Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-30 / 5. szám

1955. január 30. földműves 3 »* TAPASZTALATCSERE A HEKTARHOZAMOK EMELESEROL Kedves olvasóink ! ■ -s' A mezőgazdasági termelés lelközelebbi két-három éven belüli emelésének kérdéseiről igen sokat beszélnek ma a falvainkban. Leginkább a hároméves fejlesztési ter­vek tanúskodnak szövetkezeti tagjaink nagy érdeklődé­séről. De az egyénileg gazdálkodó földművesek is gon­dolkoznak, tervezgetnek, hogyan tovább, miképpen ér­hető el nagyobb termés földjeiken és az állattenyész­tésben, mint eddig. Az eddigi tapasztalataik igen gazdagok. Hiszen egyes termelési szakaszon valami mindenkinek sikerült. Egytk a burgonyatermelésben, másik a kukoricánál, többen a búzánál, árpánál, cukorrépánál, lennél, takarmányterme­­lesnél és egyéb ágakban kiemelkedő eredményeket ér­tek el. Vannak ám olyan termelőink, szövetkezeteink is-, amelyek az állattenyésztés terén szép eredményekkel dicsekedhetnek, magas tejhozamot biztosítottak, jelentős malacszaporulatot értek el, jó eredményeik vannak a vágómarhák hizlalásában. Nagy baj lenne azonban, ha ezeket az értékes tapasztalatainkat saját magunknak hagynánk és nem tennék közkinccsé. Ha ezeket a ta­pasztalatokat kölcsönösen kicseréljük, abból mindnyájan csak nyerhetünk, sokat tanulhatunk. Ezt a célt- szolgálja ankétünk is, amelyet: a Sza­bad Földműves' tapasztalatcseréje címen indítunk meg Szövetkezeteinktől, egyénileg gazdálkodóinktól és az ál­lami gazdaságok dolgozóitól függ, hogy milyen mérték­ben járulnak ankétünk sikereihez. Meg vagyunk róla győződve, hogy főleg most, a téli időszakban módoi találnak arra, hogy tanáccsal szolgáljarfak másoknak* illetve, érdeklődjenek valami felől, ami sok helyen még mindig nem világos. E heti számunkban egy szövetkezet gazdálkodását mutatjuk be, ahol bizony csak gyönge eredményekkel dicsekedhetnek. írunk a nehézségekről azért, mert úgy gondoljuk, hogy megírják, hogyan járnak el gazdaságuk­ban, vagy hogyan küszöbölik ki a nehézségeket, hogy nagyobb termést biztosítsanak. Ezenkívül Írunk a borsó vetésének és termelésének agrotechnikai eljárásáról. Re­méljük, hogy ezzel az ankéttal kapcsolatban megteszik észrevételeiket és írásaikkal hozzájárulnak e megindított tapasztalatcsere sikeréhez. Várjuk leveleiket! SZERKESZTŐSÉG „Ahol minden a leonaoyobb rendben van .. ,fí A trágya szakszerű kezelése már az istállóban kezdődik Egyik szövetkezet büszke az ál­lattenyésztésére, a másik a nö­vénytermelésre, amiből a főbevé­tele ered; azt dicsőíti, magasztalja, de bizony nem ritkán a gyönge pontjaikat eltakargatják, az ered­ményeiket ,-edig túlértékelik. — Mindkettő káros, mert gátolja, vagy teljesen megállítja az előre­haladást. Tagadhatatlan, hogy az a szövetkezet, ámely a munka vala­melyik szakaszán kimagasló ered­ményeket tud felmutatni, mert év­­röl-évre kiküszöböli, helyrehozza a hiányosságokat, az a fejlődés út­jár. halad és előbb-utóbb jómódú­vá, gazdrggr válik. Ezt azonbarí koránt sem mond­hatjuk' a zsigérdi EFSz-ről. Híres ez a szövetkezet a vágsellyei já­rásban, de sajnos arról, hogy leg­rosszabb, ami azonban nem tűnik ki Sebók János agronómus' szavai­ból. — Szép termésünk volt gaboná­ból, cukorrépából, kukoricából — mondja. — Beadásunknak minden­ből eleget tettünk. Földjeink jók, kiváltképpen búza és kukoricater­­meiésre alkalmasak. Az őszieket kereszt- és sürüsorosan, időben el­vetettük. — Ez mind szép és jó. Ezekután biztos, hogy befutott a kasszába a tervezett pénzösszeg is. — Az agronómus fejével némán int, hogy — nem ... — Nem jött be a tervezett pénz­összeg — mondja. Búzából, árpá­ból, burgonyából nem értük el a tervezett he' tárhozamot. Az idő nem kedvese* t. Búzából 6, árpából 2, burgonyából pedig 21 mázsával termett hevesebb a tervezettnél. — Miért nem hozott többet a zsigárdi EFSz jó búzatermő fekete­földje? Vagy talán a természet, az időjárás okozta a hibát? Amit nem mondott el az agronó­mus ... Tizenketten jöttek össze a szö­vetkezet tagjai, hogy megvitassák, napfényre hozzák szövetkezetük hi­báit. — Itt tősgyökeres változásnak kell lennie ez évben, máskülönben nagy bajok lesznek — mondja Szombati Pál, az ellenőrző bizott­ság elnöke. Mindenáron fokpzni kell terméseredményeinket, mind a nö­vénytermelésben, mind az állat­­tenyésztésben. ^ — Nem is tudom elképzelni, —­­szólalt meg Pataky László, — hogy az ilyen jó föld, mint a miénk, gépekkel, jóminőségű vetőmaggal felszerelve a korszerű, közös istál­lókról és állatállományról, már nem is beszélve, csak 6 koronát biztosí­tott munkaegységenként... hat koronát! Ez az előleg. Az elszámo­lásnál pedig hiába tartjuk* mar­kunkat, nem kapunk egy fillért sem. Az is megtörtént, hogy .a nyá­ron 3 hónapon keresztül még azt a 6 koronát sem láttuk, mert folyó­számlánkon nem volt pénz a bank­ban. Legalább a természetbe^ osztanák ai rendesen, de annak is csak egy részét kapjuk meg. Se pénz, se gabona ... — Addig nem lesznek eredmé­nyeink — veti közbe Szombati, — míg be nem vezetjük a házirendet és következetesen be nem tartjuk az alapszabályzat mindenegyes pontját. * Ha nem adsz a földnek, ne is várj tőle! Az istállók és gazdasági épületek körül kazili agasságú trágyadom­bok meredeznek — kihordásra vár­nak. Ott posvadnak, rothadnak 3 év óta. Egyik helyről a másikra rakják, ahelyett, hogy a határba hordanák és feljavítanák vele a holtsovány földet. Sebók elvtárs talán nem tudja, hogy trágya nél­kül minden-évben alacsonyabb és nem magasabb a hektárhozam? Ha tudja, miért nem hordatta ki? Vagy azt akarja, hogy a 6 korona ne nö­vekedjen 20-ra. Ma már vannak trágyarakó, trágyaszóró gépeink, traktoraink, amelyek pár hét^alatt képesek az összes trágyát a földre kihordani és széjjelszómi. A szö­vetkezet fennállása óta az elmúlt, őszön először trágyáztak 50 hektár, földet cukorrépa alá, de abban sem ' volt köszönet, mert a trágyázás oly sokáig húzódott el, hogy már­­csak szalmát szántottak le. Mennyi hasznot hozhatott volna a többezar kocsi trágya a trágya­léről nem is beszélve. Azt hisszük, okos dolog lenne, ha kiszámítaná ezt a szövetkezet vezetősége. Mű­trágyát vetnek, hisz vagonokkal ér­kezik. De vajon hasznos-e ä mű­trágya alaptrágyázás nélkül? Ezen is elgondolkodhat Sebók agronó­mus. A műtrágya súlyos ezrekbe kerül és csak egy évre szól, míg a trágya nem kerül pénzbe és 3—4 évig is érezteti hatását, csak ki kell hordaniok. De ki hordja ki? Nyá­ron 7—8 órát dolgoznak a tagok, télen pedig semmit. A lovakat gohdozni kell. Abra­kot kapnak, de nem dolgoznak. — Huszonöt pár ló közül csak 5 pár van naponta befogva, amelyek ta­karmányt, alomszalmát hordanak. A 20 pár ló az élelmet, az etetők a munkaegységet fogyasztják, vi­szont hasznot nem hajtanak. Ügy­látszik a zsigárdi EFSz-nek csak nyáron van szüksége a lovakra. A vezetőség azzal védekezik, hogy a kocsisok nem akarnak befogni. Mi­nek? Jobb otthon ülni s kukoricát morzsolgatni. Abból van elég, ter­mett a háztáji földön bőven. Ház­táji földet pedig . kapott boldog, boldogtalan. Tóth Bélának 2 ezer öles kertje van, mégis kapott, de nem is fél, hanem egy eljész hek­tárt és még hozzá jól megmérték. Két munkaerő is van a háznál, akiknek legnagyobb gő^dja: a ház­táji^ föld megmunkálása. Világos tehát, hogy nem tartják be az alap­­szabályzat III. cikkelyét, amely ki­mondja, hogy „egyéni megműve­lés céljából, háztáji gazdaság ma­rad (olyan földterület), amelynek kiterjedése legfeljebb fél hektár lehet, beleszámítva a kerteket, gyü_ mölcsösöket is." , Természetes, hogy a nagyobb­­kiterjedésű háztáji gazdaság több munkát ad a tagoknak, akik ezért annál kevesebbet törődnek a szö­vetkezet gazdaságával, a közössel Nincs házirend — mindenki azt csinál, amit akar / / A vezetőség 250 munkaegység le­dolgozását írta elő, ^minden fél hektár föld után, de az állatgondo­zókon kívül ritka az olyarv tag, aki elérte, vagy túllépte a 200 munka­egységet. A legtöbb csak 120—180 egységet dolgozott le. Ezekután nem csoda, ha a trágya évről-évre benn marad, sőt még a műtrágyát sem szórják el mind, mert évek óta összeállva, kőkeményen hever rakásokban a gazdasági udvarban. Az ilyen gazdálkodás után nem tudjuk elképzelni, vajon a zsigárdi EFSz a hároméves tervnek megfe­lelően hogyan akarja növelni a hektárhozamokat. A vezetőség tud­ta, hogy mészszegény a burgonya alá tervezett talaj, mégsem szó­­ratta szét a mésziszapot, ami még most is rakásban fekszik a föld mélyén. Mindegek azt mutatják, hogy hanyagság van a növényter­melésben. Itt is az alapszabályzatra kell hivatkozni, aminek 20. cikke­lyé'’ kimondja, hogy ...... Ha a szö­vetkezeti tag elhanyagolja a közös munkát, a vezetőség a házi mun­karend alapján a taggyűlés színe előtt figyelmeztetésben, vagy dor­gálásban részesítheti, továbbá 1-5 munkaegység levonásával sújt­hatja." Minden jel arra mutat, hogy ezt Zsigárdon nem ismerik. Ezek után ajánlatos lenne, hogy a vezetőség áttanulmányozza a szö­vetkezetek alapszabályzatát és azt következetesen be is tartsa. Az EFSz-ek I. prágai kongresszusa el­fogadta és jóváhagyta a minta­alapszabályzatot, tehát törvénnyé vált, amely kivétel nélkül az ország minden EFSz-ére vonatkozik. Fogjanak össze és csináljanak . rendet Szombati Pál, Kosnic István, Pa­taky László, Kvas Pál és a többi becsületes tagok, akik jól látják a dolgokat és felismerték az alacsony hektárhozamok okait, az évzáró gyűlésen és az év folyamán hassa­nak oda, hogy a helyzet megváltoz­zon é^ szövetkezetük ne legyen se­reghajtó a vágsellyei járásban. Ha az alapszabályzat minden pontját betartják, könnyen elérik e célt. mert földjeik az agrotechnikai sza­bályok betartásával bő termést nyújtanak. Ennek pedig legelőszöi maguk a tagok látnák hasznát. A vezetőáégnek viszont kötelessége, a rábízott közös vagyon, védelmez­ni és a gazdálkodást úgy irányí­tani, hogy tagjainak jólétet bizto­sítson. S. G. Az istállóban az állatokat hígürülé- . két át nem eresztő, tócsaképződést ' kizáró, sima, az állás végefelé kissé lejtős alapon helyezzük el. Az állást betonból vagy cementhabarcsba élére rakott téglából ajánlatos készíteni. A döngölt agyagállást állandóan javítani kell, mert egyébként könnyen mélye­dések és e mélyedésekben ürüléktó­csák keletkezhetnek, amelyekben ár­talmas, veszteséges, az istálló levegő­jét rontó folyamatok zajlanak le. Az állások mögött kellőképpen fe­dett, vízhatlan hígürülékcsatornákat kell készíteni, hogy a felesleges híg­ürüléket vagy tőzeggel foghassuk fel, vagy a trágyalékútba vezethessük. E csatornákat nagyobb eséssel, fedetten kell elkészíteni, hogy egyrészt a gyors lefolyással a párolgást — másrészt a szilárd ürülékkel való keveredést meggátoljuk. Almozásra leginkább az őszi gabo­nafélék szalmája felel meg. Jól be­vált almozásra a rostos tőzeg is, a­­melyet az állatok tisztántartása ér­dekében célszerű szalmával fedve használni. Tudjuk, ha több nitrogén — híg­ürülék —* jut a trágyába, mint a­­mennyit a szalma fel tud venni, ak­kor nitrogénveszteségek keletkeznek, viszont, ha kevesebb nitrogén jut, az enyészet folyamán nem képződhet az a jóminőségű humuszanyag az istállótrágyában, amely e trágya leg­jobb hatását biztosítja. Ezt a gyakorlat régen igazolta. Tud­juk ugyanis, hogy a hígürülék egy részének külön kezelésére feltétlenül szükség van; ebből ered ez után az istállók melletti külön trágyalékutak építése, a felesleges hígürülékek tá­rolására. Természetesen az istállóban dolgo­zóknak nem áll módiában pontosan méréseket végezni arravonatkozóan, hogy a nyers szalma mennyi hígürü­léket vett fel. Erre nincs is szük­ség, mert tudjuk, hogy a jól megned­vesített szalma kb. kétszer annyi híg­ürüléket tartalmaz, mint amennyi a saját súlya; de ügyeljünk arra, hogy száraz szalma lehetőleg ne kerüljön ki az istállóból. F követelménynek egy kis figyelemmel eleget tehetünk Egy rendesen etetett és állandóan i.stállózott állat napi összes ürülék­­mennvisége bélsárban és hígürülék­ben 56 kg körül mozog. E mennyi­ül A diószegi mezőgazdasági kutató es nemesítő állomáson 1954-ben a „Slo­venský Konzervový“ típusú borsó agrotechnikai kísérletével foglalkoz­tunk. Kipróbáltuk a vetés időszakát és sűrűségét. Két időpontban vetettük a borsót, március 27-én és április 22- én. A különböző sor- és tötávolságú kísérleteket többször ismételtük. Habár első éve próbáltuk ki ezeket a kísérleteket, mégis szép eredmé­nyeket értünk el, s nagyon jó volna, ha ez a gyakorlatban is beigazolódna. A korábbi vetés minden kísérletben eredményesebbnek mutatkozott, mint A legmegfelelőbb állomány; CT A 2 ( СЛ 8 á я) iTJ s~* ctí ^ о 'D w “ A vetés időpontj Sor- és , volság £ 'S N 2 •S n -7 M M < 'Я JC 111. 27. 10x7.5 21.40 III. 27. 7.5X7.5 19.35 IV. 22. 7.5x7.5 17.70 IV. 22. 10x7.5 17.40 Ebből a kísérletből látjuk, hogy a kukoricás körzetben nagy gondot .kell fordítani a borsó korai vetésére; a borsót a gabonaneműekkel egyidőben vetjük, gyomos 'alaj esetében pedig — sekély kultiváció után — a tech­nikai növények előtt. Az 1954-es agrotechnikai kísérlet­ből kitű. ik, mennyire fontos feladat a gyakorlatban kipróbálni a borsó szűk- és keresztsorú vetését. A borsózsizsik nagy elszaporodása miatt állandó harcban állunk a vető­maghiánnyal. A ma szokásos vetésnél nehéz feladat egyenletes növényállo­mányt kapni úgy, hogy minden nö­vény szabadon fejlődjék, gazdagon virítson és teremjen. A szabályszerű állapot hamarább áptýekolja be a talajt és a növényeket segíti a gyom elleni harcban. Természetesen nem hanyagolhatjuk ségnek kb. 4 kg napi alomszalma fe­lel meg. Ha ennél többet almozunk, a trágyatelepen esetleg túlmelegedés következhet be, ami nyilvanvalóan káros. Mivel azonban állataink nagy része az év nagyobbik felében nincs egész nap istállóban, hanem vagy dolgozik, vagy legelőn, vagy karám­ban, a szabad levegőn tartózkodik, nagy figyelem fordítandó az almozás mennyiségére. A trágyakihordásnál csak annyi a­­lomszalma és ürülékmennyiség kerül­jön ki az istállóból, amennyit a fenn­­tebbi arány (szalmaürülék mint 1:10 illetve 12-höz) megkövetel, vagy ha több к: rül ki, sokkal több legyén ben­ne a hígürülék, s a szalma sokkal nedvesebb legyen. Ha az istállóban dolgozó ezeket az irányelveket szem előtt tartja, meg­győződhet arról, hogy kevesebb al­­mozással is tiszta, puha fekhelyet készíthet a gondjára bízott állatok­nak. Az istállóból feleslegesén elfolyó s a trágyalékútban összegyűlő higürü­­lékben a nitrogénveszteségek gyorsan emelkedhetnek. Ennek megakadályo­zására sokféle eljárást dolgoztak ki, de egyikük sem tudott a gyakorlat­ban elterjedni. Még leghelyesebb, ha a hígürüléket a levegővel való érint­kezéstől olyképpen zárjuk el, hogy a trágyalékútba kevés fáradt olajat öntünk, amely a hígürülék tetején vékony hártyát képez, s a levegőiéi való érinkezést megszünteti Van a­­zonban a hígürülék nitrogéntartalmá­nak megmentésére más módszer is, éspedig az, ha a hígürüléket nem en­gedjük a trágyalékútba, hanem mar a trágyalécsatornában, nagy nedvesség megkötő képességű tőzeggel felszí­vatva, külön kezeljük. A külön keze­lés azért szükséges, mert ha a ned­ves tőzegből kiszárad a nitrogén, nagy része elpárolog. A kezelés semmi e­­gyéb, mint hogy az istállóban naponta elfolyó felesleges hígürüléket a trá­gyalécsatornában elhelyezett nagy nedvességfogó képességű tőzeggel, vagy esetleg terekkel, pelyvával (ár­papelyva és törek) felszívatjuk, meg­felelően előkészített földbe keverjük és gondoskodunk arról, hogy a kelet­kező salétrom minél nagyobb meny­­nyiségben fehérjévé alakuljon, s ily­­módon a nitrogéntartalomban vesz­teség ne érjen bennünket. a későbbi. Minél s&rübb a vetés, an­nál jobb a termés. Ez a kísérlet megmutatta, hogy a borsó meghálál­ja a növények szabályszerű elosztást az állományban. A korábbi vetésnér a 10x7.5 cm-es tenyészötér volt a leg­jobb, valamivel gyengébbnek bizo­nyult a 7.5x7.5 cm-es. A későbbi ve­tésnél viszont a 7.5x7.5 cm-es sor és tőtávolság volt a legjobu s valamivel gyengébbnek mutatkozott a 10x7.5 cm-es. Különösen gyenge volt a ter­méshozam a 20x10 cm. a 15x10 cm és a 30 cm-es sortávolságnál, mely­nél a tőtávolság a megszokott sűrű­ségű volt. / A legkevésbé alkalmas sor- és tő távolság: CT vetés ft) e a S P « u CT i 'я CTJ « 2 £ Íj c fi <0 C C N U £• © CL) 2 iL J2 о о £ « tn > < és JS III. 27. 20x10 15.55 III. 27. 15x10 16.90 Hl. 27. 50x 14.60 IV. 22. 20x10 14.30 IV. 22. 15x10 14.20 IV. 22. 50x 14.20 el a növényeket ezen agrotechnikai intézkedéseknél sem. Ellenkezőleg í- E helyütt néhány szóval közöljük Háss­­ler elvtársnak a királyfai kutató és nemesítő állomás dolgozójának évti­zedes tapasztalatait. Ha a kicsírázott borsó eléri a nem több mint 2—3 cm magasságot, Hassler ' elvtárs megboronálja, ami nagyon jó eredménnyel jár. Ugyan­csak gondot fordít a borsó aratás utáni szárításárat ezt szárító állvá­nyokon végzi. A kártevők elleni harc leglényege­sebb összefoglalása megjelent a „Szö­vetkezeti Termelés” 1954. június havi számában. írták: Snoha Karolín és Mitták Gertrud a diószegi kutató és nemesítő állomás dolgozói. Megfigyelések a borsó agrotechnikai kísérleténél­i \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom