Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-09-04 / 36. szám

1955. szeptember 4. Földműves 9 Középszántásnál és repcevetésnél tartanak a nemesócsai traktorosok A nagymegyeri járási gépállomást 1950-ben Nemesócsán helyezték el. Annak idején itt találták a legmegfe­lelőbb helyet. Nemesócsa azonban távolról sem központi fekvésű hely, a szövetkezetekkel és traktorosbrigá­dokkal való összeköttetés is nehézség­be ütközött és sok fölösleges gép já­rat keletkezett. Végre a gépállomások főigazgatósága Nagymegyert_ válasz­totta székhelyül, amely a járás köz­pontjában fekszik. Ez a megoldás kedvezőbb a szövetkezeteknek, meg a traktorosbrigádoknak egyaránt. Gyor­sabban intézhetik ügyes-bajós dolgai­kat, — és ami nagyon fontos szere­pet’ játszik — a fölösleges gépi jára­tok csökkenése következtében keve­sebb az önköltség is. " A volt gépállomás épületében most a nemesócsai első és második számú traktorosbrigádokat helyezték el. Az első számú brigád vezetője: Vendég Vince, a másodiké: Vendég Vince. Hogy tévedés ne essék, meg kell még említeni, hogy nem egy személyről van szó. A két brigád jelenlegi veze­tőinek neve azonos, de nem is roko­nok és véletlen az is, hogy mindket­ten brigádvezetők, valamint, hegy brigádjukat egy épüleben helyezték el. " A brigádvezetök megismerése után, egész természetes, az agronómus után érdeklődik az ember: — Nem jut eszembe a neve — mondja a kérdezett, egy magát Novák Jánosnak nevező, 20—22 éves fiatal­ember, —- de azt tudom biztosan, hogy keresztnevén Vincének hívják.* Kissé furcsán kezdődik a dolog. Vince nem gyakori név. Itt meg há­rom is van belőlük. Most még csati az hiányzik, hogy az agronómust is Vendégnek hívjak és ne legyenek ro­konok. —Különben is itt jön az agronó­­mus, — szólal meg ismét útbaigazí­tónk és rámutat egy 30 év körüli, magas, sem sovány, sem kövér em­berre. i — Brazdilík Vince vagyok, — mu­tatkozik be az agronómus. A dolgok most már kezdenek rend­bejönni. Brazdilík elmondja, hogy d az első számú brigád agronómusa. A helybeli szövetkezetnek és az egyéni­leg gazdálkodó kis- és középparasz­toknak dolgoznak. 762 hektáron ter­meltek gabonát és ebből 593 hektá­ron kombájnnal arattak. A cséplést már befejezték, — de ahogy mondja — a betakarítás az esős idők miatt elhúzódott. Vendég Vince, aki a 11. számú bri­gád ideiglenes vezetője, az aratás és cséplés elhúzódását egyrészben annak tulajdonítja, hogy a körzetéhez tarto­zó, tanyi, szántóéri és zsemlyékesl szövetkezetek gabonájuk 26 százalékát aratták csak kombájnnal. & — Július 22-én kezdtük a cséplést és csak augusztus 25-én fejeztük be — mondja elégedetlenül Vendég Vin­ce. — Ilyen gépi felkészültség mel­lett, mint amilyennel brigádunk is rendelkezik, nem szabadna a csép­­lésnek 35 napig tartania. Az I. számú brigád a termés, 77 százalékát aratta kombájnnal és a betakarítást 28 nap alatt — tehát egy héttel hamarább — befejezte. De itt is hibát követtek el, mert a szal­mát kupacokban úgy hagyták a föl­dön, megázott, és így nem tudták ide­jében kazalba rakni. A tarlóhántást is emiatt ■ csak háromnegyed részben tudták elvégezni. — Már az őszi talajmunkák előké­szítésében is előbb lehetnénk, ha a szalmaösszehúzást jobban megszer­vezzük, — mondja beismerőleg az /. számú brigád agronómusa. — A mi traktorosaink is elvethették volna már az összes repcét, ha szö­vetkezeti tagjaink nagyobb mérték­ben használják ki a kombájnt — mentegetőzik a Il.számú brigád ve­zetője. fj A nemesócsai traktorosbrigádok a fenti hiányosságok ellenére az őszi talaj munkálatokra gépek tekintetében alaposan felkészültek. Megfeleld mennyiségű szűksoros vetögéppel és traktorral rendelkeznek. Az istálló- és műtrágyaszórást géppel végzik. Az idén minden talpalatnyi földet bevet­nek és csak szüksoros vetőgépet hasz­nálnak. — A tanyi szövetkezet tavaly még 50 hektáron csak egyszerűen vetett gabonát — mondja Vendég Vince. — A cséplésnél ennek a dűlőnek a ter­mését ellenőriztük és összehasonlítot­tuk a sürüsorosan vetett * területek­kel. Az eredmény: 220—300 kg-al ke­vesebb termett az egyszerű módon vetett földeken. Ez a tanyi szövetke­zettel történt. Pedig a tanyi szövet­kezet nemcsak a járás, de az ország legjobb szövetkezetei közé tartozik. Hacsak hektáronként 2 mázsa külön­bözeiét is számítunk, 100 mázsa ga­bonájába ^került a „szüksoros tandíj“ a szövetkezet tagjainak — mondja Vendég Vince. Igaz, hogy. most már lebeszélni sem lehetne őket, hogy ne vessenek szüksorosan, s mi több, erősen elha­tározták, hogy jövőre minden gabo­nájukat kombájnnal aratják. ■> Brazdilík Vince és Vendég Vince azonban nemcsak áz őszi munkák előkészületeiről beszélnek, hanem be­számolnak arról is, hogy Tanyon 6 hektáron már elvégezték az őszi rep­ce vetését, 30 hektáron a közép-mély­szántást és 15 hektáron a keverő­szántást is. Az 1. számú brigád pe­dig 15 hektár őszi repcét vetett és megkezdte a talaj előkészítését az őszi vetemények számára. Akármilyen dicséretes is a nemes­ócsai traktorosok igyekezete az őszi munkák idejekorán való elvégzésé­ben, még jobb eredményt érhettek vol­na el, ha a szövetkezeti tagok min­den gabonájukat kombájnnal aratják. A kombájnos aratás mellőzésének csak a szövetkezeti tagok vallották kárát. Az esős idők miatt az aratás amúgyis ' elhúzódott, nagyobb szem­veszteség keletkezett — és ami a jö­vő termésre is kihathat — gátolja az őszi munkák agrotechnikai határide­jének pontos betartását. FURY JÓZSEF A haladó agrotechnika eredménye 50,15 mázsa búza hektáronként Az olomouci állami gazdaság dol­gozói minden percet kihasználnak a gazdag termés mielőbbi betakarításá­ra. A skrbeňi részlegről ez az örven­detes hír érkezett: „20, 40 hektár területről kombájn­nal 1023 mázsa őszi búzát takarítot­tunk be, amely 50,14 mázsa átlagos hektáronkénti hozamnak felel meg”. Ez a különlegesen szép hozam, nem a véletlennek, hanem a dolgozók be­csületes munkájának köszönhető, akik a kedvezőtlen időjárás ellenére is minden alkalmas pillanatot kihasznál­tak a kultivációs munkák alapos el­végzésére és * növény agrotechnikai határidőben való ápolására. Az 1954-es saját termesztésű „Hei­ne” fajtájú őszi búzát az. említett parcellán, 20, 40 hektáron szeptember 25. és 28. között vetették el. A par­cellán már szeptember elején elvégez­ték a mélyszántást, úgyhogy a talaj­­előkészítést szeptember 25-re már befejezték. Vetés előtt a talajt ala­posan trágyázták. Egy hektárra 250 kg szuperfoszfátot, 200 kg 40 száza­lékos kálisót és 50 kg ammóniumszul­­fátot használtak. Szüksorosan hektá­ronként 200 ky csávázott vetőmagot vetettek el. Tavasszal a növényt hek­táronként 50 kg mészsalétrommal 'fejtrágyázták. Ebben a szép sikerben a traktoro­soknak is nagy érdemük van, mivel ezt a szép termést nagy gonddal és szemveszteség nélkül takarították be. Z. N. Túlteljesítették a pótalkatrészek gyártását Az Aero n. v. dolgozói nem egész két év alatt hatodszor gyűltek össze augusztus 16-án a semily-i Szokolház nagytermében, hogy Zeman Antonín gépipari miniszterhelyettes kezéből átvegyék a Minisztérium és a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom Szö­vetségeinek Központi Bizottsága áltál adományozott Vörös Zászlót. Céltuda­tos munkájuk örömteljes eredmé­nyekben nyilvánul meg, így például egyik legfontosabb névszerinti állami feladatuk teljesítésében a DT-54-es és a KD 35-ös traktorok pótalkat­részeinek gyártásában. Ezt az új fel­adatot csak ez év januárjában kapták. Noha a feladat teljesítése különleges megfeszített munkát követelt meg, a semily-i dolgozók a feladat valameny­­nyi pontját legalább 100 százalékra teljesítették. A DT 54-es traktorhoz szükséges kerekekből például a terv előírta mennyiségnél 115-el többet, keréktömítő alkatrészekből az előírt­nál 250 darabbal többet szállítottak le. Polášek gazda aggodalma A kyjovi GTA határozott segít­séget Ígért Polášek Ferenc föld­művesnek gabonája betakarításá­hoz. Ezen nincsen semmi különös — hiszen több iádovcei földműves is hasonló szerződést kötött. Szo­katlan volt csak Polášek gabona betakarításának lezajlása. Midőn Slávik Béla, a kyjovi GTA főmérnöke végigment Polá­šek Ferenc 1,30 hektáros „Csator­na" nevű árpafötdjén, így gondol­kodott. „S mi volna, ha kombájn­nal jönnénk ide? A žádoviceí egyénileg gazdálkodók még úgy sem láttak kombájnt munka köz­ben". Könnyű volt ezt kimondani, de a gondolat megvalósítása annál nehezebbnek mutatkozott. Slávik mérnök elment Polášekhez meg­beszélésre — és bizalmatlanság­gal találkozott. Kombájnnal? Nem. ... ő a 10 hektáros gazda nem fog kombájnnal aratni! Slávik elvtárs újból megmagyarázta neki a kombájnaratás előnyeit és Po­lášek gazda telhatározása megin­gott. A kombájnnal való aratással végül a család többi tagja is egyetértett, kivéve az öreganyót, aki nem és nem tudott ezzel a gondolattal megbarátkozni. Július 26-án megérkezett Zádo­­vicére az első kombájn, mely ma­ga után csalta a község számos földművesét. Sisák Otto kombáj­nos és Krist József segítőtársa az érkezőket megpillantva öntudato­san mosolyogtak: „Megmutatjuk nektek, milyen csodákat tud mű­velni ez a gép". De Polášek gazda még mindig ingadozott. Tíz mázsa arpa bea­dására kötelezte magát, s ki tud­ja, hogy ezzel a betakarítási el­járással, nem lesz-e olyan nagy szemvesztesége, hogy ez lehetet­lenné teszi vállalásának teljesíté­sét? De amint figyelmesen nézte a tarlót, arca kiderült. Ez azután munka! A tarló olyan, mintha le­nyírták volna és a földön hiába keresel szemet. Hasonló lelkesedés látszott a többi szemlélő arcán is és sóvárogva fordultak a kombájn vezetőihez: „Jöjjenek az én föl­demre is. — Es az enyémre is — Az enyémen még jobban megy majd a munkájuk". De azt mind­nyájuknak el kellett ismerniök, hogy a kombájn nem mehet felap­rózott földjeikre, mikor már a ky­jovi járás szövetkezeteinek érett gabonatáblái várják a kombájn munkáját, és ezek a szövetkezetek már régen szerződést kötöttek a kombájnaratásra. Megálltam az öreganyó mellett, aki a családi tanácskozásban nem tudott megbarátkozni a kombájn­aratással. A kíváncsiság és a fé­lelem őt is kihozták a „Csatorna“ földjére. f „Nos, nénike — mit szól ehhez a kombájnhoz?" Elégedetten elmosolyodott, majd azonnal hozzátette: „Minden jő lenne — de hol fognak most a li­bák legelni? Hiszen a földön nem maradt egy árva kalász sem". Zádovice legboldogabb embere ezen a napon természetesen Polá­šek Ferenc földműves volt. A „Csatorná"-n több árpát takarított be, mint remélte — hektáronként 25 mázsát. Így a vállalását nem­csak teljesítette, hanem túl is lép­te. Es mindemellett a kyjovi GTA- nak a betakarításért csak 142 kg árpát fizetett.... Z. N. 0 Uj szovjet lánctalpas erőgép A stalingrádi traktorgyár a napokban új DT 57-es jelzésű lánctalpas trak­tort bocsátott ki, amely kettős vontató sú, elől és hátul felszerelt ekével fordulat nélkül végezheti a szántást. A napraforgó-aratás kombájnnal A kombájnnak az első időkben ki­zárólag az volt a feladata, hogy a gabonaneműek aratását és cséplásét végezze. Ez a feladat azonban mind­össze néhány hétig vette igénybe a kombájnt és így kézenfekvő volt az a gondolat, hogy az aránylag drága kombájnt egyéb termények betaka­rítására is felhasználjuk és így job­ban hasznosítjuk. Számos esetben tör­téntek kísérletek, amelyek több-keve­sebb eredménnyel jártak. Az ilyen kísérletek különösen olyan terményeknél mutatkoztak indokoltak­nak, amelyek gépesítése még eddig nincs megoldva és ahol a kézi mun­ka meglehetősen szaporátlan, sok munkaerőt köt le. A kombájn más irányú felhasználásánál természetesen figyelemmel kell lenni a kombájn szerkezeti felépítésére, és méretezé­sére. Vigyázni kell arra, hogy az új­fajta munka a gépet ne vegye túl­ságosan, károsan igénybe, mert ezzel esetleges súlyos károkat okozunk a gépnek. Az eddigi tapasztalatok szerint a gabonafélék mellett a napraforgó gé­pesített betakarítása oldható meg legjobban kombájnnal. A napraforgó kombájnbetakarításá­val kapcsolatban azonban különböző műszaki problémák vetődtek fel. A napraforgó szára lényegesen vasta­gabb, erősebb, mint a gabonáé, nagy tányérja miatt más terelőberendezést kíván, — a tányérok gyakran külön­böző magasságban helyezkednek el, nemcsak a növény különböző magas­sága miatt, hanem azért is, mert az aránylag súlyos tányér a szárat meg­hajlítva sokszor lefelé húzza. Mint a fentiekből is látható, a kombájn aratószerkezetén lényeges módosítások váltak szükségessé a napraforgó betakarításánál. Elsősor­ban gondoskodni kellett egy olyan te­relőszerkezetről, amely a napraforgó szárát a kaszaszerkezethez tereli és­pedig olymódon, hogy az esetleg le­lógó napraforgó-tányér is a kasza­szerkezet fölé kerüljön. A tapasztala­tok azt mutatták, hogy a napraforgót célszerűbb úgy csépelni, hogy lehető­leg csak a tányér kerüljön a gépbe, — a szárból minél rövidebb darab. Ezért arról is kellett gondoskodni, hogy a kaszaszerkezet a napraforgó szárát lehetőleg közel a tányérhoz vágja el. A napraforgó aratásánál a gép ara­tószerkezetét olyan magasra kell fel­emelni, hogy a kaszaszerkezet lehe­tőleg minél rövidebb szárral vágja le a napraforgót, A terelő-elemeknek az aratószerkezet ilyen felemelt helyze­tében úgy kell elhelyezkedniök, hogy elejük magasabban álljon, mint a hát­só kaszaszerkezetnél lévő részük. Ez a hátrafelé való lejtés azért szüksé­ges, hogy a terelő-elemek elejére eső magok hátrafelé csúszva okvetlenül belekerüljenek a gyűjtővályúba. Munka közben a terelőelemek a napraforgó-szárak közé hatolva, a szárakat az elemek között lévő nyí­lásba vezetik, amely nyílás végén a kaszaszerkezet a szárat elvágja. A terelőelemek, vagy másképpen mond­va, emelőelemek, a lelógó fejek fel­emelését is végzik, amennyiben, ha egy elem a lehajló ‘szár alá kerül, a szár terelésével a fejet is felemeli és így a fej az elemre kerülve, becsúszik az aratószerkezetbe. A learatott napraforgó kicséplésénél több körülményre kell ügyelni. Rend­kívül fontos a lehető legminimálisabb szemtörés. A szemtörés a napraforgó­nál sokkal jelentősebb, mint a gabo­­naneműeknél. Ugyanis a szemtörés következtében kiszivárgó olaj köny­­nyen megavasodik és kárára van a környezetben lévő ép szemeknek is. A napraforgó-olaj igen fontos táp­lálék, avasodás esetén azonban em­beri táplálkozásra nem alkalmas. A napraforgó kombájnolás alkalmá­val kicsépelhető minden különösebb átalakítás nélkül is, de a dob for­dulatszámát a szemtörés csökkentése céljából 400—500 perc fordulatra kell lecsökkenteni. A kombájndob fordu­­latszáma az ékszíj tárcsák állításával kisebb határokon belül változtatható. Az itt szükséges alacsony fordulat­szám azonban pusztán az ékszíjtárcsa két felének közelítésével, illetve tá­volításával nem érhető el, ebben az esetben tehát a két szíjtárcsát fel kell cserélni oly módon, hogy a ki­sebbik szíjtárcsa legyen a hajlás el­osztónál és a nagyobbik kerüljön a dobtengelyre. Ez minden további nél­kül elvégezhető, mivel a tengelyek át­mérője, valamint a szíjtárcsák fura­tai azonosak. Jobb eredményt érünk el, ha a dob­ról a verőléceket leszereljük és min­den második helyre egy-egy, tehát összesen 4 darab legömbölyített élű verőlécet szerelünk fel. Tapasztalat szerint előnyös a kosártagok vasle­mezzel való bevonása, mert ezzel is csökken a szemtörés mértéke. A szalmarázó működése általában nem szükséges, azokat ki is lehet cse­rélni. Ez esetben azonban szalmarázó függönyöket, vagy lemezeket kell el­helyezni, nehogy a dobból kikerülő tányérdarabok kirepüljenek a gépből. A szalmarázó ládák kiszerelésével azt érjük el, hogy a tányérdarabok mind rákerülnek a törekrostára és a tö­­rekrosta a tányérdarabkák széleinél esetleg meghúzódó magokat is kiráz­za és így kisebb lesz a szemveszte­ség. A szem veszteség és a szemtörés szempontjából az elvek itt is azono­sak a gabonacséplés elveivel. Ez vo­natkozik különösen a kosárbeállításra. A kosarat lehetőleg tágra kell beál­lítani, egyrészt a napraforgó-tányér egyéb méretei miatt, másrészt, hogy a dob által okozott szemtörés minél kisebb legyen. A túlságos nagy hé­zag következtében azonban bekövet­­kezhetik az is, hogy a tányérból nem veri ki kellően a sztn.oL. . G. Ä. A galéntaä GTA felkészült az ősziek vetésére A galántai gép- és traktorállomás dolgozói augusztus 27-ig 81 hektár földet előkészítettek az őszi repce ve­tése alá, melyet már 45 hektáron el is vetettek. Az őszi árpa, rozs, búza és az őszi keverékek vetéséhez 840 hektár földet készítettek elő. Az ösz­­szes traktorosbrigádokra vetőagregá-Továbhfejiesztik az I A bratislavai villamoserőművek eb­ben az évben további 48 községet és EFSZ-et villamosítanak. Eddig már 9 EFSZ-be bevezették a villanyt és a többi községben is megkezdték már a munkát. E napokban megkezdték a villany bevezetését a hátralévő 17 EFSZ-ben. Most a nagymegyeri járás­ban folyik a villamosítás, ahol rövid tokát szerelnek fel, hogy az őszi ve­tést agrotechnikai határidőre elvégez­hessék. Az ősziek vetésére 45 hármas­­vetésű agregátot készítettek. A szántásban és a talaj előkészíté­sében Vörös Augusztin traktoros érte el a legjobb eredményt. DT—54-es traktorján augusztus 27-ig 170 átlag­­hektárt művelt meg. FSZ-ek villamosítását időn belül 10 EFSZ-t kapcsolnak be a villanyhálózatba. Nemsokára kiiyú! a villanyfény a botovai és budikova­­ny-i szövetkezetekben. A beszterce­bányai kerületben Rokytníkon és Ke­­let-Szlovákia további 16 EFSZ-ében ugyancsak megindul a villamosítás ál­dásos munkája.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom