogy elrontottam vele a gyomromat. Sóira többé nem kívántam vajas zsemlét. íme egy példa, hogy velem nem lehet cicázni." Kell-e ezeknél jobb példa arra, milyen szerepet tölt be Marci életében az álom? „MARCI, A CSODAKAPUS“ egé*■ ж. .ж:: ъ асБ от ит szén sikerült, élvezetes olvasmány. Az író nem könnyű feladatot oldott meg: sportregényt ír, de benne a futballrajongók minden korlátoltsága nélkül az egész élet szeretetére, kitartásra, derűlátásra, lendületre nevel. Minden erőltetettség nélkül a művészi ábrázolás tárgyává avatja a sportot — emellett ügyes tollal írja le a „csodakapus" magánéletét, rajta keresztül pedig a külváros társadalmi, politikai életet is. Sőt az utóbbit a legmélyebbreható változások idején; a második világháború befejezése, a felszabadulás alkalmává! látjuk magunk előtt. Nagyon sok problémáról van szó ebben a regényben: egy "szegény tanuló kegyetlen kicsapásáról, a fasiszták kegyetlenkedéseiről, a felszabadulásról, Marci kaptwédöi tevékenységéről a gazdag amerikai rokon álláspontjának meghazudtolásáról stb., de mindez nem teszi zsúfolttá a cselekményt, nem feszíti szél a regény kereteit. A szerkezet egyöntetűségét, a kiegyensúlyozást az író úgy éri el, hogy mindennel a főhős naplóján keresztül ismertet meg bennünket. A *naptószerűség előnye, hogy Marci élete a regénynek egységes, szilárd központi magjává válik. A REGÉNY CSELEKMÉNYE két időszakot fog össze: a felszabadulás előttit és a felszabadulás utánit. — Kevés írónknak sikerül ilyen közvetlenül és hitelesen bemutatni a felszabadulást, de az író mégis a felszabadulás előtti légkör, és a szegénység ábrázolásával nyújt legtöbbet az olvasónak. A szegénység ábrázolása volt Szabó Béla jeíspabadulás előtt írt verseinek, elbeszéléseinek, regényének egyik legtipikusabb jellemzője, ami sajátságos Szabó Bélás szint és ízt adott írásainak, de úgy látszik az író élményei, tapasztalatai ezen a téren szinte kimerítheteilenek. A szegénység alapvetően meghatározza Marci jellemét is, mert „Szerintem az_ az ember aki azt mondja, hogy a szegénység nem szégyen, szemérmetlenül hazudik, és .aki ezt kitalálta, az sosem volt szegény. Tapasztalatból tudom, hogy aki szegény, az szemérmes és szégyenlős, mert a mindennapi száraz krumpli megalázza az embert.“ A regény egyik legerősebb oldala az élethü jellemábrázolás: a könyv elolvasása után úgy érezzük, hogy nemcsak regényhősökket, hanem élő emberekkel ismerkedtünk meg. Ki ne látott volna már Gomboshoz hasonló protekciós úri csemetétKárászhoz hasonló nagyképűt, vagy ki ne tartaná eredetinek azt a képet, melyet az író szubjektív iróniával a nővéréről fest. Teljesen . élelszagü a szigorú, pofozó apa is, akinek lelke a nyomorban megkérgesedett, de a legsikerültebb az édesanya potréja. Szabó Bélának a szegénységén kívül az anya ábrázolása szokott a legjobban sikerülni. Figyeljük csak meg, milyen szubjektív szeretettel tud- objektív igazságokat elmondani az anyjáról: м „Amióta ismerem és emlékszem rá, egyszóval, amióta any ómnak hívom, ugyanúgy néz ki, egyetlen nappal sem öregedett. Valahogy úgy érzem, hogy anyám függeiienül az évektől álmodik, alszik, törődik velünk és nevel bennünket, sőt abban is biztos vagyok, hogy állandóan ilyen fiatat marad és gyerekeket fog szülni és szoptatni.. Anyám igen bölcsen azt. mondja, hogy ahol hat gyerek ehet, ott a hetediknek is jut. Tavaly ■ ezt a bölcseséget nem értettem és bizony, amikor Öcsi megszületett, szégyellem magam, de ma már nem szégyenkeznék, és egy szót sem szólnék, ha látnám, hogy köténye elől pár centiméterrel rövidül.“ A ■ cselekmény színhelye látszólag Bratislava külvárosa, de az író nem mutatja ezt fényképszerűén, teljesen szabadon él a művészi eszközeivel: ez a cselekmény lejátszódhatik Szlovákia bármelyik városában, ahol magyarok is élnek. 'SZABÓ BÉLA ELBESZÉLŐ stílusa sokat fejlődött legutóbbi regényének, „Mint. a szemünk fényé“nek megjelenése óta. Igaz, itt is megtalálhatjuk még a lapos vitatkozások maradványait, de a „Marci, ■fa csodakapus“-ban ez már elvész az ötletes költői hasonlatok s a képek között. Amikor az író a bombázók folytonos morajáról a háború utolsó évének nyomott, az embereket fojtogató légköréről ír, akkor ezt mondja: „nekem ilyenkor az volt az érzésem, hogy az égen egy hatalmas ablakot kellene nyitni, hogy kiszellőztessék a világot." A költő mondja Szabó Bélából azt a fent idézett hasonlatot is, hogy amikor nem ehetett uzsonnát, álmában anyntji vajas zsemlét evett, hogy elrontotta c. gyomrát. Nemcsak az ifjúság számára hasznos olvasmány a ..Marci, a csodakapus“, hanem a felnőtteket — elsősorban a nevelőket — is új ismeretekkel, tapasztalatokkal gazdagítja a gyermeklélektan, a nevelés területén. -A fiatalság lendületes életkedvet. ösztönzést, de elsősorban és mindenekelőtt optimizmust (az utolsó fejezetben talán túlságosan idillikus optimizmust) tatát ebben az érdekes könyvben, ügy vélem, hogy Szabó Béla ebben az ifjúsági regényben találta meg legközvetlenebbül saját írói hangját és talán a neki legmegfelelőbb irodalmi műfajt fa. g CSANDA SÁNDOR
