Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-06 / 6. szám
2 ——— ——— ■ ■■■■■■ Földműves Í955. február 6. Него akarunk többé özvegyeket és árvákat Ebből is tanuljunk ... Legyünk követői... Mint falusi asszony, aki csak az élet iskoláit járta ki, szeretném röviden, de érthetően írásba foglalni gondolataimat a mai politikai és gazdasági helyzetről. Nem akarok arról beszélni, mennyit és mit szenvedtünk a múltban, hiszen az mindannviunk előtt ismeretes. Helytelen volna azonban, ha megfeledkeznénk mindarról, amit a régi urak velünk szemben elkövettek, és nem ebből a szempontból értékelnénk a mai helyzetet. Tagadhatatlan, még ma is vannak nehézségek. Ezek azonban már csak a porszemhez hasonlóak, ha összeegyeztetjük a múltat a jelennel. — Kinek a gyermekei járhattak a múltban felsőbb iskolái»? Az uraké, a gazdagoké. — Hánv munkásnak volt módjában új családi házat építeni saját erejéből? Egynek sem. — Kiknek volt a múltban új bútoruk, rádiójuk? Az uraknak a gazdagoknak. Ezzel szemben feleljünk a kérdésre, szert tehetnek-e ma erre a dolgozók? Bizony szert tehetnek. Történjék ez bármilyen szakaszon is. Gyermekeink kedvük szerint választhatják életpályájukat: nyitva állnak előttük az iskolák kapui, csak tanulniuk kell Dolgozóink napról-napra építik az új, modem családi házakat. Majdnem minden munkás, vagy szövetkezet dolgozó, kis- és középparaszt lakásában új bútor, vagy rádió van. — Mi teszi mindezt lehetővé? A dolgozó nép szilárd egysége és jó munkája. Ezért ma. amikor a nyugati tőkések ismét újabb háború kirobbantását tervezik, mi anvák, felháborodva kiáltjuk: — Nem akarunk többé özvegyeket és árvákat és nem engedjük, meg hogy békés életünkre bitangok tőrjén ek. mi tovább akarjuk építeni a szebb a- jobb holnapot! PAULIK JÄNOSNÉ. Fél. Nem jó, ha így van.... János qazda hazatért a munkából és leült a megtérített asztalhoz vacsorázni Abban a pillanatban ott termett a tizennégyéves Pisti ka a Szabad Földműves legfrissebb számával a kezében. ' — Gratulálok, apa! — No. mi az kisfiam? — Nagyszerű felajánlást tett szövetkezetetek az EFSz-ek 11. országos kongresszusának tiszteletére. — Tényleg? Ma még nem olvastam újságot. ★ Kényelmes megoldás ... Az anya rászólt a kis Ilonkára. — Tíz óra elmúlt, és te még mindig az ágyban vagy? Kelj fel rögtön és szégyeld magad! — Édesanyám, engedd meg nekem, hogy itt az ágyban szégyeljem magam. • ★ Až alsószecsi EFSz vezetősége nemcsak kidolgozta a hároméves fejlődési tervet, hanem harcol is, hogy annak minden pontja valóra váljék. Ezért a magasabb hektárhozamok elérésére versenyre hívta ki a lévai járás összes szövetkezetét. A verseny többek között a cukorrépa 300 mázsás és kukorica 28 mázsás átlagos hektárhozamáért folyik. A felhívást már több szövetkezet elfogadta és megvan rá az előfeltétel, hogy alapszabályok betartásával, a haladó munkamódszerek alkalmazásával a kitűzött célt el lehessen érni. Henzsel Mihály Alsőszecse.-* *A ió munka eredménye ... Oroszlán János, az ipolynyéki EFSz baromfigondozója a múlt év tavaszán kötelezettséget vállalt, hogy minden egyes tojóstyúktól átlagosan 130 darab tojást nyer az év végéig. Ezen kötelezettségvállalását Oroszlán elvtárs nemcsak teljesítette, hanem jóval túl is lépte. A vállalt 130 tojás helyett átlagosan 146.6 darabot ért el tojónként. — Vájjon hogyan is érhette el ezt a szép eredményt? Helyes adagolással, az állatok tisztántartásával. Oroszlán elvtárs az utóbbi években baromfitenyésztési iskolán vett részt, így az ottanultakat bátran és eredményesen alkalmazza a gyakorlatban. Hoksza 1. A vendéglőben Érdemes volt becsületesen dolgozni... Már láthatók is az eredmények... А II. országos szövetkezeti kongresszus előkészületei időszakában szövetkezeti dolgozóink csoportokban és tagsági gyűléseken tárgyalják meg a kongresszus anyagét. Ennek alapján meggyőződhetnek arról helyes irányban haladnak-e előre, vagy nem. Azon adatok szerint, melyeket egyes kerületek a Földművelésügyi Megbízotti Hivatalnak bejelentettek, ezidáig 1.097 szövetkezet tárgyalta meg a kongresszus anyagát, aminek következtében már láthatóak is bizonyos eredmények. A kongresszus anyagának tetárgyalása után például csaknem 400 szövetkezetben bevezették a termelékenység szerinti és a pót jutalmazást. A szelei EFSz dolgozói értékes kötelezettségvállalásokkal köszöntik az országos szövetkezeti kongresszust. A kongresszus napjáig teljesítik első negyedévi sertéshúsbeadásukat és kitisztítják az összes tavaszi vetőmagokat. Kötelezik magukat továbbá, hogy az eddigi 9 helyett, 11 malacot választanak el minden anyakocától. Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére a babinl szövetkezet dolgozói 120 mázsa sertéshúst, 100 mázsa marhahúst. 70 mázsa juhsajtot és 50 ezer liter tejet adnak a közellátásnak. Az állattenyésztés kibővítése érdekében 90 férőhelyes tehénistállót építenek. Vendég: Ez a hús olyan kemény, hogy képtelen vagyok megrágni. Hát nincs maguknál választék? Pincér: Dehogy nincs. Vagy megeszi, vagy itthagyja. ★ A nagytőkés arcképe Egy nagytőkés lefestette magát az egyik kiváló művésszel. ■ Miközben többen nézegették a festményt, amely a tőkést tekintélyes gőggel, zsebredugott kézzel ábrázolta, a nézOk egyike megkérdezte: — Hasonlít hozzá? — Nem éppen. — felelték neki. — Miért? — kíváncsiskodott az előbbi — Mert rendszerint nem a maga, hanem a mások zsebében szokott kotorászni. * A különbség Tanító (aki meg akarja magyarázni a nagyság fogalmát): Mi a különbség egy elefánt és egy légy között? Tanuló: Az elefánton lehet légy, de a légyen nem lehet elefánt. Pavlisz László, a marcelházi EFSz egyik kocsisa, mint mindig, a múlt évben is becsületesen kivette részét a szövetkezet munkájából. Családjával együtt 1069 munkaegységet dolgozott le. Keresetük 16 mázsa gabona és közel 14 ezer korona volt. Azonkívül még más terményeket Is kaptak, mint kukoricát,’ takarmányt stb. A marcelházi EFSz-nek még sok olyan tagja van, akik jó munkájuk után gazdag jutalomban részesültek. Ezért az eddiginél is odaadóbban fognak dolgozni a szövetkezet megszilárdításáért és mmdannyiuk jobb jövőjéért. Marikovec Aladár-* *Balázs János felszólalása ... Balázs János, a vágsellyei járási szövetkezeti konferencia« felszólalva a következőket mondotta: „Mezőgazdaságunk fejlesztése megkívánja, hogy a dolgozók kelló szaktudással rendelkezzenek. Miből meríthetik dolgozóink ezt a tudást? Szakkönyvekből, újságokból és nem kis mértékben a szövetkezeti munkaiskola oktatásából. A tapasztalat sajnos azonban azt bizonyítja, hogy szövetkezeti munkaiskoláink helyenként nem működnek kielégítően. Nálunk vágsellyén is még csak kétszer tartották előadást. Ugyancsak hiba, hogy több esetben nem jelent meg az előadó. Ezek tehát azok a fogyatékosságok, amelyek orvoslást kívánnak, hogy ezután meginduljon a pontos iskolázás dolgozóinak szakképzettségére és műveltségük növelésére”. Hankó József leveléből.-* *A poltári járásban a szövetkezeti dolgozók а II. országos szövetkezeti kongresszus anyagának megtárgyalása után nemcsak a tervek túlteljesítésére törekedtek, hanem megszilárdították a normákat is, ami nagyban elősegíti a vállalt kötelezettségek teljesítését. A megszilárdított normák alapján a szövetkezet dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy 3 mázsa búzával, 2.6 mázsa rozzsal, 2.2 mázsa árpávalés ugyancsak 2.2 mázsa zabbal növelik hektárhozamukat. ★ Vadászat után... Az ember megjön q vadászatról. — No. hol van, amit lőttél? — kérdezi az asszony — talán a tornácon7 — Nem: A kórházban. A tehén meg a borjú A polanyi EFSz vezetősége megfogadta... A polanyi EFSz a napokban tartotta évzáró gyűlését. A gyűlésen foglalkoztak a szövetkezet eddigi elért eredményeivel. Többek között azzal, hogy milyen szép eredményeket értek el az építkezés terén. Az utóbbi időben építették fel az új korszerű sertéshizlaldát, juhakolt, pajtát stb. A gyűlés egyik pontja az új vezetőség megválasztása volt. Erről bizony a tagság sokat tanakodott. Többen azt mondták: — Jól válasszuk meg vezetőinket, mert nagyrészt az ő munkájuktól függ szövetkezetünk további megszilárdítása és a mi jobb életünk megva-El sem hinném, ha nem látnám ... ÍU ég a nyár elején történt, amikor a szép zöldpaprika ritkaságszámba ment. Ágnes néninél voltam látogatóban és 0 dicsekedett is, amikor a zöldpaprikát a szalonnával együtt az asztalra tette. — Egy kis vizet, Ágnes néni! — Minek? ... nézett rám bosszúsan. — Megmosni a zöldpaprikát! — Saját termés! Nem nyúlt ahhoz az égvilágon senki. Csák nem utálja? Nem piaci ez, hallja! Magyarázni kezdtem, hogy por lephette, szél vághatta, talaj szennyezhette, bogár mászhatta... de úgylátszik, hogy nem volt valami meggyőző a szavam, mert Ágnes néni nagyon megharagudott. Semmit sem kérdezett, felém se nézett, még levelet se írt. Nem baj — gondoltam magamban — majd megbékél a saját kenyerén. De nem békéit. Még szerencse, hogy tudtam, honnén fúj a szél. No, ha a hegy nem jön Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Ügy is történt. Vasárnap délután meglátogattam, de felszerelést к vittem magammal. — Hát maga? ... nézett rám hűvös mosollyal. /А dakint tikkasztó augusztusi-meleg volt. Az ablaktáblán egyhangú zúgással duruzsoltak a bennszorult legyek, mintha a litániát mondanák. Gyorsan kicsomagoltam a fecskendőmet, megtöltöttem élénkszínU festékkel. Kisiettem az udvarra és finom festékpermetet fújtam a trágyadombem a legyekre, de még az árnyékszékre is. Ágnes néni tágranyilt kerek szemmel jött utánam. Aztán széjjelriasztottam a légykaravánt. Ügy ragyogtak a megjelölt testékes legyek a napsütésben, mintha színes, világitó apró lámpások lettek volna. Aztán kézenfogtam Ágnes nénit és kimentünk a kertbe. A paprikák pirosodtak, a káposztafejek beborultak, a sz0!0 kékült. a szilva hamvasodott és а ко'ni alma mosolygott a levelek között. \gnes néni megint dicsekedett. Meg in lehette. itt minden az ő keze munkáját dicséri. z én kezem munkáját pedig azok az apró színes, megjelölt legyek mutatták, amelyek már szemtelenül szimatoltak az egyik mosolygó alma pufók arcán. Ránéztem Ágnes nénire: — Mit gondol, mit hozhatott magával ide ez az undorító légy? Egyenesen az ámyékszékbOl repült ide! — Látja a festéket a hátán? Ágnes néni megkövültén dU-t mellettem. — Ne haragudjon, de el sem hmném, ha nem látnám. De nem ám! Uzsonnára paprikát sütött tojással. Tudta, hogy szeretem. Utána almát hozott. A legszebbeket választotta. Ott mosta meg az orrom előtt a tésztaszürOben. bO meleg vízben Még vizet is forralt hozzá. Búcsúzáskor pedig valósággal öszszeőlelgetett és megfogadta, hogy ezután soha többé nem eszik gyümölcsöt anélkül, hogy meg ne mossa. —Sz— Egy városi festőművész, faluhelyen megszólít egy kisfiút: — Mond csak kisfiam, nem tudod kié ez a tehén? — Nem tudom. — rázza fejét a kisfiú — csak azt tudom, hogy a borjú kié. — Nahát, kié? — A tehéné, kérem. lósítása. Hosszabb tanácskozás után megválasztották a vezetőséget. Kopasz József lett az új elnök és Compoly Zoltán az agronómus. Mindketten megköszönték a tagság bizalmát, s megígérték, hogy a jövőben minden igyekezetükkel oda hatnak, hogy a polanyi EFSz gazdagodjék, tagjai elégedettek legyenek, életük pedig napról-napra jobb. Ezért az új vezetőség kötelezettséget vállalt, hogy mind az állattenyésztésben, mind a növénytermelésben meggyőző munkájukon keresztül bevezetik az áj módszerek alkalmazását és a tagok érdemszerinti jutalmazását. Haraszty János Tanácskoznak magángazdálkodóink Zsadány község a kassai járásban fekszik. Életrevaló, munkaszerető nép lakja. Földjeit iparkodik idejében és jól megművelni, hogy egyre többet .teremjenek s így eleget tehessen beadási kötelezettségének. A zsadányi magángazdálkodók beadásukkal is példamutatóak a kassai járás többi magángazdálkodóira nézve. Sikeres munkájukat nem kis mértékben segíti elő a helyi nemzeti bizottság, melynek tagjai mind a munkában, mind a beadás teljesítésében élenjárók. Maga az elnök, Fekete Gyula kisparaszt. Szaktudása folytán csekély három hektárján oly szép eredményeket ér el, hogy azok járási viszonylatban és kiemelkedők. Állandóan tervez, kísérletezik. Figyelemmel kíséri a talaj összetételét, minőségét és aszerint veti be földjeit. Fekete elvtárs tapasztalatai alapján megállapította, hogy a község dolgozói sokkal szebb eredményeket érnének el, ha többet foglalkoznának az állattenyésztéssel, mint a gabonatermeléssel Fekete elvtárgyümölcstermelésre is alkalmasnak találja a község határát, s ezt nemcsak tapasztalataival, hanem eredményeivel is megerősíti. „Egy hold gyümölcsösöm van. Százhúsz különböző fajta gyümölcsfám közül 60 már termő. Múltévi átlagtermésem 1.500 kg volt. Ha kilónként csak 3 koronát számítok, még akkor is 4.500 korona jövedelmet hozott gyümölcsösöm. Ezenkívül a fasorok közt kapásnövényt termelek, ami szintén nagy érték állataink számára.“ — mondja Fekete elvtárs. A zsadányi nemzeti bizottsági tagok valóban kezdeményezőek. Arra törekednek, hogy községük mindenegyes becsületes dolgozója elégedett és élete napról-napra jobb legyen. A kassai járás nemzeti bizottságának tagjai nem feledkeznek meg a magángazdálkodók szakképzettségének továbbfejlesztéséról sem. A minap is Hanuska községben közös megbeszélésre hívták össze a járás magángazdálkodóit. Több mint 200 kis- és középparaszt előtt ismertették mindazon munkamódszereket, tapasztalatokat, amelyek helyes alkalmazásával magasabb hektárhozamokat érhetnek el. Ugyancsak megismertették a magángazdálkodókkal azon feladatokat, amelyek a mezőgazdaság továbbié jtesztéséban rájuk hárulnak. Az értekedet nagy érdeklődést váltott ki. Részvevői különböző javaslatokat tettek, rámutatva arra, hogy képzelik feladataik megvalósítását. Fekete elvtárs például azt javasolta, hogy a községben nagyobb mértékben tervezzék az állattenyésztést, mint a búzatermelést. A járási kákWdöét helyeselte a javaslatot és megígérte megvalósítását, aminek érdekében Fekete elvtárs versenyre hívta ki a járás összes magángazdálkodóit az állati termékek fokozására s egyben megfogadta, hogy a község 1055-ben az állati termékek, a táj, tojás és hús tekintetében 150 százalékra teljesíti az előírt beadást. DOBRÄNS2RY IÄTVÄN KISTORNYA
