Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1955-07-03 / 27. szám
12 1955. július 3. ____________________________Földműves KÜLPOLITIKA RÉKE-VILÁGTALÁLKOZŐRÓL Helsinkiben június 22-én megkezdődött a Béke-Világtalálkozó ülése, amely az eddigi nemzetközi békeöszszejövetelek közül a legnagyobb találkozó. Minden részvevője egyetlen törekvéstől vezetve jött ide, hogy hozzájáruljon a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a nemzetek közötti normális viszony megteremtéséhez. Az ülés ünnepélyes megnyitása után Joliot Curie professzor, a Béke-Világtanács elnöke mondott beszédet. Beszédében kiemelte azokat az eredményeket, amelyeket a béketábor hívei az utóbbi időben a nemzetközi feszültség enyhítésében elértek. Hangsúlyozta, hogy a közvélemény ma már olyan hatalmas erő, amely napról napra érezhetőbbé válik a nemzetközi kérdések rendezésében. Az egész világ népei azt követelik, hogy akadályozzuk meg a háborút. Ezt a követelést teljesíteni kell — mondotta Joliot Curie professzor. A következő napok felszólalói annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy a helsinki Béke-Világtalálkozó jelentősen hozzájárul a nemzetek közötti barátság elmélyüléséhez és a tartós béke megszilárdításához. A vasárnapi ülésen felszólalt Otto Nuschke a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese. Beszédében hangsúlyozta, hogy: „ha a német kérdést békésen akarják megoldani, akkor Németország egyik része nem maradhat egy terjeszkedésre irányuló politikai rendszer alkotó eleme, hanem Németországnak szabadságot kell nyernie ahhoz, hogy aktív politikát folytathasson a német függetlenség kivívásáért”. IĽJA ERENBURG BESZÉDE A Béke-Világtalálkozó vasárnapi ülésén Hja Erenburg beszédében a következőket mondta: Egyes országokban eléggé befolyásos emberek igyekeznek meghosszabbítani, sőt fokozni a bizalmatlanságot, szítani az ellenségeskedés lelohadt tüzét, megnehezíteni a közelgő tárgyalásokat. Nincs szándékomban újságokra hivatkozni, csupán arra szorítkozom, amit az amerikai képviselőház külügyi bizottságának jelentése említ. Ez a bizottság 2 héttel ezelőtt azt tartotta, hogy semmi nem mozdíthatja elő jobban a közelgő tárgyalásokat, mintha javasolják az Egyesült Nemzetek A jugoszláv külügyi államtitkár válasza William Winternek . A Tanjug hírügynökség t Másító ja jelenti San Franciskából: Kocsa Popovics jugoszláv külügyi államtitkár válaszolt William Winternek, az „American Broadcasting Company’’ amerikai rádiótársaság hírmagyarázójának kérdéseire. Kérdés: Elüreláthatók-e valamilyen változások Jugoszlávia külpolitikájában a szovjet képviselőknek az önök országában tett látogatása után? V ál a sz: Semmilyen változást nem kell eszközölni. Ami bennünket illet, a belgrádi értekezlet a béke megszilárdítására és valamennyi ezt óhajtó országgal váló jó kapcsolatok kifejlesztésére irányuló külpolitikánk elveinek valóra váltása volt. A szovjet—jugoszláv tárgyalások éppúgy, mint a zárónyilatkozat, kétségtelenül fontos hozzájárulás az egész világ békéjének megszilárdításához. Kérdés: A szovjet politika az általános nézet szerint semleges államok kialakítására irányul Közép- Európában. Azt várják, hogy Adenauer kancellárnak, ha Moszkvába megy, semlegességet ajánlanak fel cserében Németország egyesítéséért. Vajon Jugoslavia nem érzi-e maja kevésbé biztonságban magát, ha ezt a javaslatot elfogadják és az amerikai csapatoknak azt ajánlják, hogy hagyják el Németország területét? Válasz: Inkább saját országom politikájáról adok felvilágosítást és nem beszélek más országok politikájáról, különösen az ilyen feltételes kérdésre adott válaszban. Nem hiszem azdnban, hogy ezt a feltételes javaslatot elfogadnák és még kevésbé hiszem, hogy ezt a tervet teljesítenék• Nézetem szerint azonban Jugoszlávia éppúgy, mint a többi országok is, nagyobb biztonságban fogja érezni magát, ha a kölcsönös erőfeszítések következtében megjavulnak az országok közötti kapcsolatok és biztosítják a békét. Szervezetének, hogy minősítse „agresszornak” a Szovjetuniót. Aggasztóaknak találom egyes politikusok törekvéseit, akik megkísérlik megfosztani a közelgő tárgyalásokat a tárgyalások sajátos jellegétől. Már jó előre különböző követeléseket terjesztenek el, olyan beszédek hangzanak el, amelyek aligha tudják könynyebbé tenni a megegyezés feladatát. Erenburg a továbbiakban az atlanti tömb híveinek politikáját bírálva hangsúlyozta, hogy az európai kollektív biztonság megszervezése egyetlen kivezető út mindazok számára, akik békés Európát akarnák. Felhasználom az alkalmat — folytatta Erenburg —, hogy elmondjam: rokonszenvet érzünk az amerikai nép iránt. Mi szovjet emberek különböző területeken együtt akarunk működni az amerikai néppel, együttműködést akarunk kiépíteni az európai kollektív biztonság megszervezésében. Itt az ideje, hogy leszámoljunk „a hideg háborúval”, hogy együtt munkálkodjunk, barátkozzunk. Szeretném hinni, hogy minden gondolkozó és becsületes amerikai osztja érzéseinket. A genfi értekezlet összehívása — mondotta befejezésül Erenburg — ékesszólóan mutatja, mekkora ereje van a közvéleménynek. Nagy mértékben tőlünk, a világ összes népeitől függ, meghozzák-e a tárgyalások azokat az eredményeket, amelyeket az emberek mind az öt földrészen várnak. A népek soha nem engedik meg, hogy a tárgyalások az „erőpolitika“ álcázásául szolgáljanak a tárgyalások valamelyik részvevője számára. Arra törekszünk, hogy a béke ügye diadalmaskodjék. ♦ A londoni rádió jelentése szerint Nehru, India miniszterelnöke elfogadta Eden angol miniszterelnök meghívását. A hír szerint Nehru július 8-tól 10-ig tartózkodik majd Londonban. ♦ Sanghaj egyik szerszámgépgyárában elkészült az e'sü kínai nagyfordulatszámú hidraulikus esztergapad. A legújabb típusú esztergapad percenkénti fordulatszáma 4 ezer. A jövő hónapban megkezdik az esztergapad-sorozat gyártását. ♦ V. M. Molotov, az ENSZ jubileumi időszakán részvevő szovjetküldöttség vezetóje június 25-én délelőtt sajtóértekezletet tartott, amelyen válaszolt az amerikai és külföldi sajtó képviselőinek kérdéseire. ♦ Mohammed Ali, pakisztáni miniszterelnök — a londoni rádió karacsi jelentése szerint — elfogadta Csou-En-laj, kínai miniszterelnök meghívását, hogy látogasson el Kínába, ezt követően pedig Csou-Enlaj miniszterelnök is ellátogat Pakisztánba. ♦ A Román Nagy Nemzetgyűlés Elnöksége rendeletet adott ki, amelyben amnesztiát biztosít, azoknak a külföldön tartózkodó román állampolgároknak, akik vissza akarnak térni hazájukba és részt akarnak venni a román nép alkotó munkájában. ♦ Százharmincegy hullámban, 319 berepüléssel zavarták Csang-Kajsek amerikai gyártmányú repü'Ogépei a Kínai Népköztársaság fucsieni tartományának békés életét június első felében. ♦ Ciprus szigetén tovább tart a feszültség a görög nacionalista tüntetésekkel kapcsolatban. A rendőrség közölte, hogy az elmúlt hét folyamán 36 merényletre került sor és 13 személyt vettek őrizetbe. A szigeten új, „gyorsanmozgó rendőri alakulatokat állítottak fel.” ♦ Az albán nemzetgyűlés elnöki tanácsának törvényerejű rendeletével Tűk Jakovát, a minisztertanács elnökhelyettesét és Bedri Spahiu közoktatásügyi és népművelési minisztert felmentette tisztségétől, mert nem .teljesítették kötelességüket. ♦ Romlott búzát küldött „ajándékba” az Egyesült Államok Pakisztánnak. A Muzulmán Liga elhatározta, hogy tüntetést szervez a fogyasztásra teljesen alkalmatlan amerikai búza szétosztása miatt. ♦ Húsz utastszállító helikoptereket állítanak a belföldi légiforgalom szolgálatába Lengyelországban. Július 10 — Nemzetközi Szövetkezeti Nap u A Nemzetközi Szövetkezeti Napot a szövetkezeti mozgalom haladó erőinek kezdeményezéséből ünnepeljük. Ünneplésével elmélyítjük és szilárdítjuk a szövetkezetileg szervezett müliós tömegek szolidaritását, népszerűsítjük és terjesztjük a nép között a szövetkezeti gondolatot. A nemzetközi szövetkezeti nap 1895-ben keletkezett. A szövetségben a haladó és reakciós erők között hasonló harc folyik, mint az Egyesült Nemzetek Szövetségében. Egyelőre még túlsúlyban vannak a reakciós erők, amelyek a megkülönböztetés politikáját érvényesítik a haladó erőkkel szemben. A reakciósok, hogy „többségi" pozíciójukat megvédjék, nem engedik, hogy ebbe a szervezetbe Magyarország, Románia, Bulgária, a Kínai Népköztársaság, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság ületékes képviselői részt vegyenek. Különböző mesterkedések folytán sikerült Lengyelországot, — mely pedig régi tagja volt a szövetségnek, — kizárni. Megtámadták a Csehszlovák tagságot is, de mindezidáig tervük, hogy a szövetségből Csehszlovákiát kirekesszék, nem sikerült. A szovjet szövetkezetek delegációja közösen a csehszlovák delegációval erős alapját képezik a szövetség haladó erőinek. A Nemzetközi Szövetkezeti Napon 1955. július 10-én falvaink szövetkezeti dolgozói a béke melletti kiállásukról tesznek bizonyságot. TENGERENTÚLI SAJTÓLÁRMA Az Atlanti-óceán tulsópartjáról riadó hangjai hatolnak fülünkbe. Nagy amerikai lapok hírmagyarázói és diplomáciai szerkesztői fújják a vészharsonát: mindenki a fedélzetre! Súlyos veszedelem közeledik! Mi történt? Miért uralkodik idegesség, aggodalom, sőt félelem a Potomac partján? Csak nem tűnt fel a láthatáron ellenséges hajóraj, amely bombázni készül az Egyesült Államok partvidékét? Nem, még rosszabb dologról van szó: a „hidegháború” megszűnése fenyeget. A Szovjetunió kezébe került a kezdeményezés a nemzetközi politika legfontosabb kérdéseiben, s ez azzal a következménnyel járhat, hogy „kitör” — a békés együttélés. „Diplomaták — írja a New York Herald Tribune — egyre nyíltabban fejezik ki aggodalmukat amiatt, hogy a nyugati hatalmak a szovjet politika következtében elvesztették a diplomáciai kezdeményezést... Alaposan melléfogtunk az osztrák szerződéssel kapcsolatban, s ha ugyanilyen bizonytalanul és félszegen viselkedünk, amikor az oroszok Németországgal kapcsolatban kezdeményeznek — az katasztrofális lehet“. Hasonló megállapításokat tucatjával idézhetnénk még. Az imperialisták propagandistáiból árad a leplezetlen elégedetlenség, a nyílt düh a nemzetközi helyzet enyhülése miatt. A farkas levetette a nagymama főkötőjét Nemrégiben még gyengéden cuppantgatott, hogy tőrbe csalhassa Piroskát. Most azonban már nem bánja, hogy kilátszanak éles szemfogai. Ügy látszik, nincs már sok idő a komédiázásra. Valóban: nincs már sok idő. A Szovjetunió legutóbbi békekezdeményezései következtében olyan események történtek, amelyek mélyrehatóan befolyásolják az egész nemzetközi helyzetet, méghozzá a békés együttélés hívei javára, s az „erőpolitikusok” kárára. Az „erőpolitikához” erőfölény is kell. Márpedig a fejlemények rendkívül meggyorsították azt a folyamatot, amely az erőviszonyokat tovább változtatja meg a béketábor javára. Az „eröpolitikusok” tehát megkísérlik, hogy legalább hanggal, legalább rágalmakkal, kihívó cselekedetekkel tartóztassák fel e folyamatot, A legfrissebb példa erre Dulles június 24-i beszéde. Az amerikai külügyminiszter az ENSZ jubileumi ülésszakának szószékéről megpróbálta ellensúlyozni azt a mély hatást, amelyet a Molotov által felvázolt békepiogram keltett. Dulles felsorolta azt az öt kérdést, amelyet érinteni kíván a négyhatalmi kormányfői értekezleten. Lehetetlen nem észrevenni, mi a célja Dullesnak. Megtorpedózni a kormányfői tanácskozást, megmérgezni a nemzetközi légkört, jó előre olyan feszült helyzetet teremteni, amely megnehezíti a megegyezést — ezt szeretné elérni. Ügy látszik, ez lenne — Dulles és társai szerint — az a csodaszer, amely hatástalanítja a szovjet békepolitika sikereit, s amely megfordítja a nemzetközi helyzet számukra oly végzetes alakulását. Ha számba vesszük — még oly röviden is — a legutóbbi hónapok néhány eseményét, könnyen megértjük, miért váltanak ki a világpolitikai fejlemények oly veszett, fogcsattogtató dühöt az Egyesült Államok legreakciósabb köreiből. íme: A szovjet kormány leszerelési javaslata Az egész világ közvéleménye megelégedéssel üdvözölte e javaslatot, amelynek megvalósítható voltát Anglia és Franciaország egyes vezető politikusai sern vonhatták kétségbe. Nutting angol helyettes külügyminiszter például azt mondotta az alsóházban, hogy a brit kormány „a múlt hónapban közzétett szovjet leszerelési javaslatokat jelentős előrehaladásnak tekinti”. Az effajta beismerések érthetően nehéz helyzetbe hozzák Washingtont. Az osztrák államszerződés aláírása# Ausztria kormánya ünnepélyesen semlegességi politika folytatására vállalt kötelezettséget. Az osztrák állam nem imperialista támaszpont többé! Nem csatlakozhat katonai tömbökhöz, s nem engedi meg külföldi haditámaszpontok létesítését területén. Bidault volt francia külügyminiszter nem ok nélkül panaszkodott legutóbbi beszédében amiatt, hogy „a Brennerhágó immár használhatatlan az Észak atlanti Tömb haderői számára, közlekedési vonalaink meghosszabbodtak...“ A szovjet-jugoszláv tárgyalások A jugoszláv kormány a Belgrádban aláírt közös nyilatkozatban félreérthetetlenül a békés együttélés politikája mellett foglalt állást. S hogy ez mit jelent az „atlanti” stratégák szempontjából, azt megtudhatjuk a többi között az egyik amerikai hetilapból. A lap azt írja: „A Nyugat a következő két dolgot várta Titótól. Először: számítottak arra, hogy Tito mintegy húsz, vagy ennél is több népi demokratikus hadosztályt tart lekötve, mint ahogy a második világháború alatt 22 német hadosztályt kötött le. Másodszor: számításba vették, hogy Tito esetleg beleegyezik az Észak-atlanti Tömbbe és esetleg talán Olaszországgal közös katonai tervekbe”. Ez a számítás alaposan megbukott. N. A. Bulganyin és Nehru közös nyilatkozata A Reuter-iroda tudósítója így értékeli ezt az eseményt: „Azzal a nyilatkozattal, amelyet Nehru aláírt, az oroszok Jugoszlávia után India támogatását is megszerezték a kommunista Kína Tajvan kérdésében elfoglalt álláspontjához, s ugyanakkor elérték, hogy Nehru erélyesen a „békés együttélés” jelszava mellé állt...” S még ennél az értékelésnél is többet mond az amerikai sajtó felhördülése. Egyes lapok még Nehru sértegetésétől sem riadnak vissza. Dühkitörésükből világosan tükröződik, mennyire felismerik az amerikai imperialisták Nehru és Bulganyin közös állásfoglalásának hatalmas jelentőségét. Oj helyzet Nem kétséges, hogy ezek az események, amelyekhez más békekezdeményezések is csatlakoznak — mint például a szovjet-nyugatnémet és a szovjet-japán diplomáciai kapcsolatok felvételére irányuló tárgyalások —, új helyzetet teremtenek a világpolitikában. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy újabb államok támogatják a békés együttélés eszméjét. Ausztria semlegessége, Jugoszlávia és India konkrét állásfoglalása *a béke híveit erősíti és az imperialistákat gyengíti. Ha ehhez még hozzávesszük a nyolc békeszerető európai ország varsói egyezményét, amely a béketábor szervezett erőit tömörítette — képet kapunk a világon végbemenő erőviszony-eltolódásról. Máris észrevehető, hogy a legutóbbi fejlemények nagy hatással vannak más országokra is. Sokféle jele mutatkozik ennek. Ilyen jel a többi között annak a törekvésnek térhódítása a tőkés országokban, amely lazítani igyekszik az Egyesült Államok politikájához fűző kötelékeken. A La Libre Belgigu^című belga napilap néhány nappal ezelőtt ezt írta: „A görög közvélemény kezdi feltenni a kérdést: vajon a vak hűség az amerikaiak iránt olyan politika-e, amelyet követni kell, nem lenne-e előnyösebb Jugoszlávia példáját követni, s baráti kapcsolatokat fenntartani az oroszokkal? Hasonló hangok hallatlanak mind gyakrabban Egyiptomban is . .. Olaszországban is mind többen sürgetik, hogy az ország hagyja el az atlanti tábort, s csatlakozzék a semlegesekhez”. Más jelek is vannak A nyugatnémetországi felfegyverzést ellenző mozgalom terjedése, a nyugateurópai szociáldemokrata pártok egy-egy amerikaellenes támadása, az Olasz Kereszténydemokrata Pártban kirobbant súlyos ellentét stb, —, jó mutatói a közvélemény hangulatváltozásának a tőkés országokban. Mind többen és többen veszik észre — beleértve a széles polgári köröket is —, hogy a Szovjetunió külpolitikája őszintén és cselekedettel törekszik a békés együttélés megvalósítására. Ez az oka annak, hogy a tőkés országok lakossága oly hatalmas erővel követelte a négyhatalmi kormányfői értekezlet összehívását, s kívánja a tárgyalások sikerét. Drámai vallomás Alig lehetne a helyzetet jobban ossz,efoglalni, mint ahogyan a U. S. News and World Report tette: „Európa népei torkig vannak' a hidegháborúval. Elegük volt belőle. ...Az adófizetők alacsonyabb adókról álmodoznak, egy olyan világban, amelyben nem folyik fegyverkezési verseny. A sor alá kerülő katonák rövidebb katonai szolgálatra, esetleg a behívások megszűnésére várnak. A közvélemény a sző szoros értelmében kényszeríti a nyugati vezetőket, győződjenek meg arról, vajon nem lehet-e esetleg véget vetni a hidegháborúnak?” • Drámai vallomás ez. S érthető, hogy ilyen körülmények között a támadó amerikai politikai csoportok képviselői megkongatják a vészharangot. Hiszen jól tudjuk: minél nagyobb sikereket érnek el a béke hívei, annál d.ühödtebben védekezik — sarokba szorult patkány módjára — az imperializmus. Ennek újabb gyakorlati példáit mutatják most a Dulles-beszédek és az amerikai sajtóban százával megjelenő rágalmazó, megfélemlítő célzatú cikkek. A tengerentúli sajtólárma és a Dulles-féle nyilatkozatok erélyesen -figyelmeztetik a béke minden hívét: éberebbnek kell lenni, mint valaha. Az agresszorok nem nyugszanak bele a kudarcokba. Minél több győzelmet arat a Szovjetunió békediplomáciája, annál inkább számíthatunk az elkeseredett háborús uszítők békeellenes merényleteire. Szabad Földműves — a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal Bratislava, Križková 7. — Telefon 332-99 — Szerkesztőség Bratislava, Križková 7. — Telefon 243—46 — Főszerkesztő Major Sándor — Kiadja az Állami Mezőgazdasági Kiadóvállalat n. v., Bratislava Križková 7. — Nyomja Merkantilné tlačiarne, n p. z. z., Bratislava, Ul. Nár. Povstania 41. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40. — Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A—68535
